Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-11-05 / 1235. szám
2 H Hegyvidék ellen Néha a villámnak egyetlen villanása többet mutat meg, mint a nyugodt, derűs napfény. Igaz, a látvány nem mindig kellemes. Nos» a budai hegyvidék lakosságának egy ilyen villanásnál legutóbb nagyon kínos lutoánybnn volt része. Szeretnék, ha a városháza illetékes tényezői is tudomást vennének ^a hegyvidéki közönség megdöbbenéséről, mert a villanás megmutatta, hogyan gondolkoznak a Városházán a hegyvidéki lakosság életéről. Ennek a megriadt közvéleménynek a nevében állunk itt, hogy egy kellően át nem gondolt, az élettel nem számoló, sót, túlzás nélkül kegyetlennek mondható gondolatot, ezt az egész budai hegyvidék ellen irányuló fenyegetést — a Városháza tényezőinek jobb belátását remélve, — oisszaoonassunk. A főváros pénzügyi bizotságának legutóbbi költségvetési tanácskozásai során egyik bizottsági tag előállott azzal az ötlettel, hogy a hegyvidék vizdiját emeljék föl, — vagyis hogy a hegyvidék fizessen viz- szürtaxot — merthogy a viz szállítása a hegyekben „többe kerül“, mint a lau pályos vidékeken. Kívánhatta volna,' hogy az Andrássy úti négyemeletes palota is magasabb vizdiját fizessen, mint az a kis földszintes ház a Ferencvárosban, vagy a Józsefvárosban, de a bizottsági tag ur nagylelkű volt, ezt nem követelte. Csak a budai hegyvidékek fizessenek többet! Esetleg ;a jelenlegi 18 filléres viz- dij kétszeresét háromszorosát... Magán- vélemény, :— jegyezték meg magukban, akik ezt a meglepő ötletet hallották. Annál lesujtóbban hatott, amikor a hivatalos válasz sietett igazat adni a drágító érveknek és ki jelentette, hogy a főváros valóban „kénytelen lesz bevezetni a magasabb vizdiját a hegyvidéken. A kérdések sokasága kavarog elénk. JLgelsőbbként az a keserű érzés, hogy a városházán ennyire félreismerik a hegy-- vidéki lakosság életét. Tessék tudomásul venni, hogy a hegyvidék ősi és odaköltözött lakosságának túlnyomó része a leg- j kegyetlenebb harcát vívja napnap után egzisztenciájának etme- rülése éllen. , Az a kis családi ingatlan nem a jólét és a gondtalanság fészke. Az az ingatlan nem kéjlak, hanem létalap, amit megin- jpptfni bűn az egyessel és a társadalommal szemben. És nemcsak a küzdő kis háztulajdonosok ellen irányul a tervbevett büntető tarifa, —. a lakók ezrei ellen is, akiknek a lakbérét drágítja meg a fölemelt vizdij. Ne tessék tehát a rózsadombi és svábhegyi uraságokba takarózni, — a hegyvidéki lakosság sorsa, túlnyomó részben, a lét és a nemlét borotvaélén lebeg. Adók, magas közüzemi dijak, csontokat ropogtató ut- és csatornaépítési terhek, többé-kevésbbé hiányos ellátottság, sok gyaloglás, drága közlekedés, jó uraim, úgy8® mit akarnak még ettől a szegénységben és gongban dúskáló hegyvidéki lakosságtól? De közelítsük meg tárgyi szempontból is a hegyvidék ellen irányuló büntetőtarifát. Valóban a hegyre felnyomni a vizet költségesebb, mint továbbítani a sikvidéken. Am» amit az imént tréfásan említettünk meg, az is igaz, hogy a hetedik emeletre költségesebb följuttatni a vizet, mint a kis földszintes ház konyhájába. Ha így szabad és lehet fölparcellázni egy egységes várost, ennek nem tesz se vége se hossza. Mert miért csak a hegyvidéki lakósságot büntessék és mért csak a vizdijná! ? El- végTE, a villamos, a villany^ a gáz is annál főbb Önköltséget igényel, minél mész. szebbre vezetik. A villamosnál már megkezdték a távolsági tarifát, az eredmény tízezrék kerékpárra ültetése, gyalogolta- í£sa és a villamosnál várt jövedelmek — elmaradása. A vízzel is megtörténhetik ugyanez, a közegészségügy nagyobb dicsőségére. Azt akarják, hogy a hegyvidékiek leszokjanak a> fürdésről? Azt akarják, hogy ne öntözzék kertjeiket és sivataggá váljék a. gyönyörűséges hegy» vidék? Nem, ez az egész ötlét »elhamarkodott és bízunk — ismételjük— a város vezetőségének. jobb belátásában, szociális érzésében, hogy a mutatkozó terhek nem pécézik ki a hegyvidéki lakósságot, hanem fönnmarad az, összes terhek közös és egységes vállalása és megosztása a főváros egész területén. Sz. S. Budai Napló 1936. november 5. Buda és a Berlini-téri /fúrok Terv a Buda felé lrdnyuló villamosforgalom megfavitdsdra A pesti London-szálló épületének lebontása alkalmából életrevaló ötletet vetett fel pár hét ^ött » Pesti Hírlap, a szálló telkének kisajátítását követelve a Berlini-tér rendezésének céljaira. Ugynaez a lap foglalkozik október 28-i számában a tér közlekedési problémáival, bemutatva a Beszkárt legújabb hurokvágány tervezetét A Berlini-tér amellett, hogy városrendezési szempontból és építészetileg is a legszerencsétlenebb alkotás, a főváros legforgalmasabb tere. Fő elosztó pontja úgy a jármű-, mint a gyalogközlekedésnek az Újpest, Nagykörút és Vilmos császár- ut felől a Margithidon át Budára irányuló forgalomnak. Ez a hatalmas arányú megterhelés a város fejlődésével csak növekedni fog s igy teljesen jqgos a kívánság, hogy a téren uralkodó közlkedési anarchia végre megszűnjék. A mai állapot életveszélyessé teszi a gyalogos közönyig számára a téren való átkelést. Autók, lovaskocsik, villamosok szelik keresztül, minden rendszer nélkül az úttestet és az egyetlen közlekedési jelzőlámpa használata is illuzóriussá válik, amikor a gyalogosok számára szabaddá tett útirányon át kanyarodik ki a 4-es villamos. A villamosközlekedés a legnagyobb kerékkötője a Berlini-téri közlekedés szabályozásának. Még súlyosabb lesz a helyzet, ha megvalósul a legújabb hurokvágány reform amely szerint a tér hatalmas végállomás lenne, ahol az összes relációk visszafordulnának s igy a Budáról érkező, vagy oda tartó utasoknak feltétlenül át kellene ott szállmok. Buda már előre tiltakozik az ellen, hogy amúgy is rossz villamosközlekedését még rosszabbá tegyék, ahelyett, hogy megjavítanák. Hiszen a budaiaknak már ma sincs közvetlen összeköttetésük a Nagykörúttal és a Vümos császár ut felé is csak két közvetlen járat van, a 49-es a Délivasuttól és az 5-ös Óbudáról. Buda megkívánja, hogy ne csak ezt a két járatot hagyják meg, hanem tegye a Beszkárt lehetővé a közvetlen utazást a Nagykorúira. Tervezetet mutatunk itt be, amelynek megvalósltása nemcsak az előbbi speciális budai kívánságokat honorálná, de egyúttal megoldását jelentené a Berlini-téri közlekedés gyökeres rendezésének is. Ha a Beszkárt minden áron ragaszkodik a hurokrendszerhez, azzal érvelve, hogy a rövidebb vonalak sűrűbb és gyorsabb közlekedést jelentenek, ám maradjon meg a hurokrendszer, de arra igazán semmi szabály nincs, hogy a hurkokat éppen erre a forgalmas térre kell halmozni. A tervezet szerint egyetlen hurok maradna meg: az újpesti vonalé, amely seholsem keresztezi magát a teret s így a forgalmat sem akadályozza. Az összes többi vonalak csak átmenő relációk lennének a tér teljes kikapcsolásával a Máv. átjárón, Jókai, Klotild és Zsitvay Leó utcán át. . A 6-0« kocsik folyianék útjukat a Lipót körúton1 a Török-utcai hurokig, a Budáról érkező 4. 5, 7, 49 és 53-as pedig a Vilmos császár utón a Központi Városházáig, ahonnan az 5. és 49.-es vonal pótlásául az 5A és 49A reláció szolgálhatna. Ez a megoldás nem ellenkeznék a hurokrendszerrel, csapán áthelyezné a hurkokat a Berlini- térről a város kevésbbé forgalmas pontjaira s bár öt reláció útvonala egy—másfél kilóméterrel hosz- szabb lenne, másik kettő viszont megrövidülne. A lényegtelen vonalmeghosszabbitással szemben a tér. vezet előnyei nyilvánvalóak. A téren teljesen megszűnne a villamosközlekedés s a középen építendő járdasziget körül a járművek körbefutó közlekedése akadálytalanul bevezethető lenne. Az átmenő villamosközlekedés folytán hatalmas tömegektől tehennentelsiUne tt gyalogforgalom, — mert magán a téren egyáltalán nem volna átszállás. Átszálló helyek csak a Lipót-körut és Visegrádi- utca sarkán és a Vilmos császár nt és Klotild- utca sarkán létesülnének. Előbbi helyen az Újpestről és Újpestre irányuló, utóbbin pedig a Nagykörút és Vilmos császár ut egymásközti forgalmában. A Máv. átjáró, Jókai, Klotild és Zsitvay Leó utcában már meglevő sínpárok felhasználásával az átalakítás a legminimálisabb befektetéssel lenne megoldható. A tervezet elfogadása nagyrészben teljesítené „ budaiak kívánságait. A Beszkárt figyelmébe ajánljuk a fenti elgondolást és reméljük, hogy az előbb-utóbb megvalósításra kerül. Gerd Sándor. nagy elhatározást mégis siker koronázta. Először is a vízemuelőt hozta rendibe és indította meg egy nagy földet bejárt, ügyes lakatos- mester, bizonyos Gáspár Jakab nevű. Ettől kezdve azután a két ló hajtotta járgány a Ebillából megint felszállftotta a. várbeli víztoronyba a vizeit. Sokját bíbelődtek' az egykoriak a szökőkút megindításával is. Hosszú, eredménytélén kísérletezés utáni 34 évvel Budaivár vissaafogla- lása után 1718-hab végre mégis sikerült a dolog egy jezsuita páternek. Kersch enstein Kon- rádnak hívták a jó embert, aki rájött a titkára és felélesztette a szökőkutat.' 1412 ill' ólom én 1688 öli hosszú fenyőfiacsövön vezette a templom1 és városháza között lévő mediancgbe a jezsuita „Doktor forrásból" a friss vizet. A forrást azért nevezték el Doktor-forrásnak, mert egy Ewerüng Péter nevű katonaorvos fér dezte fel. A vízmedence közepébe pedig hálából, mert jezsuita indította meg a szökőkutat. márvány talapzatra loyolaá Szent Ignác szobrát állították. József császár idejében azután — pontosan' 1786-ban .— TJumJer Henriik nevű miérnek tökéletesítette a kutat oQyformán1, ihogy még két másik svábhegyi forrás vizét is belevezette A kútról — úgy látszik — akkor tűnt el loyolai Szent Ignác szobra és akikor került oda a kőből való városvédő Athene melyre hosszas bujdósási után egy budai polgár kertjében akadtak rá néhány évvel ezelőtt s amelyet a várbeli elöl járósági épület északkeleti sarkán helyezett el & kegyelet. A múlt században, egészein a hatvanas éveikig játszott szerepet Buda ésiPest vízellátásában a puttonyos rendszer és a „tonauwósz", ahogy a vízáruló sváb embereik, a Duna vizét nevezték. A várbeliek addig csak edbíbelődtek a tóhajtotta járgányos vízművel. Mivel azonban esztendőnkint 6000 forinttal többet fizettek rá, mint bevettek: bérbeadták. De igy se volt jó, úgy se volt jó. Végre is Clark Ádám épített vízvezetéket Budának. A pestiek még várakoztak egy darabig a vízvezetélíépítéssel, míg azután a kolerai és a tífusz annyi zűr-zavart csinált, hogy végül mégis csak rászánták, magukat az 1892-i kolerajárvány után. Akkoriban kezdte építeni a vízvezetéket Kajlinger Mihály gépészmérnök, kinek mm Kaylinger Gáspár nevű kovácstnester volt az őse, aki 250 évvel ezelőtt az első gyarmatosokkal1 jött BudáraBoros embereknek jó út kell Senki ne mosolyogjon e megállapítás felett és senki ne hivatkozzék arra, hogy az italos emberre úgyis külön vigyáz a jó Isten. Itt azokról a borozó emberekről esik szó, akik „helyszíni tapasztalatok“ alapján hivatottak arra, hogy a magyar boroknak, külföldön, jól megérdemelt propagandájáról gondoskodjanak. Ezt a popagandát valóban dicséretes módon és sikerrel szolgálja a budafoki állami borpince, amelyet már eddig is, évenkint 40—50 ezer külföldi keres fel. Amikor kimennek a borkóstoló vendégek, fejcsóválva tűrik a budafoki borpincéhez vezető rázós ,döcögös utat, amelyért azonban kárpótlást ad nekik a rizling, a zöldszilvám és a kéknyelű. Hanem azután, amikor visszajönnek és a zökkenőknél az autókban egymáshoz ötödik egy-egy bor- gőzös fej, akkor kezdik megbánni a kirándulást. És amikor a magyar borhoz nem szokott gyomor- ban is felr'ázódik a hegy teve — csak az okosabb bak szidják az utat, a többi hajlandó a fenyegető tengeti betegséget a bornak tulajdonítani. Pedig háti., Az idegenforgalom intézőinek tudni keli, hogy nem lehet a vendégtől egyik kézzel visszavernél — amit a másikkal adtunk neki. Amit a. külföldi kap, annak minden vonatkozásban tökéletesnek kell lennie. Az ilyen kínos utas zás Budafok és Budapest között, egyetlen félóra alatt kiöli a látogató emlékéből mindazt a sok szépet és jót, amit a főváros szépsége, vendéglátóipara és eggéb kultúrája neki napokon át• nyújtott. Lehet,' hogy a *. budafoki ut építése körül hatásköri zavarok vannak. Ezt intézzék el az urak egymás, között, hanem az utat — azt végre való- háta hozassák rendbe, HU magyarok,, akik a-dunántúli, vagy hegyaljai vidéken megszoktuk a hegyidülők és falusi utcák rosszaságát, megvigasztaló dunk „ ■ nótával, amelyik azt mondja, hogy azt mondja: Nem keskeny esz utca, csak szoros, ‘Nem vagyok én részeg, cseüri boros. ‘Az Idegen azonbem ezt a vigasztaló dedt nem tudja.' Nem ismeri el, hogg 6 borász az utcát szid-e ja, — vagy ami még rosszabb — a bort.- Ezt pedig-nem engedjük bántani.' -Még oly áron sem, hogy i tisztességes utat csinálunk a budafoki bore pincékhez. A lóhajtásu vízvezeték és Sk. Doktor-forrás Legutóbb ismertettük Pásztor Mihálynak', a kitűnő hisztérikusnak most megjelent „Buda é? Pest a török uralma után" cimű rendkívül érdekes könyve alapján mindazt, amit Pásztor kollégánk; a budai borról mond. Most néhány szót. a budai vízről is. Elmondja a 'könyv, hogy Aquincumban a rómaiaknak már volt vízvezetékük;. Napvilágra került maradványait ma is megcsodálják az idegennek'. Tudjuk azt is, hogy Mátyás király idejében ólomcsöveken szállították a királyi palotába a vizet., Mikor a török lett az úr Bu. davárában, a vízellátást elsőrendű feladatának látta a török' is. A világjáró Evlia Cselebi beszéli, hogy mikor itt járt — húsz esztendővel Budavár visszafoglalása előtt — több kutat talált a Várban. A mai honvédelmi minisztérium helyén pedig egy víztorony, melybe a Dunából ólom Csövön egy emel őszettkezet segítségéved, hajtották! fel a vizet. Erinek a budai Lámtf- hídfö lábánál elhelyezett járgányát lovak hotaták'. mozgásba-. Ezenkívül voltak ciszternák a Várban, sőt a Szentháromság-téren, a mai elöljáróság háza előtt, szökőkútből Csobogott a Svábhegyről odavezetett forrásvíz. Ezenkívül lóháton, puttonyban is. hordták a vizet a várbeli népségeikAbban is bökb volt. a török,, hogy jéggel hűtött ciszternákat állított fel, nyáron át pedig a város nyilvános jégverméből felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül; ingyen jeget osztottak ki a lakosság között. Marsigli beszéli, hogy a vórkiapuk mellett külön jéggel hűtött víztartók állattak, amelyekből az utcán járó-kelő törökök, zsidök és keresztények egyaránt — ha megszomjaztak — ingyen kaptak jégbehűtött vizet. Budavár visszafoglalása után már nem volt ilyen tökéletes a vízzel vall ellátás, melyet hosszú ideig a puttony-rendszerrel bomyófp tottak le, vagyis a tabánii rácok! puttonyban hordták a hegyre a Dunából a vizet: Ez a rendszer nem lehetett túlságosain! hasznos a közönségre. Eree alighanem rájött a magisztrátus is, mert pénzt és időt nem kiméivé; mán- dent elkövetett, hogy életre keltse a török két vízmüvét. Egészein őszintén meg kell állapítanunk, hogy a: budai magisztrátus idővel tovább győzte, ftnin.t, pénzzel». Jldejet ugyanis volt bőven, el Lein ben pénze alig. De azért a. Éhgyomorra naponta igyék egy - pohár Kr ittély-vize t
