Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-04 / 11. szám
2 Most szeptemberben aztán az eladók* újra fölajánlották az ingatlanokat a fővárosnak 52 ezer koronával olcsóbban. Ez az ajánlat engem nem lepett meg. A pénzügyi bizottság az új ajánlatnál úgy határozott, hogv miután az ügyosztály olyan rendkívüli fontosnak tartja a telek megszerzését, megvesszük az eeyik telket, s felkértük a tanácsot, jelölje ki megvételre a leginkább szükséges telket, a Szirmai-félét. A másik kettőről az volt a bizottság véleménye, hogv a mostani pénzviszonyokra való tekintettel ilyen kiadásokba nem vihetjük bele a várost. Ezekután egész jogosan azt vártuk, hogy ez előtt a teljesen indokolt vélemény előtt meghajlik a tanács. Mint láttuk nem történt meg. Sőt a tanács elkövette azt a hibát, hogv mind a három telekvételt javaslatba hozta. Erre meg az a szabálytalanság következhetett, hogv a tanácsnak ilyen értelmű határozatát eltitkolták, szokás ellenére nem közölték azt a főváros hivatalos lapjában. A méltánytalanságok újabb halmazata ekkor az volt. hogy a javaslatot a legközelebbi közgyűlés elé hozták, és miután nekünk erről tudomásunk nem volt. s a közgyűlés tárgysorozatából sem lehetett efelöl tájékozódnunk. 10—15 bizottsági tag jelenlétében megszavaztatták a másik két telek megvételét is. A legutóbbi pénzügyi bizottságban tiltakoztunk már ez ellen a megtévesztés ellen. . jör/wm/jftxMr A Fővárosi Hírlap cikkének megjelenése óta eltelt időt az illetékes tényezők nem nagyon siettek felhasználni a közvélemény megnyugtatására. Munkatársunk ebben a dologban Rényi tanácsnokot megkérdezte. A felelet rövid, de felettébb szenzációs: Az egész ügyről csak közvetett tudomásom van. Annyi bizonyos, hogy ha a tanács megkereste volna a Közúti vasút igazgatóságát, úgy a megkeresést az én ügyosztályom intézte volna hozzá. Minthogy pedig — ezt határozottan állíthatom mi semmiféle lépést nem tettünk ebben az ügyben, egészen bizonyos, hogy nem is történt azóta semmi sem. Azt kizártnak tartom, hogv az ügy a közlekedési ügyosztály megkerülésével nyert volna elintézést. Rényi tanácsnok nyilatkozata megdöbbentő igazolása annak a feltevésnek, amelynek kifejezést adtunk: a vétkes manipulációval elvont közpénz nem izgatja a tanácsot. Vaszilievits alpol- gárrrjester ígérete csak arra volt jó, hogy kioltsa a közvélemény érdeklődését. Egy esztendő óta semmiféle lépést sem tartott érdemesnek a tanács megtenni, hogy a főváros hozzájusson ahhoz a pénzhez, amely őt jogosan megilleti. Ha már az ügy érdemében hiába vár nyilatkozatot a közönség, legalább arra a kérdésre feleljen a tanács: Kinek áll érdekében az odiózus ügy agyonhallga- tása: Jellineknek, a Közútinak, vagy magának a tanácsnak? % Budapest, 1912. december 4. megtoldják őket egy kölcsönnel vagy újabb adóemeléssel. Ismételjük, a végeredmény, a látszólagos egyensúly, nem egyéb humbugnál. Mert ha történetesen kevésnek bizonyult volna a bevételek összege, akkor a 43 millióhoz egész bátran hozzáírtak volna még tiz vagy ötven milliót, vagy emelték volna a bevételi tételek végösszegét. Egyetlen figyelemreméltó körülmény, hogy a tanács szemérmes volt és nem hozott ki néhány százezer korona fölösleget. Elvégre ez sem került volna fáradságába s az eredmény akkor sem lett volna irreálísabb, mint most! Természetellenes expanzió. I iz és fél millió koronával emelkedtek a rendes kiadások egy esztendő alatt. Az emelkedés a folyó évi költségvetés megfelelő tételével szemben csekély tizenöt százalékot tesz ki. Szörnyű perspektíva, ha így haladunk tovább, nemsokára utolérjük az állami költségvetést! 1 izenöt százalékos emelkedésre még ott sincsen példa, ahol a nagyobb kiadásokkal szemben nagyobbak a bevételek is. A főváros jövő évi költségvetésének azonban épen az a legvígasztalanabb pontja, hogy amíg a kiadások összegének alsó határa fixirozva van, biztos számításon nyugszik s a tényleges eredmény annál csak kedvezetlenebb lehet, addig a bevételi források túlbecsülése folytán a mérlegnek ez az oldala keserves csalódásokat fog okozni. A rendkívüli kiadásokat 2,710.830 koronára irányozza elő a költségvetés. Ez a tétel már természeténél fogva is olyan labilis, hogy az összeget lehetetlen pontosan fixirozni. Egyetlen bázis van csupán erre: az elmúlt esztendők tapasztalata. A folyó évben 6,618.156 korona volt a rendkivüli kiadás és minthogy a tapasztalat szerint ez a tétel soha sem csökken, teljesen irreális a költségvetésnek az az optimisztikus felállítása, amelyben négy millióval kisebb összeggel szerepel a jövő esztendőre vonatkozóan a rendkivüli kiadások tétele. * A rendes bevételek (79,559.445 korona) nem tudják fedezni a rendes kiadásokat sem (82,505.811 korona): — ez jellemzi legjobban a költségvetést. A hiányt semmiféle számtani művelettel nem lehetett kiküszöbölni. A háztartás felborulásának nyílt bevallása, hogy a költségvetésbe 43,618.020 korona kölcsönpénzt kellett beállítani, olyan kölcsönt, amelynek folyósítása még kétséges s amely újabb megterhelésével jár a háztartásnak. Emelkedő kiadások. Az új állások szervezése, amelylyel szemben a pénzügyi bizottság már a nyáron kifejezte idegenkedését, mégis belekerült a költségvetésbe. Negyed- félszázezer koronával emeli ez a tétel évről-évre a kiadásokat. A kultúra nyomát a költségvetésben egyedül a tanügyi kiadásoknak horribilis, lehetetlenül nagy összegű emelkedése jelzi. Másfél millióval fejlesztik a közoktatásügyi büdzsét, holott mindenki által tudott dolog, hogy a jelenlegi tanszemélyzetnek a fele is kényelmesen el tudná látni az oktatást, feltéve, hogy a munkaerőket okosan és lelkiismeretesen kihasználnák, véget vetnének a női tanerők túltengésének s szigorúbban osztogatnák a szabadságolásokat. Ezen a címen nem szabad legalább tiz esztendeig egy fillérrel sem feljebb emelkedni! A költségelőirányzatot kisérö szöveg azt mondja, hogy a jövő év „egyik kiválóan fontos föladata egy új, 120 milliós kölcsön felvétele lesz.” Ezt a feladatot bizonyára lelkes örömmel fogja teljesíteni a közgyűlés. Keserű labdacs, de be kell venni, mert a 120 millióból alig marad valami, 103 millió már engedélyezve van belőle. Jellemző, hogy a tőketörlesztés emelkedése mindössze 433.320 korona, a kamattehertöbblet ellenben három és fél millió! Ha szorosan az előirányzathoz tartjuk magunkat és tényleg nem veszünk fel nagyobb kölcsönt, mint százhúsz milliót, akkor is négyszáz millió koronánál nagyobb az az összeg, amelynek tőkeAz elnöklő polgármester megígérte, hogy ilyen inzultusnak többe nem leszünk kitéve. ígéretet kaptak, hogyha a tanács bármely ügyben nem egyezik bele a pénzügyi bizottság határozatába, akkor a tárgyat csak a következő közgyűléshez bocsátja eldöntésre. Ez engem egyelőre megnyugtat. A nézetem szerint fölösleges két telek megszerzésébe azonban még sem tudok belenyugodni. És úgy tudom, hogv ebben nem állok egyedül, mert többen vannak. kik a határozatot megfelebbezik. Biztosan remélem, hogv a miniszter nem hagyja jóvá a törvényhatóság döntését és így a főváros nem fog károsodni. Jelűnek milliói. A Közxstí könyveinek titka. Két héttel ezelőtt pikáns történetet elevenített fel a Fővárosi Hírlap. Megírtuk, hogy a pénzügyi bizottságnak egyik, esztendő előtti ülésén Szabó József bizottsági tag napirend előtti felszólalásában utalt azokra a szállongó hírekre, amelyek szerint Jellinek Henrik, a Közúti vaspályatársaság kiérdemesült elnök-vezérigazgatója gyanús körülmények között távozott hivatalából. Elmondta, hogy Jellinek távozása előtt rendbe hozta a ruháját, amelynek belső zsebéből kerek két millió koronát fizetett vissza a társaság pénztárába, bizonyára nem azért, mert a két millió tévedésből került a Közúti pénztárából az ő zsebébe. A fővárost a Közúti jövedelméből tetemes részesedés illeti meg, minthogy pedig a visszafizetett pénzt a jövedelemből vonta el a volt elnök-igazgató, bizonyos, hogy ebből a pénzből a fővárosnak is részesednie kell. Szabó József konkrét indítványt is tett: küldjön ki a pénzügyi bizottság albizottságot, amelynek feladata lesz a Közúti könyveinek visszamenőleg való átvizsgálása és megállapítása annak: mekkora összeg illeti meg a fővárost a visszafizetett milliókból. Szabó József váratlan felszólalásának frappáns hatása volt, de az elnöklő Vaszilievits alpolgármester kijelentette, hogy nem járul hozzá az indítvány tárgyalásához. Egyúttal megígérte, hogy a tanács saját hatáskörében intézkedni fog a dologban s megkeresi a Közútit, hogy számoljon el a pénzzel. Szomorú költségvetés. Adóemelés, kölcsön, deficit. Hosszas húza-vona után végire megszületett a főváros jövő évi költségelőirányzata. Nem kell behatóbb .tanulmányozás hozzá, hogy megállapítsa mindenki: a tanácsnak oka volt arra. hogy ne siessen túlságosan a költségvetés publikálásával. Soha szomorúbb. lesujtóbb számadatokat nem hoztak össze ily nagy tömegben. Az 1913. évi költségvetés megdöbbentő számbeli kritikája annak a gazdálkodásnak, amely most a városházán folyik. Elég. ha énnek a bizonyítására megjelöljük azt a tényt, hogv a jövő esztendő szükségleteinek fedezését a főváros saját jövedelmi forrásai nem tudják biztosítani, hanem a költségvetésbe már előre idegen pénz van beállítva, amiből a mérleg egyensúlyba való hozatala rögtön 43,618.020 koronát emészt föl. Sajnáljuk Ács József főszámtanácsost. aki a költségvetés összeállításának rengeteg munkáját úgyszólván egyedül végezte. s aki a költségvetés labirintusában egyedül ismeri ki magát. Gyönyörű munkát végzett, olyant, amely nemcsak elismerésre, de bámulatra méltó. Sajnáljuk a páratlan szorgalmú, kiváló főtisztviselőt, mert olyan munkára pazarolta az ereiét és tehetségét, amely örök szégyene marad a főváros gazdálkodásának! Álegyensúly. A költségvetés azzal kérkedik, hogy a bevételek fedezik a kiadásokat, a mérleg egyensúlya tehát r biztosítva van. Ez az egyensúly azonban csak látszólagos s a számokból kihozott végeredmény nem más, mint szemfényvesztés. Mindenki tisztában lehet ugyanis a költségvetés technikájával, amelynek alapelve az, hogy a bevételek maximális ösz- szegben vétessenek fel, a kiadások ellenben a legminimálisabb kalkulációval szerepeljenek. Nálunk a költségvetés nem úgy készül, hogy ennyi és ennyi pénz áll rendelkezésünkre, tehát csakis ennyit költ- heíünk el, hanem megfordítva, előbb a kiadásokat állapítják meg a legszédületesebb összegben, a leg- bődületesebb célokra s a végösszeghez mérten állítják be a bevételeket. Ha pedig ezek a bevételi források rövideknek bizonyulnak, egyszerűen
