Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-08-03 / 1224. szám
2 Budai Napló 1936 augusztus 3. ■i Feltáratlan romterületek a budai hegyvidéken Irta: Margittay Rikárd dr. Lenkey Gusztáv halála Mélységes gyászba döntötte a magyar hír- lapírást Lenkey Gusztávnak, a Pesti Hírlap felelős szerkesztőjének halála. Lenkey Gusztávot, a ikitünő hírlapírót, a páratlanul nemes embert, az emberezerető, végtelen jószívű kollégát egyaránt siratja a magyar hirlapírás minden munkása. Mert nemcsak a Pesti Hírlapé volt Lenkey Gusztáv, hanem az egész magyar sajtóé. Elnöke volt a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének és a Parlamenti Tudósítók Szindikátusának, de résztvett minden újságírói mozgalomban, minden olyan szociális akcióban, amely a hírlapírók anyagi és személyi boldogulását, jobb megélhetését szol- gálja. Igazi hírlapíró volt. Testestől-lelkestől hivatásának élt és abban teljesen felolvadt. Az újságíráson kívül csupán az .újságírók jóléti intézményeinek sorsa érdekelte. Az volt az álma, hogy ha /majd egykor vissza kell vonulnia az aktív hirlapírástól, akkor egész munkaerejét a hírlapírók inyugdíjintézetének 'szenteli. Fájdalom, erre nem került sor, a gyilkos betegség váratlanul elragadta sorainkból, árva maradt a nyugdíjintézet, nincs szerető gazdája és nagyon nehéz lesz pótolni azt az tirt, amelyet Lenkey Gusztáv hagy maga után az elnöki székben. Temetésén az egész magyar újságíró társadalom résztvett, de ott voltak a politikai és fővárosi élet előkelőségei is, hogy megadják a végső tisztességet az elhunyt szerkesztőnek, ' akinél magyarabb érzésű, tisztább jellemű férfiú sohasem forgatott tollat. Hatvanhat éves korában hunyt el Lenkey Gusztáv, aki fél évszázadig szolgálta a magyar újságírást. A 3-as (Levél a szerkesztőhöz) Kezdetben volt a jó öreg omnibusz. Döcögve, nehezen járt át Pestről Budára, mindig zsúfoltan, szinte szakadásig tele. De jött, olcsó volt és megtette a maga kötelességét. Azután jött az autóbusz. Nem kellett ló hozzá, büszkén, fürgén robogott át a Lánchídon, a budaiak fellélegzettek: most már „budapestiek“ lettek. Pillanatok alatt odaát voltak és (ha drágább is volt, mint az omnibusz, megérte. Aztán drágulni kezdett. És ahogy drágult, abban a mértékben ritkult. Ma már ott -tartunk, hogy délelőtt csak 8 percenként jár a hármas és akinek „peehe“ van, az ugyancsak izzadhat a napsütésben amíg fel tud kapaszkodni a 3-asra. A 3-as mostoha gyermeke az Autóbuszüzemnek. Hogy miért, nem tudjuk. Bitkán jár, hamar végzi be napi munkáját és drága. Azt hiszem, azt feleli erre, hogy azért nem sűrítheti a járatot, mert nincs elég közönsége, mi viszont azt feleljük erre, hogy azért nincs közönség, mert drága és rossz. Az omnibusz is rossz volt, sőt nagyon rossz, mégis megtelt, mert olcsó volt. A 3-asnak nincs közönsége, mert nagyon drága és nagyon rossz. A legöregebb kocsikat járatják a 3-as vonalon. Kimustrált, divatját -múlt, rozoga alkotmányokból (áll a 3-as kocsiparkja. Azokkal a kocsikkal büntetik a budaiakat, amelyeket máshol kimustráltak: Budán még jó lesznek — gondolja a Beszkárt. Hogy milyen ;drága a 3-as, arra csak egy példát említünk. A Pesten közlekedő 15-ös vonalon a Lipót-körúttól a Calvin-térig terjedő hosszú vonal egy szakasz. Ugyanakkor az Oktogontól a Clark Ádám-térig terjed a 3-as első szakasza. Miért ne lehetne legalább a Krisztináig meghosz- szabbítani a szakaszhatárt? Mindjárt meglátná a Beszkárt, hogy lenne publikum, különösen, ha nem 8 percenként indulna. Mert 8 perc alatt gyalog Tanuljunk önfeláldozást a japánoktól A komoly nemzeti érzésnek és az erős hazaszeretetnek akarok szolgálni, annak a szép könyvnek rövid ismertetésével, melyet német nyelven adott ki a japán császár volt udvari orvosa, Erwin von Bolz, mert a legnagyobb erény, a hősiesség, mindenek felett uralkodó kérdését világítja meg. Mélységes tanulságokat vonhatunk le az adatokból, ha szem előtt tartjuk saját viszonyainkat, melyek sokszor sivár anyagiasságba és önimádó hiúságba fulladnak. Magunkba tekintésre és magunkba szállásra késztessen, hogy nekünk is csak egyetlen utunk van nagy nemzeti feltámadásunk felé: korszerű, értelemben váló visszatérés ősi magyarságunk, honfoglaló és honfenntartó erényeihez, melyek a magyar birodalom nagyhatalmi állását teremtették meg és tartották fenn. A mai világ legcsodálatosabb erkölcsi és lelki erejű nemzete, a japán, bennünket, magyarokat is kell, hogy érdekeljen. Annál is inkább, mivel a magyar-japán barátság örvendetesen növekszik. A legcélravezetőbb, ha magát a szerzőt idézem: — Az egész népet hadi szellem, háborús Vitézség és a bátorság csodálata hatja át. — Bámulatos a halálmegvetésük, amely abban nyilvánul meg, hogy az életet kevésre becsülik, illetve tulajdon életüket semmibe sem veszik, mert az én-t másként értékelik és háború esetén az életet kötelességük egyenesen megvetni. Nem félnek a halál bekövetkezhetésétől és keveset törődnek azzal, mi történik velük haláluk után. is, villamoson is el lehet jutni Budáról Pestre és viszont. A Krisztinavárosnak és egész környékének átka a mostani 3-as, amellyel Budát sújtja elsősorban a Beszkárt. A budai ember, aki Pestre jár át dolgozni, reggel korábban kel, mert — ez ősi szabály — pontosan az orra előtt ment el a 3-as és most várnia kell teljes 8 percig, amíg újra jön. Ha meg Pestre} vissza akar jönni, ugyanez történik. Kegyelmet, jobb elbánást kér a 3-astól a Krisztinaváros népe. Rengeteg új bérpalota épül most a Krisztinában, vájjon azok, akik átjönnének Budára, nem fognak-e ijedten visszamenekülni, ha azt kell majd tapasztalniok, hogy a fővároshoz nem méltó, drága es rossz közlekedéssel sújtja őket a Beszkárt? Itt említjük meg a 12-es vonal dolgát is. Ez az a vonal, amelynek rejtélye évek óta izgat. Miért van a 12-es végállomása a Széna-téren, miért nem mehet egy. megállóval tovább, hogy a Hűvösvölgy és Zugliget felé induló villamosok közönsége ne legyen kénytelen gyalogolni, amíg a villamoshoz jut. Rejtély ez, amelyet eddig senkise tudott megfejteni: talán a Beszkárt elárulja a nagy titkot, amelyet eddig híven megőrzött magának. — pp — Egy 500 éves budai ház története Mióta- az ,új íházadómentességi törvény Buda bizonyos elavult városrészein újjáépülő házaknak a rendesnél hosszabb ideig tartó adómentességet biztosít, rövid hónapok alatt egész utcasorok tűnnek el régóta megszokott, évszázados házacskáikkal, hogy helyet adjanak a mai kor legmodernebb vívmányaival felszerelt bérházkolosszu- soknak. Azok közé a régi házak közé, amelyek még elkerülték a csákányhalált, tartozik a budai Erzsébet-hídfőnél álló Apród-utca 1. sz. ház, amelynek nevezetessége főként az, hogy ott született 1818-ban Semmelweis Ignác, az „anyák megmentő je“. Ez az épület alapjaiban már 1490-ben fennállott, amikoris kolostor volt, a vörös barátok, majd pálosok, később jezsuiták lakták. A mohácsi vész előtt Tömöri érsek tulajdonában volt, később Szo- koli Musztafa pasa, a török fürdők megalapítója foglalta el a maga részére és háremét tartotta benne, szudáni eunuchok őrizete alatt. A törökuralom megszűnésekor a várkapitányok az épületet börtönnek használták... 1735-ben csárdának szolgált, dunai hajósok, tabáni kalmárok és utasfosztogató betyárok tanyája. 1794-ben ismét papi kézre került, kapucinus barátoké lett, akik azonban a csárdát meghagyták. 1810-ben a katonai kincstár tette rá kezét, attól szerezte meg Semmelweis Ernő, kinek fia Ignác, a magyar orvos- tudomány büszkesége lett. Több neves magyar író képzeletét foglalkoztatta már a régi ház története, így pl. Krúdy Gyulának is töbh novellájában szerepel ez az 500 éves épület. (Dr. Margittay Bt) Bánlaky Géza új munkaköre „Budapest-Spa," jelige alatt, amely elnevezés a Budai Napló hasábjaiból indult el, egyre fokozottabb munka folyik. Szendy polgármester egyik legújabb rendelete most Bánlaky Gézát, a főváros fürdőinek központi igazgatóját Budapest fürdőfejlesztési programmjának kidolgozásával bízta meg. Bánlaky volt az igazgatója a Gellért-szálló- nak és fürdőnek. Az akkoriban kapott „központi fürdőigazgatói“ címet és a velejáró sok hozzáértést megkívánó munkakört kiváló képességeinek és széles ismereteinek felhasználásával töltötte be. Kiváló szaktudása előtt most újabb cselekvési teret nyitott meg ez a rendelet, amely egyidejűleg felmentette őt a fürdők közigazgatási ügyeinek intézése alóL A fürdők és gyógyforrások ügyeinek vezetője helyettes központi igazgatói címmel és jelleggel Kállay Sándor, eddigi igazgató lett. A legfőbb irányítás továbbra is Bánlaky kezében marad, a köz- igazgatási ügyek intézése nélkül. — A hazát és az egyéni becsületet haláluk árán is megvédeni, többre tartják az életnél. — A becsület fogalma a legmagasabb fokon áll. Azért halni és gyilkolni képesek. — A szamurájoknál, (ami a mi ősmagyar hadinemességünkhöz hasonlítható) — lassanként külön becsületkódex |(Bushido) fejlődött ki: a „harcos útja“. A bushido íratlan kódex, de hasonló fontosságú és a háborús osztály (nálunk történelmi osztálynak neveznék) egész élete felett úgy uralkodik, akárcsak a törvény vagy a vallás. A bushidó szellem Japán lelke és ez acélosan kemény. — A szamurájok (a vitézi rend tagjai) és gyermekeik a vitézi várományosok abban a tudatban nőnek fel, hogy életük nem egyéni tulajdonuk, hanem köztulajdon, a nemzet tulajdona. Kétéves korukban a fiúknak kardot és a leányoknak tőrt mutatnak, amivel életüket ki kell oltaniuk, ha becsületük iezt parancsolja! Ez a hasfelmetszés, a harakiri. A fiú 15 éves korában ünnepélyesen kardot kap s tudja, hogy a kard szent komolyság, amelyet az ellenség vagy önmaga ellen kell használnia. A szamuráj leányokat lándzsaharcban és dzsiudzsiu birkózásban is kiképezik. Az egész szamuráj élet és nevelés felkészülés a halálra. Ágyban meghalni egyenesen szerencsétlenség. — Az élet megvetése azonban Japán minden rétegét, a nép tömegeit is keresztül-kasul áthatja. Ez képesíti, fanatizálja a legegyszerűbb közkatonát is egy eszme szolgálatának vad odaadására, mindennek feláldozására. A (nép milliói, új jogaik birtokában, boldogan teljesítik a legkegyetlenebb nemzeti kötelességeket is. Áldozatban határt nemismerő hazaszeretetük cseppet sem alábbvaló a hadinemes-szamuráj okénál. Buda múltja nem a keltákkal vagy rómaiakkal kezdődik. Ezeknél sokkal régebben híre volt az őskor népeinél a nagy folyamnak, mely bővelkedik halakban, a mellette húzódó lankás hegyvidéknek, melynek nincsenek zord, égbenyúló havasai, hanem mindennemű vadban gazdag, hűs, árnyat adó erdői, melyek nyáron enyhítik a tíap melegét, télen pedig felfogják az Észak dermesztő szeleit. Már a kőkorszak embere is talált megélhetésre alkalmas helyet a budai hegyvidék menedéket adó hajlataiban, mint ezt a számos budakömyékbeli barlangban folytatott ásatások igazolták, s csak nemrégiben a Duna hullámai vetették ki a Zsig- mond-térnél levő budai parton egy őskori kőszer- számfaragó műhely felszerelését, félig kész kőbaltákkal és csiszolókövek darabjaival. Az sem véletlen, hogy a hunok s utána a magyarok vüághódító elgondolásokkal eltelt vezérei az ázsiai őshazában éppen a Duna-Tisza köze felé vették útjukat, mert meg volt az emléke annak, hogy egy, még előttük ittjárt, ős turáni nép hódító raja mit látott ezen a földrészen. Közben már Róma figyelmét is felkeltette e gazdag tartomány s fontosságot tulajdonítva annak megtartására, siettek azt megerősíteni s megvédeni a kisebb barbár népek kizsákmányolásai elől. De uralmuk csak rövid ideig tartott, jöttek a húnok, hogy elfoglalják az ősturáni elődeik által felfedezett földet s elnevezték annak fővárosát Budá-nák, mely hindú nyelven ma is „öreg”-at jelent. Tehát nem a szláv voda = víz szóból ered Buda neve, mintahogy a Balaton sem a blatno — mocsár szóból, mert hisz mocsár sohasem volt. Ügy ők, mint az utánuk jövő magyar törzsek igazaknak találták a régi hagyományokat. A még nem földművelő, hanem vadász és állat- tenyésztő nép mindent megtalált itt, amire nekik és állataiknak szükségük volt. A letelepedés alkalmával pedig szilárdabb hajlékok emelésére igen «1ka.lma.sak voltak a kelta földvárak, vagy római városok kövei, mindaddig míg a külföldről behívott kőfaragó mesterek és kőművesek útmutatásai nyomán a szilárdabb anyagból való építkezés meg nem indult. Később, a tatárjárás utáni időben, a várfalak építéséhez is igen sok kőanyag kellett, tehat szintén elsősorban a rendelkezésre álló, régi faragott köveket használták fel e célra: itt is kapóra jöttek a római városok kövei. Mi volt azonban ennek következménye? Az, hogy amit közben a föld jótékony rétege be nem takart, mind áldozatul esett a széthordásnak s így nagyon sok fontos építészeti emlék ment veszendőbe az utókor számara. A törökdúlás után újraépülő ország városai is onnan vették az építőkövet, ahonnan legköny- nyebben szerezhették, régi, összedőlt kolostorok, római bástyafalak és romok mind jók voltak e célra. Innen van, hogy nem egy magyar város épült fel a széthordott régi kövek alapzatán. Régi írásokban nyoma van annak, hogy pl. Óbuda régi lakásai Aquincumnák majdnem összes köveit házaik építésére, a kőszarkofágokat pedig itató- vályuknak használták félj a török hódító sereg nem volt rest a várfalak megerősítésére a található régi sírköveket is felhasználni. A pesti zsidó múzeum több oly törökidő előtti zsidó sírkövet őriz, mely a mai főhercegi kert helyén volt s a török által feldúlt temetők földjéből került buda várfalaiba. De még a legutóbbi időben is az óbuda-szentendrei kocsiútat állandóan római vízvezetéki kövekből javították. Ily körülmények közt nem csoda, ha e nagy időket látott tiszteletreméltó kövek száma nagyon megfogyatkozott s főleg csak ott maradtak^ fenn, hol azokat a föld-mélye elrejtette a pusztító utódok szeme elől. Ma azonban kettőzötten fontos kötelesség a nemzet dicső múltjával szemben az ősi emlékek kegyetlen széthordásának megakadályozása s gondos megóvása amaz újonnan talalt emlékeknek, melyek I a tatár és török dúlások után csodamódra mégmeg__A mai Japán katonát szinte fanatikus halál szomj jellemzi. Legfőbb büszkeségük, inkább hősi halált halni, mint fogságba jutni. — Ha a japán hadba vonul, minden családi és szerelmi köteléket szétvág. A család neki és ő a családnak meghalt. Az élettel leszámol. Minden személyi igényről lemond és egyesegyedül egy eszménynek, a Hazának szenteli magat. Vallása arra tanítja, hogjtaz a harcos (harcol hősiesebben, aki a háborúba azért megy, mert az a kívánsága, hogy a Hazáért meghalhasson és megdicsőülhessen. — A japán tisztikar kimagaslóan harcraszom- jas |és hősies. Nem a,szó, hanem a tett emberei. Szegény, semmiféle szociális előjoga nincs. Egyenruhája semmit sem mutat, fizetése nagyon csekély. Katonáival sokkal közvetlenebb személyi kapcsolatban áll, mint Európa tisztjei. Csák a háborúért és nem a békéért vanl... Testestől-lelkestől katona. A nemzet tündöklő mintaképe. — A japánok kiváló hősi halottaikat is előléptetik és kitüntetésben, nemesség adományozásában részesítik. Épp halálukkal váltak erre méltókká. A hősi halottak hozzátartozói ebből vigaszt merítenek s nemzeti öntudatukat fokozza. A gyermekek, unokák és ükunokák büszkék reájuk és világító példaképükké magasztosulnak. Ez egyaránt érvényes tisztre, altisztre és közvitézre ... De a baj társakra is nagy a nemzetnevelő hatása. Mindez arról győzzön meg bennünket, hogy nagy, szent eszményt csak fanatikus, szent szen- szenvedéllyel lehet diadalmasan megvalósítani!... Ha feldarabolt, ősi birodalmunk feltámadását akarjuk, úgy erkölcsi megújuláson, lelki újjászületésén kell keresztül esnünk! Máté-Törék Gyula testőr alezredes maradtak s csekélyszámú emlékeit képezik középkorabeli kultúránknak. Bár ma nem élünk az akkori primitív és szükséghajtotta korban, mégis megtörtént, hogy nem is oly régen, kb. 50 év alatt, pl. az óbudai téglagyárak elbányásztak, nemzeti szempontból annyira fontos, olyan emlékeket, melyek jóvátétele ma már lehetetlen; így pl. a Szépvölgyiét elején állott Attilavár (Etzelburg) s a Bécsi-út végén, a Táborhegy alján, állott Alba Ecclesia romjait, mely valószínűleg Árpád sírhelye fölött emelkedett. A gyönyörű budai hegyvidék, mely Visegrád- tól Budaörsig terjed, úgyszólván nap-nap után, ma is hoz napvilágra olyan érdekes ősi emlékeket melyekről, ha külföldön lennének — hasábokat írnának róluk a világlapok. A Dunának ez az északkeleti hajlata zárja körül azt a földrészt, amely valóban megérdemelné, hagy magyar nemzeti szempontból szentnek tekintessék. Itt nyugszanak a honalapító Árpád hamvai, ez az a hely mely először látta bejönni a hunokat és avarokat; a Hármashatárhegy, a rómaiak Mous Sicanusa akkor is így nézett le a Duna völgyébe, midőn ott először keltek át Árpád hadai. Itt van a folyamnak ama része, mely a homfoglaláskor mintegy a Jordán szerepét játszotta. Annak is van már közel 2000 éve, hogy a rómaiak Pannónia inferiorhoz (Dunántúl) hozzákapcsolván Pannónia superiort, a mar akkor mozgolódni kezdő barbárok ellen Aquincumtól délre, főleg a dákok, északra pedig a kvádok ellen sorban castrumokat emeltek a Duna pártján. így Kisoroszin, Nyergesújfalunál, Crumerum (Komárom), Esztergomnál, Salva, Tahinál, Carpis, Szentendrén pedig Ulcisia állott őrt a folyam habjainál s próbált ellenállni amíg lehetett, a hún-magyar ősök rohamainak is. Kétezer év véres harcainak tanúi az ősi kövek! Tudtuk, hogy ez az Ulcisia lehetett már méreteinél fogva is Pannónia kulcsa, ennek elfoglalásával lehetett megszerezni a Pannónia feletti uralmat. Tudtuk, hogy e castrumnak erős falakból álló védelmi vonala volt, több őrtornya a Duna felé, hogy falait sziriai parittyások védték, s hogy Kr. u. kb. 123-ban tűz pusztította el vagy a szarmaták, vagy később Attila húnjai égették feL Az is bizonyos volt, hogy Szentendre város nagyrésze a római telep és vár romjaiból épült fel annak idején. De maga a római vár helye eddig nem volt ismeretes, bár minduntalan fordított ki az eke vagy ásó római sírköveket, különösen a Reischl- íéle szőlő vidékén, mely a Bükkös-pataktól délre terül el], nem messze a HÉV végállomásától. Nemvég történt, hogy e helytől északra rigólirozás közben egy földmunkás korsótöredéket talált, mely felkeltette a város vezetőségének figyelmét és így e helyen, a Waczek-villa előtt ásatni kezdtek. — Hét kutató árok létesült észak-déli irányban egy cseresznyefás területen kb. 15 méter hosszúságban s kiderült, hogy itt állott a fővár. E fennsíkszerű területen, melyhez akkoriban közelebb folyt a Duna, kerek tornyok alapjai, egymásbafutó bástyák hatalmas kövei kerültek napfényre, amelyek szétágazó méretei nagy kiterjedésre utálnak. Sajnos, az ásatásra előirányzott csekély összeg hamar elfogyott, úgyhogy az ásatások abbamaradtak s a hatalmas romterület javarésze még ma is a föld alatt van. Az e területtel határos Mándy-íéle nyaraló, kb. 10 magas platója rejti mélyében a tulajdonképpeni földalatti sáncbirodalmat, melynek létezését az az érdekes körülmény árulja el, hogy a kert egyes helyein a fák és növények nem maradnak meg, kipusztulnák, mert alattuk földnélküli üregek és kövek vannak. Ezt a fennsíkot még ma is uralkodó fekvése és köröskörül Vácig terjedő kilátása predesztinálta arra, hogy onnan az őrt- álló légionárius már messziről észrevehesse a Dunán átkelni akaró ellenséget. A szentendrei városháza udvarán, már az eddigi ásatások eredményeként behordott és halmokba rakva álló római feliratos kövek bizonyítják, hogy itt egy második aquincumi múzeumra váló feltáratlan anyag rejtőzik a föld alatt. A főváros határához közelebb, az Óbudától csak 7 km.-nyire eső Solymár község alacsony Várhegye ugyancsak sokat Ígérő, de még szintén kellően fel nem tárt romtetjület. Az adatok szerint az itt volt Szar'kavámak, még látható romjai inkább vadászkastélyra, mint várra mutatnak. Eredetileg bajor vitézeké volt, Mátyás király idejében Gara László nádor, később Thurzó Sándor tárnokmester, végül Bakács Pál bírta. Oláh Miklós szerint Mátyás király vadászkastélya volt, idáig terjedtek a király nyéki vadas- kertjének falai, melyeket Bél Mátyás 1737-ben még látott. A világ egyik legszebb sétaút ja az, mely a Szépvölgyi úton keresztül a bájos budai hegyvidéken át Solymárra vezet, Pesthidegkút érintésével. Midőn az ember e községet elhagyja, kiér a Hármashatárhegy és nyúlványainak amfiteátrumszerű láncolatából, meseszerű panoráma tárul elébe. Előtte a Pilis és a Dobogókő hegyormai, jobbra a két Kevély gigászi kontúrja, balra a Feketehegyek s a Nagyszénás tömege, a köröttük elterülő völgyben pedig , melyet a bécsi országút cseresznyefákkal szegélyezett fehér sávja szel at, hosszúkás csonka kúpként, — mint egy miniatűr budai Várhegy —, előttünk áll a solymári Mátyáshegy. Első pillanatra látszik, hogy ezt a hegyet Isten is várnak, vagy más emberi településre teremtette. Három oldalról, meredeken esnek le oldalai a völgybe, melyeket élénk patak folydogál körül, míg negyedik oldalán elég könnyen lehet feljutni a platóra, honnan elragadó kilátás nyílik a csodálatos vidékre, mely zordvonalú hegyeivel és szakadékos partjaival toszkánai olasz tájak festői romantikájára emlékeztet. Nem csoda,
