Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-16 / 4. szám
2 1912 október 16’. annak a pillanatnak, amidőn az összes gyatra közlekedő eszközök egyszerre, mint egy vezényszóra föl fogják mondani a szolgálatot s az ezt nyomon kisérő pánik le fog számolni mindazokkal, akiknek önzése és haszonlesése a forgalom általános csődjét előkészíti. Bénul a forgalom. Néhány adat Budapest forgalmának fejlődéséből valószínűvé fogja tenni előttünk, hogy a forgalom megbénulása már sokkal közelebb van hozzánk, semhogy azt szemfényvesztő reformmal sokáig ellehetne még odázni. 1910- ben a főváros összes közlekedő eszközei 881.000 lakos felett 200 millió utast szállítottak, amiből 100 millió a Közútira, 45 millió pedig a Városira esett. Roppant szám ez is, és roppant érdekek fűződnek hozzá. Hisz gondoljuk meg, hogy 1909-ben az állam vasút személyforgalma 59 millió, az összes magyarországi vasútaké pedig 120 millió volt! 1900-ban, 734.000 főnyi budapesti lakos mellett 84 mill, fő volt a főváros összes személyforgalma. Vagyis tiz esztendő alatt a lakosság száma csak 20 százalékkal, a forgalom ellenben százötven százalékkal növekedett! Általában a budapesti lakosság mozgékonysága roppant nőtt. 1890-ben egy lakosra az évi forgalomból átlag csak 66, 1900-ban 115, végül 1910-ben már 220 menet esett. Vegyük hozzá már most azt a körülményt, hogy a lakásuzsorától a közeli környékre űzött pesti családok sorából mindennap közel 100.000 ember jön be reggel ide kenyerét megkeresni s utazik este haza, vegyük hozzá, hogy a nagy vasúttal Budapestre jövők és minden elutazók száma évente átlag 20—30 százalékkal növekedik, akkor tisztában leszünk azzal, hogy Budapest fejlődésének katasztrofális zavarát csak gyors és becsületes hatósági beavatkozás háríthatja el. Vájjon illetékes helyen tudatával birnak-e ennek és szándékoznak-e a múlttal szakítva, energikus lépéseket tenni? Aligha- Ha végignézünk közlekedő eszközeink szomorú során, az egész vonalon látjuk, hogy a helyzet javulására nincs kilátás. A villamosok. A villamosvasúttal tervezett reformok, a nagyhangú ankétezés után, abba zsugorodtak össze, hogy egyesek a villamos papírok mesterséges hullámoztatásával, — hol fel, hol le, — milliókat kerestek és fognak még keresni a börzén. Ilyen börzei szellem az oka, hogy a Városi vasút fele részvényének részben effektiv megvétele a főváros részére, közel 30 Feld papa és vidéke. Összes cukorkáit elosztogatta már a jó, öreg K á 11 a y bácsi, a Fel d-dinasztia is elhelyezkedett a karzaton és a teremben: kezdődhetik az előadás. Zsúfolt ház köszönti az elnököt. Ehrlich vezér büszkén szemléli a báránykáit, a Sasok padsoraiban hófehér szak ál lú aggastyán húzódik meg: Qrünbaum Miksa. Ritka vendég, alig ismeri valaki. A városatyák részben Feld papáért, részben ellene heviilnek, közben pedig Földes és Földvár y parázs kis mozivitát rögtönöznek, amelyből győztesen kerül ki Delej-utcai mozitulajdonosnő. A moziról hirtelen átmenettel a közkórházakra tér át a közgyűlés. M e i s e 1 s Vilmost persze, lehetetlen volt elkerülni, viszont Feleki Bélát lehetetlen volt meg nem hallgatni. A betegápolási pótadó felemeléséről beszélt és támadta a kormányt, amelynek csak nemrégen szavaztak viharos lelkesedéssel bizalmat a városatyák. Ballagj Aladár ebből az alkalomból három latin citátummal könnyített hazafiui lelkiismertén. Wildner tanácsnok konferálja be a Feld- kabarét. Az ellenzék elsőnek Hecht Ernőt küldi a csatába, mert Hecht a népdal szerint nem ismer pecht. Azzal kezdi, hogy: „Kapcsoljuk ki az érzelmi és művészi momentumokat . . . .“ De strigis, quia non sünt dörmögi Ballagj bosszúsan. A beszéd végén türelmetlen zaj keletkezik. Feld napa izgatottan lesi a fejleményeket és a millió rosszul kamatozó beruházást jelent. Olyat, amire ma több százezer koronát rá kell fizetni! Meg lehetne javítani a városi jövedelmezőségét, illetve a papírok hasznát új vonalak építésével és új papírok kibocsátásával és kedvező áron való plaszirozásával fokozni lehetne. Ahogyan azt Vázsonyi kitervelte. De Vázsonyi tervez — Bárczy István pedig végez. Bárczy közúti papírokat szeretne venni, még pedig helyes előrelátással, lehetőleg drágán- Azt. suttogják, hogy olyan opciója van Krausz Sünivel, ami részvényenként 150 koronával múlja fölül a mai, hanyat- homlok sűlyedő árfolyamot. Vagyis oly áron szeretné Bárczy „a forgalom javítása“ és „a főváros befolyásának biztosítása“ céljából megszervezni a Közúti részvénytársaságot, ami testvérek közt is fölér a papír mai árfolyamának tizenegy edfél millió koronás túlfizetésével! Számítsuk most hozzá, hogy ezt a transakciót olyan kölcsönből intéztetné Bárczy, amin az árfolyam-levonással különböző jól bevezetett bankárok 15 milliót nyernének, akkor tisztában áll előttünk, mi lenne a vége annak a rebesgetésnek, hogy a Közúti-papir zúhanását azzal tartóztatják föl ma a tőzsdén, hogy a kínálatot a főváros számlája és rizikója terhére vásárolgatja az ismert ügynök csoport. -. Hogy aztán hogyan lesz jőve- i delmezővé az olyan fővárosi üzlet, amit 25— | 3U millió túlfizetéssel hord drága kölcsön- | pénzből a főváros, annak a jó isten a meg- , mondhatója! Ahol pedig már a kezdet ilyen, ott a folytatástól is csak hasonlót várhatunk, vagyis a villamosvasútak reformja börzei üzérkedéssé torzul el. De ne veszítsük el a kedvünket! Amit rontanak a villamos tranzakciónál, azt jóvá fogják tenni az autotaxinál... Hiú ábránd! Itt is el lehet mondani a Dante Pokolijának hires föliratával: Lasciate ogni speranza . -. Hagyjatok fel minden reménységgel, akik belefutottatok a főváros atyai gyámkodásának a körébe. A taxi alapdíja Bécsben 70 fillér, Pá- risban 75, Londonban 80, Berlinben 85, Budapesten — 120 fillér lesz! Illetve lenne, mert a taxi várományosai keveslik a 120 filléres alapdíjat és 160 fillérre ákpriák fölemeltetni! Konflis és fiákker. A bérkocsi-közlekedést is megjavították a Városháza urai, pont úgy, hogy az 1320 bérkocsin mindig adózó vazallusává lett a bérkocsisok serege néhány élelmes taxi-vigéc- nek. A taxamérő fölszerelésért darabonként 30 koronát, tehát egy summában közel 40.000 koronát vágtak zsebre az ügynökök olyan kékarzatról buzgón helyesel kőműves-testvérének, S z a 1 a y Mihálynak. Ezt a szónokot nem hallgatta jó szívvel a Feld-ellenes koalíció s amikor Szalay pirulás nélkül jelentette ki, hogy a ligeti színház egyivású vállalkozás a volt Népszínházzal, néhány fekete májú közbekiáltotta: — Vakolj magyar! A budaiak komolyan haragudtak s egy pillanatra elborult a jóságos Lysoform-arc is, a melynek gazdája hivatalból haragszik a testvérekre. Szalay beszéde inkább a koalíció malmára hajtotta a vizet, Feld papa szerencséjére azonban N i g r i n y i György ellene szónokolt és így az egyensúly helyre volt állítva. Az országos szinészegyesület nevében F a 1 u d i Gábor jobb ügyhöz méltó buzgalommal szavalt, mire Rózsavölgyi elnök megsokalta a dolgot és a gonosz vitát bezárta. B uz a y tanácsnok ceruzát vett a kezébe, úgy számolta össze a Feld- 11ívok fejeit. Hetvenhárrnan valának ök, a megszavazok s az újságírók karzatáról úgy látszott, hogy ez a többség. Valahogyan úgy lehetett, hogy a kövér emberek mind a Feld papa pártjához tartoznak, a kevésbbé testesek pedig a másik táborhoz, mert ez is hetvenhárom embert állított fel és így a játszma remis-re állt. Feld papa most már minden reményét Rózsavölgyi elnökbe vetette. És nem csalódott, mert az alpolgármester ki hitte volna? — a tanács előterjesztése mellett döntött. A Feld-család boldogan tapsolt, két józsefvárosi városatya súlyos kimenetelű szócsatát vívott, a terem pedig lassankint kiürült. sziilékekért, mely nem működik pontosan és hol a kocsist, hol a közönséget bosszantja. Azonkívül fizetnie kell a budapesti kocsisnak a taxi használatáért napi 40 fillért, ami 528 korona állandó napi bevételt jelent a taxi viccei javára. Vagyis néhány élelmes ember összesen 80.000 korona egyszersmindenkori beruházást úgy kamatoztat, hogy az nekik évente 192-720 koronával, kamatozik! Bécsben, ahol szintén a Kosmos- és Bruhn- féle taxit használják, a bérkocsisokat szintén megsarcolják: a száz koronát érő taxikért darabonként 350 koronát vágnak, zsebre a vigécek. De ezzel a taxi a bécsi bérkocsis tulajdonává lett, nálunk azonban örökre adózk nia kell érte. Hat év alatt, amig a taxi elhasználódik, Budapest 1320 kocsija 80.000 korona beruházásért összesen 817.120 koronával adózik a taxi-frázis élelmes kizsákmányolóinak! Természetes, hogy ezt az adót fizetésben s gorombáskodásban a közönség terhére kalkulálja be a kocsis. Mi nem mondjuk meg, hogy ezt az adóztatást magyarul minek lehet nevezni. Erre a kérdésre választ fog adni mindenkinek az élő és felháborodó lelkiismerete. Földalatti, omnibusz. Menjünk-e még tovább. Térjünk-e rá arra, hogy miért akadályozza meg Sándor Pál a földalatti gyorsvasútak létesítését, amik minden távolságot harmadrésznyi idő alatt tennének meg, mint a földfeletti villamos? Vagyis Budapest közlekedésének szféráját egyszerre a tízszeresére növelnék meg! Ne szóljunk erről! Hallgassunk arról is, hogy kik és miért ziillesztik mesterségesen Budapest legrondább közlekedési eszközeit, az omnibuszt, mely a pesti forgalomnak ma csak 0.6 százalékát bonyolítja le, a villamos forgalom 75 százalékával szemben! Arról is hallgassunk, hogy a szomszédos forgalmat, amit a M. Á- V. tarifaemelése a házbéruzsorások javára tönkretett, a város urai mily módon igyekszenek helyiérdekű vasútvonalakkal lábraál- litani. Arra se legyen szavunk, hogy dunai propeller közlekedésünk kritikán aluli és szépen meglapul abban a kényelmes helyzetében, hogy kevés szidás jut reá, mert azt túlnyomóan a többi közlekedési eszköz foglalta le magának. Hallgassunk és várjuk meg ökölbe szorított kézzel, meddig lehet ezt igy tovább folytatni! Alkalmi ajándékok dús raktára Schönwald Imrénél Deák Ferenc-u. 21 Egyéb baj nem történt, sőt egyéb jó sem történt, mert a műsor kezdte magát rendkívül kimerültnek érezni. Szöktek a városatyák és szöktek a tanácsnokok is. Antal Gyula például belefogott a mondókájába, de közben elunta magát, otthagyta a szószéket s talán még most is futna, ha Rózsavölgyi tata szép szóval vissza nem hívja. Ebben a sívár hangulatban hirtelen felemelkedett egy hatalmas termetű férfiú és aránytalant vékony hangon lándzsát tört az általános marhahús mellett. Bittner János volt a szónok, mészáros ember és így érthető kíváncsisággal érdeklődött az élelmiszermizériák okai iránt. Baránszky konflisokat kért O-Budá- nak. Petőt joggal bántotta, hogy más is beszél a kerülete érdekében. Nyomban felkelt és a Bécsi-utca bajait hánytorgatta imigyen: — „Ember és állat ott nem járhat. Én például . . . (Zajtalan derültség.) Hét óra sem volt még, amikor az elnök elhagyta székét. A teremben akkor két ember volt már csupán: T aubner Vilmos és Serényi Gusztáv. A leglelkiismeretesebb városatya és a leglelkiismeretesebb újságíró. Serényi pár percig mereven nézte K a m m e r m ayer néhai polgármester mellszobrát. Majd odafordult Taubnerhez és haragosan mondta: Ez az ember (t. i. Kammermayer) rossz szerződést kötött a közraktári vállalattal! Szegény Kammermayer, ha sejthette volna, hogy jön majd egy nagyszerű újságíró, a síron túl is haragosa mindenkinek, akiről azt hiszi, hogy kárt okozott a fővárosnak! ....
