Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-08-04 / 31-32. szám
1938. augusztus 4. Budai Napid 3 AZ ÚJJÁVARÁZSOLT SPOUMCH-ZOLDFl ÉTTEREM - SÖRÖZŐBE1S I. KRISZTINA TÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SP0LAR1CH konyha! Zászlók és ) házldlszliések) a Szent István jubileumi év alkalmából legjutányosabban , tV. Profyászka Ottokár a. 4-6. 1_ _________Teh 183-279. Hu ngáriaSSviníJí VII. Damfanicf) u 52. I ______Tel. 134-651. „J falál vár arra.., Ilaynaiu kiáltványa 1849 nyarán Buda és Pest lakosaihoz. 1849 május 30-án nevezték ki báró Haynau Gyulát az összes magyar, és erdélyországi osztrák császári csapatok főparancsnokává és egyúttal teljhatalmú megbízást kapott az ostromállapotban levő országokban a kormányhatalom kezelésére is. Július első felében érkezett Pestre. Megszállt az Egyetem, utcai Károlyi palotában és nemsokára megkezdte hírhedt hirdetményeinek kibocsátását, amelyekkel állandó' rettegésben tartotta Buda és Pest lakosságát. Az 1849-iki szomorú nyáT három érdekes dokumentuma a következő: Buda és Pest lakásaihoz 1849. július 19-én. „Több győzelem után, melyet az igazságos ügyért vezetett cs. kir. fegyverek az árulókéin arattak, ismét körötökben vagyunk, Ausztria öreg zászlói ismét tornyaitokban lobognak. Érzelmeink azonban mások irántatok, mint aminők akkor voltak, midőn rövid idővel ezelőtt elhagytunk benneteket. Akkor irántunk tanúsított magatoktartása arra bírhatott bennünket, hogy — előbbi eltévelye- déstek ellenére — bizalmunkat ajándékoztuk nektek és lehetetlennek tartottuk, hogy Ti valaha Ismét hűtlen ellenségesen lépjetek fel ellenünk. Ti azonban, kevesek kivételével, keserű csalódást okoztatok nekünk, minélfogva békés érzületetek bizonygatásának nem hithetünk feltétlenül. Ti, nyelvre és szokásokra nézve legnagyobbrészt németek, ismét résztvettetek abban a törekvésben, hogy átkos szájhősök nyomában egy magyar köztársaság csalóka épületén dolgozzatok. A nemes Hentzi és bátor bajtársai vérének egy része a ti fejetekre szállt; segítettetek a fanatikus düh lángjait szítani, mely őket császárhfiségükben elemésztette. Ti a jóérzésüeket üldöztétek, többjüket, valamit a császárnak fegyvertelenül kegyetekbe esett katonáit lemészároltátok. Nekem módomban volna őket a Ti romlástokkal, várostaitok romlásával megbosszulni, ámde én követem Császárom és Uram nagylelkűségét; de halljátok intő szózatát egy öreg harcosnak, aki bebizonyította, mint tartotta meg szavát. Halál vár —- rendi és nemi különbség nélkül, a legrövidebb idő alatt, még pedig bűntette színhelyén — mindarra: aki szóval, tettel, vagy forradalmi jelvények viselésével a forradalmárok ügyét támogatni merészeli; aki merészkedik valamelyik katonámat, vagy szövetséges derék katonáink bármelyikét szóval vagy tettleg sérteni; aki a korona ellenségeivel áruló összeköttetésbe bocsájtkozik, vagy aki gonoszul elhintett híresztelésekkel a forradalom szikráit felszítani megkísérli; aki arra vetemednék, — ami azelőtt sajnosán előfordult — hogy fegyvereket eltitkoljon és azokat a hirdetményben megjelölt határidő alatt be nem szállította. Ellenben a jóérzésü, derék gondolkozásmódjukat nyíltan bizonyító polgároknak, a nyugodt földművelőnek és tulajdonuknak védelmemet Ígérem és jóságos Császárunk és Urunk könnyíteni fog azon a súlyos terhen, melyet a végzetterhes idő vállaikra hárított. Kelt, a pesti főhadiszálláson, 1849 július 19-én HAYNAU s. k. táborszernagy“ Egy ugyancsak július 19-én kelt másik hirdetményében a budai és pesti zsidó hitközségekre vetett ki súlyos sarcot hűtlen magatartásuk miatt Haynau. Július 24-én Haynau a déli táborba vonult, ideiglenes helyettese Budán báró Kempen kerületi parancsnok. Távozása előtt, július 23-án még egy kiáltványt bocsátott ki, szigorúan figyelmeztetvén Pest és Buda mindentendű lakosságát, hogy előbbi hirdetményeit tartsák be, különben rettentő megtorlások következnek. Nyomatékül igy fejezi be kiáltványát: Higyjétek meg, hogy megtartom szavam, akár gazság büntetéséről, akár érdemek jutalmazásáról van szó. Brescia hitszege! lakosai, akik, mint Ti, ismételtén megtévesztettek a lázadás főnökeitől és újból árulás bftnébe estek, szolgál janiik Nektek például, hogy lsmerek,-e a lázadókai szemben elnézést. Tekintsétek a megtorlást, amely ott történt, és óvakodjatok, nehogy intelmeim szemtelen megvetésével kényszeresetek, hogy hasonló /büntetést szabjak ki Beátok.“ Ripka Ferenc Fonyód-Bélatelepen készül az őszsi nagy munkára Látogatás a volt főpolgármester balatoni kúriájában |^| Mielőtt kelengyéjét beszerezné - -== kérjük, látogassa meg a rövid idő ailatt népszerűvé vált Finom Holmik Boltjói V., Rudolf tér 4/b. (Pozsonyi útnál), hol a legkényesebb igényeket kielégítő minden egyéb szükségletét is, úgymint porcellán, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 Mintha bizony előváros-féléje lenne Budának a Balaton csodálatos szép tavának vidéke, mert jóformán minden értékesebb és szebb helyen megtaláljuk a budaiakat. Régebben is igy volt ez. A kenesei modern üdülőtelep és Zamárdinak egyszerű pusztából mondain fürdőhellyé alakulása Bárczy István érdeme, Füzifőből Sámy-Nagy csinált fürdőt, Almádiban az Óvári Ferenc által lerakott alapokat Baross Gábor, Bnd János és Kánya I Kálmán fejezték be, hogy a budaiak tömegéről, akik ott nyaralni szo.ktak, ne is beszéljünk. Alsóörsöt László Mihály, Sebők Soma, Mihálkovits Tivadar, Endrödy Sándor és Dobrovits Viktor családai tették naggyá. Paloznakon és Csopakon egész budai kolónia van. A budai Irgaimasrendnek itt van szanatóriuma. És igy megy ez végig a Balatonon. De a legtöbben mégis csak Fonyódon vannak, ahol Ripka Ferenc bélatelepi kúriája a társaság központja. Ott sorakoznak mellette a Verebély és Scipiades professzorok villái, a Simony i-Semadam, Szatayék és még számos budai előkelőség nyaralói; A kilátás páratlan. Az ember úgy érzi, tengert Iát maga előtt és belát onnét a Bakony kellős közepébe, jóidőben le: a Somlóig. Ripka Ferenc strandolás után hagyományos vendégszeretettel fogadja a budai vándort s beinvitálja égy tányér levesre meg egy pohár borra. Ebéd előtt elbeszélgetünk íz aktuális politikai kérdésekről és a főváros őszi programjáról, de azzal a kikötéssel, hogy minderről ne írjunk, mert most a pihenés és üdülés ideje van s ilyenkor a politikus is magánember. Ellenben a Balaton aktuális problémáiról nagy körültekintéssel nyilatkozik a volt főpolgármester és amit mond, annak minden szavát meg kell szívlelnie a Balaton sorsát intéző minden hivatalos szervnek. Mert a sok ankétozásnak, hírlapi cikkezésnek és hangzatos interjúknak az idei katasztrofális nyári szezon az eredménye. Helyesen állapítja meg Ripka Ferenc, hogy amig a külföldön a saját fürdőikhez az illető államok vasutai nem ötven, de hetvenöt, sőt nyolcvan százalékos kedvezményt adnak, addig nálunk a MÁV mostohán bánik a magyar tengerrel és ennek a helytelen vasúti tarifa-politikának az eredménye például az az abuszurdum is, hogy egy nyolcnapos itáliai utazás majdnem olcsóbb, mini egy másodosztályú gyorsvonati jegy Budáról Keszthelyre és .vissza. Meg kell gyorsítani a buda-v balatoni összeköttetést, azután pedig kényelmesebbé és legalább nyolcvan százalékkal olcsóbbá tenni. Ezáltal különösen a kispénzű középosztály számára nyitnék meg a Balaton, de a rohamosan emelkedő forgalom emelné a MÁV bevételeit is. De szükség van a balatoni fürdők olcsóbbodására és modernizálására is. A legkevesebb, amit kívánni lehet: a villanyvilágítás, vízvezeték és ka- nalizáció. Büszkén mutat reá a fonyódi eredményekre Ripka Ferenc, mint az ottani fürdöegyesü- Iet elnöke, akinek érdeme, hogy Fonyódon már negyven év előtt megcsinálták a vízvezetéket, amikor Ralatonfüreden és Siófokon még bádoglavórokban mosakodtak az emberek és gyertyafénynél tartották meg az Annd-bálokat. De rosszalását fejezi ki volt főpolgármesterünk afölött is, hogy a magyar sajtóban öles cikkekben és oldalas hirdetésekben állandóan a külföldi fürdőket propagálják, külföldi utazásokra animálják ezernyi kedvezmény ígérgetésével a kispénzű magyar közönséget. Az Ibusz-nak az lenne a feladata, hogy a külföldet csábítsa hozzánk, ne pedig a magyar publikumot liferálja idegenbe. A helyes idegenforgalmi propaganda az lenne, ha a magyar publikumot a Balaton mellé propagálnák, a vidéket pe- dig fel Budára és Pestre, a külföldön pedig nagy reklámmal csábítanák az idegeneket hozzánk. Közben a kedves Nagyasszony jelezte, hogy kész a ebéd s bevonultunk a népies magyar motívumokkal ízlésesen díszített hatalmas ebédlőbe, ahol tizenegyed magunkkal ahhoz az asztalhoz ültünk, amelynél a Ripka-család apraja-nagyja szokott régi jó szokás szerint, ima és áldás mellett étkezni. Páratlanul szép, bensőséges, úri családi élet bontakozik itt ki. amit ma már oly ritkán látni. Mindig kedélyesen derült a hangulat és a beinvitált vándornak ott, a Nagyasszony jobbján |bizony a kitűnő levesen kívül a kacsa és pulyka- pecsenyéből, meg egyéb földi jóból, valamint a vendégszerető házigazda sajáttermésü kitűnő fonyódi boraiból is bőségesen kijutott. Hogy a kitűnő feketekávé sem hiányzott, amit a bájos Kri- voss Árpádné főzött ott az asztalon, azt külön mondanom sem kell. Hangos jókedvről az unokák kedves serege gondoskodott. Egy szép nap kellemes emlékeivel, a Balaton- tavi Hajózási Társaság Tünde nevű nagyszerű hajóján hagytam el a vendégmarasztó Ripka-kúriát és egy hatalmas vihar után éjfélre szerencsésen visszaérkeztem Balatonfüredre. Csikszentimrei László Zoltán dr. ftrAiuall a legrégibb magyar tomp- és kalapgyár. íjUlQWC ________________ Kérjen GROWE kaílapot Alapít ási év 1865 Budai vendégfogadók Zsigmond királycsászár idején Irta: Bevilaqua Borsody Béla A középkori Buda vendéglátó módjáira nézve érdekes adatokat tartalmaz a Budai Jogszokáskönyv, ez a késői, pozsonyi másolatban fennmaradt jogszabálygyűjtemény, melyet a köztudat „Budai Városi Jogkönyv”-nek tart, noha az csak valamelyik középkorvégi budai prókátor kivonatos szokásjogi jegyzőkönyve. A vendéglátásra vonatkozó adatok a Nagy Lajos korától Zsigmondig terjedő időre vonatkoznak és a régi Buda polgári életébe engednek bepillantást. A legérdekesebb az, hogy a szó mai értelmében vett vendéglátó ipar, azaz hivatásszerű, mesterségszerű, illetőleg keresetszerű vendéglátó- ipar nem volt Budán, mert azt — kedvére, avagy kedve ellenére, kénytelen-kelletlen — minden budai házastelkes polgár parancsra gyakorolta. Az utasembert ugyanis mint „fizető vendéget” parancs szerint szállásolta el a budai városi Tanács. A régi 'budai vendéglátás kényszerelszállásolás volt. A régi élet szokása rendi-osztályos módon gyakorolta a vendéglátást- Rézikovácsmestert réz- kovácsmester, selyemtakácsot selyemtakács, -papot pa-p és prókátort prókátor látott vendégül. A vendég viszont fizetett. A zarándok zarándokispotályban és a yándorló mesterlegény céhi her- bergiben szállott meg. A vásáridőn Budára érkező idegen kereskedő nem hozhatott be Buda városkapuin semminemű élelmet, de ilyet még csak utcán házaló élelmiszerárustól sem vásárolhatott, csak attól a polgártól, akihez szállásra a Tanács beutalta. Ha tehát az ilyen utas kereskedő csak egy süveg cseresznyét is vett az utcán a budai kofától, tíz márkán vágatott meg. Ennek egyharmada a budai városbíróé volt, kétharmada a vlárosi kincsesládáé, aminek Városbíró Uraimék -bizonyára igen örvendeztek. A szóbanlevö 72. §. tehát helyi fogyasztásra szorította az egykori idegenforgalmat. Érdekes a nem professzionátus vendéglátó polgárok által szabadon, bizonyára kapualjukban és konyhaházukban űzött italmérés és ételméM&maf/* 30fa rés- Ez még az 1700-as években is szokásban volt Budán. A budai háztelkes -polgár — bádogos avagy szabómester, illetőleg bármilyen céhbeli — jövedelmet adó „aranyos keresetül” űzte a vendéglátást. Ez a „güldene Freyheit”, vagyis az „aranyos szabadság”, illetőleg „Güldene Nehrung”, vagyis „Aranyos kereset”. A kereset neve „Leutgeb” volt, azaz „emberek ellátása”. A Ley- geb és Leutgeb név mint családnév is fennmaradt. Rendkívül érdekes, hogy az ilyen „iajtoló” polgár bírság terhe alatt tartozott a vásáridon söntésálló és asztalálló legényt tartani. Ezek mérték ki az ételt, italt. A városi Tanács megkövetelte, hogy kiki tartson a vendégek ellátására vasból, bádogból, fából és cserépből, illetőleg üvegből való evőeszközt és evő-ivó edényholmit. Egész Európában kiki magával hordta az övén lógó tokban, vagy a csizmaszárában az étkező készségét: Budán már a 15. században a vendéglátó szolgál ilyesmivel, üvegholmival is, ami valóban nagy ritkaságHa a vendéglátó -polgár a városi Tanács, vagy más polgár serét, borait mint bizományos mérte, minden akó után egy kupa az ö kimérői jutaléka volt. Tilos volt az úgynevezett „délvidéki borok” kimérése, amivel a budai Tanács a termelőket, illetőleg a világhíres budai bortermelést védte. A „weis bor” alatt „latinus” bort, azaz nyilván görög és szicíliai Malváziát, a mai aszuborok, a spanyol—portugál Sherry és az Oportó őseit, a fla-ndriai vagyis „belga” asziuborokat, a Tessin- vidékéröl való tiroli és svájci borokat kell érteni. Ezekkel — erdélyi és felvidéki későbbi adatok szerint — vándorló olasz és svájci meg belga borkereskedők csempészkedtek. Ha azonban a a budai polgár megvette az ilyen- -bort, kimérhette, mert ai haszon az övé, az adó a városé maradt. Sok baj volt a mai Újlak területét elfoglaló Szentháromságfalvát birtokoló kereszturak, vagyis Szentjánoslovagok zarándokispotályának, vagyis szentföldi vándorszállójának bormérő jussával. Az ilyen. Jánosispotálynak a neve Hospicium volt, amiből a Hostellerie, az Ospedale, vagyis a mai Hotel és a régi Ispotály szó lett. Ez nem kórház, aminek hiszik, hanem szálló. Az újlaki ispotályos lovagok a király előtt kötelezték magukat, hogy ispotályuk ivósöntésén (Schenktisch: sontés) csakis budai bort mérnek. A 212. 5. tiltja a „zöld hitelt”, vagyis a tőkén álló szőllő-ből várható must előre való össze- kufárolását. A-z ilyen előre összevásárolt mustot a budai kapuörség elkobozta. Sert mindenki főzhetett, de csak sor szerint, hetenkint és utcánkint váltogatódva, ellenben csakis a nemes Tanács dunaparti serfőzőházában, a tüziveszedelem okán, tehát a falakon kívül. Ez amolyan közüzem volt, ami még a 17. században is szokásos volt Bártfán, Szentgyör- gyött, Modorban, Bazinban, Késmárkon. * Hát igen,” Zsigmond király-császár úr idején volt idegenforgalom, a mai Vérmezőn zajlott le a budai „Árumintavásár”, csengett a borospohár és koppant a cserépkorsó. A budai polgárok szépen csengő, körülreszeletlen- tallérokat és1 rézpetákokat vágtak zsebre az italbéli forgolódó idegen örömök révén. Vált légyen javukra, amit az idegenek ettek- ittak itt mifelénk. Kár-kár, nagy kár, hogy az idén nincs Budán forgó idegen és nem gurul az idegenforgalmi tallér, ez a valóban „aranyos jövedelem”. REGENT Cafs-Restaurant II KeletiKároly-u. I Tulajdonos: Bock Lajos Telefon i 153-326 Buda legszebb nyári helyisége Filléres divatáruk mti«n müse- n Q-QQ ggf* p 2'98 U Endresz György tér 5. Telefon: 367-604. ^ harisnya T.U 3U teming Tisztaság egészség egyszerűség a modern vas- bútor előnyei Készíti: R.T. VI i Vilmos császárul 63.
