Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-17 / 24. szám
Szent Gellért-pezsgfffílrdö eyogvfűrdO VIZGYÚGYINTÉZET Külön förfi- öl nöiotitóly. A legmodernebb berendeld« Római pari — a Hóv mosíohagyermeke A gyakorlati életben úgy szoktuk meg, hogy egy fürdő és nyaraló telep fejlődése a jó közlőké* ti és nyomán indul meg. A Római-fürdő, Csillaghegy a rossz közlekedés ellenére jutottak el a sikerig. Ezután joggal várta az érdekeltség, az ott üdülést keresők ezrei, hogy a HÉV legalább a saját jól felfogott érdekében, a maga részére is hasznosíts ni akarja e fürdők sikerét és jó közi eke dóst biztosit oda. Ezzel szemben mérhetetlen és jogos panaszok áradata özönlik a helyiérdekű ért heteden politikája ellen. Csak néhányat a kirivób- bakbóJi: Ritkán, rövid és zsúfolt vonatokat járat. Egészen érlhetelen alapon készül a díjszabás. Ró mai-fürdőig még el lehet jutni a 30 filléres jegy gye', de innen a népszerű és nagyon látogatott Csillagfürdöhöz újabb 28 fillérbe kerül az ut — amely nincs nagyobb távolságnyira, mint 800 mé térré. Az érdekeltek ismételten és hiába kérelmezik, hogy a szentendrei gyors legalább nyáron áll jón meg Aquincumnál, Római-fürdőnél és Csillag hegyen. De a vonat gőgösen átrobog az állomáso kon. pedig a HÉV tud hatná,hogy nem járhat mindenki autón ezekre a helyekre, mert miből élne akkor ö? Az idejáró idegenek sem mind milliomo sok, ezek elől is kár a főváros közvetlen környékének ezeket a szépségeit elzárni, ha már ránk budai és pesti üdülésre vágyókra nem is gondolnak | lnIrtádO munkát jutányos áron kásxif VALI GABOR Klu4 budai e l m * 6 b i« f • stéa it. lslrolu»u. H. Tolofon híré: 1-568-63 __________ BUDA I PÉKEK RÁTKAI FERENC sütőüzeme II., R£FÉK-UTCA 4. SZÁM. TELEFON 1-532—79 /V r 4o 9 sülő- és cukrászüzem Miffw'lwVv' f. Böizörmányi-ut 36/a----------------készítményei egész Budán kedveltek. Auz lcsKa Pál Kenyérgyára U.# llorválh-u. 29. Y Telefon ; l«518-23. INTÉZETEK. KÁYÉBÁZAK, ÉTTERMEK SZÁLLÍTÓJA KENYÉR III- Zslgmond u. MI újság a városházán? elismeri 45 a Tel: l-53i-4B A főváros pénzügyi bizottsága pénteki ülésén tárgyalja .a Gellért-étterem bérleti ügyét. A polgár mester azt javasolja, hogy november 1 élői kezdve hat évre hosszabbítsák meg Gundel Károly szerződését. Az eddigi bért fogja fizetni Gundel, a nyers bevétel 4'/s száza'ékát. a mélyföldszinü polgári vendéglő és a fürdőcsarnokban levő biiffe után pedig 2.25 százalékot. Ezenkívül 2.25 százalékot fizet a söntésbevételek után is. Számos he lyiséget visszaad a szállónak. Az telmúlt évben 48.000 pengő volt a főváros részesedése a vendéglő után. Gundel most 6000 pengővel több bért fog fizetni, a visszaengedett szobák hasznosítása pedig további 22.000 pengő bevételt fog jelenteni a Geller Lszálló számára. * Hatalmas munka folyik a városháza város rendezési ügyosztályán. Készül Budapest uj, 5000-es átnézeti térképe, melynek hiányát nemcsak a hivatalos körök, hanem Budapest összes ingat lan tulajdonosai, építői is súlyosan érezték. 1908- ban készült a főváros utolsó térképezése. A ka rácsony körül megjelenő térképet körülbelül 100 120 pengős árban hozzák forgalomba. Ezer pél dányban nyomtatják ki a térképet, melyre elő kell jegyezni. Az ut- és csatornaépítési szakbizottság június 15 én, kedden délután félöt órakor a központi városházán Lamotte Károly dr. alpolgármester elnökletével ülést tartott. Az ülésen az 1937 ben fe'- merült rendkivü'i útügyi és kertésaeti kiadások Ifedezése tárgyában készült előterjesztést tárgyalták. A főváros kétt évvel ezelőtt a Honvéd1 u.ca, és a Szalay-utca sarkán 452 négyszögöles telket adó mányozott a belső lipót terézvárosl rdomátua oS# -lek helyett a Szoliter 24.749. hrsz. alatt levő 197 négyszögöle , telke., építhesse meg templomát. A kérési. Párto *® ‘ jesztik a közgyűlés elé, a Szalay-utca, »elkel el adlják 232.600 pengőért és helyébe megvesz, Szabadságién telket 160.000 pengőért. A városrendezési ügyosztály több érdekes telekeladási és ingatlanvásárlási ügyet terjeszt a szak- bizottság elé. így megvásárolják a Gyuky Pál- utca 12. számú ház telkenek egy részét, 29Cl négy szögölet. Ezt a telekrészt a Rókus-kórház Stáhly utcai hullaházának telkéhez csatolják, amely így egységes, szabályos terület lesz. Valószínű, hogy ez az ingatlanvétel kapcsolatban áll azokkal a tervekkel, amelyek szerint az uj Rókus kórház egyik épülettömbje ezen a Stáhly-Ulcai telken fog felépülni. A jövő évi nemzetközi eucharisztikus ünnepsé gek nagyrésze a főváros kegyurasága alá tartozó plébániatemplomokban fog lefolyni. A magasépítési ügyosztály megvizsgálta a kegyúri templomo kát és kápolnákat és elkészítette azok restaurálásának költségvetését, összesen 250.000 pengő, költ séggel kívánja a főváros a kegyurasága alá tartó- zó templomokat helyreállítani. Miután az összegre költségvetési fedezet nincs, a negyedmillió pengő póthitelként való megszavazását kéri a polgármes ter a közgyűléstől. idegenforgalom minden szépsége megtalálható lenne, amely páratlan lehetőségeket nyújt még most ls, m elrontott városszabályozási terv hclycehozd- sára, továbbá a világon úgyszólván páratlan gvóev- f'zsébet-sósfürdő forrásvédelmi területének kdejlódésére és egy igazi városi parkrendszer lees sere, s amelynek füstmentességét az úgyszól- van egész éven át kedvező szélirány biztosítja, ve- gu . a oi a sétálók a keserűviz-ivócsarnoknál a kellemest a hasznossal köthetnék össze. És mit látunk ? A MÁV töltésen belül eddig is mindent, am, kényelmes, egészséges és ami a sze met gyönyörködteti s amihez most újabbak jön nek míg a MÁV töltésen kívül a legfontosabb utak is burkolatlanok v»ov ni» „su , . . i ,, \ , agy °‘y sllfiny burkolatúnk, amiknél a legkisebb vidéki városkában is jobbakat találunk. Ezenkívül széltében-hosszában egészségrontó pocsolyák, vagy portengerek firnvék nélküli utcák, bekerítetten, lomtáros lelkek Lj res-gödrös bitumen-, vagy pláne salakjárdák,’ vagy még ilyenek sem. Mi szentimrevárosiak nem irigyeljük a városbeli lakosságtól az adójuk fizetésével szemben amugyis kijáró előnyöket,'de igenis kívánjuk (hasonló adófizető, tehát nem másod-, vagy harmadrendű polgárok), hogy a magas MA f töltésnél is magasabb tekintettel vétessék észre ez az elhanyagolt és nemcsak keserűvíz-forrásokban, de keserű könnyforrásokban gazdag (?) városrész. Kérjük, hogy a MÁV töltést, ha kihelyezése most nem lehetséges, azáltal tüntessék el, hogy minden hozzávezető zsákutca folytatásaként aluljárókkal vágják át a szükséges közlekedés bizlo sításául. Kérjük, hogy a Szent István sugár. (?) vagy kör- (?) útat egészen a Kelenföldi „Szent Imre“ pályaudvarig — legalább ideiglenesen — keskenyebb burkolattal és gyalogjáróval építsék ki haladéktalanul, úgy, hogy a kettős Szent-Évre az átmenő forgalom megindulhasson s az alsóvárosok végre az óriási kerülő utaktól megkiméltessenek. Kérjük továbbá a Tétényi út teljes kiépítését, hogy a Hév rossz közlekedési politikája által .melyet az »egységes közlekedési rendszer" széruma gyógyított meg) gyalogolásra kényszerült alsóvárosi lakosság végre a Tétényi úton át is közlekedési eszközhöz juthasson. Végül kívánjuk, hogy Szentimrealsóvárosnak, sőt egész székesfővárosunknak világhíres büszkesége: a borzalmasan elhanyagolt Erzsébet-Sósfürdő megváltassék, vagy legalább is szabátyoztassék (esetleg kisajátítás útján) és a védőterülete minden időkre biztosítassék és sétányokkal, ivócsarnokokkal, pihenőkkel láttassák el. Erre tisztelettel felhívjuk kiváló Főpolgármesterünk, Karajiűth Jenő figyelmét, aki csak a napokban tekintette meg a fürdőt is és szerezhetett közvetlen meggyőződést a fentiek jogosságáról. Teljes bizonyossággal reméljük, hogy illetékes helyen megértésre .találunk és a kettészelt város két részének cgybeforrasztásával az intéző körök az egyenlő elbánás és egyforma polgárjog elismerése alapján, nem fognak késni, MIKUL A GÉZA dr. B U dán SUGÁR-cipő megbízható! CTóBTClnakben is nagy választék I., Krlsztlna-körut 61. — Postapalotával szemben A Heiíésxelt Ssentimreváros Ha a természeti adottságot nézzük, úgy alig van szerencsésebb i'ekvcjsű városrésze a fővárosnak, mint Szentimreváros. És ha a gondozottságot tekintjük, alig van igo=- tohább sorsú városrész, mint Szentimrevárosnak az az alsó területe, melyet róla a MÁV töltés levágott és amely a kerületnek a nagyobbik fete, ahol a városfejlesztés nem az egyszerű itthoni szépséget és kényelmet, — de az idegenforgalom beláthatatlan lehetőségeit szolgálná. Ott van a Szentimre (Kelenföldi) pályaudvar, a nyugatról érkezők tömegeinek nyugvópontja, melynek kifejlesztésével mentesíteni lehetne a túlterhelt Keleti pályaudvart, sőt részben a nyugatit és délit is, úgy, hogy az utóbbiak költséges nagyobbfljsa szükségtelenné válnék s amely az előtte fekvő hatalmas méretű Etele-tértől kiinduló Szent István álon és Horthy Miklós hídon át a pesti, oldal felé irányuló forgalmat a legrövidebb és legszebb útvonalon bonyolítaná le. De ... ez az ábránd Szenlimreváros láthatatlanságánál fogva mégi sokáig ábrándnak látszik, mert amint azt Koncz Károly valószínűleg jól informált tollából, a Nemzeti Újság jun. 6 iki szamában olvastuk, a Szent István út ugyan Budapest legszélesebb útja lesz, de most csupán Szentimreváros belső részén épül ki és csak „majd valamikor“ vágja keresztül Kelenföldet. Azt kérdezzük, miért? Hiszen a bid létesítésének célja a Szentimre (Kelenföldi) p. u.-nak. a pestiek részére való közelebbhozása volt ! Azt kérdezzük, miért keltett a Horthy Miklós hid tengelyétől az átvezető utat visszafelé lekanyarítani? A feleletünk pedig az, hogy azért, mert a MÁV töltés úgy mint mindenben, itt is a fejlődés akadálya. Ez az a rettenetes kínai fal, melyen túl a semmi következik. Ettől a töltéstől nem látni azt a területet, mellyen Buda Párizsa megépülhetne, amelyen az Muda Kövei Irta: Néuieföy Károly ár. szfőv. tanácsnok II. íme, — egy csomó erősen sérült és hiányos kődarab együtt többet mond a városkeletkezés egész idejéről, mint a rendelkezésünkre ál ó ösz- szes okmányok; s teszi ezt nem teóriát alkotva, feltételezve, hanem helyhez kötött világossággal, mely arra tanít, hogy a XI. és XII. században, te hát abban az időben, mikor Buda varoskezdetei a történeti adatok homályában vesznek el, jelentős egyházi épületek állottak több helyütt, így a Gellérthegy tövében délen is, északon is, ugyancsak Óbudán több helyen, végül pedig fenn, a Várhe gyen is, melynek benépesítéséről! csak a tatárjárás utáni időkből van okmányszerű adatunk. Ha még hozzá vesszük azt is, hogy ezek a kö- töredékek, melyek egy határozottan körülírható stilus jellegzetes darabjai, ennek a stílusnak fej liidéstörténeiébe nem mint késői, meg nem érett utánzatok illeszthetők bele, hanem igenis a stílus európai fejlődésében lépést tartanak a példát adó nyugattal, lépést tartanak olyannyira, hogy a magyar föld stilusfejlettsége semmivel sem marad hátrább a környező területekénél, — akkor bátran mondhatjuk, hogy olyan részletes és határozott képet kaptunk Buda románkorbe'i életéről és műveltségéről, ami egyenesen meglepő. S anélkül, hogy az okmányszerű bizonyítékok értékét csak valamennyire is kicsinyelném, nem hallgathatom e. az oklevelekkel kapcsolatban gyakran felmerült gyanút, hogy nem hamisitás-e? A kő, mely kétségie'enül használatban vo't, me lyet kétségtelenül! az életnek készítettek, nem vagy aligha hamis, megtévesztő. Ha meghara- gusznak is az oklevetek tudós kutatói, de valaho gyan úgy érzem: mikor egymással szemben áll oklevél és régészeti le’et, igenis az utóbbinak kelt nagyobb bizonyító erővel bírnia, ('egalább is any nyira, hogy a további okleveles kutatást indokolttá tegye.) Bátran mondhatjuk tehát, hogy Budán, nem sokkal a város megalakulása utáni korból, már olyan fejlett társadalmi és közé'eti bizonyítékait kapjuk,.mely hatalmas templomokat tudott magának emelni. Hiszen ha az egyik már em'ített kőre gondolunk: a Gell értfürdő helyén talált pi'lérfej- re, idézzük emlékezetünkbe, hogy ennek a kőnek, tehát a hozzátartozó pillérnek szélessége több mint l m 30 cm., próbáljuk azután e'képzelni, hogy milyen templomnak kellett annak tennie, melynek pillérei 1 m 30 cm szélesek lehetnek. S egyszerre mege'evenedik előttünk a kő, mely már eddig is sokat mesélt és szemeink elé tárul egy hata'mas székesegyház, mely vagy már meglevő telepedte! terület közepén emelkedett a magasba, vagy legalább is tagadhatatlan vonzóerejénél fogva maga köré gyűjtötte a telepeseket. Jogosan város centrumot téte'ezhetünk fel — és mindezt nem az akkori főváros: Óbuda területén, hanem attól jóval délre, olyan helyen, ahol nemrég még lakatlan pusztaságot tételeztünk fel. A kövek beszéde nem hazudik: városjellegű település volt itt már ebben az időben is. Hasonlóan nagyarányú a Rudasfürdőben talált Cherub mérete is és így hasonlóan nagy épületeit: valószínűleg ugyancsak templomot tételez fel. Az egyedül lakott Óbuda gondolatától tehát hamarosan el kell térnünk és egy második lakógó col is kell keresnünk Buda mai déli részén, mely- lyel szemben a pesti oldalon szintén csak legutóbb felfedezett római castrum területén, a magyarok által használatba vett és még jó védelmet nyújtó római bástyafalak közepette, szintén kétségtelenül felvirágzik egy városi gócpont, — központjában egy kéttornyú, háromhajós, faragott kőből épült székesegyházzal. Uj városkép lép ezzel elénk, melyet egyedül a köveknek, — a földben gyökerező és a földből napfényre bukkanó köveknek köszönhetünk s ez a városkép sokkal kedvezőbb színeket fest a leteie pedő magyarokról is, akik olyan hamar bele tudtak illeszkedni nemcsak a keresztény életközös ségbe, hanem a kersztény formavilág közösségébe is, hiszen az itteni építészeti alkotások művészi szintje nincs hátrább a kor általános színvonalánál. Ne makarok azonban ezekben a kérdésekben elmélyedni, sőt azért is bocsánatot kérek, hogy eny nyíre a résztelekbe mentem. Mégis szükségesnek tartottam kissé elemezni a kérdést, hogy világosabb vá'aszt adhassak arra, mit is je'enthet nekünk néhány, — esztétikai megjelenésében talán megtekintésre sem érdemes — kő, amilyenekről bevezető szavaimban szólottám. Természetesen legmeggyőzőbb akkor volna a dokumentum, ha az eredeti helyén hirdethetné bizonyító erővel igazát. Másrészről azonban sok körülmény állja ennek útját, legtöbbször az, hogy ®6y egy kotöredék egészen véletlenül, egy egészen más jellegű épület testében, befalazva, vagy a fö'dből kerül e'ő, ahol nincsen is tovább helye, az épületet is legtöbbször tebontják, vagy átalakítják (épen ez teszi tehetővé a feltalálást) de meg a to vábbi sértetten fenntartás sem mindig biztosítható. Ilyenkor tesz egyedüli megoldás a múzeum, mely mint a hasonló em1 ékek összegyűjtője, még összehasonlításra is alka'mat ad, persze azzal a kötelezettséggel, hogy mint legfontosabb adatot, a lelőhe’yet gondosan megrögzilse és feltüntesse. Mégis, — ha tehet arról beszé'ni, hogy _ valamely tet et a helyén maradjon: a városlélek erősítését szolgáljuk, mikor az otlmaradást szorgalmazzuk. Úgy érzem, alig tagadható, hogy a városmult nemes hagyományainak elevenné tételét, — a mai életbe való átszövését jelenti, hogy az óbudai Raktár utcai város i házak előtt, egy kis, szerencsés körülmények folytán kihasítható járdaszi getecskén ott állnak az első keresztény kápolnának, a IV. században épült cella trichorának a'apfalai és hirdetik, hogy a nagy római birodalomban egyre jobban tért hódító kereszténység diadaiútján ide Pannóniába, annak ke'eti határszélére eljutott és itt gyökeret vert a lakosság között. A Margit körúton, a régi Szent János kórház kertjének fala helyén, melyet régebben hirdető* láb'ák sorozata takart el, egy faragott kövekből épített bástyafal látható, komor és súlyos, mint azok az idők, amelyekről beszél. A Buda tövében fekvő külső bástyafal maradványa ez, mely meg a múlt század végén hosszú szakaszokban á'lott hogy azután az értetlenség nyomtalanul tüntesse el, ezt a kis darabját kivéve, mely szintén nem a kegyeletnek, hanem annak a véletlennek köszönheti megmaradását, hogy a város nem építkezett a tulajdonában tevő területen. Azt hiszem, ennek a. várfaldarabnak kegyelet es fenntartását, helyesebbn kifejtését a hirdetőtáblák és a vakolat alól, vétek lett volna ma, az utolsó pillanatban elmu'asztani — s a városesztétikát jobban szolgálja ez a kissé darabos, nehézkes, alaktalan fal, — mely azonban emlék és jelkép, — mint bármiféle iz'éses, vagy izléstelen kerítés, vagy az, aminek helyébe lépett: hirdetőtáb'ák hosszú sora. • ,. a két kiszakított példa csak a legutóbb! időkből mutat fel ilyen törekvéseket, me'yeknél határozottan állíthatom, hogy míg a történeti és régészeti értékeket sikerült lehetőleg épen átmen ten, az utókornak, ugyanúgy beilleszthető volt a megoldás a városrendezési és városesztétikai igényék közé is. Pedig ez a helyes cél. Senklsem akar konzerválni elavult és az élet útjában álló jelenségeket. A Tabán lebontása, szerintem, minden ellenkező véleményt mérlegelve is, helyes vö t és helyességét az ott letésülő új, Budapest fel- endulésél szolgáló városrész fogja igazolni. °lt> aho1 ez nagyobb nehézségek nélkül meg« oldható, ott, ahol csak egészen csekély módosítást kíván a városrendezés, vagy a forgatom, melynek, so szorosát gondolkozás nélkül keresztülviszik, ha más érdekekről van szó, nem szabad visszariad nunk azoktól a nehézségektől, me’yek a kedvező megoldásnak még útjában állanak.) A Tabánból indultam ki, most visszatérek a Tabánhoz, melyről, úgy érzem, némi magyarázat lal tartozom, már csak azért is, mert említést tettem róla. A Tabán parkjának létesítésénél merült fel elég világosan a probléma: lehet e ezeket a romokat, melyeket a székesfőváros régészeti intézete kötetességszerűleg feltárt, megtartani, beleilleszteni a parkrendezés hálózatába? Itt legyen szabad közbevetőleg megjegyeznem valamit. Mikor a székesfőváros régészeti és ásatás, intézete ásatást kezd, sohasem tehet az előre kitűzött cél, hogy most fenntartásra méltó emléket akarunk feltárni. A régészet minden területet, _ mely kutatásra rendelkezésre áll, kötelességsze rfien felkutat, sőt talán azokat a területeket még inkább, ahol semmiképpen sem 'ehet valamit fenntartani. Szinte azt mondhatnám, hogy a régészet feladata a feltárással be is fejeződött, az esetleges fenntartás már talán nem is rá tartozik. Ha meg tehet tartani láthatóan az eredményeket, úgy a régészet természetesen örömmel választja ezt a megoldást, ha nem lehet, — ha az étet lebontásra ítéli a feltárt emlékeket, — a régészetnek az a kötelessége^ hogy tervekben, Jfényképekben, léte sekben megőrizzél imindazt ami érdemes, almi a jövő tudományának is szolgál. Nem hiábavaló munka, ha egy ásatás feltár egy épületmaradványt és azután azt visszatemetik, hiszen ez a rendes, a megszokott eljárás és csak különleges körülmények szerencsés összejátszása teremtheti még a fenntartás lehetőségét. Ezzel a helyzettel állottunk szemben a Tabán ban. Adottság volt az, hogy a területen park létesül, a park pedig természetszerűleg megengedi be osztásának szabadabb kezelését. És ha a természet, alakulatok kedvéért lehet egy tervet módosítani, aminek a Tabánban is nem egy példáját látjuk, helyes volt felvetni a kérdést: nem lehetne-e eze két a feltárt épületmaradványokat a park megfe telő alakításával megőrizni legalább addig, amíg a Tabán területének végleges sorsa felől döntés történhetik. Mi is volt a Tabán területén? Nyugodtan és telkiismeretesen merem állítani, hogy ezen a kis területen, melyen ma az« — őszintén elismerem semmitmondó alacsony romok állanak, Budapest egyik legnagyobb szabású lelőhelyét ^ikfeirüKt a véletlen utján felfedezni, azután azonban a teS" tudatosatib munkával kiaknázni. Az ócska és bizony elavult tabáni viskók alatt, amint a talajszintrendezés egyre mélyebb re eg kig haladt, sorra bukkantak elő egymásba ágya3"'a lelátrétegek, melyeknek egymásutánja cső" a °s képét adta a székesfőváros e pontján a laka» s“g folytatólagosságának. A legfelső, XVIII. század, leletanyagtól visszafelé jelentkeznek a török kor emlékei, majd a középkor érdekes leletcsoportja,, azután a római és a benszülött lakósság egymás mellettisége, végül pedig a történelemelőtti idők messze visszanyúló anyaga olyan változatos képet adott ennek a várossaroknak és benne az egész városnak sorsáról, hogy a kutatók számos uj méletet építettek föl az itt nyert adatokra. (Vége következik.)
