Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-11-13 / 8. szám

I. évfolyam.

Budapest, 1912. november hó 13-án.

S. szám.

tamanmmmiinnioiiigmaiiiamninama»mnmiiio»ipmoiuainaiiimiigiiiamamaiHainamaiiiaiiiPiiic

ELŐFIZETÉSI TtnUK:

Egész évre..».«

.....»,./6 K

Fél évr*e ,,........................ S K

Eg

yes számok kaphatók a kiadóhivatalban,

Várospolitikai és közgazdasági hetilap

f'etetSs 5z«pfic5z<5; Dacsó Emil, Tétfssxer>ftesitS: dr*, Szilágyi Hugó

Megjelenik minden szendén, esetleg hetenkint többször* is. Szerkesztő • ség és kiadóhivatalt VI, Kis János-utca 4, szám

A VILLAMOSOK

gyönyörűen fejlődnek és terjeszkednek szeretett fővárosunkban. Eddig szerények voltak és megelégedtek azzal, hogy átlag naponta a kerekeik közé szaladt egv-két gyanútlan polgártárs. Most újabb térfoglalás történt: egymást gázolja a Közúti meg a Városi. Sándor dudás egy csárdába került Hűvös dudással. Az Üllői-ut külső részén áll ez a csárda, amely a valóságban nem is csárda, hanem egy szép. tüzes sínpár. A Közútinak megfájdult a foga a Városi vonalra s a Városi felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a jogainak megvédésével borsot törjön a gyűlölt rivális orra alá.

A nemes küzdelem önmagában véve csak pikáns, de nem általános érdekű. Egészen mindegy, hogy ezentúl a Városi járat-e több kocsit azon a vonalon mint eddig, vagy pedig a Közúti is használni fogja a vonalat és igy szaporodik a kocsik száma. Az a differencia, amely a Közútitól járó nyereségrészesedés és a Városi vasút jövedelmének esetleges emelkedése között előállhat, oly csekély, hogy számba sem jöhet.

A dolog annál a megállapításnál kezdi érdekelni és közelebbről érinteni Budapest népét. hogy egy idő óta láthatatlan kezek állandóan gondoskodnak arról, hogy a két vasúttársaságnak meglegyen a mindennapi falat súrlódása. A láthatatlan kezek megkötve tartják a főváros közlekedési ügyosztályát, amely előtt hosszú idő óta hiába hevernek az új vonalhálózatok tervei. Ugyanezek a kezek okozzák, hogy a Városi villamos, amely pedig úgyszólván a főváros tulajdona, elsősorban magával a fővárossal kénytelen minduntalan harcolni. A láthatatlan kezek disz- kreditálják Budapest villamos forgalmát, megbénítják a közlekedésnek ezt a kitűnő eszközét, az egyik vállalatot a másikkal szemben favorizálják: — egv szóval állandó és céltudatos munkát végeznek.

A láthatatlan kezek nem is olyan láthatatlanok. A városházáról indulnak ki és a Szabadság-térig nyúlnak. A börze konyhájában főzik a villamospolitika fekete levesét. A Városi villamos részvénytöbbségének megszerzése —- most már kétségtelenül megállapítható — rossz üzlet volt. A városházán a bajon nem úgy iparkodnak segíteni, hogy a rossz üzletből jogosult előnyök nyújtásával jó üzlet legyen, hanem minden alkalmat felhasználnak arra, hogy rámutatván a tarthatatlan állapotokra, egyetlen remedium gyanánt a Közúti megváltását hirdessék. A polgármester fanatikus híve a megváltás utján érkező községesítésnek s a Közúti tranzakció szelíd bevezetése lesz csupán a két vállalat fúziójának. Akárki meglássa.

szrzz&vem'

Polonyi

Gézát nem dicsérni jöttünk, hanem temetni a törvényhatósági tagságát. Negyven esztendős városházi tevékenységére ugyanolyan nyugodt öntudattal tekinthet vissza, mint néhai ügyvédi múltjára, amelyről egy alkalommal így szavalt: „Harminc esztendős tiszta ügyvédi múltam alatt sok piszokban fordultam meg, de minden piszokból tisztán másztam ki! . . , A zavaros víznek nem volt nálánál ügyesebb halásza. Óriási eszével — ezt az egyet nem lehet tőle elvitatni — agyafúrtságával, bámulatos szervező talentumával hatalmas tábort tudott szerezni magának, A politika akadályversenyén azonban felbukott a lovag s meg kellett érnie, hogy a saját tábora is elfordult tőle. Isten vele, Géza mester! . .

Számonkérö

széket fog tartani ebben a hónapban a főpolgármester helyettesítésével megbízott polgár- mester. A számonkérö szék nem hajlított fa- bütor, Buchwaldnak sem lehet bérbeadni. Egészen fölösleges, hasztalan intézménynek tekinthető ennélfogva, amely csak arra jó, hogy a számrmkéré- -fán diadallal hirdessék, hogy a fővárosnak rendben van a szénája és rendben van a Csáky-féle szalmája, sőt a városi Kréta körül sincsenek bajok. A tulajdon- képení számonkérö szék a törvényhatósági bizottság, amelynek most még sokszor szuny- nyad a lelkíismerete, amelynek azonban ahhoz is van joga, hogy a számonkérö fölött tartson számonkérést. Mikor ül már össze ez a számonkérö szék!

A király

addig-addig hívogatta magához Bárczy István polgármestert, amíg végre beteljesült a kívánsága és a polgármester egy-egy více-po- desztával a karján, betoppant a felséges úr dolgozószobájába. A látogatás lefolyásáról a király, a tőle megszokott közlékenységgel, a következőket árulta el munkatársunknak: Bárczy István feszesen szalutált mikor a király belépett, majd bemutatta a főváros közönségének hódolatát s mellékelte a hódolat tolmácsolására szóló meghatalmazást. A király csengetett BolfrásznaE és átadta néki a főváros hódolatát megőrzés végett. Aztán csend volt, mert Bárczy István nem akarta kitüntetni az ősz királyt megszólításával. (— Arra ugyan hiába vár az öreg úr — mondta halkan Vaszílievitsnek). Végre is a király volt kénytelen megszólítani a polgármestert. Megkérdezte tőle, hogy hogyan folynak az építkezések! A polgármester kijelentette, hogy ez a kérdés Bódy Tivadar ügykörébe tartozik. Bódy adta meg a feleletet. — Az építkezések gyönyörűen folynak. Akárcsak a Duna, mikor be van fagyva ... Az uralkodó panaszkodott Bárczy Istvánnak, a rossz időjárás miatt. Bárczy megvigasztalta s határozottan megígérte, hogy segíteni fog a bajon. Va- szilíevits is megígérte, Bódy is.

— Hogy van a Kriszháber Leó . . kérdezte most a király minden átmenet nélkül.

— Jól, jól, jól! — válaszolta a polgármesteri kórus.

— Hogy van a Piccadilly . . — érdeklődött tovább a király.

__ Egyre rosszabbul, felség! hangzott a bús

vá

lasz.

A király rezignáltan sóhajtott és nagyne- hezen, végre-valahára elbocsátotta a türelmetlenkedő polgármestereket.

KUN GYULA

nyug. tanácsnok nyilatkozik a főváros dolgairól, a Bárczy-re- zsimröl, a jövőről.

Híre járt, hogy a Sasok a községi választáson K u n Gyulát, a főváros volt tanácsnokát akarják beválasztani a törvényhatósági bizottságba. Ez a választás különös jelentőséget nyert volna most. Polonyi Géza búcsúzása után. Kun Gyuláról ugyanis tudott dolog, hogy a tanácsban állandóan az ellenzéket képviselte úgy az országos, mint a községi politikában. Bárczy polgármesternek sohasem volt jó barátja Kun Gyula s a polgármester fel is használta a legelső alkalmat, hogy megszbadulion a szókimondó, örökké kellemetlenkedő tanácsnoktól. Úgy látszott, hogy a Sasok Kun Gyulának vezéri szerepet szántak s azért fokozott érdeklődéssel kerestük fel, hogy megkérdezzük, igaz-e a jelölés híre, másrészt pedig kikérjük a véleményét a városházán uralkodó rendszerről, Bárczy polgármester városvezetési politikájáról, a jövő kilátásairól és egyebekről.

Rendkívül érdekes, helyenként szenzációs a Kun Gyula nyilatkozata:

— Mit sem tudok arról, hogy barátaim és elvtársaim engem a közgyűlésbe akarnak küldeni, nem tartom valószínűnek a dolgot, mert feltehető, hogy a jelölés szándékát előzetesen közölték volna velem. Az igazat megvallva, nem is találnám ott a helyemet, egyedül áll- nék, mint Polonyi Géza. Ez volt a főoka annak, hogy visszautasítottam az I. kerület szabad polgári pártjának azt a felszólítását, menjek át lakni Budára s akkor beválasztanak a törvényhatósági bizottságba.

— Bárczy István politikáját végzetesnek tartom a főváros háztartására. Olyan ez a politika, mint a hónapos nátha: nem tarthatja magát, előbb-utóbb tüdőgyulladásba megy át, elpusztul, A polgármester okos ember, tehetséges ember, kitünően ért az emberek kezeléséhez, de fogalma sincsen arról, hol vannak azok a határok, amelyek között Budapest fejlődésének mozognia szabad.

— Hat esztendős polgármesterségének első két évében még türtőztette magát, de akkor kitört belőle a rosszúl értelmezett alkotási vágy s rövid idő alatt 300 millió korona adóssággal terhelte meg a fővárost, nagyrészt olyan beruházások kedvéért, amelyekre örökké rá fog fizetni a város.

— Okos ember a polgármester, de sok bolondgombát csinál. A környezetét úgy válogatja össze, hogy ott ellenvéleményről, hasznos tanácsokról szó sem lehet. A fővárosnak ma nincsenek alpolgármesterei, nincsenek tanácsnokai, mert Bárczy István leszoktatta őket az önálló gondolkodásról. Az alpolgármesterek és a tanácsnokok minduntalan a polgármester gondolatait kénytelenek lesni, így aztán természetes, hogy a saját gondolataik elsorvadnak.

— Budapest kiterjedése akkora, mint egy óriási uradalomé. Harminchatezer hold területet foglal el s az egyetlen emporium a Duna mentén. Ennek a városnak a vezetésében sokkal több reális elvnek kellene érvényesülni. Bárczy maga sincsen tisztában a maga céljaival: ö csak a külső fénynek a megszerzésére törekszik, a belső tartalom iránt nicsen érzéke.