Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-07-07 / 27-28. szám
2 Budai Napló 1938 7a budai uriKöxónség találKoxóijelye IL> Fö.u 2 Megint csalódtunk Óbuda most már hangos szóval követeli az autóbuszközlekedés megoldását Iría: OROYA ZS1GMOND dr., ívhat. biz. tag Orbánhegyi út 42—44; Istenhegyi út 93; Fodor utca 24; Kovács utca 8-a és 8-b; Napraforgóköz 2; Csopaki út 3. Cimbalom utca 8; Áfonya utca 7-a és 7-b; Ezeket a budai villákat | Fischer Tibor oki. mérnök, építőmester, Budapest, VI., Jókai tér 3. Telefon: 119—764. építette. holmijait magával vive — külön-külön szobában lakva — helyeztessék el. Meleg köszönetemnek adtam kifejezést az előadó gyönyörű, lelketemelő beszédéért, s nemes szívre valló javaslataiért, amiket a közgyűlés megvalósítás céljából nagy lelkesedéssel fogadott el. A főváros gondoskodásából szegény, elaggott, elszegényedett testvéreink igen jó elhelyezést nyernek ugyan a fővárosi szeretetotthonokban, de ott mégis tömegesen vannak elhelyezve, s az elszegényedett intelligens egyének helyzete még borzalmasabbnak tüzűk fel, elveszítették nyugdíjukat a megszállott területekről embertelenül kiüldözött tisztviselő testvéreink ezrével, sőt százezrével, s hadikölcsönt jegyző testvéreink is elvesztették, az állam mostoha gazdasági helyzete folytán, utolsó vagyonkájukat, s akik valamikor jobb helyzetben voltak, alig-alig bírják elviselni ezt a lelki kint, amit nemcsak gyönyörű! szülőföldjüknek (Erdély, Bánát, Bácska, Felvidék, Nyugatmagyarország) elvesztése, hanem egzisztenciájuk tönkretétele is okozott. A társadalom jó szívére, nemes lelkére fogunk újból appellálni, s én azt hiszem, hogy az I. kerület jómódú előkelőségei elő fogják teremteni j azt az összeget, amely lehetővé teszi majd a Vöröskereszt Egylet I. kér. Választmányának, hogy ezt a nemes célt megvalósíthassa, s pár éven belül állni fog intelligens szegény testvéreink szeretetotthona. Adta ,a Mindenható, hogy úgy legyen! Dr. Hász István tábori püspök gyönyörű szózatával végződött — ez a minden jelenvoltban felemelő érzést keltő szép ünnepélynek nevezhető — alakuló közgyűlés. KÓRSAI EDE ötvösmester I.. Krisztin» körút 151. Vert és cizellált ezüstmunkák evőeszközök, lakberendezési fémtárgyak, aranyozás, ezflstözés, javítás. ______________ A székesfővárosnak 14 közigazgatási kerülete van. Ezek között a legnagyobb területű a III. 'kerület. Népesség tekintetében is vezető helye van a III. kerületnek. Ennek a területnek és lakosságának közúti közlekedési igényei soha kielégítő elismerésben nem részesültek. Már nagyon régem volt, hogy a székesfőváros, mint hatóság szerződési kötelezettség gyanánt kötötte ki a magánkézben lévő közúti vasúttársasággal szemben a temetőhöz vezetendő vasúti vonal megépítését. Azóta a kötelezettséget vállaló vasút a kötelezettséget kikötő főváros tulajdona lett, de ezzel nem jutott közelebb a megvalósuláshoz a vasúti vonal kérdése. Sőt annyira elmosódott a jogosított és kötelezett személyiségének egybeolvadása folytán ez az igény, hogy senkisem beszél már róla és sankisem gondol arra, hogy az óbudai temetőhöz vezető villamosvasúti közle- Kedés még ma sincs meg. A magyar specialitások iránt érdeklődést tanúsító idegenek bizonyára feljegyzik útinapló-' jukban, hogy van a kontinensen egy főváros, melynek egyik temetőjéhez nem vezet villamos- vasút. Mert a külön tarifa-kötelezettséggel közlekedő trolleybusz-járat éppen ezen körülménynél fogva nem elégíti ki azokat az igényeket, amelyeket évtizedekkel ezelőtt a vasútvonal kiépítésével kívánt a főváros hatósága biztosítani. Ámde ennek a kerületnek — minden más kerülettel szemben — megvan az a specialitása is, hogy nincsen autóbusz-közlekedése. (A margitszigeti és rózsadombi járatokat óbudai vonalaknak minősíteni nem lehet.) A kerület lakossága és képviselői ismételten kifejezték kívánságaikat, azokat a vasúttársaság vezetői és a hatóság illetékes szervei megvizsgál-' ták és jogosaknak találták. Ezt igazolja az, hogy a legilletékesebb helyről is ígéretet kaptunk arra- nézve: megindul az óbudai autóbuszjárat. Ezt az ígéretet különböző aggodalmak el-' osztása előzte meg. Először arról volt szó, hogy nem lesz a járat jövedelmező. Utasszámlálást végeztek, statisztikai táblázatokat készítettek és végül belátták, hogy addig a megállóhelyeken nem gyülekezhetik az utazó közönség, amig a megállóhelyeket ki nem jelölik és a kocsi ott meg nem áll. Azután azt jelentették, hogy nincsen elég kocsi. De pénz sincs új kocsik rendelésére. Ez komolynak látszó akadály volt. Ámde közben felmerült a Bart-vonalak megváltásának kérdése és ekkor azzal álltunk elő, hogy előbb jön Óbuda, azután Budakeszi és Csepel. így született meg az első Ígéret: a Bart-vonalak megváltása lehetővé fogja tenni az óbudai autóbusz-közlekedés megindítását. A főváros megváltotta a Bari-vonalakat, a budakeszi sváboknak a főváros autóbuszközlekedést adott, az óbudaiak azonban gazdagabbak lettek egy csalódással. Az ígéret beváltatlan maradt. Újabb sürgetések után közeledett az Eucharisztikus kongresszus, amely nagy idegenforgalmat ígért és erősen igénybevette a közlekedési ügyek vezetőinek képességeit. A már előbb elhatározott lés fokozatosan megkezdett kocsirendelések gyarapították az autóbuszparkot, a székesfőváros törvényhatósága, áldozatot nem kímélve, rendelkezésre bocsátotta a szükséges anyagi eszközöket, hogy a szinte mérhetetlennek Ígérkező forgalomemelkedés igényei kielégithetők legyenek. Már ekkor megígérték ,hogy az Eucharisztikus Kongresszus után nyomban megindul az óbudai járat. A kongresszus idegenforgalma nem volt akkora, mint a felkészülés. Zökkenő, zavar, torlódás nem mutatkozott sehol. Közlekedésügyünk irányítóit a legteljeseb elismerés illeti. Ámde a kongresszus befejeződött, az idegenek |tömegei í eltávoztak, helytállóit a hétköznapok normális forgalma és elkövetkezett alz óbudai autóbuszjárat megindítására elhangzott komoly ígéretek beváltásának 'időpontja. Megint csalódtunk! A mi türelmünk elfogyott: most már követeljük jogos igényeink teljesítését és addig, mig ez be nem következik, hasonló előterjesztéseket más városrészek vagy vidékek favorizálása' érdekében vissza kell utasítanunk. Követeljük, hogy Óbudát kössék be a főváros belterületeinek autóbuszközlekedési hálózatába! Nem elégszünk meg ritkán járd ingajárattal, mert annak nem lesz utazóközönsége. Úgy halljuk, hogy a Pálffy tériről a Bécsi úti városi házakig közlekedő ingajáratra gondoltak. Javasoljuk e helyett a 7-es számú vonalnak meghosszabbítását Óbuda sűrűn lakott területének határvonaláig, (Miklós tér?), mert ez a járat ma a Pálffy tér és Keleti Károly utca közti útvonalon komoly közlekedési igényeket úgy sem hivatott kielégíteni. Hiszen a 12-es járat ellátja azt. Követeljük az Újlaki hegyvidéknek autóbuszközlekedéssel való ellátását. Sűrűn! lakott terület ez. Tisztviselő társadalom lakja, mely naponta kénytelen hegyi úton, minden egyéb közlekedés hiányában gyalog a főváros belterületén, lévő munkahelyére járni. Ez a vonal tehát, melynek használható útjai vannak, utasokat megfelelő számban kap a közlekedés megindulásának pillanatától kezdve és minden garanciánk megvan arra, hogy jó vonallá fejlődik a szokásos „beérési idő" leforgása alatt. Követeljük az Aquincum-óbudai temető közti útvonalon ingajárat létesítését. Képtelenség tovább fenntartani azt az állapotot, hogy a Római- partról az ugyanazon kerületben levő köztemetőhöz vezető rövid útvonalat .csak négy különböző közlekedési eszköz igénybevétele mellett lehessen megtenni (1. Autóbusz a Római parton, 2. HÉV Aquincumtól a Hajógyárig, 3. villamos a Fő tértől a Vörösvári út végéig, 4. trolleybusz). Négy közlekedési eszköz, négy viteldij! Hasonlót sehol a világon nem találunk. Követeljük a trolleybusz külön tarifájának megszüntetését. Óbudáról a Rákosszentmihályon fekvő köztemetőig, Kelenföldről ugyanide elvisz a villamos, de az óbudai polgárnak a saját kerületében fekvő temetőjéhez a villamoson kívül a torlleybuszt is igénybe kell vennie, külön viteldij lefizetése mellett. Ezt a külön tarifát meg kell szüntetni, amilyen gyorsan csak lehet. ígéreteket nem kérünk. Ilyeneknek bővében vagyunk. Cselekvést várunk, tetteket. A kerület polgársága bizalommal tekintett az ígéretek teljesülése elé és fájdalommal látja az újabb csalódást. Hibázik az a felelős tényező, aki nem ismeri fel a csalódott nép érzelmeit. Mert a nép csalódásainak az szokott az eredménye lenni, hogy meginog bizalmában és megvonja támogatását azoktól, akiknek közéleti munkássága a nép ragaszkodását nem nélkülözheti. A Rózsadomb és környéke barlangjai Irta és a Rózsadomb és Vidéke Egyesület junius 23.^án tartott előadóülésén elmondta: KAOIC OTTOKÁR Dr.. c. egyetemi tanár I. „Budapest a barlangok városa” című népszerű közleményemben azt írom, hogy székesfővárosunkat, kiváló fekvésénél és természeti szépségeinél fogva, a hozzánk jövő idegenek elragadtatással Európa egyik legszebb városának nevezik. Hogy mennyire igazuk van, azt mi, budapestiek legjobban tudjuk s ezért fölösleges volna ebben a körben fővárosunk természeti szépségeit bővebben ecsetelnem. Amikor ezen a helyen (Budapest természeti viszonyairól szólok, akkor nem annyira a jól ismert tájszépségei re, hánem egyéb természeti különlegességeire gondolok. Ezek a budai Duna- parton fakadó héwízforrások és budai hegységben nyíló barlangok. A héwízforrások éppen úgy, mint a barlangok is, egészen különös föld-1 tani körülmények között jönnek létre s ezért a természeti ritkaságok közé tartoznak. A legtöbb város lakóinak messze kell utazniok, hogy valamely távolabbi vidék fürdőhelyét elérjék, vágy pedig barlangot lássanak. Nekünk, budapestieknek viszont csak villamosra, vagy autóbuszra kell szállnunk és negyed, vagy félóra alatt fürdőhöz jutunk, ha ezen felül még kis sétát teszünk, barlangot is láthatunk. Alig van európai .nagyváros, amely hasonlóval dicsekedhetne, amely annyi fürdőben és barlangban bővelkedne, mint székesfővárosunk. Budapest a szó szoros értelmében valóban éppen úgy fürdőváros, mint barlangváros is. Illő dolog, hogy természeti kincseinket megismerjük, azok tudományos és idegenforgalmi jelentőségét ■ megértsük és a nemzet szolgálatába állítsuk. Világhírű fürdőink és termális forrásaink közegészségi és idegenforgalmi jelentőségét Pávai-Vajna Ferenc dr. barátom többízben hangoztatta és ezt az ügyet népszerűvé tenni igyekszik. Én viszont, mint barlangkutató geológus, minden igyekezetemmel arra törekszem, hogy a székesfőváros vezetőségét és közönségét nagyszerű barlangjaink tudományos és idegenforgalmi jelentőségéről meggyőzzem és e fontos ügynek a pártfogására megnyerjem. Éf Hogy valamely vidéken barlang fejlődhessen, ahhoz a következő két föfeltétel szükséges: 1. olyan kőzetnek kell lennie, amelyet a víz fcöny- nyen felold, 2. hogy ezt a kőzetet repedések hassák át, amelyeken a víz a mélységbe szivárog. Ahol ez a két föltétel megvan, ott természetszerűen barlangok fejlődhetnek. Tapasztalatból tudjuk, hogy a víz legkönnyebben a mészkövet és dolomitot oldja, ezért barlangok leginkább olyan vidéken fejlődnek, ahol e két kőzetféleség közül valamelyik honos. A budai hegység jórészt mészkőből és dolomitból épült, így tehát érthető, hogy fővárosunk területén barlangok is vannak. Barlangjaink olyan kiterjedésben és változatos] ságban jelentkeznek, ahogy azt kevés más hasonló hegyvidékben tapasztaljuk. Budapestnek, eddigi ismereteink szerint, 4 nagyobb és 12 kisebb barlangja és sziklaürege van. Ez aránylag olyan nagy szám, hogy mi barlangkutatók joggal és bizonyos büszkeséggel nevezzük fővárosunkat barlangvárosnak. * Fővárosunk legrégibb és legjobban ismert ürege, a Ferenc József-hid budai hídfőjével szemben, a Gellért-hegy alján nyíló Szent Iván-bar- lang. A nagy nyílás eredetileg egységes tág csarnokba vezetett, mely hátrafelé két fülkével bővült ki. A barlangot újabban kiépítették; hátsó részében folyósószerü kijáratot vájtak és fényesen berendezett, misztikusan kivilágított kegyhellyé alakították. Ezt a barlangot már az avarok, és szlávok is ismerték s nyelvükön pestnek, vagyis kemencének nevezték, később 'az egész kolónia ettől al barlangtól a Pest, a fölötte emelkedő hegy pedig] a Pest-hegy nevet kapta. Idővel ez az elnevezés a Duna balpartján kiépült telepre szállt át, míg a jobbparti rész a Buda nevet kapta. Az idetelepedett németek azonban ezt a helyet továbbra is nyelvükön Ofen-mak nevezték el, ami ismét kemencét és barlangot is jelent. Ha most sorjában vesszük a fővárosi barlangok ismertetését, akkor a következőkben a Várhegyi barlangról kell szólnom. Olyan barlang ez, amelyet már a török hódoltság óta emlegetnek, barlanígvoltát azonban csak nemrég ismertük meg. Régóta tudjuk, hogy a Vár majdnem minden házának egy-kétemeletes pincéje van. Ha tehát a várbeli házak valamelyik részéből lépcsőkön először az épület alatt fekvő ódon pincéjébe megyünk, további lépcsőkön leereszkedve, igen mély, sziklák között terjedő pincébe jutunk. Ezek az ú. ,n. török- vagy szikla-pincék, azok a helyek, amelyekről a Várban annyi sok legenda terjedt el. A múlt század nyolcvanas éveiben a székesfőváros ezeket a pincéket felmérette s 'akkor kitűnt, hogy a Várhegy mélyén közel 10 kmnyi üreg-rendszer fekszik. Az 1931. év végén két székesfővárosi mérnök vezetése mellett magam is felkerestem néhány várbeli törökpincét s ekkor legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy a híres budavári „törökpincék” tulajdonképen nem is annyira pinoék, hanem természetes miészáufaüregiek. Ezeket az üregeket a .folyó és állóvíz, vájó és oldó hatásánál fogva, hozta létre, abban az időszakban, amikor a Duna /és az Ördögárok patakja még a Várhegy magasságában folyt. Hogy ez tényleg így volt, azt számos pincében talált kavics-, homok- és iszap-lerakodás bizonyítja. Az Uni-utca 72. sz, ház sziklapincéjében ilyen folyami lerakodásban az őskori elefánt és orrszarvú számos csont- maradványait gyűjtöttük. Ezek olyan emlősfajok, amelyek 150.000 év előtt Budapest vidékén éltek s arról tanúskodnak, hogy abban az időbeni hazánkban olyan szubtrópusi klíma uralkodott, amilyen jelenleg a Földközi tenger körül van. Más pincékben viszont meszes, porhanyós agyagban, a m'amnvut és gyapjas orrszarvú csontjait találtuk, amiből következtetni lehet, hogy vidékünkön a meleg Szubtrópusi időszakot a hideg jégkor váltotta fel. Az ezután következő földtörténeti időszakban egészen különös jelenség játszódott le a mai Dísz-térnek megfelelő területen. Az történt I ugyanis, hogy a budai Dunaparton jelenleg felszálló héwízforrások akkoriban a Dísz-téren fakadtak s itt a félszínire érve, az oldatukban levő rneszet mésztufa alakjában rakták: le. így keletkezett az a hatalmas mésztufa-réteg, mely 5— 8—10, sőt 12—14 m vastagságban mintegy kőpáncél födi a Várhegyet. A mésztufa lerakodása utáni időben jöttek azután a Várhegy magasságában folyó budai patakoik, nevezetesen az Ördögárok patakja és befurakodva! a mésztufa aljába, vájták .és oldották ki a szóban levő üregeidet. Ezeket a természetes iieregeket azután a Vár egykori lakói kibővítették, mélyítették, .légaknákkal és kutakkal látták el s lépcsős, lejtős aknák kivájásával a felső pincékkel összekötötték. Az, hogy ■ az emberi kéz ezekben a barlangokban történeti időben épített, az mind megbecsülendő régiség. A törökpincék tehát olyan helyek, ahol a természet az emberi munkával váltakozik, ezek barlangok is és pinoék is, ezért legcélszerűbb, ha barlangpincéknek nevezzük. Ez a körülmény ezeket a helyeket elsőrangú természeti és történeti látványossággá avatja s ezért tudományos és idegenforgalmi szempontból rendkívül fontosak. Ha végül szemügyré vessíük azt, hogy a szóban levő barlangpincéket vastag kő páncél födi, akkor minden katonaviselt ember előtt tisztán áll az a fontos tény, hogy ezek az üregek elsőrangú védőhelyek. Amikor a budavári ibarlangpincéknek tudományos, idegenforgalmi és légvédelmi nagy jelentősége kiderült, minden erőmmel arra törekedtem, hogy a székesfővárosnak ezit a felbecsülhetetlen értékű kincsét felkaroljuk, feltárjuk, rendezzük és idegenforgalmiunkba bekapcsoljuk. Közel másfélévi utánjárás, sok előadás és cikkírás után végre sikerült az ügyet tető alá hozni. A budavári barlangpincék történetében nagy fordulat állott elő amikor a székesfőváros azok feltárását, rendezését és kezelését a Magyar Barlangkutató Társulatra, mint az erre legiJleté'kesebb társadalmi szervre bízta. Társulatunk a rendelkezésére állott anyagi eszközökkel mindent megtett, hogy ezt a páratlanul álló látványosságot a mai kor követelményeinek megfelelően a tudomány és idegenforgalom szolgálatába állítsa. Egyelőre az eddig feltárt szentháromságutcai szakaszt teljesen rendbehoztuk, megfelelően kivilágítottuk és Várhegyi-barlang név alatt kezelésbe vettük. Az elöljárósági felső ódon pincékben barlangtani gyűjteményt állítottunk fel, elsősorban azokból a régiségekből, amelyeket feltárás közben találtunk, másodsorban más fővárosi és hazai barlangokból eredő őslénytani, és kőzettani anyagot mutatunk be. Aki tehát barlangunkat meglátogatja, az egyszersmind általános barlangtani okulásban is részesül. Mindaz, amit a letűnt három évben barlangunk érdekében tettünk, csak kezdete annak a hatalmas munkának, amelyet még ezentúl a Várban el kell végeznünk. Ha a székesfőváros bennünket továbbra is olyan mértékben támogat, ahogy ezt eddig tette, akkor belátható időn belül páratlanul álló, ■ nagy kiterjedésű mésziúfabarlan- got álltihatunk az idegenforgalom szolgálatába, olyant, amilyen máshol sehol a világon nincs. A budavári barlang-pincék ismertetése után áttérek a székesfőváros tulaj donképeni barlangvidékének tárgyalására, ez a rózsadomb- zöldmáli-barlangpark. Idetartozik három nagykiterjedésű, páratlanul álló barlang, nevezetesen a Pálvölgyi-, a Szemlőhegyi- és a Ferenchegyi- barlang, kisebb üregek a Látóhegyi-, a Kőbánya- és a Mátyáshegyi-barlang. A felsorolt barlangok közül a legrégebben ismert és a legjobban rendezett a Pálvölgyi- barlang. Ezt iá barlangot turisták fedezték fel 1904-ben s később a Pannónia Turista Egyesület keretein belül mint külön barlangkutató szakosztály folytatták a háború előtt megkezdett munkát. A Pálvölgyi-barlamg, mint természeti emlék, a legérdekesebb barlangok közé tartozik. A többi barlanghoz hasonlóan több egymást keresztező hasadék mentén nagyobb, részben mészkőben, kisebb részben márgában, a beszivárgó víz ki- jiú'gzó hatása folytán jött létre. A hasadékok mentén keskeny, magas folyosók, ezek keresztezésén pedig kisebb-magyoibb termek fejlődtek. Mikor a barlang ennyire kialakult, akkor a föld mélyéből meleg források szálltak fel s ezek részben bővítették üregeit, részben pedig márgás anyaggal töltötték 'ki. A metegforrások ugyanis porhanyóvá tették a mészkő fölötti márga-réteget s ez a porhanyós, elkovásodott anyag lehullva, kitöltötte a barlang üregeit. A márgában beágyazott tengeri kagylókat és tüskcncöket a meleg víz nem támadta meg, ezek ép állapotban, teljes egészében a márgá'ból kiszabadulva, a laza kőzetben új fekvőhelyet találtak. Mint látjuk, a héwizek munkája következtében a barlang üregeit porhanyós márga töltötte ki s ha ez így marad, sikkor ma nem gyönyörködhetnénk a szép Pálvölgyi-bar- langban. Ez az állapot .azonban nem maradt sokáig, mert a mészkő hasadékaiban szivárgó talajvíz, a barlangba, érve, folyó patakká dagadt s ez most, vájó hatásánál fogva, jórészt kimosta az üregből a laza már,gát. Más szóval, ami-t a meleg víz eltömött ,azt a folyó víz újból eltávolította; a barlang üregei ismét helyrejöttek és pedig abban az alakban és kiterjedésben, ahogy azt ma is látjuk. Ez a barlang hosszadalmas és bonyolult fejlődésének röviden elmondott története. Mindaz, amit ebben a barlangban' hosszadalmas tanulmányozás révén sikerült megállapítanunk, egyedülálló jelenség. Sehol másutt barlang ilyen különös körülmények között nem jött létre, ez csak nálunk, a Pálvölgyben volt lehetséges, ahol a föld mélyében héwizek járták át ennek a vidéknek mészkőhasadékait. A Pálvötgyi- barlang a legtanulságosabb példája annak, miképen dolgoznak a különböző természeti erők, némely barlang kialakulása idejében. Amit az egyik erő felépít, azt a másik elpusztítja, hogy azután valamelyik újabb erő a pusztulás romjain ismét valamit alkosson. (Folytatjuk.)
