Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-02-03 / 5. szám

36. évfolyam

Budapest, 1938. február 3.

5. szám

VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ.

ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI ;

LIPPAY GYULA dr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHVATAL :

I. KRISZTINA^KÖRUT 113/b. T.: 150-2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

KialaK ulóbcm az újjáépülő Óbuáa

gyönyörű Képe

Óbudának dicső malija, nagyszerű jövője van, jelene azonban kétségbeejtő — Milyen lesz a poraiból feltámadó városrész

A medve

kijött harking jóból és körülnézett, hogy megállapítsa, vége-e a télnek, vagy visszamenjen-e még aludni egyet tavaszig-. Ha zord az időjárás idekint, akkor nem megy vissza, de ha süt a nap, eleven az élet, akkor elkeseredve fordít hátat a vidám világnak: ez még nem igazi tavasz, nem jött még meg az ő ideje. Gyönyörűen írta meg ezt Jókai az „TJj földesúr“-ban, m magyar feltámadást váró Garamvölgyi Adóm árral kapcsolatban.

Hát bizony zord és mostoha az idő idekint. A. magyar medve, amikor körültekint az európai égbolton, nem madarak csicsergését, rohanó hegyipatakok ujjongó csobogását hallja, hanem légibombák dörrenését, ártatlan emberek halálhörgesét. A gyűlölség tele borítja gyilkos zúzmarájával földünket, fekete felhő- torlaszok sötétítik él a horizontot: minden oka meglenne a magyar medvének, hogy tavaszt érezzen, ne hajtsa buta fejét újabb téli álomra.

Higgyünk-e a mackó-meteorológia prognózisában? Elhitessük-e magunkkal, hogy végé- félé jár a szomorú magyar tél és nemsokára itt a kikelet, amely kifakasztja a megújuló földből reménységeink színes virágait?... Ki tudna felélni erre a kérdésre: Ne is keressük a feleletet: várjuk csak továbbra is, mint eddig, a tavaszt, amelynek egyszer mégiscsak el kell jönnie. Mert a.természet törvénye nem tűr ellentmondást, nem lehet azt szuronyok meg ágyúk erdeivel sem megváltoztatni.

VlÍQty UitCwiUtés

érkezett a városházára: Szen.dy Károly, La motte Károly, Felkay Ferenc és Morvay Endre érdemeit jutalmazza a kormányzói kéz, amikor átnyújtja nekik a legfelsőbb elismerést látható formában. A főváros népe és a várospolitikai társadalom ünnepli a négy kitüntetett férfiút, de ők nem érnek rá: ha fel is pillantanak egy ■percre az aktából, ismét, visszahullik tekintetük a munkára, melyet folytatnak'.

örülnek-e, nem-e a kitüntetésnek, szükségük van-e ilyen elismerésre, amelyek injekcióként erősitik őket a fővárosért való nehéz küzdelmükben? Ambícióik, vagy hiúságuk kielégítését látják-e benne, serkentést újabb célok felé törekvésre?

Csak azt tudjuk, hogy mi, Budapest polgárai öiülünk. A munka eredménye, amelyet a négy kitüntetett városvezető végez, a miénk, mi aratjuk le annak hasznát, örülünk, mert a kormányzói gesztus a mi hálánkat és elismerésünket fejezi ki; tapsolunk, mert a siker elsősorban a miénk.

tytydUx&'zÁty

ünnepre késed: várja Horthy Miklóst, a megcsonkított magyar állam fejét. A fejedelmi Krakkó ősi házai díszbe öltöztek, szeretet, hódolat, testvéri szív várja lengyel földön a magyar szuverénitás megtestesítőjét.

A sokévtizedes magyar-lengyel barátságot szoktuk olykor emlegetni, a történelmi múltat közös királyainkat, Báthory Istvánt és egyéb emlékeit a két nemzet együttérzésének. De van valami, ami ennél a múltnál is erősebben köt bennünket lengyel 'testvéreinkhez: az a sors, amely másfél századon keresztül őket sújtotta, ma pedig bennünket éget.

Ha van népe Európának, amely megérti megcsonkítottságunk komor fájdalmát, úgy a lengyel az. Több mint másfél évszázad borzalmas szenvedésein keresztül látják, érzik a mi tragédiánkat. Átestek a purgatórium minden borzalmain, nemesen, megújhodva kerültek ki a tisztítótűzből, amely most a mi sorsunk. A lengyelek példája hitet, reménységet jelent nekünk, a mi példánk elmúlt szenvedéseiket vetíti eléjük: a közös fájdalom olyan kapocs, amely minden történelmi hagyománynál szilárdabban forrasztja össze a két testvérnépet. ,

Karafiáth főpolgármester a III. kerületi Polgári Társaskörben egy már régebben mondott beszédében elismerte, hogy Budapestnek becsületbeli tartozásai vannak Óbudával szemben. Ezek a tartozások pontosan 66 éve, az egyesítés óta állanak fenn ezidő alatt azonban törlesztésükre nem gondolt a főváros.

Csak az utolsó években kezdtek komolyan foglalkozni a törlesztés módozataival. Ennek eredményeképen elkészült a Ili. kerület végleges, de még mindig nem végérvényesen jóváhagyott szabályozási terve. Megtörtént az első részlettörlesztés, ez azonban sajnálatosan, csak azt éredményezte, hogy a hitelező tönkremegy és épen azok, akiknek a főváros legtöbbel tartozik. — Óbuda őslakói, —■ ez a nemzetéhez mindig hű, becsületes, rendes adófizető kispolgárság — nem fogja élvezni az adósságtörlesztés áldásait.

Óbuda belterületén a szó-szoros értelmében nem marad kő-kövön. Az apró házacskák eltűnnek es itt kapcsolódik bele sok-sokezer, sőt tízezer óbudai polgár sorsa a városszabályc- zás problémáiba.

Legutóbb a városrendezés egyik szakértője kijelentette: gondoskodás történik, hogy

— Óbudának 2000 éves múltja van és hisszük, hogy jövője méltó lesz dicső múltjához — mondotta Kanyó mérnök. — Jelene azonban nincsen. Több, mint félévszázados mellőzésének mégis megvan az a jó oldala, hogy a TII. kerület városrendezési szempontból tiszta lapnak számit: nagyobbértékű épületek nem állják útját annak, hogy Óbuda területén a főváros legkorszerűbb, legegészségesebb városrésze ne épülhessen fel: itt ugyanis inkább városépítésről, mint rendezésről beszélhetünk.

— Az óbudai hid az a szilárd pönt, amelyből az egész városrendezés kiindul és a szabályozás végleges jóváhagyásának eddig éppen az állta útját, hogy nem tudtak dönteni egyrészt a hid vonalvezetéséről, másrészt a hídfőnek és környékének rendezéséről. Végre a kereskedelmi minisztérium Dunahíd-épitési osztálya 7 évi szakadatlan munka és többszöri változtatás után véglegesen megállapította a híd tengelyének helyét és elkészítette a terveket, a Közmunkák Tanácsa pedig 1936. decemberében tervpályázatot írt ki a hídfő és környékének rendezésére. Több pályamű gondolataiból és megoldási módjából alakult ki azután a hídfeljáró terve, ami — egy még lehetséges módosítást nem tekintve —- véglegesnek mondható.- A Pacsirtamező-utcát, amely Óbuda északi-déli irányú fő közlekedési vonala lesz, valamint a hegyvidék fő útvonalát: a Kiscelli utcát és a Vörösvári-utat. a hid tengelyében fekvő 120 méter átmérőjű körforgalmi térbe, u. n. zsiratoárba vezetik, a Lajos-utcát pedig, mai vonalától eltérítve, átvezetik a híd parti ive alatt és igy elkerülik a hídfeljáró szintbeli keresztezését. A hídról a 70 méterre kiszélesített Tavasz-utca vezet a zsiratóárig. A hidaz őslakosságot ne kergessék el Óbudáról. A megoldás módját azonban nem ismerjük, sőt ilyen megoldást nem is kerestek. A belterületen erre nincs mód, hiszen az itt épülő bérpalotákban a kispénzű emberek el sem helyezkedhetnek. Mint egyetlen letelepedési hely a városrész külső területe, főkép a hegyvidék jöhetne számításba. Ha a segítési- szándék komoly, ezt a letelepedést építési kedvezmények, adómentesség megadásával kellene előmozdítani. A legillet-ékesebbek a város külterjes fejlődése ellen foglalnak állást és az uj építésügyi szabályrendelet több intézkedése már teljesen ebből a szempontból készült.

Ilyen körülmények között félő, és már mutatkoznak is jelei, hogy Óbuda őslakosságát ugyanaz a sors éri, mint azt a félmilliónyi fővárosi embert, aki Budapest környékén telepedett le, ahol a viszonyok ezt lehetővé te szik.

Óbuda lakossága még mindig a legnagyobb bizonytatanságban él a városrendezés irányai dolgában. Ezért megkértük Kanyó Lajos székesfővárosi mérnököt, az óbudai város- rendezés kérdéseinek egyik legalaposabb is merőjét és szakértőiét, vázolja olvasóink előtt ezeket a terveket.

feljáró kétoldalán kiképzett háromtagozató téren Óbuda két műemléke :a plébániatemplom és a Ziehy-kastély megfelelő elhelyezést talál.

— A Közmunkatanács terve a bécsi forgalmat töréssel vezeti be a dunaparti gyorfor- galmi útba. Én ezt a megoldást nem tartom a

legszerencsésebbnek. A Vörösvári utca ezeu a terven a zsiratoárba csak úgy volna bekapcsolható, ha a Szőlőkért utca és Flórián-tér közötti meglevő részét felhagynák és a tervnek megfelelően áthelyeznék.

Ez a megoldás igen nagy terhet kűrit a fővárosra: számos ingatlant kellene kisajátítani, a Vörösvári utca meglévő közműveit áthelyezni, de ezen túlmenően lényeges időveszteséget is jelentenének a tervek kivitelében a hosszadalmas kisajátítási eljárások, az épületek lebontása, a közművek áthelyezése és-az útépítések. A főváros módosított terve ezzel szemben csupán azzal a hátránnyal jár. hogy a dohánygyár egyrésze áldozatul esnék a szabályozásnak. Kitűnő megoldást jelentene azonban a bécsi forgalomnak egyenes bevezetése a dunaparti gyorsforgalmi útba.

— A jövő nagy érdekeit tekintve, a főváros javaslatát kell helyesebbnek tekinteni, már csak azért is, mert a dohánygyár üzeme mai helyén úgysem lesz sokáig fenntartható.

.— Ennek a kérdésnek az eldöntése küszöbön áll és igy számíthatunk arra, hogy Óbuda szabályozásának legfontosabb részére, a hídfeljáróra és környékére vonatkozó jóváhagyás rövidesen meglesz. Ennek megtörténte után nem lehet akadálya annak sem. hogy az óbudai belterület csatlakozó részeinek készen- lévő szabályozási terveit is jóváhagyják.

— A belterület szabályozásának egyik legkényesebb pontja a hires Zsigmond-utcaí szoros. Ezt úgy oldja meg a szabályozás, hogy a hegy felőli épületsor lebontásával, illetve hátrábbtolásával 30 méter széles, impozáns úttá fejleszti ki az utcát.

A Hegyvidék szabályozása és a Stadion

— A hegyvidék szabályozási tervéből megvannak a Rózsadombbal határos területek, a Pálvölgy. Szép völgy és Mátyáshegy végleges jóváhagyott tervei. Most készül a Remetehegy, Táborhegy és Testvérhegy szabályozási terve. Ez utóbbi elsősorban azért fontos, mert végre határt szab a téglagyárak agyagbányászatának, bár ez az intézkedés egyes helyeken már későn jön, igy például a Bohn-téglagyár bányája lelett a szabályozási tervben szereplő hegyvidéki fő közlekedési út, a Remetehegyi út megépítését a földcsuszamlások lehetétlen né fogják tenni, még mielőtt a szabályozási terv jóváhagyása megtörténnék.

— Ezen a hegyvidéken leginkább nagyszabású útépítések várnak megvalósításra. — Ilyenek :a Remetehegyi út—Virágvölgy—Hár mashatárhegy—Guggerhegy—Hűvösvölgyi kilátó út, a Szépvölgy—Pasaréti tranzverzális út, a Kiscelli ut hegyre vezető szakasza, a Kavics utcai szerpentin, stb.

— A Ürömhegy, Aranyhegy és Péter- hegy szabályozási tervei még nincsenek készen. Erre a területre kerülne az egyik megoldási terv szerint a Nemzeti Stadion. Ennek a megépítése belátható időn belül nem aktuális s addig az idő majd megoldja mindazokat a közlekedési problémákat, amelyeket a óbudai megoldás ellen mint egyetlen érvet hangoztatni szoktak. Minden mai adottság úgyis az óbudai mgöld ás mellett szól és ebben a kérdésben az idő is Óbuda mellett dolgozik.

A rómaiparii sporíváros

— A Rómaifürdö villanegyedének szabályozási terve rég megvan. Kiforratlan azonban a Római-part szabályozási terve. Azok a szabályozási elgondolások, amelyek évtizedekkel ezelőtt erre a területre vonatkozóan felszínre kerültek, ma már túlhaladottak. Ez a sportvá- ros joggal megkívánhatja, hogy a korszerű kívánalmakkal számolva, pályázat alapján kialakított nagyvonalú szabályozási terv nyomán csodás fejlődés kezdődjék és az itt épülő tökéletes sport város egyik idegenforgalmi nevezetességünk legyen.

— Még csak a bépités módjáról akarok néhány adatot mondani A hídfeljáró és zsira- toár környékén 5 emeletes épületeket keli épi toni. Ezek részint áttört csatlakozóudvaros rendszer szerint, részint pedig a még korszerűbb és legtöbb levegőt biztositó sávos beépítési móddal épülnek. Általában ezek az alapelvek dominálnak a belterület többi részének szabályozásánál is. Ez az uj beépítési mód le hetöve teszi, hogy Óbuda legnagyobb kincse, kitűnő levegője a fejlődés egyik elsőrendű biztositékává váljék.

A szabályozás fö irányelvei