Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-27 / 20-21. szám

Budai VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R A Á G BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN P,frst festa Elmúltaik a gyönyörű ünnepnapok, amelyek fényénél megmelegedett né­hány pillanatra az elárvult magyar lé­lek. Szükségesek az ilyen ünnepségek, fejedelmi parádék : öntudatot adnak, önérzet-injekciót, amik nem feleslege­sek a csüggedésre, kétségbeesésre mindig hajlamos magyarság számára. De az ünnepnapok elmúltak, itt vannak me­gint a szürke munkanapok, amelyek maguktól adódnak számunkra. Mi nem foglalkozunk politikával és az egész nagy világból bennünket tulaj­donképen ennek az óriási világnak csak egy kicsiny pontja érdekel: Buda. Mi ezt .látjuk és érezzük a legszebbnek, legdicsőbbnek, ezt szolgáljuk minden te­hetségünkkel ''•és ha jól szolgáljuk Bu­dát, akkor az egész nemzetei szolgáljuk vele. Buda nézőpontjából sok mindenféle tanulságot vonhatnánk le a gyönyörű ünnepségek után, de mi csak egyetlen­egy problémát ragadunk ki, azt, amelyet eddig is sokszor tettünk szóvá: a Vér­mező kérdését. Nincs senki, semmilyen érdekeltség, amely sérelmesnek találná, ha a Vérmező területét végre bekapcsol­nák a városrendezés körébe és eltűnne a „Generalmiese", a kaszáló, amelyet 1686 után elbirtokolt a katonai kincstár Bu~ da városától. Eddig még hivatkozni lehetett arra, hogy a katonaságnak szüksége van a Vérmezőre, nagy parádés díszszemlék esetén. Most már erre sem lehet hivat­kozni, mert hiszen a mai hadászati esz­közökkel nem lehet a Vérmezőn felvo­nulni. Mért maradjon tehát tovább is holt terület a Vérmező a rohamosan fej­lődő város szivében? Buda fejlődése megköveteli, hogy a Vérmező-problémát állandóan felszínen tartsuk. Az elmúlt gyönyörű küályna- pokból levonhatjuk a negatív tanulságot, hogy a katonaságnak már nem kell a Vétmező: ez a negatívum pedig erős plusz Buda fejlődése javára. Bkadályok azóbudai kivezető főút építésénél Bonyodalmak és súlyos nehézségek a kisajátítási eljárás során A& eís& lépés A főváros tabánii különbizottsága végre elhatározó lépést tett a fürdővá■ ros felé. Most mái* bizonyos, hogy a fő­város ötmillió pengős költséggel felépíti az első gyógyszállót a Tabánban, ezt azonban —- nagyon bölcsen — megelőzi majd az uj gyógyító források után valló kutatás, amit annyiszor követeltünk a Budai Napló hasábjain. Pávai-Vajna Ferenc ismételten megmagyarázta a kü lönbizottságnak, hogy a gyógyforrások függetlenek egymástól, atz esetleges újonnan feltáruló források nem apaszt­ják és nem veszélyeztetik az eddigieket, kát nem érheti a fővárost, csak haszon Budapest legértékesebb forrása,' a Ju­ventus-forr ás is Pávai Va'jnia nevéhez fűződik és ki tudja, milyen nagyszerű értékeket, remek gyógyító vizeket rejteget méhében a Tabán földje. Uj fejezet kezdődik Buda életében a Tabán felépítésével. Az első ötmilliót hihetőleg még sokmillió fogja követni a hatóság útmutató példáját követi majd a magánltőke. A Budai Naplónak és elhunyt kiváló alapítójának, Viraág Bélának r>agn dicsősége az a nap, ami kor a Tabánban megindul az épitőmun kü: örülünk, hogy eljutottunk idáig, de nem állunk meg az első lépésnél, amel után még sok, nagyon sok lépésnek kelt következnie, hogy eljussunk ahhoz a cél hoz, amit Buda^Fürdővárős megvalósu lása jelent. Óbuda közönsége nagy örömmel vette tu-1 domásul a kivezető főút megépítéséneik elha­tározáséi, amely hivatva lesz megindítani és fellendíteni1' ennek az eddig elhanyagolt város­résznek jövő fejlődését. Indokolt! a remény­ség főként azért, men a főváros ezúttal nem állott meg az elhatározásnál, hanem a gyors megvalósítás útjára tért. Az óbudai ralkpart egy hosszú szakaszán már meg is kezdték a csatornázási mun­kálatokat, amelyekre még ebben á költ­ségvetési évben mintegy másfél millió pengőt irányoztak elő. A kivezető főút megépítése nagyszabású városszabályozást iett szükségessé. Egész se­reg apró házat kell a Lajos uccában kisajá­títani az új szabályozási tervnek megfelelően. Egy részüket a Közmunkák Tanácsa már ki is sajátította. A Kulcsár ucca és az Óbudái zsiinagó'ga között elterülő Lajos uccai házak állottak) a meginduló munkálatok útjában és a kisajátítási törvényeknek megfelelően, ezek a Lajos uccai háziak — valamennyien ódon, föld szintes, a Dunapartra rugó épületek — kerül tek a Közmunkák Tanácsának tulajdonába. A Tanács ez év februárjában szabályosan fel is mondott a lakóknak május elsejére az zal a szándékkal, hogy még május első felé ben csákányok alá kerülhessenk a házak. A dolog azonban nem megy, simán. Több háznak lakói nem akarnak kiköliözködni, úgy hogy Tanács kénytelen volt a bíróság útján meg indítani a kilakoltatási eljárást. Ezek a bird sági eljárások folyamatban vannak s mindaddig, míg jogerős ítélet nincs, nem lehet megkezdeni a házak lebontását, ami súlyos bonyodalmakat idézhet elő a fő­út építése 'kiörül. Ha a tanács nagyobb körültekintéssel jár el és gondoskodik a lakók megfelelő elhelye­zéséről — esetleg kislakások építésével, amire úgy is szükség van — ez a helyzet nem állott volna elő. A Budai Napló munkatársa több lakóval folytatott beszélgetésit. — Hova menjünk, uram? ■ — mondotta az egyik. — Nyolc tagból álló családom vap, ezek közül négy apró gyermek1. Hiába imézek lakás ián, p házigazda első kérdése, hogy hánv gyermekem van. Megriad, amikor a nagy számot hallja. Egy másik lakó kezét tördelve panaszolja: — Etköllfözltoödnék én szívesen, de nincs ho­va. Az uramat ideköii a munkahelye. Messzire nem mehetünk. Az épülő óbudai új híd kör­nyékién voltak nekünk megfelelő munkáslaká­sok, de azokat is lebontják. Ami üres lakás iti-ott akadt, oda a hajléktalanul maradt tabá­niakat telepíttették be. — Azonnal kimegyünk innen, — szól köz- ke egy többgyermekes munkásanya — ha meg­felelő lakást kiapunk. Sajnos, hiaba a szegény emberek kétségbe- sése, feltartóztathatatlanul bekövetkezik a ki- lakotaltás, amire a bírói ítélet megadja majd jogot és végrehajtására a karhatalmat. A véletlennek kellett közbejönni, hogy er­re egyelőre ne kerüljön a sor. Van a haíálra- télt házcsoportban egy régi kedves halászcsár­da — épp a kellős közepén. A bérlőjének. Molnár Jánosáénak a Közmunkák Tanácsa épp úgy felmondott mint a többieknek. Molnár Já­nosáé szintén nem fogadta el a felmondást és így ellene is megindult a kilakoltatást eljárás. A tárgyaláson Hüttl Károly dr. itörvényható^á- gi tag vállalta a védelmeit — csakhamar kide­rült, hogy a Közmunkáik Tanácsának nem volt tör­vényes joga a bérletet május elsejére felmondani. Hüttl Károly dr. a következőkben ismertette a Budai Napló munkatársa előtt a rendkívül érdekes ügyet: — A Közmunkák. Tanácsa a felmondások­nál megfeledkezett az új lakbérszabályrende­let idevágó intézkedésiéiről. Az új lakbérsza- bályrendeleif 48-ik Iszakasza ugyalnSs kimond ja. hogy akinek üzeme tiz évig van ugyanazon a helyen, a felmondás egy teljes esztendő, Molnár Jánosné tizenöt év óta bérli a vendég­ő helyiségét) és így az idézett szakasz értelmé­be®: egy év felmondáshoz van joga. A bíróság is kétségtelenül erre az álláspontra fog helyez­kedni. Ugylátszik, tisztában van ezzel a Köz­munkák Tanácsa is, ment az ügyet szünetel­teti. hogy milyen célzattal, egyelőre még nem lelhet tudni. Amíg azi ügy el nem dől, a ház le­bontásáról szó sem lebet. — A kisajátítási törvény értellmébeini - folytatta nagyérdekű fejtegetéséi Hüttl Károly dr. — nemcsak a ház értékét kell megadni, hanem ha a tulajdonosnak üzeme vám a ház­ban, ennek az üzemnek forgalmi értéke ere­jéig is kártalanítani kell a háztulájdonost. A bérlőre ugyanezt nem mondja ki a törvény, de nem lehet akadálya annak, hogy a fenti módon a bérletnél is alkalmazást! nyerjen. A Közmunkák Tanácsának nem érdeke, bizonyá­ra nem is szándéka, hogy egzisztenciákat sem­misítsen meg és kis embereket tegyen földön­futóvá. Hüttl Károly dr. törvényhatósági bizottsági tag, aki kerülete mindén polgárának az ügyéi szívén viseli, a maga részéről is mindent elkö­vet hogy az óbudai szabályozásokat a kisem­berek megvédésével és a szerzett jogok épség- benttartásával hajtsák végre. Az egész dolog érdekessége természetesen az, hpgy Molnár Jáuosné halászcsárdája egye­lőre megmenti a többi Lajos uccai ház lakóit. Ezzel azonban megakad a szabályozási mun­ka is, hacsak közben a Közmunkák Tanácsa meg nem találja a módját annak, hogy a kér­dést a kölcsönös érdekek sérelme nélkül oldja meg. Erre megvan a lehetőség és bizonyára a jószándék is. Némethy Károly dr. tanácsnok előadása a Hollós Mátyás Társaságban Buda köveiről Ä Hollós Mátyás társaság írók, mű­vészek és tudósok budai egyesülete dr. Hennyei Vilmos enöklésével május 24- én rendezte a Geliért szállóban a folyó idényben utolsó estélyét. A műsor fénypontja dr. Némethy Károly szfőv. tanácsnok előadása volt ai főváros budai oldalán fefedezett régi kö­vekről. A rendkívüli műveltségű tanács­nok kifejtette, hogy e köveknek látszó­lagos igénytelensége mellett milyen fon­tos jelentősége van történelmi és kultu­rális szempontból. A Hollós Mátyás tár­saság ezt a rendkívül értékes és érdekes előadást a; Budai Napló mellékleteként fogja közzétenni. A műsoron még dr. Barthos Andor államtitkár szerepelt, aki a Tökéletes fiú c. regényéből olvasott fel zamatos és érdekes részleteket. A regényt dr. Wág­ner Károly államtitkár méltányolta ér­deme szerint. Rendkívüli tetszésre találtak Kapcza Imrének, a társaság egyik alelnökének most megjelent szívhez szóló szép ver­sei, melyeket Viraág Béla elhunyt szer­kesztő síremléke javára nyomatott ki. Végül Árpád Margit, a Belvárosi Színház tagja aratott kiváló sikert dr. József Ferenc kir. herceg verseinek szavalásával. Dr. Hennyei Vilmos egyenként mél­tatta a szereplőket és: mondott őnekik kö­szönetét. A társaság háláját fejezte ki Bánlaky igazgatónak és a fővárosnak is, hogy a társaság nemes törekvéseit sze­retettel! támogatták. Megemlítette, hogy a társaság estélyeinek rendezésében fő­leg Szilágyi Károly főtitkár és Holbay Aladár titkár szereztek érdemeket. A társaság legközelebbi estélyét szeptem­berben rendezi. Hetvenhat éve készül a Budai Színház és még mindig nincs meg Régi, sárguló ir&sok közül került elő a követ­kező szépen litografált körlevél, melyet annakide­jén lelkes hazafiak intéztek az összes hatóságok­hoz, testületekhez és közületekhez. 1337. szám. Tekintetes Választmányi Hazai színészetünk születését ősi fészkében, Budán, egyedül lelkes honfiaink kegyeletének és pártfogásának köszönhetvén, altnak újbóli mghonosítását csak ez utón remélheti eszközöfi hetőnek. A népszínház legjobb iskolája és tenyésztője lévén a magyar nyelvnek, a nyelv pedig hatal­mas befolyást gyakorolván nemzetiségünk és nemzetünk erősbödésére, honfiúi kötelesség azt Budán, hazánk anyavárosában, hol az annyi évek óta nélkülöztetik, — ismét megtelepíteni. Jól esik édes nemzeti nyelvünket a budai nyári színkörben magyar színészeink ajkáról újból hangoztatni halldnunk, kik alkalmas he­lyiség hiánya miatt az ottani színkört vévén igénybe, kénytelenittetnek az ideiglenesen áten­gedett helyiség használatáért a német színház bérlőjével fele jövedelmüket megosztani; — e körülmény, a szép reményű sikerrel működő és Molnár György egyik legjobb hírben álló szín­igazgató vezetése alatt álló társaságra annyira nyomasztólag hat, hogy megfeszített igyekezet és szorgalom mellett sem képes magát önerejé­ből fenntartani. Alulírott bizottmány nemzetiségünket közel érdeklő azon szándékból alakult, hogy a ma­gyar színészetet Budán, — hol is anyanyelvűnk gyarapítására nélkülözhetetlenül szükség van, — Molnár György igazgatósága alatt önállóan meg/elepítse és a közóhajtás folytán a Lánchíd mellett egy népszínház építésében az említett igazgatót elősegítse. Ezen szándék létesítését azonban csak úgy véli a bizottmány elérhetni, ha a lelkes haza­fiak és testületek pártfogó támogatását meg­nyerni sikerülend. E végből a Tekintetes Választmányhoz, kt hazafiui áldozatkészségének minden alkalommal kitűnő jeleit adá, azon honfiúi kéréssel járul­nak, hogy fennebbi cél elérésére a bizottmány alulírott elnökéhez Budára küldendő, — és ez által nyugtatvány ózandó segélyzési adakozással járulni méltózlassék. Kelt Budán Szentiván hava 24-én, 1861. A budai magyar népszínház alapítását segélyzö bizottmány Elnöke. Kunhegyt Kamill s. k. Áldási Antal s. k. Budavárosi tanácsnok Budavárosi főkapitány Fésűs György s. k. Lippert József s. k. bizottsági tagok ügyvéd bizottsági titkár Ez a budai második Népszínház, melynek h&- ziszerzöi a Rákosi Jenő asztaltársaságának a Ki- véforrás kávéház asztalának tagjai voltak. A meg­nyitó darabot Rákosi Jenő és Jókai Írták, a dísz­leteken Munkácsy Mihály dolgozott. Molnár Gyö^r is odatartozott a társaságba. Az uj budai állandó színház ezeknek a színház­történeti emlékeknek jegyében épüljön fel. Gálosi Soma A

Next

/
Thumbnails
Contents