Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-05-12 / 19. szám
1938. május 12. Budai Napló 3 RÉGI ■■■■■■ Verik az olaszok az osztrákot 1848 májusában nagy érdeklődéssel fordult a nemzet az olaszországi események felé. Mint ismeretes, az osztrák császári csapatok kemény harcban’ álltak ott az egyesülésért és szabadságért küzdő olasz felkelőkkel és csak természetes, hogy a felszabadult magyar nép testvéri együttérzéssel tekintett az olaszok szabadságharca felé. „Olaszföldről érkezett privát levél nyomán írja a Pesti Divatlap — Udine, feladása az osztrák hadseregnek csupán jól intézett és ügyesen kivitt hadicsel volt, melly által Radeczky tábora egészen bekeríttetett az olaszok által, úgy hogy az most jóformán moczczanni sem tud. Vclenczc erősen áll, négyszáz ágyúval van ellátva a történhető megtámadás ellen, ha a zsarnok hatalomnak kedve és alkalma leendne az ismét szabaddá lett város felé nyújtani ki karjait. Ugyanezen levél szerint a pápa erősen el van tökélve, minden áldozattal1 kiküzdeni az ölhez szabadságot; s szükség esetében kész leend harczos elődeiként, lóra ülve, személyesen vezetni népét az osztrák zsoldosok ellen; a megalapított Szabadság után pedig, szándéka volna a szent atyának, egy, Rómában tartandó nagy s minden liitfelekezet küldötteiből álló conciliumban összeegyeztetni a szétágazó s ellenkező hitvallásokat, 1 üsszehangzást, s lehető egységet hozni be az egyesült confessiokba, mi megtörténvén, ő mint utolsó 1 — s legnagyobb pápa, lelépne Péter utódainak b'íborszékéből.“ Annyira nem szerették a németeket és a császárt az olaszok, hogy Romjában IX. Piusz pápa még azt sem engedte meg, hogy ezután az istentiszteleteken-az osztrák császárért imát mondjanak. Fizetünk-e Hzmilliót Ausztriának ? Vas Gereben írja a Pesti Divatlap május 13-iki száméban: „Azt mondja az írás: Add meg az Istennek, a ml az istené! és add meg a császárnak, a mi a császáré! / de arról egy kukkot sem szól, hogy fizessetek tiz milliót! Tíz millió! ez nagy szó kedves bécsi atyámfiai! mi magyarok nem igen beszéltünk eddig milliókban, mert ha valaki nálunk száz forintot mond, elébb egész áhítatossággal keresztet vet a szájára, mint a gyuti koldus a Jézus-Krisztusnak. ,Aztán kár is azt emlegetni, hogy Magyarország Ausztriával összeházasodott, mert abban a házasság- levélben hire sincs annak, hogy Magyarország Ausztriának tiz milliót móringolt volna, — aztán iia benn volna is, a czigány azt mondja: ezt majd akkor fizetem, ha meghalok! Megittuk a barátság poharát, az Igaz! — te barátok lettünk, az is igaz! de ^ti barátság fejében mindjárt tiz milliót akartok? hát ezért lettünk te- barátok, úgy 6? hát csak eddig a barátság? na jól van! ezután {semmi te, hanem kend! aztán tíz milliót sem fizetünk. Ml Is voltunk Kécsben német szót tanulni, még abban a régi világban, — rimánkodtunk, hogy ne nyomorgassanak bennünket, feleletül azt nyertük: nix! azóta úgy megmaradt fejünkben ez a szó, hogy ha; mi tőlünk kérnek valamit, és mi nem akarunk adni, mi is csak azt feleljük: nix! „Nagy lelkű magyarok!“ valóban szép szavak is ezek; de midó'n Fogarasinak szótára két pengő forintért kapható, akkor ezen két szó csakugyan nem ér tiz miliőt. • A Verbőczy féle corpus jurisnak most nagyon lement az ára, ha gondoljátok, hogy ebben volna ollyan törvény, mellynek erejénél fogva meg tudjátok rajtunk venni a tízmilliót? szívesen küldünk egy ingyen-példányt. Azt gondoljátok, azért adjunk, mert nálunk verik a pénzt? de azt is jó leend fontolóra venni, hogy nálunk nem sokára azt is megverik, a ki a pénzt kéri! Ennyit ajánlunk bővebb belátásra.“ A cikket Vas Gereben így fejezi be: „Aztán még harminchét okot tudnék felhozni arra, hogy nem fizetünk, l-ör hogy a mi a pénzt lllleti, magunknak sincs. . . A többi okkal adós maradok.“ cTfogyan tett Jfepomukbó/ Orbán ? Az Életképek-,ben, Jókai lapjában olvassuk az alábbi humoros esetet: Komáromban mikor új hidat csináltak, a régi Nepomuk helyett Is uj Nepomukot csináltak rá. Megtudva ezt a gibernyuzi közönség, oda folyamodott a nemes Komárom város tanácsához: hogy ne sajnálja azt a kopott Nepomukot nekik ajándékozni a szőlőhegyre — Orbánnak . . . Jókainak nem kell hivatal Az „Életképek” egyik számában ínja Jókai Mór, a szerkesztő: „Akadnak emberek, kik megfoghatatlan jóakaratból azon hirt terjesztik: hogy Jókai Mór a jelen ministcriuin alatt hivatalt készül viselni. Én ugyan díszes állásnak tartom a jelen ml- nisterium alatt szolgálhatni a hazának, s egyáltalában nem azért tilakozom e ráfogás ellen, mintha benne valami megbecstelenítőt találnék, sőt inkább teljes tisztelettel vagyok mind azon Ifjú polgártársaim iránt, kik maguknak e pályán szándékoznak jövendőt alapítani. Hanem e rá fogásban az a malitia van! hogy ezzel egyúttal azt is rám fogják, hogy a szerkesztést abba hagyom, mert kétfelé magamat csakugyan nem szakíthatom. Már pedig nemcsak hogy abba nem hagyom a szerkesztést, sőt jövő félévben háromszor fogom egy héten kiadni a lapomat. S ezért vagyok kénytelen kinyilatkoztatni, hogy: En hivatalt nem kértem soha, helyzetemmel meg vagyok elégedve, s nagyobbra sohasem vágytam, mint minek megblrtam felelni. Szolgálni ezentúl is csak a népnek, közönségünknek fogok. Jókai Mór“ Mw*a Budagyöngye-garázs a volt Budagyöngye vendéglő helyén: I., Budakeszi-ut II., a Belvedere-rel szemben. Tulajdonos: Major Dániel. I A budai vendéglőt és kiskocsmát be kelljállitani az idegenforgalmi propaganda szolgálatába A magyar főváros életében még nem fordult elő esemény, amely egyszerre és egyidöben oly hatalmas tömegeket vonzott az ország minden részéből és a világ minden tájékáról, mint az Eucharisztikus Kongresszus. A várható rendkívüli siker — a katolicizmus eszméjének az egész világot átfogó ereje mellett •— a céltudatos, helyesen felépített propagandának köszönhető. A jól megszervezett propaganda nemcsak a modem üzleti élet leghathatósabb fegyvere, hanem az idegenforgalomnak is legjobb befektetése, hiszen végeredményben az' idegenforgalom üzlet is, esetleg kitűnő üzlet, amelynek az egész ország látja hasznát. Ezért mindazok a megállapítások, amelyek az üzleti reklámra vonatkoznak, érvényesek az idegenforgalmi propagandára is. A kereskedelmi propaganda csak az első lépés. Eszköz a közönség figyelmének , felkeltésére és az üzletbe csalogatásara. A továbbiak azonban: hogy a látogató vásároljon is és hogy az egyszer vásárló állandó vevő maradjon, propagandával már nem érhető el. Mindez már a kereskedő ügyességén, az udvarias, előzékeny kiszolgáláson, az eladott áru minőségén és a méltányos árakon múlik, vagyis azon, hogy a vásárló meg legyen elégedve. A kereskedő jól tudja, hogy a megelégedett vevő legjobb reklámja az üzletnek. Ugyanígy az idegenforgalmi propaganda is alkalmas arra, hogy a külföld figyelmét ráirányítsa hazánkra és rávegye az idegeneket az ideutazásra, de azt, ami az idegenforgalomban igazán üzlet: hogy a külföldi minél hosszabb időt töltsön nálunk és máskor is visszatérjen-, sőt ismerőseit is rábeszélje az ideutazásra, csak úgy érhetjük el, ha az idegen valóban jól érzi magát és kellemes emlékekkel távozik tőlünk. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az idegenek túlnyomó része semmi mást nem akar, mint szórakozni. Ki akar kerülni megszokott otthoni környezetéből és ezért főképen a szórakozási lehetőségeket keresi. Ezek az idegenforgalom legjobb tényezői, mert ezek költenek igazán-. Viszont az idegenforgalom csak pénzforgalommal karöltve jelent üzletet. Joggal büszkélkedünk magas kultúránkkal, nyugati nívón álló irodalmunkkal, művészetünkkel, joggal hirdetjük Budapest páratlan szépségeit, fürdőink gyógyító erejét, sajátos nemzeti különlegességeinket, de nem szabad megfeledkezni annak propagálásáról sem, hogy Budapest ma a leghangulatosabb város, ahol nagyszerűen lehet szórakozni és ami talán még fontosabb, enni és inni. Jól tudjuk, hogy ez túlságosain anyagiasam hat, azonban az üzlet nem ismer szentimentáliz- must. A jó kereskedő nem irányítja vevője ízlését, hanem ö alkalmazkodik ahoz. Ha tehát az idegen nem kultúrára éhes, hirdessük és adjuk neki azt, ami után vágyik. Legelőkelőbb külföldi vendégeink sem mulasztják el, hogy legalább egy estét végig ne mulassanak valamelyik hires budai étteremben, vagy kiskocsmában és nem jöhet hozzánk olyan világhi-1 resség, akinek első kérdése ne az lenne, hol leltei speciális magyar ételeket enni, hol lehet jól mulat- \ ni? Kultúránkat, művészetünket, fürdőinket és népi sajátságainkat megismeri az a külföldi, akit érdekel. Fordítsunk tehát nagyobb gondot már amúgy is hires szórakozási lehetőségeink propagálására. A budai vendéglők és kiskorcsmák olyan specialitások, melyeknek különös varázsa van a külföldiek számára. Ezt a idegenforgalmi értéket fokozott mértékben kell beállítani a propagandába. Példát mutat erre a régi Becs, amely a grinzingi kiskorcsmák és a „Heurige’“ propagálásával igen szép eredményeket ért el. A mi értékeink ezen a téren százszor, ezerszer különbek. A budai kiskorcsmák intim varázsa nem alapszik hamisításon, mint a bécsieké. Itt a kiskocsma még a valódi és nem kulissza meg kendözés eredménye. Az egész világon páratlan az a csodálatos kilátás, amely a budai hegyek vendéglőinek és kioszkjainak terraszai- | ról tárul a szemlélő elé. Ha Bécs tudta képben, szóban, írásban és filmek tömegében világhírnévre emelni a maga rossz, ihatatlan ború kisvárosi „attrakcióit”, bűn és hozzáértés hiánya okozhatja csak, ha nem fedezzük fel végre azt az idegenforgalmi propagandaértéket, amit a budai korcsma és vendéglő jelent. Gerö Sándor. A 25 éves Horváth Géza C I I*G Üzlet megnagyobbítva és modernizálva áll a budai közönség rendelkezésére. — 11., Csalogány utca 50. Telefon : 367.—370. Lebontják. a „Három Nyul-kaszzárnyát'’ i Tisztaság I egészség I egyszerűség a modern vas- bútor előnyei W Készíti: I HUTTER és SCHRANTZ I R.T. ! VI, Vilmos császár ut 63. tékes körök is a legnagyobb megértéssel fogadtak. Három hatalmas bérpalota került volna a régi rozoga kaszárnya helyére, amelyeket középen széles új utca választott volna el és amelyekben kislakások lettek volna. Sajnos, ez a terv nem vált valóra, Eperjessynek ekkor az a merész gondolatai támadt, hogy ha már nem tudja keresztülvinni a szép tervet, másként juttassa hajlékhoz a szegényembere- ket. Egy és kétszobás lakásokat létesített az épületkolosszusban és azokat elsősorban sokgyermekes családoknak adta bérbe. Valósággal aziluma lett a ház azoknak a családoknak, amelyek a rájuk szakadt nagy gyermekáldás miatt másutt nem tudtak 'akást kapni. Olyan volt a nagy épületcsoport még nagyobb udvara, mint egy óriási hangyaboly: gyermekek százai hancuroztak, hangoskodtak udvaron, folyosón, kapualjakban, anélkül, hogy szigorú háziuri, vagy házfelügyelői hang intette volna le a virgonc apró sereget Gyermekek boldog városa lett a rideg laktanyából a népszerű főtanácsos szivjosvga folytán. Ennek most már vége. Lebontják a házat, el kellett költözködni a házból, kétséggel a szívben, vájjon hol akad meg a fővárosban olyan háziúr, akinél az a lakó részesül előnyben, akinek sok a gyermeke? Hivatása volt a Nyulkaszárnyának: miként fogják pótolni, hová lesznek a gyerekek? . . . .MI LESZ A „HABOM NYÚL KASZÁRNYA“ SORSA? Ezt ebben a pillanatban még talán a legilleté- kesebbek sem tudják. Valamikor a kereskedelmi minisztérium pályázott rá. Egy darabig a népjóléti minisztérium kisegítő helyiségei is itt voltak: rokkantak és sebesültek százai húzódtak meg benne. A főváros vezetőségének első elgondolása az volt, hogy a bontás után az egész hatalmas telket parkká alakítja át. A telek nagysága körülbelül két kis- hold, pontosan 2450 négyszögöL Többen azt a tervet vetették fel, hogy az újszerű építkezési mód figyelembevételével levegős lakású épületeket kellene emelni .udvari parkokkal és játszóterekkel, mert itt, a Duna közvetlen közelében nincs szükség ekkora parkra. A lebontás után végleg eldől az egykori Három Nyul-kaszámya telkének a sorsa, rövidesen megtudjuk, mi lesz ezen a hatalmas területen. ALAGÚT A DUNA ALATT A Három Nyul-kaszámyával kapcsolatosan a Budai Napló egyik olvasója lelhivta figyelmünket arra az érdekes tervre, amely ezelőtt több, mint 50 esztendővel merült fel. Ez a terv hidat akart létesíteni a Lipótváros és a Víziváros között. A pesti hídfő a mai parlament helyén lett volna, ai budai hidfö pedig a Csalogány utca tengelyében, amelyből már akkor meg akarták csinálni a Víziváros sugárútját. Ez annál érdekesebb, mert hiszen a legújabb városrendezési terv is a Csalogány utca kiszélesítésére és kiegyenesitésére veti a súlyt és ezzel a Csalogány utca sugárúrtá való kiépítése már valóság is lett. A parlament felépítése tgyszersmindenkorra elvágta a hídépítés gondolatát. Ehelyett azonban újabb érdekes ötlet merült fel, amelyenek igen sok a lelkes hive és barátja: ha már nem lehet a hidat megépíteni, kössék össze a Lipótvárost és a Vízivárost a Duna alatti alagúttal. Ez egyáltalában nem tartozik a lehetetlenségek világába. A költségei sem olyan óriásiak, hogy megvalósítására ne lehessen gondolni. A dunai alagút kérdése már régóta kiséTt a városrendezési elgondolásokban. Elöbb-utóbb talán mégis csak megvalósul és nem árt, ha a főváros illetékes tényezői ezt nem hagyják figyelmen kívül — már a Három Nyul-kaszár- nya telkének mikénti felhasználásánál sem. Gondolni kell arra, hogy ha az alagút megvalósul, ennek ne állják útját kisajátítási gondok. Éppen azért kellene erre a célra legalább a Három Nyul-kaszár- nya telkét fenntartani: ennek pedig csak egy módja van, n hatalmas telket ideiglenesen parkká kell átalakítani. Néfjány tjét múlva eltűnik Budapest egyik legrégibb és legnagyobb épületcsoportja Hétfőn délelőtt nagy tömeg verődött össze a Fő utoa 68 .számú ház hatalmas udvarán. Futótűzként terjedt el a hir a környéken, hogy hosszú vajúdás után lebontják a három utcára néző épületet, amely valamikor a Három Nyúl Kaszárnya büszke nevét viselte. A munkások, akik az udvaron gyülekeztek, a bontási vállalat emberei voltak. Csákánnyal kezükben várták a parancsot, de ez a déli órákig nem érkezett meg. Csakhamar kiderült, hogy a bontási újból elhatasztották, de csak igen rövid időre. A főváros vezetősége ugyanis elhatározta visszavonhatatlanul az épület lebontását és annak végrehajtására is megtett minden intézkedést, időt kellett azonban adni a ház néhány régi lakójának, hogy | kiköltözködhessenek. Ez néhány napon belül megtörténik és vagy a hét végén, vagy a jövő hét ele- j jén a csákányok feltétlenül munkába fognak. A halálraítélt egyemeletes, hatalmas épület egyike a legrégebbieknek nemcsak a Vízivárosban, hanem egész Budán. A híres „Zaiger”, amely Budavár visszafoglalása után pontosan összeírta a Víziváros házait, megjegyzi, hogy már a középkor-l ban is ház állott ezen a telken és annak jalai itt-oit meg is maradtak. A vár visszafoglalása után, mint ismeretes, telepeseket hívtak be Budára, akik ingyen telkeket kaptak, azzal a kötelezettséggel, hogy az ostrom alatt elpusztult házak helyére újakat építenek. Azt a telket, amelyen később a Három Nyúl Kaszárnya felépült, ketten kapták: Praunseys Mátyás bécsi vaskereskedő és Unger János György budai polgármester. A bécsi vaskereskedö 1689- ben építette fel házát a régi falak felhasználásával és ennek homlokzatát három nyúl díszítette: ezért nevezték el „Három Nyúl Háznak“’. Később fogadó nyílt meg a házban és a fogadót is a három nyálról nevezték el. Nem áll tehát az, mint sokan hiszik, hogy a vendéglő után maradt fenn a „Három Nyúl” elnevezés. Később Bösinger Ferenc Ignác császári tanácsos tulajdonába ment át a ház, akitől aztán Buda városa vette meg. Unger János György, aki a telek másik részét kapta, ugyancsak vendéglőt rendezett be és tartott üzemben. Ez volt a „Zöld Szölöfüri". Ezt a házat is megveszi Buda városa és serfőzdévé alakíttatja át, amely 30 esztendeig állott üzemben. A városra azonban igen nagy terhet jelentett a katonatisztek elszállásolási költsége, igy merült fel a gondolat, hogy a nagy telken lévő épületeket alakítsa át a város kaszárnyává és igy mentesüljön az elszállásolási költségek alól. A katonai hatóságok is támogatták ezt az eszmét és a két épület egyesítésével, megfelelő átalakításával kialakult az egy- eroeletü kaszárnya, amelyet eleinte a „Zöld Szö- l löfürt” alapján Traubenkaserne néven ismertek, később azonban felülkerekedett a három nyúl emléke és a laktanyát egészen fennállásáig „Drei llasenkasernc'’-nek nevezték. ELKÖLTÖZNEK A KATONÁK A Víziváros rendezése nem újkeletű terv. Már a háború előtt nagyszabású elgondolásai voltak a város vezetőségének, konkrét tervek is készülték, amelyek különös figyelemmel voltak a „Három Nyúl Kaszárnya” hatalmas területére. így történt, hogy a katonaságnak felmondtak, aminek nem is volt különösebb akadálya, mert már épülőfélben volt a Pálffy laktanya. 1910-ben hagyták el kato- náék a három Nyúl Kaszárnyát és átköltözködtek a Pálffy laktanyába. Ugyanennek az esztendőnek őszén a város saját kezelésébe veszi az épületet, amely nagyon elhanyagolt állapotban volt. Eleinte nem tudták, mit kezdjenek az ópületónással és igy kapóra jött az állami Statisztikai Hivatal ajánlata, mely a Fő utcára és Vitéz utcára néző emeleti részt kívánta bérbevenni, évi 12.000 koronáért. A főváros elfogadta az ajánlatot, a Statisztikai Hivatal, iratainak és blankettáinak millióival bevonult az általa rendbehozott termekbe. Kellett a rengeteg blanketta és a hely, mert itt folytak kétizben is az országos népszámlálás munkái. Fgyrészét a haznak maga a főváros vette igénybe, ide tette át a fuvartelepet, a Köztisztasági Hivatal legénységi laktanyáját, a kézi műhelyeket, később autójavító műhelyt és a garázsokat. De még igy sem teltek meg a helyiségek és sorra lett lakó ja a fővárosnak egy csomó egyesület. így: a Keresztény Munkásnök Otthona, amely a páratlanul tevékeny Geöcze Sarolta vezetésével itt fejtette ki hasznos munkálkodását, itt kapott helyet a Budai Katholikus Legényegylet és ennek kebelében a dr. Sipöcz Jenő segély- és tanoncotthon, amely 40 személyes internátust is foglalt magában, továbbá a II. kerületi Testnevelési Hivatal és Levente Otthon, legutóbb pedig 1932—33-ban itt volt a II. kér. Vízivárosi Egyházközség Csecsemőotthona. Ennek a kis beszámolónak kegyelettel kell megemlékeznie arról is, hogy ennek a háznak a lakója volt a háború alatt néhány esztendeig Viraág Béla is, a Budai Napló elhúnyt főszerkesztője. GYERMEKEK VÁROSA LETT A KA. SZÁRNY A BŐI. A hatalmas épület gondozását a főváros Eper- jessy Béla műszaki főtanácsosra bízta, aki, mint a ház gondnoka, csaknem három évtizedet töltött a többévszázados épületben. F.perjessy Béla kezdettől fogva azon volt, hogy a telekkomplexumot a főváros számára minél jobban hasznosítsa. Első elgondolása az volt, hogy a telket be kell kapcsolni az 1926 évi nagy építési programba. El is készítette a maga nagyszabású tervét, amelyet az ille| A Szt. Gellért-térl Holel-g arázs meg nyíl t- XI. HORTHY MIKLÓS UT s Telefon: 259-972. W? I) n E K K T E Z, O I., KR1SZT1NA- KERESKEDŐ KÖRÚT 139. u. RÉSZLETRE IS. Mielőtt kelengyéjét beszerezné, kérjük, látogassa meg a rövid idő alatt nép szerűvé vált Finom Holmik Bolifát V., Rudolf tér 4/b. (Pozsonyi útnál), hol a legkényesebb igényeket kielégítő minden egyéb ] szükségletét is, úgymint porceHán, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban alkalmi áron | beszerezheti. TELEFON: 325-100
