Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-25 / 8. szám
1 Budai Napló 1937. Fetkay Ferenc tanácsnok a főváros budai iskolaépitési terveiről térés „riagyfszakaszt" és 30 Qlléres „vonaljegyet'* rendszeresítettek, holott még Rákospalota, Pest- szentlörinc, sőt a Hév. vonalán Pestszenterzsébei területén is van „kisszakasz'': ezt az utazó közön-1 ség. nem bírja hallgatagon nézni és tűrni. Ezeket a panaszokat már látniok és hallaniók kell az illetékes köröknek. De észre kellene ven- niök azt is, hogy a fejlődésre annyira hivatott Szentimreváros fejlődésének sok évtizedes és természetellenes akadálya ez a nagyvárosba sehogy be nem illő és az elődeink könnyelműségéből két emberöltőre privilégiumot nyert vicinális vasúti Harmadik feladat a budai nagy pályaudvar kérdésének megoldása. A teljesen korszerűtlen kelen« földi pályaudvar sürgősen modernné lenne alakítandó, ami jóval kevesebb költséggel járna, mint egy uj, külön személypályaudvar. A hely is megfelelő, mert a későbbi fejlődés kívánalmainak sem lesz útjában, nem úgy, mintha a Szentimrevárost középen átszelő és szemet bántó Máv.-töltés mentén lenne s amely töltést szépészeti okból a későbbi kor mindenesetre eltávolítaná. — A mostani kelenföldi pályaudvar kifejlesztésére a déli pályaudvar, azonkívül pályatest területének értékesítése talán be is hozná a nagypályaudvar egész költségét. Ennek megközelítése mindenfelől igen könnyű és gyors lenne a számos nagy útvonalon át. minő pl. a Horthy Miklós ut, Etele ut, Andor-ut, stb., de legfőképpen a Horthy Miklósiad és kelenföldi pályaudvar között létesítendő hatalmas és széles Szent István utl Ez az ut vezetné a kelenföldi uj pályaudvaron megérkező külföldieket a megszépített Erzsébel-Sösfürdö mellett és a határra kihelyezett Hév-tői megszabadult Fehérvári ut keresztezésén át a fovaros szivébe az eucharisztikus világkongresszussal magasztossá tett Szent István évben! Úgy legyen! MIKOLA GÉZA dr. Ingyenes nyelvtanfolyamokat! — Levél a Budai Naplóhoz — Nemrég a Budai Napló hasábjain a Bástyasétánnyal kapcsolatban felhívtam kereskedő és iparos kartársaimat a folyton növekvő idegenforga1- lommal kapcsolatban, látogassunk angol-, olasz- stb. nyelvű tanfolyamokat. Sajátítsuk el azokat a nyelveket, amely országok fiai szívesen jönnek Budapestre, fogadjuk őket édes anyanyeívükön, mert ezzel közelebb férkőzünk a vevő leikéhez, amely természetszerűen elzárkózik bizonyos fokig mindenkivel szemben, akivel nem tud beszélni, tolmácsra szorul, akivel szemben esetleg a jelbeszéd primitív formájára van utalva. A hozzám érkezett levelek özönéből könnyű megállapítani, milyen sokan lennének, akik felhívásomat köv etnék. De... És itt van a hagyományos akadály. . A 'Turul Szövetség most kezdett egy tandíjmentes nyelvtanfolyamot a Nagymezö-uccai polgári iskolában, hetenként kétszer, este 6-7 óra közt. Ezt mi budai üzletemberek nem látogathatjuk. Félhatkor egyetlen üzletember sem hagyhatja el munkahelyét. Szerény véleményem szerint a budai ipa- rcskörök és kereskedők fektessenek fel iveket, kik és hányán látogatnának angol és esetleg olasz ingyenes nyelvtanfolyamot saját körhelyiségükben? Megfelelő számú jelentkező esetén a kör elnöksége írjon át az illető konzulátusra és kérjen az előadás tartására megfelelő nyelvtanárt. Bizom benne, hogy a kérés meghallgatásra talál. Az időpontot is lehetne 7-8 közt, vagy 8-9 óra között megállapítani. Ezzel ismét tanujelét adna Buda életképességéről és a kor szellemének megértéséről. Csery Gyula Felkay tanácsnok, a főváros közoktatásügyi ügyosztályának vezetője nagy szeretettel intézi Buda iskolaügyeit. Ügyosztályvezetői működése alatt számos uj iskola épült Budán, eltűnt több idejétmúlt iskolaépület is és helyükön modern paloták emelkednek: tiszták, egészségesek, mintái a modem higiéniának. Megkérdeztük Felkay tanácsnokot, mi a programja a budai iskolák terén. Felkay Ferenc tanácsnok kérdésünkre a következő felvilágosítást adta: — Legközelebbi feladatunk a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium belső berendezésének kicserélése. Jelenleg a régi berendezés van még az épületben, az uj iskolaberendezés azonban stílusban is méltó lesz a gyönyörű uj iskolaépülethez, harmonikusan kiegészíti majd a fővárosnak ezt a legmodernebb és leggyönyörűbb kiállítású építkezését. A berendezés már elkészült és remélem, hogy a legrövidebb időn belül az uj környezetben fognak tanulni az iskola növendékei. A törvény, rendelet, általában valamely jogszabály jóságát az élet, az idő vasfoga hamar próbára teszi. A jogszabály jósága mellett azon körülmény, hogy sokáig volt érvényben, még nem bizonyíték. Annak létrejöttére befolyást gyakorló hatalmi tényezők pillanatnyi erőviszonya, a hibás korszellem gyakran hosszúéletű,, de amellett rossz jogszabályt hozhatnak létre. Régi törvényjavaslatok indokolásában néha ámulva olvas suk a törvény célzatát s egybevetve az elért eredménnyel a célzattal gyakran ellentétes hatást állapíthatunk meg. Bölcs nyugalommal elmélkedhetünk az emberi alkotások tökéletlensége felett. Budapestnek, mint törvényhatóságnak szülő- anyja az 1872. évi XXXVI. t.-c. Ennek II. fejezete szól a törvényhatósági bizottság összetételéről. E törvénycikk 48 évig volt érvényben, de a megváltoztatására irányuló törekvések csaknem egyidejűek vele. A legfőbb önkormányzati szerv összetételének megváltoztatásai azonban oly sok érdeket érint, hogy két forradalomnak kellett jönni, míg végrt létrejött a lényeges változást előidéző 1920. évi IX. t. c. Az 1872. évi XXXVI. t; c; szerint * törvényhatósági bizottság 200 választott virilistából és 200 rendes választott tagból állt. A 66. §., felsorol 20—26 városi főtisztviselőt, kik hivatalból tagjai a bizottságnak. A 20—26 közötti változó számot az időközi szervezeti változások idézték elő. A törvény érdekessége az, hogy három évenként a bizottsági tagok fele kilép s új választás alá esik. E rendelkezés kétélű, mert míg egyrészt alkalmat ad a választó akaratnyilvánulásának sűrű érvényesülésére, másrészt a sűrű választási harc a törvényhatósági munka nyugodt menetét zavarja. A törvény legfőbb hibájául a bizottsági tagok nagy számát vetették fel. Egy 400 tagú testület oly nagy, hogy tagjaiból az egyéni felelősség érzete könnyen kivész, a tagok normális ellenőrzése lehetetlen. A legnagyobb hibája azonban maga a — A Sasad környéki érdekképviseletek — folytatta Felkay tanácsnok — régóta kérik, hogy állítsunk ovodát működésük területén. Legrövidebb időn belül hozzákezdünk az Érdi utón az uj ovoda építéséhez. A terület már rendelkezésünkre áll, inegfe-. lelő baraképület is van, úgy hogy a jövő tanév foJ lyamán megkezdheti már működését ez az uj óvoda is. — Tervbevettük továbbá a Váli utón uj női kereskedelmi iskola építését is. Ez az iskola jelenleg a Horthy Miklós úti elemi iskolával közös épületben működik, de az épület annyira túlzsúfolt, hogy kívánatos a női kereskedelmi iskolának onnan való áthelyezése és önálló épületben való elhelyezése. A Váli ut környéke most átrendezés alatt áll és a Horthy Miklós hid megnyitása után megkezdhetjük az iskola építését is. Távolabbi tervem, hogy a Böszörményi útin ll-iö / cigun leányiskolát, amely most baraképületben működik, uj, állandójellegü épületbe helyezzük át . választási rendszer, mely példátlan igazságtalanságokat rejt magában. E választási rendszer: az egyéni lajstromos szavazás. Világítsuk meg ezt egy kirívó példával. Mondj- juk, hogy a választók száma 10.000. Van három párt: A. B. és C. párt. A. párt elnyeri a szavaza tok 35%-át, B. a 35%-át, C. a 32%-át. E szerint A. kapott 3500, B. 3300 és C. 3200 szavazatot. Az eredmény, hogy A. párt a maga 35-%ával lehen- gerli a 33%-os B. és 32%-os C. párot, s annak egyetlenegy tagja sem jut képviselethez. E választási rendszer könnyen a klikkuralmi rendszer kialakulására vezet. Budapest sok kerülete mutathatna a múltból erre páldát. A virilizmus önmagában véve nem jelentett volna a budapesti polgárra nézve politikai veszedelmet, mert hiszen a legtöbb adófizetőből minden politikai párt kiválaszthatta a maga jelöltjeit. Inkább a választási eljárás volt veszedelmes. A virilistákat t. i. nem kerületenként, hanem az egész fővárosra kiterjesztően egy lajstrommal választották. A vezető várospolitikai pártok által összeállított lista pedig rendszerint győzött. Nem szalbad figyelmen kívül hagynunk, hogy a háború előtti politikai élet súlypontja az országos — közjogi harcokkkal telített — politikán nyugodott és a várospolitikának viszonylag sokkal kevesebb jelentősége volt. Aki azon téves nézetben él, hogy az ellenforradalom a megsértett régi társadalmi és politikai rend visszaállítását jelenti, csattanós választ kap a törvényhatóági bizottság történetében. Az ellenforradalom talán még jobban haragszik a forrar dalmat megelőző társadalmi és politikai rendre, mint maga a forradalom. Hiszen ennek a régi rendnek bűneiből sarjadozott ki a gyűlölt forradalom. Az 1818. évi forrodalom éppen úgy elsöpörte a törvényhatósági bizottságot, mint ahogyan az ellenforradalom nem engedte azt életre kelteni. A törvényhatósági bizottság jogfejlődése Irta: BEAEDEK SZABÓCCS űr- sxtöv- töjegyaö A nemzetgyűlés által hozott 1920 évi IX . az 1872. évi XXXVI. t-cnek a törvényiéi “g k/TKlf6re V0Mtkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Első legfőbb rendelkezi hogyha vinlizmust teljesen megszüntette.. AVá asztott bizottság, tagok számát 240-re szállította £,1920 feg »ff Ml foava 2r2’ Pl hÍVa*alÍ á,lásUk- iUetve tisztüknél fogva 22 személyt taxatíve sorol a bizottsági latudomány, művészet képviselői, az A KvL szakklyaíalok vezetői nyernek képviseletet. szerűség felé való ■ törekvést látjuk ebben de^az érdekképviseleti rendszer első 'jeleivel is találkozunk. így például az orsz. közegészségügyi tanacs vagy az orsz. középítési tanács elnöke nemcsak szakszerűséget, de érdekképviseletet is elent. jelenti az orvos, illetve a mérnöktársadalom érdekképviseletét is. Az előző 1872-es törvény. Az Vl'aS\T e,em 61%' Ut már ™.66%. az ’fc vvvrX- *• c-e‘ 1csakhamar felváltotta n ír h ‘ 1 XXVI‘ *■ c- ~ Érdekessége a törvény2’rőt f£n a aSZt0“ Wzoltsáei számát-40-rol 250-re emel. fel. A kerületek által küldendő biz. tagok számát a kerület népszámáhaz arányosítja, az előző 24-ben megállapított számhoz képest. A törvény 13. ß-dban a korporációs, az erdekképviseletl rendszer nyomul előtérbe a szakszerűség rovására. Kereskedelmi és ipar-, orvos-, ügyvéd és mérnökkamarák 18 tagot küldenek, inig a tudomány, irodalom és művészet csak együttvéve „3“ taggal nyer képviseletet. Az 1920, évi IX. t. c. 13. §-ában felsorolt 22 „hivatali állás“ jogcímén tagokból „tudomány és művészet" veszített 5 tagot, a szakszerűség pedig 4 tagot. Ott a múzeumok és könyvtárak képviselői, itt a törvényszék elnöke, a stat. igazgató, jogügyi igazgató, közmunkatanácsi alelnök vesztette el tagságát. Novum volt, hogy a kerületi elöljárók is tagságot nyertek. Az 1924-es törvény a tagok számát 288-ról 312-rc növelte. Országos és állami tisztek viselői 10-en lettek tagjai a bizottságnak, de ezek közüli 9-nek már 1920-ban megadatott a bizottsági tagság. A nem választott elem 16.66%-ról 24.8%-ra emelkedett. A tapasztalat azt mutatatta, hogy a hivatalból delegált állami tisztviselők és a szakszerűség képviselői a bizottság életében nagyon passzív szerepet játszanak. A magas hivatali állás disztingvált magatartást ír elő, azt az illető nem teszi ki esetleges pártpolitikai támadásnak. így például nem hiszem, hogy a budapesti törvényszék elnöke nagyon haragudott volna, mikor megtudta, hogy kihagyták a tagságból, s talán a m. kincstári jogügyi igazgató se igen bánta. (Folytatjuk) Művésztelep felállítását tervezik a Hűvös- völgyben. A Szinyei Társaság azt a gondolatot vetette fel, hogy a mai magyar művészet megsegítésére bocsásson ki a posta Szi- nyei-bélyegeket, amelyek egy-két fillérrel drágábbak lennének, mint a rendes postai tarifa. Az összegyűlő összegből lehetővé válna az is, hogy a Hűvösvölgyben, esetleg a Svábhegy lejtőjén felépítsék a modern kor minden igényeinek megfelelő, műtermekkel ellátott ínii- vésztelepet is. Irodalomtörténet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóiratának, az „Irodalomtör- ténet“-nek legújabb száma gazdag tartalommal jelent meg. Pintér Jenő közgyűlési megnyitó beszédén és Kerecsényi Dezsőnek Kosztolányi Dezsőről szóló tanulmányán kívül kisebb közlemények és bírálatok, egész sora élénkíti a folyóiratot, amelynek Alszeghy Zsolt a szerkesztője. Utazás Budán Irta ; GEGUSS DÁNIEL Sok szó esik mostjanában az újságokban Budáról, aminek természetesen, mint jó budai lelkesen örvendek s mintha nektár volna, úgy szürcsölöm fel a kedves híreket Buda fejlesztéséről, Buda szépítéséről pörög a szó, de ideje is hogy pörögjön, mert évtizedeken keresztül csak a testvérváros Pest volt divatban s mellette, mint Hamupipőke húzódott meg Buda, vagy amiképen Arany János mondja: Corvin agg vára. Műsoron a Tabán, a fürdőváros és Óbuda, amely aztán már nem is Hamupipőke, hanem a legmostohább mostohagyerek vala, mióta csak megszületett. Pedig hát nem mindig volt ez így. A his.- tória olyanformát beszél, hogy a rómaiak alatt Óbuda volt az igazi központ, a főváros, ott volt a helytartó .palotája, ott voltak a nagyszerű fürdők, ott volt a remek vízvezeték s ott .volt — panem et circenses! —1 a cirkusz. Ha a fantáziája megindul az embernek, maga előtt látja a paloták sorát, amelyeknek átriumaiban a Júliák és Poppeák karcsú alakjai lebegnek, sisakos marcona centuriók váltanak szót a tó- gás cívisekkel, hogy azután lakomákra gyűljenek össze a nagy tricliniumban és szívet vi- dámitó falemumi mellett beszélgessenek, mint valami álomról, a nagy messziségben fekvő fővárosról, a csodálatos Rómáról. Megszólal közben egy-egy latinus Liszt vagy Wagner mester ujjai alatt a víziorgona, amelynek egv példányát csak nemrég emelték ki a Flórián- téren, a törpe utódok nagy elbámulására. Majd felgyülemlik a nép a hatalmas cirkuszban, megtelnek a sorok előkelőségekkel, a babér- koszorús proconsul elfoglalja páholyát, megkezdődik az ellőadás. Theatre páré van, a proconsul nevenapja. A gladiátorok legjava vonul ki a porondra, mérkőzik a testi eró es ügyesség, az elesett hős felemeli a karját, de halljuk a gőgős nagyurat: „recipe ferrum!“ Hát bizony, kedves atyámfiai az Urban, ■ben volt az élet valamikor Óbudán, ahol ma apró, alacsony házak sorakoznak egymás mellett, szennyes lé folyik ki az udvarokból az utcára s a legdíszesebb, épület a kopaszfalu dohánygyár, meg a Dunapartot eléktelenítő néhány gőzmalom. Pedig nemcsak a rómaiak idejében volt centrum Óbuda, de tudjuk, hogy Á r p á d fejedelem is ott tartotta udvarát, akinek sírját nagy szorgalommal keresi és szeretné megtalálni a kommunistákat üldöző nagy rendőrkollégáin, Hetényi Imre doktor. Bízom benne, hogy egyszer csak meg iis találja, mert nagy nyomozó talentum. Egészen helyénvaló dolog, hogy Óbuda kiépítését tervbe vették. Erre magától kínálkozik az óbudai híd felépítése, melyhez kiszélesített utcák, terek s egyéb dekorációk kínálják magukat. Ide kínálkozik majdan Árpád fejedelem monumentális szobra is s egy pár nagy királyunké, akik udvarukat Óbudán tartották. Szoborról lévén sízó, kedves gondolatot vetett fel nemrégiben a Budai Napló hasábjain, interjú formájában, a székesfőváros szépművészeti minisztere, a nagyon agilis és termékeny Némethy Károly tanácsnok. Azt mondotta, hogy ő tervbe vette a Horváth-kert- ben, amelynek csúcsán csúfoskodik a halálra Ítélt Budai Színkör, a nagy magyar színművészek és színművésznők szobrainak felállításé, ott, a bájos Déryné ifjasszony körül, hogy ezzel a Horváth-kert a magyar színművészet pantheonjává váljék. Kedves gondolat, az bizonyos. Tessék csak elképzelni, hogy amint az árnyas kert lombjai alatt sétál az ember, az egyik lombsátor alól Kelemen László, a legelső magyar tragikus színész lép elő, a másik lomb közül M o ó r Anna leányasszony méltó- ságos alakja int a csupa csipke Déryné felé, akinek alakját igazi isteni ihlet pillanatában faragta márványba a művész. Bizony megérdemelte volna jó Kapca Imre barátom, a budai lírai költő, hogy meghallgassa a város, amikor szépen zengő rímekben megénekelte Déryné ifiasszony keservét, aki a tél zivatarai ellen, lévén ő lenge, szellős csipkeruhában, egv faköpenyeget kért a budapesti szobrok patró- nHsától. Sem a prózát, sem a verset nem hallották meg: a bájos ifiasszony az idei nagy telet is kénytelen volt átdideregni. A hideg még nem nagy baj, mert hiszen a művésznő kőből van, de nagyobb baj az, hogy a márvány köny- nyen tönkremehet a zimankóban. A kert lankáin csoportosulnak a többiek: Egressy Gábor, az öreg Szentpétery, a komikusok komikusa Megyery, akit Petőfi is megénekelt a tintás üveggel kapcsolatban, de Arany János is, a méla nézésű Lendvay Márton, a köpcös Szigethy József, aki drámaírónak is volt akkora, mint színésznek, a dús termékenységű Szigligeti Ede, a népszínművek megalkotója: Tóth Ede, Csep- r e g h y, a daliás Nagy Imre, a nagyszerű U j h á z y mester, N á d a y Ferenc, a nagy intrikus Gyen es László, és így tovább. Közöttük a nagy asszony mű vészek: Laborfal- v y Róóza, Jászai Mari, P r i e 11 e Corné- lia, Rákosi Szidi, Blaháné, Pálmai Ilka, K ü r y Klára. Micsoda galéria lesz ez : színművészetünk története szobrokban. Micso- do élvezet volna közöttük járni a művészet kedvelőinek Arany gondolat ez; Tanácsnok uram, ezzel olyat alkotna, amilyet kevés ember alkotott. Megörökítené a nevét vele. Ne adja fel a gondolatot, az én Istenem áldja meg. A Horváth-kerttel kapcsolatosan kerül előtérbe a budai színház ügye. Nincs igazuk azoknak. akik máshová akarnák építeni az új színházat. Ez a hely tradicionális is, de a legalkalmasabb is. Hely van elég, a kertből sem kell elvenni, elfér oda egy szép nagy színház is. Ideális hely ez, mindenünnen központ, könv- nyeri megközelíthető, körülbelül Buda közepén van, körülötte mindenféle közlekedési eszköz. A Horthy Miklós-út és vidéke nem jó gondolat: Buda végén fekszik. Nem mondom, hogy ott ne épüljön színház, mert én azt szeretném, ha Budának több színháza lenne. Ezért felvetettem egyszer a Várszínház restaurálását is. Ennek a színháznak is tradíciói vannak: meglehetne nyitni olyan alapon, mint azelőtt. A Nemzeti és Opera játszanék benne, ivár ezért a kedves színházért, hogy évek hosszú sora óta zárva van, használatonkívüli állapotban. Óbuda fejlesztésével majd ez a városrész is megkíván egy rendes színházat. A Kisfaludy Színház kicsiny* nagyobb művészi igényeket nem elégít ki. A vállalkozók sorra buktak benne, az óbudaiak nem tudják, vagy nem akarják fenntartani. Végignéztem ott egy csomó direktor vergődését s végül bukását: sajnáltam őket. Talán a jó Serly Lajosnak volt igaza, aki mikor megalkotta, — mert ő alkotta meg a Kisfaludy Színházat, — palóczos hetykeséggel mondta: „Én a színházamat nem az óbudaiaknk építettem, hanem a pestieknek-.“ Elérte a tragikuma: a pestiek nem jöttek át Óbudára színházat nézni, az óbudaiak meg nem mentek bele. Meg is bukott a jó Serly úgy, hogy meg sem állt Amerikáig. A budai kultúráiét fejlődésébe nagyon kezd beleilleszkedni a budaiak egyetlen író és tudós társasága, a Viraág Béla által alapított, igen szépen fejlődő Hollós Mátyás Társaság. Legutóbb egymásután rendezte, — eddig már három ízben, — a Gellért-szállő nagytermében, nagy és előkelő közönség előtt irodalmi délutánjait. Eleven élet, vállalkozási kedv szállotta meg a társaságot s ha így folytatja, nagyon hamar vezetője lesz- Budánk szellemi életének. Egymásután szólította pódiumára B á n I a k y Gézát, a fürdőügyek kiváló tudósát, Lukács Györgyöt, a revízió harcosát, Pávay Vájná Ferencet, a kitűnő geológust, Völgyesi Ferenc dr. orvostudóst s legutóbb vitéz dr. József Kerencz főherceget, aki mint költő mutatkozott itt be a közönségnek nagy sikerrel, ho- kozta ezt a sikert a Nemzeti Színház volt hires művésznőjének, Török Irmának, gróf Bérén yi Jánosnénak, az előadása, aki ugyancsak a főherceg verseiből szavalt. A végtelenül szimpatikus fenség pompás lírai költőnek bizonyult. Szép versek, nagy művésznő: kell-e a sikerhez még egyéb? Z á g o n István, a kitűnő humorista és Felkay Ferencne, egy kedves szépasszony, prózai műveiket adták elő zajos sikerrel, általános tetszés mellett. A siker azonban legelsősorban a Hollós Mátyás Társaságé. Folytassa csak így tovább.
