Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-27 / 20-21. szám

1937. május 27.

Budai Napló

Ufry-tyaH Uísxiitt 70 év, d&tt

UtoMvévzáscct- ö- magyac n&yvzet?

Az alkotmányos élet felkelő napja ele már 186'í-Jjien is ködiosziynyokat usziutott a nemzetiségi kérdés. A képviselöház ülésén interpellációt mondott el bziraiinurovicn György képviselő és nagy hangon elégtételt követelt a kormány,tó]l; mert a belügyminiszter nem

fogadta el Zornbor város képviselőtestületének szerb nyelven hozzá intézett beadványát, hanem visszaküldte azzal, írják meg magyarul, mit akarnak.

Ezalatt természetesem zavartalanul folyta- lódott a készülődés a koronázás nagy napjára. Megkezdték a menet útjába eső épületek díszítését, a Lloyd épületét, a pesti plébánia házát, a Ferenc József tér épületeit, az Albrecht ut — most Hunyadi János út — elejét és a Vizikapu előtti részét A Lloydház homlokzatának erkélyét, ahonnan a királyné a kardvágás cselekményét nézi végig, virágoskertté alakították át, az erkély alatt pedig 250 személy befogadására alkalmas emelvényt építettek.

Egyre újabb és újabb tervek merültek fel, hogy a. nagy napot minél emlékezetesebbé tegyék. Előkelő dámák jótékonycélú akadémiát terveztek a koronázás idejére. Hogy a királyi gyermekek szórakozásáról is gon dosodjainiak, nagyszabású gyermekünnepély előkészületeit kezdték meg. Az ünnep színhelyéül a Zugligetet jelölték meg.

A krónikás ezalatt büszkém Írja le a bu dai palota berendezését és különösen részletesen foglalkozik a már akkor népszerű „császárné” lakosztályáival. A szobák falát violaszínű damaszt faliszőnyegek fedik. A bútorzat aranyozott mahagonifából van, részletesen leírja hova nyílnak a felséges asszony lakosztályának ablakai, beszámolójá végén pedig dicséri á kertet:

— „A palota kertje is oly gyönyörű, hogy ily ápolás mellett, minőben két év óta részesül, diszre nézve tán) nemsokára ki fogja állam az összehasonlítást a schönbruniniivnl is. Fekvésre nézve természetesen felülmúlja, s a felséges panoráma, ami innen a Duna, á két főváros s a Pest mögött elterülő lapályra nyílik, nagyon megnyerte a császári pár tetszését.” • £ $

Nemcsak a nemzetségi veszedelem, hanem az osztrák és magyar súrlódások hidrafeje is felbukkan mór. Egyelőre nem nagy, de jel lcmző dologról van szó. Mint már említettük Liszt Ferenc koronázási miséjét szánták az ünnepségek legnagyobb művészi eseményének

Az udvar körében úgy határoztak,, hogy a misét a bécsi udvari zenészek adják majd elő, a miniszterhez azonban kérvény érkezik a Nemzeti Színház zenekarának tagjaitól, amelyben a kormány közbenjárását kérik, hogy a misét ne a bécsiek, hanem ők adhassák elő.

Mint mindig, most is, amikor fénybe és pompába borítják a várost, megbújva, a külvárosi utcák diiledező pajtáiban; pincéiben ott sötétlik az emberi nyomor. Enyhítésén jqlelkű emberek fáradoztok és részit vesz kiki módja szerint. Köztük a feltámadó Magyarország számki vetésben élő Kormányzója is- Kossuth Lajos 115 forintot küld Táncsis Mihály számára, amit eiz nyilvánosan nyugtáz. A köszönőlevél igy végződik:

„Kezd már felszabadulni a gondolat és a szó.” Táncsics Mihály börtönéből „Magyar krónikát” irt 1851-ig, világkrónikát 1859-ig- Mindkét mű Andorlaki Máté álnév alatt jelent meg. Minél közelebb van a koronázás napja; a|wnál ‘részletesebben foglalkozik az előkészületekkel a sajtó. Megtudjuk, hogy a koronázási szertartás diszmenetébem Zichy Ödön gróf ruháját és lova szerszámait 6000 darab válogatott türkizkő díszíti. Marosszék hölgyei koronázási lobogót hímeznek. Hunyad- megye ezüstzsinőrzatu vörös posztóból készült magyarba öltözteti banderialistált, kal- pagjuk forgóján Hunyady-liollő ékeskedik, zászlótartójuk kezében pedig 1520-ból való lobogóink lesz Aranyozott zöld dolmány, sötétvörös nadrág, zöld csizma piros sarokkal lesz a somogyi dandár öltözéke. Az ország minden tájáról összehordott földből elkészült már a koronázási domb, szorgos kertészkezek ekkor rakják be gyöppel.

Tlazakészül Newyorkból Budára Házmán Ferenc budai polgármester is. Levelet irt budai ismerőseinek, amelyben megírja, hogy nehezen válik meg Amerikától, épen néhány kedvenc tervének megvalósulása előtt áll. de Hunfalvy János hívó szavára minden kezdeményezését megszüntette és hazajön. (Folytatjuk.)

„ANDAR A BUDA"

A Budai Naplóban már régebben foglalkoztunk az Andar a Buda és Andare a Buda formában ismeretes, Itáliában, főleg Lombardia és a Provincia Venata síkságán és a fölöttük elterülő hegyvidéken máig élő szólással.

Andar a Buda: „Elmenni Budára ” Ezt a középkor éveiben) azokról az olaszokról mondották Olaszhonban, akik elvándoroltak hazájukból, a magyar Anjou-k és Mátyás király ideje előtt és utáni, itt Budán boldogultak, itt éltek és haltak, magyarrá lettek, vissza nem mentek.

Nos, a napokban megint nagy olaszjárás volt Budán. Olasz barátaink eljöttek az ő narancsvirágillatú hazájukból a mi akácillatú Pestbudánkra, az Andar a Buda ősi útjain. Azután hazamentek Nem maradtak itt, de mi boldogok voltunk, hogy idejöttek, ők is boldogok voltak, hogy idejöttek.

Hazamentek. Kérjük őket, mondják el otthon, hogy szép itt nálunk, jó itt nálunk! Mondják el, hogy mi nemcsak a szépséges királykisasszonynak adunk mézeskalácsszívet, hanem minden olasz magyarbarátnak igazi magyar szívet adunk. „Szív adja szívnek szívesen!”, mint ahogyan ez a magyar mézeskalácsszív felírása

Andar a Buda! íme az olasz-magyar kapcsolatok ősisége! Azoknak az olaszoknak nevében, akik onnan jöttek ide, itt magyar kenyeret és sót találtak, tűzhelyet gyújthattak, magyar emberségnek örvendhettek, akik soha vissza nem mentek, taljánból magyarok lettek: fogadják olasz barátaink a Budai Napló köszöntését egy Aaszból magyarrá lett'íródiák tolla útján.

Evviva Unglieria! Evviva Italia! Evviva il imperatore ed il re, la regina, la princí- pessa, ed il Duce! Evviva il governatore dell’Ungheria! Evviva Roma ed evviva Buda! Evviva la cooperaziomie ed amícizia ítalo-ungherese! Bevilaqua Borsódy Béla

GALLY CIPÓK 1-1 KRISZTINA KŐRÚT 24

1

Főútvonal,

amely vadliceummal, gazzal, sárral, buckákkal fedve, kanyarogva fűződik egy elhanyagolt

világfürdő mellett

Akkora ellentét, mint aminő Szentimreváros I alsó és felső része között van, sehol sincs. A Máv.-töltés, mely az összekötő vasúti hídtól a kelenföldi pályaudvarig húzódik, úgy szeli ketté a nagyjövőjű Szenlimrevárost, mint valami kinai fal, melyen belül az üdv, kívül pedig a kárhozat hona van.

Míg Szentimreváros belső részében modernül burkolt utcák, hatalmas palotasorok vonulnak végi, addig a Máv. aluljárón túl, ott, ahol a1 Tétényi- útnak kellene lennie a város térképei szerint — úttalun út, rajta bozót, fo.ytonos zökkenők, melyeken! az erre kényszerülő'járművek, kivált az autók csak félve hajtanak és ezen a makadámoak csúfolt, kanyargós irányú, úgynevezett „burkolat“ mentén jobbról vadüceummal, vad és sze'íd fákkal találkozik a jámbor utazó, míg a világfürdőnek nevezett Erzsébet-sósfürdőig nem ér. De ezen túl? Bizony ott meg már azt sem tudja, miképen': a jobbról-balról békás tavakkal övezett Leiningen- úton ta'álja magáti

Hová lett hát a Tétényi-ut, amely a célja volt? Talán) a porfelhőben fáradt el ő? Nem, — hanem a Tétényi-utat tényleg „összevezették“ a Leiningen úttal, míg a Tétényi-ut ásító „folytatását“ meg találjuk soijálmagával párhuzamosan párszáz méterrel jobbfelé a mezőben. Ezt azonban csak csúfolhatják útnak; itt csak száraz nyáron, vagy téli fagyban haladhat az elszánt jármű, mert habár már végesvégig házak sorakoznak: ezen a »főútvonalon“, amely Kelenföld kellős közepét szeli át észak-déli irányban és amely hivatva volna a legfőbb kocsiforgalmat és a villamos személyforgalmat a lakosság tízezrei részére lebonyolítani, még ma sincs burkolat.

A Tétényi-ut mellékutcáiról ugyanezeket mondhatjuk. Úttest sehol. A járdák pedig a kerület elöljárósága jóvoltából készült és fenntartott, de a talajvizek miatt mindjobban elmáUó salakjárdák, az egész terület pedig árnyéknélküli kopár sivatag. Ami rendes ut itt mégis épült, az csupán a Horthy Miklós ut; ez is csak végszükségből, a belső városrészek kényelemhez szokott lakóssága részére szolgál, a Kelenföldi pályaudvar megköze- líthetése végett, melynek az éltől messzeső Tétényi- uli és környéki lakosság nem veheti hasznát.

A- il/áu.-löltés egyúttal „Potemkin“ városháttér is, amely arra jó, hogy mögéje a jó kelenföldiek ne láthassanak, azonban — sajnos — épen emiatt a takarófal miatt nem látnak Szentimre-alsóváros- ba az illétékes tényezők sem. Másként bizonyára segítenének a bajokon I

Az itteni lakósság „egyenjogú“ a belső lakossággal, ha adót kell fizetnie (pedig erre jóval gyengébb, amit az aránytalanul nagy csatornajáruléknak is köszönhet), de mig a belső lakósság az összes polgárság adófilléreiből éjvezi a pompás utakat, a jó járdákat és minden városi kényelmet:

BUDAI PÉKEK

amellett még jóval olcsóbban is él, mert bőven van mindenféle olcsó közlekedési eszköze, (nem nyomorítja őket a drága Hév.), utazhatik „kisszakasz“- szal és nem rontja a lábbelijét göröngyös, piszkos salak járdákon, addig az ittlakó, ha éjfél felé nem akar gyalog menni: autóra kényszerül, mert a Hév. éjfél előtt beszünteti a járatát,

.1 41-es pedig már este 10 órakor hazavonul.

Egy azonban igaz: az itteni polgárnak több ,joga“ van a városbélinél — a panaszkodásra, ké résre és könyörgésre, mert itt még úgyszólván minden hiányzik. Ezt a több jogot viszont a belső lakósság nem irígyli tőlel

Nem tudjuk, hogy ezek vájjon a Máv.-töltés, vagy más szempontok mialt is maradnak-e itt ész- retvétlenül, elhanyagoltan, de annyi bizonyos, hogy ha a Máv.töltés ittléte az indok, akkor el kell ezt innen távolítani és a főváros határáig kitolni bár- jni áron is, mielőtt a helytelen elgondolásból született terv alapján, — óriási költséget igénylő pályaudvar létesítésével végleg lehetetlenné tennék Szentimreváros egységes kifejlesztését. És ugyanúgy félre kell dobni az eset'eges egyéb, de mindenesetre igazságtalan szempontot — és a lakósság jogos igényeit kielégítve, Szentimrevárost méltóvá kell tenni a nevéhez és főként ahhoz a hivatásához, melyre fekvésénél és természeti adottságainál fogva jogosult;

Ezért kell elsőrangúvá kifejleszteni a külföldiek részére legalkalmasabb kelenföldi „Szentimre“- pályaudvart, — ezért kell sürgősen kiépíteni és fá- sítani a Szent István (sugár?) utat, — ezért kell erre a területre hozni a „Nemzetközi Állandó Vásár“-!, a „Nagy Stadion”-t, a ^Természettudományi Muzeum“-ot, a „Növénykert”-et, a „Nemzetközi Aquárium“-ot és a külföldieket vonzó többi Iáivá nyosságot, valamint kifejleszteni a csodás hatású, világhíres Erzsébet-Sósfürdőtl

És ezért nem szabad tovább tűrni, hogy a Máv. aluljárókon kivül látható borzalmas helyzet az úttal an utak, rajtuk a por és sártengerrel és a maláriaterjesztő pocsolyákkal, — a járhatatlan gyalogjárókkal, árnyéktalan, tikkasztó sivárságával megmaradjon.

Mert az itteni kispolgárságnak úgyis me'ege van, mikor adóját ki kell izzadnia és szívesen lemond a panaszhoz, kéréshez és könyörgéshez való több »jogáról“, lemond a túlsók napsütésről, maláriás szép(?) tavakról, illetve a té'i ingyen jégpályákról és a városbéli lakósságnak ki nem jutó sártengerről és porfelhőkről.

A fentiekre uta'va kérjük az illetékeseket, tekintsenek felénk... És akkor bizton reméljük, hogy a legkiáltóbb bajokat orvosolni fogják, nemcsak az itteni kispolgárság, de egész Szentimrevá- ros, — sőt valamennyi kü'földi vendég örömére, akik a kettős szenlévben Budapest fürdővárosban gyönyörködni óhajtanaki

Mikola Géza dr.

(fCMCOér - taUásfa1

^taktikus vcrtbuiocoUat

készít

%

HOTTER ésSCHRBNTZrt.

Budapest, VI.,

Vilmos császár ut 63.

Telelőn : 1-229 18.

Mintalap Ingyen

BELVEDERE

'“‘Tiere“*"“ megnyílt

BUDAKES ZI-UT 10, (Villamos éa autóbusz megálló WEEKEND. AR AK G AMEN T. — Telefon; 16-40-75.

RÁTKAI FERENC sütőüzeme

II., RETEK-UTCA 4. SZÁM TELEFON 1-532—74

/»^ J-ó süló- és cukrászüzem

II. Bösiormónyi-ut 36 a

jL——. készítményei egész Budán kedveltek

Ruzlcska Pál kenyérgyára

II.» Horváth-u. 29, T Telefon ; 1-518-23. INTÉZETEK, KÁVÉHÁZAK. ÉTTERMEK SZÁLLÍTÓJA

STÜNZEL

KENYÉR |||. zsigmond u. elismert 45 ▲ fai: 1-53M8

WEINER A. IMRE SÜTÖDÉJE XI., HORTHY MIKLÚS-UT 28. SZÁM. - TELEFON: 2-883-81.

A „Sa/ mirabilis Hungaricus“

vagyis

„A Magyar Csudasó“ felfedezése 1781-ben

— A budai keserüviz története —

A Budai Napló május 13.-iki számában Nemes J. György dr. igen érdekes és értékes felolvasását közölte a budapesti ivókúrákról. A budai keserű- vizekről szóló részében e'mondja a mai keserűvízforrások, illetve kutak történetét. Ennek kiegészítéséül óhajtjuk most elmondani a budai keserűvíz régebbi történetét, felfedezletését, eUő világsikerét és feledésbemerülését.

Már a 16. századi budai utazók útleírásaiban olvasunk a csodálatos tóról, mely Budától délre az eörsi határban terült el, melynek nemcsak partjait borították kristályok, hanem a napfényben tündér! ragyogásban csillogott a tó tükre is. Akkoriban vizsgálgatták, hogy miféle kristályok csillognak olt a Buda alatti tóban. Az akkori orvostudomány még távol állott attól, hogy gyógyító vizet sejtsen és keressen a csodálatos kristályokkal pompázó, de keserűizü tó vizében.

A török hódoltság ideje alatt elfelejtették a csodálatos kristálytó létezését, de kit is érdekelt volna ez a természeti tünemény az örökös harcok idején? Csak a 18. század végén foglalkozott vele újra a régi útleírások alapján a pesti Egyetem egyik fiatal medikusa, ki doktori disszertációja tárgyául a budai ásványvízforrások analízisét, vagyis kémiai és orvosi elemzését választotta és később egyik életfeladatául tűzte ki, hogy a tó vizének bő keserűsótartalmát egy emberiség egész ségének javára kiaknázza.

A tó a múlt század huszas éveiben úgy eltűnt

i föld színiéről, hogy a budai csodálatos tesmésze- Les keserűsónak. vele együtt még egy emléke is eltűnt. 1853-ban, illetve 1863-ban újra fel kellett Fedezni a mai keserűvízkutakat.

A pesti Egyetemen hallgatott medicinát és Winterl Jakabnak, az Egyetem neves kémiapro-' fesszorának volt tanítványa 1775-töl 1780-ig

Oesterreicher József Manet, későbbi orvosdoktor, fürdőorvos, majd kamarai főorvos, Balatonfüred első fellendítője, ottani emléktáblája szerint. Szinte magától értetődő, hogy az óbudai származású orvostanhallgató doktori disszertációja tárgyául a budai ásványvízforrások tanulmányozását választotta. (Címe: Analysis aquarum Budensium. Vien- nae. 1781.)

Oesterreicher mindaddig meg nem nyugodott, míg a forrásokat a maga és az emberiség javára nem fordíthatta. Hosszú évekig állt a harc Buda város nemes tanácsával, aki nem akarta ezt a városi objektumot zsidóvallású orvosnak bérbeadni, lévén városi privilégumának egyik sarkalatos pontja, hogy zsidó a városban nem lakhat. Hiába hivatkozott Oesterreicher arra, hogy ő Óbudán, majd később, hogy Balatonfüreden lakik és a tavat csak orvosi célokra akarja bérelni, de semmi- esetre sem óhajt ott lakni, a tanács hajthatatlan maradt, mígnem egy uralkodó hata’mi szava az emberiség javát célzó orvos ajánlatának elfogadására utasította a várost. Addig ugyanis csak a mesterségesen gyártott Glauber-sót ismerték és lat- t 16 krajcárért mérték úgy Magyarország, mint |az örökös tartományok, valamint a Német-római [Szent Birodalom összes patikáiban. Oesterreicher pedig kötelezte magát, hogy a Buda város pénztárába fizetendő évi bérösszegen felül ingyen látja el őfelsége ármádiáját a csodálatos, természetes budai keserűsóval és elárasztja vele egész Európát, mert latját egy krajcáron fogja mérni. Úgy ts lett, a mesterséges Glauber-só helyét csaknem egész Európában csakhamar a természetes budai keserűsó foglalta el. Oesterreichér doktor igen nagy szabású üzleti hirdetésbe is fogott a budai keserű- só elterjesztésének érdekében, röplapjai több nyelven hirdették mindenfelé a budai természetes ke- Iserüsó csodálatos hatását, magyarul pedig egy könyve és egy röp'apja ismertette meg a magyar olvasóközönséggel és az ország orvosaival. (Címük:

.Az általam ujdnnan találtatott természeti Magyar íCsudálatos Sóval, sál mirabilis nativus hungaricus, váló hasznos élésről orvosi tapasztalások“ és ”Ter- mészeti csudálatos magyar szóval való hasznos orvosi tapasztalások.“ (Mindkettő 180M>en jelent meg.)

Harminc évig terme'te Oesterreicher a budai keserűsót és pedig oly sikerrel, hogy 1818-ban már egész gyártervezetet nyújtott be a kormányhoz a magyarországi glaubersó készítésére. De mielőtt ez a nagyszabású terv dűlőre jutott volna, a budai városi tanács szűklátókörű politikája véget vetett a budai természetes keserűsóterme’ésnek, úgy, hogy az csak négy évtized múlva kezdhette meg, illetve folytathatta most már keserűvíz formájában világsikerét.

Buda város némes tanácsa ugyanis semmiképpen nem nyugodott bele privilégiumának vélt sérelmébe, évenként felmondta a bérletet, állandóan apellált a kamarához, helytartótanácshoz, kancelláriához s a királyhoz. Ne csodálkozzunk. Míg a rendi vüág élrinthetetlenül fennáll minden privilégiumával, az országos politika is az állandó sérelmek felpanaszo’ásában merül ki, nem kívánhatjuk tehát a budai tanácstól, hogy szó nélkül napirendre térjen privilégiumainak csak vélt sérelme felett is. A városi tanács szűklátókörű politikája nem is ebben nyilvánult, hanem abban, hogy ahelyett, hogy megváltotta volna Oesterreichertöl keserűsó kitermelési szabadalmat' és házi kezelésben, saját tisztiorvosa vezetése mellett tovább folytatta és fej’esztette volna, egy pokoli ötlettel lehetetlenné tette az üzem további folytatását. A nemes tanács ugyanis, hogy ezen gondjától egyszer mindenkorra megszabaduljon, a keserűviz tavát is belevonta az akkor a ke’envölgyi és lágymányosi vizeket lecsapoló csatornázási területbe s így a tavat lecsapolván, az azt tápláló forrás betömésével egyszerűen lehetetlenné tette öeserreicher további működését, nem törődve azzal, hogy megfosztja a világot a budai természetes keserűviztől. 1821- ben elkészült a csatornázás, a keserűviz eltűnt, Oesterreicher üzeme s így bérlete is megszűnt. A csakhamar beköszöntő reformkorszak, majd a már- ciuselő, a szabadságharc, annak bukása s az ezt követő rémuralom és e’nyomatás évei alatt mindez annyira feledésbe merült, hogy 1863-ban Saxlehner valóban újra „felfedezte,, a budai keserűvizet a közismert anekdota szerint.

Mazsáry Béla dr.