Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-18 / 13. szám
2 2.946,366 koronára, tehát csaknem az előző j évinek húszszorosára ugrik fel. Jellemző, ; hogy a jelentés e nagy rendkívüli bevételi i többletet, a gyümölcsöző kölcsönpénzek kamatai cimén felvett J .656.000 koronás többletből és az újonnan még felveendő közkölcsönpénzek időközi kamataiból varja- Nézzük meg azonban kissé közelebbről ezt a té- j telt A kölcsönpénzekből tudvalevőleg már I csak mintegy 20 millió készlet van, amely feltétlenül elfogy féléven belül, vagy még hamarább. Ezután tehát ki van zárva 1.5 milliónál is nagyobb kamat. De egyenesen mon- struózus, hogy a költségvetés a rendkívüli bevételek 3 milliós plusszát csak úgy tudja beállítani, ha azt újabban felveendő kölcsönpénzek csaknem 1.4 millió időközi kamatját is beszámítjaEzzel tehát demonstrálva van,- hogy a főváros jövő évi költségvetése újabb kölcsön ielvétele nélkül okvetenül egalább is 1-5 millió korona deficittel zárul. — A látszólagos egyensúly második forrása eszerint a majdani kölcsön majdani kamatja. De menjünk tovább! A rendes kiadások 1912-hez képest 10.6 millióval növekedtek, a rendes bevételek csak 8.6 millióval. Itt máikét millió koronás reális hiány van a rendes kezelésben, amelyet csak a rendkívüli kiadásokkal és kölcsönkamatokkal való manövri- rozás képes valahogy a papíron ellensúlyozni- De nézzük csak, hogy miből alakul a bevételi többlet. Először is az állami egyenes adók utáni községi pótléknál 2 millióval több van fölvéve „a nagyarányú építőtevékenység“ eredményeként. Hát ez egyszerűen gyermekmese. Nagyarányú építkezés már nincs, a házbéradó nagymérvű emelkedésére számítani a jövő. évben nem lehet és a két milliós plusz nem lesz meg. A bevételi többlet legnagyobb tétele tehát fantom, mely teljesen irreálissá teszi a büdzsét. A kölcsönpénzek 3 milliós kamata, kapcsolatban a rendkívüli kiadások indokolatlan milliós leszállításával és a be nem állható * 1 2 milliós pótadótöbblet ingatag reménysége, I v á n y i Izidor volt, úgyis mint elvhii demokrata. úgyis mint olyan, aki az eredményről már előre is csalhatatlan információt adott mindenkinek. Zsúfolva volt a karzat, de még jobban elfogta a zsuf a padsorokat, amikor a bizottsági tag urak elfoglalták a helyeiket a teremben. Egy kültelki demokrta próbát tett a karzatról: ledobott a terembe egy gombostűt, de Halász főterem biztos azt kiáltotta: „Nincs hely,“ mire a gombostű, kipp-kopp belebujt a Bárczy István zsebébe. Az elnöki székben a humorel- nük, R ó z s a völgyi Gyula ült. Jelentette, hogy Kauser Jánosnak nem kell a mandátum. de hogy a müépitészi létszám teljes legyen, Körösi Albert készségesen vállalkozott a távozó bizottsági tagnak a helyet betölteni. Jelentette továbbá, hogy széninség van, S z a 1 a y Mihálynak indítványa van, Vita tanácsnoknak pedig előterjesztése van. Gyerünk tovább! —- fújták az öregek (a gólyák mohón figyeltek az eredményeket). De nem mentek tovább, ki is kaptak a kedélyes Rózsavölgyi Gyulától: — Üljenek le a régi bizottsági tag urak! — mondta és ahogy mondta, igy is lön. mert közben a polgármester kezdett beszélni. Beszélt, beszélt és a sajtópáholyban megállapították, hogy B á r c z y Istvánra is pászol az, amit a király Széli Kálmánnak mondott: Beszélni, aztat tud maga, kedves Széli! .......... Am ikor befejezte, felzugott a taps és éljenzés mert felállt Vázsonyi Vilmos, halkan kezdte, erősebben folytatta és dörgö hangon végezte. Ez volt ám a beszéd! Semmi frázis és mégis csupa csillogás, semmi páthosz és mégis mennyi méltóság. Csupa nemesség, csupa művészet: erő, szellem, ötlet, szatíra, igazság, logika — ezekből az elemekből szívta össze Vázsonyi Vilmos másfélórás beszédét, a legszebbek közül valót, amelyek ebben a teremben elVázsonyi napja. Szombaton, 1912. december hó 14-ikén. d. u. negyed 7-kor, Budapesten, a váci-utcai uj városháza közgyűlési termében páratlan természeti csoda történt: a törvényhatósági bizottság “majdnem egyhangúlag“ megszavazta a kormánynak a tőle meg nem szokott bizalmatlanságot. Száz esztendős embereknek az álma valóra vált. Miről apánk kétkedve szólt, hogy szeretné látni azt a kormányt, amelyet Sebre- y er Jakab és Glückst hal Samu nem támogat, amelytől R a d o c z a János és M o r- z s á n y i Károly, Kriszháber Eeó és P e tö Sándor megvonják a bizalmukat: — ime, eleven és letagadhatatlan valóság lett belőle! Oh jerum, jerum, milyen változása az erőviszonyoknak és R óz'S a v ö 1 g y i Gyulának és V a s z i li e v i t s Jánosnak és a többi hazafiaknak, akiknél L u k á c s László, a számok mestere. ezúttal elszámitotta magát. Gyorsan kalapácsot a kezünkbe és hegyes szögeket, hogy leszögezhessük a tényeket és hozzászögezhessük a megváltozhatatlan tényékhez a megváltozott mamelukokat, a kurucokká vedlett kormányoszlopokat! Szép nap volt a december 14. Úgy kezdődött, mint minden szombati nap: először felkelt (nem volt jelen), azután kibontakozott és mire dél lett, felhők borultak reá. Sűrű és nehéz felhők, amelyek mögül, mennél jobban közeledett az este, annál erősebben kikandikált a bizalmatlanság. A felhőkből örömkönnyek hullottak alá, a könnytulajdonosok megcsontosodott virilisták voltak. De tartsunk némi sorrendet, uraim és hölgyeim. Mert hölgyek is voltak a karzaton, nemcsak demokraták. A karzat beleszólt, helyesebben szólva beletapsolt a tanácskozásba. Megszületett a speciális karzati jog, a taps s a kodi- íikátora. Weidingerje ennek a jognak R a dnyujtja az alapot a költségvetés egyensúlyára- Szép kis alap! — Szép kis egyensúly! Hiába kertelünk, hiába rejtegetünk: a főváros háztartásában itt a deficit. Elbújtatni laikusok számára lehet, de letagadni a tényt nem lehetséges. A számok igazsága rettenetes erővel sújt le azokra, akik e pénzügyi gazdálkodásért felelősek! Főpolgármester kerestetik. “«Hit Szombaton este, rögtön a bizalmatlansági manifesztáló után, a kormány a félhivatalos tudósító utján tudtára adta mindenkinek, akit illet, hogy rövid időn belül betölti azt a tátongó űrt, amely Bárczy Istvánnak a fo- polgár mester helyettesi állásról való bús rezig- nációja folytan támadt. Megindult a kombináció, ki lesz a boldogtalan kiszemelt? Egy városházi vezértől megkérdeztük, nagyon fél-e a kormány fenyegetésétől s kit tippel a főpolgármesteri állásra. A vezér eltalálta a megfelelő hangot: a kormánynak erről a tervéről nem is lehet másképpen beszélni, csakis tréfásan y Első helyen R u d n a y Bélát fogja jelölni a kormány —- mondotta az illető. Azért Rudnayt, meid ö már királyi biztosi minőségében megismerkedett a. közgyűlés termével. A bizottsági tagokkal nem. mert egyet sem látott közülök a teremben. A második hely Kubinyi Gézát illeti meg. Ö viszont nagvon is jól ismeri a városházát. Az árverési csarnok körül élénken buzgólkodott. A harmadik helyre Cserny Károlynak van a legtöbb kilátása, ő képviseli a legméltóbban az agrárokat a munkapártban. Eddig szól a móka. A valóság pedig az, hogy a főpolgármestert nem a kormány nevezi ki, hanem a közgyűlés választja. Igaz, hogy a jeBudapest, 1912. december 18 lölés joga a kormányt illeti meg, illetve a jelölteket a kormány ajánlja a királynak. Ismerjük a Lukács-kormány feltétlen loyalitását és azért nehezen hisszük, hogy Lukács László a királyt kitegye annak a kétségtelen blamázs- nak, amely a választásnál érném. Mert ennek a kormánynak az akaratát e z a közgyűlés aligha fogja többé respektálni s könnyen megtörténhetik, hogy a három jelölt közül vagy éppen a harmadikat, vagy egyiket sem fogja megválasztani. A nagy kő elrepült és hogy hol áll meg, nem lehet kétséges. Veszélyesei! az óphádoh. Az Erzsébet-téri árkádos Adria-palota dolgában minden jel arra mutat, még nem mondottak ki az utolsó szót. A józan ész s a közérdek súlyos vétója minden bizonynyal meg fogja akadályozni a közmunkatanács felbőszítő döntésének megvalósítását. Heteés fővárosi bizottsági tag és ügyvéd a múlt héten beadta az árkádospalota uj építési terveit a városépítési ügyosztályhoz. Az ügyosztály az aktacsomót rögtön továbbította a közlekedési ügyosztálynak. Mert a sok fejű közérdek, melyen az engedély megadásnál a tanács túltette magát, legfőképpen a közlekedés szempontjából követeli a határozat megváltoztatását. Az Erzsébet-térnek ezen a részén megy keresztül a közúti villamos lipótvárosi vonala s ez alatt húzódik a földalatti villamos Gizelláién szakasza. A műszaki megállapítás szerint a közúti sínjeit két méterrel beljebb kell helyezni az úttestnek a tér felé eső része irányában. Sőt ezenkívül a földalatti villamosra is veszélyes lesz a közelében aláaknázott palota. A földalatti villamosra az ügyosztály tiltakozó tétlennek mondja az árkádok létesítését. A töldalatti vilamosra az ügyosztály tiltakozó javaslata értelmében veszélyt jelent az árkádos Adria-palota. Már pedig a földalatti félig- mecklig városi tulajdon. Es már ezért sem szabad nyugodnia a fővárosnak addig, mig a terv protezsálói abba nem hagyák hajtogató munkájukat. | hangzottak. Volt is figyelem és élvezet, utána I pedig vastaps. A legmohóbban Springer Ferenc hallgatta Vázsonyit, utána Halász ' Manót illeti a legjobb figyelmességi klasszifikáció. Hiába próbálta ki a snájdigságát Mada- rassy-Beck Gyula báró. Vázsonyinak nem került nagy fáradságába, hogy visszavágjon s mire a végéhez ért, a báró mindjobban elcsön- d esült. Kolosszális volt a beszéd hatása. Az emberek mámorosán tapsoltak és éljeneztek, de annyira még sem veszítették el fejüket, hogy Benedek Dezsőt észrevegyék és szóhoz engedjék. Két kara emelő lett a renegát függetlenségiből: egy hangot sem lehetett érteni abból, amit az I ajkai rebegtek, csak a kezeit himbálta fel és alá. Rózsavölgyi tata éppen meg akarta vonni tőle a szót, de e pillanatban az elnöki emelvénynyel szemközt, a padsorok mögött feltűnt egy hosszú, szikár, fekete szakállas ur és mereven nézte az elnököt. — Jesszusom, Tisza István gróf! — kiáltotta Rózsavölgyi Gyula, de Tisza István képmása csakhamar megmozdult és a demokraták felé igyekezett. Kisült, hogy a kísértet nem is annyira Tisza István volt, mint inkább egy uj bizottsági tag: Rényi József. Most azt mondta az elnök:-— Felteszem szavazásra a kérdést! A többire nem is voltak kiváncsiak az emberek. Megmozdult a birnáni erdő és harmincán sem voltak, az iilvemaradottak. A krónikás csak úgy találomra ideiktat néhány nevet (hadd lássa a kormány, kikre támaszkodhatik feltétlenül): Hűvös József, Hűvös Iván, Simonov i c s Béla, Dick Béla, Weinszeisz Lajos, Winter Lajos, Bősz ö r m én y i Oszkár, W e i s z Manfréd, Benedek Dezső, Sándor Pál, Darvai Fiilöp. Beck Gyula, M e z e i Mór, F ii r s t László. H e 11 a i Ferenc és Kassai Ferenc dr. Ezzel az ambiciózus uj
