Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-10 / 23. szám

1957. június 10.

Budai Napid

3

Egy éve halt meg Viraág Béla

Hála és kegyelet meleg érzésével errir lékezünk ma a■ Budai Napló hasábjain a lap alapítójára, Buda rajongó szerelmesére, leghűségesebb szolgájára, aki egy éve, hogy itt hagyta őrtálló helyét, betűkatonái millióit. Az elfogultság érzése remegteti meg kezünkben a tollat, amikor róla emlékezünk. Fájdalmas érzés és még inkább azzá teszi az a lesújtó tudat, hogy nagy elődünknek sírja még mindig jeltelen. Szeretnénk elmondani Viraág Bélának, hogy nem a közöny és nem a feledés az, ami miastt kőbeoésett emlék nem hirdeti még az ő érdemeit.

Gazdasági okai vannak — ám mi bízunk benne — hogy ezek a nehézségek, csak mulandók és az utókor hálája tartós marad. A Budai Napló hűséggel szolgálja azokat az eszméket, amelyeket ő hirdetett, amelyek szivének és-agyának szülöttei. Amikor letesszük kegyeletünk ólombetűkbe öntött virágait Viraág Béla emlékére, ígérjük, hogy az ő Budai Naplója marad az, aminek ő szánta : karcos katonája az ősi Budának.

Viraág Béla emlékének szenteli alanti megemlékezést Buda néhány kiválósága, az ő régi hűséges barátai.

gyekezett. Ha tehát még jeltelen Viraág Béla sírja, azt csak az általános nyomorúságnak és példátlan szegénységünknek tudhatjuk be.

A Hollós Mátyás Társaság már régebben gyűj- tést indított meg, hogy kegyeleti kötelességének megfeleljen. A társaság egyik alelnöke, Kapcza Imre zamatos, szívhezszóló, kedves verseit nyomatta ki és a tiszta jövedelmet Viraág Béla síremléke számára ajánlotta fel. A Budai Napló nemeslelkű szerkesztője pedig mindenben támogatta és

Becsey Antal

Kgy esztendeje, hogy eltemettük Viraág Bélátl

Hetvenhárom évet élt. Huszonkét éves volt, mikor első verseskönyvével a múzsáknak felesküdött és ezzel szegénységi fogadalmat is tett. Mi, budaiak, akik utolsó útjára elkísértük, koporsója előtt tanúságot tehettünk róla, hogy esküjét és fogadalmát megtartotta mindhalálig. Tollával utolsó lehelletéig szolgálta nemzetének és szőkébb hazájának, Buda polgárságának ügyét; — és szegényen hagyta itt elárvult otthonát.

Ha egy munkában és velejáró gondokban eltöltött emberélet eredményeit csillogó arannyal lehetne csak felmérni, úgy Viraág Béla igazán koldusszegényen halt meg. Ám az erkölcsi értékeket nem holt fémekkel, hanem magasabb értékű, örök- életű erkölcsi valutával mérik. Az emléket is, amely az ő életét s működését megilleti, nemesebb anyagból: „aere perennius“ óhajtjuk felállítani.

Ma jeltelenül áll a farkasréti temetőben Viraág Béla sírja. Az emlékét megillető kegyeletnek nem tudnék méltóbban áldozni és a budai polgárság lelkiségének sem tudnék méltóbb kifejezést találni, mint azzal a gondolattal, hogy állítsunk emléket erre a ma még jeltelen sírra. Hirdesse ez az emlék annak a budai polgárnak emlékezetét, aki égy fél évszázadon keresztül szerelmes krónikása volt Budának; aki rajongó szeretettel ápolta Buda hagyományait és rajongással szőtte jövőjének szálait; kereste nemzeti létének problémáit és boldogulásának útjait, nemcsak idehaza, de Keleten, a ködös távolban is, ahol valamikor á magyarság bölcsője ringott.

A Hollós Mátyás Társaság, amely az ő magyar

leikében született meg, a budai iparosok és kereskedők szervezetei, Buda társadalmi egyesületeinek egész sorozata, Óbudától-Szentimrevárosig, minden társadalmi akció, amely Buda csodás hévforrásaival foglalkozott, a tudománynak, művészetnek minden budai hajtása, társadalmi és várospolitikát mozgalmaink minden megnyilatkozása az ő nevéhez fűződik és az ő szervezőképességét hirdeti; a rokonszenvnek azok a megnyilatkozásai, amelyek akcióival szemben Kelet népei részéről ismételten jelentkeztek, arról tanúskodnak, hogy a Kelet iránt való érdeklődése sem volt hiú ábránd, hanem ösztönös megérzése nemzeti hivatásunknak.

Szeretettel és bizalommal fordulok a mai évfordulón, az emlékezés órájában Buda polgárságá- hoz, amelynek „budai“ lelkiségét Viraág Béla és a BudaiN aplója formálta ki. Ne feledkezzen meg Buda népe, hogy Viraág Béla, akinek jóságos arcára ma is mindnyájan emlékezünk, Budának szerelmese, múltjának fanatikusa és jövőjének álmo- dója, ott alussza örök álmát a farkasréti temető egyik jeltelen sírjában. Állítsunk emléket nek Hadd hirdesse ez az emlék, hogy Buda népe nem felejt és halóporában is szeretettel ápolja annak emlékét, aki amig élt, Budát és polgárságát any- nyira szerette.

A Budai Napló mai számában gyűjtést indítunk Viraág Béla síremlékére, melyet polgárságunk fik téréiből óhajtunk felállítani. Ne az adományok nagysága, hanem az adakozók száma szolgáltassa az alapzatot, amelyen e síremlék állni fog. Hirdesse a síremlék felirata, hogy:

..Buda rajongó krónikásának állította Buda hálás népe.“

támogatja törekvéseinket. És most az évforduló alkalmával felhívjuk és felkérjük a budai társa dalmi egyesületeket és köröket is, hogy ugyanezen nemes cél érdekében indítsanak ők is gyűjtést. Ismerve a helyzetet, nem kérünk pengőket, csak filléreket. Nem kételkedünk abban, hogy Buda nagyközönsége is csatlakozik mozgalmunkhoz és lehetővé teszi, hogy ezt a most még jeltelen sírt. a megérdemelt hála és elismerés jeleként szerény kis emlékkővel díszíthessük.

Viraág Béla elhalálozásának éyfordulója alkalmával a Hollós Mátyás Társaság ezzel a kérelemmel fordul Buda jólelkű polgáraihoz és a Budai Napló olvasóihoz. — Bízom erős hittel, hogy meghallgatásra találunk.

Petracsek Lafos dr.

A jóknak és nemeseknek kijáró kegyelettel mlékezem meg e napon Viraág Béláról.

Történelmi emlékűvé nemesült az a küzdelem, amelyet 35 évvel ezelőtt ő egyedül kezdett meg Buda szebb jövőjéért. Költő volt és szépei álmodott. Neki megadatott ctz a keveseknek jutó szerencse, hogy láthatta, mint válnak álmai, vágyai élő valósággá. Nem érte meg, mert ember nem is érheti lmeg beteljesülését minden célkitűzésének^ de minden tégla, amelyet egy uj budai ház építéséhez, minden kő, amelyet egy uj utalapozásra hordtak ide, — neki külön szívbeli öröme, sikere volt. A fejlődés üteme nem lassúit meg, Buda halaid úgy, ahogy 6 megálmodta és úgy érzem, hogy amikor ezt megállapítom, Viraág Béla nemes emléke iránt, ezzel rovom le legméltóbban kegyeletem adóját.-*

A Buda Alsóváros Sósfürdő Környéke Egyesület 10 éves múltjáról szóló beszámolóban Mikola Géza dr. így emlékezik meg lapunk megalapítójának nemes egyéniségéről:

— Nagy beszédet mondott egyik nagy társas összejövetelünkön az akkor még szellemi virágjában levő, néhai való jó Viraág Béla, volt választmányi tagunk, Buda szerelmese, a Budai Napló költői lelkű szerkesztője, aki beszédében az ős- magyarok eredetét az ő rajongó leikével visszavezette Krisztus előtt 6000 esztendőre, Ur városáig, ahol szerinte az általa annyira szeretett magyarság volt az „Ur.“ A jó Istennél most már, akihez múltévben 50 éves írói jubileuma után pár hónap múlva megtért, jobb szószólója nem is lehetne a magyarságnak.

Amikor jóleső érzéssel köszönjük meg Buda vezetőinek és polgárságának lapunk alapítója, Viraág Béla emléke iránt kifejezett kegyeletét, köszönjük egyben azt a szeretet is, amelyet róla, reánk is áthozott a mi kedves közönségünk.

Ez a szeretet és elődünk példaadása marad vezetőnk további munkánkban.

VEGYEN TENNISZ ^Är SZTOITS TRÉNER ÜZLETÉBEN II* BBTE-PÁLYA

QSZ* (A^CfolC cfatCMC&C'S&GC’

Az utcák és terek elnevezése a Közmunkák Tanácsának kizárólagos joga. A törvény szavai szerint „Budapesten a közforgalom céljaira szolgáló közterületek névvel való megjelölésének joga a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörébe tartozik.“ A székesfőváros törvényhatósági bizottsága több ízben tett kísérletet arra, hogy ezt a fontos jogot magának biztosítsa, de eredménytelenül. Nem egyszer támadt ugyanis éles ellentét a főváros és a Tanács között egy-egy utca elnevezése, miatt. Megtörtént, hogy a Tanács nem vette figyelembe a törvényhatóság bizottságának közgyűlési határozatban kifejezett kívánságát, vagy a Tanács hozott olyan utcanév határozatot, amely a fővárosnál nem talált kellő visszhangra.

Ez a súrlódás az úgynevezett, „20-as évek“ e’e- jén éleződött ki a legjobban és vezetett oda, hogy átmenetileg, rövid időre aiz utcaelnevezés jogát a törvényhatósági bizotság gyakorolta, amely aztán később újból és most már visszavonhatatlanul a Tanácsra szállott vissza. A Közmunkák ínnácsa azóta különösebb gonddal jár el az utca elkereszle- léseknél és az új utca-táblák bizonyos rendszer szem előtt tartásával kerülnek a helyükre. Szükség volt erre főként azért, mert a külső városrészek nagyarányú fejlődésével új utcák és terek egész sora keletkezett, amelyeknek megfelelő nevel kellett adni. Csak az utolsó tíz évben ötszáznál több új név került be a főváros utea-névjer^vzekébe, az elnevezéseknél a Tanács különösebb figyelemmel volt azokra a városokra és helységekre, amelyek a szomorúan végzetes trianoni „békeszerződés“ folv - tán elszakadtak az anyaországtól. Az volt a cél, hogy ezeknek a nevei a budapesti utca-névtáblákon emlékeztessenek Nagymagyarországra és a trianoni nagy igazságtalanságra.

Ennek az elgondolásnak azonban sok olyan érdemes név esett áldozatul, amelyek viselői történeti, kultúrális és gazdasági téren tették méltóvá magukat arra, hogy nevüket utca-névtáblákon örökít sék meg. Igen sok ilyen óhajtás nyilvánult meg konkrét formában nemcsak testületek, intézmények és egyesületek, hanem magánosok részéről is. Egyes újabb elnevezésekkel szemben a sajtó foglalt állást.

Maga a Tanács is érezte, hogy az utca-elnevezések módját és rendszerét új alapokra kell fektetni. Évről-évre szaporodnak az utcák, nemcsak a külvárosokban, hanem a sűrűbb szabályozások révén a belső városrészekben is. Az utcanevek moza- ikszerűen a főváros történeti múltját, kultúrális jelentőségét tükrözik vissza s vigyázni kell arra, hogy az utcanévjegyzék ne adjon a városról se hamis, se unalmas képet.

Ezért a Közmunkák Tanácsa elhatározta, hogy szabályzatot készít a közforgalom céljaira szolgáló közterületek elnevezéséről, amelyben leszögezi azokat a főbb elveket, amelyek alapján a főváros új utcáinak és tereinek nevet ad, vagv a régieket megváltoztatja.

‘A szabályzat értelmében az utcák és terek csak, magyar hangzású névvel jelölhetők meg. Bel- vagv külföldi idegenhangzású nevek csak a legkivétele sebb esetekben jöhetnek szóba, mint például Rothermere utca, Mussolinidér. Nemrégiben egy utcát és egy teret Argentínáról neveztek el. Sokan megütköztek ezen az elnevezésen: Miért van szűk sége a fővárosnak Argentína utcára és Argentina térre? Csak kevesen tudják, hogy Argentina több városában, a* ott élő magyarok kérték, hogy egy utcát vagy teret nevezőinek! el Budapestről.

Argentina átírt a magyar fővároshoz, hogy készséggel eleget tesz a magyarok kívánságának, ha Budapesten is helyet kap az utcák között Buenos Aires. Ez kissé nehezen hangzik a magyar ajkon és ezért esett a választás az Argentina névre.

Ilyen szempontok elől sem térhet ki a Közműn

kák Tanácsa, amikor arról kell döntenie, hogy milyen nevet adjon egy újonnan keletkezett utcának.

Földrajzi neveknél a szabályzat előírja, hogy ország, város vagy helységről elnevezett utca a földrajzi fekvésének megfelelő irányban legyen. Hiba például, hogy az északon fekvő Zólyom, Budapest idéli részén kapott utcát. Kerülni fogják a jövőben a kettős elnevezéseket, ami csak zavart keit Ha mégis elkerülhetetlennek látszanak, az azonos ne vet viselő utcának és térnek egymás közelében kell lenniök.

Legfontosabb azonban a szabályozásnak az a része, amely az időtávlatot állapítja meg. E miatt volt a legtöbb baj és súrlódás a múltban. Eddig az volt a Közmunkák Tanácsának álláspontja, hogy kiváló személyekről csak haláluk után tíz év múlva lehet utcát elnevezni. Ezt az elvet nem egy esetben hagyták figyelmen kívül és megtörtént, hogy egyesek már haláluk évében vagy haláluk után egy-két évvel jutottak utcanévhez. Az uj szabályzat az el' nevezési időtávlatot tíz évről húsz évre emeli fel. Amennyiben az elnevezés szüksége ennél előbb mégis fennforogni látszik, a Tanács titkos szavazással dönt. Ilyen név alkalmazásánál azonban vagy egyhangú, de legalább kétharmad szótöbbséggel rendelkező határozat szükséges.

Régi utcaneveket csak abban az esetben 'ehet megváltoztatni, ha nem őriz hagyomány!, nem jelöl meg helyi vonatkozású vagy történelmi emléket es nem helyi kegyeleti vonatkozású. Meg lehet valíoz- tatni az olyan földrajzi utcanevet is, mely földrajzilag nem fekszik a megfelelő irányban.

SZÓRAKOZZUNK BUDÁN

I POMPÁS A POZSONY ÉTTEREM TERRASZR I .= I., Krisztina - kürtit 8—10.

| R POZSONY-KAVÉHAZBDN esténkül! | HA1RÁ TROIKA ntti balalaika zenekar!

/ts ön eg hiófAbjín

Ismét a régi /ó Idők dangtilata

Kedélyes sörözés

az „ATTILA“ sörözőben, I., Altila-utca 39KETTER-ÉT TEREM kerthelylségében XI., HORTHY MIKLÓS BT 48.

tiKaios nőm5 ts cisAnyknik«»» muzsikál

GUHPEL gellért-éttermében

rdes Zsiga muzsikai

MINDEN ESTE HATNA! MART# kAlmAn miklús inzz triói Aval

a ZSIGMOND kávéházban

II VARKERT KIOSZKBAN —I

===== minden d61utún katonazenei

ttdeAZS VEHDÉGCÖ

Hűvösvölgyi villamos végállomás Gy ön yörtí leert — éíolUUlönlegesmégelc-g gk pj fillér a taxi dija a Hangária forrástól I AVu tpuukilátású GELLÉRTHEGYI kioazkhoz I

NAPONTA CIGÁNYZENE I

________TEL.: 2—687—83 I

Ker

tlilnnepek rendezésire legalkalmasabb a I

pompös őspark, zene. I CMiaiUI Úti tönc —KltUnő konyán |

Geqm Dániel

Egy éve már, hogy a kedves, Ferenc József- szakállú bölcs, Buda szerelmese, a szárnyalólelkű igaz magyar kakukkórája megállóit, a kedves, csevegő ajk örökre elnémult és mi fájó lélekkel, nagy űrrel a szívünkben kikisértük őt utolsó útjára, a budai temető ormára, ahonnan, ha ai halottak lelkei látnak, tovább gyönyörködhetik az ő Budájában és mosolygós szemmel figyelheti annak további fejlődését. Egy kicsit mostohán bántunk el ezzel a mi nagyszerű emberünkkel, mert hiszen aludhatott volna abban a nagy szent mezőben, — az olasz a temetőt Campo santonak -nevezi, — különb hely is az számára, ahol a víz, a hó télen nem mossa le a földet a sír ormáról, ahol a föld nem süpped minduntalan be és ahol könnyebb szerrel felkereshetnék őt barátai és ahol a sírt ts könnyebben lehetne ápolni, mint a Svábhegy túrista magaslatán. De nem akarok rekriminálni, nem akarok disszonánciákat felidézni, lehet, hogy Viraág Béla szívesebben vette ezt a magaslatot, mert onnan végiggyönyörködhéti az ő Budáját. Hogy egy esztendő múltán sírját még mindig csak a kis kereszt őrzi, az sem illik egészen Budához. No, de reméljük, hogy ezt a foltot csakhamar kikorrigálja egyik jó barátja, aki verseskönyvének jövedelmét Viraág Béla síremlékére ajánlotta fel. Ha már Buda semmi formában nem rótta le nagy szerelmese iránti háláját, legalább vegye meg ezt a könyvecskét, hogy azt a nagy tartozást jó Viraág Bélával szemben minél előbb leróhassuk.

Mert ez a kitűnő magyar iró és még kitünőbb újságíró mindenképpen rászolgál ám a megemlékezésre.

Harmincöt évvel ezelőtt gondol egyet, omnl• buszba ül, eljön Budára és itt megcsinálja a »Budai Napló“-t. Látjuk, mindig merész, vabanque játékos, éppen úgy a turfon is, melyet pedig a Szemere Miklósnál betöltött titkársága alatt szere tett meg. Amíg azonban merész lapvállalatai sikerülnek, a lóversenyen mindig otthagyja a pénzét, de azért hűséges marad hozzá haláláig. Látszik, hogy e pénznek nem volt előtte valami sok értéke. Igazi bohém lélek volt.

Hogy Budára eljön és itt megcsinálja lapját holtomiglan-holtodiglan eljegyzi magát Budával Hűségesen kiszolgálja szerelmesét, kilesi gyöngéit kikutatja a fogyatkozásait, mindig csak róla gon dolkozik, még álmában is folyton arról ábrándo

zik, mit tehetne érte. Nagyszerű észjárású, ötletes ember volt, pompás gondolatait lefektette lapjában, fanaiikUisan kitartott felvetett képzelései mellett. Amellett agitált szóval, tettel, mindenütt jelen volt, még halálos ágyából is felkelt, hogy egy budai kulturintémény ülésére elmehessen. Nem akarok olyan merészet mondani, hogy mindaz, ami Budán és Buda érdekében harminc év alatt történt, ennek a nagyszerű újságírónak a munkája, de azt túlzás nélkül állítom, hogy Buda minden megmozdulásában ott volt és mindabban, ami Budán született, alkotódott, az ő acéltollának, lepedőnagyságú újságjának és csodás agitációra képes meleg, varázslatos egyéniségének nagyban része volt.

Mert Viraág Béla, mint ember is, érdekes, vonzó egyéniség volt. Tipikus, duplaszakállú szép, ősz fejével, mosolygós, huncut kék szemeivel és egyenesen lenyűgöző előadásmodorával mindenkit egycsa- pásra meghódított. Nagyon sokat tudott, kipalléro zott, éles észjárása volt, ritka irodalmi műveltsége, elbájoló lírai kedélye és fanatikus magyar hite, érzésé volt. Viraágnak nem volt elég az ezeréves Magyarország, *bebizonyította és hitte, hogy mi mór négyezer évvel ezelőtt amott valahol, Ur városában nagy nép voltunk, keleten mindenütt ott van a kultúránk nyoma és Jókainak a Kincső tájékán megtalált ősmagyar nemzetsége nem fantazmagória, hanem valóság. El szokta mondani, hogy a forradalom után járt itt nálunk politikai küldetésben egy Constance nevű őrnagy, akit, mikor kivittek Kecskemét környékére, bámulva kiáltott fel, mert ugyanazokat az embereket, állatokat látta maga előtt, ugyanazokat a szavakat hallotta, amiket Tt- betben jártában látott és hallott. A paraszt ugyan■ úgy mondta itt is az ökrének: nCsálé hajsz“, a ku■ tyájának neve Bodri, ugyanolyan szekere, ekéje,

■ boronája van a bugacinak is, tibetinek is.

Órákhosszat el tudnék mesélni Rólad, jó Viraág Béla, annyira bevésődött kedves, amábilis, meleg, ! szerető éned a telkembe. Sokszor, ha az utcán me- 1 gyek azokon a helyeken, ahol találkozni szoktunk, 1 egyszerre meglátom a szürke gérokkos, fehércilin- deres, kamáslis alakodat, mosolygós kék szemeidet , és hallom a kedves, tólos dialektusban kiejtett • «servus“ köszöntésedet.

, Pedig már egy éve fekszel odakint a farkasréti - temetőben.

Látod: így emlékezünk rólad.

Hennyey Vilmos dr.

a munkát, melyet részére Viraág Béla kitűzött. A Budai Napló mostani. igazlelkű szerkesztője abban az irányban, azzal az odaadással, lelkiismeretességgel — és örömmel látjuk — eredményesen küzd tovább azokért a célokért, melyek Viraág Béla szeme előtt lebegtek. Az a sok budai kör és egyesület sem feledkezett meg róla, összejöveteleiken most is szeretettel emlegetik és hálásan őrzik emlékét. De Buda közönsége sem felejtette el azokat a kitűnő szolgálatokat, melyekkel Viraág Buda polgárainak érdekeit évtizedeken át előmozdítani

Most lesz egy éve, hogy elköltözött körünkből egy jobb világba Viraág Béta, ennek a mi kedves Budai Naplónknak alapítója. Szűkebb családján kívül gyászt öltött nemcsak Buda elárvult híradója, de a Hollós Mátyás Társaság, sok-sok budai kör, egyesület és a főváros budai oldalának egész közönsége. Mégis, még mindig jeltelen Viraág Béla sírja. Mondjam-e hálátlanságnak, vagy könnyű feledésnek? De nemi Hiszen azt az örökséget, melyet visszahagyott, hűséggel és szeretettel gondozzuk. A Hollós Mátyás Társaság lelkesen folytatja