Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-07-15 / 1223. szám

34. évf.1223. sz,

ELŐFIZETÉS Negyed évre 6.— P Egy évre v\ 24.— P

Egyes szám 40 f.

Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja

Budai Napló

1936 július 15.

HIRDETÉSEK

Egy hasáb széles, I mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint

I hirdetés dija mindenkor előre fizetendő

Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság

Alapította: VIRAÁG BÉLA (1903—1936) Szerkesztő-bizottság:

HENNYEY VILMOS Dr., PÁVAI VÁJNÁ FERENC Dr. és SZILÁGYI KÁROLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Szász Károly-u. Telefon: 1-502-96. Hivatalos órák: délután 4—64

ig

Buda utolsó romantikus lovagja

Irta: Lippay Gyula dr.

A Pesti Városháza legutóbbi számában jelent meg ez a click, amely a legmelegebben, a legméltóbban és a legszlvbenmaradóbban emlékezik meg elhunyt szerkesztőnkről, Vi/raág Béláról. A megemlékezés, az utolsó baráti kézfogás nemes fémjelzése alatt, olyan gyönyörű egység az egész, hogy abból részleteket kiragadni *nem lehet és ezért közöljük egész terjedelmében a cikket, amely az első fényesítés az íré áltál említett drágamívű, régi ékszerdarabon, Vi/raág Béla emlékezetén.

J. Viraág [Bélával talán az utolsó romantikus alakja tűnt el Budapestnek, aki 73 éves korában itthagyta ezt a szürke, színtelen világot, amely már sehogyan sem illett az ő színes, érdekes figurájához. Halála előtt néhány nappal még találkoztunk vele, de már ott volt rajta a búcsúzás árnyéka, már távozóban volt: utoljára emelte meg végtelenül udvarias mozdulattal szürke kemény kalapját, aztán elment. Végleg és visszavonhatatlanul. Csendesen, finoman, mint az egy régidivatú, a múlt századból ittmaradt úri emberhez illik.

Halála után fekete gyászkeretben jelent meg a Budai Napló, amelyet ö alapított és szerkesztett 34 esztendőn keresztül. A Budai Napló megmaradt és hirdeti emlékét, az alkotó azonban elpihent. Élt, küzdött, verekedett: ideálokért, a maga külön világáért és jövőjéért, Budáért, álmainak imádott városáért, a magyarságért, annak múltjáért és jövőjéért, mindig egyenes gerinccel, tiszta fegyverekkel. Ennél többet, szebbet és jobbat nem lehet mondani egy újságíróról, aki több mint félszázadon át a nyilvánosság reflektorsugaraiban küzdötte végig az életét.

•

Mintha Krúdy Gyula valamelyik regényéből lépett volna ki, úgy járt-kelt ez a magányos, érdekes öreg újságíró a megifjodó Pest és Buda utcáin. Az ő számára nem egyesítették Budát és Pestet, ö budai volt és az is maradt végesvégig. A budai Dunaparton, a hidak feljárója előtt volt a demarkációs vonal, amelyet lelke nem lépett át. Ügyes-bajos dolgai természetesen rákényszerítették, hogy olykor átjöjjön a Duna balpartjára is. — Kíméletlen és erőszakos dolog az Élet ■— ilyenkor rosszkedvű volt, dohogott magában és dolga- végeztével sietett vissza, haza, Budára. Pest nem érdekelte. Idegen város volt neki, sőt több: ellenséges. Ellenség, konkurrense és sor- vasztója Budának, az egyetlennek.

Buda még ma is külön világ. Nemcsak a Duna választja el Pesttől. Még mindig van külön budai lélek, más mint a pesti. Ennek a külön világnak volt megszemélyesítője J. Viraág Béla úr, szürke kemény kalapjával, szürke zsaketjével, rövidrenyírt oldalszakállával, egyenes keménygallérjával, régimódi ga- valléros külsejével. Jól esett látni: hangulatot hozott magával, régi emlékeket, a soha vissza nem térő békevilágot. A Grómon Dezsők, Podmaniczky Frigyesek, Eohonczy Gidák és Náday Ferencek világát, amelyet nem lehet feledni, de — sajnos — feltámasztani se. Ez a világ most halt meg véglegesen, amikor utolsó reprezentánsa, J. Viraág Béla is elment társai után.

*

Igazi újságíró volt. Külön egyéniség, külön szín és hang a magyar újságírásban. A lokálkolorit, amely lapján végig ömlött, nem Buda hangja volt, hanem az övé. Ez tette vonzóvá, érdekessé, élvezetessé a Budai Naplót: J. Viraág Béla egyénisége, amelyet maradéktalanul sikerült átmentenie lapjába. Reméljük, hogy ez a külön szín nem fog elfakulni, azok, akik a lapot folytatják, meg fogják azt őrizni, mint valami drágamívű régi ékszerdarabot.

Ha külön világot, egyéni laptípust alapított is magának, nem volt a modern idők Don Quichote-ja, aki szélmalomharcot vív a rohanó időkkel. Nem. Mint ahogy a vén Buda is tud megifjulni, ő is lépést tartott a haladással. A Vár ódon utcái, történelmi levegőjű palotái alatt új házsorok bújnak ki a földből, központi fűtésű, modern, Bauhaus-stílusú betontömegek, hirdetve a múlt és jelen egymáshoz tarto- zóságát, úgy Viraág Béla szerkesztő is tudott friss és új maradni, ha nem is hódolt be ezeknek fiz új irányzatoknak, tö még a Várhoz, a

lebontott Tabánhoz, a Víziváros és Óbuda kicsiny házaihoz tartozott. Meg-megállt budai sétaútjain, ha látta, hogy valahol lebontanak egy régi házat, elővette noteszét, hogy feljegyezze, milyen történelmi emlék omlik össze a csákányok alatt, mit kell erről megírni a Budai Naplóban, de aztán elégtétellel vette tudomásul, hogy „palota támad a kunyhó helyén“: utóvégre Buda mégse hagyhatja magát, nem maradhat el Pest mögött!...

Mint újságírónak, harmonikus szép élete volt, Megtehette azt, amit a legkevesebben a mi mesterségünkben: azt írhatta és cseleked- hette, ami közelállt leikéhez. Nem politizált, még a várospolitika sem izgatta. De a történelem, a városesztétika, a szépítés, haladás, fejlődés, Buda dicsősége, múltja és jövője, ez volt az ő világa. A budai kávéházakban és vendéglőkben, asztaltársaságokban és egyesületekben mindig erről beszélt, tűzbejött és magyaráFeszty Árpád nagy történelmi értékű alkotása, a Magyarok Bejövetele az utóbbi években sűrűn foglalkoztatta nemcsak a közvéleményt, hanem a hitelezőket és a bírósági végrehajtót is. Alig múlott el hónap, hogy újabb árverést ne tűztek volna ki Feszty hires körképére és annak tartozékaira, a Jókairól elnevezett városligeti kis színházra.

Ügy látszik azonban, újabban mégis javult a körképvállalat gazdasági helyzete. Legalább is a hitelezők elcsöndesedtek. A Magyarok Bejövetele Körkép Részvénytársaság múlt évi üzleti eredményének mérlege szerint a magánhitelezők mar csak 25 589 pengővel szerepelnek a mérleg teher- rovatban és a köztartozások címén 13.611 pengőt állítottak be a mérlegbe. Igaz ugyan, hogy ezzel az összesen 38.200 pengős tartozással szemben a vállalat a körkép értékét mindössze 40.000 pengővel szerepelteti a mérlegben, az épületeket pedig 27.200 pengőre értékeli. Azt is megtudjuk a körkép mérlegéből, hogy a mérleg lezárása idején mindössze 122 pengő 14 fillér készpénzvagyonnal rendelkezett a vállalat és az előző évi veszteség 24.462 pengő volt.

Két évvel ezelőtt komoly tárgyalások folytak a körképvállalat és a főváros között a Magyarok Bejövetele megvásárlásáról és akkor a főváros szakértői 240.000 pengős vételárról beszéltek, ami azt bizonyítja, hogy a mostani mérlegben szereplő

40.000 pengős értékelés nem lehet egészen reális. A vásár akkor nem jött létre. Ezt azzal magyarázták, hogy a főváros nem tudott fedezetet találni a negyedmillió vételárra.

Később a kultuszminisztérium részéről is érdeklődtek az eladósodott körkép iránt és szó volt róla, hogy a múzeumok költségvetésének keretében megveszik a Magyarok Bejövetelét és behozzák a városba a mostani lehetetlen környezetből. A sok szép tervből azonban nem lett valóság.

Kétszázötven év előtt 1686 június 24-én dördültek meg az európai egyesült keresztény hadak ágyúi Budavára alatt, hogy megtörjék az 1541 óta tornyain lengő félholdas zászló uralmát. 1686 szeptember 2-án este 6 órakor a mai Államnyomda helyén a magyar csapatok áttörtek a várfalakon, utánuk nyomultak a bajor, osztrák, svéd, lengyel, spanyol, angol segéderők, a 70 éves Abdurrahman pasa a mai Iskola-téren maga is elesett s 4000 török holtteste ■ fölött szólaltak meg ismét a Magyarország Patronáját dicsőitő hálaénekek! A török-korabeli Budun-nak harmadfélszáz év elmúltával bizony ma már csak kevés nyoma maradt, de a számos emlékeztető budai utcanévén kívül, mint pl. Török-u., Mecset-u., Ibrahim-u., Gül Baba-u., Pasarét-u., Törökvész-u. stb. itt-ott még felbukkan a „zord idők” egy-egy beszédes emléke. így pl. teljes épségben van meg Gül Baba türbéje a Rózsadombon, bár a „rózsák atyjának” teteme már nincs az alatta levő kriptában, a Bástya-sétányon rengeteg török feliratú zgákmányolt ostromágyú látható szép sorjában egymásmellé állítva, a Rudas-fürdő és a Fő-utcai Király-fürdő belsejében még állanak az eredeti, félholdas kupolás török medencék, kívül a falon pedig emléktáblák hirdetik Szokoli Musztafa pasa emlékét, ki 1565-ben e fürdőket létesítette. Ugyancsak a Várban van az

zott. Az asztalt csapkodta, ha értelmetlenséget látott, ha valamely intézkedésről úgy látta, hogy az nem szolgálja Buda érdekeit. Mert harcos egyéniség volt, akinek meggyőző varázsa alól kevesen vonhatták ki magukat.

Most elnémult az ősz harcos. Nem lelkesít, nem támad és nem izgul többé. Nem tanít már Buda szeretetére, a magyar múlthoz való törhetetlen ragaszkodásra, nem ad többé termékenyítő gondolatokat a Budai Napló hasábjain. Elment kortársai után és vele együtt eltűnt egy külön rész a rohanó világváros életéből, egy kedves, meleg színfolt. Csak egy ember Budapest millió lakosa közül, — mégis egy egész világ. Meghatottan, elérzékenyülten köszönünk el J. Viraág Bélától és attól a régi Pest-Budától, amelynek ő volt az utolsó mohikánja. A túlvilágon találkozik majd Abdi basával, Buda utolsó török védőjével, a várostromok magyar és török vitézeivel, a budai Vár ezer titkának letéteményeseivel. Viraág szerkesztő úr noteszának sok dolga lesz: meg fogja tudni mindazt, ami itt eddig titok volt.

De a Budai Naplóban már nem számolhat be ezekről a titkokról.

Most újabb terv öltött konkrét formát. A Magyarok Bejövetele művészi szépségeit és impozáns nagyméretűségét rövidesen a lebontott Tabán helyén élvezheti az ifjúság és az itt megforduló idegen.

Nem arról van szó, hogy a főváros vegye meg a körképet, amelynek anyagi helyzetét két év alatt mégis sikerült legalább annyira szanálni, hogy nem fenyegeti az árverés veszedelme. Azt kéri a körképvállalat, hogy a főváros adjon ingyen telket «-“■Magyarok Bejövetele számára.. Ez a kiszemelt hely a Döbrentei-témek a Dunapart felöli részén van, ahol azelőtt ódon emeletes házban egy vendéglő volt. Két évvel ezelőtt bontották le az épületet, azóta zöld pázsit üdíti a környéket. Ez a hely a mostaninál sokkal méltóbb hely volna Feszty Árpád híres alkotása számára. Szendy Károly polgármester egyízben megígérte, hogy segítséget nyújt ahhoz, hogy a Magyarok Bejövetele bent a városban méltó helyet kapjon. Feszty Árpád nagy alkotása nemzeti vagyon, amelynek valódi értékét anyagiakban alig lehet felmérni.

A körképvállalat részvényei a családban három kézben oszlanak meg. A főrészvényes a néhai nagy festőművész özvegye volt, aki tudvalévőén nemrégen véletlen szerencsétlenség következtében tragikus módon halt meg. Részvényeit leánya, Feszty Masa festömüvésznö örökölte. A másik részvényes Feszty István ógyállai földbirtokos, a harmadik pedig a Szászy-csálád, amely bizonyos személyes szolgáltatások révén jutott a részvények egy részéhez.

Lajos Ferenc dr. a körképvállalat ügyesze azt mondotta, hogy az is nagy baj, hogy a körkép jelenlegi lehetetlen elhelyezésében csak magas beléptidíjjal tud úgyahogy prosperálni, mert bizony a környezete éppen nem csábító arra, hogy nagyobb tömegek nap-nap után felkeressék.

utolsó budai pasa turbános szimbolikus sírköve, ahonnan remek kilátás nyílik a budai hegyekre. A Gellérthegy oldalán még ma is zöldiilnek azok a fügefabokrok, amelyeket az egykori budai pasák ott állott kertjeikben ültettek, sőt van még nehány féltve őrzött hennabokor, amelynek gyökeréből az egykori háremhölgyek pirosít ót készítettek. A regi Szent János-kórház melletti fal a török alsóvárosi bástyának maradványa; a faragott sziklakövek között itt-ott még egy-egy lőrés helye is megállapítható. Egyes régi várbeli házak ablaka fölött még ma is láthatók a török uralomra emlékeztető kő reliefek, egy-egy turbános török feje képében, pl. a Verbőczy-utca 24. sz. házon. Sőt még a pesti oldalon is van egy ház, a mai Deák Ferencz-tér 1. sz. alatt álló, 1789-ben épült volt u. n. Kemnitzer- ház, amelynek ormán két fekvő török szobra látható (Dunaiszky szobrász műve), alattuk pedig a kőbe vésett, már alig olvasható felirattal:

„Des II. Josefs Macht zwang Türken Wuth in Band.

Der II. Leopold mehrt Ruh und Fried in Land.

Sorgt für unser Wohl und es forgedeihet unser Wirken.

Drum zum denkmahl heist dies bey den II. Türken.“ (Dr. Margittay R.)

A Buda Alsóváros — Sósfürdő Környéke — Egyesület kívánságai

A Buda Alsóváros — Sósfürdő környéke — Egyesület, melynek mintegy 300 — többnyire ház- és telektulajdonos tagja van — 300—400 felnőtt családtaggal, azonos nemzeti és kulturális, valamint jótékony célok megvalósítása érdekében dolgozik, a közelmúltban tartott közgyűlésén a következő határozatokat hozta:

1. Történjék haladéktalanul intézkedés abban az irányban, hogy a környék csatornahálózata kiépíttessék a mély területen összegyűlő csapadék, — egyelőre akár nyilt árokcsatornák útján levezettessék és így ne legyen a lakosság mégegyszer kitéve az ezévihez hasonló válságos árvízveszedelemnek.

2. Történjék haladéktalanul gondoskodás abban az irányban, hogy a környék főútvonala a Tétényi-űt teljes hosszában véglegesen kiépíttessék.

3. Ezzel egyidejűleg történjék gondoskodás arról, hogy a környék többi útjai is sürgősen végleges rendezési programmba vétessenek.

4. Addig is, míg e végleges rendezés megtörténik, történjék gondoskodás abban az irányban, hogy azok az útvonalak, amelyek esős időben a tengelyig érő sár, fagyos, vagy száraz időben pedig a kővé megkeményedett agyagos talaj arasznyi mély kerékvágásai és gödrei miatt télen-nyáron járhatatlanok, kiegyengetésük után lehengereltessenek, a szélükön a víz levezetésére nyilt árkot húzzanak.

5. Történjék gondoskodás arról, hogy a környék összes útvonalai már most fásíttassanak; ne múljék el újból 30—40 esztendő, amíg e vidék fürdő-környékén, villa- és sorházkörzeteiben fasorok létesülhetnek. Még azt is hajlandók e környék ingatlantulajdonosai megtenni, hogy a maguk költségén ültetnek az utak szélére fákat. A főváros vezetősége azonban legalább annyit tegyen meg, hogy kijelölteti a járda szélességét és magasságát. Milyen más képe lenne már ma az egész környéknek, ha ezt a főváros &—7 év előtti kérelmeink alapján már megtette volna.

6. Történjék gondoskodás arról, hogy e környék útvonalainak kiépüléséig is a gyalogjárókat rendszeresen salakozzák, a kocsiútátjáróknál kikövezzék, a már kiépített útvonalakat rendszeresen olajozzák, a többit öntözzék, irtsák a gazt és dud- vát, hogy ne kelljen a lakosságnak minden időszakban előbb heteken át küszködnie és szenvednie az elhanyagoltság miatt, minden időszakban újból kilincselnie, kérnie, könyörögnie, míg végre kapunk néhány fuvar salakot, a nyár derekán egy kis olajozást, vagy öntözést.

7. Történjék haladéktalanul gondoskodás a környék közlekedési lehetőségének javítása érdekében. Nevezetesen, hogy a Horthy Miklós-úti aluljáró ki- szélesíttessék, addig is ennek gyalogjáróját rendszeresen söpörjék, fagyos időben felszórják. Ez aluljáró forgalmának tehermentesítése céljából lé- tesíttessék még egy aluljáró a Horthy Miklós-út és a Fehérvári-út között. A Tétényi-út elejéről a BESzKÁRT vitesse el a mostani dísztelen, nyomorult, korhadó, festetlen fatákolmányt s áílíttas- sen oda egy rendes várakozó bódét. A 41-es ne várakozzék az ingajárat végpontjain olyan sokáig, hogy azalatt gyalog is meg lehet tenni az utat, hanem sűrűbben forduljon. Ez a BESzKÁRT-nak is érdeke, mert számtalanszor azért nem vesszük igénybe a kocsit, mert sokáig kell rá várakozni. A Halmi-út sarkán legyen feltételes megálló, ne kelljen a sűrűn lakott Halmi-úton közlekedőknek a végállomáshoz menni, vagy onnan visszajönni. Kívánatos volna a 41-es útvonalának az Etele-, esetleg Andor-utcáig való meghosszabbítása, hiszen a Tétényi-úti főútvonal jobb- és baloldaláról rengeteg utas gyűlne össze, akik most mind a Fehérvári- úti HÉV -re, vagy a Kelenföldi p. u. végállomásához való gyaloglásra vannak utalva. Kívánatos volna a Lenke-téri autóbusz végállomásnak a Horthy Miklós-úti aluljárón túl való áttétele a Sósfiirdőig, ami szintén csak növelné az autóbusz forgalmát, mert nagy környék gyüjtőhlye lenne ez a pont. E környék ominózus HÉV-ügyét a főváros vezetősége legalább úgy oldja meg, hogy az Andor-utcától kisszakaszókkal lehessen a Horthy Miklós-körtérig, illetve Gellért-térig menni. Ez az utasforgalmat is növelné, mert most legtöbben gyalog teszik meg ezt az útat a körtérig.

Végül és főként történjék immár komoly intézkedés abban az irányban, hogy a székesfőváros évi költségvetéseinek megállapításánál ez a vidék minden évben olyan komoly összeggel honoráltas- sék, mint amilyet lakosainak számaránya, településének fejlettsége, fekvése folytán és sok százezer- pengős adója után joggal megilleti, annál is inkább, mert az elmúlt évtized alatt ez a vidék fejlesztés és minden irányú gondoskodás tekintetében a lehető legmostohább elbánásban részesült. Tehát készíttessék e vidék fejlesztésére átfogó Programm, amely azonban ne maradjon pusztán pa- piros-programm és Ígéret, hanem évről-évre szigorú következetességgel kerüljön megvalósításra is.

II Feszty-körkép az újjáépülő Tabánban

Negyvenezer pengőre értékelik a „Magyarok Bejövetelét“

A budai török uralom emlékei