Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-03 / 9. szám

1938. március 3. Budai Napló UJ zenei könyvek! 'Demény: Hangversenykalauz P 4.80 Fáik: A magyar muzsika mesterei 4.80 „ Vezető a zene világában 3.90 Gál György S.: A zene története 10.­Kaphatók Tisza Testvéreknél II. F6-u. 12. Telefon: 152-713 RÉGI VILÁG Aki az 1848-as lapokat olvassa, annak észre kell vennie, hogy csupa külföldi hir van bennük. (Természetesen a március 15. előtti lapokról be­szélünk.) A szabadabb gondolatokat .az akkori új­ságíró külföldi hírekbe csempészi bele és még a hazai eseményekről is amerikai forrásból ad hirt. Jellemző erre a Pesti Hírlap február 27-i száma, amely egy 'amerikai lapot idéz, hogy elmondhassa: Magyarországon kezdődik valami, maga a ne­messég készül levet'köz/nd a maga előjogait". AF cikk a következőképen hangzik: „Lassacskán majd azt is megérjük, hogy hí­rünk nemcsak a Rajnán megy túl, hanem elszár­nyal „hetedhét országon túl, az Operencián ke­resztül is*' amaz ifjú világrészbe, hol az ó Európa instititutioi csak hírből ismeretesek . . . Lud- wigh Sámuel űr, e honnak szülötte, egy levelet irt a „Hervald“ (!) czimü ujyorki lap szerkesz­tőjéhez, mellyben több között ezeket mondja: — Magyarország olly hon, hol büszke nemzet lakik, melly sok századokon át a moslemek ellen viselt harcsaiban vitézségét bebizonyitá; olly hon, melly szép és termékeny, — melly már bölcsőjé­ben az angol magna chartához hasonló alkot­mánynyal áldatott meg; olly hon, melly hajdan onkirályait választó, hatalmas és független vala, útig 1526-ik évben a mohácsi gyászos napon ne­mességének legszebb virágait temeté el; olly hon, melly sok viszály által hányatott, s melly népnevéléSüék szűkében más miveltebb nemzetek előtt sokáig terra incognita vala. Ezen hon fel­ébredt álmából, értékét, mint nemzet, érezni kezdi, s hatalmas haladásával, mellyet nyelv, művészet és tudomány körül kifejt, de legin­kább szabad alkotmányos elveivel, mellyek a nemesség nagyobb részében önpraerogativái ellen gyökereznek, magára voná a külföld figyelmét. — Való — így folytatja tovább — hogy itt létezik még sok ollyas, mi a világpolgár szivét minduntalan sebzi. Van egy hatalmas osztály, melly az ország kilenczedrészét bírja, s melly a nevetésre és törvényhozásra nagy befolyással bír. Ellenben nem igen látható még nagyobb- szerü anyagi haladás, s a népképviselet nincs még szabályozva. De már szülőiéiben van a nagyszerű mozgás, s e hon, megrázkódtatva ugyan, de törve nem, szebb jövőnek néz elébe. A political pártok, oppositio és conservativ, már rendezik magokat, s a politikai élet mindinkább kifejlődik. Végül levelét a népnevelésrei serkentéssel rekeszti be hazánkfia." A „Hewald" alighanem a „Héráid” akar lenni. Az akkori közönség előtt merészen hangzott az olyan mondat, hogy „ezen hon felébredt álmából, értékét mint nemzet érezni kezdi.” Ezt csak Ame­rikán keresztül írhatta akkor magyar lap. A PÁRISI FEBRUÁRI FORR AD A- . LOMRÓL SEMMI HIR A párizsi februári forradalomról, amely pedig egész Európában lángragyujtóttá a forradalmak tuziét, egyetlen azó sincsen a magyar Lapokban. A cenzúra nem engedte. Ami francia voilt, az gyű­löletes volt a reakció előtt, míg a nemzet — épen ellenkezőleg — rajongott mindenért, ami francia: Párizs felé tekintett Európa minden szabadságért lelkesedő népe. Csodálatosképen az olaszországi események­ről, ha .röviden is, mégis beszámoltak a lapok. Természetesen nem az északi tartományok dolgai­ról, — hiszen ott Ausztria ellen küzdöttek az el­nyomott olasz hazafiak —• hanem a délibb népek­ről. A Pesti Hírlap hasábjain olvassuk az ottani forradalmi eseményekről szóló alábbi rövid tu­dósítást: „Olaszország. Rómában a nép azon remény­ben van, hogy a pápa alkotmányt ad. A pápa, úgy mondják, ez ügyben úgy nyilatkozott ma­gánkörben, hogy neki mindegy, ő alkotmányt is adhat, ha olly jogokat nem kívánnak megcson- I ki tani, melleykböl nem engedhet. A toscanai nagy herceg febr. 11-én kiadott motupropriójában azt nyilvánító, hogy rövid Időn képviseleti alkotmányt fog adni népének. A siciliai felkelők eddig még nem nyilvánítók hivatalosan, hogy a nápolyi királytól külön ki­rályt kívánnak, de az alkotmányra annak ismét­lésével feleltei, hogy nekik 1812-iki alkotmányuk kell, külön palermói parlamenttel. Pádua és Pavia városokban egy nap és egy órában febr. tt-án dél itár 5 órakor, történvén felkelési mozgalmak, minden arra mutat, hogy az ügy előre el volt r< miéivé, s mi igen neveze­tes, ezen országban, hol eddig az emberek nyíl­tan esküdtek össze, még semmi nyomára nem jöttek az intézőknek/* ..OESSLER KALAPJA“ A porosz zsarnokságot gúnyolja a Pesti Di­vatlap 'berlini tudósítása, amely ma ártatlan hi- recskének látszik, akkor azonban nagyon nagy jelentősége volt annak a rejtett célzásnak, amely a színházi tudósításból bukkant a .forradalmi haj­landóságú lelkek elé. A színházi hir következőké­pen hangzik: „(Berlinben) a kir. színházi felügyelőség körlevelet bocsátott minden színész- és énekes­hez, miszerint ezek akkor, midőn koronázott fe­jedelmek látogatják meg a színházat, többé fe­dett fővel, még abban az esetben Is, ha a szerep úgy hozza magával, színpadon megjelenni ne merjenek. Igen kiváncsiak vagyunk — mond a ’Korrespondent — mikép fogják majd Wilhelm Téli azon Jelenetét adni, midőn Teli vonakodik I Gesztor előtt kalapját levenni.“ Másképen beszélnek majd az újságok két hét múlva. Március 15-e utáni . . . Lechner Jenő és Kotsis Iván professzorok lesújtó birálata a Svábhegyre tervezett lovagvárszerű turistaszállóról A Budai Napló legutóbbi számában jelenítet­tük, hogy a Beszkárt a fogaskerekű végállomás közelében mintegy kétezer négyszögöles területen turistaszállót építtet. A már kész tervek szerint a szálló, amelyre a Beszkárt 200.000 pangót irányzott elő, lovagvárszerű tornyos építmény lesz és stílszerűen fog beleilleszkedni a svábhegyi környezetbe. A Beszkárt elgondolása szerint a szálló nevezetes idegenforgalmi tényezővé fog fejlődni. A turistaszálló terve élénk feltűnést keltett és elsőnek a hozzáértők közül dr. Kotsis Iván mű­egyetemi tanár, a nagyhírű építőművész tiltako­zott ellene a 8 Órai Újsághoz intézett nyilt leve­liében. Kotsis Iván professzor hangsúlyozottan emeli ki, hogy egy modern szálloda elemi erővel kíván­ja meg a kor formáit és alakjait, hogy azt egy középkori stilusu épület formájában megoldani nem tehet. Ha össze is lehetne egyeztetni a mai modern szálloda követelményeit a középkori tör­ténelem formáival, ez az épület solhasem lenne egészen középkori, mert hiányzik belőle a közép­kor szelleme, amelyben a középkori formák je­lentkeztek ésl csupán egy hamis köntösbe öltöz­tetett építmény jönne tétre. A történelmi tradíciókhoz való ragaszkodás nem abban nyilvánul meg, hogy a történelmi for­mákat lemásolják, hanem abban, hogy, híven a magyar történelem hagyományaihoz, minden kor­ban lépést tartsunk a müveit országok fejlődési állapotával. Magyarországon Szent István kará­ban románstüusú házak épültek, az Anjouk alatt gótikus épületek, Mátyás király korában a renais­sance volt az uralkodó, a Habsburgok alatt a ba­rokk-stílus, Mária Terézia idején a copf-stilus, József nádor alatt pedig uj klasszikus stílusban építettek: a magyar építőművészet hagyománya tehát azt igazolja, hogy minden időben együtt tudtunk haladni a kor szellemével és soha sem fordult elő, .hogy hátra nyúltunk volna egy több­száz évvel előbbi korszak formádhoz. A Beszkárt idegenforgalmi attrakciónak szán­ja ezt az épületet. Alig hihető, hogy a külföldről hozzánk jövő idegenek részére, akik számtalan nagyszerűen megtervezett modern szállodaépületet ismernek, attrakciót jelentene az, ha itt egy ope- rettkastélyba kerülnek. Nyilt levele végén. Kotsis professzor arra kéri a Beszkárt igazgatóságát, vegye fontolóra a ma­gyar építészek nevében is az elmondott érveket és ne terveztesse a svábhegyi turistaszállód Mátyás korabeli stílusban, hanem érvényesítse a mai mo­dem formákat. leCINER PROFESSZOR A svábhegyi „eo vág varrói." Megkértük Lechner Jenő professzort, a magyar építészet történetének tudós művelőjét, mondja el véleményét erről az érdekes ügyről a Budai Nap­lónak. Lechner professzor, akinek tervei alapján számos régi müemlékjellegű épület kapott meg­újított köntöst és a régi Pest-Budának épp úgy, mint a városrendezés problémájának is egyik leg­alaposabb szakértője, többek között a következő­ket mondotta: — Oly helytállónak találom dr. Kotsis Iván hozzászólását, hogy ahhoz alig van hozzáfűzni valóm. Aláírom minden sorát és úgyszólván ugyanazt kellene elmondanom vagy megírnom, amit ö oly világosan és alaposan kifejtett. Tiszte­letben kell tartani minden kor építőművészeiét. amelynek meg van a maga sajátos, más korra át nem vihető jellegzetessége. Sokat foglalkoztam a restaurálás problémáival és alkalmam nyilt mű­vészeti és művészettörténeti elgondolásaimat a gyakorlatban is megvalósítani azoknak az épüle­tek átépítésével, amelyeknek megújítása reám bí­zatott. Arra kell töredni az ilyen komoly felada­toknál, hogy megoldásuknál a modern szellem jusson szerephez. Arra a kérdésünkre, milyen építészeti stílus illeszkednék be legösszhamgzatosabban a svábhe­gyi környezetbe. Lechner professzor ezt válaszolta: — A mai kor szellemében emelt épület minden­hová beillik. Különösen a hegyvidék vegetációs környezete könnyíti meg a tervező építőművész feladatát, hogy a mai kor szellemét jutassa ér­érvényre. Semmisem indokolja, hogy más korabeli formákat vegyünk át, még toldaléképítményeknél sem. Még a műemlékszerű objektumok megújítá­sánál sem kell maradéktalanul átmenteni a régi stílust. Különösen Németországban és Olaszor­szágban sok kitűnő példát találunk erre. — Ismétlem és hangsúlyozom, hogy régi korok építészeti stílusának felelevenítése és alkalmazása semmivel sem menthető és határozoitan művé­szieden. Ami a svábhegyi építkezéseket illeti: ott nem lehet beszélni kialakult építészeti stílusról. A leg­több villa elavult „baufällig”, ahogy a németek mondják. Ezek a régi villák lassanként eltűnnek, hogy újaknak, korszerűeknek adjanak helyet. Az uj építkezéseknél pedig csak a kor művészetének félfogása juthat érvényre. Van ugyan — befási- tótt keretben — néhány müemlékjellegű épület is a budai hegyvidéken, ezek azonban nem lehet­nek döntően irányadók az építkezési formák meg­választásánál. — Ezek az okok — fejezte be értékes fejtege­tését Lechner professzor — amelyek arra késztet­nek, hogy az utolsó betűig csatlakozzam Kotsis Iván kitünően megfogalmazott bírálatához. ■ ii i«'i ú fuvarban, vagy plombáit zsákokban I UZIlcIlj szenei, legolcsóbban Zsolnai Editnél Délipályaudvar. Megrendelés Telefon; 367-149 Hárunbég Buduni, aRendesEmber Irta: Budai Hárombék Effendi Budai Hárombék Effendinek egyenes, hiteles, kétségtelen őse volt ama jeles budai Bej, Hárunbéj nevezetű, ki Budán, vagyis török atyánkfiái nyel­vén Budimban élt és holt. Miért is az utókor öt „Buduni”, azaz Budai melléknévvel tisztelte meg. Igaz nevezetje nem is Hártm volt, hanem Su-Sara- bartar, ami annyit jelent, hogy Vízissza E derék Efféndi ezt a csúfondáros .nevet kapta kortársai­tól, mert vizet nem ivott, csak olyat, melyben amaz Arabus Babot, vagyis Káhvét főztek. Nagy Káhvé- vizissza ember volt a szóbanlevö Effendi és gorom­ba és szókimondó is lévén, nyerte a Hárun nevet. Mint Topidsi katonáskodott ama Frendsiek ellen, kik nem is Frendsiek, mert csak németek, bár erről nem tehetnek. Jeles Topidsi azaz álgyús- inester volt eme Effendi, ezért a hatalmas Padisah néki egy jól jövedelmező boszniai Bégséget adott. Bég az törökül Béj. Effendi tollforgató ember volt, ezért tituláltatott Effendinek. Napjai, mint nyuga­lomba vonult derűs bölcs, Budimban tölté, az itteni kövér, jeles iirühús, a pompás fehér magyar cipó, a budai Gürg Héliák, vagyis a Kelen Hegye lan­káin termő derék veres bor, a háza ablakából a síkságra eső gyönyörű kilátás és a bögyös fehér­népek okán, mely asszonyt állatoknak .nagy ked­velőié volt a jeles Effendi. így mindent tudunk e férfiúról: tudjuk, hogy Béj volt, kávéivó volt, literátus ember volt, gorom­ba volt, katonás, nagy darab, nekidalmaihodott Mahomet-ember volt. Ezért azt is tudnunk kell Ef- lendiről, hogy a Föld kereksége, illetőleg a hatal­mas Padisah temérdek Birodalma legrendetlenebb embere volt Buduntól Khoraszánig és Bendertöl Skadárig, mely a tálján Ferendsiek nyelvén Scutari nevezetű. , Hallatlanul rendetlen ember volt ez a derék Effendi. Mindent ellenkezően cselekedett, mint más rendes igazhivö. Szidta a Kádikat konokságukért, a Muftikat zsebrákságukért, a Szófiákat tudatlan­ságukért, az Agákat pökhendiségükért. Ez még nem lett volna baj, de a házatája rendetlensége ki­hívta kortársai és barátjai, a derék idős Sejkek neheztelését. „Oh te Effendi — monda néki a Viz Városában lévő egyik Káhvé Kánéban, melynek cégére a Veres Ibrik volt, barátja Akhár Bég - mondjad, miért vagy olyan gyalázatosán rendetlen? Illik ez hozzád, érdemes vén Sejkhez? Irópulpitu- sodon a mennyezetig tornyadzanak az írott teker­csek, szőnyegeiden csibukszárak, félpapucsok, káh­vésibrikek, fületlen gombpitykék, gyertyacsutakok, irónádak hevernek! Kefédet a mécsesed olajtartó I'Ödönjében tartod és turbánodból nem vered ki ama anyamacskát,mely ott vackolta be magát hét macskafi gyermekivel! Zsebed tele van mindenféle ócska kaczat-maczattal, úgymint van abban veres kréta, hegedüdhöz való olvadt gyanta, Háfiz ver­seinek egy görög fordítása, öt szem pisztáczia- mag, két lyukas ospora és ki tudná elmondani még mi? Házadnak mesteméje, ki reád takarít, zokogva mondja el fűnek-fának a te szörnyű rendetlensége­det! Elmondja, hogy nem engeded meg, hogy le­takarítsa irópulpitusodat, hogy ablakodon leporol­ja a rácsot! Elmondja, hogy papírjaidat úgy őr­ződ, mint Ridwán, a Paradicsomkert őre az Éden eme kertjét! Légy rendes ember, édes egy Effen- dim! — mondá a derék barát, Akhár Bej, a Top Iváné, vagyis az Ódon Hadiszerek Tárosháza Liva- pasája, vagyis Ezeres Pasája. — Igazad van, emberséges barátom! felelt Effendi és elhatározta, hogy rendes ember lesz. Házát kitakaríttatta, szobáit, pulpitusait rendbe­hozatta, Ám ekkor El Asmodáj, az öszes gaz hunezfut, kárörvendö Dsínek között a leggazabb, belopakodott Effendi egyik papucsába és lázadást szított Effendi tárgyai között. így szólt ez az aljas Dsin a tárgyakhoz, a Ke­féhez, az Irónádhoz, a Papírkosárhoz, az Ollóhoz, a Szemétládához, a Kávétörő Mozsárhoz, a Find- sákhoz és a Könyvekhez: — Oh ti balga Tárgyak! Eddig titeket uralt Effendi! Ti uralkodtatok fölöt­te! Most pedig rabságba kényszerít benneteket! Zsarnokotok lön, nyakatokra nőtt! Iskátulyákba, polezokra, bőd önökbe, döbözökbe kényszerít ben­neteket' Naponta kefékkel, seprűkkel, poroló apa- nyor nádakkal finakoltat, súroltál, csutakodat ben­neteket! Rendre kényszerít bernieteket, kik eleddig szabadok s magatok urai voltatok, miként a hal a vízben! így El Asmodáj, e kicsiny, de gaz ördögfi, az­az Dsin. Ezután álmot bocsájta Effendire. Odaült a ha!vállára és így sugdosott fülébe: — Effendi! Vége szabadságodnak! Nem te vagy tárgyaidnak ura, hanem ők a te rabszolgatartóid! Nem ők szol­gálnak téged, te szolgálod őket! Addig, míg pon­tatlan, rendetlen ember voltál, gondtalanul, fele­lőtlenül élhettél magadnak! Álmodhattál szépet, furcsát, bolondost, szaladhattál az összes Deliba­bák után, mit a magyarok Délibáb néven nevez­Tisztaság egészség egyszerűség a modern vas- bútor előnyei Készíti: HUTTER és SGHRANTZ RT. VI., Vilmos császár ut 63. nek! Lovagolhattál Táltos lovon, sirathattad a tavalyi havat és örvendezhettél fantáziád tarka bogarainak! Szabad voltál, mert a lelketlen Ren­den kifogtál! Élted életedet kedvedre. A Nap for­gott körülötted és a csillagok járása hozzád iga­zodott! Te voltál a vlág közepe! Most azonban olyan rendes vagy, mint egy oskolamester, mint valami pennafaragó betűvető! Szolgálsz a rendnek! Szolgája, kutyája vagy papírkosaradnak! Vigyázol rá, hogy turbánod rendesen legyen felte­kerve vén fejedre s nincs időd az álmok kergetésére! — Héj azt a hét kölyökkutyát szoptató ku- íyamindenit a világnak, igazad van! — mordult fel Márunbej Effendi. — Igazad van! Ez a lelketlen Rend az én bajom! Azóta, amióta rendes ember lettem, boldogtalan vagyok! Egész nap rendet csi­nálok és egyebet nem, csak rendet! Ebek Agájá­nak való a Rend! Mire való a Rend? Rend a rendért magáért? Ebek öreganyjának kell a rend magáért a rendért! így Effendi és azonnal visszaalakult azzá, ami volt, boldog, független, rendetlen emberré. Rótta a vén Buda utcáit, lefeküdt reggel és felkelt éj­szaka. Minél rendetlenebb volt az irópulpitusa, an­nál szebbeket, furcsábbakat álmodott mellette. A Tárgyak boldogok voltak. A Ház Mesteméje zo­kogott. A Sejkek csóválták a fejüket Effendi bol­dog volt. El Asmodáj, a gaz Dsin elérte célját Szép, igazi, rendes rendetlenség honolt Effendi életében. Tudatos, meggondolt, megrendezett, megszerve­zett, eltervezett rendetlenség. Effendi önmaga ura lett újra, nem a Tárgyak, a Valóság szolgája. így történt ez 1638-ban, Budun városában ama Effendivel, kinek Hárun Béj volt a neve. Megbízhatóságáról ismert ÓBUDÁN-0. 13 Telefon: 162-765. Titokzatos villamosjárat Budán, amelyről csak a beavatottak tudnak A villamosrelációk számjelzései — köztudomás szerint azt jelentik, hogy az azonos számú ko­csik ugyanazon az útvonalon közlekednek. A 49-es útvonala a Kelenföldi pályaudvartól a Ferenc Jó­zsef hídon, Vilmos császár úton, Margithidon és Margit körúton át a Déli pályaudvarig vezet és így joggal hiheti az utas, hogy ebben az irányban viszi a kocsi, ha 49-essel utazik. Általánosságban így is van ez. Azonban kelle­metlen meglepetés érheti azt, aki délután két óra körül száll fel a Kelenföldi pályaudvartól a Gellert térig terjedő vonalrészen a 49-esre. Ebben az idő­tájban ugyanis van egy kocsi, egyetlenegy, amely nem a rendes útvonalon közlekedik, hanem a Gel­lert tértől a Gellért rakparton, Margit rakparton, Margithidon és Vilmos császár úton át halad visz- sza a Kelenföldi pályaudvarig. Nem tudjuk, kinek vagy kiknek a kedvéért állították be ezt a titok­zatos járatot, amiről ezer ember közül csak egy, ha tud, de ha már ilyen kivételes intézkedés vám ér­vényben, legalább hozzák azt az utazóközönség tudomására és adjanak ennek az árva, a maga nemében páratlan járatnak külön számot. Nem nagyjelentőségű dolog ez, a közlekedés rengeteg hibája mellett, de annál jellemzőbb. Épen annyira jellemző, mint a villamosmegállóknál fel­szerelt táblák óraadatai. Itt még mindig a 12 órás időszámítás van érvényben és az utas sohasem tudja, déli / órakor, vagy éjjel I órakor indul-e az utolsó kocsi. Különösen zavartkeltö ez azoknál a relációknál, amelyek csak a nap bizonyos szaka­szaiban közlekednek. Meg nyilt Budán varázsoll Kriszti na-tér 9. “ u,,& ff Ilii­61 étterem — söröző Györy Vince muzsikál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents