Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-02 / 48. szám

2 _______Budai Napló I,i:i^-de<pmt><'r del

kezesére fogok állani. Én viszont minden erőmmel azon leszek, hogy a kerületet én- deklő ezek a fontos kérdések állandóan napirenden maradjanak és onnét csak akkor kerüljenek le, amikor már eredményesen meg is oldódtak.

•— Mélyen tisztelt Hölgyeim és Barátaim! Még egyet! Polgártársaimnak minden közérdekű ügyben mindenkor rendelkezésére fogok állani s azon leszek, hogy ezt a Társaskört a kölcsönös megbecsülés, egymás és a város iránti szeretet érzése hassa át, mert csak így lehet ■maradandót alkotni. Tudom és vallom, hogy aki a közvéleményt a maga céljaira akarja felhasználni, anélkül, hogy v maga is használna neki. — az önmagát csalja meg. — Közszereplésemben mindig ezt tartottam szem előtt és talán ennek a magatartásomnak köszönhetem, hogy íme most is érdemeimet messze túlszárnyaló megtiszteltetés ért azzal, hogy ennek a Körnek elnökévé választattam.- Én tiszta szívvel és őszinte hálával J öszönöm a Ti bizalmatokat és életem munkájúivá igyekezni fogok bizonyságot szolgáltatni arról, hogy nem méltatlant emeltetek tisztségre.

Szűnni nem akaró tapssal. sokáig lelkesen ünnepelte a közönség a Társaskör új elnökét. Utána

ZBORAY SÁNDOR DR.

szólalt fel. ígéri, hogy mint a Kör társelnöke méltónak igyekszik bizonyulni az előlegezett bizalomra és minden erejét és képességét a főváros egyetemének, de elsősorban a kerület érdekeinek szolgálatába állítja. Itt évtizedek mulasztásai várnak pótlásra, de örömmel állapítja meg, hogy az alkotó munka a városszabályozással már megindult és a közeljövőben már he is fejeződik. Csak arra hívja fel az itt megjelent illetékes tényezőket, hogy a kerület nagy átalakítása lehetőleg úgy hajtassák végre, hogy megmaradjon ennek a városrésznek nagy törtére mi múltja. Az a veszély is fenyegeti a kerület polgárságát, hogy évszázados lakhelyéről kénytelen eltávozni és átadni helyét másoknak. Ez a fenyegető népmozgalom nem áll a főváros érdekében, érdemtelenül sújtaná a kerület pol- I gárságát. amely mindig pontosan teljesítette kötelességét. A'em szabad földönfutóvá tenni.

Alig fejezte be beszédét Zborav Sándor, felállott a helyéről Karafiálh Jenő főpolgármester — távozni akart. A közönség azonban azt hitte, hogy fel akar szólalni és szívósan hallju- kozni kezdett. \ főpolgármester nem tudott ellen tállani a közóhajnak és szellemességtől sziporkázó, rögtönzött kis beszédet mondott:

— Nem azért jöttem, hogy beszéljek. Hanges rangrejtve akartam ittmaradni, hogy vigyázzak azokra az ígéretekre, amik itt elhangzanak;

vájjon be is váltják-e? (Nagy derültség.) Szívéből gratulál a két új elnök megválasztásához. Ezek nem fognak pihenni, ezek dolgozni fognak. Megsúgja Zsivay Tibornak, legyen rá ehkészülve: állandóan szekirozni fogják. (Viharos derültség.) Sajnálja, hogy el kell innen sietnie, másutt is meg kell jelennie. IMa már a főpolgármesternek is éppúgy kell pendliznie, mint a színészeknek. I Hosszan tartó, általános nagy derültség.) Annyi ideje azonban van még, hogy kijelentse: Óbuda legyen nyugodt, az ő érdeke nem kerületi -érdek többé, hanem a főváros becsületbeli ügye! Szűnni nem akaró lelkes tapssal köszönte meg a hallgatóság a főpolgármester szavait. Utána

vitéz Pólya Antal dr.

szólalt fel. Boldogan állapítja meg, hogy olyan kiváló emberek adnak a jövőben irányt Óbuda fejlődésének, hogy az alvó csipkerózsikából boldog királynő lesz. A régi romokon új város fog felépülni: ezt jelenti, hogy Terbócz Imre jött ide munkát vállalni. Az ő iránta érzett nagyrabecsülése és szeretete hajtotta a frontra, hogy a meginduló küzdelemben szerény tehetségével, de minden erejével rendel kérésére álljon. A saját programja négy szóból áll: az orszáe

A Budai Színkör lebontásával kapcsolatban az új. budai színház kérdése felé fordul az általános figyelem. Mint ismeretes, a főváros elhatározta, hogy a létesítendő állandó színház helyéül a Horváth-kertet, vagy a Tabán északi részét jelöli ki, olymódon, hogy ez a színházépület zárná le a Tabánt. Úgy határoztak, hogy ilyen értelemben írják majd ki a pályázatot is az állandó budai színházra, közben azonban oly esemény történt, ami hosszú időre lehetetlenné teszi, hogy a terv megvalósuljon.

A pályázat elé ugyanis nem várt akadály gördült. Az történt, hogy közben bárcziházi Bár- czy István áltamtnkár azt a tervet vetette fel: az Erzsébefhidtól a Vérmezőig létesítsenek felvonulási diszutat és ennek a diszútnak a vonalába beleesnék nemcsak a Bethlen-udvar és a tabáni park egy része, hanem elpusztítaná ez a diszút a Horáth-kerfnek azt a részét is, ahol a Budai Színkör állott. Bárcziházi Bárczy István tervével már foglalkozott a Közmunkatanács is, de nem hozott határozatot, hanem a tervet a kormányhoz tette át, minthogy a felvonulási diszút akkora költséget igényelne, amekkorát sem a Közmunkák Tanácsa, sen a főváros nem vállalhat. Most a kormány előtt fekszik ez a terv, amelyet valószínűleg minisztertanácsban fog tárgyalni addig

gos politikában Darányi, a városi politikában Zsitvay', a kerületében: sulim cuique: mindenkinek megadni azt, ami jogosan megilleti, végül a célkitűzéseiben: a béke! Ma Szükség van minden magyarra, minden testvérre. A világ megbolondult, háború, és vér szörnyű képe mered ránk, iramlik a sárga orkán vakító fénye, mindenütt reng a föld. a társadalom legalsóbb rétegei döngetik a kaput: össze kell fogni mindannyiunknak egyetlen^ egységben. A vezér szar va legyen irányadó és' nem a portyázó kalandoroké. Le kell törni, el kell tiporni minden olyan lazítást hirdető „izmus“,-t, amely az egységes állásfoglalást akarja elgáncsolni. Egy nagy eszmében kell mindnyájunknak egymásra tar lálnuk: a Szent Istváni eszmében! Lelkes taps volt a lelkes beszéd megérdemelt jutalma.

Kézdi-Kovács László a Rómaifürdő Egyesület nevében régi római módon babérkoszorút hozott az új elnöknek, Ilarrér Ferenc a „Via Antica“ ügyet ismertette és jelentette, hogy minden valószínűség szerint meg is valósul. Dr. Kovács Istvánná, dr. Rózsa Zsigmondné, Reisinger Gyula és Magasház}' Mihály felszólalása után a késő éjjeli órákig maradt együtt az ünneplő közönség. A rendezés fárasztó munkájáért Beke Mózes igazgatót illeti dicséret.

is azonban megakadt minden olyan terv, amely a Krisztinaváros rendezését szolgálná.

Ezek közé tartozik a budai színház építése is. Amíg a kormány nem határozott a felvonulási diszút dolgában, addig céltalan lenne a színházi pályázat kiírása is. A pályázók természetesen elsősorban az iránt érdeklődnek, hol akarja a főváros a színházat felépíteni? Mert hiszen kalkulációik attól függnek, megfelelő-e ia hely forgalmi és egyéb szempontokból >a színház részére.

Úgy látszik, a budai színház dolga is úgy fog végződni, mint annakidején a Nemzeti Színházé: lebontani lebontották, de új színházat nem építenek a Helyébe.

Reméljük, hogy a kormány minél hamarább elveti a felvonulási diszút tervét, amely tönkretenné az egész városrészt, de addig is megakadályoz minden olyan építötervet, amely Buda fejlődését és a Krisztinaváros rendezését szolgálná.

Ennélfogva korai minden tervezés. Nem valósulhat meg a „Déryné játékszín“ sem, amelyet a Budai Napló is ismertetett és amely a Tabánban akarta felépíteni az új színházat, kapcsolatban a szabadtéri színpaddal, amelyet most váratlanul a Margitszigeeten épit fel a Közmunkák Tanácsa.

A kiskereskedők érdekeiért küzd

Magyar Detailkereskedő

Szerkeszti; KERTÉSZ IMRE

Panaszos levél

Mélyen tisztelt Szerkesztő Ür!

A Városmajor felett elterülő vil’anegyed egyik sűrűn lakott utcája, a Hertelendy-utca Ennek az utcának páratlan oldalán a gyalogjáró olyan állapotban van, hogy az nem egy világi- város villanegyedének, de egy vidéki kisvárosnak is szégyenére vá'nék. Többízben levélben fordultunk a főváros útépítési ügyosztályához is kértük a gyalogjáró rendbehozatalát. Kérvényünkre még csak választ sem kaptunk. Reméljük, hogy a Budai Napló, mint minden budai ügy szószólója útján fe’figyelnek az illetékesek a gyalogjáró mai tardthatlan állapotára és sürgősen intézkednek annak kijavítása iránt.

A Hertelendy-utca lakói.

Uj Lipótváros világ- a városi látványossága.

Diszkrét szórakozó, előkelő találkozó hely. Csa ládias hangulat Este zene. Kitűnő italok, török kávé, választékos büffé. Polgári árak. — Budaiak közkedvelt összejöveteleiket itt tartják. _______V.. POZSONYI-UT 41 SZ — TELEFON

A N

emzeti Egység Pártja I. kerületének pártvacsorája. Az ,,öreg Diófa“ különtermében tartotta november 30-án a Nemzeti Egység I. kerületi szervezetének rendezésében első őszi párt vacsoráját, ’ amelyen H o ó r-T e m p i s Móricz kerületi elnök vezetésével az I. kér. fővárosi bizottsági tagjai teljes számban résztvettek. Elsőnek dr. H o ó r-T empis Móricz kerületi elnök beszélt a továbbfejlődés és a nemzeti megerősödésről, utána vitéz Somogyi Béla, Gömbös Gyuláról emlékezett meg, majd beszédében ki- I tért külpolitikai kérdésekre is, Tóth Gábor fővárosi | bizottsági tag a közterhekről szólva, főként a gáz-,

! villany-, víz- és villamostarifáknak leszállításában látja a kisegzisztenciák további boldogulásának lehetőségét. Dr. P á 1 y i Gyula fővárosi bizottsági tag szerint a Nemzeti Egység Pártja. I. kér. szervezete az ígért szociális intézményeket a fennálló anyagi körülmények figyelembe vétele mellett mind megvalósította. özv. vitéz Marsovszky Györgyné, az .1. kér. női tábor vezetőjével együtt megjelentek, az Összes női szervezetek vezetői is. A párt vacsora résztvevői, közöttük Terbócz Imre és Haller Ferenc országgyűlési képviselők részvételével kedélyes hangulatban maradtak még sokáig együtt. Az est sikere, dr. Nyulászy Alajos ügyvezető elnök buzgólkodásának eredménye.

J-VIRAAG ILONA MOVÉSZETHSKOLÁJA

II , MARGIT KÖRÚT 64a.

_______________TELFFQS : 166 027

„A bútor“ havi folyóirat-, minden, egyes számát nagy érdeklődéssel várja a> bútor-szakma éppúgy, mint a berendezkedő magánember. Érthető is, mert minden számban bő képanyagot hoz a legjobb és legszebb lakásberendezésekről és egyes bútorokról. Cikkei és közleményei pedig a bútortervezőnek és készítőnek adnak felvilágosítást a legújabb eljárásokról, szerkezetekről stb. A lakásberendezések mellett közölt alaprajzok kitünően tájékoztatják a berendezkedő magánembert is a legészszerübb lakás-elrendezések felől. Előfizetési díja évi 8.— P. Szerkesztőség és. kiadóhivatal: Budapest, VIII., Horánszky-utca 8. sz. Telefon: 136—080.

Sugár rádió, csillár. Írógép, kerékpár és villanyszerelési szaküzlet. nOIIhy InlK OS KŐIIG

Buda nem juthat színházhoz a „felvonulási diszút" miatt

Mikulás bácsi és az egykori Budai Kisfiú

Irta: BEVELAQUA BORSODI' BÉLA

A dolog úgy kezdődött; hogy Hüduska Testvérke igy szólt Öcsikéhez, az Egykori Budai Kis. fiúhoz. „Még-ennyiszer alszunk és jön a Mikulás"!

„Ennyiszer": ez öt ujjacskát jelentett, Hil- duska Testvérke öt gyermeki ujjacskáját, vagyis tenyerét; azaz ötöt. E tenyér kissé tintás volt, mert Hi duska Testvérke már iskolába járt, viszont Öcsike még nem. Hüduska Testvérke tehát nagy volt, Kisfiú pedig kicsi volt.

„Ennyiszer"! A Kisfiú megnézte a saját tenyerét. Maszatos volt. Testvérke számolt; Egy, kettő, három, négy, öt! öt! — mondotta a Kisfiú. Sok!

Sok. csakugyan sok volt, mint a szerecsen- emberek számára a három, ami szintén igen sok. Borzasztó dolog öt estét kivárni ...

Este Testvérke és Kisfiú számolták az alvásokat. Már csak négy, már csak három, már csak kettő alvás volt hátra. „Aludás", mint a Kisfiú mondta.

Végre eljött a nap, a nagy. boldog nap, melynek estéjén eljön a Mikulás Bácsi! Igazán jön? — kérdezte a Kisfiú szorongva. Nna! — mondotta Hi'duska Testvérke erős nyomatékkai — a jó fiúkhoz jön! Rossz fiúkhoz nem jön! Aki Jó volt — mondá Anyuka, a gyönyörű, fürtöshajú Anyuka — ahoz jön! Biiizony! — mondták a Nénik; úgymint Terka Néni, Tóni Néni, Vilma Néni, Műi Néni vagyis sok Nénik. Bizony! — mondta a szép, fekete, göndörszakállú Apuka. Vagyis a család, az egykori boldog, drága; felejthetetlen budai Család. Ami ma már nincs, csak Hüduska Testvérke van. A drága, okos, hü Testvér: akivel Budai Hárombék Effendi ma este, zimankóé téléiötti estén, meg-nt csak ott ül egy igen-igen újmódi budai házban és várja a Mikulást.

Ott ülnek, két öregségbe bandukoló testvérkék. E’őttük a régi kávésfindsa és rajta a fecske, vagyis a „Fecskés Findsa". Negyven esztendős findsa. Régi findsa.. . Apuira és anyuka is ott vannak, csakhogy már kép és emlék formájában. Óh. Tyl-T.yl és Myl-Tyl, a két testvérkék is így emlékeznek nagyapóról és nagyanyáról a Maeterlinck flamand mesemadaráról szóló Kék Madárban. L'Oiseau bleu: Kék Madár, azaz Boldog- ság-Boldogság, azaz Emlékezés. Emlékezés: azaz Gyermekség. Buda, azaz Emlék, vagyis Álom tündéri mese, szebb, mint amit Krisztijén Andersen, a dán meseköltő álmodott. Álom: Mikulás Megelevenedett Bábú, drága fehérszakállú. piros és kék aranyosköntösü püspöksüveges Papbácsi

I Mikulás Bácsi. Van neki puttonya, puttonyjában piros Masánszky-a'ma, dió, mogyoró; füge; datolya. Van benne Szent János kenyérke, narancs, naspolya, medvecukor, krumplicukor, csokoládé. Van benne szaloncukor, mandula, mazsola és még csokoládé. Es van benne asaa’tszüva, aszaltkörte, aszaltbarack és még sok, sok csokoládé...

Es van a Mikulás Bácsinak szép aranyos botja. Igazi Mikulásbotja, olyan Mikulásbot, olyan görbe és aranyos. Es van Mikü ás-szakálla, éppen olyan, mint Zahradincsek bácsinak, a házmesterbácsi apukájának. És van neki, — hm; van neki, van... virgácsa is. Virgács. Hát igen, van rajta piros szalag, meg falovacska, meg ezüst papirosban cukor, de mégis csak virgács. Es hátha csak virgácsot hoz?

Nna, meglátjuk! — mondotta Hüduska Testvérke ezelőtt pontosan ötven évvel, Budán, kékei'.# budai alkonyaton, a régi, régi házban. Gye. re! — mondotta öcsikének. Mentek. A Terka néni szobájában volt eldugva valami, amit a kislány a matrózruhás, vastageopfos Hüduska Testvérke sajátkezüleg csinált Anyukának Miku ásnapra. Gesztenyetartó. Jaj de szép! — mondotta a kisI fiú.

Hát nagyon szép volt az a gesztenyetartó táska! Hüduska varrta ki pirossal és kékkel. Pa- mukkal. Pirossal vo't kislingelve a széle, kerek oakkosra. Friss Gesztenye! volt rá klvarrva. Piros pamuklsal. Gyönyörű gesztenyefagallyak voltak rajta, érett, tüskés gesztenyéikkel. Kék pa- mukbó! klvarrva szép kék gesztenyék. Középen a gesztenyetartő négy csücskét piros csontgomb tartotta össze. Igen szép piros gomb. Majd hoz apuka stütgesztenyét és beleteszik és mikor jön a Mikulás, odaadjuk Anyukának! Csak nem szabad neki élőre megmondani.

Na eljött az este. A Kisfiú ezen az estén nagyon, nagyon jó volt. Tüntetőén jó volt. Többször megkérdezte: Ugy-e Anyuka,; én naagyon jó vagyok? Ült és várt. Ü t: nem mert megmoccanni, mert azt hitte, hogyha bármit is csinál, abból valami rossz lesz. Inkább jó volt és ült.

Az estét feszült várakozás tö'tötte be. Valami készült. Marika, a rutén cselédke lótott- futott. Jön a Mikulás. Valami titokzatosság ülte meg az egész házat. Va’ami nagy csoda valami nagy Misztérium Ígérete és igézete ült mindenen. A nagy kerek ebédlőasztalt kihúzták. A fáiméiul a tizenkét nagy, bordóplüssös, fehér porcéi- lángombos széket odaállították az asztalhoz. A Kisfiú is segített, mert 6 ma nagyon jó vol. A két hatágú kárpsgyertyatartót meggyujtották! Anyuka édes. otthon5'latú virágfüstölőt szórt á fehér cserépkályha fiókjába. Habakuk, a komoly fekete kandúr piros szalagot kötött a nyakába. I A Jessy kutya a szép új csörgösövét vette fel! j A- Kisfiúra kék bársonyruhácskát, csipkegallért, lakkosövet. fehér istirimplit és lakkos' topánkát . adott anyuka. Mán ka a fokete ruháját vette fel.

fehér főkötöt és köténykét kötött magára és fehér keztyüt húzott a kezére. Jön a Miku’ás.

A Kisfiú igen jó volt. Aludás: az nagy biztonság. Aludáskor a Kisfiú mindig igen jó. A Kisfiú addig mímelte az a'udást, míg csakugyan, elaludt a régi nagy kanapé sarkában. Egyszerre csak felébredt, hallja: Itt a Mikulás!

Hát ott volt! Ott á lőtt a szoba közepén, a tizenkét gyertya és a nagy, csipkés függőlámpa fényében. Nagyon szép köpenyege volt, majdnem olyan, mint az apuka pirosvirágos fürdököpenyet ge, de mégsem olyan, mert szép fehér cicaprém volt rajta, olyan, mint a vatta.

Volt puttonya is, olyan, majdnem olyan, mint az a puttony, amiben a házmesterbácsi, a fiatal Zahradincsek bácsi hordta fel a szenet a pincéből. De mégsem olyan volt, mert aranyos papirosból nagy Kereszt volt rajta. A szakálla is olyan volt. mint a házmesterbácsi apukájáé, az öreg Zahradincsek bácsié, de még sem olyan volt, mert nagyobb volt és az is vattából volt

Nagy, aranyos Mikulásbotja volt, igazi Mikulásbot. Ilyen nincs a házmesterbácsi apukájának! Olyan Miku ás kalapja sincs, mint ennek a drága, jó, öreg Mikulás-bácsinak. Hm, mi volt a markában? Jaj... A markában óriási nagy virgács. Megszólalt, egészen úgy, mint a házmesterbácsi apukája, a Zahradincsek bácsi.

No csak, urficska, jó urf.cska? Fogadja szó izs eszi meg spenótka izs soskácska izs iza meg tejecske? Aludja szipen ebid után izs nem ki- noza Habakug macskacska? Imádkozza mindig mikor feküdi le este? Mikor anyacska mosdatya nem bőgi? No csag?!

Nem, nem, óh nem! — fele te Apuka, Anyu- Iá, Hüduska Testvérke és Marika, a rutén cae- I lédke. Jessy kutya és Habakuk macska furcsán öaszenéztek, de nem szóltak. Óh ez a Kisfiú mindig igen jó volt! — mondta a Nénik Kara. (Terka Néni, Vilma Néni, Etelka Néni, Tóni Néni és Mik Néni) a méy, komoly, szent, igaz, meggyőződés szívből jövő, fuvolázó rézüsthangú althangján.

7 Nocsag a kor megvan jő! mondá Mikulás bács’. Nocsag, agyai pacsi Mikulazskó bacsika- nak! Dobzse mladi, panlcu! Tál —

A Budai Kisfiú hata’mas és bátor pacsit A Mikulás bácsi lehajolt és megcsókolta a Kisfiú fejét. Erős bagó és rosztopcsinszagű volt a Mikulás bácsi. Majdnem olyan, mint a Zahradincsek bácsi. Zsákjából piros papirosba csavart csodákat vett elő. Diót, piros almát, mogyorót, mandulát, narancsot, datolyát és csokoládét. És aszalt szüvát, aszalt barackot és Szent János kenyérkét. És édesfát és krumplicukrot és árpacukrot és medvecukrot és még csokoládét. És mazso’át és aszalt szőlőt és naspolyát és még sok, sok csokoládét. És egy gyönyörű szép pirosruhás, pUspőksüveges. igazi Mikulás-szakállas. Mikulás-botos Mikulás-bábut.

És ekkor elöál’ott Hüduska Testvérke. Hollófekete bodri haja szép copfba volt fonva és piros szalaggal felkötve. Csülogó bogárszeméve! Anyukára nézett és igy szólt, kissé elfogódott. csengő, az aranycsengettyü Hüduska hangon:

— Én, én csinátam Anyukának! — És átadta a kékkel és pirossal, a maga k's kezével kivarrott gesztenyetartót. Tele volt az pirosra sült marónival. (Apuka hozta a tálján gesztenye. sütöbácsitó’. Messer Beppótól. A Bombatérről.)

Jaj de szóép! -— szólt Tóni Néni, a Nénik Karának feje és lomyétáján keresztül müértöeu megnézte« a geszstenyetaiiUót. — Igggen szép! — mondá a Nénik Kara óeziist fuvolacsengésü, régi-régi budai nénihangon.

Apuka nagy metszett talpaspohárba budai saahegyibort töltött és megkínálta vele a Miku ás- bács'it. — Gyaknyem peknye! — mondotta a Mi-, kulásbácsi. Apuka s&jép pöttyös, négyszegletes Kubaszivart adott a Mikuásbácsinak. A Mikulásbácsi a füle mögé dugta a szivart. — Gyaknyem peknye! — mondotta és ráköszöntötte a borocskát az egész kedves famil’ára. Na zdrównyem!- mondotta. A hata'mas pohár bort odaöntöíte a bajusza és szakálla közé, a szájába. Dobre fino!- mondott^ és elköszönt. Élénk rosztoposinillat és Boldogság volt, amit a sugárzó gyertyafényes, füstölőü’atcs szobában hagyott. Boldogság, aminek emlékétől szebb ez a censurajavaslatos fer- telmes plebejusi, höbörödött 1937.

*

Ilyen vo t az egykori budai Mikulás-esl. Az egykori Kisfiú, sajnos mire Budai Hárombék Effendivé szürkült, az összes tudnivalókat megtanulta Saint N’cholról, a toursi püspökről, Ni- kolaosról, a barii és a másik Nikolaosról, a myrai püspökről. Ismeri a Mikulás-legendát keresztül- kasul, ám ettől csak vénebb és nagyobbfejü lön. ám boldogabb nem. — Das Unbehagen in der Kultur — írja Rousseau nyomán Sigmund Freud. Budai Hárombék Effendi azóta azt is megtudta, hogy a Pan Mikulasko az öreg Andrjusko 2iah- radincsek bácsi volt. A tudatosság igen keserves dolog.

Minden elmúlt, mint a tavalyi hé. A régi Ház; a Nénik Kara, Habakuk, a macska; Zahradincsek bácsi, vagyis az egész régi Buda és az egész szép régi úri, magyar élet. Mindenki elment, aki valaki és valami volt és senki, semmi jöttmentek ültek helyükbe, sült gesztenyék ügyes kikaparéi, akikkel Budai Hárombék Effendi nem ül le egy p'arczi gyékényhez.

Csak egy maradt meg: a piros és kék pa- mukkal kivarrott Gesatenyetartó. Testvérke Ula- ton gesztenyét tesz bele. A gesztenyeülat párájában megjelenik a régi, budai Mikulás-este emléke. Kedvesebb, mint egy régi londoni Este Dickens valamelyik Beszélyében, mert: Budai Mikuláseste ...