Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-23 / 50-52. szám

1937. december 23. Budai Napló 5 Laticel matrac LÉGÁTERESZTŐ NEM MELEGSZIK HYGIÉNIKUS Gyár«3 Magyar Ruggyantaárugyár td&G- piti létMS mesék aranyszánkóján, szivek örök-virágos ország­útién, lelkek fehéren izzó gyöngy-haván immár ezerkilencszázharminchetedSzer suhansz le hozzánk a földre. Hívogatnak gügyögő, ártatlan gyermek- ajkak. •Szőlőrigóinak itt Budán és szerte a világon tisztáércü öregharangok, csilingelő csengettyűk. Budai templomok aranyos oltára Hozzád ível, haj­nali misék önzetlen áhítata Benned keresi célját, esti imákban Veled álmodunk. Gyertyácskák fénye Érted lobban, erdélyi fenyők illata Téged ígér. Ka­rácsonyi hangulatban a Te első éjszakád csodás varázsát lessük és vágyva-várjuk Tőled — annyi boldogtalan: karácsony után — az édes, boldog an­gyalfiát. Még a kívül fényes, de belül szomorú budai utcák még szomorúbb házaiban is felzeng az Ur várása sok-sok kis betlehemes vékony hangocská­ján. Papir-siivegüket, kóc-szakállukat meg-meg- cibálja a nedves, decemberi szél. A csúnya eső el- eloltogatja a Jézuska jászolát megvilágító árva szál gyertyácska fényét, hogy megcsuklik tőle az an­gyalt hívogató, pásztort bátorító, karácsonyi han­gulatot lehelő hangjuk. Mintha csak jelképezni akarná az egész kicsi kép a mai didergő, nehéz- ködii magyar adventét, amelyben az éktelen sze­génység, a fagyos otthontalanság — a szent éjnek titokzatos rejtelmessége — és a gyűlölet, a vérgöz vad orkánja oltogatja a magyar világ fölött a betlehemi ég szikrázó csillagát. Ez nyomja el az angyali énektől zengövé, áranüóvá vált örök taní­tást: szeressl Sötét hatalmak a legsötétebb gyűlöletet küldik a magyarság ellen, hogy leteritsék vele az Igazsá­got és a Szeretetet. Magyarország elpusztításának vágya fűti a körülöttünk lévő világból felénk zú­duló szeretetlenséget. De szembe kell néznünk a minket elnyelni akaró, feneketlennek látszó gyűlö­let-tengerrel — az igazság és a szeretet védögát- jainak megépítésével! Hogy ezt meglehessük, elsősorban a magunk szívében kell rendet teremteni. Le kell fejteni a szemeket eltakaró kezeket, fel kell tépni a szivek áradását elfojtó zsilipeket, hogy a betlehemi csil­lag örökké ragyogó fénye és melege elsősorban bennünket járjon át. El kell mennük betlehembe, ahol az egcs. harmatozásában a felhők hullatták az igazat és a föld megteremtette az Üdvözítőt. O vezette vissza emberi mivoltukhoz a csak a pén­zért, élvezetekért loholó, tülekedő, veszekedő, min­dig csak magukkal törődő embereket és ezzel az áaáz gyűlöletet, — amely bennük minden iránt tom­bol, anti kicsinyes érdekkörüket csak látszólag is veszélyezteti — eloszlatta. Példájával, Isten örök tuzéböl szikrázott, tökéletesen gazdag telkével, a szeretet állandó melegét árasztó, jóságos szivével ‘Sy gyökerezteii meg a felismerést, hogy szeretet­tel meg lehet javítani az embereket, de a gyűlölet mindig csak gyűlöletet, az egész világ romlását szüli. Itt van Budának, a régi erkölcsében máig is élő, hitéből ki nem kopott hajdani fővárosnak a nagy hivatása, innen kell és egyedül innen lehet elindulni a magyar Advent ma még olmo'san szürke, a jövőt sűrűn eltakaró ködében a nagy magyar karácsonyi útra. Itt még hisznek az emberek és őszintén vallják a drága kicsi Jézus igazságait. A magyar szi­vekben a rendcsinálást tíuda tiszta lelkisége kezd­je meg. A feltétlenül megszülető magyar Igazság városában fogják itt meg növekvő reményeink lóhordozójának: a magyar ifjúságnak a kezét. Vezessék az Isten Fiához, hogy megtanulja az erős, kemény Igazságot és megtanulja a szelíd Szeretetet. buda templomaiból, csendes békés ott­honainak karácsonyfája mellől nccsak külsőségek­ben, de igazi otthont adva Jézuskának az ős bu­dai lelkekben — induljon el a.végelalhatutlan pro- cesszió a SzercteJ«országútidra. ütt, a jászolnál, cseréljen szivet ifjúságunk a Kisdeddel. Ifjúságunk, a fiatalosan ragyogó szemű, nagyhitü, erős lélekkel tettekre vágyódó magyar jövő. Onnan induljon kemény gerinccel s ha kell, vérző körmökkel dolgozni a boldog ma­gyar Betlehemért! A mélységekből ezért szárnyal az égre az imánk. A rongyos kis betlehemesek is ezt dalolják a budai utcákon. Égrenézö szemmel ezt várjuk az 1937-es karácsony sejtelmes vigíliáján. Édes pici Jézus! Hozz végre boldog ünnepet a magyarnak, hintsd Budára aranysugaras szived harmatát... Kéw Sándor. VOGL és VILLÁNYI TÁNCISKOLÁJA II. Medve-utca e. ______Telelőn: 152-346. Vir aág Béla emlékest január 5-én a Budai Vigadóban Egyre nagyobb hullámokat veit a közönség érdeklődése a Hollós Mátyás Társaság és a Bu­dai Napló Viraág Béla emlékhangversenye iránt. Mint már megírtuk, a cél: méltó síremléket állí­tani a Hollós Mátyás Irodalmi Társaság és a Budai Napló néhai megalapítójának, J. Viraág Bélának. Ennek szolgálatába állítjuk azt a díszes és magasszínvonalú művészi estét,, amely január 5-én a Budai Vigadóban lesz. ' A nagyfokú" érdeklődés már előre is bizto­sítja, hogy nagy és előkelő közönsége lesz az emlékestnek. A jegyek jórészét már lefoglalták a főváros társadalmi, politikai és gazdasági éle­tének előkelő képviselői és a rendezőség állandó készenlétben van, hogy minden jelentkező igényt kielégítsen. Hisszük, hogy mindenki ott lesz Vi­raág Béla emlékünnepén, akit érzelmi szálak fűznek Budához s a hálás budai társadalom kész­séggel járul majd hozzá, hogy a jeltelen sírhalom felett díszes emlékkő hirdesse az utókornak, ki volt Viraág Béa, aki egy tehetséges, munkás élet minden energiáját és egy lelkes fiú minden sze- retetét Budáért áldozta. S szőnyeg javítás: Turáni, u«ca so 151-579 . Hollandokat, belgákat, finneket, brazíliaiakat és lengyelekat osztott be a budai templomok­hoz az Eucharisztikus Kongresszus vezetősége — Mihalovics Zsigmond kormányfőlanácsos, tb. kanonok nyilatkozata Az a halaim as apparátus, amelynek feladata a Szent István király jubileumi évét és a Nemzet­közi Eucharisztikus Kongresszust megrendezni, bármilatiwnélito munkásságot fejt ki, hogy a Ma­gyarország és a főváros számára oly fontos ese­mény impozáns lefolyású és zökkenés nélkül való legyen, A rendezőség központi ügyvezető igaz­gatója, Mihalövics kanonok az alábbiakat mon­dotta a nagy munkáról a Budai Napló szerkesz­tőjének. — Az országos elnök, Verse ghi Nagy Elek meghatalmazott miniszter és Turchányi Egon dr. volt országgyűlési képviselő, a Várplébánia káp­lánja vezeti a nagy munkát. Az ö kezeikben van a Kongresszus külügyi részének intézése letéve. Az elnökségben még Huszár Károly nyug. miniszter- elnök, Páter Bangha Béla és én vagyok benne. A lakásügyek, elszállásolás, élelmezés külön osztályt foglalkoztatnak vitéz Kárpáthy Kam illő gyalog­sági tábornok, a honvédség volt főparancsnoká­nak irányítása alatt. Mellette Nádasdy Béla ezre­des, Galyassy alezredes, Könlzcy föhadbiztos, Markos Béla és az Ibusz 30 tagú kirendeltsége tevékenykednek. A nevekből láthatják, —■ mondja mosolyogva, — hogy nagyrészt budaiak intézik a vezetés nehéz ügyeit. — Hogy a város belterületén torlódásmen­tesen meg tudjuk oldani a félmillió embernél na­gyobb számú felvonultatásokat, e célból felállí­tották a Kongresszus közlekedési hivatalát is, amelyet most szervezünk meg, a külföldi sajtó ügyeinek technikai lebonyolítására szolgáló iro­dát ugyancsak most rendezzük be és a küldönc- szolgálatot is, amely főleg azért fontos, mert vendégeinkről a határátlépéstől az elutazásukig gondoskodik, de nemcsak a személyükről, hanem a podgyászukról is. Annak, aki nem lát be ad­minisztrációs gépezetünkbe, fogatnia sincsen, mi mindenre kell a rendezőség figyelmének kiterjed­nie. Ha hazai közönségünket is belevesszük, vég-' téré is milliós ünneplő vendégseregekről kell gon­doskodni. — Harminc államból jelentették már be a részvételüket s a háborús légkör dacára nem csökkent a Kongresszus iránti érdeklődés. Hogy mindez mit jelent Magyarország számára vallá­si, morális, idegenforgalmi, kulturális és gazda­sági szempontokból, majd a Kongresszus lezajlása után fogja csak a közvélemény tapasztalhatni. Sokszor gondolkozom, hogy a férőhelyek elegen­dők tesznek-e, de a szakreferensek megnyugtat­nak. Hiszen hatvanezer hely van eddig biztosítva és az önkéntes felajánlások szépen folynak. Bu­dán is, ami helyi vonatkozásban nagyon örvende­tes, mert majd Buda speciális szépségeit és tör­ténelmi múltját ismerteti meg az ideérkező idege­nekkel. * — Szép vonás a fővárosi közönségtől, hogy felekezeti különbség nélkül ajánlottak fel szobá­kat, lakásokat; sőt egész villákat a kongresszus vendégeinek részére. Sokan ellenszolgáltatást sem kérnek. Ez is azt bizonyítja, hogy a kongresszus magyar nemzeti szempontból is milyen fontos és a közönség ezt méltányolja. — Budának speciálisan sok külföldi idegen jut, mert a budai templomokhoz igen sok nemze­tet oszlottunk be, főleg azért, mert egyes budai plébánosok kitünően beszélnek idegen nyelveket s így vendégeink saját anyanyelvükön hallhatják magyar papok részéről a szentbészédeket és anya­nyelvükön részesülhetnek lelki gondozásban. Bu­dára osztották be az eddigi diszpozíciók szerint: a hollandokat (Krisztinavárosi plébánia), belgá­kat (Ferencesek), horvátokat, finneket, brazi lókat (Tabán), szlovéneket és lengyeleket (Szikla- kápolna). Végleges beosztás még nem történt meg s az újabb jelentkezőkből is fog még Buda újabb csoportokat valószínűleg 'kapni. L. Z. A régi budai Christen-telek Irta: Bevilaqua Borsody Béla Hetven esztendős már az a budai polgár, aki ezelőtt ötven évvel még látta azt a kedves, fur­csa, régi budai korcsolyapályát, melyet Budai Hárombék Effendi, mint háromesztendös budai polgárcsemete ugyanakkor látott. Most ötven esztendeje . . . Ott volt a négi korcsolyapálya, ahol a mai új, a régi telken, melynek tulajdonosáról, a Christen famíliáról Christen-telek volt a neve. Bi­zony, kevesen vannak már, akik számára ez a régi budai név még jelent valamit. A mai korcso­lyapályán azoknak az unokái siklatlak a villamos- moslámpák fénye alatt, a rádió zenéjére, akik ez­előtt egy félszázaddal még Christen-telek néven ismerték a korcsolyapályát.. Az egykori budai nagyapók ma miár a Németvölgyben és a Farkas­réten laknak ... Christen-telek név azt a dombot jelentette, mely a régi budai Fekete Retek-utca, a Városma­jor, a Vérmező és a Szénás-piac között emelke­dett. A Chiw/ert-osalád nevezetes budai patrícius­család volt, őse a derék céhbeli sütömester lévén, aki a Víziváros északi alvégén volt kis Murlirii Dsámi, azaz templom, a Szu Dsamesiji, azaz a Vízi Dsami, vagyis a Vízivárosi Medsed, azaz Mecset köveiből Szent Flóniánus tiszteletére emel­te azt a bájos barokkápolnát, mely ma. Szent Miklós — a kegyes Mikulás Apó — temploma. Ott áll a Király-Fürdő mellett a Fö-utcán a Ids templom. Tavaly emeltetett fel a gödörből, mely­be 1730, építtetése óta süllyedt, mióta a Vá­ros felcseperedett körülötte. A Chrisiten-család úgy látszik erősen vallotta a. Szent Ftóriánusszal való kapcsolatot, mert ez a derekas katonaszent több érdemes és becsüle­tes budai lélek közül többek között, a tóglaégetö mestereknek is kegyes patrónusa. A szóbaulevő domboldal ugyanis téglavetésre igen alkalmatos agyagot hord méhében, ezért a domb oldala agyaggödör lett és a tekintetes Christen-család itt, a‘város egykori alján kibányúsztatta be'őle az agyagot, az agyagból vetette a téglavályogot és itteni égetökemencéjóben égette azt téglává, amikor Buda épült fel. Minden téglavetöházhoz szükségképen oda­tartozik egy nagy gödör, melyben megáll a víz, Az ilyesminek a mi gyerekkorunkban Bogi volt a Heve. Hogy ez miféle szó: nem tudom, Lehet, hogy magyar, az is lehet, hogy tót. Lehet, hogy a Woda tót szóból —7 ami vizet .jelent — csinálódott, hi­szen a régi téglavetők és égetömesterek tótok és lengyelek voltak. Mindez nem fontos, mert itt bennünket az érdekel, hogy Bogi volt a neve a téglagyári vizesgödröknek, aminthogy Bogi volt a neve annak a lágymányosi téglagyári gödörnek is, melynek ma feneketlen tó a neve és máig is korcsolyapálya. Nos a Christen-telek szóbaiilévö Bogi-ja volt a kezdete a mai büszke budai korcsolyapályának. Hát bizonyos, hogy igen egyszerű korcsolyapálya volt ez! A hátsó terében ott volt a táglaagyag le­fejtése után megmaradt omladékony, ásott mairt, mely mint magas fal meredt a tó fölé. Nyáron millióm szór milliómnyi béka és iiúriadszor miriád- riyi szúnyog, esi bor, ebihal, parti fecske és te­mérdek vízisikló tanyája volt ez a Bogi. Ott, ahol ma nyáron a villamos, télen a korcsolya siklik, ott, a Bogi békanyálas vizei fenekén a siklókígyó sik­lott. Igen szép volt ez, főleg nyáridőn, midőn a méla budai hold fürdött a Bogi tengerében. Télen befagyott a pocsolya. Ha befagyott, egy göcsörtös póznára zászló röpült fel, egy va­lamely vállalkozó lesöpörtette a havat a jégről, szép hósánccal kerített el egy szérűnyi helyet, a sáncot teletűzdelte kicsi fenyöfácskákkal és máris készen volt a pálya. Aki egy picsát, azaz egy hatost, vagyis hat ’•Ari krajcárt, helyesebben tíz új krajcárt fizetett, láncon belül korcsolyázott. Aki nem fizetett, az korcsolyázott, de a sáncon kívüL Belül korcso- iztak az unaságok, kint korcsolyázott a népség, eg suszterinasok, azaz mai nyelven dpészta- ncok, ami igen szép újmódi szó. Hétköznap zongoraverkli szólt itt Sánta ,,i-ranzstädler” legény volt a verklis, azaz ferenc­városi ifjú. Fnanzstadt: ez volt a verklisek ős­hazája. Az jicalegények Hamburgból, a szabó­legények Krakóból, a kéményseprők az olasz Svájcból, a verklisek a pesti Fraznstadtból jöttek Budára. Nadrágjuk térdben szűk, bokában bő, fekete Lampaszos pepitanadrág volt, amihez kurta zeke és picikarimájú barna, kemény, úgynevezett ,-Szidi kalap’" járult A verkli zengett. Oh Planquette, Offenbach és az öreg Strauss keringőit zengette. Zengette a „Natalia Búcsúját”, de a „Dunari walzert” is, sőt a szép Czepperl polkát is. Nem berlini álnéger Dsezzet zengett. Vasárnap Budakesziről bevonult a sváb-ban­da: a rezesbanda. Sikoltott a klarinét, recsegett a trombita, búgott a vadászkürt, dörgött a pózon, hörgött a bombardon, csengett a cintányér, csilin­gelt a háromszög, buffant a nagydob és pergett a kisdob. Igen szép volt. A kis sváb cselédlányok együtt énekelték a Hoppczapedlit a bandával: Mit dem schönen, jungen Herrn, Tanz' i' Zapperl-Polka gern, Mit dem olden mag? i’ net, Libea tanz’ i’ Zepperl neti A fenyögalyas sánc mögött óriási hóember állott, fején lyukas kosár lóvén a kalap, koromból lévén az orra, facsutakból a pipája. Igen szép volt! A hóember körül virágárusok ütöttek ta­nyát Mindent lehetett itt kapni, ami megehelö és főleg ami megiható volt. Azaz kapható volt itt: virstli és szafaládé, sültszalonna és cigány - pecsenye, sülthurka és sültkolbász, még citro- nyos kolbász is. Továbbá: sülttök, sültalma, pat­togatott kukorica, tökmag. Es elsősorban: rósz- topcsin, forralt bor (fűszeres és citromos ital), forró mézes pálinka, rum teával (nem tea rummal) és forró serleves. A hölgyek nem nyakigérö macskanadrágban és terdközepigérö rokolyócskákban, ellenben szép, rendes, bokán alul érő, illedelmes, vastag gácsi- posztó szoknyában korcsolyáztak. Fejükön kis kacér prémcsal ma, azaz kucsma volt. Hódprémből avagy fókaprémböl ,azaz Sealskinböl való, nem mint ma, nyúl-szkinböl, birka-szkinböl és macska- szkinböl. Szoknyájuk és kurta kis mentéjük len­gyeleden volt prémezve és zsinórozva. A nyakuk­ban láncocskán lógott a karmantyúcska, azaz muffocska. Az urak cilinderkalapban és zsakett­ben korcsolyáztak. Az uraságok görbeorrú szíj jazott korcsolyát, a népségek szíjjazott fakorcsolyát, a suszterinasok madzagos lólábszarcsontot, csiszonkát, azaz irin­gót kötöttek. Némelyek csak a féllábukra kötöt­tek lócsontot. A legalsó osztályok csak csúszkál­tak, a még alsóbbak csak néztek. Egy kis fa-kalyiba volt a melegedő. Kicsi bádogkályha izzott benne. Terebélyes budai ma­mák ültek a kalyibában, mert mama nélkül nem lehetett idejönni! A mamák ültek, fehér harisnyát kötöttek, gesztenyét ettek, cselédekről, disznótor­ról, a mákospatkó sütésének titkáról, karácsonyi nagytakarításról és a Rozik, Katik, Lénák, Rózáik, Bébik, Mérik, azaz a cselédlányok gazságairól csevegtek. A Christen-telket csak a hold világító meg. Az Országút alacsony házikóiban lágyultak a függő petróleumlámpák. Kigyültek a szomszédos cégérek színes lámpásai, úgymint a Fekete Petek, a Vad Óriás, a Három Almásszürkc cégérei. Ki- gyult a lámpás a Kresslbauer fűszereseknél, az Augenstein röfős-gyolcsoséknál, a Faludi pékek­nél. Megszólalt a régi Szem János Ispotály csen­gő harangocskája. A havas téli estére ráborult a kékeilő budai alkonyat. Este volt, öt óra volt Késő este volt. Illett hazamenni. Otthon bőséges, régi, igazi budai ozsonma varta a kisasszonykákat és a gavallér úrfiakat. Csokoládékévá és kuglhupf a rojtos, tarka abro­szon, torta és befőtt az üvegtálon, a félbevágott őszibarackban egy-egy meggy vagy cseresznye- szem. A kályha duruzsolt Édes szivarillat szállon­gott bent Kint a hó szállongott és a lámpa­gyujtogató meggyujtotta az utcai petróleumlám­pákat. Szánkók csilingeltek, mert ötven éve még a Természet is becsületes volt Nem volt csaló. Té­len tél volt A tél sem hazudott Mindenki becsü­letes volt, az volt a tél is. Novemberben leesett a hó éa márciusban elolvadt. A tél rendes budai öregapó volt. Szaikállat hordott, nem borotválta a bajszát. Ilyen volt a budai Christen-telek. Bundavásár lás •lőtt Győződjön meg mélyen leszállított olcsó áraimról csak mig a készlet tart olcsó CSERY GYULA I., Bástya-sétány árak E hirdetés előmulalátn 2»/o pénzt Ari renflert-o^nyi kap Hétfőn, december 20-án a Hollós Mátyás Társaság irodalmi estét rendezett a Gellértszálló zeneennében. Nagy és disztingvált közönség hall­gatta végig a műsort, melynek számai a követ­kezük voltak: 1. Megnyitó; mondta,: dr. Hennyey Vilmos 1 elnök. 2. Gróf Zichy Nándor: A magyar idegenfor­galom kulturális és gazdasági értékei. 3. Versek, Arany János és Kiss Menyhért • költeményeiből szavalta: Kátay Valéria színmű­vésznő1 4. Di. Pávai Vájná Ferenc: A termális vizek ertedete és gazdasági jelentősége. 5. Dr. Lippay Gyula: humoros novellája és végül 6. Költemények, irta és felolvasta: Kornál István, >' A jólslkerült előadóest után társasvacsora volt Gundel polgári éttermeiben és a társaság sokáig maradt együtt a fehér asztal mellett. A Hollós Mátyás Társaság estjének bővebb mél­tatására egyébként még visszatérülik. _________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents