Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-02 / 2. szám
1912 október 2. ff 3 VÁROSATYÁK A KI jARATOK ELŐTT. Százmilliós költségvetés, hatalmas apparátus, egy csomó nagytehetségű, intelligens vezető tisztviselő, a kormány jóindulata: — gyönyörű alkotásokat lehetne produkálni a városházán. Mégis azt látjuk, hogy botrányba fullad minden nemesebb akció s a fővárosról azt mondják, hogy nem egyéb, mint egy szociálpolitikával mérsékelt börzeüzlet. Nyíltan valljuk, hogy a közvélemény túlzott panama-hajhászásának a kijárok az okai, azok a városatyák, akik a választók bizalmát csengő aranyakra váltják fel és bizottsági tagságukat jogosulatlan vagyoni előnyök szerzésére használják. Ez a lap a maga erkölcsi súlyát sokkal szigorúbban értelmezi és értékeli, semhogy a szenzáció dicsőségének a kedvéért nevekkel táplálja a közönség mohóságát. Fölösleges is volna ez a munka, mert ezek a nevek megcáfolatlanul belevésődtek a köztudatba. Hogy nálunk kijáró nélkül nem lehet boldogulni, hogy a legtiszteségesebb ügynek a szolgálatába is fizetett ügynököket kell állítani, ép oly kevéssé titok, mint a tisztviselőknek az a panasza, hogy a különböző magánérdekeknek összeegyeztetése nélkül nem számíthatnak előmenetelre. E helyütt csupán a kijárásoknak két olyan területén akarunk szántani, ahol kevesen ismerik az arató városatyák munkáját. Értjük ezalatt az ügyészséget és az árvaszéket. A fővárosnak aránytalanul sok a pőre- És e pörök nagyrészében városatyák képviselik — ügyvédi minőségükben — a feleket a fővárossal szemben. Ha az ügyvéd-városatya igazságos ügyet képvisel, akkor talán az ösz- szeíérhetetlenségnek egy mérsékeltebb, enyhébb esete áll elő, amit némi elnézéssel, egyszerű Ízlésbeli defektusnak minősíthetünk. Megtörténik azonban, hogy a befolyásos városatya ügyvédi diplomájának a leple alatt olyan igényekkel lép fel — ügyfele képviseletében — a fővárossal szemben, amelyeknek jogosulatlansága első pillanatra nyilvánvaló. Ebből ugyebár csakis az következhetnék, hogy az ügyvéd-városatya ügyfele a pörben alul marad. Csakhogy ehhez az eredményhez nincs szüksége a „jogkereső“ félnek befolyásos városatyára! Az ügyvéd bizottsági tag úr nem bolond, hogy ügvfelének szóval itt nem boldogul. Tisza nevének említésénéi belekiáltotta a terembe: Hundert Jahre soll er lében! (Zajos „Ómén“ kiáltások a Ház minden oldalán.) Amikor pedig a szónok rövid szünetet tartott és azt mondta: „Tovább megyek, tisztelt közgyűlés“ -— Kelemen és Q e 11 é r i Mór végre egy óhajtásban találkoztak: — Bár már tovább menne! El kell árulni, hogy a hangulat nem volt túlságosan ünnepélyes. A szónok egy helyütt gyönyörű pátosszal szavalta:- Uraim, e történeti pillanatokban .... Körülnéztünk a teremben s a szemünk megakadt Rosenberg Sándoron, aki e történelmi pillanatokban, a fogait piszkálta. Viszont el kell ismerni, hogy Kriszháber Leó nagyon izgatott volt! Vége volt a nagy beszédnek s utána a biiffébe tódultak a városatyák, mert a legszebb beszédnél is élvezeteseb egy jó ozsonna. Vázsonyi Vilmosnak erre is van egy adomája a raktárában. Gyűlést tartottak a demokraták, lehettek I vagy ötezren. A vezér beszélt s a hívek boldo- ! gan lesték a szavát. Egy óra múlva mégis belefáradtak a hallgatásba. Vázsonyi éppen egy gyönyörű hasonlatra gyújtott rá s így kezdte: — Igen uraim, a demokrata eszme . . . No eszma1, esz ma'! -— zúgták kórusban a kiéheztetett demokraták. És ez így lesz örökké. Hiába dörög a derék Ball ági Aladár a brutális rendőrök ellen, hiába kér Perl Soma a zuglói telektulajdonosoknak villamost és hiába beszél Reiner Ede kitűnő íürdőpoli.tikusunk a földalatti kijárókról, a legmegkapóbb, legnépszerűbb eszme mégis a gyomorkérdés megoldása marad. Csak az a baj, hogy a városatyák ezt a kérdést eddig még csak önmagukra nézve intézték el! i az érdekét, amellyel természetesen azonosítja magát, a bíróság bölcsességére bízza. Ha veszendőnek ítéli maga is a pört, úgy tér ki előle, hogy — egyezséget ajánl fel a fővárosnak. I z ügyészség azt válaszolja, hogy jogi véleménye szerint az ügyvéd úr ügyfelének egy I fillér sem jár, egyezségről tehát nem lehet szó. — Fessék csak reám bízni! — mondja ilyenkor az önérzetes városatya és rövidesen kisül, hogy ő néki van igaza. Felsőbb nyo- ! mások érvényesülnek, amely nyomásoknak a hatása alatt az ügyészség sietve egyezkedik. a városatya pedig önelégült mosollyal veszi fel a pénzt, s bizonyára juttat belőle ügyfelének is. . . . Az árvaszéki kijárások egészen külön lapra tartoznak. Olyan lapra, amely minden nuls lapnál feketébb. Van a főváros árvaszékének egy u. n. gyermekvédelmi osztálya, amely többek között ellátja a házasságon kívül született gyermekek jogvédelmét is. Ha a főváros területén születik egy ilyen gyermek s az anya nem tudja eltartani (ez nem is lényeges feltétel), a gyermekvédelmi osztály előbb békés úton, később a bíróság igénybevételével igyekszik a természetes apát tartási kötelezettségének teljesítésére szorítani. Az egész gyermekvédelmi akció, az ügyosztály jogvédő munkája abszolút kifogástalan és mintaszerű. Egyetlen baj van csupán, hogy kijárók is léteznek a világon. Mert ha a természetes apák között történetesen városatyák szerepelnek, a derék urak nem sajnálják a fáradságot ás bizottsági tagságuknak kidomborításával addig ápolják az összeköttetéseiket, amíg megérkezik a tisztviselőkhöz az a bizonyos szelíd intés, mely után irattárba kerülnek az akták s a bizottsági tag úr, úgyis mint természetes apa, vagy nagyon olcsón, vagy egészen ingyen szabadul a gyermektartási pertől. U Akadnak bizonyára olyanok, akik erre azzal felelnek, hogy ezek a városatyák a saját ügyükben vették igénybe a befolyásukat. Az önkéntes mentőknek megsúgjuk, hogy az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a városatya, aki többnyire ügyvéd — más természetes apának az érdekében kéri az árvaszéket hasonló, jó bánásmódra .... Elgondolni is förtelem: a szegény, szerencsétlen anya és bűnben fogant magzatja éhezni kénytelen, mert aki minden bajnak okozója, tekintélyes városatya, vagy tekintélyes városatyának az ügyfele. . . . A városházán addig nem lesz rend és nem lesz becsületes munka, amig az összes kijáratokat el nem torlaszolják! ■ • ......... fa*!?« ■ na aHKSEBSBsassissnEBnRBHanHHBHziEsrjBEsaaaESBiisKsassaKsi VÁROSI SZÁMSZÉKET! SZIMÉLY FŐSZÁMVEVŐ NYILATKOZATA. A „Fővárosi Hírlap“ múlt heti számában V á- zsonyi Vilmos megpendítette azt az eszmét, hogy a városi számvevőséget független városi számszékké kellene átalakítani. Felkerestük a nagyfontosságú kérdésben S z i m é 1 y Árpád főszámvevőt. Itt közöljük a nyilatkozatát: A mi jelenlegi szervezetünk mellett talán csak a főszámvevői állásnak van némi számszéki jellege. Az én hatásköröm ugyanis mindenre kiterjed, a ^árosi hatóságoktól felvilágosítást kérhetek és jelentéseket. Természetesen a számszék csakis külön, önálló szervezet létesítésével képzelhető el. Tagjait a közgyűlésnek kell megválasztani, csakis így érhető! el a számszék teljes függetlenítése. Németországban több városban megvalósították már az eszmét, de ezeknek a számszékeknek az élén a polgármester áll, ami j mindenesetre az intézmény függetlenségének a rovására megy. Vázsonyi ötletét szerencsésnek tartom, mert az én véleményem is az, hogy a magasabb ellenőrzés célszerű. ! ÜTÖTT A VÍZMÉRŐ ÓRA. A fővárosnál uralkodó állapotok szimbólumaként a vízmérőórákat szokták emlegetni. Legújabban is — mintha csak átok feküdne rajtuk — nagy felebbezési és gyanusítási folyamat indult meg, a világítási albizottság egy határozata körül, melyet a vízmérőórák beszerzésére lio- 1 zott. 4500 órára lett volna szüksége a föváros- : |u>k. amelyeknek szállítását a sokkal drágább I bteszlaui s stutgarti cégeknek ítélte oda a bizott- I sag. Indoka az volt ennek a fura határozatnak, . hogy a külföldi vízmérőóra-gyárak megígérték, j ha a közel n é g y s z á z e z e r kor o n a s szállítást megkapják, Magyarországon fiókgyárakat létesítenek. így pedig növekszik a gyárak versenye, amiből a városnak a jövő beszerzéseknél nagy haszna lesz. A szokatlan érvelés a tanácsot is meghatotta s a magyar gyárak ajánlatait elutasítva, a német vállalatoknak ítélték oda az óraszállítást. Ezt a határozatot is megfelebbezték az érdekeltek és hivatkoztak a közszállítási szabályrendeletre, amely már egyforma árak mellett is a hazai pályázóknak rendeli a szállítás átadását, hát még ilyen alkalommal, mikor a kü 1 f ö 1 d m é g d r á- g á b b. Az ügy végleges döntésre a kereskedelmi minisztériumba került. Sokat beszéltek róla a városházán, s úgy mondották, hogy Steinhardt Antal bizottsági tag vetette magát közbe a magyar gyárak mellőzésére. Ez a tavasszal történt, tehát több mint négy hónappal ezelőtt. A vízmű igazgatóság azonban hiába várta a miniszter elhatározásáról szóló értesítést. A kereskedelmi minisztériumban nem adtak áletjeit magukról. Közben az órákra égető szüksége volt a fővárosnak. És szégyenszemre mit tehettek, nem merték miniszteri beleegyezés nélkül külföldről hozatni őket; megrendelték az órákat a figyelemre sem méltatott Magyar fém- és lámpaáru gyárnál, persze olcsóbbért. Eddig 2500 órát vettek át a lámpagyártól, tehát a szükségletnek töb mint felét. S bár a tavasszal nem találták őket jónak, most semmi panasz ellenük. Hogyis mondják csak: Egy csepp vízben benne van az egész mindenség. ÜBIIBlllDSaSaiBIBIIIIIIllllHBRICIHIVBBIIIIIIBBIIIII A MARGITSZIGET BÉRBEADÁSA. Aki a főváros idegenforgalmából származó hasznot kellőképpen tudja értékelni, lehetetlen, hogy a Margit-sziget sorsának eldöltét megelégedéssel ne vegye tudomásul. Az üzlet perfekt: a paradicsomkertet Rietzék és S p a 11 i n- g e r ék bérbevették s a szerződés értelmében nagyszabású beruházásokat tartoznak ott létesíteni. Reméljük, hogy a bérlők ennek a kötelezettségüknek éppen olyan lelkiismeretesen meg fognak felelni, mint a másiknak, amely nincsen írásba foglalva, de mindennél fontosabb indító oka a bérletszerződés megkötésének. Az idegen- forgalom emelése, ez az elsőrendű kötelezettség. Helyesebben szólva nem is emelése (mert a semmit nem lehet emelni), hanem létesítése A bérlők üzleti összeköttetései felől jó hírek kerültek forgalomba s ebből a szempontból örömmel és megnyugvásai fogadjuk a Margit-sziget bérletét. A magyar kir. vallás- és közoktatási és kereskedelemügyi ministeriumok felügyelete alatt álló esti kereskedelmi SZAKTANFOLYAM október 1-én megnyílt. — Tandíj egész évre 10 korona. Német és angol nyelvtanfolyam : egész évre 20 kor Beiratkozhatni egész nap a Heresh. P.Ihalmazattatt Országos Egyesületében VI., Andrassy-ut 67.
