Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-03-02 / 1214. szám
33. évi. 1214. a. ELŐFIZETÉS Negyed évre 6 — P Egy évre. . 24 — P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1936 március l HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, I mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2P. Ismertető közlemények megállapodás szerint I hirdetés dija mindenkor előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- Felelős szerkesztő: ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig Buda vitáyiiuuepe>- A visszafoglalás Z50-ik évfoedUéfou Az egész világot érdeklő ünnep keretében óhajtja megünnepelni Budavára visszavételét a főváros. Huszonkét európai nemzet vett részt a visszafoglalás harcában, de mindenütt a magyarok jártak elől. Az idegen hadvezérek minden veszélyes, helyre magyar csapatokat rendeltek ki és az ostrom utolsó napján mindenütt magyarok nyitottak rést a védő törökök sorában, aholj az idegen hadak bevonulhattak. Magyar ünnep ez ízig-vérig. A székesfőváros hatalmas programmot dolgoztat ki, amelynek alapvető vonásait az alábbiakban közöljük: # Ez év szeptember 2-án lesz kétszázötvenéves fordulója Budavár felszabadításának. Ezt a nevezetes évfordulót az egész ország élén Budapest székesfővárossal, nagy ünnepségek keretében szándékozik emlékezetessé tenni. A városházán NÉMETHY KÁROLY tanácsnok, a közművelődési osztály vezetőjének irányításával folynak a jubileumi ünnepségek előkészítő munkálatai. A programmter- vezet nagy vonásokban már készen áll és a közművelődési bizottság hétfői ülésén fogják ismertetni a bizottság tagjaival. A világünnep méltó megrendezésében Pacher Béla főjegyző áll lelkesen a tanácsnok mellett. A főváros egész sor maradandó létesítménnyel örökíti meg Budavár visszafoglalásának emlékét.. Az első lépés ezen a téren a Bécsi-kapu újjáépítése volt, amelyet a Közmunkatanács már el is végzett. A további feladatok most már a fővárosra hárulnak. A tervek szerint a Bécsi-kapu egyik szárnyán egy eszményi nőalakot ábrázoló hatalmas szobormüvet állítanak fel. Ez az idealizált nőalak rohanva jő, kezében a kereszttel és jelképezi a felszabadítást. Ohmann Béla szobrászművész kapott megbízást a szobormű megalkotására, amelyet bronzból fognak kiönteni. A Bécsi-kapu másik szárnyán és a mellette levő várfalban annak a 22 nemzetnek és városnak a címereit helyezik el kőbe faragva, amelyek Budavár ostromában anyagi támogatással, vagy katonai erővel resztvettek. A kőcímerek faragására szintén Ohmann Béla szobrászművész kapott megbízást a fővárostól. A felszabadítás jubileumára XI. Ince pápának szobrát a várfal előtt állítják fel. XI. Ince pápa volt az, aki hatalmas pénzösszeggel támogatta a felszabadító seregeket és ezzel a segítséggel tette lehetővé a hadsereg eredményes működését. A főváros ezenkívül egész sor történelmi kiadványt fog megjelentetni a jubileumra, ötven évvel ezelőtt 1886-ban Károlyi Árpád kitűnően megírta Buda visszafoglalásának történetét. Ez a nagy történelmi becsű mű már egyáltalán nincs forgalomban, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A főváros elhatározta ennek a történelmi munkának az újabb kiadását, illusztrációkkal látják el és új köntösbe öltöztetve ezzel a művel ismertetik meg a mai közvélemény széles rétegei előtt Budavár fel-, szabadításának hiteles történetét. Ezenkívül a „Budapest múltja“ című történeti sorozatban tíz neves történetíró közreműködésével a főváros egy másik értékes munkában is kiadatja Budavár visszafoglalásának érdekes történetét. A fővárosi könyvtár a jubileum idejére összeállítja az ostrommal foglalkozó világirodalom jegyzékét és ezt a bibliográfiát is könyvalakban jelenteti meg. Ahol most az Esztergomi-bástya van a Várban, ott ütöttek ötször rést az ostromlók Budavár falában. A főváros a Várbástyának ezt a helyét emléktáblával fogja megörökíteni és a kétszázötvenéves jubileum napján hálaadó ünnepi istentiszteletet rendeznek ezen a helyen. Ugyancsak emlékművel látják el a várfalnak azt a helyét, ahol 1686 július 27-én a diadalmas ostromlók először tűzték ki a várbástyára a magyar zászlót. Egy győri hajdú tűzte ki a magyar lobogót, amikor az első általános rohammal bevették Budavár külső falait. A főváros tervei szerint ezen a helyen emléktáblát állítanak és állandóan nemzeti zászló fog lengeni. Szeptember 2-án ünnepi istentisztelet lesz a koronázó Mátyás-templomban és ennek keretében bemutatják Simonelli hálamiséjét, amelyet a pap-zeneköltő 1686-ben Rómában szerzett, amikor meghallotta Budavár visszafoglalásának örömhírét. ■ A főváros a jubileumi ünnepségekre diplomáciai úton meghívja mindazoknak az államoknak és városoknak képviselőit, akik Budavár visszafoglalásában részt- vettek. Meghívják természetesen a török nemzet képviselőit is, mert az ünnepség nem a török feletti diadalt akarja kihangsúlyozni, hanem Buda feltámadásának ünnepe lesz. Éppen ezért a főváros tervbevette azt is, hogy emlékművet állíttat azoknak a török hősöknek, akik Budavár védelmében pusztultak el. Az Iparművészeti Múzeumban történelmi emlékkiállítást rendeznek azokból a tárgyakból és adatokból, amelyek Budavár visszavételére vonatkoznak. A legtöbb anyagot természetesen a Fővárosi Múzeum, az állami múzeumok, az Országos és Fővárosi Levéltár szolgáltatják, de a főváros ugyancsak diplomáciai úton megkereste azokat a külföldi múzeumokat és levéltárakat is, amelyek Budavárára vonatkozó emlékek felett rendelkeznek és felkérte e múzeumok vezetőségét, hogy az emlékkiállítás nagyobb sikere érdekében a birtokukban lévő értékeket köl- csönképpen bocsássák rendelkezésükre. A bécsi, gráei, karlsruhei, müncheni és római múzeumok máris készségüket fejezték ki a történelmi emléktárgyak ideszállítására és bemuta tására. Építsünk magyar Budát! írta: KEÖPE VIKTOR dr. Nagy kérdés előtt állunk. Itt van a Tabán és Óbuda rendezése, felépítése. Ismét egy alka-1 lom, amikor nagyot, világraszólót lehetne alkotni. Budapestnek megvan a vonzóereje. Idegenforgalmunk tagadhatatlanul emelkedik, a külföld érdeklődése kezd felénk fordulni. Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy minél többet tudjunk nyújtani. A vezetőséget kétségkívül elismerés illeti, hogy szegény csonkaországunk megmaradt nevezetességeit igyekszik. is feltárni. Megmutatjuk a Balatont, Lillafüreded Szegedet, Debrecent és hogy,valami igazi magyarost is lásson, mert az idegent mindig a különlegességek vonzzák, Mezőkövesdet, a Hortobágyot és a Bugaci pusztát. A Tabán felépítésére sokféle terv van. Én nem e kérdéssel akarok foglalkozni, annak helyes elbírálása sok tényezőtől függ s ezek közt elsősorban az anyagiaktól és a célszerűségtől. Hiszem, hogy ebben helyes ítéletet is kapunk. Én csak a hogyanhoz, vagyis a kialakult tervek miként való kiviteléhez szeretnék hozzászólani. Szeretném, ha végre valahára valami nemzetit teremtenénk. Ha volna egy nagyszabású alkotásunk, ami tisztára magyar! Szép a hegy tetején a Királyi Vár, az Opera, a Parlament, a Koronázó-templom, a Múzeum, — de ez mind olyan, amihez hasonlót, esetleg szebbet is, patinásabbat eleget találhatunk külföldön. A barokk, reneszánsz, csúcsíves, görögös épületeink, kedvéért egyetlen idegen sem fog hozzánk tévedni. Nem! Mást vár az idegen, de mást várunk mi is! Legyen már vége egyszer az örökös külföldi utánzásnak, a másolásnak, az idegen talajból átültetésnek. Alkossunk végre olyat, ami innen e szent haza földjéből fakad, olyat, ami évezredek óta a mienk, amit a nemzet magával hozott s ami a nép, az igazi magyarok lelkében most is él. A félénkeknek, a kishdtűeknek csak azt ajánlom, lapozgassanak egy keveset a művelődés történelmében. S ha a szemlük nyitva van, csodálattal fogják látni, aranybetükkel tündökölni a magyar génius ragyogását a művelődés ajándékai közt. Röviden. Építsük fel a Tabánt és Óbudát bármilyen terv szerint, de annak kivitele legyen magyar ízű. Legyen e sokat szenvedett hazában egy talpalatnyi hely, amelynek minden porcikája magyar gondolatot, magyar érzést, magyar szívet lehel. Szinte hallom az ellenvetések egész zuha- tagát (arra a gondolatomra, hogy magyar stílusban építsük fel a Tabánt). Mit akarok! Magyar építészet nincsen, azt előbb meg kell teremteni — ha az ellenvetől,. vállalkoznának rá, úgy el is készülne soha napjára. Vagy talán tulipántokkal akarnék mindent felékesíteni, vagy piros-fehér-zöldre meszelni, vagy talán süjtásokkal kirakni? Érzem a rettenetes szemrehányás lesúj tani akaró erejét, de nyugodtan állom azt. Két dolgot szoktak az emberek tagadással, lekicsinyléssel elintézni. Az egyik, amit nem ismernek, mert szégyelik azt bevallani, a másik meg az amit ismernek ugyan, de nem tudnak megérteni. Így vagyunk a magyaros építészet tel is. Hát igenis van magyar építészet! Terme szetesen nem a körútakon, a nagyvárosok nem zetközi forgatagában, hanem odalenn a szé kelyföldön. Gazdag tárháza van itt elrejtve a magyar gondolatnak, magyar érzésnek — csak legyen, aki megérti. De tovább menve én egy csöppet sem találnám nevetségesnek, ha a tulipántot és vele együtt a többi magyar vi rágot is felhasználnék a házak díszítésére A magyar virágdíszítés elvontságában, stilizá lásával fölötte áll a nyugati naturalista díszítésnek. És olyan nagy baj volna, ha a piros fehér-zöld színt is használnék? A piros és zöld kiegészítő szín, ezekhez jól talál a fehér. A ki nai porcellán kincseket ér, valószínűleg azért mert szép és ízléses és mégis számtalan váza nak, tányérnak fehér az alapja s piros és zöld virágdísz ékíti. De különben is a magyaros íz nincsen színhez kötve. Még a sujtást is fel le hét használni, gazdag változata, szép vonal vezetése nagyon értékes díszítő eszköz. Sőt, én még tovább megyek: a székelykapu és a kop- lyafák sem maradhatnak el a magyar városból. Hiszen éppen az a szerencse, hogy ilyen nagy anyaggal rendelkezünk, így nemcsak feltámaszthatjuk, de naggyá is tehetjük a magyar építészetet. Jó, jó, de ezekbe az új városrészekbe nem holmi kis kerti házacskák kellenek, ahol talán lehet még használni a magyaros irányt — itt modern épületekre, nagyszabású szállodákra fan szükségünk, erre meg igazán nem alkalmas a magyaros irány. Megvan az is. Az Iparművészeti Múzeum, Póstatakarék épülete ugyancsak kezdetét jelzi a nagyvonalú magyaros építkezésnek, de vannak más, a modern feltételeknek mindenben megfelelő alkotásaink is: a városi házak Budán, a gyönyörű Mátra-szálló és a Baár-Madas remek épülete. De nem szabad elfelejtenünk a Városmajor gyönyörű székely templomát sem. Olyan ez az ízléses épület a nagyfák árnyékában, mint valami finom művű ékszertartó doboz. Határozott, széles alapot adnak ezek a továbbfejlesztésre. S ha ez még mind nem volna elég, úgy ott van a kimeríthetetlen kínai és indiai építészet. Meríthetünk bármelyikből, hiszen mindkettő közös eredetű a mienkkel. Kínában lépten-nyomon megragadja az embert a sok közös vonás. Kezdve a zsinóros, vitézkötéses feszes nadrágtól, a sujtásos dísztől, a pörge kalaptól egészen a székely kapuig, Kopjafákig és a díszítő művészetig. Sokszor annyi közös vonást mutatnak, hogy nem is tudjuk, hogy kínai vagy magyar ízűnek tartsuk-e. Gyakoriak a kettős tetejű házak is, aminek nyomát sok helyen látjuk Erdélyben is. Mig nálunk szegénységünkben, elnyomottsá- gunkban egyszerű tölgyfából faragtuk ki a kaput, a tornácot, addig Keleten sokszínű majolikából, márványból készítették, vagy ha fából, úgy színes lakkal fedték. A Székelyföldön és Kínán kívül India volna még tárháza a magyar építészet forrásanyagának. Indiában a húnok 150 évig uralkodtak s azóta is ott élnek. Ivadékaik ma is Radzspután legnagyobb részét lakják. Az erdélyi fejedelmek még érezték ezt a rokonságot, követeket küldtek e messze Indiába. Hűn eredetű az Indiából származó lovaspóló is. Még csak egy érdekes esetet szeretnék megemlíteni. Messze délen Cejlonban a Szentfog templomának oszlopos tornáca a székely tornácra emlékeztet és hogy Cejlon egyik legnagyobb királyát, Tisza királyt egy csodaszarvas vezette Mahinda elé, aki aztán a budista hitre térítette. De térjünk vissza az építészetre, minket most ez érdekel. A finom faragású fakapukat, oszlopokat kővel cserélik fel Keleten. így keletkeznek a stupák és azok a csodálatosan finoman, ízlésesen faragott márványoszlopok, amelyeket annyira csodál az egész világ. Megbűvölve, elkáprázva állunk a kínai építészet remekei^ előtt, amelyek a világ legszebb építészetét tárják elénk. S csodálatunk, bámulatunk csak akkor nem ismer határt, ha a tornác ^elrendezésében, a faragás modorában, a díszítések kivitelében egyszerre csak káprázatos finomságban és gazdagon meglátjuk a miénket. A magyaros építészethez tehát nem csak az alap van meg, de megvan hozzá minden kellék is. „Milyen pompás látványt is nyújtana a magyar ízű Tabán! Az Erzsébet-hídon átkelve a Döbrentei-téren, vagy azon túl szép zöldelő parkban hatalmas háromívű duplatetős székely kapu állana. A kapu színes volna és finom. faragású. Anyaga márvány, és színes majolika. A szabadon allo kapu két oldalán egy- egy magyar gondolaté szoborcsoport. Míg előtte két óriás méretű kopjafa ...“ „Gutta eavat lapidem.“ A vízcsepp kivájja a sziklát. A természet törvényei a Várhegynél is érvényesültek és évezredes nyugalmából elindult a kis- celli margareteg, hogy csuszamló földtömegeivel rémületbe ejtse az embereket. Már évekkel ezelőtt szakértők fejcsóválva figyelgették a Lovas-úti házak oldalain itt-amott megjelenő kisebb repedéseket, de ezeknek nem tulajdonítottak nagy fontosságot. Ki is hitte volna, hogy a jó öreg Vár, amely egy evezred óta kiáltó jelképe a turáni magyarság élniakarásának, egyszerre csak megunja mozdulatlanságát és a sok esőzést és odébb csúszik. A főváros vezető köreinek ébersége megakadályozta egy szörnyű tömegkatasztrófa lehetőségeit és nyombani segítséggel mepiyugtatta mindazokat, akik egy katasztofális földindulástól féltek. Mindenki a helyén volt, a polgármestertől kezdve a legutolsó szakmunkásig és éjjel-nappal folytak s folynak is a biztosító munkálatok egy esetleges újabb katasztrófa meglepetésszerű bekövetkezésének megakadályozására. A Lovas-út legjobban ve- szereztetett házát azonnal kilakoltatták és a szükséges bontásokat is elrendelt®:. A környék lakossága érthetően meg van ijedve s felelőtlen riasztók nyugtalanítják azonkívül az amúgy is ideges közönséget, pedig a főváros szakkörei állandóan per- manenciában vannak és minden eshetőséggel szemben őrtállanak a veszélyeztetett területen. Éppen- seggel minden felelősséget a fővárosra hárítani nem lehet es nem szabad, mert aki azon a csuszamlós talajon építkezett, azt sokkal nagyobb felelősség illeti, mint azt a hatóságot, amelynél kierőszakolták az építési engedélyeket. Most már egyes vérmes háztulajdonosok kártérítési perek megindításával fenyegetik a fővárost, holott jogilag nem vonható ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD... — A Várhegy talajmozdulása —
