Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-15 / 15. szám
53 évfolyam Budapest, 1937. április 15 15. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R A Á G BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: l, KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 1-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN hctwsetícözi t/á&ác Kint jártunk a Városligetben, megnézni, hogyan készül a Nemzetközi Vásár. Amit láttunk, deprimáló. ' Ugyanaz a piaci bódétömeg, mint az előző éoekben, semmi új, sehol egy ötlet, — a régi tinigli- tangli, kirakodóvásár, vidéki nívójú, nem méltó Budapest világváros nagy kuliul ájához, a gyönyörűen fejlődő magyar iparhoz. Amíg a Vásár a Ligetben marad, nem is lehet másképen. Megírtuk nem egyszer, hogy meg kell teremteni az állandó kiállítási területet, Budán, a Lágymányoson fel kell építeni az állandó kiállítás kereteit és most, amikor a Horttiy Miklós-híd építése befejezés előtt ált, elérkezett az ideje annak, hogy Becsey Antal terve megvalósuljon. Bessenyei/ Zénó, a Közmunkatanács elnöke is ma-, gáévá tette a lágymányosi vásárváros gondolatát: nem lehet többé ennek a gon-, dolatnak az útjában, jövőre már Budán kell megtartani a tavaszi Nemzetközi Vásárt. Tudjuk: a vásár vezetőségének nem tetszik ez a gondolat. Nékik jobban tetszik, hogy évről-évre sivataggá tegyék a Városliget legszebb részét, tönkretegyék a kertészet remek munkáját, jobban tetszik, hogy falusi kirakodóvásár maradjon á magyar ipar és kereskedelem évi bemutatkozó ünnepe, de a vezetőségnek ez a sívár gondolkozása nem lehet kötelező a fővárosra és a produktív magyar iparra nézve. Szendy Károly polgármester nagysze rű elhatározással élére állt a vásár ve-, zetőségének és már ez magában véve k. parancsolja, hogy a vásár külső megjelenésében méltó legyen Budapest polgármesteréhez. Szendy polgármester nagy kultúrájának, kifinomodott Ízlésének bizonyára nem felel meg a ligeti vásárjel- legű, zsibvásárszerű kiállítás. Úgy tudjuk, a Nemzetközi Vásárnak többszázezer pengő megtakarított pénze van, ennek a pénznek pedig kell, hogy rendeltetése is, legyen. Lehet-e jobb, szebb rendeltetése, mint az, hogy méltóbb keretek közé helyezze, világvárosi nívóra emelje a magyar ipart reprezentáló évi seregszemlét ? A Városliget a pesti oldal népének üdülőhelye,' egészségének egyik rezervo- árja. Nem szabad minden tavasz elején szemét- és por sivataggá tenni, csupán azért, mert ez így kényelmes néhány vezető embernek. A Budapesti Nemzetközi Vásár régen kilépett a ligeti vurstli keretéiből, nagy, hatalmas intézménnyé dagadt: külső formájában is éreztetnünk kell az ideránduló külföldiekkel, hogy a magyar ipar az ország gazdasági életének egyik legfontosabb tényezőr je, amely megérdemli, hogy végre igazi otthont kapjon, méltót magas színvona.- lához és Budapest-világvároshoz. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha Budára hozzák a vásárt, aminek elérkezett a pillanata abban az órábatn, amikor á Horthy Miklós hidat átadják a forgalom ndk. Gyönyörű, hatalmas terület várja Budán a Nemzetközi Vásárt. Most döntenek majd arról, milyen célokra használják fel a budai hídfő mögött levő részeket. Elmúlt a habozás ideje: ha a Vásár vezetőségének nem is tetszik, akkor is végképpen meg kell oldani az állandó vásári terület kérdését. És épüljön fel a szép, esztétikailag is reprezentatív vásárváros, olyan, amely már külsejében is hirdesse aj magyar munka és teremtő erő diadalát. A mostani ligeti bódéváros pedig tűnjék el egySzersmin: denkorra, mint elmúlt idők méltatlap emléke. SZÉLLJÓZSEF Irta: LÁSZLÓ ZOLTÁN dr. Buda ismét az ország élére került, ahogyan az való is. A Mátyás király, az! Anjouk, a Széchenyi Istvánok, és Deák Ferencek tradícióinak megfelelően. A kiegyezés óta a nagy minisztereket is a Dunántúl szállította, Budával az élen. Csak úgy találomra1 néhány nagy név: Bittó Dénes, Szapáry Gyula gróf, Kerkápoly Károly, Fejérváry Géza báró, Széli Kálmán, Khuen-Héderváry Károly gróf, Wlassics Gyula báró, Per-| czel Dezső, Hadik János gróf, Wekerlej Sándor, Zichy Aladár és János grófok, nem is győznék hamarjában felsorolni.' Egyes túladunai családok egészen ösz- szeforrottak a politika, az államadminisztráció és az országvezetés feladataival, szinte szokatlan, ha ezek közül bizonyos ideig nem látunk valakit az ország felelős vezetői között. Alkotásaiknak eredményeit a mai generáció is látja s Deák Ferenc iskolája nem hiába élt. A túladunai-budai családok közül talán egyik sem szerzett annyi érdemet u hazia! köirül, miaut éppen a dukai és szentgyörgy völgyi ^Széli-család, amely ősi, honfoglalásbeli, tiszta fajimagyar származású s így mindig a nemzet érdekeit tudta szolgálni. Vérségi kapcsolatok fűzik a legjobb magyar nemes úri famíliákhoz, hogy csak a Vörösmarty Mihályét említsem. A Széli-név a magyar közigazgatásban fogalom volt s mindenütt ott találjuk tagjait, Ferenc József világának megyei önkormányzatában, valgy a fontos állami adminisztrációban. Széli Kálmán, (Buda legfontosabb tere róla van elnevezve), mint pénzügyminiszter, megmentette az országot az államcsődtől s későbben., mint miniszterelnök, kiérdemelte a „második Deák Ferenc” nevet. Széleslátókörű, alapos | képzettségű, tisztakezű politikus, mozgalmas, és joviális, aki felelősséges méltóságában is csak otthon, a csöndes, kis rátóti kúriájában érzi jól magát, a saját nevelésű gyönyörű szimentáli bikái és tehenei között. Testestől-lelkestől gazda ember volt s az is maradt haláláig. Ha Budáról átment Pestre, valahogyan mindig idegenszerűen érezte magát, hiányzott neki a Dunántúl levegője, amely Budán a legerősebb. Lokálpatrióta volt, amit csak érdemül lehet felróni minden igaz politikusnak. Széli Ignác, az öccse, évtizedeken át a belügyminisztérium adminisztratív államtitkára volt, külföldi összehasonlításban is a legkiválóbb közigazgatasi szakférfiú, akit 1867 óta a magyar politikai élet produkált. Teljes egészében helyét sohasem lehetett pótolni. Puritán, egyenes, közvetlen modorú, dunántúli nemes űr volt, akiben a túltenyésztett bürokrata egyetlen vonását sem lehetett megtalálni. Mindig szolgálatkész volt s mindenkinek, amint tehette, maga intézte el ügyes-bajos dolgait. Országosan meggyászolták, amikor meghalt ő, akit rokonai,. baráti köre, tisztelői csak „Náci bácsi“ néven becéztek. Emlékszem, hogy egy alkalommal (elsőéves jogászkoromban) sürgősen Törökországba kellett utaznom. Este kaptam egy laptól a megbízást és a jegyet is. Az orientexpressz másnap délben indult. De. ehhez az expedícióhoz útlevél kellett, aminek a megszerzése, minden jó összeköttetés mellett is, (kiskorú és katonaköteles voltaim), legalább három napot vett igénybe. Nyár elején voltunk. Mitévő legyek ? Vettem egy fiákkert s robogok föl a belügyminisztériumba, majd megpróbálom „Náci bácsit”, édesatyámnak kedves, öreg barátját. A titkárt majd a guta környékezte, amikor délelőtt 10 órára ilyen szeíiségtörő kérelemmel állottam elébe. Lehetetlen ilyenkor bejutni. Nincs audiencia-nap, stb. A szokásos bürokrata kifogások, amelyek némelykor, elismerem, indokoltak is lehetnek. De akkor nem akceptálhattam semmit. A véletlen behozza Szivák Imre képviselőt, akinek valami kerületbeli elintéznivaló-, jaj akadt Széli államtitkárnál. Megszólítom : — Imre bácsi juttasson be! — Sürgős dolgod van ? — Halaszthatatlan. , — No jó, gyere be velem ! így jutottam be, a titkár ur igaz rémületére. Elpanaszoltam bajomat. Náci bácsi elmosolyodott, átvette két fényképemet és csak annyit mondott:--- Várj' öcsém. Még elutazhatsz a vonattal. Egy óra leforgása alatt a szabály- szerű útlevél és egy ajánlólevél Palla- vicini nagykövethez Konstantinápolyba (pedig nem is kértem) a kezeim között volt. Ez volt Széli Ignác. A fia: József, aki kor- és jogásztár-, sam volt, egészen az édesatyjára ütött. Szolgálatát a családi hagyományoknak megfelelőleg a vármegyénél kezdte s onnét emelkedett tehetségének megfelelően fokról-fokra. 27 eves korában már főispán, a háború alatt Erdély kormánybiztosa. majd ismét főispán, végül a közigazgatási bíróság másodelnöke, felsőházi tag, vasárnap óta pedig a kormányzó úr kinevezése alapján. Magyarország belügyminisztere. Megfelelőbb, vpálrtpolitikailag egyáltalán nem exponált, a ferenejózsefi világ alkotmánytisztelő atmoszférájában nevelkedett jobb politikust nem lehetett volna a jelenlegi viszonyok kozott találni. Ez a kinevezés minden oldalon, minden pártban megnyugvást kelt, őszinte örömmel fogadta az ország közvéleménye. Nem fogunk Széli Józsefben csalódni. Harmincöt éve t, ismerjük egymást, mintahogy édesatyja (Széli Ignác) és az én atyám (László Mihály) is ugyanany- nyi időkig meghitt barátok voltak. Tehát) nem ma ismertem meg az új belügyminisztert, hanem akkor, amikor együtt vágtunk az életnek, őt a sors az ország vezetői közé dezignálta, én megmaradtam a toll szerény munkásának. Széli József már akkor kiforrott jellem volt, amikor elhagytuk az egyetemet. Azóta se változott. Családi tradíciói, múltja, közszolgálata predesztinálta arra a díszes állásra, amelyet most elfoglalt. Mi budaiak s dunántúliak meg külön a miénknek könyveljük el az új belügyminisztert. A túladunai Széli-család büszke lehet múltjára, mert beleírta nevét a magyar állam történelmébe és azzal, hogy minduntalan az állam vezetői között láthatják a családnak egy-egy tagját, magának halhatatlanságot biztosított. Mint ahogyan az agglegény, nagy német zeneszerző, Brahms mondotta: „A valódi halhatatlanság nem a művekben, hanem a gyermekekben él tovább!” Nagy várakozásokkal, őszinte reménykedéssel tekint a közvélemény az új belügyminiszter. Széli József működése elé. , Miért kell késsen állnia 1938 nyarán asz állanáé buáal ssinéf ásznak Irta z Meárlcszky Anáor ár. a évig nem Egy év múlva, 1938-ban Magyarországra terelődik az egész világ figyelme. Alkalmat ad erre az eucharisztikus kongresszus, amely megmozgatja a világ 400 mil'ió katolikus hívőjét. De alkalmat ad erre Szent István király halálának 900’ esztendős jubileuma is, amely a nemzetközi közvélemény elé állítja azt az egy istenhivő, pogány családból származó zseniális magyar uralkodót, aki nemcsak erős kézzel meg tudta szervezni száz évvel előtte meghódított teriifetet és az ezer legváltozatlanabbul megmaradt országot, ha- világpo'itikai perspektívát is adott egy maroknyi nemzet számára akkor, amikor bátor és határozott fellépésével a német császár és a római pápa között a hatalomért folyó nagy sakk játékban a pápát ismerte el és ezá'tal tette lehetővé Rómának azóta változatlan lelki és fizikai hatalmát. Bizánc és Róma között is tudott választani: a belülről gyenge bizánci hatalom helyett megerősítette a nyugati kereszténységet és igy lett a nyugati kereszténység legkeletibb országának szuverén urává. Szent Istvánt és politikáját ez a jubileum fogja tulajdonképen a nagyvilág számára kiásni a fe'e- dés homokjából és újra a világpolitika legnagyobbjai közé sorolni. Az Aranybullára, mely az angol Magna Charta után hét évvel keletkezett, úgy mutatunk rá, mint a magyar alkotmányosságnak a’apvctö dokumentumára. Pedig már 200 évvel azelőtt alakult ki itt az a birodalom, amelynek történelmi hivatása mindenkor' túlnőtt a nagyságán, mindenkor túlnőtt népességének számarányán nemcsak gazdasági és katonai, hanem kul- t iiralis szempontból is. Sajnos, az eddigi tapasztalatok alapján már most is félve kérdezzük: vájjon megtaláljuk-e azt az alaphangot, amely jogos büszkeség öntudatából fűtve tényleg jelentőségéhez mérten állítsa a világ közvéleménye elé 1938-ban az 1000 éves magyar nemzetet, a nyugati kereszténység megalapozásának egyik legelső pillérét, a nyuga'i civilizációnak évszázadokon keresztül védövárát, az emberiség mai civilizációjának legkeletibb előőrsét és annak az első királynak az alakját, akinek szentségénél csak a zsenialitása volt nagyobb. Minél magasabb perspektívából nézzük a jövő évi évfordulót, annál jebban tűnik szembe Szent István alakja világpolitikai viszonylatban. És minél alacsonyabb szemszögből nézzük a jövő esztendő jubileumát, annál félénkebbek, dadogóbbak és á1 szerényebbek vagyunk. Szent István évét nem lehet máskép méltóan megünnepelni, mint ha nagy összefogással alkalmassá tesszük a nemzetet uj elgondolásokra, tervekre, uj általános, széleskörű alkotásokra és a belső értékelés vakítóan erős reflektorát rávilágítjuk a mi értékeinkre. Bátorság, merészség, elhatározókészség, alkotó fantázia volt a magyarban amióta csak Árpád elfoglalta ezt a hazat. Szent István pedig megalapozta az ország külpolitikáját és belpolitikáját egyaránt. És ez a tulajdonság lette lehetővé azt is. hogy a mai angol királyi családnak az ősei között annyi Árpád-házi hercegnőt találunk 1 Ezzel szemben áll, sajnos, mostani nyomorúságunk közepette — a pesszimizmus, a lökéletlensé- gi érzés, az egyhelyben topogás, a merész alkotó- tszség hiánya Az állandó ráfizetést eredményező túlzott óvatosság jellemzi a magyar társadalmat Alig tudnak a vezetésre hivatott rétegek mozgást vinni ebbe a lanyha társadalomba. Pedig a vezető- rétegek körében nem hiányzik az alkotókészség, merészség, mig a társadalmat elöntötte a semmivel nem 'törődés, a tunyaság, a pillanatnyi kenyérgondokban megszokott energiátlanság mérge. Egyik legjellemzőbb tünete ennek az a pesszimizmus, amellyel pl. idegenforgalmunkat kezíte a közönség. Pedig, ugyanakkor, amikor csökkent a belső idegenforgalom és csökkent az elszakított származó idegenforgalom, minden területekről
