Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-09-14 / 1228. szám
34. évfolyam Budapest, 1936 szeptembei 14 1228. szám 9 Várospolitikai, közgazdasági és társadalmi hetilap Alapító: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, KRISZTINA.KÖRÚf 113/b TELEFON: 1.602-86 Utóhangok Buda ünnepéhez írta: Zólyomi B. Gyula Szép volt, lélekemelő és méltóságteljes Budavárának 25(X év előtti felszabadításának évfordulóján rendezett országos ünnep, de valljuk be őszintén, szűk keretei nem feleltek meg a nagy esemény történelmi jelentőségének. Jelentéktelen helyiérdekű képet mutatott az egész ünnepség. Pedig ebből az alkalomból egész Európára kiterjedő ünnepet kellett volna rendezni. Nemcsak a magyar nemzet dicsőségének, hanem a nyugati kultúra, a keresztény világrend megmentésének nagy ünnepévé kellett volna avatni ezt a keresztes hadjáratot. Budavárának a török járom alól való fel- szabadulása nem volt csupán magyar ügy, hanem a kereszténység és nyugati oivüizáció nagy esete, melyet most 250 év távlatából minden müveit nemzet, de főleg a felmentésben részt- vett nemzetek örömmel, sőt áldozatok árán is szívesen, aktív részvétellel ünnepeltek volna. S ez az ünnep a civilizáció egyetemességének, szolidaritásának, összefogásának nagy ünnepeként a jelenleg széthúzó erők példájául meg* mutatta volna, mire kellene ma is elhatároz- niok magukat az ismét keletről, de sokkal nagyobb veszedelemmel megfenyegetett kultúr- népeknek, hogy megmentsék a sokat emlegetett, joggal féltett és a réginél százszorta magasabban álló emberi művelődést. A Budai Napló már három évvel ezelőtt, még 1933-ban, tehát idejekorán, felhívta az illetékeseknek figyelmét a közeledő''^jubileumi évre és javasolta, hogy a nagy sikerhez és történelmi jelentőséghez mért olyan jubileumi ünnepet kell rendezni, melyen részt vehetnek Európa összes művelt nemzetei és amelyre felfigyel az egész világ. Meg kellett volna erre az ünnepre hívni nemcsak a felszabadításban résztvett nemzetek képviselőit, hivatalos reprezentánsait, hanem magukat a harcban tényleg együtt küzdő népeket, azok korhű katonai felszerelésben, ruhá- zatban, fegyverzetben megjelenő csapatait, hogy diadalmenetben felvonultak volna az egész művelt világot képviselő reprezentánsok előtt, elénk varázsolva az akkori népek viseletét, korhű jelmezekben és megfelelő fegyverzetben. Ez alkalommal be lehetett volna mutatni a magyar hadsereg fejlődését Attilától, a hónok királyától napjainkig, hogy lássa az egész világ, mikép a nemzetnek nemcsak 1500 éves történelmi múltja van, hanem hagyományaira és e múltra büszkén tekint vissza, mint ahogy azt az itt Európában élő népek között egyetlen egy sem teheti. Páratlan idegenforgalmi attrakció lett volna egy ilyen nagyszabású történelmi felvonulás, melyre még Ázsiából, sőt Amerikából is számosán eljöttek volna szemlélőknek. Igaz, hogy ez bizonyos mértékű befektetést, kockázatot és nagy munkát jelentett volna, de ez a kiadás busásan megtérült volna- Meg lehetett volna ismételni a millenáris nfcgy felvonulást, csakhogy idegen nemzetek részvételével. Pedig a történelemnek az akkori és a mai idők között való rendkívüli hasonlatossága is indokolttá tette volna a békének ezt a nagyszabású manifesztációját. Mert a helyzet ma is ugyanaz, csakhogy akkor török volt a megszálló hatalom neve, most pedig a bolsevizmus nyílt és lappangó réme fenyegeti nemcsak a Nyugat, hanem az egész világ békéjét, kultúráját, sőt emberi mivoltát is. Kár, hogy ezt a kedvezően kínálkozó alkalmat elszalasztottuk és néhány emléktáblán és a bécsikaputéri emlékszobron kívül más nyomokat a lelkekben az ünnep nem hagyott. Mivel ez a jubileumi év szeptember 2-án csak elkezdődött és a jövő év szeptember 2-án fog végződni, azt hisszük, volna még rá mód és idő, hogy Budavár visszafoglalásának emlékünnep pét a nagy történelmi eseménynek megfelelő, nagyobbszábású nemzetközi örömünnep megrendezésével emlékezetessé tegyük. Ez a feladat elsősorban a kormányférfiakra, maga a végrehajtás pedig a város vezetőire vár. A Rudas- és Szent Imre-fürdőt fel kell ajánlani a külföldi tőkének írta: SzentmiklóssY György dr. A Rudas fürdő és a Szent Imre-fürdő (Rácfürdő) sorsa sokat foglalkoztatta a közvéleményt és az arra illetékes fórumokat. Evek óta különböző megoldások szerepeltek a két fürdővel kapcsolatban. Eddig főleg azonban csak a Rudasfürdővel, amelyet a főváros fel is akart építeni, amikor azonban végre tettre került volna a sor, kiderült, hogy erre a célra nem tud harmadfélmilliót költeni és vízbe is esett a nagy építkezés terve. Most kisebb mértékű átalakításokkal akarják rendezni a Rudasfürdő kérdését. A Szent Imre-fürdő sorsáról pedig egyelőre még szó sem esett. Azt szokták mondani valahányszor erről a fürdőről esik szó, hogy a kérdés most nem aktuális, a Szent Imre- fürdő ügyét a Tabán végleges rendezésével együtt kell megoldani. A Rudasfürdő építkezése már eddig is rengeteg pénzébe került a fővárosnak a nélkül, hogy egyetlen kapavágást is tettek volna. Nyilvános pályázatot hirdettek a fürdőépítés terveire, kiosztottak egész sor dijat, azután a két legjobb pályázó között újabb tervpályázatot írtak ki, amelynek győztese Hültl tanár lett, aki el is készítette a végleges terveket. Amikor ez megtörtént és kiderült, hogy az építkezés közel két és félmillióba kerülne, a fürdő és a vele kapcsolatos szálló azonban örökké deficites maradna, akkor végül is úgy döntött a főváros, hogy — nem épít. Hültl tanárt természetesen ki kellett fizetui -és. most egy-kétszázezer pengő költséggel -csupán modernizálni akarják a régi, a környezetbe belé nem illő épületet. Nem tudjuk miért volt szükség ezekre a hiábavaló pályázatokra. De ha már megtörténtek, ne bolygassuk ezt a kérdést. Azonban már most vigyáznunk kell arra, hogy hasonló esetek meg ne ismétlődjenek, még inkább azonban arra, hogy a Rudas- és Szent Imre-fürdők kérdése végre is megoldódjék, Budapest Fürdővárosnak legelemibb érdeke, hogy ennek a két kitűnő fürdőnek és remek forrásainak problémáját minél előbb megoldjuk. A Rudasfürdő környékén nagyszerű forrásokat fedeztek fel a fúrások. Óriási értékkel gyarapodott Budapest gyógytényezőinek a sora. Teljesen lehetetlen tehát az az állapot, ami ma van, hogy ugyanis ezek az óriási értékek ne szolgáljanak másra, mint arra, amit az egyik újság szellemesen írt meg, hogy „a Duna reumás halai gyógyulást találjanak“ a folyamba ömlő forrásvizekben. A fővárosnak — ez most már nem vitás — nincs pénze arra, hogy felépítse és üzemben tartsa a Rudasfürdőt, meg a Szent Imre-fürdőt. Az államnak sincs erre pénze. De nem is hatósági feladat szerintem az, hogy gyógyszállókat és fürdőket építsenek a közületek. Hatósági kézben örökké deficitesek maradnának úgy a gyógyszállók, mint a fürdők. A hatóságok nem is tudnák felépíteni ezeket a fürdőket és szállókat, mert az adminisztráció nehézkességénél fogva, meg politikai szempontok miatt ezer különböző érdeket kell kielégíteniök ilyen sorsdöntőén fontos és nagyszabású építkezéseknél. Amikor a Rácfürdőt a főváros megvette, Borvendég Ferenc akkori főpolgármester azzal indokolta a sürgő® vételt, hogy a Tabán-problémához hozzá sem lehet fogni, amíg a Rácfürdő magánkézben van. Most évek óta a fővárosé ez a régi fürdő, a főváros pedig nem tud mit. kezdeni vele. A Tabán kérdését hosszú időre megoldották azzal, hogy a lerombolt viskók helyén parkot létesítettek és évtizedek is eltelhetnek, aminthogy egész bizonyosan el is telnek majd, amíg ismét hozzányúlnak a Tabán problémájához. Most újabb források után kutatnak a Tabán területén, remélhetőleg találnak is kitűnő hőforrásokat, ha azonban Buda csodálatos földje újabb kincsekkel fog szolgálni, megint csak ott leszünk: nem tudunk majd velük mit kezdeni, époly kevéssé, mint ahogyan a Rudasfürdő nagyszerű forrásait sem tudjuk értékesíteni. Megmondom őszintén, mit kell tenni, bár tudom, hogy nagy felzúdulást kelt majd ajánlatom a főváros illetékes tényezőinél. Ha azt akarjuk, hogy a nagy költséggel fúrt források drága vize ne folyjék tovább is a Dunába, hanem azok Budapest idegenforgalmát és a fürdőváros jövőjét szolgálják, akikor nincs más hátra, mint, hogy ezt a két fürdőt felkínáljuk a külföldi tőkének. Külföldön vannak hatalmas, mobil tőkék, amelyek szívesen kapcsolódnának bele a főváros fürdőéletének felvirágoztatásába és a pillanat erre rendkívül alkalmas is, mégpedig többféle okból. Talán sehol sincs ma Európában olyan kedvező politikai atmoszféra, mint éppen Magyar- országon. Az itteni politikai helyzet nagyon megfelel a külföldi tőkének, amely biztonságot, rendet és nyugalmat keres. Budapest idegenforgalmi Szempontból rendkívül divatos lett, az idegenforgalmi ipar érdeklődése fel van keltve a magyar főváros iránt. Hogy kereskedelmi nyelven fejezzem ki magamat. Budapestben mind idegenforgalmi Szempontból, mind fürdővárosi szempontból is „fantáziát látnak" ma külföldön. Nem kell egyéb, mint hogy kedvezményeket, olyan támogatásokat helyezzünk kilátásba a külföldi tőkének, amelyek nekünk nem kerülnek pénzbe és bizonyos, hogy egész sereg ajánlatot kapnánk a két gyógyszálló és fürdő felépítésére. Tudom, hogy erre a gondolatra fel fognak zúdulni azok, akik a mindenáron való üzemesítés Emlékezetes még, hogy a főváros XIII. ügyosztálya 1932-ben eszmei pályázatot hirdetett a Ferenc József jubileumi díj keretén belül a farkasréti temető bejáratánál építendő kapuzati épületre. A pályázatra számos érdekes terv érkezett, amelyeket akkor az ügyosztály feldolgozott és az azokban talált ötletek alapján elkészítette a maga tervét Buda központi temetőjének szépítésére. Azóta pihentek ezek a térvek, most azonban megvalósulnak. Még ebben a hónapban megindul a nagy építkezés a farkasréti temető bejáratánál. Salamon Géza tanácsnok, a főváros közegészségügyi ügyosztályának vezetője, aki alá a temetők ügyei is tartoznak, az alábbiakban ismertette a Budai Napló előtt a farkasréti építkezéseket: — 400.000 pengő költséggel teljesen újjávarázsoljuk a farkasréti temető bejáratát. Kapuzati épületet emelünk, amelynek keretében egy legalább ötszáz ember befogadóképességű templom is lesz. A kapuzati épületben helyezzük el a virágárusítókat, ott lesz továbbá a díszravatolozó is. Buda régészeti emlékei lassan-lassan előkerülnek a föld alól. Az ásatások majdnem ugyanolyan buzgóság- gal folynak, mint a nyolcvanas évek elején, mikor a főváros áldozatkészségéből az ókori amfiteátrum és Aquincum romjai kezdtek kibontakozni a feledés agyaglárvája alól. Pénz természetesen most még kevesebb van erre a célra, mint félszázaddal ezelőtt, mikor még a nagy Torma Károly és a tudós Hampel József üldögéltek a Krempl-malom meszesgödrei körül és adtak utasításokat a napszámosoknak. De a lelkesedés ma sem szűnt meg. Most egyszerre három helyen folynak nagyobb ásatások. Tabán üresen maradt telkein, az óbudai Nagyszombat-utcában és Békásmegyer határában. A leleteket a Károlyi-palotában levő Fővárosi Múzeumban restaurálják. Az ásatásokat Nagy Lajos dr. egyetemi magántanár, az aquincumi múzeum igazgatója irányítja. Tabánban török emlékek után kutatnak, Me- gyeren pedig kelta emlékek és őskori veremlakások után. A tabáni ásatások értékesebb darabjait be is mutatták Buda visszavételének kétszázötvenéves emlékünnepén. Megyeren pedig találtak nagy töhívei. Magam is híve vagyok a községesítésnek ott, ahol az hasznos, ahol közérdek, ahol annak értelme van. De: hogy az üzemesítés gondolatának áldozatul dobjuk oda a fürdőváros kérdését, hogy évtizedekre, vagy talán örökre kínos és megoldhatatlan probléma maradjon a remek budai gyógyforrások ügye, abba nem nyugodhatunk bele. A Rudas- és a Szent Imre-fürdők ma kölöncök a főváros nyakán. Folyton arról beszélünk, hogy milyen óriási kincseket bírunk bennük, közben pedig ezeket a kincseket a Dunába folyatjuk. Legyünk bátrak és őszinték, ne folytassunk struccpolitikát a fürdőkérdéssel: ajánljuk fel a külföldi tőkének ezt a két fürdőt és gyógyforrásait és akkor egészen bizonyosan lesz megfelelő ajanlat. Jól jár a főváros is, az állam is, Budapest idegenforgalma meg fürdővárosi érdekei is, legfeljebb a halak panaszkodnának. Azoknak a szavát pedig úgyse halljuk. — A templom alagsorában új családi sírboltok épülnek, de a templomhoz csatlakozó árkádokban is sírboltokat helyezünk el- Ezzel az építkezéssel Buda nagy központi temetőjét méltóvá tesz- szük hivatásához, világvárosi nívóra emeljük, hogy méltó párja legyen a pesti oldal gyönyörű temetőjének, a Kerepesi temetőnek. — A mostani ravatalozót is átépítjük, hogy összhangba hozzuk ezzel a nagy csoportépítkezéssel. A tervek teljesen elkészültek, most már csupán a jóváhagyást várjuk, amely minden nap megérkez- hetik és ezután nyomban hozzálátunk az építkezés megkezdéséhez. A Budai Napló ad elsőnek hírt a farkasréti temetőben rövidesen megkezdődő nagyszabású építkezésről, amely új dísze lesz Budának. Köszönet illeti érte Salamon tanácsnokot, aki nagy lelkesedéssel tette magáévá a farkasréti temető fejlesztésének és szépítésének ügyét, azét a temetőét, amelynek földjében Buda halottal alusszák örök álmukat. megben vörös festésű edénytöredéket, vonaldíszes urnát és sok érdekes kelta emléket, amelyek elárulják, hogy Buda környékének őslakói közeli rokonságban állottak Délfranciaország keltáival. De tudós régészkörök legnagyobb érdeklődéssel a Nagyszombat-utcai ásatások felé fordulnak. Itt bukkant világra Európának egyik legnagyszerűbb ókori kőomladéka, a második aquincumi amfiteátrum. Méreteiben állítólag megközelíti a római Colosseumot. Ha nem is egészen akkora, — de mindenképpen méltó vetélytársa a capuai, a veronai, a puteoli és pompej-i amfiteátrumoknak. A környék népe alig vesz tudomást az ásatásokról. A hajnal derengésében napszámosok egyengetik és lapátolják a földet azon a dombszerű, meszire kiemelkedő telektömbön, melyet négy oldalról, a Nagyszombat-utca, a Szöüö-uUsa, a Fiodor-utca és a Pacsirtamező-utca határolnak. Köralakú hatalmas kőfalak kerülnek elő kapavágásra a földből, terméskőpadok, egy ókori páholy körvonalai, ahonnan előkelő római urak és hölgyek gyönyörködtek az ókori aréna véres látványosságaiban. Már sejteni lehet a gerendákkal elkülönített részeken a vadállatok istállóját és a vetkőző-szobákat, ameUj templom, díszravatalozó és kapuzati épület a Farkasréti temetőben TÜég szeptember bő folyamán megkezdődik a 400.008 pengős csoportépítés Napvilágra került a világ legnagyobb amfiteátruma az óbudai Nagyszombat-utcában Kiássák Óbuda második amfiteátrumát, amely sokkal nagyobb az elsőnél
