Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-08 / 14. szám
35. évfolyam Budapest, 1937. április 8 14. szám Budai VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP [ALAPÍTOTTA : V I R A A B.É L AJ SZERKESZTI: ; LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN SðégyMzáz. poc&czem Ezernégyszáz porszem nem sok, ha súlyát és térfogatát mérjük. De kétség- beejtően hatalmas mennyiség, ha ezt egyetlen köbcentiméter levegőből tudja kimutatni a tudomány pontos műszere, még hozzá budai levegőből. A hegyeink oldalát koszoruzó erdők hiába lehelik felénk az életetadó ózont, ha hepe-hu- pás, gidres-gödrös útjaink a porszemek miriádjaival fertőzik meg a levegőt. A Lajos-utca a főváros legporosabb utcája, de a rangban utána következők is majd kivétel nélkül budai utcák. A magyafázat egyszerű és a baj eltüntetése sem tartozik a lehetetlenségek birodalmába. Mindössze arról van szó, hogy a rossz kockakövezetet fel kell cserélni aszfalttal. Ezt a tanulságot a ke- vésbbé jólevegőjű, de jól burkolt pesti utcákon szerezték a tudósok, ahol alig huszadrész annyi a por, mint az egészséges és tiszta Budán. Az emberi tudomány nálunk nem kell, hogy a természetet javítsa, hanem amit elrontott rajta, azt jó lesz, ha mihamarabb kikorrigálja. Buda Közönsége építse fel az állandó budai sz A Budai Napló kezdeményezésével nagyszabású társadalmi megmozdulás teszi lehetővé a színház sürgős felépítését — Somody Pál tervezetének megvalósítására megalakult az előkészitő-bizottság Bessenyei Zénó titkos tanácsos lett Jóval felül a hatalmon levőknek kijáró megszokott és nem is mindig őszinte hódolaton, meg kell állapítanunk, hogy a legmagasabb kitüntetés valóban arra érdes ember ért. Bessenyei Zénó dr., a Fővárosi Közmunkatanács elnöke, mint ember első alkalommal megnyeri maga számára mindenkinek a rokonszenvét, aki magánúton megismeri. Magas méltóságában pedig a keveset beszélő, de sokat alkotó férfiak ritka sorába tartozik. Rövid működése alatt sokat tett a főváros szépítéséért, annyit, amennyit csak olyan ember tehet, aki mukájába nemcsak tudását, hanem a szivét is beleviszi. Nagy tervek és okos elhatározások gyors keresztülvitelét várja tőle joggal a főváros népe. Tudjuk, hogy a kitünteté. nem azért érte, hogy fokozottabb munkatempót diktáljon neki, mert ezt minden önkimélet nélkül megteszi ő maga is és hogy e kitüntetésnek mégis örül a főváros népe, ez azért van, mert példaadó buzdításként hat mindenkire, akit sorsa és hivatása a köz szolgálatába állított. A htcuqvkUid Nem először és — sajnos, attól tartunk — nem is utoljára Írunk arról a kétségbeejtő lassúságról, amellyel az új Margithíd készül. A főváros közigazgatási bizottságában is szóvátették a Margithíd ügyét, meg is ígérték, hogy gyorsulni fog a hídépítés tempója, de ebből a gyorsaságból senkisem lát semmit. A villamossínek átépítése kétségbeejtő lassúsággal folyik, alig néhány ember pepecsel, babrál a sínek körül, de hogy mit csinál, azt nem lehet tudni, mert munkájuknak semmi wyoma. A forgatom megakad a hídon, társzekerek, teherkocsik, autóbuszok torlódnak, biciklisták szorulnak, mindenki káromkodik, csak a hídépítők kényelmeskednek. Itt a tavasz, jön a nyár, egy-kettőre itt lesz szeptember is, amikorra állítólag teljesen el kell készülnie a kibővített hídnak, de a pest-budai polgár reménytelimül bukdácsol a gyalogjárón, nem bízik sem a nyárban, sem az őszben. Az a gondolat, hogy Budának színházra van szüksége, sőt, hogy Budának szünháza lesz, még pedig állandó téli- nyári színháza, kőből, acélból, vasbetonból, üvegből, talán márványból is — olyan színháza, hogy maga az épület is vonzani fogja a közönséget — ma már teljesen átment Buda közönségének köztudatába. Csak az a kérdés: ki fogja a színhazat felépíteni ? A Budai Napló örömmel jelenti, hogy Budán megalakult a budai színház építését előkészítő bizottság, amely Buda minden társadalmi rétegére • kiterjeszkedő tevékenységet indít meg abból a célból, hogy egészen érdekes pénzügyi elgondolás keretében a budai színházat Buda közönsége építse fel. A Budai Napló magáévá tette az előkészítő bizottság elgondolásait és cikksorozatban fogja ismertetni ezeket, hogy előkészítse a gyakorlati keresztülvitelt és hogy az állandó budai színház felépítésének ügyét minden egyes kultúrára vágyó budai polgár legbensőbb ügyévé avassa. Nem kétséges, hogy egy jól elkészi tett tervezet, amely szoros kapcsolatot teremt a budai családi otthonokkal is vagyonra, foglalkozásra, felekezetre, po litikai pártállásra, de még családi álla pótra való tekintet nélkül is, minden budai polgárt az állandó budai színház ügyének szolgálatába tud állítani, mert Buda minden polgára egyformán érzi a színház hiányát. A színház nemcsak üzlet Az előkészítő bizottságot az az elgondolás vezérelte, hogy nem szabad az állandó buidai színház felépítésének ügyét a budai lélektől távolálló, attól különböző, egyszerű üzleti kérdésnek tekinteni. Ha hétköznapi üzleti számítási vezetné a színház felépítésének gondolatát, akkor a színházat Buda közönsége teljesen idegennek érezné és az könnyen találkozhatnak a közömbösségnek olyan mértékével, amely nemcsak a színház válságát idézné elő, hinein esetleg még a budai közönséget is a kultu- rátlanság vádjával bélyegezné meg. Ha azonban a színházat Buda közönsége saját áldozatkészségéből hozza létre — és erre Somody Pálnak, a Magyar Községpolitikai Társaság főtitkárának az előkészítő bizottság elé terjesztett és elfogadott tervezete szerint megvan a biztos lehetőség — akkor ez a színház továbbra is Buda közönségének tulajdona marad, akkor Buda minden polgára saját legbenisőbb kulturigényének tekinti és a színház nemcsak állandóan látogatott lesz, hanem a magyar kultúra hatalmas templomává és Buda társadalmi életének egyik központjává válik. Szüksége van az állandó jellegű budai színházra annak az ősi budai lélek nék, amely a török uralom alól való felszabadulás óta eltelt két és fél évszázad alatt nemcsak szivben-lélekben megmagyarosodott, hanem állandóan ébrentartott, józan, mérsékelt, de kulturális célokra mindig áldozatkész lokálpatriotizmusával minden kulturcseleke- det támogatására képes. BudánaK ~ budai színházra van szüksége 1 Buda az ország szive. Nemcsak az egyesitett Budapest székesfőváros, hanem egész Magyarország kulturális tényezői laknak Budán. Az a lelkiközösség, amely annyi heterogénitás mellett mégis egységes, homogén közösséggé tudja átvarázsolni Buda valamennyi polgárát, bizonyára megtermékenyíti az előkészítő bizottságnak kultúrtörténeti szempontból is oly fontos kezdeményező lépését. Ez teszi lehetővé, hogy Buda lelkivilágának megfelelő színház jöjjön létre. Pesten hasonló megmozdulás talán egészen lehetetlen volna, Budán azonban, ahol az évezredes tradíciók kövei állnak őrt s ahol ezeken a köveken mégis minden fejlődik, halad és már-már legyőzi a Duna balpartján terpeszkedő testvérvárost, — az állandó színház gondolata is diadalmaskodni fog. A régi budaiakat erről a szellemről és a szellemmel kapcsolatos összetartásról, valamint áldozatkészségről nem kell meggyőzni. Az uj budai lakosok pedig csakhamar megtanulhatták, hogy Budán mennyire mást, mennyire szebb, mennyire tisztultabb, mennyire önzetlenebb és tiszteletreméltóbb szellemet jelent a polgári gondolat. Buda az egész magyar idegenforgalomnak és Budapest fürdővárosnak is legfontosabb része. A budai színház pedig már csak ebből a szempontból is egyik igen fontos tényező lesz, mert nemcsak szórakozási lehetőséget fog nyújtani, hanem a magyar kultúrát is közelebb hozza a Budáért, Buda gyógyvizeiért lelkesedő külföldiek leikéhez. Az előkészítő bizottság most folytatja az idevonatkozó megbeszéléseket és tárgyalásokat, amelyeknek eredményeiről a Budai Napló állandó cin részletes beszámolókban fogja tájékoztatni Buda közönségét. Buda állandó színházának 1958-ban az egész magyar nemzetet átfogó Szent István évben már állnia kell! És állni is fog! Péníeken dön/ a főváros bi^művelődési bisoiísága a ssinbör lebontásáról és a nyilvános pályásai burásáról Pénteken ülést tart a főváros közművelődési szakbizottsága és ennek az ülésnek a napirendjén szerepel a Budai Színkör ügye. Az ügyosztály, illetve a polgármester előterjesztése az, hogy a Színkört haladéktalanul bontsák le és írják ki a nyilvános pályázatot az új budai állandó színház felépítésére. Némethy Károly dr. tanácsnok, a közművelődési ügyosztály kiváló vezetője a színkörrel kapcsolatban a következőket mondta a Budai Naplónak: — A színkör lebontására tettem előterjesztést az önkormányzat képviseletének, mivel a színházépület fenntartásáért egyetlen hatóság sem vállalja a tiizrendészeti követelményekkel kapcsolatos felelősséget., Tehetetlen ilyen körülmények közt ip színkör fenntartása, bármennyire érezzük is, milyen károsodás éri ezzel a Krisztinaváros polgárságának azt a részét, amelynek érdekei azt követelnék, hogy a színházban a nyáron előadásokat tartsanak. — Az akarjuk, hogy a jövő év nyarára már készen álljon az új színház. Éppen ezért a polgármesteri előterjesztés az új színház felépítésére vonatkozó nyilvános pályázat kiírása iránt is intézkedik. A jövő évben példátlan méretű idegenforgalomra kell számítanunk, tehát szükség van arra, hogy Budán már álljon és működjék az új színház, még pedig nemcsak a ideözönlő kxilföl- |diek miatt, hanem a vidékről érkező nagy tömegek kedvéért is. Bizonyos, hogy a jövő év várható idegenforgalma a színház felépítése szempontjából kedvező hatással lesz a pályázatra. — Fájdalmas, hogy le kell bontani a mostani épületet, de nem térhetünk ki előle. Annál is inkább meg kell tennünk ezt a lépést, mert azt akarjuk, hogy az új színház gyorsan felépüljön, márpedig, amíg a mai épület áll, mindig lesznek törekvések, hogy azt előadásokra felhasználják, ami hátráltatná az új színház felépülését. Némethy tanácsnokkal ismertettük azt a mozgalmat, melynek célja, hogy az új színházat Buda közönsége építse fel. A tanácsnok úr* erre vonatkozólag kijelentette, hogy örömmel látja a mozgalmat. A nyilvános pályázat éppen arra való, hogy a fővárosnak alkalma legyen a legmegfelelőbb pályázatot elfogadni a döntésnél. Itt jegyezzük meg, hogy a közművelődési bizottság pénteki ülésén még számos más, Bndát érdeklő ügy is szerepel. így többek közt a budai barlangok fejlesztésének kérdése, a Budakeszi út mellett fekvő pálos-templom és rend- ház maradványainak feltárása, több várostörténelmi mű kiadása és az 1838. árvíz centennáriumának megünneplése.
