Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-01-13 / 2. szám
1038. január 13. Budai Napló BUDAPESTI OfiETŐVEBSENYEGYESOlET Jan 13, 16, 20, 23, 27. éí 30. napfala B.u. v«3 órai Kezdetid versenyéltei tarI I. Hely, úri 3.— » hölgy 2.— Belépődíj J{j * !l56o Külön fog. hely 8.— Közlekedés: 75 és 76 villamossal A Déryné-Jáiékszin 87 levél Sokszor hallottuk budai kereskedőktől, hogy ujságban hirdeni teljesen) céltalan, mert az újságolvasó publikum úgysem olvassa el a hirdetéseket. Ezt a téves véleményt nagyon nehéz megcáfolni, hiszen a vásárlóközönséget nem lehet arra kényszeríteni, hogy vásárlásainál hivatkozzék az újságra, amelyben a hirdetést olvasta, a lapok ezirányú udvarias felkérése pedig teljesen hatástalan, még abban az esetben is, ha ez a hi- ■ vatkozás a vásárlóra — 5—10 százalékos engedmény formájában — anyagi előnyt jelent. Hogy azonban az újságolvasó közönség mégis elolvassa és figyelmesen olvassa a hirdetéseket is, arra legjobb bizonyíték az a 87 levél, amelyet kéi nap alatt ezirányú kísérletünkkel kapcsolatban küldtek be olvasóink. A Budai Napló január 6-iki számában ugyanis a megjelent „T u n g s r a m-K rypton égő“ hirdetésben szándékosan 3000 kilométernek szedettük a fény másodpercenkinti sebességét (helyesen 300,000 km) és két nap ala.tt 87 olvasónk igazította helyre ezt a látszólagos tévedésünket. Ez természetesen nem jelenti az ; ,hogy csak ennyien vették észre a hibát, de nyolevaidietcn voltak, akik nem sajnálták a fáradtságot, bogy észrevételüket közöljék is. A 87 levél egyúttal azt is bizonyítja, hogy lapunk olvasótábora a legjobb körökből kerül ki. Hiszen csak intelligens, müveit emberek tudják, mekkora a fény terjedési sebessége. Ékesebben szóló bizonyíték nem szükséges ahhoz, hogy bizonyítsuk áz újsághirdetés szükséges voltát. Természetesen nem szabad és nem is lehet azt vám) a hirdetéstől, hogy az abba fektetett ősz. szeg azonnal megtérül: a kereskedő hatalmas összegeket fektet üzletének berendezésébe, kirakataiba. cégtáblájába, amik mind végeredményben az üzlet reklámját szolgálják, mégsem várja, hogy az ezekre fordított kiadásai egyik-napról a másikra megtérüljenek. >Iiért kívánja akkor, hogy éppen a hirdetésekre kiadót összegek kerüljenek hozzá vissza a legrövidebb idő alatt? GERÖ SÁNDOR. A Horváth-kertben serény munka folyik, ame lyet még a multheti kemény, hideg idő sem tudott teljesen megakasztani: még néhány nap és nyoma sem lesz az egykori Budai Színkörnek, annyi forró siker, könny és kacaj, taps és muzsika színhelyének. Aki a Színkör romjai előtt elhalad, rezig- máltan nézi, mint tűnnek el a budai színházépület utolsó romjai és méltán veti fel magában az aggodalmas kérdést: vájjon lesz-e új színpadi művészet, amely méltó lesz Budapest és benne Buda nagy kultúrájához, dicső színházi múltjához? ... L'gy érezzük: lesz színháza Budának. Lesz. Nem könnyű a feladat: rengeteg munka, kitartás és erkölcsi erő kell hozzá, de ismerve a Déryné Játékszín tervezőinek hafflaitlan agilitását, szervező erejét és kitartását, bízva bízunk benne, hogy legyőznek minden akadályt és megvalósítják az álmot: azt a budai színházat, amely nemcsak azért budai, mert a Duna jobbpartján épült, hanem budai hagyományainál, leikénél, művészi megnyilatkozásánál, egész összetételénél fogva. A Déryné Játékszín mozgalmának elnöki tanácsa nehéz feladatot vállalt. Ariról van szó, hogy kétmillió pengőt gyűjtsön össze, melynek fele a színházépület felépítésére és berendezésere kell, másik fele pedig az üzem fenntartására. A fővárosnak az az álláspontja, hogy csak olyanoknak adja oda a színházat, akiknek megfelelő tőke áll rendelkezésükre, hogy a színház üzemvitelében nem tesz fennakadás. Annak tehát, aki meg akarja kapni a kiírandó pályázaton a színházait, ki kell mutatnia, hogy az építési költségeken felül komoly forgótőke is rendelkezésére áll: a főváros nem akar gondokat vállalni a budai színházzal, elég gondja volt a mutlban a pesti Városi Színház és a Budai Színkör miatt. Az elnöki tanács ismeri a fővárosnak ezt a felfogását és 'éppen ezért egyedül a közönségtől, a budai társadalom összefogásától várja a segítséget a nemes cél megvalósításához. Január 14-ne, pénteken délután 5 órára Balogh Elemér elnök összehívta a tanácsot, amely vitéz József Ferenc dr., kir. herceg fővédnök elnöklete mellett a Magyar Tudományos Akadémia heti előadótermében nyilvános ülést tart: ezen az ülésen' határoznak a továbbiakra nézve. Az ülés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó, 2. Jelentés a mozgalom eddigi eredményeiről, 3. A részvénytársaság alapítási tervezetének ismertetése. Sajnos, komoly terveket mindaddig nem lehet készíteni, amíg el nem dőlt, hol épül fel az új I színház. Szendy polgármester és a főváros köz- művelődési bizottsága egybehangzóan <a Horváthkertá megoldáshoz ragaszkodik. Minden hagyomány és érdek is art követeli, hogy az új színház a Horváth-kertben, illetve annak közvetlen' környékén álljon. Ezt a megoldást azonban veszélyezteti a „felvonulási dlszút” terve, amely az egész Krisztinaváros fejlesztését megakadályozza, mert mindaddig, amíg ezt a tervet végképen el nem vetették — mert kétségtelen., hogy el kell vetni — számolni kell esetleges meglepetéssel és nem lehet kiírni á pályázatot, amely a színház sorsát eldönti. I síkészletek P 12-BO-tól II., FŐ-U. 37/c. DÖRNER SPORT nál relnfon : 167-372. I s Olty LáSZlÓ kertépítő II, Hadapród u 2. Telefon : 164-431 Kerttervezés, építés, karbantartás — Díjmentes ajánlat GYORSÍRÁST és gépírást KOZMA iskolában = 11., ISKOLA-U. 27. »»ám.: I/iíicífftOS O* Ifé’lt’écblt BUDA ne PEST csodája A Vasárnapi Újság „Mi Újság?” című rovatában 1890. augusztus 31-én Írja: „A Gellért-h egyre villamos vasutat terveznek. A vasút a budai Lánchídfőtől a Rudas-fürdőig vezetne, onnan pedig fel a hegyre. Annakidején, ha a negyedik dunai hid kiépül, a villamos vasutat azon át Pestre vezetnék, hogy a tervezett rakparti villamos vasúttal közvetlenül csatlakozzék s ezáltal a pesti hálózattal a közvelen forgalmat létestise. E vonalak célja volna, hogy egyrészt a budai fürdők, a Rácz- és Rudas-fürdő és a budai Lánchídfő közt az összeköttetést létrehozza, másrészt pedig a Gelléit-hegy- nek, e még nem eléggé méltányolt, szép kilátást nyújtó üdülőhelynek általánosabb és könnyebb megközelítését lehetővé tegye." Abban az időben komolyan tárgyaltak a citadella lebontásáról, a nemzet óhajtotta, a kormány akarta, az uralkodó is megadta már a hozzájáru-J lását, nem csoda tehát, ha az akkor ifjú, mindössze kétéves villamos is felkívánkozott a Gellérthegyre, ahova a Citadella helyébe vissza akarták tenni a csillagvizsgálót. Azonban a vezérkar ellenállásán. meghiúsult a Citadella lebontása, a csillagvizsgáló nem került vissza régi helyére, á Geller,t-hegy tetejére s a villamos kiépítése is elmaradt, de megépült a negyedik, sőt ötödik és hatodik hid is, a pesti és budai villamos vonalak rég összekapcsolódtak, a Gellérthegy immár méltányolt, szép kilátást nyújtó üdülőhely, csak a Citadella áll esténként fényesen megvilágítva s gúnyosan állapítja meg, hogy egy félszázad alatt sok minden ■megtörtént, sokszor még a lehetetlen is lehetővé vált, csak a pesti villamos nem jutott máig fel a Gellérthegy tetejére, nem teheti lehetővé a Gellérthegy általánosabb és könnyebb megközelítését. (m. b.) MAGYAR VILÁG KÁVÉHÁZ II., Margit-körut 40. Telefon: 151-888. Sáclcdzif muzsikát, Szalag ímímI J Viraág Ilona II.. MARGIT KÖRÚT ** 64a. ________ MO ZDULA i- MOVÉSZETI ISKOLÁJA TELEFOS : 166 027 Á III, kerülőt! Polgári Társaskör borgazda-estje Óbuda társadalmának minden számottevő vezetőtagja megjelent e hó 11-én a Hl. kér. Társaskör első idei borgazdaestjén ia kör helyiségeiben. Bongaizdáik voltak: Andor Mihály, Bogár Sándor, Búzát Pál, Geltért Ernő, Halamon János, dr- Hanthy Haidekker János, Lindner Elek, dr. Orova Zsigmond, dr. Wiener József 'és dr. Wilhelm Jenő. A vendégeket, akik között Király Kálmán szfőv. tanácsnok és dr. v. nemes Juhász Jenő szfőv. biz. tag is megjelent, dr. Kunitzer István üdvözölte. A résztvevők felkérésére Király Kálmán tanácsnok ismertette Óbuda szabályozásával kapcsolatban á közeljövőben létesítendő útvonalakat, ezek között első helyen a Szentendrei utat, továbbá a buda- hegyvidéki autóbuszjárat útvonalának legrövidebb időn belül való megvalósítását. Dr. v. nemes Juhász Jenő külpolitikai vonatkozásban tartott értékes beszédében ismertette azt az utat, amelyet a magyar kultúra és ® Szent I&tváni gondolat jegyében követni kell. A borgazdák közül dr. Hanthy-Haidecker János, dr. Orova Zsigmond, Halamon János, dr. Wilheim Jenő 'és Lindner Elek foglalkoztak Óbuda társadalmát érintő kérdésekkel. Vitéz dr. Pólya Antal a borgazdamap jelentőségéről tartott nagyhatású beszédében rámutatott arra, hogy egységben van az erő és Óbuda problémáinak megoldása csak közös .munkával valósiható meg. Az est résztvevői kedélyes hangulat- bari sokáig maradtak együtt. VUhcssh pácia a HlaUináU bakának... Irta: Dr. LÁSZLÓ ZOLTÁN. A negyedik naptári évbe fordult a világháború. Érmek húsz éve s így az akkori becsületszó, amit a hal'gatásra fogadtunk, már elévült. A szereplők közül pedig alig élünk még hárman, államtitkot, nem sértünk, kárt nem okozunk senkinek, a régi monarchia eltűnt a történelem süllyesztőjében s ulólag most már érdemeket sem szerezhet senki. Tehát a hiúságra, oly sok emberi katasztrófa okozójára, sem kell többé figyelemmel lenni. Virágos tavaszunk átment a nyárba, a frontokon álénkebb lett a tevékenység, a közös hadügyi, a két honvédelmi minisztériumban és a föhadiszál ásón megszaporodott a munka. De megszaporodtak a kémek is. A hivatalos kémelhárítókon kívül bizony ebben a szakmában is Uiijuftcftt: á nehéz munka államrendörségniek, csendőrségnek és a magánnyomozásnak is. A háború utáni irodalom nyolcvan százaléka kémtörténeteket tárgyal, ebből legfeljebb egyhar- mad a valóság, a többi írói fantázia szüleménye. Ez a budai történet, amit most megírok, valóság, borzalmas valóság, amely két decen- nium után napfényre vágyik. A déli harctérről a közös hadügyminisztériumba, majd la fiöhadisääl ásra vezényeltek. Nem kértem, mert a frontszolgálat jobban megfelelt érzelmeimnek, de a parancs parancs. Volt parancsnokom, a derék Hummel József tábornok, a 6. könnyű lovas ágyúsdivizió brigadé- roaa, nehezén búcsúzott pananicsőriijsztátől s melegen beajánlott új beosztásomban Langer altábornagy mellé, akinél még a híres-neves nagyidat Sávoly János altábornagy is szólt érdekemben néhány jó szót. A szolgálat ellen nem volt panaszom. Csakhogy ezentúl nem nyeregben ültem, hanem puha irodai széken, ahol a sajtóreférádéit bízták ránt. Bajtársaim is kellemes urak voltak, Weker'.e Sándor huszárkapitány, a későbbi pénzügyminiszter, Heller Farkas műegyetemi tanál, százados, osztrák részről szintén néhány magasállású úr, akik közül páran az összeomlás után miniszleri tárcát is viseltek. Szabad időmben báró Heinlein tüzérkar beli ezredesnél, a könnyű lovas ágyús- divíziók legfelsőbb parancsnokánál kellett jelentkeznem, akinek bizalmas dolgait kellett elintéznem, o’yan ügyeket, amiket nem szívesen bízott a katonai bürokrácia útjaira. Egy meleg nyári délutánon szól az irodai telefonom. Heinlein ezredes hívott: — Herr Oberleutnant kommen Sie sofort! — Jawohl, Herr Oberst! Szaladtam le a második emeletre, ahol az ezredes úr irodája volt a hadügyminisztériumban. Amint beléptem, észrevettem, hogy nagyon ideges. Hellyel kínált és szivartárcáját nyújtotta: — Setzen Sie s'eh, ganz bequem! Fatál; ügyet jelentettek nekem. Azft sem tudom, hol fogjam meg. Ha kiadom a rendőrségnek, vagy a kémelhárítónak, félő, hogy melléfogunk. — Mi az Ezredes Uram? — Tudom, számíthatok abszolút titoktartására, azért önre gondoltam és megkérem, nyomozza ki az ügyet.- Parancsára. De én nem vagyok detektív. ..- Épen azért. Hűmmel tábornok úr jelentette, hogy Ön világosította fel öt D. altábornagy, | iA. (alezredes lés Br. őrnagy kjétszinü játékáról. Sajnos, hogy előbb nem hallgattak Önre. — Túlnagy urakról van szó, pedig a Rédl eset óta meg kellett volna szívlelni, ha olyasvalaki tesz bizalmas jelentést, aki nem a kém- elhárító tagja. — Igaza van. Ezért önre bízom a feladatot Langer altábornaggyal már beszéltem, erre az időre szabadságolja Önt. Jól figyeljen. A tüzérfőparancsnokság minden eshetőséggel számolva, Hajmáskéren és a budai hegyekben védelmi berendezéseket és lége1 hárító állásokat szervez, de ezt a legnagyobb titokban tartotta. A szükséges terepszemlét megtartottuk, a fényképfelvételeket mozgóképosztályunkkal megcsináltattuk. Löwenstein és Sascha századosok végezték a munkát. A titoktartás ellenére: nézze ezt a francia lapot, íme az ellenség sajtójában megjelent. — Kellemetlen és borzasztó.-< Szégyen! Kémek vannak itten’! De kik és hol? — A mozgókép ősz táJlynál! Csak azt nem tudjuk: kik azok? Löwenstein százados megbízható aktív tisrt, Sascha (gróf Kolowrat Sándor dragonyoskapitány, a Sascha-filmválla- lat igazgatója) szintén, egyéb'ránt egy gimnáziumban tanultunk és konviktortársak voltunk. Gyerekkorunk óta barátok maradtunk. Majd beszé'ek vele. — Jól van. Magára bízok mindent. Nyüt'parancs és különleges parancs áll a rendelkezésére, Brejcha föintendánsnál vegyen fel annyi pénzt, amennyire szüksége van. Efeél elvá'tunk s rohantam Saschához, a K. u. K. Armee-Filmirtellehez, a Sascha Filmgyárba. Már várt, Heinlein báró ezredes te'efonon informálta. Löwenstein százados öt emberével filmezni volt valahol az északi fronton de embereinek Konduit-listájából megállapítottuk, hogy azok nem jöhetnek tekintetbe. —' Hány ember maradt itthon Sascha? — kérdeztem. — ötvenhét. — Hol vannak? — A filmgyáramban dolgoznak. Az most hadiüzem. — Tudom. Láthatnám őket? — Igen. Este hétkor, záráskor. Addig lakásomra mentem és utazásra készen csomagoltam a ’egszükségesebb holmikat. Hét órakor Saschánál voltam. Az embere- 'ket fölsorakoztattam s egyenkínt, lista szerint elövettem. Volt ott a monarchia minden nációjából és hozzá elég intelligens anyag. Amikor valamennyit jól szemügyre vettem és kikérdez tem, elbocsátották őket. ' v —1 Te Sascha, mikor történtek a kérdéses fümfelvételek ? — Július elején! — Tehát három hét előtt. Azóta minden embered itt dolgozott parancsnokságod alatt? — Valamennyi. Itt nem találsz spiont. A felvételek előhívása alatt is hazajártak embereid? ' — Nem. Két napig a kaszárnyában voltak, ez így szokásos és előírásos. — A bizalmas filmeket hol őrzik? — Az én magánirodámban. A Wertheim- zár kulcsa mindig nálam van. Nem tudok senkire gyanakodni. Két őrmesterem, régi jó embereim, olyan megbízhatók, hogy a lelkem üdvösségét rájuk bíznám. — Csak ne bízzad! Elnevette magát az én jóhiszemű, derék pajtásom. —1 Most hallgass rám, Saschám! Holnap a déli g-vorssal leküidöd egy felvevőgéppel a két őrmestert Budapestre és kiadod bizalmas parancsban, hogy Budakesziről vegyék föl a Sváb- és Jánoshegyet s a környéket. De igen titokzatosan. Munka után egy napot pihenhetnek. A többit rám bízhatod. Az este induló utolsó vonattal utaztam Budapestre. Korán reggel jelentkeztem a katonai parancsnokságnál s közöltem, hogy másnap fényképezés lesz a budakeszi határban s a hadügyminisztérium résziéről je’en leszek. Tudomásul vették. Azután rohantam a főkapitányságra, egy régi, kitapasztalt rendőr-barátomhoz, tanácsért. Ez a kitűnő szimatú rendőr, Gegus Dani főtanácsos volt, a későbbi helyettes főkapitány. Elmondtam az esetet és segítséget kértem, de nem hivatalosan. Dani barátom megértett. Érdekelte az eset: — A két őrmester közül az egyik lesz a gazembert Mondd el a nacionáléjukat. — Az egyik cseh, 47 éves, civilben igen ügyes fényképész, valahonnét Gablonz tájáról való. A más’k bakonyi sváb, 35 éves, civilben mechanikus Ruszton. — Milyen a pofázatuk? — Jóképüek. — Hát civilben én is kimegyek reggel veletek, azután bízd rám a többit. Van egy deteklí vem, azt is elhozom. Reggel a katonákkal kimentünk. A fény- képfe’vételek megtörténtek, estére elkészültünk. Másnap este indult a transzport vissza Bécsbe. Danival egy jó estét eltöltöttünk a Politischer Greislerben. de csak néhány elfogyasztott korsó sör után kezdett felmelegedni. —I A cseh őrmester a kém. — Hát ezt honnan veszed? — Ez rendőri sz'mat. Már megjött a cse- hedről az információ Gáblonzból, Prágából, Kis fényképész, de folyton sok pénzt küld haza családjának. Bécsi magánéletét a detektívem ho'nap estig lenyomozza. Ott neked elreferálja, a többi a ti dolgotok. Én nem avatkozhatom bele. c— Köszönöm! Elbúcsúztunk egymástól. Bécsben találkoztam a detektíwel, aki elmondta, hogy Sibars őrmester szabadidejét rendesen a Kr sitáiyban tölti, pezsgőt iszik és szórja nőkre a pénzt. Persze elegáns civil ruhában, hogy senki fel ne ismerje. Lehet, hogy bajuszt ragaszt fel magának s ha felönt a garatra, magyar nótákat huzat. Kedvenc' nótája a „Nincsen párja a Molli- náry bakának", mert va'amikor, rekruta korában ott szolgált. A detelctívnek megköszöntem pompás munkáját és Sascha dúsan megjutalmazta. Hátra maradt a lelepezés. A filmek lelöhívása után kaptak csak ,,däenstfrei"-t Sascha emberei. Estére civilbe öltözködtünk Saschával s elmentünk a Kristályba, a háborús Bécs egyik legelőkelőbb éjjeli mu- atójába. Páholyban ültünk, két ttftkosremdör mellettünk. Miajd kinéztük szemeinket, de Si- tóarsolt tizenegyig nem ’Játifcistó. Megkérdeztem Saschát. — Hol vannak a filmek? — A szobámban. Ajtómon Wertheim-zár, az íróasztal fiókján szintén. — Te, ülj autóba, nézd meg lakásodat. Majd megvárunk. Sascha hazarohant autóján s alig félóra múlva már jött vissza. Halálsápadt vo't: — Barátom! Be van minden zárva és a fiókomból hiányzanak a negatívek. örületes dolog! Nem értem... — Nyugodj meg, reggelre ott lesznek. A gazember ma nem jött ide, de ho'nap elcsípjük. Másnap este ismét a Kristályban voltunk, de csak úgy éjfél felé. Alig ültünk le a páholyban, hát egyszerre csak felhangzik a ,,N'ncsen párja ai Mo'lináry bakának“ nóta s a prímás nagyokat hajbókol egy szembenlévö páholy felé, egy bajuszos, szmokingos, elegáns monoklis úrnak. Sibars őrmester volt, kitünően maszkírozva. Két elegáns szőke, de tip'kus cseh nő társaságában mu’átott. Szóltam a 'két detektívnek, hogy feltűnés nélkül kísérjék azonnal a katonai ügyészségre. A befejezést már a bécsi estilapok közölték. Az őrmester tiltakozva, hamis útlevé’lel igazolni próbálta magát, de azért követte a két titkosrendört. A Rothenturmstrasse-n. a Hotel Habsburg előtt azonban kitépte magát a detektívek karjai közül és futásnak eredt. A detektívek megállásra hívták fö’, amire nem reagált s így Reicher detektív utánalött. A golyó szíven találta. Megmotozták s zsebeiben rengeteg idegen valutát, hamis okmányokat, továbbá Sascha 'akásánalf s íróasztalfiókjainak kulcsait találták meg. A kém magánlakásán végzett házkutatás után egy csomó kompromittáló irat is került a kéme’háxttó kezébe, amiknek nyomán Prágában, Bécsben és Budán is néhány letartóztatás lett a következménye. Báró Heinlein nekém, és Gegusnák köszönte még a fáradozást, a kémeilháríló ped'g magánalt könyvelte él a diadalt és nem is sejtette, hogy az a mi amatörmunkánk eredménve volt. Mi titoktartást fogadtunk és a mai napig meg ís1 tartottuk.
