Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-25 / 14. szám
2 ff Budapest, 1912. december 25. gármester, most országgyűlési képviselő, Rimler Károly nagyváradi polgármester, az országos értekezlet elnökei írták alá. I el- jesen azonos határozati javaslatot fogadott el a kereskedők s iparosok országos gyűlése 1909. január 17-én hieronymi Károly elnöklésével és hegedűs Lóránt jelenlegi pénzügyi bizottsági előadó indítványára. Midőn Poroszország reformálta egyenes adó rendszerét, egyidejűleg átengedte hozadéki adóit az önkormányzati háztartásnak. Nálunk Ígérgették a bor- és husfo- gyasztási adó átengedését és Ígérgettek egyéb rekompenzációkat, de persze az Ígéretekből semmit sem tartottak be. A munkapárti nagyságok nem akarnak emlékezni régi beszédükre és ha valaki múltjukat ' ragadnak, gorombáskodnak és rágalmaznak. Pedig nemcsak a pótlékokban vesztenek a városok, hanem amint azt a szuronyok közt becsempészett novella indokolása is elismeri (a 43-ik §-ról szóló indokolás), a városokat az uj adótörvények következtében újabb kiadások fogják terhelni, mert a halmozott teendők elvégzésére személyzetüket szaporítani kell. Mindez Budapestet legkevésbé sem érinti, mert a mi háztartásunkban az egyenes adó pótlék alárendelt szerepet játszik és a községi adópótlék legnagyobb része a házbéradó után folyik be; ez pedig összegében állandóan ijesztő k'nódon emelkedik. Nagyon jól tudják ezt vezetőik is. hiszen eleget panaszkodtak emiatt a városok kongresszusának állandó bizottságában. Ha most mégis gyáván meghátrálnának, úgy megértek arra, hogy a városok lakossága a meg nem érdemelt polcról letaszítsa őket. Lapunk telefonszáma: 137-15 FŐVÁROSI HÍRLAP előfizetési árai: egész évre •• • • 16 K fél évre ............ 8 K A közmunkatanács. Irta: Forbáth Imre dr. mérnök, műegyetemi magántanár, törvényhatósági biz. tag. Előttem fekszik a fővárosi közmunkák tanácsának hivatalos jelentése 1911. évi működéséről. Olvasom ezt a jelentést és fogom a fejemet. Kérem ne tessék mosolyogni és ne tessék hinni, hogy én hamisan szoktam idézni. De ebben a jelentésben tényleg szó szerint olvasható: „Budapestnek az a nagyarányú fejlődése, melyet a mögöttünk levő négy évtized alatt elérnie sikerült, jól megfontolt városrendezési és szabáloyzási terv alapján intéztetett.“ Ez a nagyarányú fejlődés városrendezési szempontból tényleg sikerültnek mondható. Mert hisz köztudomású dolog, hogy az a városrész, mely a legutolsó négy évtizedben épült, szinte a túlzásig bővelkedik parkokban, nyilvános ültetvényekben, gyermek játszóterekben és úgy a felnőtt lakosság, mint a gyermekek mindenhol lakásuk szomszédságában találják meg azt a csöpp természetet, melyre a fővárosi lakos is áhítozik és mely egy sikerültén szabályozott városban meg is kell. hogy legyen. Az is köztudomású dolog, hogy Budapesten a lakásviszonyok a jól sikerült városszabályozás következtében sokkal kedvezőbbek, mint más kevésbé sikerültén szabályozott városokban és csak nem mondható a modern kor követeléseivel ellenkező állapotnak, ha 880.000 lakos közül összesen csak 414-000 lakik udvari lakásokban, melyeknek egyetlen hibája, hogy túlteng bennük a levegő és világosság. Ezzel szemben azonban legalább a lakásbérekre nézve mondható sikerültnek az, amit a jól megfontolt városrendezési és szabályozási terv alapján nálunk az utolsó négy évtized alatt elértek. Milyen irigységgel nézhetnek miránk, boldog budapestiekre azok a kevésbé sikerültén szabályozott nyugateurópai városok, melyekben, mint pl. némely belga gyárvárosban, éppen a szabályozás körül elkövetett hibák folytán egy három szobából, konyhából, pincéből és mellékhelyiségekből álló és még hozzá egy külön házban magában elhelyezett munkáslakásért 200 frankot kénytelen az a szerencsétlen bérlő fizetni, holott nálunk már a tényleg régen meglévő általános szabályzati terv áldásos hatása alatt egy egy szobából és konyhából álló, ellenben valamely bei kaszárnya udvarának negyedik emeletén elhelyezett lakást már 400 koronáért is kivehet minden budapesti munkás, ha olyan szerencsés, hogy véletlenül üres lakás is van Budapesten. Sőt azt körülményt, hogy Budapest 880.000 főnyi lakosságából 125.000 mint albérlő és ebből 85-000 mint ágyrajáró örvendezhet az eddigi városfejlődés áldásos kialakulásának, szintén hajlandók vagyunk, habár csak közvetve, az eddigi kitűnő szabályzati terv előnyére írni. És hogy is lehet afelett kételkedni, hogy Budapesten minden egy jól megfontolt város- rendezési és szabályozási terv alapján történik, ha látjuk, hogy itt minden tényleg a legtermészetesebb utón halad a javulás felé. — Mert hiszen haladásnak kell kétségtelenül minősítenünk, ha látjuk, hogy a laksürüség Budapesten, nem úgy, mint némely előrelátás híján szabályozott külföldi városban belülről kifelé arányosan csökken, hanem megfordítva, belülről kifelé még nő és a kültelken 3.51 lakost tesz ki szobánként a belső városrészek 1.93 lakosával szemben. Sőt azt is hajlandók vagyunk egy jól megfontolt városrendezési és szabályozási terv alapján nagyarányú fejlődésnek indult modern város elengedhetetlen kellékének elismerni, hogy messze künn a perifériákon egyszerre négy és ötemeletes bérkaszárnyák ugorjának ki a körülöttük fekvő szántóföldekből, mert hiszen ha ott az ilyen szociális és gazdasági szempontból kétségtelenül ideális építkezést az a bizonyos jól megfontolt szabályozási terv lehetségessé nem tenné, akkor mivel tudnók megindokolni azt, hogy a túlhajtott telekspekulációnak is meg van a maga közérdekű létjogosultsága. A közmunkatanács jelentése a következő mondatot is tartalmazza: „Koronként fel-íel- meriil az az eszme, hogy a székesfőváros általános szabályozási tervére pályázatot hirdessünk-“ Ez az eszme koronként fel-felmerült másutt is, igy például a múlt század 90-es éveiben Münchenben és Bécsben, századunk első éveiben Berlinben és Antwerpenben. Mindezekben a városokban, amelyek között, mint látjuk vannak sokkal gazdagabb, a kultúrában és műszaki tudományokban előrehaladottabb birodalmak székesfővárosai is enTot. 99 : 174. Mérnökök és építészek sorfala között vonulnak fel a városatyák. A mérnököket és építészeket egészen hidegen hagyja a Buzay Károly sorsa, M a r h e r Aladár választása. Szabó József önkéntes kortesei ők, Szabó József körül dúl a harc. Úgy lett volna szép, ha H ü v ö s Iván mellett viszont az ő szűkebb kollégái, a villamos igazgatók dolgoztak volna. Kerestük is S á n d o r Pált és Gál Károlyt, de helyette Lengyel Endrére bukkantunk a lépcsőházban, amint a saját nevével ékeskedő listát az emberek kezébe nyomta. Hiába, nincsen paritás és nincsen kartársi szolidaritás a városházán. Egy ügyvédnek kellett a Sándor Pál és Gál Károly mulasztását helyrepótolni! . . . A kis szobában folyik a szavazás, a nagyteremben pedig Bárczy István, mint rendelkezési állományban levő főpolgármester-helyettes, elnököl, sőt a kijelölő választmányba elnököt is nevez ki. „Nur G‘schwindt“ — nógatja a polgár- mestert Rózsavölgyi Gyula, mire Bárczy fogja magát és leveszi a napirendről P ol ó n y i Géza kedvencét. Amig Bárczy beszél, azt a nevezetes megfigyelést tesszük, hogy a munkapárti korifeusok, ha találkoznak, tréfákkal üdvözlik egymást. harv ai méltóságos úr, a legvitézebb Fülöp, Heltai Ferenchez lép és panaszt emel nála a kelevénye ellen, amely ragyog vala nyakán. Heltai Reb Manóchem így vigasztalja: j Legyen a te daganatod mindig jóindulatú! | | Ezeregy szerencse, hogy a karzat mit sem hal- | j lőtt a triviális kedélyeskedésből. Azért szerencse, | mert a karzaton szép hölgyek voltak, ünnepi , köntösben és ünnepi hangulatban. A tanácsnok- I választás hozta őket a karzatra, Buzayt és Mar- I hert kívánták látni, amint felesküsznek a magyar alkotmányra és Bárczy Istvánra. Egyelőre várniok kellett és inkább azt nézték és azon csodálkoztak, milyen lelkesen beszél az árverési csarnokról Vita tanácsnok, milyen fiatal ember és már tanácsnok és máris kopasz és már is éljenezik és tapsolják a munkáját és nem találják jónak Kassai Ferenc sziizszerep- lését. Jön egy hírnök és jelenti a sajtónak, hogy Hűvös Ivánt meg Lengyel Endrét nem választották be minden bizottságba. Pedig röpcédulák röpködtek a levegőben. R a d ó Ricsi át is nyújtott egyet Rózsavölgyi Gyulának. Az volt a röpcédulákon : Kérjük hogy a közigazgatási, jogügyi, középitési, katonaügyi, közlekedési, köztisztasági, pénzügyi, közoktatási, közélelmezési, közegészségi, közrendészeti, szociálpolitikai, közművelődési, képzőművészeti, közgazdasági, népszínházi, budai szin- iigyi bizottsági tagsági helyekre, azonkívül a fizetésiden árvaszéki ül- . nöki, császári, királyi, cári, fejedelmi, maharadzsái, szultáni, pápai, hercegprimási, dalai lámái és orthodox főrabbi állásokra a következő bizottsági tag urakra szavazni kegyeskedjék: Hűvös Iván Lengyel Endre Hűvös Iván Lengyel Endre Hűvös Iván Lengyel Endre Hűvös Iván Lengyel Endre Hűvös Iván Lengyel Endre Több gondos családapa Rózsavölgyi Gyula arcán egy fél izom sem rándult meg. Elolvasta a cédulát és szó nélkül átnyújtotta a polgármesternek. Bárczy István fanyar mosolyt indított útnak . . . A tanácsnokok buzgón referáltak, a bizottsági tagok pedig buzgón kimenekültek a teremből a pipázóba és szivarra gyújtottak. Csak akkor jöttek vissza, amikor új előadás kezdődött — felemelt kokszárak mellett. E r ő s s Sándor cs. és kir, udvari építőmester érdeklődött a koksz és a szén irányában, de nyomban megnyugodott, mert Heltai Ferenc számszerű adatokkal igazolta, hogy kokszunk nincs ugyan, de azért olcsó. Egy helyütt azt mondta Heltai: k a 1 ó r i a. Felkapta a szót W inter Lajos, a „zabok legyünk, vagy zabadok“ - című népdal szerzője. Felkapta, de nem értette. Reich féld dr.- hoz fordult: — Sag mir, Izor, was ist das: „Ioria“?
