Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-11-19 / 1237. szám

<*Ä,

34 évfolyam

Budapest, 1936. november 19

1237. szám

Budai

VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

alapította. viraág béla szerkesztik;

LIPPAY GYULA DR. és OLTY ANTAL

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-50296

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

##

Ciano gróf és felesége, Mussolini Edda Asszony eltávozott körünkből, visszatért gyönyörű hazájába, hogy beszámoljon ar ról, mit látott és mit érzett Magyarországon. Hogy az élesszemű fiatal diplomata mit látott, mi ragadta meg figyelmét, nem tudhatjuk. Egyet azonban bizonyosra veszünk : meglátta, hogy a dolgok nem maradhatnak igy, ahogy most vannak, hogy Magyarországot hozzá kell juttatni igazához, végét kell vetni annak a felgyülemlett keserűségnek, amely akadálya ,a Du- navölgye békés megszervezésének. Azt azonban feltétlen bizonyossággal tudjuk, mit érzett itt Olaszország külügyeinek intézője: megérezte, hogy ennek a szenvedő nemzetnek minden egyes tagja egyesül abban a tiszteletben és szeretetben, amely a nagy olasz nép dicső Vezérét veszi körül. Megérezte vágyódásainkat és reménykedésünket, amelynek aranykapuját épen Mussolini nemes alakja tárta szélesre. És megérezte, mert meg kellett éreznie, hogy hálás, becsületes, férfias nép él itt a Duna Jcét partján, olyan nép, amely hűséges barátaihoz, amelyet érdemes és kell szeretni. Gyönyörű ünnepnapok elé tekint most a magyar-olasz barátság. Az elkövetkező hetek hangos hirdetői lesznek a két nép testvéri érzésének: olyan érzés ez, amelynek győzedelmeskednie kell minden hazugságon, prédájukat féltő ellenségeink minden ármánykodásán.

LUóUcutQ, a UötUty- i/elési uiiáUo&

Befejeződött a főváros költségvetési vitája, amelynek során a szónokok részletesen foglalkoztak Buda minden problémájával. Tiszteletreméltó, szép munkát végzett a főváros parlamentje, főképpen pedig hasznosat. És — ezt tartjuk a költségvetési tárgyalások legértékesebb sikerének — egyetlen frázis el nem hangzott, minden szónok földönjáró, reális alapossággal foglalkozott ia főváros ügyeivel. Nem puffogtattak nagy szólamokat, nem dobálóztak jelszavakkal, nem éleztek ki ellentéteket és nem akarták egymást túllicitálni üres ígéretekkel, demagóg bombasztokkal. Emelkedett szellemű, nemes verseny folyt a pártok között, hogy melyik használhat többet, ki alkothat jobbat, szebbet. Az alaphangot ehez pedig a polgármester költségvetési beszéde szolgáltatta, amely Szendy Károly egyik legszebb, legjobb megnyilatkozása volt.

JjLq.MtUét év.

Tizenhét éve múlt annak, hogy esős, ködös napon bevonult Budapestre a nemzeti hadsereg, élén nagybányai Horthy Miklós fővezérrel. Ha azokra az időkre gondolunk, még most is elszorul a szivünk. Minden romokban hevert körülöttünk, gyalázatos rémuralom, oláh megszállás keserű szégyene után vonultak be Budapest utcáira a fáradt dunántúli fiuk, hogy visszahozzák a reménységet, hitet, önbizalmat. Nagy utat tettünk meg azóta: hogy mekkorát, azt csak most látjuk, amikor uj tavasz szellője simogatja szivünket, friss remények zöldje rügyezik az ősi magyar fán. Érni kezd a vetés, amelyet most tizenhét esztendeje vetettünk el; a megcsonkított, kicsinyre szabdalt ország népe elindul a nagyság és dicsőség utján.

SzenelyKároly polgármester:

Ass uf Tabán nem lesse városrésze0

£>anem füráöcenírum

A polgármester nyilatKossata a Tabáni tervpályáseairól, a sseálló- épiiéselcről, ase óbuáai Kireszelő útról és a se állanáó buáai ssein&áseről

Szendy Károly polgármester, a költségvetés tárgyalásának befejezése után nyilatkozott mindazokról a nagy problémákról, amelyek most döntő fontosságúak a főváros életében. Nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy ma a legtöbb nagy probléma Budához fűződik: olyan fejlődés előtt áll az ősi budai oldal, hogy rövid néhány év alatt úgyszólván teljesen megváltozik minden a Duna jobb- partján.

Alkalmunk volt Szendy Károly polgármesterrel beszélgetni Buda nagy kérdéseiről. A polgármester szivesen állt a Budai Napló rendelkezésére és részletesen nyilatkozott minden egyes kérdésről.

A tabáni fürdőváros

Mindenekelőtt a Tabán és a fürdők ügye iránt érdeklődtünk.

— AT abán uj terveire nyilvános tervpályázatot írunk ki — mondta Szendy polgármester. Nem az első pályázat lesz ez, volt már több tervpályázat is a Tabán kialakítására, mégis azt mondhatnám hogy a mai helyzet folytán ez az első igazi ilyen pályázat, mert

az eddigi pályázatok alkalmából mindig mint városrészt kezelték a Tabánt, ez az első olyan kiírás, amikor mint a fürdőváros magva szerepel a Tabán.

Elmondta ezután a polgármester, hogy a szállóépítés a Tabánban a magántőke feladata. A főváros legfeljebb egyetlen szállót hajlandó ott szükség esetén felépíteni, az elsőt. A többit magánvállalkozóknak kell felépíteniük. Fürdővárosról csak akkor lehet szó, ha egész sor szálló lesz egymás mellett, szállodák egész csoportja, mint az a nagy világfürdőkben van. A polgármester elgondolása szerint a Tabánban a gyógyfürdők és források környékén egész szállócsoportoknak kell épülniök, mást nem is szabad építeni ott;

a terület többi része maradjon gyönyörű kert, ahol a gyógyulást keresők pihenhetnek, sétálhatnak.

Rheum a-kórház és kutató-intézet

Kijelentette ezután Szendy polgár- mester, hogy a fürdőváros régóta követelt kívánsága, a rheuma-korház végre megvalósul. Sikeres tárgyalásokat folytatott a főváros az Irgalmasok rendjével és most már biztosítva van, hogy

az északi hévizforráscsoporttal kapcsolatban felépül a rheumakórház, ugyanakkor pedig a déli forrásoknál, a Gellértfürdőnél megteremtik a fürdőkutató intézetet.

A tabáni tervpályázat kiírása és ennek a két rendkívüli fontosságú tudományos és egészségügyi intézmények élet- rehivása beláthatatlan perspektívát nyit meg a fürdővárosi álmok megvalósítása felé. Ezzel Budapest egycsapással az európai rheuma-kutatás középpontja lesz, olyan tüneményes centrum, amely maga felé irányítja a világ tudós szakembereinek figyelmét. Óriási jelentőségű lépés

ez, hatásaiban döntő lesz Budapest fürdőváros jövendőjére.

Az uj budai kivezető-ut

Megkérdeztük ezután Szendy polgár- mestert, vájjon a hűvösvölgyi kivezető ut, amelynek az lenne a célja, hogy a fővárosba autón érkező idegenek már Budapest határában a legjobb impressziókat kapják, miért nem valósul meg.

— Nem a fővároson múlik, — mondta a polgármester, — hogy az autón érkező idegenek ezen az utón érkezzenek a fővárosba. Mi kiépítettük az utat a főváros határáig,

mostmár az államnak kellene megépítenie azt az útszakaszt, amely Pilis- szentivánnál bekapcsolná ezt a bécsi nagy országúiba.

Ez hat és fél millió pengőjébe kerülne az államnakr erre a célra pedig ennyi pénze nincsen. Ehelyett — mint ismeretes — megkezdtük az Óbudán átvezető dunaparti kivezetőut építését amely megszünteti azt a szégyenteljes állapotot, amely eddig uralkodott. Az uj útvonal a Pálffy-témél kezdődik és az óbudai hajógyár mellett a Vörösvári utcán és a Bécsi utón át vezet.

Több házat le kell bontanunk ezen vonalon, de ezzel a megoldással elsőrangú kivitelű, szép országúton érkeznek az idegenek a város szivébe és nem lesz kedvezőtlen az első benyomásuk, amelyet Budapestről kapnak.

A Budai Szinkőr és az állandó budai színház

Ezután egy másik aktuális kérdésről, a Budai Színkör és az állandó színház ügyéről kérdeztük meg Szendy polgármester véleményét.

— A Hüzoltófőpjarancsnok jelentette feledte kérdésünkre fa polgármester — hogy a szokásos évi vizsgálat eredményeként megállapították a Színkör épületének tűzveszélyes voltát és hogy

tűzoltóság nem vállalja a garanciát esetleges tűzveszély esetén. Természetesen, ha a tűzoltóság ilyen jelentést terjeszt elő, akkor mi sem vállalhatjuk azt nagy felelősséget, hogy megadjuk az engedélyt a Színkörben előadások tartására.

— A magántőke élénken érdeklődik az állandó színház iránt és meggyőződésem, hogy kellő támogatás mellett számos tőkeerős vállalkozó is akadna, aki hajlandó lenne a színházat felépítem. Kérem az az utasításom, ezt adtam ki az ügyosztálynak is, hogy

a mostani Színkör környékén, valamivel beljebb a Horoáth-kertben, vagy a Tabán elején jelölje ki azuj állandó színház helyét.

Ezt a felfogásomat magáévá tette a közművelődési szakbizottság is, amint az egyébként ismeretes.

Megkérdeztük ezzel kapcsolatosan Szendy polgármestert, nem gondolná-e^ hogy Buda több színházat is elbírna? így — szerintünk — szüksége lenne színházra elsősorban a Fehérvári ut környékének, amely nagyon messzire esik a pesti színházaktól, továbbá a rendkívüli méretekben fejlődő Vízivárosnak, a Margit körút — Széna tér környékén.

— Egyelőre elégnek tartanám, ha egy színház épülne Budán. Nem vagyok hive annak — mondta a polgármester — hogy szaporítsuk a felesleges színházépületek számát. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne engedélyezzünk esetleg más budai helyen is színházat, ha úgy az anyagi, mint az erkölcsi feltételek megfelelőek.

Ennyit mondott Szendy Károly polgármester az aktuális budai problémákról és azok megoldásáról. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Budai Napló számos, régen sürgetett tervét most valóra váltja a polgármester energiájá és ezzel Buda klasszikus földje uj fejlődés elé tekint.

üres és etUoyyoiott cuz ujItciscrfUto-UöcuU vásáccsocHoU

'/lem Aell a Áő^foaoéyMÁ, nem Aetl a fiiacl axuaoAfuiA éo tiMseli a főoaxao de{-iciéjeé

Alig néhány éve, hogy nagy költséggel áthelyezték a Krisztina-térről a piacot a Krisztina-körutra, a Déli pályaudvar szomszédságába. A Krisztina- téren virágzott a piac, a napnak minden órájában tele volt vevőkkel, jól járt a vásárlóközönség és jól kerestek a piaci árusok is. Senkinek se volt panasza, mégis el kellett azonban helyezni onnan a piacot, mert esztétikai és közegészségügyi szempontok követelték azt

Kínálkozott is természetes megoldás: a Mészáros utca és Koronaőr utca sarkán ott volt a főváros hatalmas és üres telke, közvetlenül a piac szomszédságában, ott ahol most a Szilágyi Erzsé~ bet-leánygimnázium gyönyörű uj épülete emelkedik. Azonban — ki tudja miért, miért nem — a piacot elvitték messzire, olyan helyre, ahol nincs semmiféle ,.hinterlandja" és az iskolát építették a Mészáros utcai telekre. Holott iskola céljaira sokkal megfelelőbb lett volna a vásárcsarnok helye: leve- gősebb, egészségesebb és amellett megfelelő terület állt volna rendelkezésre az iskola fejlesztésére. Vagyis pontosan az ellenkezője történt annak, aminek történnie kellett volna.

A Krisztina-köruti piac árusai panaszkodnak, hogy nincs vevő. A főváros nem panaszkodik ugyan, de

súlyos összegeket fizet rá a piac fenntartására.

A fővárosnak ugyan az az álláspontja, hogy nem akar keresni a piacokon, de nem hisszük, hogy mindén ambíciója arra irányulna hogy ráfizessen azokra.

A krisztina-köruti piac deficites is mindig az is marad. .

Nincs lehetősége arra, hogy fejlődjék, mert tű-