Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-06-02 / 22. szám

36. évfolysm Budapest, 1938. Junius 2. VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA : VIKÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 150-2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Negyvenmillióba került és hétmilliót ér a Tabán területe Nemzetközi pályázatot a tabáni fürdőváros terveire Miért késik a tabáni gyógyszálló felépítése • I ElwuUnk az Ünnepnapok. Vége a fénynek és csillogásnak. Az Aranyvonat elindult Ma­gyarország történelmi városai falé: Budapes­ten ezzel megkezdődtek a hét köznapok, melye­ket majd csak itt-ott szakítanál; meg a Szeld 1stván.-é v ünnepnapjai. Elmúlt az ünnep, de emléke még sokáig ott rezeg bennünk. A tanulságokat'azonban már most is levonhatjuk. És ezt meg is kell tennünk, bármennyire emelkedett még a han­gulatnak, bármennyire tele van is szivünk azzal a sok magasztos szépséggel, amelyet reánk árasztottak az eucharisztikus ünnepségek cso­dálatos sugttrai. Ezek közül a tanulságok közül a legelső, hogy igenis, tudunk mi is szervezni, tudunk mi is szépet és nagyot alkotni. Csak éppen meg kell találni azokat a férfiakat, akikben meg van a szív, az ész, a teheség és akarat. Nem akadt — már pedig ez páratlan tünet a ma­gyar közéletben — egyetlen, hang sem, amely gáncsoló szót tudott Volna kifejteni, kifogási tudott volna mondani, vagy a kritika bármely •lekicsinylő szavát tudta volna hallatni az el­múlt hét csodálatos eseményeivel kapcsolat ban. Egységes a vélemény: tökéletes volt min­den. Tökéletes a rendezés, tökéletes a rend, i fegyelem, a szépség, a ragyogás, a nagyság Tökéletes a megértés és szeretet, a lelki elme lyiilés és öröm, amely úgy ragyogta he Buda­pest képét, mint a szivárvány eső után az eget. Az Eucharisztikus ünnepségek megtanítot­tuk bennünket arra, hogy bizhatunk megánk­ban, már pedig ha magunkban bízunk, akkor erősek le győzhetetlenek maradunk. Letettük a nagy vizsgát. Még pedig fénye; sikerrel. Hogy az ünnepség nem sikerült telje seni úgy és olyan mértekben, mint ahogy re­méltük és szerettük volna, annak nem mi va­gyunk az okai. Szerencsétlen véletlen, hogy i kongresszust megelőző időkben ment végbe az u nagy változás, amely Középeurópa képét megváltoztatta. Ez volt az okg annak, hogy elmaradtak a tízezrekre menő osztrák tömege,h, szerencsétlen véletlen, hogy a csehszlovák-né­met viszály éppen a kongresszust megelőző na­pokban élesedéit ki annyira. Csehszlovákinból is sokkal kevesebben jöttek, mint remélni lehe­tett. Nyugateurópa és az idegen világrészek szemében ma Középeurópa kitörni készülő vul­kán, amelyhez közeledni nem lehet. Ha kezünk­be vesszük az angol, amerikai és egyéb világ­lapokat, magunk is megdöbbenünk azon, mi­képpen. látják ezek az idegenek a nagy távol­ságból azt, ami itt és körülöttünk történik. Ellenségeinknek sikerült elterjeszteni azokat <4 rémhíreket, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy távoltartsák tőlünk éppen azokat a töme­geket, amelyek idegenforgalmi szempontból a a legértékesebbek, de éppen ezért a legkénye­sebbek és legkényelmesebbek is: a nagy pénzű, lurusutasok seregeit. Aki pénzt költ, az nyu­galmat, biztonságot, jólétet akar maga körül. Az alattomos ellenséges propaganda pedig azt hitette el velük, hogy tűzfészekbe kerülnek, ha Budapestre utaznak. Mégis, amikor az elmúlt hetek eredményét rideg iizléti szemmel tekintjük, megelégedéssel zárhatjuk le üzleti könyvünk mérlegét. Lehet, hogy készpénzben, nem térült meg az a nagy áldozat, amelyet a kongresszusért hoztunk. De minden készpénznél-nagyobb érték az az erköl­csi haszon, amit « kongresszus dicső lefolyása jelent Magyarországnak és Budapestnek. Ugyanüzolt a világlapok, amelyek néhány hét előtt még óva intették olvasóikat Középeurópá- tál, ma versenyezve hirdetik Budapest dicső- ségét-.- Olyan propagandája Magyarországnak és vendégszeretetének a kongresszus, hogy azt semmiféle pénzzel megfizetni nem lehetne. Olyan, propaganda, amely busásan hozza meg inát a .közeljövőben is a maga kamatait, még akkor is, ha azt a ,,rendes kereskedő gondos­ságával“ számitgatjuk, nem pedig azon a nem­zeti elégtételen keresztül, melyet hitvány rá­galmazóinkon vettünk az elmúlt héten. A Tabán problémája újból kisért. Itt a ta­vasz. kizöldült 1 fű, a fa és a bokor a gyö­nyörű új parkban, tie kizöldültek a különböző tervek is, amelyek fantasztikus ötletekkel akarják ezen a szép földdarabon szolgálni • a fürdőváros ügyét, amelynek a Tabán lenne a középpontja. Ez természetes is: a Tabánban, vagy közvetlen közelében vannak azok a gyógyforrások, amelyekre „Budapest-íürdő- várost“ alapítani lehetne. A hely gyönyörű fekvése, természeti szépsége és egészséges le­vegője olyan tényezők, amelyek szinte köve­telve predesztinálják a Tabánt arra, hogy ki­töltse azt a keretet., amelyet évek óta muto­gatunk belföldnek és külföldnek egyaránt és amelyet ,.Budapest-Fürdőváros" néven em­legetünk, anélkül, hogy ennek a címnek meg­felelő belső tartalmat tudtunk volna adni. Mind a mai napig üres jelszó ez a hivalkodó cím. Már pedig nem maradhat az. A fürdővá­rost meg kell teremtenünk. Ha nem is olyan módon és formában, mint azt régebben kép­zeltük, de meg kell csinálni. Budapestnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy Közép#* európának egyik leglátogatottabb, legnép- népszerűbb és legkiválóbb gyógyhatású fürdő­városa legyen. Számtalanszor írtunk erről, a legkiválóbb balneológusok és egyéb orvosi Szakértők nem egyszer fejtettek ki a Budai Napló hasábjain errevonatkozó elgondolásai­kat: itt az ideje, hogy végre tegyünk is vala­mit. A főváros energikus és aktív vezetője. Szendy Károly polgármester meg is tette a maga részéről az első lépést, amikor kiírta a pályázatot a tabáni gyógyszálló tervezésére és most már kétségtelen, hogy ez a gyógyszálló meg is lesz. Kérdés azonban, mit jelent sz, magával hozza-e a fürdőváros kialakulását, elegendő-e arra, hogy ideirányitsa a gyógyulást kereső külföldiek figyelmét. Mert felesleges hagsúlyoznunk, hogy a fürdőváros gondolati-1 nál elsősorban a külföld részvételére számí­tunk. Megkérdeztük Kováesházy Vilmos dr. tanácsnokot, a főváros idegenforgalmi és fürdőügyi vezető­jét, mik a főváros tervei a Tabánnal? Kovács- házy tanácsnok a következőket mondta: — A Tahán problémája nem olyan egy­szerű, mint azt a közvélemény gondolja. Egy bizonyos már most is: az az öt millió, illetve ötöd fél millió pengő, amely erre a célra ren­delkezésre áll, nem elég a gyógyszálló meg­teremtésére. Vannak és voltak különböző ajánlataink a gyógyszállóval kapcsolatban, voltak olyanok is, akik hajlandók voltak azt bérbevenni, azonban akkora problémák mered­nek egyelőre a megoldás elé, amelyek alapos meggondolást igényelnek. Reméljük-, hogy ab­ban a nagy beruházókölcsönben, amelynek felvételére most készül a főváros, jut hely a Tabánnak is. mert hiszen Tneg kell oldanunk előbb-utóbb azt a lehetetlen helyzetet, amely évek óta tétlenségre szorít bennünket.- Rövidesen lebontásra kerülnek azok az épületek — folytatta Kováesházy —, amelyek tulajdonképen a Tabán területéhez tartoznak és útjában állanak a végleges rendezésnek. Elsősorban a Közmunkatanács Döbrentei téri székhazát- bontja le a főváros. Az ottlévö üzlet- helyiségeket már fel is mondtuk és őszre már eltűnik a gyönyörű palota a föld színéről. Utána sorban lebontja a főváros a többi épü­leteket is, amelyeknek lakúi szintén megkap­ták a felmondást, részben novemberre, részben pedig jövő év májusára. Ezzel azután végleg, kialakítottuk azt a területet, amelyen a fürdő­várost, illetve annak középpontját akarja a főváros elhelyezni és nem lesz semmiféle aka­dálya annak, hogy megvalósíthassuk azokat a nagyszabású tervekét, amelyek nélkül komoly fejlődés nem képzelhető el. Mint Kováesházy tanácsnok nyilatkozata mutatja, a Tabán és a fürdőváros kérdése meg­oldás előtt áll. Vannak, akik nemzetközi pá­lyázat kiírását követelik, azzal érvelve, hogy a Tabánnak mindennél szebbnek kell lennie. Hiszen ezen a ponton dől el az egész fürdő­város-kérdés. Ha a Tabán nem lesz azzá, ami­nek lennie kell, akkor megbukott, az egész fürdőváros, már pedig, ismerve a hazai viszo­nyokat, nem lehet objektív döntést várni — mondják — azoktól, akiktől egy belső pályá­zatban a döntés függ. Mint az már nálunk történni szokott, megmozdulnak majd az ösz- szes protekciók és összeköttetések, hogy vala­melyik -,— és nem is a legtehetségesebb pályázó — nyerje el a megbízatást. Ha nem is vagyunk ennyire pesszimisták, mégis el kell ismerni, hogy nemzetközi pályá­zaton a főváros nagyszerű ötleteket és terve­iket kaphatna; mindenesetre meg kellene kí- 1 Bérelni tehát, hogy nemzetközi nyilvános pá­lyázat alapján építsük fel a tabáni világfürdőt. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, mert a Tabán területe a világ legdrágább helye. A fővárosnak tengernyi pénzébe került már eddig is a Tabán; nem mondunk sokat, sőt szerények vagyunk, ha azt állítjuk, hogy kamatokkal együtt már eddig is több, mint negyvenmillió pengőt költött a főváros a Ta­bánra, a kisajátításokkal, tereprendezéssel, parkozással, stb. együtt. Most lebontják a Döbrentei téri palotákat, előbb-utóbb sorát kell ejteni a Bethlen udvar eltávolításának is; A Közmunkatanács székháza már készen áll a pesti Madách Imre út torkolatánál. Hatalmas ivalaku nyílása alatt vezet majd az az út, hogy a Klauzál térnél kapcsolódjék be a kiszélesítésre váró Dob utcába. A komorszinű palotán most vég­zik az utolsó simításokat, hogy rövidesen megele­venedjenek benne a Fővárosa Közmunkák Taná­csának hivatalos helyiségei. Hir szerint a Tanács július havában költözködik ár oda eddigi Döb­rentei tér 4. szám alatti palotájából. Ezt a palotát a főváros csere útján — Szent István körúti 17. számú bérházát engedte át érte —’ megszerezte a Döbrentei térnek a. Dunával pár­huzamosan álló többi házával együtt (valamennyi­ért cseretelket adott), hogy lebontásuk álfal sza­bad, egységes területet és zavartalan kilátást biz­tosítson a kialakítandó tabáni gyógyfürdő köz­pontinak. Ez a terv megpecsételi a Közmunkata­nács régi székházának sorsát, annak ellenére, hogy még maga a tabáni gyógyfürdő tervkom­plexum sem végleges. A főváros, mint új háziúr, már fel is mondott a palota régi bérlőinek augusztus elsejére. Ezek a bérlők nem lakók, hanem kereskedők. Kiseg- zisztenciák, csaknem kivétel nélkül ösbérlök. akik négy évtizeden át szinte egybeforrottak a palotá­val és környékével. E pillanatban semmi sem feszi szükségessé,, főként sürgősen szükségessé, a palota lebontását. Időpontja is vitás, késik az erre vonatkozó pol- gármestri döntés és hir szerint nem is történik meg előbb, mig a Szent István évvel kapcsolatos ünnepségek le nem zajlanak1. Idegenforgalmi ér­dek; hogy ilyen nagyszabású bontási munkálatok zavarólag ne hassanak az itt megforduló idege­nekre — még az ünnepségek után sem, mert hi­szen a nyárvégi én, öszeteji .idegenforgalmat sem szabad figyelmen kívül hagyni. A lebontást követő tervek még egyébként sem fonottak ki teljesen és ennek az egységnek a olyan drága a Tabán telke, hogy semmit sem szabad kockáztatnunk, ami a beléje fektetett óriási pénz értékét veszélyeztethetné. Telek-zukértők szerint a Tabán, ameiy. mint mondtuk, mar eddig is több, mint negy­venmillió pengőjébe került a fővárosnak, mint­egy hétmillió pengőt ér. Ennyit lehetne kapu: eladás, vagy esetleges parcellázás esetén -c vevőktől. Ennyit is csak a- legjobb esetben, ek­kor azonban még fenuállana 1 fővárosnak az a kötelezettsége, hogy közművekkel lássa el a Tabán területét, már pedig ez is legalább hétmillió pengőjébe kerülne a fővárosnak, vagyis az eladással semmit sem nyerne és a negyvenmillió pengő elveszett pénz lenne. Az egyetlen lehetséges megoldás tehát, hogv a főváros maga teremtse meg a fürdő­várost a Tabánban. A befektetett tökének meg­jelelő kamatot ez a terület úgy sem hozhat sohasem, viszont ha jól fogják meg a fürdővá­ros kérdését és további 1 lefektetésekkel a Ta­bánt azzá teszik, amire predesztinálva van. úgy az nemcsak a befektetett négyvenmilió pengő­nek, hantin még5 nagyon sok kitáhhi milliók- i.ak a kamatait is behozhatná. Rövidesen összeül a bizottság, amely a gyógyszálló és a Tabán kérdéseivel foglalkozik. Rendkívüli felelősség nehezedik ennek a bi­zottságnak a vállaira. Ha jól végzi feladatát, örök emléket állít magának Budapest fejlődés­történetében. ha azonban befolyásokra hallgat­va. kicsinyes meggondolásoktól vezettetve, nem a légtoké.ltetesebb megoldást ' álasztja, hanem a legkényelmesebbet, ha a- könnyebbik oldaláról fogja meg :» dolgot, úgy oly au A t okozhat, amely jóvátehetetlen. hiánya mutatkozik a felmondásoknál is. Mig a Közmunkatanács palotájának bérlői már megkap­ták a ki költözködés! útlevelet augusztus elsejére, a többi lebontásra váró ház lakóinak egy részé még jódarabig biztonságban van. így a Kökény utcai Erzsébethid fogadónak, amely a Döbrentei tér 5. számú ház mögött van, jövő év május l-ére mondott fel a főváros, mig a Közmunkatanács palotájához tapadó emeletes épületet bérlő görög keleti plébánia még egyáltalában nem kapott fel­mondó levelet. A helyzet tehát az, hogyha a főváros szigo­rúan ragaszkodik a Közmunkatanács régi palotá­jának korai lebontáshoz, a tér külső képe, miután a mögötte levő házakhoz jövő év májusáig nem lehet hozzányúlni, meglehetősen eléktelenedik és még kevésbbé fog beleilleszkedni a tabáni park környezetébe. De mindettől eltekintve, gondolni kellene arra is, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának Döb­rentei téri palotája; amely negyvenkét évvel ezelőtt épült, hozzáértők és laikusok szerint határozottan műemlék jellegű. Az olasz reneszánsz épitőstilus egyik legsikerültebb alkotása. Tervezője id. Fran- csek Imre, miniszteri műszaki főtanácsos, négy évtizeden jóval túl tartó monumentális palotának szánta. Erre vall az épület rendkívül szilárdsága, karsztmárványból faragott lépcsőháza és egész berendezése. Halálos vétek hozzányúlni. Meg kell hagyni a masszív épületet, addig mindenesetre, mig az egész környék végleges elrendezésének terve el nem- dőL Elég volt abból a régi rossz szokásból, hogy egész utcákat bontanak le nagy sietséggel, hogy aztán, néha évekig beépítetlenül maradjanak, földönfutóvá téve a főváros sok de­rék régi adófizető polgárát. Ennek nem szabad megismétlődnie. Kell, hogy a főváros polgársága Budapest jövő fejlődése érdekében áldozatot hoz­zon, azt azonban nem lehet kívánni, hogy néhány Nem szabad lebontani a Közmunkatanács Döbrentei-téri palotáját Semmisem sürgeti a lebontást, amely a kisegzisztenciák egész sorát tenné tönkre

Next

/
Thumbnails
Contents