Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-06-23 / 25-26. szám
7 7 36. évfolyam Budapest, 1938. junius 23. , 2 7ép it- <3 q 4ui25—26. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VIRÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZT ŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: L, KRISZTI NA-KÖRUT 13/b. T.: 150*296. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Mielőbb fel kell épülnie a XII. kerületi székháznak Garancsy Cásxló ár. nyilatkozata a Mátyásvárosban reá váró A s.’zék.e&feUéwÁú Ms-zá^^űlísSzékesfehérváron összeül a magyar tör vényhozás, hogy Szent István királyunk dicső emlékémk áldozzon, A képviselőhöz az elmúlt napokban törvénybe iktatta a nagy király emlékezetét: nem azért, mintha külön is el kellett volna ismernie szent uralkodónk páratlan 'nagyságát, hanem azért, mert a mai időkben fokozott hűséggel kell ragaszkodnunk Hozzá és ahhoz a nagy műhöz, melyet reánkhagyott. Szent István neve — többek közt — az integer Magyarországot is jelenti. Ideges borzongás fogja el az úgynevezett utódállamokat a nagy király nevének hallatára és nincs magyar- széles e világon, akinek szíve ■ ne lüktetne erősebben, tüdeje ne tágulna szélesebbre, amikor Szent István országára gondol. De jelent Szent István neve egyebet is: az örök magyar gondolatot, ősi berendezkedésünkhöz való ragaszkodást, a külön magyar lelket, melyet ő tett európaivá. Ez a lélek tartott inéi) bennünket — mint Karnis Gyula mondta — • kilencszáz éven át és ez biztosítja számunkra — egyedül ez — a további' életet. Amikor idegen divatok kedvéért sokan, elvetnék az ősi köntöst, Szent István szelleme int bennünket arra, merre kell haladnunk, hogy az igaz úton járjunk, a magyarság egyetlen járható útján. A csodálatos jobbkéz újból cso- zetén.ek, amely sötétben tévelyeg. A magyar dát tesz: irányít, vezet, biztat és hitet ad nem- nép megérti a szent király parancsát, szava eljut mindenkihez, akármilyen nagy is a ri- koltozás és tülekedés körülöttünk- Ezt a szót nem lehet elnémítani. Hangja eltölti lelkünket, akármennyire szeretnék is azt túlharsogni. Vltyácí s-zümí Befejezte egyévi munkáját Budapest székesfőváros törvényhatósága. Mozgalmas, változatos volt ez az esztendő, most pihenni tér a törvényhatósági bizottság, hogy ősszel folytassa azt a munkát, amely értünk, Budapestért folyik. Budapestért, de talán elsősorban, vagy legalábbis nagy részében — Budáért. Mert ma több a gondja a fővárosnak Budára, mint eddig volt. Buda, amely sokáig — szinte tűrhetetlenül sokáig — Hamupipőkéje volt Budapestnek, most leveti szegényes, szürke ruháját és királykisasszonnyá változik át- Szemünk látóra történik a nagy átalakulás, mindannyian részesei vagyunk ennek, az érdem azonban a fővárosé. Felismerte, hogy a kopott gúnya gyönyörűséges világszépséget takar és igyekszik most méltó köntöst adni néki. Ami eddig történt, csak kezdet. De lesz folytatása. Most már bizonyos, hogy Buda olyan újjászületés előtt áll, amely méltó halhatatlan múltjához, a magyarság életében való dicső szerepéhez. Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király Budája ismét átveszi a vezetést, Európa legdicsőbb, legragyogóbb városa lesz, amelynek csodájára fog járni az egész világ, mint járt annakidején, nagy királyaink korában,. A Sónfürdőtől az óbudai hegyekig új munka kezdődik ősszel. A Horthy Miklós hid a város déli végén indította el a fejlődés útját, folytatódik ez az új Szentimrevároson, Tabánon, fürdővároson, a romjaiból megéledő Vízivároson és a boldogtalan, Óbudán keresztül egészen az északi végekig: hirdetve a polgárság elpusztíthatatlan erejgt, nagyszerű tehetségét és a vezetők megértő jóakaratát. Amikor most elpihen a városháza, mélységes hálával kell meghajtanunk előtte az elismerés lobogóját. Lehetnek a vélemények különbözőek az egyes részletkérdések dolgában,, az azonban bizonyos és el nem vitatható: szeretet, Buda iránt való nemes jóindulat vezetf Budapest önkormányzatát minden, cselekedetében. Pihen a városháza, erőt gyűjt, mert őszszel nagyon nagy munkába kell fognia, abba a végső és diadalmas munkába, mely visszaállítja Buda régi fényét, a világ csodájává teszi álmaink tündérkisasszonyát, a mi Budánkat. Június 15-én kezdte meg működését a kormányzó feleségéről Magdolnavárosnak nevezett új XIII. közigazgatási kerület a régi Angyalföld területén. A négy új kerület közül utóljára maradt a Mátyásvárosnak elnevezett XII. kerület, amelyet az I. kerület hatalmas területéből hasítottak ki a XI. Szent Imreváros ikertestvéreként. De míg a XI. kerület a legbiztatóbb fejlődés útján van s városfejlődési szempontból is nagy jelentőségre emelkedett az új Horthy Miklós híd révén, addig a XII. Mátyásváros még mindig nem kezdhette meg és nem élheti a maga külön életét. Ennek nem annyira mélyreható, mint inkább véletlenszülte okai vannak. Megvonták még idejében területe pontos határait, megjelölték azt a városi telektömböt is a Böszörményi út és Fery Oszkár utca sarkán, amelyre | a kerület díszes székházát felépitik, megsza-, vazták a félmillió pengőt túlhaladó költségeit, sőt pótköltségeit is, az első kapavágás azonban a székház telkén még mindig nem történt meg, annak ellenére, hogy a részletes tervek már régóta várják megvalósításukat. Az volt á terv, hogy a székházat még az idén tető alá hozzák, nyomban utána megindulnak a szervezési munkálatok, hogy az elöljáróság az év végén, de legkésőbb a jövő év januárjában megkezdhesse működését. A szervezés fontos munkájának elvégzését dr. Czebe Jenő főjegyzőre bízták. Ez a megbízás annyit jelentett, hogy a fővárosnak ez a nagytudású, kitűnően képzett főtisztviselője kerül majd az általa megszervezett új elöljáróság élére is. Nagy lendülettel megkezdett munkájában azonban váratlan körülmény akasztotta meg: a II. kerületben hirtelen bekövetkezett személyi változás. A távozó dr. Thordái Lajos helyett dr. Farkas Lajos I. kerületi elöljárót bízta meg a polgármester a II. kerület vezetésével, dr. Farkas Lajos helyére pedig az I. kerület élére dr. Czebe Jenő került. Gondoskodni kellett ilyen körülmények között olyan férfiúról, aki a XII. kerület szervezési munkálatait azzal a hozzáértéssel, tudással és lelkesedéssel folytassa, mint ahogy dr. Czebe megkezdte. A polgármester választása a fontos pozícióban dr. Keresztes Miklós főjegyzőre esett, aki egyelőre az 1. kerületben nyert beosztást, mint az elöljáró helyettese, de azzal a felhatalmazással, hogy új hatáskörében az I. kerületből kihasított XII. kerület ügyeit, az anyakerület ügyei töl szétválassza és> egyúttial folytassa a dr. Czebe Jenő által megkezdett szervezési munkálatokat. Az ő idejére esik az új elöljárósági épület pótköltségeinek a megállapítása és megszavazása. A költségek előirányzásánál figyelmen kívül hagyták a berendezést és az időközben beállott anyagdrágulást. Ez 92-000 pengő túllépését jelentette a székházra megszavazott félmillió pengős költségnek. De ekkor újból személyi változás állott be: Keresztes Miklósnak kellett abbahagyni a munkát, hogy elfoglalja díszes új állását, a VIII. kerületi elöljáróság élén, mint annak vezetője. Szendy Károly polgármester azonban szerencsés kézzel ezúttal is megtalálta a legalkalmasabb férfiút, aki szakértelmével és közigazgatási nagy felkészültségével kitűnő elődei szellemében, zökkenés nélkül folytatja az im-. már két Ízben megszakitott szervezési munkát és juttatja befejezéshez a XII. kerületben. Ez a férfiú, aki most dr. Czebe Jenő és Keresztes Miklós örökébe lép, hogy a XII. kerület régóta vajúdó ügyét tető alá hozza és majd mint a kerület elöljárója annak működését elindítsa: dr. Garancsy László főjegyző, akit a polgár- mester a napokban helyezett át az I. kerületi elöljáróságához, ahol dr. Czebe Jenő állandó helyetteseként. a XII. kerület előkészítő és adminisztratív teendőit is végzi. — Tizenöt évig dolgoztam az I. kerületi elöljáróságon —- mondja dr. Garancsy László a Budai Napló munkatársának — és igy új megbízatásomban voltaképpen haza megyek. Az ott eltöltött hosszú idő alatt szinte összeforrtam az ottani társadalmi intézményekkel úgy, hogy ezek a kapcsolatok máig sem szakadtak el. Amikor arra kérjük, vázolja néhány szóval programját, Garancsy László dr. szerényen elhárító mozdulatot tesz: — Programot adni még korai volna. Első dolog megteremteni az építkezés megindításának alapfeltételeit, hogy végre megtörténhessék az első kapavágás és tető alá kerüljön a kerület székháza, amelynek elfogadott és jóváTöbbizben hirt adtunk már arról, hogy a Széna-tér dolga rövidesen megoldásra kerül. Az pedig kétségtelen, hogy ennek a megoldásnak mikéntje messzemenő kihatású lesz az egész második kerületre. Statisztikailag beigazolt tény ugyanis, hogy a Széna-tér és azzal kapcsolatos Széli Kálmán-tér környéke a budai oldal, sőt az egész főváros egyik legsűrűbben lakott területe. Buda lakosságának széles rétegeit érinti tehát ennek a területnek gyökeres és végleges rendezése. ügy halljuk, a BBTE sportpályája kikerül innen a Pasaréti út elejére, a mai piac területén pedig hurokvágány épül a 4-es reláció s a majdan oda befutó hűvösvölgyi és zugligeti vonalak részére. Szerintünk ugyan a villamosközlekedés rendje ma is teljesen megfelel itt az utasforgalom igényeinek, s ha a 4-es relációnak a mai piac helyén való visszafordításával meg is lehetne takarítani néhány kocsi- kilómétert, ez a megtakarítás korántsem érne fel a piac és ai tér átépítési költségeinek évi kamataival. Épúgy határozottan állítjuk azt is, hogy a BBTE kihelyezésével meghozandó anyagi áldozatok sokkal könnyebben megtérülnek akkor, ha a jelenlegi szépségével az egész környéket kedvesen emelő sportpályát télen korcsolyapályák, nyáron pedig tennisz- pályák részére valamely magánvállalkozónak adnák bérbe. Az első és legfontosabb követelmény a jelenlegi piac kényszerű elmozdítása. Igen sok egyéb körülmény is felhozható ennek szükségessége mellett. A piac jelenlegi alakjában szűk és aránylag kis területre van összezsúfolva^ Az,'árusok állandó panasza, hogy elárusitóhelyeik kicsinysége folytán árut nem tudnak elegendő mennyiségben tárolni, a közönség pedig a reggeli órákban a szűk sikátorokban egymástól alig tud mozogni és igy a piac valóságos Eldorádójává vált a — zsebtolvajoknak. Ellene szól viszont a piac elhelyezésének az a tapasztalat, hogy a piacok áthelyezése rendszerint azok visszafejlődését vonja maga után, s ez kétségtelen kárára lenne a főváros ezirányú jövedelmeinek. Ám a piacot az új hurokvágány miatt mégis csak el kell helyezni, s igy felmerül a kérdés, hogy ez hová is hogyan történjék!? Ha — amint tervezik — a piac a Széna-térről a Széli Káhnán-térre, vagyis a meglehetősen nagy területen az alvégről a felvégre kerülne, ez a hagyott kész tervei megvalósításra várnak. Most mindannyiunknak egyetlen törekvésünk, hogy ez a lehető legrövidebb időn belül bekövetkezzék. A főváros vezetősége és lakossága egyaránt a legnagyobb áldozatkészséget tanúsította eddig és ez az áldozatkészség biztos záloga annak, hogy az új XII. kerület Isten segítségével a legkedvezőbb körülmények között kezdheti meg, most már igazán nem hosszú időn belül, működését. Garancsy László dr. nagy munkakedvvel, lelkesedéssel és a kerület iránt érzett bensőséges szeretettel várja ezt az időpontot, hogy a lakosság érdekében beváltsa elsősorban nemcsak a törvény betűjét, hanem annak szellemét. Életet, melegséget akar belevinni ebbe a hatalmas, szép, nagyjövőjű kerületbe és szoros egységbe fogni minden jóra, szépre és nemesre megérett lakóssá'gát. Garancsy László dr. még e héten elfoglalja hivatalát az I. kerületi elöljáróságon és ezzel most már eljutott utolsó fejezetéig a főváros közigazgatási történetének az a jelentős kor szaka, amely a főváros tiz közigazgatási kerületét tizennégyre szaporította' és ezzel is kidomborította világvárosi jellégét. Dunától a Széna-térig terjedő nagykiterjedésű terület lakosainak, a vásárlóközönség túlnyomó többségének lenne kárára és ellenére. Hiszen az élei- micikkek sokszor igen súlyos kosaraival sokkal többet kell gyalogolnia mindenkinek. Ugyanakkor pedig a Hűvösvölgy és Zugtíjget irányában lakó közönségnek, a kisebbségnek, alig volna az új elhelyezésből előnye, mert hiszen ez a réteg a künn már meglévő piacokra kezd szorítkozni, s mind ritkábban keresi fel a Széna-téri piacot De meg városszépészeti és idegenforgalmi szempontból is nagy hiba lenne a Margit-körut és Széli Kálmán-tér vonalában piacot építeni, mert hiszen a piacok sehol a világon nem épülnek a reprezentatív körutak és terek fővonalain, hanem mindenütt azok közvetlen közelében, a környező mellékutcák által hatá- roltan! így van ez a fővárosban is a pesti oldalon. Miért csúfítsuk el tehát rideg, mostoha szívvel a budai oldal egyik szép főútvonalát:' az újabban szépen kiépült Margit-körutat s az azzal kapcsolatos Széli Kálmán teret?! Amikor volna és van akárhány más megoldás is. Olyan, amely egyaránt kedvező az árusok és a közönség szempontjából is. Az árusoknak eminens érdeke, hogy tágasabb, megfelelőbb elárusítóhelyekhez juthassanak, a közönségnek és árusoknak egyetemes érdeke pedig, hogy a piac jelenlegi, sok évtizedes elhelyezésének közvetlen közelében maradjon meg. Itt van elsősorban a közvetlen közelben lévő gázgyári telek. Ott meg lehetne a piacot úgy építeni, hogy az ne a körút vonalába essék, hanem az igen nagy kiterjedésű telek kissé beljebb eső résziébe. Ez a telek amugyis a főváros tulajdona, megszerzése tehát semmiféle anyagi áldozattal nem járna. De volna más, olyan közvetlen közelben lévő telekkomplexum is, amelynek megszerzése ugyan' csak nem kívánna a főváros részéről anyagi áldozatot. Ilyen pl. a Retek, Fény, Lövőház utcák által határolt nalgy fatelep telke is, amely — úgy tudjuk — pénzáldozat nélkül, csere útján volna a főváros által megszerezhető. Van a fővárosnak elég, árveréseken eladatlannak bizonyult telek-ingatlana. Nem lehetne ezek közül megfelelő becslési eljárással valamit cserébe felajánlani? Ez a fatelep amugyis felette veszedelmes tűzfészke nemcsak a környéknek, hanem egész belső BudáHová Kell áttelepíteni a szénatéri piacot?
