Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-16 / 4. szám
1912 október 16. Budapest—panamaváros Milliós ajándék — közpénzből. A városgazdasági ügyosztály, amelynek előterjesztéseitől joggal retteg a fővárosi üzletek minden ismerője, tegnap olyan javaslattal lépett a nyilvánosság elé, amelynél szemérmetlenebbet, a közérdekre károsabbat még a jelenlegi rendszer is ritkán produkált. A napilapok olvasói az ügyosztály iníormácója alapján készült hivatalos tudósításból, értesülhettek a száraz tényről, hogy a főváros ötven esztendőre bérbe akarja adni a Kis-Rókus mostani telkét, úgyszintén az Eskü-téren fekvő fővárosi telket egy konzorciumnak, amelyet természetesen ismét S z a p á r y Pali gróf hozott össze, valószínűleg nem önzetlenül és közérdekből. Az ügyosztály által pártolt ajánlat szerint a telekbér- lök az Eskü-téren modern szállodát építenek, a Kis-Rókus helyén pedig olcsóbb szállodát, azonkívül fényes mulatót és hasonló jókat. A bérlők az ingatlanokat jelzálogkölcsönnel terhelik meg, évi bér fejében pedig az ingatlanok becsértékének átlag négy százalékát fizetik. Lényegileg így szól a gyönyörű szerződés! Az ügyosztály előterjesztésének annyi sebezhető pontja van s a főváros vakmerő kijátszása olyan átlátszó, hogy szinte zavarban vagyunk, amikor a mesteri munka bírálatába fogunk. A jelzálogkölcsönnel súlyosbított bérlet már önmagában véve is hallatlan visszaélés. A fővárosnál valóságos rendszerré fajult az a jogi abszurdum, hogy a bérlő a bérbeadó tulajdonát adósággal terheli meg a saját céljaira. Kezdődött ez a politika talán a Népoperánál, folytatódott a Margitszigeten s a közel múltban a Központi tejcsarnok jött hasonló ajánlattal. Csakhogy ezek részben kulturális, részben pedg közhasznú vállalkozások voltak, amelyeket már ebből a szempontból sem lehet egy kalap alá vonni a legújabb kalmárvállalatnak tisztára ma- gánérdekíi merényletével. Van ezenkívül még egy lényeges, sőt döntő fontosságú különbség, a mely egyszeriben pőrére vetközteti a szemérmetlen ajánlat gazdáit. A szerződés szerint ugyanis a bérlő társaság jóval nagyobb kölcsönt kebeleztethet be az ingatlanokra, mint amennyibe az építkezés a társaságnak kerülni fog. A helyzet képe a következő. A Rákó- czi-úti telekre a bérlők minimális kalkuláció szerint 3 milliót és 600,000 korona jelzálogkölcsönt fognak kapni. Négyszögölenként 3000 koronát számítva (ez a maximum), őnekik az építkezés mindennel együtt semmiesetre sem fog többe kerülni 3 millió koronánál. Marad tehát a javukra 600.000 korona. Az Eskü-téri ingatlanra minimum öt és egynegyed millió korona jelzálogkölcsönt folyósít bármelyik pénzintézet. A tervezett építkezés pedig legfeljebb 3 és fél millióba kerül. Itt a tiszta haszon egy és háromnegyed millió korona. Végeredményben tehát úgy alakul az üzlet mérlege, hogy a főváros a derék bérlőknek nemcsak két palotát és ötven esztendős szerződést ajándékoz, hanem Szapáryék összesen körülbelül k é t és egynegyed millió korona effektiv, készpénzbeli haszonnal nyitják meg a boltot! Sejtjük, hogy az ügyosztály mivel fogja akarni megdön- teni ezeket a számításokat. A szerződés értelmében abban az esetben, ha a bérlők kevesebbet invesztálni az épületekre, mint amennyi jelzálogkölcsönnel az ingatlanokat megterhelték, akkor a differenciát készpénzben tartoznak a város pénztárába befizetni. Aki ismeri ezeknek az építkezéseknek, helyesebben ezeknek a városi üzleteknek a természetét, tisztában van azzal, hogy az építkezési költségeknek a számlázása az építtetöktől függ. A befektetett összeg tehát papíron túl fogja haladni a kölcsön összegét. Ennél csak az bizonyosabb, hogy a valóságban a társaság a számlán feltüntetett ösz- szegnél jóval kevesebbet fog kifizetni. A többletet pedig egész egyszerűen zsebrevágják és nem lesznek bolondok, hogy a fővároshoz fáradjanak azzal a rongyos két és egynegyed millióval! ■ Gyerünk tovább! A jelzáloghitel e pillanatban ugyebár nem tartozik a legenyhébb feltételű üzletek közé. A társaság súlyosnak mondható törlesztéses kölcsönnel fogja megterhelni a főváros telkeit. Mondjuk, hogy egy ideig szépen, simán fizetni is iog. De mi történik akkor, ha mondjuk 15 esztendő múlva Szapáryék megunják a dolgot és megelégedve a polgárin felüli haszonnal, egyszerűen odébb állanak . . . Nemde a fővárosnak kell majd tovább törlesztenie az an- nuitásos kölcsönt. De miből? Miből? A bérlő- társaság jogi személy, ha tovább áll, futhatunk utána . . . Gyerünk eggyel beljebb! A bérösszeg változó és abban tér el a tisztességtől, hogy az első 25 esztendőben jóval kisebb, mint az utolsó 25 évben. Holott az utolsó esztendőkben alkalmasint már nem is lesz szerencsénk a társasághoz, azonkívül az első 30 esztendőben adómentesek az épületek és így az első években a bérlők sokkal többet fizethetnének, mint később. Ez is az bizonyítja, hogy az egész kalkuláció nem a tisztességes üzletre, hanem a főváros tervszerű kifosztására van alapítva. Az sem mutat különösebb realitásra, hogy a berendezést 50 esztendő alatt akarják amortizálni, holott 20 esztendő is elég idő volna erre. Van egy mézes madzag a szerződésben. Arról szól, hogy ötven esztendő múlva a főváros tulajdonába megy át a két épület a berendezéssel együtt. Ötven év múlva! Rozoga viskókat, értéktelen lim-lomokat kapunk majd akkor a kidobott milliókért! A bérösszeg nevetségesen csekély. Átlag négy százalékos jövedelmezését jelenti az ingatlanok mai becsértékének, holott nyilvánvaló, hogy ez a becsérték a bevétel folyamán legalább is 60— 70 százalékkal fog emelkedni s a jövedelmezőség pedig megfelelő arányban csökken majd. A bérösszegnél csak a kaució kisebb, amelynek fejében mindössze 68,000, illetve 160 ezer koronát hajlandók letenni a bérlők. Az sem utolsó feltétel, hogy a bérjövedelem után fizetendő adó a fővárost terheli, miáltal a főváros haszna a minimumra zsugorodik össze. Egész csomó pörre adnak majd alkalmat a szerződések egyes, homályos pontjai. De minden rosszért bő kárpótlást nyújt majd a fővárosnak az a nagyszerű joga, hogy a részvénytársaság igazgatóságába és felügyelőbizottságába kiküldheti a saját embereit! A kisajátítási albizottság már szerdán foglalkozik a nevezetes előterjesztéssel. Privát emberek apró-cseprő telekszabályozási kérvényei évekig nyugosznak az illetékes ügyosztály fiókjaiban. Ez az üzlet ellenben sürgős volt. Suty- tyomban készítették elő és időt sem akarnak az embereknek adni arra, hogy felocsúdjanak a meglepetésből. A kisajátítási bizottságon a sor, hogy a lehetetlenül gonosz tervet mindjárt az első állomáson megbuktassa. VÁZSONY1 ÉS BÁRCZY. Nyilatkozik a demokraták vezére. Unos-untalan rebesgetik a sajtóban és a kerületi pártkörökben, hogy Vázsonyi Vilmos felmondta B á r c z y Istvánnak azt a barátságot, amelynek a polgármester állását köszönheti. Legutóbb újból íelmelegítették ezt a mesét, még hozzá Bárczy Istvánnak azzal a nyilatko- • zatával kapcsolatban, hogy ü nagylelkűen átengedi a helyét Vázsonyinak. mert „nem hajlandó a demokraták folytonos gáncsvetéseit“ eltűrni és nem akarja vállalni tovább a felelős- i séget a mások politikájáért. A hír, bár erősen magán viselte a valószínűtlenség bélyegét, oly forrásból származott, hogy újságírói kötelességünknek tartottuk a másik félnek. Vázsonyi Vilmosnak a megkérdezését. A Teréz- ' város képviselője ezeket mondotta lapunk munkatársának: — Sem kedvem, sem időm nincs hozzá, hogy minden felelőtlen mende-mondára reflektáljak. A szóban forgó sajtóközleménynek a tendenciáját nem értem s nem hiszem, hogy a polgármester a felelősség alul kibúvók közé engem is besorozott volna. Én már sokszor fizettem mások helyett a cechet, de az én számlámat soha még mással nem fizettettem ki. A tetteimért is mindig vállaltam a teljes í e 1 e 1 ő s s é- g e t. Eddig szól a nyilatkozat, amelyből megállapítható, hogy Vázsonyi és Bárczy között még nem került kenyértörésre a dolog és ha vannak is közöttük ellentétek, ezeknek egyelőre nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a házastársak közötti zsörtölődéseknek. Jellemző egyébként, hogy ugyanaz a hírforrás, amely Vázsonyi és Bárczy közé éket igyekezett beleverni a józsefvárosi plébánosválasztással kapcsolatban egy gyékényre teríti a két férfiút és hangsúlyozza, hogy Hock János érdekében Vázsonyi és Bárczy együttesen szállottak síkra Hüvöséknél. Ez tényleg így történt, de éppen ez az együttes akció cáfolja meg az elsőnek érintett közlemény komolyságát. ■■■■■■■■■■■■■■ Nem tudja, hányat ütött? Vegyen órát Schönwald Imrénél, Deák Ferenc-u- 21. □IIIIIIIIIRIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIigiligillQg 300.000 korona tnlliiailós. i Gyanús illatok a Rózsadomb tövében. A fővárosnak határozottan balszerencséje van az építkezéseivel. Az utóbbi időben alig volt j olyan terv, melynek megvalósításánál betar- 1 tották volna az eredeti költségvetést. A Vigadó j átalakításánál kezdődött a sor. A Népszálló és j az állatkert építkezése tetemes hiteltúllépéssel ; végződött, a Vas-utcai iskolánál már nyolcszáz- ! ezer koronára rúgott az az összeg, amelyre eredetileg nem volt fedezet s amelyet utóbb más beruházási programmponttól vont el a fő- j város. A Sáros-fürdő túlkiadásait az unokáink is nyögni fogják. AAost pedig arról kell beszámolnunk, hogy a Rózsadombon épülő szerpen- j tin-útnak a költsége máris csekély 300,000 koro- i nával lépte át az erre a célra megszavazott hi- 1 telnek a medrét. Itt már igazán fölösleges a szót vesztegetni. : A milliós túlkiadások előbb-utóbb súlyos rázkód- ; tatásoknak fogják kitenni a főváros háztartásának ál-egyensúlyát. A bajokon nem segít más, csak a gyors rendszerváltozás! Bajban a szakfelügyelők. Déri tanácsos nyilatkozata. Ellenőrizhetetlen hírforrás szerint a kormány és a főváros között súlyos természetű konfliktus keletkezett a középiskolák ellenőrizésére rendelt szakfelügyelők miatt. Köztudomású, hogy a közoktatásügyi minisztérium már annak idején, amikor a főváros középiskolai főigazgatói állást szervezett, tiltakozott ez ellen és kétségbevonta a városnak ehhez való jogát. Most pedig — erről keringtek a hírek — az új szakfelügyelők ellen volt kifogása, akiket állítólag tanfelügyelői hatáskörrel akart a város felruházni, ez pedig beleütközött volna az állam jogába. Kérdést intéztünk az ügy állására vonatkozólag Déri Ferenc dr. tanácsnokhoz, a közoktatási ügyosztály méltán népszerű vezetőjéhez. Déri tanácsnok mit sem tud az állítólagos konfliktusról. Nyilatkozata így szól: Kizártnak tartom, hogy a közoktatásügyi kormány beleavatkozzon ebbe a dologba. A szakfelügyelői intézményről szóló szabályrendeletet a miniszter változtatás nélkül jóváhagyta. A szakfelügyelők személyének megválasztása a szabályrendelet értelmében a tanács joga. A magam részéről 14 szakfelügyelő kirendelését hoztam javaslatba, a szociálpolitikai ügyosztály még nem nevezte meg a maga jelöltjeit. Munkatársunk ezután egy másik kérdésre tért át: igaz-e az, hogy a községi polgári iskolákban már a jövő tanévtől kezdve hét osztály lesz s a hetedik esztendő végén a tanulók érettségi vizsgát fognak tenni, amelynek alapján igényt tarthatnak az egyéves önkéntesség kedvezményére? Ezzel a dologgal mindeddig még csak a polgári iskolai tanítók egyesülete foglalkozott. A terv szerint a felső osztályokban az oktatás kereskedelmi szakirányú lesz. Az ügyosztály még semmiféle javaslatot nem készített és a dolog jelenleg nem aktuáils,
