Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-04-28 / 17. szám

Budai Napló ' 1938. április 28. A „Hollós Mátyás Társaság" április 25-ép tartotta dir. Hennyey Vilmos elnöklete alatt tizen­kilencedik rendes évi közgyűlését a Császarfürdö „Hollós Mátyás” termében. Az évi jelentések, szá­madások és költségvetés le tárgyalása után betöl­tötték a megüresedett tisztségeket, Lippay Gyula dr-t, a Budai Napló szerkesztőjét alelnökinek, Hol- besz Aladárt a Társaság igazgatójának, ifj. Sebös Károlyt titkárnak és Balás Farkast ellenőr­nek választották meg. Az indítványok során egyhangúlag elfogadták Szilágyi Károly főtitkárnak a főváros idegenfor­galmi propagandája keleti vonatkozású résziének kiépítését célzó javaslatát azzal, hogy ennek a je­lentős munkaprogrammnak gondos előkészítését a dr. Pávai Vájná Ferenc elnöklete alatt működő gyógyforrás- és fürdőügyi bizottságra bízzák. Ezt követőiig dr. Hennyey Vilmos elnök tar­totta meg alábbi előadását, amelynek célkitűzését a közgyűlés magáévá tette és elhatározta), hogy az előadásit, 'kiegészítve a hazai és külföldi szak­értők idevágó szakvéleményeivel, előterjesztés út­ján minden illetékes tényezőhöz eljuttatja. A közgyűlést társasvacsora követte. HENNYEY VILMOS dr. EL0ADÄSA A MAGYAR MÉLYFÚRÁSOK ÜGYÉ­RŐL ÉS A LILLAFÜREDI FÚRÁSRÓL — A magyar idegenforgalomnak egyik kima­gasló attrakciója — kezdte előadását Hennyey —: Lillafüred. Nemcsak a kifogástalan elhelyezkedés, melyet az ottani elsőrangú szálló nyújt, de a festői látvány, melyet maga a szálló művészi épülete, magaslati fekvése, kilátása és környéke ad, nemkü lönben a kedvező klimatikus viszonyok, mindannyi kiváló tényezői az idegenforgalmi érdeklődésnek. De még mennyivel értékesebb lenne e hely, ha ezenfelül a gyógy- és strandfürdő most már álta­lában megkívánt előnyeivel is ékeskednék. Lillafüred felépítése nagy befektetéssel járt, mely, sajnos, egyáltalában nem mutatkozik hasz­not haj tónak. De nézetünk szerint lényegesen megváltoznék a helyzet, ha az annakidején bátor­talanul abbahagyott mélyfúrást eredményes befe­jezéshez juttatnák és azon a gyönyörű földdara­bon gyógyvíz vagy strandfürdő használatára mó­dot nyújtanának. — Ha Pávai-Vajna Ferenc 1927—29-ben ott végrehajtott mélyfúrási kísérleteiről szóló jelenté­sét olvassuk és ezenfelül a legújabb városligeti eredményes mélyfúrás lefolyását is ismerjük, az a meggyőződésünk támad, hogy nem a természeti adottságokon, hanem az emberi gyarlóságon mú­lik, hogy a lillafüredi idegenforgalomból a gyögy- és strandfürdő vonzó tényezője hiányzik. A városligeti hőforrás feltárásánál egészen hasonló körülmények merültek fel, mint amelyek Lillafüreden a vállalkozás eredménytelen befejezé­séhez vezettek. Úgy itt, mint ott a szakemberek egyrésze pesszimisztikus véleménynyilvánításával a vállalkozás folytatását és eredményes befejezé­sét megakadályozni igyekezett. — Az ilyen vállalkozásnál nagy összegek fo­rognak kockán. De nagy nyereséget is várhatunk. Becsey Antal számítása szerint, a városligeti most megfúrt 11. kút pencenkint 3000 liter 77 fokos ter- mális vize évente 2500 vágón hazai szén energiá­jának felel meg. Egy vágón ilyen szén ára 300 P és 2500 vágón egy évben értékben 750.000 pengőt jelent, ha a forrásadta hőenergiát balneológiái és fűtési célokra megfelelően kihasználják. A mélyfúrás összes költsége pedig 450.000 pengőt tesz ki. — A földben rejtőző nemzeti kincsünk kuta­tása bizonyos tudományos körökben állandóan gáncsoló kifogásokra és kritikára talál. Ezek a kifogások nem mindig tárgyilagosak, az ügynek rendkívül ártalmára vannak és néha a gyakorlati és tapasztalati alapot is nélkülözik. Hiszen tudott dolog mindenütt, hogy az efajta, természetüknél fogva 'részben csak ihletre megérzett, intuioión alapuló kutatások nem lehetnek teljes számukban eredményesek. Olykor az elgondolásokba csúsznak be tévedések, avagy műszaki okokból elszeren- csétlenedők esetleg a várt eredményektől lema­radnak. De rövidlátó és egészen helytelen volna ebből azt a következtetést levonni, hogy ezért az ilyen vállalkozásokba ne bocsátkozzunk. A gyógy­' víz hőenergia, a földolaj és földgázkutatásnak ez velejárója. — A régi Magyarországon a háború előtt csak az egbeli és az erdélyi földgázkutatásokra, a háború után pedig Hajdúszoboszlón kívül Deb­recenben, Karcagon, Szolnokon, Pestszenterzsébe- ten keletkezett új fürdőkre, a Budapesten feltárt kitűnő Juventus és-Attila, az alsó margitszigeti és városligeti forrásokra, a zalamegyei Ukkon és őr- szentmiklóson megfúrt kutakra, valamint az alföl­di, mátrai, bükki és dunántúli stb. földolaj és gáz bányászatra utalunk. Ezek olyan értékes nemzet- gazdasági kincsek, melyekre trianoni bánya- és erdőveszteségeink után feltétlen szükségünk van, sőt ezt a szükséget korántsem fedezik és a veszte­séget eléggé nem pótolhatják. Ezzel szemben ered­ménytelen kutatás, mely nagyobb veszteséget akozott volna, alig volt és a lillafüredi kudarc is csak látszólagos. — Lillafüred tótervezésénél az intéző körök már eleve gondoltak a 'gyógy- vagy strandfürdő létesítésére s eleve számba vették e tényezők je­lentőségét. Az akkori földmivelésügyi miniszter még 1926 folyamán felkérte a pénzügyminisztert, hogy Pávai-Vajna főgeológust bocsássa rendelke­zésére és azt is hangoztatta, hogy megbízatását a •kitűzött cél szempontjából felette fontosnak tartja. A LILLAFÜREDI FÜRÄS TÖRTÉNETE A fúrást 1927 őszén kezdték meg, de elejétől fogva ellenséges vélemények léptek akcióba és vé­gig kísérek a vállalkozást Már 350 m mély­ségben jó ivóvíz mutatkozott, ami a kutatás egyik célja volt. De mert Pávai-Vajna nagyobb mélység­ben gyógyvizet helyezett kilátásba, a fúrást foly­tatták és 726 m mélységben eljutottak a pataré­teghez. 1928 december elején már biztató jelek mutatkoztak. A fúrásnál a rendesnél nagyob hő- emelkedést állapítottak meg s egyúttal a csőből kisebb mennyiségben meleg gyógyvíz szállott fel. De az ellenséges szakvélemények sem nyugodtak, újból a vállalkozás kilátástólanságát hangoztatták és a további kísérletezés megszüntetését javasol­ták. A politikai ellenzék, az utca és a napisajtó pe dig utóbb felkapták a témát s a lillafüredi fúrás a kormány elleni támadások, a rossz tréfák és kaján gúnyolódások kedvenc tárgya lett. Eminek azután az volt a következménye, hogy az illetékes hely 1929 márciusában a további munkákat felfüggesz­tette.. Pávai-Vajna erre a Geológiai Társaságban 1929 április havában tartott előadásában ismertette a lillafüredi geológiai helyzetet és ezen az alapon azt igyekezett bizonyítani, hogy a fúrás beszüntetése korai és indokolatlan. Ezzel egyúttal az ellenvéle­ményeknek is alkalmat szolgáltatott a megnyilat­kozásra. Az ülés végén Böhm Ferenc min. tanácsos összegezve az előadás után felhangzott megnyilat­kozásokat mégis csak azt állapíthatta meg, hogy egyetlen felszólaló sem adott kifejezést olyirányú véleménynek, hogy Lillafüreden műszakilag elér­hető mélységig ne lehetne meleg vizet feltárni. Nézeteltérés csak a melegvíz eredetét illetőleg me­rült fel. Ehhez járult, hogy 1929 július havában az Orsz. Egészségügyi Intézet 734 m mélységből vizpróbát vett s azt Jendrassik tanársegéd alapos vegyelemzésnek vetette alá. E tudományos meg­állapítás szerint ez a viz 28—32 fok közti meleg, alkalikus, bórtartalmú és sok nitrogéngázzal teli­tett, ritka összetételű gyógyvíz. Mindezek azomi­c/7 Jíisbalaton madárvilága régen és most Irta; dr. Lendl /Idolf (Befejezés.) Az első halat csak úgy nyújtják át az öregek csőrükkel a fiaiknak, hogy ezt mindjárt bekaphas­sák és lenyelhessék; a második halacskát pedig a tátottszáju öregek begyéből szedik ki a hosszú- csörű fiatalok. Néha már kissé megemésztett, vagy nyálkás állapotban van ez a falat s ekkor bizony megtörténik, hogy a kevésbé kívánt adag a földre esik — ez a varjak része! Ezt elviszik a fekete vendégek a saját fiaiknak, mert ha ott ma­radna a hullott zsákmány és helyben rothadna el, még bűzösebb volna a gémfalu környéke. De ha a varjak ezzel a jutalommal ibe nem érik, orvul rá is támadnak a fiatal gémeikre és el­szedik tőlük a kapott zsákmányt, noha ez a .fiata­tok jogos tulajdona volna. A megtámadott anyá­nyi gémfiak ilyenkor védekeznek; csúnyaságukkal riasztanak, csőrükkel vagdosnak és hangosain kvakognak... kvak-kvak! Innét a nevük1: kvak- varjúl Csapkodó kavarodás, lárma, károgás támad ekkor hangos panaszuk nyomán az egész 'tábor­ban. Még kellemetlenebb a levegőben terjedő bűz a nagy gémfajok fészkelő telepem Ezek általában inkább a megközelíthetetlen avas náderdőben ma­radnak és csak ritkábban költöznek közeli fákra. Legszélül laknak a szürkegémek; kocsikerék nagy­ságú fészket 'építenek maguknak, durván össze­róva a földszinten. Ha felkavarjuk a kotló madarat a fészkéről, akkor rendesen négy kékszinű nagy tojást találunk ebben. Bizony négy hétig eltart, amíg az anyai szeretet melegsége életre kelti be­lőlük a majdnem öklömnyi, alig pelyhes csúfsá­gokat. Ezentúl mindig ottmarad az egyik szülő a nyitott fészken és őrzi a szabadon fekvő, tehetet­len fiait, nehogy az arra vonuló ragadozó mada­raknak prédául szolgáljanak. Ha megjön az őrt- állónak a párja és eleséget hoz, akkor felcserélik a szerepet. Ez a szülői gondoskodás addig tart, amíg a fiatalok megnőnek, megerősödnek, sőt las- san-'lassan tó tollasodnak. A kanalasgémek hasonló módon rakják fész­küket a régi nádba, .bár ha tehetik, a védettebb bokros területeket keresik fel, ahol a fiaik, ha már felcseperedtek, ki is sétálnák; majd messzebb ki­rándulnak a sűrűségben. Ekkor már maguk keres­nek csigát, férget, apró békát, meg más kívánt fa­latot: felszednek mindent a nedves földről, ami táplálhatja őket. Hamar önállósodnak, mert 'nem halevők és ha jóllaktak, egybegyűtmek valahol, szokott helyen, egy kis délutáni megbeszélésre akár a mi hölgyeink kávés uzsonnára, vagy a mi uraink a társaskörben és noha itt nem tarokkoznak, mé­gis elég gyakran hangosan vitatkoznak egymással. Felriasztva, szárnyra kelnek és suhogó csapkodás­sal sokáig keringenek fejünk fölött; szinte méltat­lankodnak, nem akarnak messzire elszállni. Alig ban már nem tudták megingatni az intéző körök­nek a közvélemény nyomása alatt időközben létre­jött azt az elhatározását, hogy a további támadá­soktól elvonják a felületet azzal, hogy a fúrást végleg beszüntetik s ez 1930 elején be is követke­zett MÉLYFÚRÁSOKAT A BERUHÁZÁSI HITELBŐL Egy neves osztrák geológus, Sommerweder, egyik nagynéniét mélyfúrási vállalkozásnak a kér­désről adott szakértői véleményét azzal foglalja össze, hogy a lillafüredi fúrást idő előtt szüntették meg lés a további kutatás nagyobb mélységben feltétlenül magasabb hőmérsékletű viz felfakasz- tását helyezte kilátásba. Elszegényedett országunknak nem állott a kel­lő tőke rendelkezésére, hogy kincseit napfényre hozhassa. Ennek tulaj doniba tó, hogy az állaim a mélyfúrási kutatási jogot a Dunántúlra nézve ame­rikai vállalatnak engedte át De a Budapesten és környékén, valamint a nagy magyar Alföld mélyén rejtőző hőforrások és — mint a karcagi, hajduszo- boszlói és debreceni leletek is igazolják — föld­gázleletek még ezután várnak feltárásra. Pávai- Vajna fögeológus ezt az egész területet a mély­fúrások lehetőségei szempontjából tudományosan már fel is dolgozta. Arra nincsen többé szüksé günk, hogy e terület kiaknázását is idegen tőkére bízzuk. A kormánynak a törvényhozás előtt lévő 1000 milliós nagy ujjáépitési terve keretében 400 milliónyi összeg hasznos nagy beruházási program céljára áll majd rendelkezésre. Fölötte 'kívánatos, hogy ezt a vagyonsarcot ne múló, mindennapi szükségletek fedezésére fordítsák, hanem országos nagyszabású és gyümölcsözőnek ígérkező beruhá­zásokra'. Erre a célra kínálkozik elsősorban, az ország földalatti niagy energiakincseinek feltárása és közgazdasági célokra való hasznosítása. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy a fő­városnak, mely e földalatti kincseknek úgyszólván középpontjában áll é9 az európai fürdőváros hír­nevére pályázik, nincs hatósági geológus szakem­bere, aki ezt a kérdést állandó gondozásban ré­szesítené. VILÁGÍTÓ VILLANY I HÁZSZÁM- SZERELÉS, TÁBLÁK, JAVÍTÁS ) Csillárok, rádiók ULLMANN BÉLA II Margit-kSruf 7. Telefon : 151-256. Hol vásároljunk a pesti Marönéi ________________Uridivat- cikkeket IN G »"cialisi. sCHWaRCZ o nÄÄa _____________ Könyvei P P 'JV ®öí,yVKEREKEBÉS ^ ^ Sxc,xt islván-korut O. A, 8,,,», magyq, A, kfiifSIdi ujdon,ágo|, ny.,vl<6ny<ak Selymei, sxövetet f?lif selyem és Belvárosi n.vó olcsó ár sz«>vei v. szí. Kíván k#ru’i ?3 ° ar különlegességek V.segradi utcai villamosmegálló Kozma Jenő emlékbeszéde néhai Perczel Béla sírjánál Néhai Perczel Béla nevenapját ez évben a kedve­zőtlen időjárás ellenére is számosán ünnepelték meg a Kerepesi úti temetőben levő sírjánál. Mintegy 40—50 hegyvidéki polgár, valamint a budai Hegyvidék egyesületeinek vezető egyéniségei a Budahegyvidéki Polgári Lövészegyesület zászlajával a sírhoz vonul­tak, ahol dr. Kozma Jenő örökös székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag mondott magaszár- nyalású emlékbeszédet. — Perczel Béla hívei és az ő bizalmának letéte­ményesei — mondotta Kozma Jenő — minden kísér­let ellenére együtt imaiV-dtunk és ismét eljöttünk ide, hogy adózzunk az ő nemes emlékének. A budai hegyvidék fejlesztésének és művelésének terve Per­czel Béla koponyájából pattant ki és mi csak az ő kezdeményezéseit, ■ az ő terveinek megvalósítását szorgalmazzuk. A budai Hegyvidék nagyrészén mindén városfejlesztési tépykedés 'és minden megvalósítás Perczel Béla emlékét hirdeti. Kozma Jenő végül Perczel Béla hívei nevében fogadalmat tett, hogy a Hegyvidék érdekében továbbra is az ő szellemének megfelelően fognak munkálkodni. A nagyhatású beszéd végeztével dr. Kozma Jenő, mint á Budahegyvidéki Társaskör és a Budahegy­vidéki Polgári Lövészegyesület elnöke, továbbá a Mártonhegy és Vidéke Egyesület, valamint a Virá- nyos-Kutvölgynek Perczel Béla eszményeihez hű pol­gársága nevében megkoszorúzta a sírt. Zászlók és ) az Eucharisztisus kongresszus ll||myiazúszló- és di- házdiszitések) alkalmából legjutányosabban nUllglinÍlszitövál]alatnál IjjPPPPP ™ Pr06áTÍÍIía3°279kár "• 4~6- ’ VU ”Ti°”«C51U' 52- PiÉiíÉ tudtuk őket lefényképezni, olyan közel röpdöstek ide-oda; majd megnyugodtak azután.. Legóvatosabb valamennyi vizen élő madár kö­zött a nemeskócsag. Az Alföldön lovaskócsagnak nevezik .és kisebbfajta rokonát gyalogkócsagnak. Tálán azért olyan félős ez a délceg madár, mert érzi, hogy ő a legfeltűnőbb és Iegkivántabb faj az egész vidéken; meg azért is, mert az ő nemzetsége volt a múlt időkben a gonosz üldöztetésnek leg­gyakoribb .áldozata. A daliás madarait páratlanul szép disztollliaiért nemcsak hazánkban, hanem másutt is, az egész -földkerekségen a legkíméletlenebb módon üldözték, százával öldösiek; ennek során sokhelyütt tó is irtották. Azért mondhatom „az egész földkereksé- ségen”, mert a mi kócsagunk India és Nyugat- Mágyarország • között vándorol télen- nyáron ide oda; nehány rokonfaja pedig Afrikában és Dél-, meg Eszak-Amerikában honos. Mindenütt pusztí­tották őket szépségükért. Ez ellen az elítélendő kegyetlenség ellen az angotországi állatvédő egye­sületek léptek fel és eléritek annyit, hogy legalább a Diumaivölgyében a védett madarak közé sorozták a fajukat — igaz, majdnem későn! A Kisbalatomon évek óta már csak néhány kócsagpár tanyázik... régen ellenben százával voltak itt! Még sokáig járkáltunk a füves-sáros, nádas területen; sok érdekeset szemléltünk itt, meg ott: észre sem vettük, hogy bizony későre jár az idő s a Nap nyugovóra hajlik. Igyekeznünk kellett most, hogy elhagyott csónakunkhoz visszatérjünk és oda­jussunk, még mielőtt besötótedik a táj. Rövid utón parthoz értünk; pacsirta nagyságú madár, egy kis juhászka kelt fel előttünk. Közelről bevárt bennünket; nem akart elrepülni, mert ime: ott feküdt a fészekalja négy kis tojása csupaszon a kavics között. Alig Játszottak e tojások; hisz olyan volt a színük, alakjuk, mint a környezetük. Gyönyörűség volt nézni a Természetnek ezt az apró árváiról való tökéletes gondoskodását. A mocsárszéli magas fáról felszállt a héja. Alighanem megunta már az egésznapi költést, a fészkemilést, miközben bizonyára meg is éhezett. Átrepült tehát .a Száraz mezőre, hátha talán egy óvatlan kis fogolycsirkét, vagy az átszeli .bokorból kizavart apró madarat foghatna még az alko­nyatba boruló vidéken. Kijött a nádas nyílt tisztására a nappal' lát­hatatlan bölömbika, vagy dobosgém. Sárgás-bar­nás, szép tollazata azonban még elütött az avas terület szálas növényzete színétől. Ez okból nyu­godtan várt még egy ideig a nádfal közelében, amiig ,a szürkület leereszkedett és fátyolt borított az elcsöndesedett tájra — ekkor azután mély du­dahangján belefutott néhányszor az altató néma­ságba. Nem zavart meg vele egy madarat sem; hi­szen mindmegannyi társa ismeri már ezt az o hangulatos szokását Jómessziről mi is hallottuk még a nádas felől bömbölő szavát s a mezőkön dolgozó szorgalmas emberek figyelmeztetésül fo­gadták, hogy sietve hazatérjenek. Otthon, a falu­jukban ilyenkor már megkondult az estiharang. Holdvilág idején, a sekély tó rónavizén, talál­kozik az egész környék sok uszómadara. Kacsák, récék százával; nappal félénken elbújtak, most itt mtatkoztak. Tele a tegyük, nyugodtan pihenitek a vizen,. Mind nyári fajok ezek, melyek itt szapo­rodtak és most csapatosan jártak-keltek. Bizton­ságukat e helyütt a part távolságában találták; de ahogyan mi a süppedékes parton lassan, haladtunk, azt az őreik figyelembe vették. A beláthatatlan berek egyik zugábán ismét terek tócsához jutottunk; elsiettünk mellette. Alig hogy egyet-kettőt léptünk a nedves szélén, gyönge kis hangon szólt eigy madár a közeli sűrűségből a szomszédban levő társához: tiik-tik, tik-tik! Isme­rem én is a madarak beszédjét és megértettem, hogy közeledő veszedelmet jelentett az egyik a másiknak. Bizonyára itt költ valahol a fészkén, amelyik válaszol: tik-tik! Kutatom, hol ül a gazos földön? Ott a kardlevelü sásfő .közepén lapul meg a palaszinü vízicsibe; piros foltja van a homlokán. Bízik abban, hogy nem fogom észrevenni s ezért nem mozdul... De a szeme fénylik és bár ez csak kicsiny fekete gypöngypár, mégis kifejezésre ta­lál benne minden aggódása, mellyel most rám tekint... Mégegyet léptem feléje... a madár felkiáltott és elsurrant... féltuoat tojása, a kedves kis te­remtésnek minden boldogsága., ott feküdt előttem védtelenül. Dehogy dúltam volna fel ezt a meleg kis hajlékot! Csak szeretettel néztem s a képét hoztam el magamnak egy régen, ott eltöltött szép napom emlékéül! Régen volt, bizony régen.: 1889-ben; közel félévszázada már 1 Azóta megváltozott a Kisbalaton képe; más az élete, mint hajdan, volt és szomorúbb a vidéke! Lecsapolták a vizét, kiszárították majdnem egész területét. Pedig nincs nagy hasznuk belőle, mert terméketlen a tőzeges földje. A világháború utáni évben idejött külföldi tu­dósok, világlátott term észetkuta tők csodálkozva nézték hazánknak ezt a természetadta kincsét, a Kisbalaton páratlan madárbirodalmát. Idejáró hol­landusok magas kilátótornyot építettek maguknak a terjedelmes nádas széliéire, hogy az akkor még élénken nyüzsgő madáréletet tanyubnányozhassák. Az újabban gátak közé fogott és kiegyenesített Zala-folyó csatornamedrében azonban lefolyt né­hány év alatt az éltető elem s ezért most már ki­halt, elnémult a széles völgye! Amikor és mostanában Keszthelyre költöztem, látni óhajtottam megint a régen ismert természetes szépséget... Tavaly, hogy ott jártam, szinte sirt a’ lelkem... a m esszelátó to rony ottmaradt, de a madarak ezrei elvándoroltak! Alig néhány pár kó­csag és gém él még az Országos Madártani Inté­zet védelme alatt álló egyik szűk öbölben; a kiszá­rított széles, nagy tófenék ellenben sivár, élette­len !... Szomorúan csak alikonyodasat láttam te­hát a hajdan gazdag és híres kisibalatoni madár- birodalomnak! Tudatlanság és önzés rontotta meg hazánknak ezt a másutt nem látott szép vidékét. • (Előadta a szerző vetített képek kíséretében a „Pénteki Borgazda Társaság’’ ez évi társasvacso­ráján, a Budai Polgári Körben.) Á Hollós Mátyás Társaság országos mozgalmat inait mélyfúrások erdekeben Hennyey Vilmos dr. elnök nagy előadásban ismertette az okokat, melyek parancsolólag követelik a fúrások folytatását

Next

/
Thumbnails
Contents