Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-04-15 / 15-16. szám
Budai Napid 1998. április 18. MAGYABOCSZAG ABANYKOSZORUS MESTEBE 1 KnJ EZܧ m, wAi >est, XI/., Sip-u. 20. val összekötendő az új Szentimrefürdövel. A táv- uszoda pedig az alsó rakpart szintjében, a Döbrentei parktól az új Rudasfürdő végéig cca 400 m hosszban elhelyezhető. Csak üvegtetőt kap, amely nyáron fel is emelhető. Ez esetben a Döbrentei-tér menti alsó rakpart a kocsiforgalomtól végleg elzárandó. A VILLAMOSFORGALOM RENDEZÉSE A Beszkárt 9-es és volt 51-es járatai a Gellért- téren, ott. ahol a Hév befordul, ereszkednek le a Ferenc József-híd alá s onnan az Erzsébet-híd alatt haladva,1 a- budai Lánchíd klatti kanyarban felkapa szívódnak a mai felső vonalba. Ezen elrendezéssel megszűnik a villamos a Ferenc József- és Erzsébetid dák között és a Szebeny Antal-tér meg a Lánchíd között. A Ferenc József-hídtól villamos csak Kelenföld felé, az Erzsébet-hídtól csak a Délivasút felé visz. Ezzel a GeÜért-tér és az Erzsébet-hfd előtti tér úgy forgalmi, mint vonalviteli szempontból teljesen kielégítő elrendezést nyertek. Dorner Gyula ünneplése a Szentimrevárosi Társaskörben Nagy és előkelő közönség jelent meg a Szentimrevárosi Társaskör és Kulutrégyesületben április 11-én este, hogy ünnepelje népszerű elnökét, Domer Gyula dr.-t névnapja alkalmából. A nagyszabású ünnepségen résztvettek az ünne- pelten és nején kívül: Becsey Antal örökös tvhat. biz. tag és neje, Kovács József tábornok, Wossala Sándor szfőv. tanácsnok, Duday Alajos dr. tanácsnok- : elöljáró. Benedek Szabolcs dr. elöljáróhelyettes, Szán- j tay István állomásfőnök és neje, vitéz Gouthfalvy (Dorner; Zoltán min. o. tan., Stolp Ödön gozd. főtan.. Kleés Ferenc kőim. főtan., gyáros, Szómbathy Kálmán igazgató, BarnarSzögyén Bertalan „ny. min. o. I tan., Bischits László dr. tisztiorvos, Szöllösy Auréi min o. tan., Halácsy Dezső főtitkár, Szigethy Lajos és neje. Villányi Nándor és neje, Dósa Ottó dr. és sokan mások. Szántay István nagyhatású üdvözlőbeszéde után Kovács József tábornok és Wossala Sándor szfőv. tanácsnok, majd a Buda-Alsó város-Sósfürdő Környéke Egyesület nevében Szigethy Lajos, a XI. kér. Frontharcos Főcsoport részéről Mayer József vezetőtiszl üdvözölték Dorner Gyulát. Utánuk felszólalt még Barna- Szőg.vén Albeit és a XI. kér. tanügyi szervezet nevében Bácsváry Rudolf. Majd Kiss Dezső dr. I Dorner Gyuláikét köszöntötte fel. HÁLÓK, KOMBINÁLT SZOBÁK . HADL ANDORNÁL II., TÖRÖK-UTCA 1. EBÉDLŐK, KÁRPITOS-BUTOROKf ir*,tiQ7h;iSe1óknek51V„ engedmény. - Részletfizetésre is. A Frontharcos-szövetség III. kerületi csoportjának lelkes ülése A frontharcosok III. kerületi csoportja április 9-én tartotta rendes havi összejövetelét. Az est jelentőségét emelte, hogy megjelent azon az országos elnök, vitéz gróf Takách-Tolvay József és vitéz Tóth András dr. országgyűlési . képviselő, valamint Sándor Mátyás ny. ezredes is, a ül. kerületi frontharcosok egyik reprezentatív harcos egyénisége. Vitéz Komárnoky Gyula, a III. kerületi csoport elnöke üdvözölte meleg szavakkal az országos elnököt és vitéz Tóth András dr.-t. Vitéz Komárnoky beszéde után az országos elnök emelkedett szólásra. Elmondta, hogy a Manrézából jöttek, ahol a/ Ünnepek előtti lelkigyakoi lataikat tartották. Ott a jezsuita páter első beszéde a szeretetről szólt. Mi a szerétetet megtanultuk kint a fronton, a lövészárokban. Ott tanultuk meg legjobban szeretni és becsülni« gymást. Most, amikor. minden magyar ember szoros, becsületes összefogására van szüksége a hazának, most is meg fogjuk mutatni, hogy a frontharcosokban még él a szeretet, amely őket a világháború nagy iharában összekovácsolta. Az országos -elnök beszédét állandó tapsvihar és zajos tetszésnyilvánítás szakította félbe, a beszéd befejezése után pedig percekig tartott az ováció. Vitéz Tóth András dr. méltatta ezután a frontharcos1 eszmét. 'Háromszázezer megszervezett frontharcost — mondotta — nem lehet csak úgy egysze rüen félreállitani. Ebben az országban csak egy wzér van és az vitéz nagybányai Horthy Miklós. Magyarország kormányzója. Zárt sorokban kell sorakoznunk az egyetlen vezér mögött. Ezután az oszágos elnök helyét vitéz Komárnoky Gyula kerületi elnök foglalta el, akit névnapja alkalmából meleg ünneplésben részesítettek. Munkatársunknak vitéz Komárnoky Gyula elnök és I Sándor Mátyás ny. ezredes a kővetkezőket mondották: | __ Mi, akik régi óbudai lakósok vagyunk,l nemrégiben memorandumot adtunk be az illetékes hatóságokhoz. Ennek a memorandumnak a főbb pontjai a következők voltak: Cs inálják meg rövid idő alatt öbuda szabályozását. Adják meg a házadómentességet. Kezdjenek neki minél előbb a már régen vajúdó óbudai híd építésének. A lebontott házak helyén létesítsenek kis parcellákat, bogy a kistisztviselők és munkások minél előbb felépíthessék a maguk kis családi házait. Ha mindezt megkapjuk, Óbudán .rohamos fejlődés indul meg. Rövid idő alatt a főváron egyik legszebb része lesz Óbuda. Óbuda valamikor a királyok városa volt és hogy ez a városrész nem fejlődött a többivel, arról semmiesetre sem a jelenlegi óbudai polgárok tehetnek. Nem érdemlik meg azt a .büntetést, melyben eddig a mellőzés folytán részük volt és nem érdemlik meg. hogy időtlen időkig a főváros mostohagyermekei legyenek. Vécsey Mátyás Tisztaság egészség egyszerűség a modern vas- bútor előnyei Készíti: HUTTERésSCHRANTZ R. T. Vilmos császár ut 63. VI. Hefényi lit I is fievilaqiia Borsodv Déli lanolinja! a székesfehérvári királysirleletek agnoszkálásáről Érdekes tanulmány jelent meg a napokban: ,,Irányelvek a székesfehérvári királysírleletek agnosz- kálásához". Hetényi Imre elgondolásai alapján írta Bevilaqua Borsody Béla. — A tanulmány a Lux Kálmán, Marosi Arnold és Bartucz Lajos kitűnő munkája által talált csontleletek személyi azonosításához, vagyis agndszkálásához kívája irányelvet és módszert adni. Hetényi Imre dri. főkapitány helyettes, a világhírű bűnügyi nyomozó az orvosi pályáról lépett' az aktív újságírói, majd a rendőri pályára. Mint kitűnő régészamatőr, elsőnek/ vetette fel a kérdést, hogyan lehetne a sajnálatos módon Összekeveredetten megtalált székesfehérvári királytetemeket agnoszkálni. Szempontja: a történelmi tényekből kíván követkézREGENT Cafe-Restaurant II Keleti Károly-u. I Tulajdonos: BOCK Telefon i 153-326 Esténkint ♦ SANTHA ILONA énekel Kárpáti Endre zongorázik “Growe“ legrégibb magyar tomp- és kalapgyár. — Alapítási év 1865 ——Kérjen GROWC kalapot tetni a királyok testi állapotára és ebből arra, ami a kevert csontleletben esetleg meglevő, esetleg össze- zúzatlanul megmaradt csontvázmaradványaikon máig látható, illetőleg kimutatható. így' például bizonyos, hogy Könyves Kálmán és Nagy Lajos királyainknak csonttuberkulotikus és angolkóros elváltozásai voltak, Vak Béla szemgödre l$s szemi degeinek kilépő nyílása feltétlenül zsugorodást mutat, Mátyás király bautzeni szobráról lehet következtetni koponyaalakulására. A tanulmány orvostörténeti szerelvényét és á diagnosztikus lehetőségeket Bevilaqua Borsódy Béla dr., a Budai Napló kitűnő Hárombék Effendi-je, állította össze. aki. mint a budapesti,1 gráci és prágai egyetemek volt orvostanhallgatója, már eddig is jelentős orvostörténeti irodalmi működést fejtett ki s ilyenirányú tanulmányai idegen nyelven is megjelentek. Hetényi Imre elgondolásainak egyszerűsége valóban zseniális: az orvos természettudományos látását a bűnügyi nyomozó, a kitűnő felkészültségű historikus mübarát és az újságíró friss, fiatalos szelleme kapcsolta össze termékeny ötletté. Ha a fehérvári leletek épek és közöttük esetleg ott vannak a szóbanlevő csontvázak, talán remélhető agnoszkálásuk, de bizonyos, hogy ha ez egyáltalában lehetséges, úgy csakis a Hetényi-Bevilaqua-féle irányelv alapján lesz lehetséges. Ballavua Kitűnő ebéd uzsonna és SZÁLLÓ vacsorázó hely A 1 t i 1 a - u t c a S3, sz. JJ Jíisbalaton madárvilága | régen és most Irta: Lendl Jfdolf dr. Isten szabad ege alatt, végeláthatatlan síkság közepén nyílt tóvíz fehértó tükre csillog messziről felém. Körülötte nagy távolságban néhány halvány fűzfa, avas náderdö; közelebb sö- tétszinű sásmező; fölötte derülten mosolygó napfény, nyugalom és csend. — Keskeny csónak siklik rajta. Így láttam én a Kishala tont először életem ben, almikor — közel ötven éve már — a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából olt madártani kutatásokat végeztem. — Akkor még más volt azj élete, más a természetes szépsége, mint ma ... Régi emlékeimből, régi felvételeimből képsorozatot mutatok be a hajdan páratlanul nagyszerű. de most már nagyon hanyatlott madárbirodalomból. Nyár elején volt. A nagy tó felületén enyhe szellő futott végig, de csak alig fodrozta ennek színét. Forró napsütésben, altató hőségben, dele- lore elpihent az élet e széles vidéken. Pedig én azért törekedtem ide, hogy a regi madársökaiság csodavilágát lássam. Mozgásban szárnyaló seregeket a levegőben és alant, a réten az apróbbakat. Nemsokára azonban, a délután kezdő óráiban, nagy magasságban lebegett néhány pont az égen és ide-oda szállt a táj fölött; némelyik fehéren ragyogott, más meg feketéi!ett a kék háttérben. Kócsagok és gémek ezek; már elindultak fészkelő telepükről eleséget keresni a nedves réten, vagy távolabb >a lábas vízben. A közeli alacsony homokhátra igyekeztem, hogy áttekinthessem a lankás mezőket. Berek szélén zsombek, káka, csádé megmutatta nekem a határt, merre mehetek a szárazon a puha íözegta- laj ösvényén. Még mielőtt odajutottam volna, meg kellett kerülnöm egy kis öblöt; sűrű fű karimázta. S amint ismét egyet téptem, alig köha’jtásnyira tőlem felbukkant az avarból egy galambnagyságú fehéren-feketén tarkázott madár.... riadtan körülnézett! — Kisvártatva tétován állt; majd kibontva szárnyait, felrepült. Először felém szállt, szinte arcomba vágott; azután fejem fölött kóválygott; élénken erre-arra röpködött; majd lomhán csapkodva lejjebb ereszkedett és hangosan vijjogva sírt: bibic-bibic! — Hivó szavára máris jött a párja! — Ez szintúgy jajgatott, hitt és csalogatott; sőt, leesett a földre, lassan futott előttem a kaszáló fűben. Még néhány pár közeledett; hangos lett a táj. Én már ismertem a madarknak ezt a bánatos játékát: itt volt a bíbic-csapat fészkelő helye és féltették a földön fekvő kicsinyeiket. Néhol már kikeltek, a pelyhes fiókák s íme, itt pihegtek védtelenül a giz-gaz fűben. Rögszinüek, barnán pety- tyezettek; alig vehetők észre a környezetükben: szemtévesztő módon eltűntek a haraszton. Elszállt fölöttük -a rabló rétihéjja és bár éles a szeme és kutatva nézte a nádas mentén heverő |avart, a természet óvta az apróságokat, nem látta meg a hasonlatos területen. Ez volt az ö védelmük |és szerencséjük. Még egy fészkelő csapatot láttam odébb a sikviz szélén levő füves homokpadon. Tucatszámra ültek ott sorjában a feketesapkás csérek, vagy halászkák. Nem keltek fel egykönnyen, csak felfigyeltek, nyakukat nyújtogatva felém néztek. Féltek bár, de nem hagyták el meleg fészküket; egyelőre vártak még. Bizonyára tojásokon ültek á kot- lós anyák. A sirályok ellenben kissé távolabb fekvő telepükről könnyebben emelkedtek a levegőbe; mert azonban fiókáik már kikeltek a tojáshéjakból, az éber szülők most másfelé akartak engem csalogatni. Kicsinyeiket féltő gondosságuk arra bírta őket, hogy nem messze leszálltak a földre és haragból-e, vagy félelmükben, szinte táncoltak előttem. Mikor azonban feléjük közeledtem, rajostól elmenekültek a vízre. 1 Én természetesen nem akartam a vizbe gázolni; tovább mentem. Hiszen, tulajdon-képen a génifalut és a kócsagtelepet óhajtottam megközelíteni. A nádas szélén serényen haladtam és szemléltem a változatos sok apróságot, mely a viz mentét élénkíti. Virágok, röpködő bogárság, szöcskék hada; itt-ott ugráló békák, vagy halkan szóló madárkák mindenfelé. Helyenkint a szálas növény- sűrűségben alig tudtam átvergődni; sőt az egyik fordulón meg is akadtam az összefonódott indákban. Mindamellett egy-kettőre vízhez érteni ........ itt v áratlan meglepetésben volt részem: A viz színén száraz sáslevelekből jól megrakott tutajfészkén ült egy tunyakáló nagy madár; ez a búbosvöcsök. Törtető lépteimre feleszmélt, fején a búbját, nyakán tarka gallérját felborzolta... érezte a közelgő veszedelmet... hirtelenül feltá- pászkodott s a vizbe ugrott. Alábukott!... Azután mégis feltűnt megint! . . . Lélegzetfojtva úgyis sokáig hinta a viz alatt — most 'azonban feltűnően viselkedett: úszva közeledett, alámerült... még közelebb jött! Meglátszott rajta' ijedelme ... rossz volt a sejtelme... szinte kihívta a sorsát; közelebbről I újból kisértett és riadtan szólt rekedt hangján. Ijesztett, kérlelt, nógatott, hivott — játszott az életével és még közelebb jött! Bizonyára dobogó szívvel elém úszott: féltette a fészkét, hiszen ez most szabad prédaként ott feküdt előttem; néhány tojása fehérlett benne Dehát én nem bántom ezt a kis hajlékot, gondoltam magiamban és inkább továbbmentem. Sőt elsiettem onnét, hogy a szegény anyamadár félelmét, aggódó fájdalmát enyhítsem. Nem messziről azonban visszanéztem és most csodát láttam: éppen felkapaszkadott a megnyugodott madár, kissé figyelt még, ezután fészke széléről felhúzgálta a sáslevéleket; szálat szálra téve, egykettőre betakarta vele ,a tojásait! És mivelhogy ezek most már | nem látszottak, fészkealját biztonságban vélte; ezért újból vízre szállt és messze eltávozott. — Ez a vöcsök rendes szokása, ha elhagyják fészküket, betakarják előbb tojásaikat. Néhány lépéssel odébb még egy nagyon kedves kép tárult szemeim elé: a szomszéd tutajfészekben ugyanis már kikeltek az apró fiókák és közülök az egyik (kis pelyhes átúszott a közeli tavirózsa széles levelére; most ott pihent és napozott. Csíkos a háta; ha bajt sejt, beleugrík a vizbe. Különben ott van közelében az anyja és védelmére kel, ha a ragadozó madár énre szállna. Kicsit messzebb, a nádas fölött, sűrűn röpködtek már a nagy madarak; leginkább gémek, bár kisebbek is voltak köztük, alighanem hosszú- csörü batlák. Közeledésemet észrevették az őrök: Jelt adtak és most felhőként levegőbe emelkedett az egész tábor. Nemsokára vegyesen kóválygott mindenfajta madár alant, vagy fönt a magasságban. Élénk hangzavar kisérte az általános megmozdulást Rikoltás, sivitás, krákogás; sirályok éles szava, gémek csúnya hangja kihátlátszott belőle. Legfélősebbek a fiatal batlák; ezek nagy magasságba igyekeztek. Mások közelebb, lejjebb maradtak a levegőben. Ilyen helyütt, ahol ismeretlen idők óta sokszázan együtt fészkelnek a különböző fajok, ott megértik egymást s ezért most hamarosan kiült a kis kontyosgém őrhelyére, hogy megfigyeljen engem: mi szándékom van erre? Feljebb kúszott a kiválasztott száraz ágon, majd ismét lejjebb ereszkedett, hogy én ne lássam öt; mintha játszani akart volna vetem, el is bujt a fűzfabokorban; de azután megint előkerült. A parti sűrűségből indulni készült a fehér- homloku szárcsa, de a veszedelmet jelentő jeladásra felfigyelt és a sásmezőröl kiúszott vadkacsákkal együtt — egy gácsér és három felesége teljes családi békességben — hirtelenül visszafordult! Sőt, a félős szárcsa szárnyra kapott, hogy a vizen túl menedéket keressen; mintha ismerné az emberi lény gonoszságát, hiszen ez minden tavaszkor a tojásokat szedte ki a fészkéből. Bár nagyon igyekezett, mégis nehéz testével csak lassan tudott felemelkedni e igy hosszú sorban karikákat vágott szárnyaival a rónaviz tükrébe. Szárnya csapkodását meghallották ám odaát a sirályok is, amiért most egyszerre megéled! a táj s a sötétlombos füzes előtt ezernyi fehér madár nyüzsgött a zsombikos félszigeten levő fészkelő telepe fölött. Végre, jó egyórai gyalogolás és sekély vízben való gázolás után, elértem a naigy nádas szélét. Tovább már nem 'mehettem .a térden, fölül érő vízben. Az odarendelt papucs-csónakba ültem tehát. Az evezős, meg a toló ember jól ismerte a nádast, meg az abba vágott keskeny ösvényeket, melyeken régen 'halászni jártak a nyílt tóra, télen- nyáron egyaránt. Siklik a csónak a nádaison át; simán fut a sekély vizen. Nem látunk mást az ösvény mentén, csak kétoldalt nádfalakat és fönt az égből egy keskeny sávot. Az egyik oldalon egy kis kosárfészket pillantunk .meg; művészien fonva a nádszálak között lóg. A madárkáik, a nádirigópár elrepült róla. (Itt hagyta drága hajlékát! Ennek a fiatal párnak ugyanis még nincsen ivadéka, se tojása, se kikelt fiókája. így magyarázta ezt nekem a csónakos, iáki, mint minden lápi ember, jói tudja a madarak élete szokását. Kicsi* tovább azonban., szintén nádszálak között, egy másik ilyen fészekben, már ült a kis anya: kotlott a tojásain. Ez nem menekült és a párja hűen, szintén ott maradt! Aggódva bár, de nem hagyta el veszedelem idején szeretett családját. Láttuk, a him a közelből csevegett az asszonynak — vájjon mit mesélhetett neki? Ismét csak néhány iépésnyire egy másik sűrűségbe kerültünk s itt, rejtett helyen, megint egy kis fészket találtunk; szinte feldúlt állapotban látszott Iki a bokorból — nem csoda; a kis nádipo szála fészke ez, melybe a kakuk belerakta a tojását! A kakukfiu kikelt, megnőtt, kidobta a fészekből gyöngébb mostohatestvércit és most magáénak bitorolta az egész családi házat. Végül majd kirepül, hálátlanul otthagyja nevelőszüleit, a kikhez öt a gyermek szeretete nem fűzte. (Megesik az ilyesmi az emberi életben is.) Mielőtt a népes gémfaluhoz értünk volna, még egy kedves meglepetés kötötte le figyelmünket. A mádpuszita szélén, ahol a csónakból kiszálltunk, hogy utunkat ismét gyalogosan folytassuk, a sűrű nádiszálak között „madárbábu” bujkált. Amint minket észrevett, megállt; többet nem mozdult! Jó arasznyira megnyúlt, hosszú testével és halvány,as sárgás to II asz inével szemtévesztö módon beleilleszkedett az avas nád környezetébe. Mozdulatlanságában és hasonlatosságában any- nyira bízott, hogy nyugodtan bevárta, amig mi elmentünk mellette. Ez a sajátságos madár a törpegém, vagy ahogyan sokhelyütt mondják, poc- gém a neve. Bársony István, régi barátom, egyik szép vadászati tárcalevelében azt irta róla, hogy „mimikrit játszik az öklömnyi kis bitang”. Kiértünk az első nádasból s a közeli gémtetep bűzét már éreztük a levegőben. Ismét szabad volt a szemhatárunk. Ott láttuk legelöl a füzes kiszáradt fáin, sűrűn egymás mellett a varjufészkek százait. Ezek a folytonosan károgó és civódó fekete szárnyasok a gómtanya körül -élősködnek. Ha az öreg gémek időnként egypár halat hoznak fiaiknak eleségül, akkor az odasiető varjak eloroznak belőle egy kis prédát. A közelben, ugyancsak kiszáradt füzek gályái között, tanyáztak a bakcsók, az éjjeli gémek, vagy Jcvakvarjuk. Ezek szintén százával voltak régen a Kisbalatonon. Mindegyik fészkükben 4—1 égszínkék tojás feküdt, amikor én tavasz végén ott jártam. Ha közel négy hétig tartó kotlás után a félig csupasz fiókák kikelnek, valóban csúnya porontyoknak mondhatók. Mire nagyobbak lesznek, kikerülnek fészkük szélére, vagy a közeli ágra, ahol órahosszat tuny ókéinak, amig az öreg madarak a csőrükben, meg a begyükben is egy-egy halat hoznak nekik. (Folytatjuk.)
