Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1912-10-30 / 6. szám

1912, október 30 S^tefényí Józsefből öreg napjaira telekspekuláns lett. A bűnben fogant Sárosfül de épülő frontját ha­talmas tábla díszíti, rajta a következő felhívás keringöre: Kis parcellák olcsón, előnyős részlet­fizetésre eladók. Prospektust küld és felvilágosítással szolgál VI., Andrássy- ut 60., vagy Átlós-út 8. számú iroda. Ártatlan, szimpla kis reklámhirdetés s első pillanatra bizonyára senki sem hinné el, hogy a szerény hirdetés mögül is Szt erényi József v. b. t. t. szőrös keze kandikál ki. Szterényi Jó­zsef belátta, hogy ha a kegyetlen végzet város­házi mandátumot juttatott néki, illik, hogy a fő­városnál is kitegyen magáért és talpfánál mara­dandóbb emléket akar magának állítani a fő­város közönségének a szivében. E végből egyet gondolt és — részvénytársaság lett belőle, a mely társaság a telekspekuláció vizein akar százezres nyereségek felé evezni. A kis hirde­tés Szterényi Józsefnek és társainak az üzleti jelentése. A Sasad vidékét szemelte ki a nyu­galmazott államtitkár a telekspekuláció ma­gasztos céljaira, Konzorciumot alapított, amely­nek tagjai kívüle a következők: Bayer Dezső purgógyáros, Löllbach műépítész, H o 1 e k Sámuel takarékpénztári titkár, H o e p f n e r Guidó műépítész, Kovács Elemér dr. ügyvéd, H e r z Á rmin szalámikészitö és -—- hogy orvos is legyen kéznél —- Nékám Lajos egyetemi tanárj Ez a társaság a múlt esztendőben szép csön­desen mintegy ötvenezer négyszögölnyi terü­letet vásárolt össze a Sasadon, átlag 8 koro­nájával. Ugyanezekért a telkekért ma egészen bátran elkérnek 28—30 koronát négyszögölen­ként, a haszon tehát nem is nevezhető egészen jelentéktelennek. Eddig azonban csupán arról van szó, hogy Szterényi a tőle megszokott zsí­ros üzleteket kiterjesztette Buda telkeire is. A dolog ott kezdi súrolni a közérdeket és a jóiz~ lést, ahol sorját ejtjük annak a módnak, aho­gyan Szterényi József a háttérből irányította a megvásárolt telkek értékemelésére irányult akciót. Mert alig, hogy a konzorcium a hatal­mas telektömböt megszerezte, lázas buzgalom­mal indult meg a munka az „elhanyagolt vá­rosrész“ megmentésére, a Sasad és vidékének „íölszabaditására“. Villamosvasutat, vízvezeté­ket, csatornázási és egyéb közműveket köve­teltek az emberek s a be nem avatottak joggal hihették, hogy itt valóban egy közérdekű, ne­mes célú akció folyik, holott Szterényiék a Sa­sad és vidékét csak addig akarták a keblükön melengetni, amig a polgármesternek, a tanács­nak és a közvéleménynek megfözésével sike­rűi nékik a telkek árát megnégyszerezni. Depu- tációk jártak-keltek, interpellációk hangzottak el. sajtóközlemények láttak napvilágot azzal a refrénnel, hogy a Sasad a világ legelhanyagol­tabb területe, hogy az ország jövője attól függ, mennyit hajlandó a főváros a Sasad felvirágoz­tatására áldozni. Tavaly a konzorcium hatalmas népgyűlést is rendezett s a szónokok az igazságtól remegő hangon dörögtek z átkos Közúti ellen és az át- kos Városi ellen, amiért a Sasad vidékét érintő Villányi-ut még mindig villamos vasút nélkül porlad. Néhány hónappal később pedig, ugyan­azok a derék emberek, akik a népgyűlést ren­dezték, küldöttséget szerveztek és alázatos instanciával fordultak Sándor Pálhoz. A Köz­úti vezérigazgatójáról köztudomású az az érté­kes tulajdonsága, hogy őszinte és szókimondó ember. Ezúttal is annak bizonyult. Meghallgatta a küldöttség szónokainak zokogó kupiéit, de a sok beszéd végén rájuk szólt: — Az urak sok borsot törtek az orrunk alá. A népgyűléseken egészen más hangon beszél­tek a Közútiról! Szerencséjére Szterényinek és érdektársai­3 nak, a Villányi-uti vonal különben is jó dolog­nak ígérkezik s a Közútinak amúgy is nagy tel­kei vannak azon a vidéken. így történt, hogy a városházán gyanús sietséggel megoldották a Villányi-úti vonal kérdését s természetesen a Közúti javára, a Városi kárára. Sokszor az ember igazán nem tudhatja, mi lappang a közérdek leple mögött . . . ilrkádszerái üzletek­T ilos a járdát ELFOGLALNI 2 A városházán újabb Piccadilly készül: ismét a közterületet akarják magáncélokra kihasítani, Az elmúlt hét szenzációja az volt, hogy a városépítési ügyosztály vezetője, Harrer Ferenc dr., a városházán szokatlan bátorsággal szállott szembe annak az érdek- csoportnak a merényletével, amely az Erzsé- bet-tér, Deák Ferenc-tér, Deák Ferenc-utca és Miatyánk-utca által határolt telektömbnek a kiterjesztésével, árkádos palotát akar épb teni s az árkád pillérjeit a járdára, tehát a főváros területére szeretné felállítani. A telektömb tulajdonosa az Adria Biztosító Társaság (képv: dr. Heteés Antal ügyvéd, főv. biz- tag), amely, mint ismeretes, körülbelül egy esztendő előtt kérte a tanácstól az árká­dos építkezéshez szükséges elvi építési enge­délyt. A tanács ezúttal a közérdek álláspont­jára helyezkedett s megtagadta az engedélyt, a közmunkák tanácsa azonban nagylelkűen hozzájárult a merész tervhez s a belügymi­niszter végső fokon a közmunkák tanácsá­nak, tehát Heteéséknek adott igazat. Az elvi döntésen felbátorodva, a külföldi biztositó társaság most már a végleges építési enge­dély megadását kérte a tanácstól s benyúj­totta a részletes terveket. Ezekből a tervek­ből kitűnik, hogy a derék társaság nemcsak a járdát akarja a maga számára lefoglalni, hanem az úttestből is két métert kíván az ár­kádos palota céljaira kihasítani. Körülbelül ,50—60 négyszögölnyi közterületnek az el­rablásáról van itt szó s minthogy ezen a he­lyen a telek értéke bátran vehető fel 6000 koronával négyszögölenként, az Adria-társa- ság szemérmetlen kérelme — egyéb szem­pontoktól eltekintve — mintegy 260,000 ko­ronának az ajándékozására irányul• Pedig ezek az egyéb szempontok ugyancsak fölös számmal vannak. Elsőben is veszedelmes pre­cedens származnék abból, ha a főváros a jár­dahasználatra szánt közterületeket magáno­soknak - pláne ingyen! -—- átengedne. Ily módon Budapestből rövidesen árkádváros lenne, ami a vidéken talán nem baj, de a fő­város óriási forgalma nem tűri a járdáknak magáncélokra való lefoglalását. A pillérek tel­jesen elfoglalják a járdát, ez pedig egyene­sen közveszélyes állapotokat teremt. Érthe­tetlen, hogy az Adria Társaság az elvi enge­délynek az akadályát szerencsésen megúszta, holott a gyakorlat a járdaterületre vonatko­zólag — igen helyesen — annyira skrupuló- zus, hogy a mutlkoriban pl. egy mozgószin- ház épületére lámpát sem engedélyeztek, azzal az indokolással, hogy a lámpa a járda­használatot korlátozná! Városrendezési szempontból is egyenesen abszurd dolog az árkádszerű építkezés engedélyezése, amely csak akkor volna artisztikus, ha a társaság telke mellett lévő házak szintén árkádokkal volnának felépítve, igy azonban, mikor erről szó sincsen, az ilyen egyedülálló, kiugró sti­lus teljesen tönkreteszi és elcsúfítja az egész környék városrendezését. A középitési bi­zottság ülsén Szabó József és Steinhardt An­tal bizottsági tagok rámutattak arra is, hogy a tervek szerint a társaság a járda alatt pin­céket akar építeni, a jábda alatt lefektetett közműveknek s a közelben lévő földalatti vil­lamosvasúti hálózatnak nagy veszedelmére. A vita, amely a középitési bizottságban az engdély körül kifejlődött, örömmel és megnyugvással kell, hogy eltöltse a főváros lakosságát. Kitűnt, hogy a bizottság tagjai teljes tudatában vannak súlyos felelősségük­nek s újból nyilvánvalóvá lett, hogy Harrer Ferenc dr. tanácsnok, ez a ritka tudású, pá­ratlan szorgalmú, megközelíthetetlen jellemű férfiú, méltán büszkesége a fővárosnak és méltán rászolgált a közbizalomra, amely öt aránylag fiatalon állította díszes pozíciójába. Bizony, bizony, ha még 1 — 2 Harrer Ferenc akadna a városházán, akkor talán sohasem kerülne sor Piccadillyszerü merényletekre és akkor olyan szemérmetlen kéréssel, mint a szóban forgó árkádépitkezés, nem is merné­nek a fővároshoz fordulni. A középitési bizottság kimondotta, hogy a főváros eminens érdekeit még a miniszter­rel szemben is megvédelmezi és az árkádos építkezést nem engedélyezi. Hisszük és re­méljük, hogy a közgyűlés is magáévá teszi ezt a becsületes álláspontot s legrosszabb esetben arra fogja szorítani a biztositó tár­saságot, hogy a fővárostól elsajátítandó köz­területnek legalább fizessék meg az árát! BnOBBBBaBBBBBaBBaBaBBaBBBUBBBBBBBBBaBaBBBaaaaBaBIlBn Hkapja látni Kelet mesés kincseit! Látogasson el Schönwald Imréhez, Deák Ferenc-utca 21 anaiiiBiiiiiiiiKiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii 0 3 00HB5BTVflH. "“'Lí», Elsner, Mészáros. Kelenföldön hetekkel ezelőtt nagyszabású mozgalom indult meg. Ennek a mozgalomnak a célja az volt, hogy a fővárosnak ez a mostoha gyermeke, amely az utolsó években rohamosan kifejlődött, de ezt a fejlődést tisztán a saját ere­jének köszönheti, függetlenítse magát az első kerület többi részeitől s az önállóságot külső­leg is reprezentáló, külön városatyákat küld­jön a közgyűlésre. A mozgalom természetsze­rűleg az I. kerületnek jelenlegi uralkodó pártja, a Platthy—Szebeny-féle szabad polgári párt el­len irányult. Platthyék megijedtek a szakadás­tól s hogy veszendő pozíciójukat megmentsék, nagylelkűen felajánlottak a kelenföldieknek két mandátumot. A paktum elintézett dolog s a két új városatya: Becsey Antal mérnök és Mé­száros Ferenc, a Magyar Földhitelintézet tit­kára lesz. Becsey nagyon népszerű ember Ke­lenföldön. Ügyes szónok, értelmes, szabadelvű és demokrata gondolkodású férfiú. Mészáros Ferencről nem tudunk sok jót. Igaz, hogy rosz- szat sem. Csukássy Jenő dr. belvárosi ügyvéd. Jo­gászi körökben igen kedvelik s a jelöltségét nemcsak a Sasok támogatják, hanem a Belvá­rosi Polgári Kör is. Elsner Oszkár nevét szánt-szándékkal hagytuk utolsónak, csak azért, hogy annál job­ban kiemelkedjék a többi név közül. Mert Be­csey, Csukássy, Mészáros egyenként és össze­sen kitűnő férfiak, a közgyűlés hasznos tagjai lehetnek, ez azonban csak a jövőben fog el­válni. Elsner Oszkár azonban eddigi tevékeny­ségével előre is előkelő helyet biztosított ma­gának a törvényhatósági bizottságban. Munkás életű, gyakorlati és elméleti tudású, kiváló ke­reskedő, a szavának súlya lesz s haszontalan ügyekre bizonyára nem fogja pazarolni ezt a sú­lyát. Elsner Oszkár megválasztása a becsüle­tes kereskedői pályának a megbecsülését fogja jelenteni és ebben rejlik a kivételes jelentősége. Elsnert a virilisták sorából fogják megválasz­tani s a hetedik kerületnek lesz a jelöltje. FŐVÁROSI HÍRLAP előfizetési árai: egész évre • • • • 16 K fél évre ............. 8 K Ki adóhivatal: VI., Kiss .lános-utca 4. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents