Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-28 / 22. szám

2

9f

Helypéni-bottányofe.

Védő:

Pető Sándor dr. ügyvéd.

A pesti publikumnak a fejéhez ismét egész csomó nevet vágtak az elmúlt héten. Neuerer ur, Keppich úr és Brankovics ur. úgyis mint közkereseti társaság, szűknek találták Ka- ránsebest és pár esztendővel ezelőtt Budapestre jövének,- hogy lássák, mi van eladó? A körültekintő gondosságból kinőtt az uj üzletág: a fővárosi helypénzek bérlete, amelyet a karánsebesi cég egy pesti pálinkás céggel Engel Bernát és fiával együtt, potom áron elnyert.

Az üzlet bizonyára nem tartozott a legrosszabbak közé. Nem is kell a belekből jósolni. hanem csak a jelekből, hogy ezt megállapíthassuk. Az első jel az volt, hogy a bérlet csak egy esztendő múlva jár le és Neuererék máris szükségét érezték annak, hogy a helypénaek beszedéséről való gondoskodásuk meghosszabbittassék. Az uj ajánlatról és általában az egész ügyről egy szó sem esett a nyilvánosság előtt. A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésének napirendjén nem is szerepelt a javadalmi bérlet, úgy csempészték be utólag, minden jó ízlésű és ép érzékű embernek bámulatára és megdöbbenésére. Nagyon pikáns kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a bizottság legtöbb tagja mégis a legnagyobb tájékozottsággal beszélt a tárgyról, holott sem ügyosztályi előterjesztést nem kapott senk'i. sem a hivatalos lapban nem volt nyoma semminek. A bérlet dolgával előbb egy erre a célra delegált albizottság foglalkozott, amelynek tagjai voltak: Festetics Géza gróf Folkusházy Lajos tanácsnokok. Bródy Samu, Biró Henrik, Jenes Vilmos és Schreyer Jakab bizottsági tagok. A határozathozatalnál, amely az ügyosztályi előterjesztésnek alapjául szolgált, a két tanácsnokon kivül csak három városatya vett részt. Biró Henrik nem szavazta meg a bérletet és azért túlzottnak kell tekinteni azt a kijelentését, hogy őneki kötelessége az előterjesztést elfogadni, mert nem dezavuálhat- ja az albizottságot, amelynek maga is tagja. Biró Henriknél, akinek a jóhiszeműsége, tiszta intenciója kétségtelen s akinek a város már több közhasznú intézményt köszönhet, J

egészen másképpen áll a dolog, mint pl. Pető Sándornál aki mindent Vázsonyinak köszönhet s aki mégis mindig és mindenben kompromittálja a demokraták nagynevű vezérének legnemesebb törekvéseit, elveit. Pető Sándor magára vessen, ha a közvélemény szemében nem ő az önzetlen, tisztakezii bizottsági tagoknak az ideálja s ha ebben a konkrét esetben is elfogultnak tartják őt igen sokan. Lehetetlen álláspont ugyanis az, amely az előterjesztést védi. Mert ha feltételezzük is — amire pedig nem vagyunk hajlandók —• hogy a bérlők eddigi nyereségszámítása megfelelt a valóságnak s a főváros tényleg a teljes nyereségnek a huszonöt százalékát kapta meg. akkor is a bérlők saját bevallása szerint 180,000 korona volt az évi tiszta haszon.

A forgalom naponta emelkedik és pedig legalább 10—15 százalékot tesz ki az az emelkedés évente. Mért ajándékozzon tehát a főváros egészen evidenter ca. 200—250 ezer koronát idegeneknek? S ha már a hely- pénzszedésnek házi kezelésben való ellátásáról nem lehet szó, mi lehet az akadálya annak, hogy a város nyilvános árlejtés utján adja ki az üzletet a legtöbbet Ígérőnek? Normális ésszel, becsületes gondolkodással igazán bajos ebekre a kérdésekre másképen megfelelni, mint úgy. hogy a nyilvános árlejtést rögtön ki kellett volna Írni. Most. amikor a botrány kitört s amikor Vázsonyi Vilmos tiltakozó szava egv csapással tönkretette a legszebb reményeket, a tanács sietve rátér az .egyedül helyes útra. Lnnék a lépésnek minden dicsősége azonban nem a tanácsé, hanem Vázsonyi Vilmosé és Sándor Pálé. A A Lipótváros képviselője nagyon bölcsen fejtette ki, hogy az árlejtés eredményét mindenesetre be kell várni, az árlejtés sikertelensége esetén még mindig vissza lehet térni a bérlők ajánlatára, vagyis az árlejtéssel csak nyerhet a főváros.

Az előterjesztés hősi védői azzal érveltek a jelenlegi bérlők mellett, hogy ezek az urak wagyon megbízható, kipróbállt gentle- menek. Teljes tisztelettel bátorkodunk az urak szives figyelmét felhívni arra az országos botrányra., amely 5—6 esztendő előtt Újvidéken lezajlott. Ott is Neurerék pályáztak a regálebérletre és pedig olyan meglepő sikerrel, hogy kormánybiztost küldtek Újvidékre. akinek az volt a kötelessége, hogy a

bérlők óriási megbízhatóságáról személyesen szerezzen tapasztalatokat.

A pénzügyi bizottságban tizenegyen szavazták meg az előterjesztést, névszerinti Herzog Péter báró. Pető Sándor, Biró Henrik, Jenes Vilmos. Lengyel Endre (majd épen ö nem!), Eulenburg Salamon. Schreyer Jakab, Haiós Zsigmond, Brody Samu, Stern József (majd épen ő nem!), és Engel Pál. Ellene szavaztak kilencen. És pedig: Sándor Pál Platthy György. Szilágyi Károly. Springer Ferenc, Székely Ferenc JFöldvdry Imre, Feleki Béla, Lettner Adolf és Durvái Fiilöp.

Nagyon tanulságos, nagyon jellemző volt az egész vita, sőt az egész ügy. Embereknek és állapotoknak mez nélküli képe tárult a szemlélők elé s a vigasztaló momentum csak az, hogy a merénylet tökéletesen meghiúsult.

Budapest, 1913. május 28.

I üiitótársaság autók nélkül

Bódy alpolgármester a Nomag-ról.

Junius elsején, minden pesszimisztikus jóslat | ellenére, megindul a fővárosban az autótaxi for- | galom. A koncesszióval biró társaságok közül a | M a r t a és a B e n z megfelelnek elvállalt kötele- ! zettségeiknek és a Marta egyelőre huszonöt, a Benz pedig tiz kocsival kezdi meg az üzemet.

A N. A. M. A. G. villamos autói azonban sokat váratnak magukra, sőt, ha az előjelek nem csalnak, a villamos iizemii autókkal még sok galiba lesz a városházán.

, Az üzembehelyezés akadályai felöl megkér- | deztiik Bódy Tivadar dr. polgármestert aki a ! következő nyiatkozatot tette:

A Marta és a Benz a legteljesebben eleget tettek a vállalt kötelezettségüknek, a Marta 25. a Benz pedig tiz autotaxit hoz forgalomba.

Aggodalomra okot adó komplikációk támadtak a N. A. M. A. G: körül: A Magyar Lloyd és Automobil-gyár Részvénytársaság. mely a nürnbergi Namag. magyarországi képvislete. beadványt intézett, melyben bejelenti, hogy egymillió korona- vesztesége van és képtelen a villany-üzemű

Qéáihtisi millió — lóg a levegőben.

Mária Terézia dicsőségesen uralkodott ki- ]álynénk óta nem volt példa akkora lelkesedésre, oly nagy áldozatkészségre, mint amilyennel a városatyák egy függő kölcsön felvételére felhatalmazták a polgármestert. Mária Terézia a pozsonyi diétától életünket és vérünket kapta, amikor bajban yolt a trón, Bárczy István sokkal szerényebbnek mutatkozott, mint Mária Terézia volt; neki nem kell a városatyák élete, sem a vére, ö megelégszik egy közönséges felhatalmazással, amelyet ha te kapnál, tisztelt olvasó, vagy én kapnék, akkor nem tudnók mire használni, mert a városnak nem felhatalmazás kell, hanem csengő arany és zengő érc, ezt pedig csakis Bárczy István tudja előteremteni.

De vegyük sorjában a nagy eseményeket és ne ugorjunk Mária Teréziáról hirtelen Bárczy Istvánra, mert közben is történtek nagy dolgok. Például az történt, hogy a legutolsó közgyűlésen örök-haragot jelentett be Bárczy István H e lt a i Ferenc terhére. Mégis mindamellett, — mily isten csodája! — mikor ma lieltai Ferenc a pipázóba érkezett, Bárczy István üdvözölte elsőnek.

Hogy állunk a kölcsönnel? — kérdezte a főpolgármester. .

. — Nem a legjobban, — volt a válasz. A nagybankok megint a régi nótát fújják. A Magyar

Bankék is, Lánczyék is kijelentették, hogy csak is ővelük szabad tárgyalni. Ha megtudják, hogy a konkurrenciával szóba állottam, visszavonják az ajánlatukat.

Baj, baj! —- mondta a főpolgármester. — De im, a karzaton szép szőke hölgy ül, egyenesen odaszögezi a szemeit, ahol Magyar Miklós ül. Vájjon mi érdekli a szép nőt? Vagy ki érdekli? ,

Ezek a kérdések belevesznek már az elnöki előterjesztésekbe. H e 11 a i Ferenc nekrológot mond a pozsonyi ghettóról, megállapítja a viszonosságot tűzkár esetére Budapest és a szomszédos Pozsony között, a derék Szász o v s z k y József folytatja és ötezer koronát kér Pozsony részére. Mindenki beleegyezik, csak G á 1 Károly nem. Gál bácsi könyörtelen, ő nem ad ötezer koronát, ú tízezer koronát indítványoz.

Újabb méla akkordok. Az elnök elparentálja Korányi professzort és felsorolja P erezel Dezső érdemeit, amelyeket mint belügyminiszter szerzett. — Fotografáltatott és toloncolta- tott. Azonkívül pedig zsebkendőt lobogtatott! — igy tört ki a hazafias elkeseredés Sümegi Vilmosból.

Az elnök szelíd szemrehányással tekint a mindig lelkes, mindig harcrakész Sümegire s a kínos ügy cl van intézve.

Még egy bejelentése van a főpolgármesternek: Mautner Viktor lovag 2000 koronát adományozott a főváros szegényeinek abból az alkalomból, hogy Mókán nevű lova (lov. J a- n e k) elsőnek érkezett be a Király-dijban. A

hippológusok arca földerült. Winter Lajos, a bőkezű tanácsos, azt kiáltotta:

—- Többet is fizethetett volna!

A laikus városatyák azt hitték, hogy Mautner lovag volt smucig, ő fizethetett volna többet. Holott Winter arra gondolt, hogy eme Mókán nevű paripa nagy favorit volt és nagyon vékon pénzeket jövedelmezett a játékosoknak a győzelem.

De mi az a rongyos kétezer korona azoklnr a milliókhoz képest, amelyekkel most Bárczy István játszani kezd. Az emberek szinte beleszédülnek a nagy számokba, amint mondja: ötven millió kell erre. húsz millió arra, ide tiz, oda öt, amoda három, emide kettő . . .

A rengeteg summák dolgában névszerint kell szavazni. M a r h e r tanácsnok előadásában sorra felvonulnak előttünk a leventék. Amikor Elek Pál nevét olvassa, a demokraták kórusban zengik:

— Egy kicsit Bádenbe ment. de mindjárt visszajön!

Nem mondtak igazat a demokraták. Amikor a város képzeletbeli millióinak az elhelyezéséről volt szó, újból névszerint szavaztak, újból szólította Marker tanácsnok Elek Pált. de a bádeni beteg még mindig nem jelenhetett meg.

E helyett azonban ismét Sümegi Vilmos védte meg a’ hazát. A viharelnök, R óz s a- völgyi Gyula kissé korán rendelte el a szavazást.

Álljunk meg egy sóra! — kiáltotta Sümegi az elnöki szék felé.

Rózsavölgyi nem engedte szóhoz jutni Síi-