Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-23 / 17. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. április hó 23-án 17. szám. ^mmimmaiimiimmQmQJ!iammi!amQ!8sm!im98Dmamaiitmj!m!imE!OiifiQsnoi&3Ciiim«i!!n!i5amHiiimiic ELŐFIZETÉSI TtRMKi Egész, évne 16 IC Féd évne........................... 8 K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban» Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fele tűs ízcríiejz/tf : Dacsó Emil» TÜJnssier’ftesi.tS t di*» Szilágy i Hugó Megjelenik minden szendén, esetleg ketenkint többször* is. Szenkesztö ség és kiadóhivatal: VI. Kis János-utca 4. szám Oláh Dezső dr. büszke lehet arra a sikerre, amelyet a Városi villamos reorganizálásának érdekében benyújtott indítványával elért. Balga remény lett volna azt hinni, hogy Htivösék szemétdombján egyszeriben kiüt a tisztaság, hogy az első roham tökéletes eredményre vezet. A lavina megindult: — nem lehet kétséges, hogy hol áll meg, kit s hogyan talál megr A közgyűlés határozata, ha nem is fedi teljesen az intenciót, hogy a családi hitbizományí rendszer a közlekedési politikából kikiiszö- böltessék, mégis nagy veresége Hiivöséknek. A törvényhatósági bizottságnak módjában állott volna, Bárczy polgármester úrnak egyszerű napirendre térést célzó indítványát magáévá tenni. Hogy pedig nem ezt tette, hanem hangos kifejezést adott annak az akaratának, hogy a Városi a városé legyen, ékes bizonysága annak az elégedetlenségnek, amely, ha nem javulnak meg a viszonyok Hűvösek portáján, előbb-utóbb mégis csak seprővé formálódik. Oláh Dezsőnek még nagyobb sikere, hogy a közgyűlésnek végre alkalma volt belenézni a közlekedési politika kohójába. Az a párharc, amely a közgyűlés színe előtt Vázsonyi Vilmos és polgármester között lefolyt, rendkívül érdekes és nagyjelentőségű problémákat vetett felszínre. Kiderült, hogy Bárczy István már megint kihasználta Vázsonyi Vilmos jóhiszeműségét, ismét többet akart, mint a mennyiről akkor beszélt, amikor a demokraták vezérét a Városi városításának a tervéhez megnyerte, Ez a plusz a másik villamos vasút megváltása, amelynek szükséges volta, vag^ haszontalansága most másodrendű kérdés a mellett, miért kellett Vázsonyi Vilmost a Hűvös-vállalatra vonatkozó tranzakcióba beleugratni? Nagyon visszataszítóan festett a polgár- mester a megbántott mimózának a szerepében. Annak az embernek, aki maga vallja be. hogy a Városi megváltása őnála nem volt cél. hanem csak eszköz, aki élethossziglan- ra szóló villamos vezérigazgatói szerződéseket köt, holott a saját hatalmát minden hatodik esztendőben prolongálni kell, aki valahányszor a főváros és Hüvösék közöt1 kell választania, habozás nélkül a város ellen dönt: — Bárczy Istvánnak vajmi kevés joga van hozzá, hogy mások becsületes gondolkodását, tisztességes szándékát megrágalmazza és kancsalnak mondjon egy olyan akaratelhatározást, amelynek megnyilvánulására éppen a polgármesternek tudatos tehetetlensége miatt volt szükség. wzE7jyArojz Nagyvárad város tanácsa összeüli, hogy megvitassa, milyen eszközökkel lehetne lelketlenné tenni azt, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek a tanács ülésében történő, teljesen bizalmas jellegű közlések, amelyeknek nyilvánosságra hozatala csak árthat a város érdekeinek. A laikust, aki ezt a hirt olvassa, misztikus homály borítja a váradi feljajdulás indító okait illetően. Már-már azt hajlandó kiolvasni a sorokból, hogy Nagyvárad tanácsának rejtegetni valója volt, azért a nagy fájdalom a lapok indiszkréciója miatt. Mi pedig azt mondjuk: boldog Nagyvárad, mennyivel előbbre van, mint Budapesti Nálunk a tanács hét lakat mögött tárgyal, a tanácsülések nyilvánosságáról szó sincsen s a sajtó csakis arról szerezhet hivatalosan tudomást, aminek közlését maguk az érdekelt polgármesterek vagy tanácsosok óhajtják. A Sárosiürdővel kapcsolatban engedtessék meg nékiink, hogy egy szerény indítvánnyal lépjünk a közgyűlés elé. A fürdő ügyről az unalom legnagyobb fokának a provokálása nélkül aligha lehet többé inti és beszélni. Fájó dolog az előre nem látott kiadások megszavazása, a költségtöbbletként jelentkező millióknak előteremtése, de aki megszemlélte a fürdő és szálló gipszmodelljét és nincsen telítve a legnagyobb mérvű elfogultsággal, az nehezen fogja kívánni, hogy a kész építkezéseket lerombolják. A keserű hangulatot nagyon könnyen lehetne mérsékelni. A tanács a költségek apasztásának jelszava után indulva, elejtette a népfürdő létesítésének tervét. A tanács szükségszerű óvatosságát a közgyűlésnek reparálnia kell. A közgyűlés tagjaiban meg kell lenni az erkölcsi bátorságnak ahhoz, hogy a népfürdő költségeit megszavazzák. Ebben az esetben az a furcsa helyzet állott elő, hogy a tiz millió megajánlását csakis úgy tudja indokolni a közgyűlés, ha ráadásul még néhány százezer koronát szavaz meg — a népfürdőre. Az Árkádok körül egyre csúnyább illatok lengedeznek. Az illatokat a közelben lévő Erzsébet-térnek a verebei szolgáltatják. Ezek a bájos madárkák alul illatszereket gyártanak és fölül csiripelnek. Azt csiripelik, hogy az eszmének lánglelkü apostolai akadtak. Az apostolok illő tantiéinek ellenében szőröstül-bőröstül hajlandók eladni a várost a külföldi tőkének, fittyet hánynak minden óvásnak, minden elvnek, minden közérdeknek. A lánglelkü apostolokat pedig egyfelől kormányférfiak, másfelől viszont fővárosi bizottsági tagok segítik derék munkájukban. A gyalázatos sérelmen, úgy látszik, segíteni nem lehet többé. H közvélemény és a főváros tanácsa. Kezdjük mindjárt azzal, aminek megálla- pitásával végezni kell ezt a cikket: a közvélemény és a főváros tanácsa ez idő szerint a lehető legrosszabb viszonyban vannak egymással. Komoly sajtóorgánumok, komoly férfiak visszhangozzák mindazokat a vádakat. amelyek a köztudatban a városháza jelenlegi urai ellen felépültek s amelvek legnagyobb részükben ennek a lapnak a hasábjain is helyet találtak. Lassan-lassan kezdik észrevenni az emberek.. hogy Bárczy Istvánt nem illik összetéveszteni a Megváltóval. A szkepszis csúnyán befészkelte magát a lelkekbe és sokszor magunk is megdöbbenve láttuk, milyen rohamosan fejlődik a bizalmatlanság és az ellenszenv minden iránt, aminek forrása a városháza. Tessék elhinni, ez az eredmény csöppet sem gyönyörködtet bennünket. Nem pedig azért, mert a közvélemény a legutóbbi események bírálásánál átcsap az ellenkező végletbe és gyakori túlzásával, disztinkció nélküli ítélkezésével igen sokszor ártatlanokat is sújt az egyedül vétkesek tielvett. Kik hát a vétkesek? — erre a kérdésre bajos lenne egykönnyen megfelelni. Annyi azonban bizonyos, hogy a törvény és a természetes okoskodás is egyetlen egv emberben összpontosított minden felelősséget a városházán történő dolgokért. Ez az egy em* bér a polgármester, aki legfőbb feje. látható irányítója a törvényhatóságnak. Övé a hatalom minden dísze és tekintélye, övé az a kötelesség is, hogy mindenért a maga szemé' Ivében helyt álljon, amiről felháborodással nyilatkozik a közvélemény. Bárczy Istvánt ez a tétel annál inkább és annál korlátlanab búi köti. mert tudvalevő, hogy a „tanács' nevű gyűjtőnév voltaképpen huaz embert jelent ugvan de tényleg egyetlen egv embernek az akaratelhatározását fejezi ki a tanács minden ténykedése. Már mostan ha ez a nagy hatalom, ez a nagy tekintély, ez az egyeduralom egyenes aTányban áll a felelősség telies tudatával, akkor tulajdonképpen senki mással nincsen baja a közvéleménynek, mint ezzel az egy emberrel. A bai azonban az, hogy a polgármester ur. amint azt nem egyszer vetették szemére, csak a virágkosarak tartalmát szereti a fejére hintetni. Ha más van a kosárban, nyomban szerénységbe esik. magvarán szólva odébb áll és kibújik a felelősség alul. Bárczy István a legtöbbször gazda nélkül csinálja meg a maga számadásait. A gazda ez esetben a közgyűlés, amelynek tagjai a legtöbb esetben azt sem tudják, miről van szó. Csakis igy lehetséges, hogy mostanában sanda mészárosok, a polgárság érdekeinek veszélyeztetéséről Írván a politikai gvülölet mérgébe mártott toll alól a legkéütelenebb, legigazságtalanabb vádak szökkennek ki. Egv komoly napilapnak a hasábjain például a következő sorokat olvassuk: ..Körültekintünk ebben a milliós városban, amelynek né' pe küzd titáni harcban az élet ezer gondjával. az állam követelte adóval, a drágaság-