Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-05-19 / 20. szám

VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRÁG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KR1SZT1NA*KÖRUT 113/b. X: 150*2% ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN fix r.ucfiarisxtia és Niagyarorsxág Az uf Uacmáttty Alig néhány napja, hogy új kormány fog­lalta el a régi helyét és máris óriási a változás a közhangulatban. A bizonytalan szorongás helyébe nyugalom lépett, a biztonság tudata, az ijedezés és suttogás helyébe, amely szinte megfojtotta a polgári munkát és termelést, a reménykedés és alkotási láz. Csodálatos válto­zás máról holnapra. A történetírás beszámol róla, hogy amikor Napoleon elsőízben találkozott a weimari mi­niszterrel, Goethe János Farkassal, lenyűgözve állt meg egy pillanatra és így szólt környeze­téhez: „Voila, un hőmmé.“ íme, egy férfi. Va-\ laki. Akire rá volt. írva, hogy „valaki“. Pedig a nagy Napoleon akkor még nem tudta, nem is tudhatta, amit mi tudunk erről az egykori weimari miniszterről. Aki Imrédy Bélát egyszer látta, hallotta, aaiiuit önkénytei-nüi is ez jut eszébe: Voila, un hőmmé. Nem vagyunk jósok, sem próféták, nem tudjuk, mit hoz az országnak Imrédy Béla: a szerencse, a boldogság és újjászületés kor­szaka lesz-e kormányának uralmi ideje. Sok mindentől függ ez. Kill- és Belpolitikai esemé­nyektől is, a forrongó világtörténelem fordula­taitól, de egyet tudunk: kivételesen tehetsé­ges, nagy koncepciójú és nagymüveltségü em­ber vette át az ország vezetését. Messze esik attól, amit középszerűnek neveznek, tehát vagy nagyon jót-hoz, vagy nagyon rosszat. Mi bí­zunk benne, hisszük mi is, amit az egyik ve­zető angol'lap írt róla: á megfelelő időben, a megfelelő helyen ő az a megfelelő ember, akire Magyarországnak nagyobb szüksége van, mint valaha. * Bennünket, akik elsősorban várospolitiká­val, Budapest és abban is leginkább Buda kér déseivel foglalkozunk, természetesen a belügy­miniszteri székben történt változás érdekel leginkább. Az utóbbi évtizedekben történt fő­városi törvénymódosítások rendkívüli mérték­ben emelték a belügyi kormány befolyását az önkormányzati ügyek terén, Budapest és benne a most új életre zsendülő Buda sorsára tehát nem közömbös, ki vezeti a nagy újjáépítés munkáját. Keresztes-Fischer Ferencről, az „új“ bel ügyminiszterről tudjuk, kicsoda. És éppen ezért megnyugvással ismételjük el azt, amit Imrédy- ről mondtunk: megfelelő időben, megfelelői helyen a megfelelő ember. Ismeri a főváros éle­tét, nem műkedvelő dilettáns, hanem komoly tudáSú szakember, óriási közigazgatási tapasz­talattal, kellő eréllyel és szigorúan alkotmá­nyos érzékkel, A belügyminiszteri székben Ke­resztes-Fischer személye az önkormányzat biz­tosságát, hagyományos tiszteletét jelenti, meg­erősödését annak a szellemnek, amely nélkül a főváros nem tudná terjeszteni azt a magasztos feladatot, amelyet a nemzet életében be kell töltenie. i A magyar közélet levegője meg van fer­tőzve különös eszmékkel és még különösebb ideálokkal. A történelem pszichológiája meg­adja magyarázatát ennek a lelki fertőzött- ségnek. A nemzeti kétségbeesés, a szociális nyomorúság, az a jajkiáltás, amely innen, „de profundis“, hiába hangzik évek, évtizedek óta az emberiség lelkiismeretéhez, ellenállhatatla­nul az örvény felé sodorja a nemzetet. Messiá­sokat várnak az emberek, akik kivezessék őket a szolgaság házából és messiások bőven akad­nak, tízével, húszával: a lelkek hajlamosak követésükre, a kétségbeesés könnyenfiívőkké teszi az embereket a csodákat ígérők irányá- , ban. Az új kormány nem ígér csodákat. És jnégis csodát tett, már azzal is, hogy itt van. Jfem áll messiásokból. És mégis új jövőt, haj­nalderengést jelent a sötét magyar szemhatá ron, világosságot az eszmék és tévelygő lelkek zűrzavarában. Elérkeztünk a nagy Ünnephez. Évekig készülődtünk rá, megfeszítettük minden erőn­ket, hogy minél nagyobbá, szebbé, ragyogób­bá tegyük, hoztunk óriási anyagi és munka­áldozatot és most végre eljött az ideje a nagy eseménynek, a legnagyobbnak Buda­pest idegenforgalmi történetében. A város- politikus nem foglalkozhatik az ünnepségek egyházi részével, amely katolikus szempont ból kétségtelenül felette áll az összes többi szempontoknak: mi mégis elsősorban a nem­zeti, a magyar gondolat fényességének a megerősödését keressük ezúttal is, most is, mindig, mintahogy az Eucharisztikus Kon- greszus vezetősége is erejének minden meg­feszítésével elsősorban magyar ünneppé kí­vánta tenni a katolikus egyháznak ezt a gyö­nyörűséges manifesztáeióját. Az ünnep küszöbén tudjuk már, 'hogy bizonyosfokú csalódásra kell elkészülve len­nünk. A körülöttünk végbement világpoliti­kai események ártottak a mi ünnepünknek: óriási tömegek maradnak eiL . amelyekre bizton számítottunk. A német katolikusokon kívül nem* lesznek itt az osztrákok sem, a tiroliak, stájerek,.',felső és alsóausztriaiak, pedig emlékfezünk még, milyen impozáns tö­megekben jöttek el hozzánk a Szent Imré- évben. De — sajnos — elmarad a nyugati és tengerentúli államokból várt előkelő közön­ség nagyobbik része is: . Közép-Európát ma elkerüli a világot járó idegen. A valóság sok­szoros felnagyításával a világtörténelmi ese­mények súlyok ellenpropagandául szolgáltak , és hiába volt minden igyekezet, ezzel az ellen­propagandával nem tudunk megbirkózni. De még igy is olyan nemzeti esemény a Kongresszus, amilyen ritkán akad egy or­szág, egy város történetében. Megmérhetet- - len jelentőségű Budapestre és a csonkaország­ra, hogy a földkerekség egyetemes katolikus- sága áhítattal fordul felénk ezen az ünnepi héten. Az Egyház olyan hálára kötelezett ben­nünket ezáltal, amit leróni talán sohasem tudunk. Megalázottságunkban segítségünkre sietett, magához ölelt bennünket és ezt mi, magyarok nem feledhetjük el. Áhítattal, megtisztult lélekkel fogadjuk az Oltáriszentség ünnepére ideérkezett tízezreket: Megvigasztalnak és felemelnek, megerősítik öntudatunkat, hogy nem állunk elhagyatottan, árván, egymagunkban. Budapest felé tekint ezen a héten az egész müveit világ és hisszük, hogy a Kongresszus megszázszorozza, megezer- szerezí barátaink számát, akikre oly nagy szükségünk van. Az ittjárt tömegek hírül vi­szik majd nemcsak a magyar főváros szépsé­gének dicsőségét, nemcsak népének kiváló tu­lajdonságait, hanem azt is, hogy nem igazak a rágalmak, amelyek tendenciózus tudatosság­gal riasztják el tőlünk a művelt világ uta­sait, főképen azonban a magyar igazságot, amelynek gyözedelem felé vezető útjában egyik legfontosabb állomása ez az ünnepség. Az Ol­táriszentség fényének tündöklésében meg kell látnia mindenkinek a mi megfeszített Igazsá­gunkat, melynek diadalmas feltámadása talán közelebb van, mint magunk is hinni merjük. * A Duna—Tisza közének mindig az volt a szerepe, eihivatása és küldetése, hogy a távolabbi, a nyugati Európa védője legyen minden ellen, ami a Visztulán túlról fenyegetödzik. Nem szólam, ha­nem valóság ez. Az ókori Róma védelmére Pan­nónia volt a gát az északi és keleti Barbarusok el­len és Pannónia volt a védelem török-tatár ellen. A Világháborúiban Nagy Péter cár szellemi őröké, a Déli Tenger pámorosz álma csakúgy a Lawocz- ne—Debrecen—Zimony vonalon álmodott az Ad­riáról, mint a mai ujorosz beteg és rossz álom, a Lem-nizmus. Ma megint Magyarország és Budapest a szel­lemi-lelki fókusza a katolicizmusnak. Katholikosz: az ógörög szó a „Mindenki Hite” jelentése. Eucharisztia: az ógörög szó: „Jó üdvözlet” jelen­tésű Eucharis: a mindenkit a Lélek Kenyerévé: megvendégelő Asztal, a Kenyér Asztala üdvözlete. Az Eucharistia, a mélységes Jelkép: a Békesség, a Mindenki közös Asztaloltára a szörnyű sebek­től vérző, szörnyű átmeneti korszakát élő Világ zajgása közepén. Szimbólum az Eucharistia és az is szimbólum, hogy Budapesten van. A Lélek, mely nem öl, ha­nem éltet, az Ige, mely maga az Élet, íme, Buda­Mínt 1930-ban, az Eucharistia, illetőleg a Szent István Év május 30-i Szent Jobb körmene­tében is részt vesznek az ősi pesti, budai és óbudai céhek. A Egyház és az Ország történelmi heraldi­kája során ott fog csikorogni a polgárság heral­dikája: a kézművesi mesterszerszám minden emb­lémája, címere, saroglyája, céhládája, céhzászlója, mesterbotja, címeres rendje. Ott -fog felvonulná -a legrégibb magyar céh, a budai mészárosság. 1274-ből való első céhleve lek alatt. A Céhházak és a Székesfővárosi Mú­zeum -kibocsájtják az ősi céhládákat. Szent Fló- riánus emeli a tűzoltó sujtást az 1693-ban alapí­tott pesti serfözök sanoglyáján. Szent. Vince és Szent Lőrinc, a kávésok szentjei vezetik a pesti kávésokat. Szent Gellert, Kozma és Demján a fürdösök védői. Szent Borbála a Toronnyal a vas­öntők védője. Száznyi céhi zászló fog lobogni a májusi szel­lőben. Öles mészároslegények vállán fog csillogni a bárd és ötvöslegények kezében fog villogni a serleg. Virítani fog a mézeskalácsosok piros szíve és mosolyogni fog a cukrászok habverő üstje re­zén a tavaszi nap. Régi magyar kalapokat fognak vinni jóképű ikalaposimasok és a szobafestőket a kék festözubbonyos, papirsipkás Szent Lukács fogja vezetni. Az építőmesterek keresztjét cilinde­réé, fehérkötényes legények viszik és kömíves és kőfaragó céh legényei erősen fogják markolni a kőmiveskalapácsot. Ősi fekete- arany svájci vi­seletűkben kéményseprő legények viszik a Szent Florianus saroglyáját. A magyar „kocsi szekér”, a kócsfalu középkori királyi szekeres nemes vár­jobbágyai által kifundált szekér, a francia Coche, az angol Coach, a német Kutsche névadója mö­gött vállas kocsigyártó bognárlegények haladnak. A menet az Országház elöl az Andrássy úton vonul a Hősök .terére. A céhek a magyar polgári öntudat kifejezői a katholikus öntudat mögött. Buda ősi polgársága vonul fel az Ereklye, a Szent Jobb előtt. 1771 július 21-én vonultak a cé­hek először az Ereklye előtt. Most újra felvonul­nak. E sorok írójának őszinte magyar öröme, hogy magyar mesteremberek keze, dolgos, ma­gyaros marka alá rendezhette e menetet a Kon­gresszustól nyert megtisztelő megbízatása révén. E sorok írója maga is mesterembernek érzehette magát, amikor a címereket rajzolta a festőmeste­rek, pestről árad. Magyar elhivatás ez megint Óh, hátha e Magyarországon megterített Asztal mel­lől a kenyér csodája szólna a világhoz és az észre téme e szimbólum szavára... Hullámzó Duna fölött a mi büszkeségünk a Lánchíd, a Széchenyi Hídja a Congresszus jelké­pe. A hid fölött a Budapest kezdőbetűjének szá­ra a magyar Kettős Kereszt teste. Lánchíd, Duna, Budapest, Pest és Buda: e hid a Kelet és Nyugat hídja. Az, aki ennél az Asztalnál mond Eucharist, Jó Üdvözlést a vendégeinek, Az akit Eucharis-szal köszöntünk az Ő Asztalánál: adjon békességet nekünk, szegény magyaroknak. Az, ki nékünk ma­gyaroknak volt egykor tündöklő csillagunk, István, a Király, bizony e szimbolikus hídon vezet át bennünket a kílencszázados évfordulón. A vén Buda és az ifjú Pest mond magyar Eucharist mindenkinek, aki magyar földön járul a Kenyér elé . . . Isten áldja a híres magyar kézművest! — ez a ré­gi lélek jelszava. Buda históriája néhány órára élő heraldikai valósággá fog válni a céhek mene­tében. Bevilaqua-Borsody Béla. Anyák napja a Lajos-utcai elemi iskolában és a Margit-körúti óvódéban Szépséges ünpep keretében folyt le a Lajos utcai elemi iskolában az „Anyák napja". A szép ünnepet az idén Görgényi (Grishaber) Klára ta­nítónő rendezte, teljes érvényesítésével annak a pedagógiai elvnek, amely a tantervszabta kötele­zettségeken túl igyekszik nevelni a jövő nemzedé­ket és közelebb hozni a szülőket az iskolához. Az iskolai énekkar tetszéssel fogadott számai után vitéz Pálffy alezredes bábjátékában gyönyör­ködött a közönség, Róna Marika és Szalóky Hen­rik magyar táncszámai nagy sikert arattak. Ezután felemelő jelenet következett: Csányi József igaz­gató lépett a pódiumra és miután szép szavak­kal méltatta az édes anya önfeláldozó szeretetét, fogadalomtételre hivta fel a növendékeket: fogad­ják meg, hogy engedelmes hű gyermekei lesznek szüleiknek. Töbhszáz fiú és leány állott fel erre és szívükre tett kézzel tették le a fogadalmat, könnyeket csalva a jelenlévő szülök szemébe. ♦ Előkelő közönséget vonzott a Margit körút 4L szám alatt levő óvoda évzáró ünnepe is. A pöttömnyi emberkék már hetek óta lázas izgalom­mal készültek a nagy napra, amely gazdagnak ígérkezett és az is volt felejthetetlenül látványos és zenés jelenetekben. Tündérkék, pufók prima­donnák, táncospárok, kéményseprők, nagy kanalu kis szakácsok vonultak fel gyors egymásutánban, zajos sikert, sok tapsot aratva. Nagyon tetszettek a „tornászbajnokak” is. Egy kis incidens is előfordult a tömött mű- sorú ünnepségen: az óvoda népszerű igazgatónő­je, Jovitza Györgyné, ugyanis, a közönség derült­sége mellett jelentette be, hogy a kis primadonna — csuklik és emiatt az ö száma későbbre marad. Az előző jelenetben sokat kacagott és ez okozta a zavart, amely azonban csakhamar elmúlt s a i Margit körúti óvoda kis növendékei szüleikkel egyetemben felejthetetlen emlékkel, boldogan ültek Régi pesibuáai cé$ek a május 30-1 Sxení Jobb Körmendben a saroglyákat az asztalosmesterek keze alá. le — a habos kávé mellé uzsonnázni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents