Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-07 / 19. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. május hó 7-én 19. szám. íaiiia»iipiiiaHiniHniiiQiiianiaiiiaiimmaiTip»>mirmiiiD8HaiHaiiiammBiDÍíiDi»aiuaniHninrtm»iig»imiii^ előfizetési Annát Egész, évvé .................. 16 K Fé C évr*e.................... S K Eg yes számolt ft ahatók. a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fetetös sxenkesits: Dacsó Emil. Tüfsszcrheszts i dt*. Szilágyi Hugó többször* is. Szerkesztő ■ ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám W "»»■» „ ^WVy\«»vs«^i%>uv^ A szerdai incidens egészen váratlanul érte a szereplőket: ezt a ténvt érdemes leszögezni az események méltatásánál. Nem volt színpadi rendezés. nem voltak előre elhelyezett bombák, hanem a politikai helyzetnek a feszültsége tört utat magának. Szárazon és szigorú tárgyilagossággal mérlegelve a történteket, meg kell állapítani, hogy Vázsonvi Vilmosnak is. Heltai Ferencnek is. külön-külön igaza volt: Vázsonvinak a formában. Holtainak a dolog érdemében. Vázsonvi Vilmost nem vezette más cél, mint az. hogy a közgyűlés házszabályait. a főváros autonómiáját megvédelmezze. Heltai Ferenc viszont szintén nem kö- tekedésből tette meg indítványát, hanem annak a becsületes szándékának a dokumentálására, hogy a törvény erejéből fennálló ellenőrzési jogát a főváros érdekében gyakorolni óhajtja és utat engedjen a közvélemény megnyilatkozásának ott, ahol la város első tisztviselője egyenesen megtagadja a köteles- ségteljesitést. Vázsonyi Vilmos állásfoglalása legkevésbé sem érinthette a főpolgármester indítványának érdemi részét. A demokraták vezére nyíltan kijelentette, hogy más formák között hajlandó az indítványt elfogadni, a lé nyegben tehát nem volt eltérés a két álláspont között. Vázsonyi is, Heltai is tisztán állanak ebben az ügyben. Egyetlen ember van csupán, aki a két tiszteletreméltó álláspont között a földre esett: Bárczv István polgármester. És ez nem a „Wert die Katze wie Du willst“ álláspontja, hanem teljesen objektiv ténymegállapítás. Lehetséges, sőt valószínű, hogy Hegedűs Ármint ártatlannak fogja találni a meginduló vizsgálat: — ez még sem fogja igazolni a polgármester eljárását. Bárczy Istvánnak mindig példát kell statuálni abban, hogy a közvélemény megnyugtatására minden megtörténjék. Bárczynak nem lett volna sz'abad bevárni a főpolgármester felszólítását, annál kevésbbé volt ioga hozzá, liogv a felszólítással szemben elutasító álláspontot foglaljon el. j Rossz szolgálatot tett a polgármester a gya- j nusitottaknak. amikor védőszárnyai alá vette őket. A Sáros-fürdőnél nem történt Panama, csak könnyelműség, 'az ártatlanokat védeni tehát nem volt kevésbbé kegyetlen dolog, mint az ártatlanokat1 meggyanusiani. Adjuk még hozzá mindezekhez azt a páratlan rosszhiszeműséget, amellyel Bárczy István, a főpolgármester gavallériájára számítva, a saját kezeirását megtagadni igyekezett: — és akkor tisztán állhat minden elfogulatlan szemlélő előtt, hogy az elvi harc, amely Vázsonvi és Heltai között lefolvt — Bárczv 1st’ ván súlyos megsebesülésével végződött. Í géretek — eredmények. Egy kis beszámoló. Rövid néhány hét múlva utolsó közgyűlését tartja a törvényhatósági bizottság. Véget ér a városházi szezon s a városatyák és a tisztviselők a jól végzett munkának a tudatában részben Karlsbádba. részben a Svájcba menekülnek. Az utolsó közgyűlés iulius hó közepe táján lesz. addigra tehát még bőven nvilik alkalom arra. hogy az esztendő mulasztásait helvre- pótolják a városházán, az esztendő kezdetén tett Ígéreteket legalább részben beváltsák. Meg kell állapítani, hogy az 1912—13. évi üzletév rendkívül lanvha eredményeket hozott a fővárosnak. Egész csomó nagvfontos- ságu terv részben elaludt, részben megcsonkítva ment a hivatalos retortákon keresztül. A városigazgatásnak minden ága súlyosan megsínylette a pénzügyi válság okozta depressziót. Voltak ügyosztályok, amelyek éppen a nagy pénztelenség miatt teljes tétlenségre voltak kárhoztatva s úgyszólván át- aludták az esztendőt. Ha visszapillantunk az év történetére, mindenekelőtt azt a ténvt állapíthatjuk meg. hogv a közvélemény érdeklődése ebben az eszendöben fokozott mértékben nyilvánult meg a városházi eseményekkel szemben. Oka ennek részben a politikai helyzet kiélesedése, amelv a főpolgármesteri állás körül támadt hullámzásban érte el a tetőpontját. Bárczv István átengedte az elnöki széket Heltai Ferencnek, aki nem akart és nem tudott egyszerű figura maradni azon a helyen, hanem tettekkel ténvező. A politikai ellentét, amelv a közgyűlés óriási többségét a kormány végrehajtó hatalmának kép^ viselőjétől elválasztja, nem a politikában, hanem a községi iigvek kérdésében ütközött ki. Jelenleg ugv áll a helvzet. hogv a főpolgármesternek kevés oka és kedve van hozzá, hogv a város ügyeit pártfogolja a kormánynál s el kell készülve lenni arra is. hogv ha a feszültség állandó marad, ugv nem egv közgyűlési határozat fog berekedni a belügyminisztériumban. A közérdeklődés másik forrása a tanács számos szerencsétlen előterjesztéséből merített tudat volt. amelv szerint a közérdek sokszor igen gyönge lábon áll a városházán. Rejtélyes üzletekről suttogtak itt is. amott is. a közönség nem ismerte a helyzetet, elvesztette disztingváló képességét és minden városházi botrány mögött panamákat, korrupciót, szennvet és bűnt kezdett sejteni. A városgazdasági ügyosztály egészen ártatlanul. minden alap nélkül olvan színben tűnt fel a publikum előtt, mintha az ügyosztály tisztviselőinek egvéb gondjuk sem volna, mint az. hogvan lehetne mások számára mennél nagyobb anvagi előnyöket szerezni a város rovására. A Piccadillv-ügv. a Qundel- vendéglő. legutóbb pedig a Gellért-fürdő erősen hozzájárult a közhangulat megrontásához. szerencsére azonban a szezon hátralévő része meghozza az Artézi-fürdő megnyitását s talán még egv-két népszerű alkotást, ugv hogv a közhangulat a nvári meleg elkö- vetkeztével talán mégis csak enged a hűvösségéből. A folvó évi költségvetésről egvértelNincs protekció! Ezt'a jelszót most gyakorlatilag alkalmazza a j küzoktatdsiigyi osztály vezetője. Déri tanács- j nők igazságérzete nem tűri, hogy érdemes pályázók meUöztessenck olyanoknak a kedvéért, akik kitűnő bizonyítványok helyett kitűnő pro- tektorokkal büszkélkdhethek. Természetes, hogy ez a munka nem lehet abszolút értékű, utólagos rekriminációk nem maradhatnak el ott, ahol oly sok az eszkimó és olyan kevés a fóka. Bizonyos azonban, hogy ha Déri tanácsnok példája nem volna úgyszólván egyedülálló, akkor sokkal kevesebb tisztviselőszemélyzettel, sokkalta több és nagyobb eredményt lehetne elérni a városházán. A tanács bölcsessége, józan előrelátása nem ismer határt, 1 nem ismer korlátokat. Büszke hir adja tudtára mindenkinek, akit illet, hogy semmiféle többlet- kiadást nem szabad foganatosítani mindaddig, mig a közgyűlés a megfelelő póthitelt nem engedélyezte és a miniszter a közgyűlés határozatát jóvá nem hagyja. Azt hihetné a jámbor olvasó, hogy a tanács szigorú határozata preventív intézkedés, minden eshetőséggel szemben való védekezés. Pedig nem egészen úgy van, meri a drákói szigor tulajdonképpen eső után köpenyeg. Szinte komikusán hat a zordon hang, ha meggondoljuk, hogy nincs már többé semmiféle határozatra szükség, mert az eddigi hiteltullépések annyira kimerítették a pénztárt, hogy sokáig nem lehet szó semmiféle újabb munkáról, amely újabb tul- kiadásra adna alkalmat. I i Uj kölcsön szele fujdogál a városházán. Az uj teher felvételének az a főoka, hogy a főváros adási viI szonyban áll a külföldi tőkével s a viszonyból származó milliókat ki kell adni az egyik szülőI nek, a külföldi tőkének. A város tartozik, a varos fizet. És ez igy van rendjén. Bezzeg, amikor a főváros a hitelező, akkor az adósok kevésbbé skrupulózusok a fizetési határidő betartásában. Drasztikus példa erre a ligeti Beketow-cirkusz, amelyet annak idején a legrosszabb ajánlattevőnek évi ötvenezer korona bérért engedett ál a város. A bért utólag fizeti Beketow-mester, a kötbér pedig mindössze tízezer korona. Augusztusban esedékes a pénz s a kiszivárgott lárek szerint az idén kilátás van arra, hogy a város nem kapja meg az ötvenezer koronát. Az üzlet nem üzlet s könnyen megtörténhetik, hogy Beketow, az idegen állampolgár, búcsú nélkül szedi fel a sátorfáját.