Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-21 / 3. szám

35. évfolyam Budapest, 1937. január 21 VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R a Á G BÉLA SZERKESZTIK LIPPAY GYULA DR. és OLTY ANTAL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502 96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN HUéd ftetn? Hálátlanok oolnánk a kedvező való­ságok iránt, ha nem ismernénk el, hogy a sokáig mostohaként kezelt Buda közel férkőzött az intéző körök szivéhez és ma már sok régi mulasztást pótoltak. Felesleges kákán-csomókeresés lenne ma arról vitatkozni, hogy e fejlődést a kirobbanóan jelentkező természetes szük­ségszerűség inditotta-e el, vagy tervszerű várospolitika? Most már csak arról van szó, hogy ez a politika legyen következe­tes és akár tőle, akár nélküle született meg a mai Buda, gondoskodjék arról, hogy a haladás'egyöntetű és minden irá­nyú legyen. Ennek a gondoskodásnak tehát ki kell terjedni a városi polgár minden igényére. Nem lehet, hogy a fes­tői kertekben emelkedő kis ~paloták és sokmeletes bérpaloták lakói úgy közle­kedjenek, mint a régi fatengelyes világ­ban. Nem elég, hogy ritkán járnak a barát­ságos kék autobuszkocsik, de útvonaluk Is olyan csonka és befejezetlen, mintha a tervezőnek, mikor berajzolta a térkép­re, hirtelen kifogyott volna tollából a tus. Miért .nem megy például a 3-as a Retek uccáig és miért akad el a 12-es a Széna téren? Vagy szóljunk-e a mostohagyermek Óbudáról? Ennek az útteste talán nem bírna el pár autóbuszt? Ud oioit ftiUest a Budai SzíhIcöc A' nyár végén már szinte hallottuk is az ácsok kopácsolását, annyira nekibuz­dultak az öreg budai színkör lebontá­sának. Akkor igen szerényen és halkan azt mertük mondani, hogy ne bontsanak addig, amíg nem tudnak építeni is. Nem is bontottak. Téli csend üli meg a kedves Horváth-kertet és mintha ebbe a csendbe beletemetnék az egész budai színházi kérdést is. A telel fel fogja vál­tani a teremtő tavasz és az érlelő nyár. Szeretnénk, ha azok, akiket illet, termő ötleteikkel és a megvalósítással nem vár­nák meg az évszakok fordulását. Már most kell gondolni arra, hogy az évtizedek óta vajúdó budai színház- problémát megoldják: \Azt mar hallot­tuk, hogy a színkör épületét jelenlegi ál­lapotában használni nem lehet. Pontos es csalhatatlan számokkal azt is bebizo­nyították, hogy az ódon épület nem éri a javítási költségeket. Előre meg is jövendöltük, hogy a tatarozást egyetlen bérlő sem vállalná. Negatívumokkal tehát bőségesen el vagyunk látva. Ezek után igazán sze­retnénk mar hallani valamit arról is, hogy a sok nem lehet után, mit lehet? Mert egy „nem lehet"-et mi is tudunk: nem lehet, hogy Buda még a nyáron át is színház nélkül maradjon. Buda, Uccut Sok a gond Buda miatt, — mondják a városházán. Sokba kerülnek az uj utak, gáz, villany és vízvezetékek, uj közúti közlekedési vonalakat kell építeni, uj is­kolákat: szóval — sokba kerül Buda. Évtizedekig azonban semmibe sem ke­rült. Minden pénzt Pest vitt el. Buda — egészen érthetetlenül — aludt, téli álmát álmodta. Most felébredt az alvó gyermek, nyújtózkodott egyet és elkezdett nőni, hogy rövidesen óriássá fejlődjék. Az óriást pedig táplálni kell, ruházni, mindennel ellátni. Hát csak kerüljön pénzbe Buda, sok pénzbe, hogy minél szebb legyen. Mert Budapest jövője ott Dan> ahol a múltja; — Budán. A UEVIXIÓTtÓC Irta: CUKACS GYÖRGY űr. v. b. t. t, ny miniszter A világháborút befejező Páris-kömyéki béke- szerződések tulajdonképen nem szerződések, nem a győzők és legyőzőitek megegyezései, hanem bé­kediktátumok, a győztesek által a legyőzőitekre egyoldalúan ráerőszakolt parancsok, melyeket a legyőzőiteknek kényszerhelyzetükben el kellett fo- gadniok. Győzők és legyőzöttek nem mint tárgya­lófelek szerepeltek a békekonferencián, hanem a legyőzőiteknek egyszerűen kihirdették a róluk, de nélkülük egyoldalulag létrejött kényszerfeltéte­leket, amelyeket változtatás nélkül kellett elfo- gadniok. A bosszuállás és a gyűlölet éppen Ma­gyarországgal szemben érlelte meg a legkemé­nyebb és a legkegyetlenebb békefeltételeket. Azzal az országgal szemben, amelynek legkevesebb, il­letőleg semmi része sem volt a világháború elő­idézésében, s melyet csak szövetségesi hűség so­dort bele a vészes áradatba. Hogy a győztesek, különösen, ami a terület megcsonkítását illeti, valamennyi legyőzött között a legkönyörtelenebbül Magyarországgal bántak el, azt legyen szabad egy­két számadattal igazolnom. Németország elvesz­tette területének 13, lakosságának 10 %-át, Bul­gáriától úgy területének, mint lakosságának 8%-át vették el, ezzel szemben Magyarországtól elszakí­tották területének 74, lakosságának 64 %-át s te­rületének csupán 26-%-át, titkosságának csup-’vi 36 %-át hagyták meg neki. Románia egymagában 102 ezer négyszögkilométert, tehát jelentékenyen több területet kapott Magyarország területéből, mint amennyi a megmaradt Csonkamagyarország 93 ezer négyszögkilóméter területe. Magyarország 21 millió lakosából elszakított 13 millió 400 ezer lakos közül 3 és fél millió színmagyar, akik kö­zül mintegy kétmillió a trianoni határok men­tén egy nyelvtömbben él a megmaradt Csonkama­gyarország magyarságával. A magyar fajnak mindössze 66 és fél %-a maradt meg a csonkaor- szágban, 33 és fél %-át akarata ellenére idegen uralmak alá kényszerítették. A Magyarországtól elszakított több mint 10 millió lakosnak (Horvát­országot nem értve ide) csak 47 %-a fajrokon az illető utódállamokkal, 53 %-a pedig az illető utód­államoktól idegen, nevezetesen mintegy 35 %-a 13 és fél millió) fajmagyar. Éspedig Csehország­hoz csatoltak 1,702.000 szlovákot és 1,874.000 nem szlovákot, Romániához csatoltak 2,800.000 románt és 2,465.000 nem románt, Jugoszláviához csatoltak 1,029.000 szerbet és 3,092.000 nem szerbet. Világos ebből a néhány számadatból is, hogy Magyaror­szágtól nemcsak a nemzetiségeket, hanem a népek önrendelkezési jogának durva megsértésével a ma­gyarok teljes egyharmad részét is elszakították, j hogy továbbá olyan új államalakulatokat hoztak iétre, amelyek sokkal nagyobb mértékben nemze­tiségi államok, mint amily mértékben volt Ma­gyarország nemzetiségi állam. Ehhez járul az, hogy a Magyarországtól elszakított lakosságot ma­gasabb kultúrából alacsonyabba taszították. Mes­terségesen balkanizálták tehát Magyarország há­romnegyed részét, amely azelőtt a nyugati civili­záció kiegészítő része volt. Ez az egyetemes embe­riség vesztesége, nemcsupán Magyarországé. A Kárpátoktól övezett ezeréves régi Magyarország a világ legtökéletesebb földrajzi alakulata, amint Rcclus, a nagy francia földrajztudós annakidején megállapította. Nagyszerű gazdasági egység is volt a régi Magyarország. A földarabolás következté­ben nemcsak Csonkamagyarország vált gazdasági­lag életképtelenné, hanem úgy a csonkaországban megmaradt részek, valamint a Magyarországtól el­szakított részek lakosságának egyaránt a régi jó­mód és fejlődés helyett elszegényedés lett az osz­tályrésze. Jflappatocsuáp H&n MuitU! Hogy ekkora igazságtalanságok megtörténhet­tek, csak az teszi megmagyarázhatóvá, hogy a béketárgyalások kifáradt politikusait, akik külön­ben is a német kérdés elintézésévéi feladatukat lé­nyegében már megoldottnak tekintették, az utód­államok képviselői hamis adatokkal félrevezették. Ezek a politikusok vizsgálat nélkül elfogadták az utódállamok megbizottainak minden állítását és teljesítették minden követelését, míg a magyar jegyzékeket még elolvasásra sem igen méltatták. A trianoni békediktdtum megtorlás, bosszuállás és büntetés jellegével bír. Ennek az elbánásnak okául két vádat állítottak előtérbe. Egyik a hábo­rús bűnösség vádja. A kényszer nyomása alatt Magyarország kénytelen volt ugyan a trianoni bé­kefeltételeknek Magyarország bűnösségére vonatko­zó megállapítását elfogadni, mert hiszen eméükül nem juthatott a békéhez, azóta azonban megcáfol­hatatlan történelmi hitelességgel megállapíttatott - s ezt tudja ma már minden iskolásgyermek — hogy Magyarországnak a háború kitörése idejében volt felelős vezető államférfia, a később hazájáért mártírhalált balt Tisza István gróf, minden embe­rileg lehetőt elkövetett a háború megakadályozá­sára és akkor is, amidőn minden erőfeszítése elle­nére a háborút megakadályozni nem sikerűik az uralkodó elnöklete alatt tartott osztrák-magyar közös minisztertanácsot annak az elhatározására bírta rá, hogy az osztrák-magyar-monarchia terü­letet foglalni nem fog, mert háborúban nem hó­dítás a célja, csupán elégtételt kíván szerezni a trónörökösnek egy Balkánállam részéről hivatalo­san lehetővé tett és előmozdított meggyilkoltatása miatt. A másik az a vád, hogy Magyarország a múltban elnyomja nemzetiségeit. Ez a vád is alap­talan, mert Magyarország nemzetiségeit, melyek an­nakidején a hódító törököktől üldöztetve mene­kültek Magyarországba, ahol vendégszerető ott­honra találtak!, századokon keresztül testvérek gyanánt tekintette és önként, minden nyomás nél­kül sokkal értékesebb, sokkal kiterjedtebb jogo­kat biztosított nekik a törvényben is, de a gyakor­lat életben is, mint aminők azok a jogok, melye­ket a világháború után az utódállamok a főhatal­mak erőszakolása folytán nemzeti kisebbségeiknek papiroson biztosítottak, de az életben lábbal ti­pornak. Erre a két hamis vádra van felépítve a trianoni büntető ítélet és az abban Magyarország­ra szabott vérfagylalóan kegyetlen büntetések. Meg­dőlt az alap, mint kártyavárnak kell tehát össze- omlania a ráépített trianoni börtönnek is. A tnappat UUettsépek vzöcupu Uátuáciá{a A trianoni Ítélet szörnyű igazságtalanságait még súlyosabbá teszik azok a visszaélések, amelyek a trianoni szerződés és az ezzel kapcsolatos kisebb­ségi szerződések végrehajtása körül folynak. Amíg ugyanis az utódállamok a szerződések nekik ked- v,.z<v rendelkezéseit kegyetlen szigorúsággal alkal­mazzák, azt az egynéhány rendelkezést, amely a magyarságnak is biztosít némi jogokat, következe­tesen lábbal tiporják. így nem tartják be a kisebb­ségi szerződések egyetlen pontját sem, hanem kö­nyörtelenül elnyomják kisebbségeiket, de elsősor­ban a magyar kisebbséget. Nevezetesen a magyar kisebbséghez tartozókat birtokaikból agrárrefoim cimén erőszakosan kiforgatják a nyelvhasználat körül nekik biztosított jógáktól megfoszt iák, isko­láikat bezárják, avagy elnemzetlenítik, őket hiva­talaikból elmozdítják, fizetésüket, nyugdíjukat el­vonják, még a szabad életfoglalkozásukban — or­vosi, ügyvédi, mérnöki gyakorlatban — is akadá­lyozzák, az anyaországban élő fajtestvéreikkel való szellemi és kulturális érintkezésüket lehetetlenné teszik, magyar nyomtatott betűt a trianoni határo­kon át nem eresztenek, sőt az esetek sokaságában a kisebbségekhez tartozóknak még odavaló állam- polgárságát sem ismerik el és őket seregestül ki­üldözik. A kisebbségi sérelmek körében nagy je­lentőséggel bír és egyenesen szerződésszegést ké­pez az a visszaélés, hogy sem a székelyek és szá- szok a nekik megígért helyi autonómiát, sem o ruthének a nekik megígért országos autonómiát nem kapták meg. Mindezekkel a visszaélésekkel szemben a nemzetek szövetségének tanácsa, amely a kisebbségi jogok őrének és a kisebbségek hiva­tott védőjének szerepét elvállalta, semmi hatályos védelmet nem nyújt, sőt a teljesen értéktelen ki­sebbségi eljárás szabályainak merev alkalmazásá­val a kisebbségeket a sérelmeik orvoslására hiva­tott nemzetközi fórumok elé való jutás lehetősé­gétől is elzárja. A ceuUáóUoz. uatá topunk De lehetetlen reá nem mutatni arra' a vissza­élésre is, melynek Magyarország a lefegyverzés terén az áldozata. Amig ugyanis minket a pak­tumban jelzett legalacsonyabb mértéken alul fegy­vereztek le, amennyiben nekünk csak annyi fegy­veres erőt engedélyeztek, amennyi a belső rend és biztonság fenntartására is alig elégséges, külellen- ség ellen azonban egyetlen katonánk, egyetlen fegyverünk nincs, addig a volt győztesek szaba­don fegyverkeznek tovább, úgy, hogy felfegyver- zettségük most sokkal nagyobb méretű, mint volt a világháború előtt. A Magyarországot körülölelő három utódállam hadereje Magyarország fegyveres erejének tizenháromszorosa és ha mozgósítanak,, egyszerre a mi fegyveres erőnk 170-szeresére emel­kedik, holott nekünk nem szabad mozgósítanunk, mert az általános védkötelezettségef és tartalékok képzését Trianon megtiltotta nekünk. Megértés, a lelkek békéje nélkül lehetetlen a politikai és gazdasági zűrzavarból kimenekedni, a lelkek békéjét pedig egyes-egyedül a békszerződé- sek igazságtalanságainak kiküszöbölése, a békés és megértő revízió teremtheti meg. A revízió követelésére nekünk különben is ma­gában a trianoni szerződésben gyökerező szilárd nemzetközi jogi alapunk van. Ugyanis úgy a tria­noni szerződésnek, mint a Nemzetek Szövetsége paktumának 19. cikke szerint két esetben van he­lye a nemzetközi szerződések felülvizsgálásának. Az egyik eset az, ha olyan nemzetközi viszonyok forognak fenn, melyeknek fenntartása a békét ve­szélyeztelné. Fölösleges bizonyítani, mert köztudo­mású, hogy Közép-Európában a nemzetközi vi­szonyok olyanok, hogy a legkomolyabban veszé­lyeztetik a békét. Olyan világrend van rákénysze­rítve Európára, mely igazságtalan, s amely a népek önrendelkezési (ogának lábbal tiprásával történt. Már pedig, ha a lelkek elégedetlenek, sohasem tudhatjuk, mikor és hol pattan ki az a szikra, amely lángbaboritja a felhalmozol/ gyúanyagot. A másik ok, melynek fennforgása esetén a nemzet­közi szerződések revíziójának van helye, az, ha a fennálló nemzetközi szerződések tarthatatlanoknak bizonyultak. Márpedig, ha van a világon tarthatat­lan szerződés, a trianoni diktátum bizonyára ilyen, nemcsak azért, mert hazugságokon, erőszakon és igazságtalanságokon épült fel, hanem főleg azért, mert az utódállamok lábbal tiporják annak azokat a rendelkezéseit, melyek nekünk is biztosítanak némi jogokat. Nem miattunk vált tarthatatlanná a trianoni szerződés, mi ugyanis a történelemben pá­ratlan béketűréssel és alkalmazkodással hordozzuk Trianon minden keresztjét a váll oink on, mert alá­írtuk azt a szerződést, ennélfogva bármily fájdal­mas tegyen is, betartjuk azt mindaddig, amíg le­gálisan meg nem változtatható. De az úgynevezett „győztesek”, az utódállamok szegik meg nyíltan a trianoni szerződést, ők teszik azt tarthatatlanná. Egyébiránt áz a körülmény, hogy a főhatalmaknak azok az államférfiak akik a trianoni szerződést tervezték, voltakép megtévesztés áldozatai voltak és megtévesztés alapján hozták meg azt a könyör­telen, büntető ítéletet, egymagában is sürgetően követeli az eljárás u;rafelvételét és a szerződésnek igazságos alapokra helyezését. Az ujrafelvételi eljárás során két nagy elvet: a nemzetiségi elvet és a népek önrendelkezési jogá­nak elvét kell szigorúan szem előtt tartani. A nem­zetiségi elv alapján a trianoni halár mentén körös- körül tisztán magyarok által lakott területeket, melyek elszakítasa a népjogok flagráns megsértése volt, minden további lépés nélkül vissza kell adni Magyarországnak, a távolabbfekvö vegyes nemzeti­ségű területeken pedig a népek önrendelkezési joga alapján semleges ellenőrzés alatt meg kell tartani azt a népszavazást, melyet annakidején hiába sür­getett a magyar békeküldöttség és ennek a népsza­vazásnak döntése alapján kell végleg határozni az illető területek hovatartozásáróL A revíziós mozgalom mind nagyobb hullámokat vet; amióta oszlóban van az a köd, amely a béke- szerződések létrejöttének körülményeit elfedte a szemek elöl és amióta nyilvánvalóvá lettek a félre­vezetéseknek, az erőszaknak és az igazságtalanság­nak azok a tényei, melyek összhatása gyanánt szü­letett meg a trianoni diktátum, a XX. század legna­gyobb igazsagtalansága, amelynek makacs fenn­tartása lehetetlenné teszi a békés együttélést, igaz­ságos revíziója ellenben a tartós béke legnagyobb biztosítéka. tói, az elfogultságából felocsúdott és ehhez k pest megváltozott világfelfogástól, az egész emb riséget átható békevágytól, de mindenekfölött s igazság erejének mindenhatósSgátóL hittel és biz: lommal várja a revíziót, s ami vele egrütt jár- lelkek megbékélését.

Next

/
Thumbnails
Contents