Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-10-23 / 5. szám
I. évfolyam. Budapest, 1912. október hó 23-án. d. szám. íaiiioiiiampmmiinmamniiinmniiíDmniagBiimiiiomBiaiamaiiioiiiamniiiniiiHinniiinMiammiiBiHPHic ELŐFIZETÉSI AH ZIK: Egész, évvé ................. 16 K Fé lévre........................... SK Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő ; Dac só Emii, Túrsszerheszi ő: dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ■ ség és kiadóhivatal: VI,, Kis János-utca 4. szám. Piccadillyre változtatta a nevét a csatornaszagú, de kö- j vérre hizlalt Panama. A névváltoztatáshoz j szükséges engedélyt ezúttal nem a beliigy- j miniszter adta meg, hanem a polgármester, úgyis mint helyettes főpolgármester, úgyis mint — tippster. Mert Bárczy István dr., azzal a nemes szerénységgel, amely az igazi zsenit jellemzi, maga jelentette ki a legelterjedtebb napilapban, hogy Szápáry Pali grófot őnéki köszönhetjük, a Piccadilly felháborító ötletét ő adta a grófi ügynöknek! Be kell vallanunk, hogy a polgármester megdöbbentő őszintesége teljesen tisztázott egynémely furcsa, zűrzavaros fogalmat az agynunkban. Mindeddig például abban a naiv hitben töltöttük napjainkat, hogy a polgár- mester nemcsak első tisztviselője a fővárosnak, de a polgárság erkölcsi és anyagi javainak legfőbb őre is. Úgy gondoltuk, hogy a polgármester hatalma nem lehet nagyobb, mint a polgárságé, amelytől a hatalmat nyerte. Balga létekkel azt vallottak, hogy a polgármester kebelében egyesül minden gond és minden sóhaj, amely ennek a cifra városnak tönkrenyomorított lakóit emészti. írott törvénynél is erősebb kötelességnek tudtuk, hogy a polgármester agyában találkát adjanak egymásnak azok az ötletek, amelyeknek megvalósítása után nincs többé házbérgond- tól kopasz fej, nincs többé lakásínség, megszűnik az élelmiszeruzsora, a közlekedés ezer baja, túltengő bürokratizmus, üzérkedés a közjavakkal, külföldről importált álszociáliz- mus, oktalan fényűzés, lappangó deficit és a városvezetési politikának kimeríthetetlen bűnlajstroma! Végzetes tévedésünkből szerencsésen kiábrándultunk! A Piccadilly-botrányból megtanultuk, hogy Budapest polgármestere a létnek ilyen apró-cseprő ügyeivel nem bíbelődhetik. Budapest polgármestere hasznos útmutatásokat ád a könnyű pénzszerzésre. Négyszögölekben kifejezhető áldást hint minden jött-ment idegenre, ha grófi ajánlólevéllel ko- pogtatanak az ajtaján. Rászabadítja a legkol- dúsabb városra a kontinens összes fezőrjeit, a középkori királyoktól örökölt grandezzával adományokat osztogat és büszkén veri a mellét, hogy mindez az ő műve, senki se higyje, hogy az ő tanácsa nélkül merészelt volna valaki piccadillyzni a közjavakkal! Piccadilly lesz a címe annak a gyászos fejezetnek, amelyben a főváros történetének krónikásai a Bárczy-rezsim dicsőségét fogják elsírni. Ennek a fejezetnek nincs több í lapja. Jó éjszakát, Bárczy brigadéros! I I A lakásínség enyhítése. Az állatkert költségvetése: sok költség és kevés vetés. Nehogy rosszhiszeműséggel vádolhassanak a rosszhiszemííek, ki kell jelentenünk, hogy az elért anyagi eredményt magunk is csinosnak nevezzük. Mégis, azoknak az okulására. akiket a hivatalos hírszolgálatnak Márkus Jenő tanácsnokhoz címzett tömjénillata elkábított, a nagy fénynek egy-két árnyképét van szerencsénk idemellékelni: 1. Az állatkert most nyílt meg, az első időben tömegesen látogatták, mert egyszer mindenki látni kívánta. Később azonban rohamosan megcsappan az érdeklődés. Ilyen jó négy hónap tehát nem lesz többé. 2. Az állatkert kölcsönpénzből épült, a pénz után drága kamatot fizet a tőváros s a beléíek- tetett milliókat is törleszteni kell. A bemutatott üzleti jelentés erre a célra egy fillért sem irányoz elő. A tiszta jövedelem tehát lényegesen kisebb. 3. Az állatkert szép, az állatkert gyönyörű. De kinek az érdeméből? Megmondjuk: a főváros közönségének áldozatkészségéből. Szerény négy és fél milli- ócskából, igazán könnyű feladat volt az állatkertet így megégjés fölszerelni 4 A sok felesleges állás szervezése ellenkezik a szabályrendelettel. Túlontúl sok az eszkimó, de egyre döglik a fóka, pusztul az akvárium. Növénykert pedig nincsen. Ismételjük: nem vagyunk iinneprontók. De színvakok sem. Es ha nyájaskezek vörösre festették a városházi kalendáriumot, mi azért meglátjuk a vörös alatt az igazi, fekete szint. A Piccadilly ügyosztály, amely keresztvíz alá tartotta a grófi korcsszülötteket, rosszabb viszonyban van a mnemotechnikának és a logikának a törvényeivel, mint a montenegrói dinasztia a török szultánnal. Azt az édes-bús előterjesztést, amelylyel fényes nappal mert a városgazdasági ügyosztály előállani, homéroszi stílusban tartott élőének vezeti be. Arról dalol az élőének, hogy a városgazdasági ügyosztály roppant sokoldalú tevékenységet fejt ki. Az egyik oldal a kőbányai sertéseké, a másik az állatkerti makimajmoké, (döglés előtt és döglés után), a harmadik a Sárosfürdő iszapjáé, a negyedik az eltűnt bolgár kertészeké, az ötödik oldalt, pedig az üres telkek beépítésének a gondja foglalta le. Ez a gond — így csicsereg az előéneklő — már hónapok óta emészti az ügyosztály tehetséges vezetőjét. És most jön a lírai rész. Miközben az ügyosztály töprengett és töp- ringolt. hirtelen betoppant egy derék, finom, karcsú, fess és minden hájjal megkent gróf úr. Keresztneve Pál. Jött és magával hozta a tőle megszokott gondűzőt. Akkor aztán együtt kezdték a gondokat űzni: Pali gróf és Jenő tanácsnok. Addig űzték-hajtották a nagy, kövér gondot, amíg a gond egyszerre két finom fővárosi telekhez ért. Ott összerogyott a gond, az üldözői pedig előbb agyonütötték, azután máglyára vetették ... De szép magyar mesécske volt! Milyen kár, hogy az a rossz polgármester bácsi másképpen tudja a dolgot! Dehogy is töprengett az ügyosztály! Pali gróf egyenesen a fejhez ment, amelytől illatozik a hal. A fej pedig menten felkínálta a gondot Pali grófnak. Az ügyosztály csak utólag értesült róla, hogy őnéki, szegénykének, töprengeni kellett volna. És gondokat űzni . . . | Budapest szociális életének elszomorító adatai azok, amelyek a lakásnyomorúságról S szólnak. Budapesten kerekszámban 170,000 lakás van ma, túlnyomóan egyszobás (92,825) lakás. A kétszobás (41,376) és a háromszobás (18,324) lakások szárna már aránytalanul kevesebb. Az idevágó numerusokban hűen tükröződik a főváros társadalmi nyomorúsága, aminek legszomorúbb tünete az a tény, hogy Magyarország hivalkodó fővárosában ma a lakosság 35 százalkának (körülbelül 300,000 ember) nincsen igazi otthona. Otthon! Milyen bűvös, sokat jelentő szó ez, nemcsak a fogalom elvont értelmében, de a rideg, megfogható napi élet számvetésében is. Társadalom és otthon egymástól elválaszthatatlan fogalmak s ha egy idegen megtudja a statisztikából, hogy Budapesten 60,000 a szobabérlők és 70,000 az ágyrajárók száma, azonnal tisztában van azzal, hogy mekkora mértékű lehet az az erkölcsi sülyedés, az a megbízhatatlanság és az a léhaság, mely Budapest összes társadalmi rétegeit át- meg aulaija. Arii a búdBpcStk iuwíSsidliSZiikái ismeri, az előtt nyitott könyv az egész itteni élet. Az tudja, hogy mennyi hitelt lehet itt adni a gavallér szavának, a kereskedő rőtjének és mérlegének, a cseléd megbízhatóságának, az általános becsületérzésnek. Az tudja, hogy milyen mértékben lehet itt közérdekű a Városháza, a közgyűlés és — Bárczy István polgármester szelleme. Hiszen az utóbb felsoroltak a budapesti társadalom mélyén munkáló erők, ösztönök és erkölcsök látható megnyilvánulásai, amik a mostani választórendszer talajában gyökerezve sem nem jobbak, sem nem rosszabbak, mint a tömeg, melynek zavart akaratából lettek. Otthontalan polgárok polgármestere lenni!- Bárczy István, akiben határozottan van bizonyos macchivellisztikus szociális érzék, amely a divatnak és a napi érvényesülés keverésének forrásából táplálkozik, érezte, hogy egy olyan züllött életű város, mint Budapest, az ország első városa nem lehet és hogy lakóinak erkölcsi megbízhatóságát, lelki stabilitását ott kell megteremteni, ahol a mai bajok legrikitóbban tükröződnek: a lakásínség enyhítése terén. Otthont, letelepülést, a város közcéljai iránti hűséget kell itt teremteni azok lelkében, akik ma Budapestet csak a fosztogatás kitűnő helye gyanánt tekintik s nem érezve át a budapesti lakosság közös céljait, hiányzik belőlük a letelepedett embereknek az a hűsége, ami a város jövőjével is törődik. Budapest lakói ebből a szempontból még ma is nomádok. Összeverődték ennek a városnak a falai közé, de csak a jelen kiaknázásával törődnek és eszükbe sem jut, hogy azt a sok bűnt, amit önzésük ma egymásra halmoz, gyermekeiknek kell majd levezekel- niök. Azaz, hogy gyermeke sincs a budapesti nomádnak. A statisztika tanúsítja, hogy az itt letelepülő lakosság mennyire terméketlen s mennyire rá van utalva, hogy igazi benszülöttek, érzésben és vágyban teljesen ' idekötöttek helyett jövevények tömege
