Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-10-15 / 1232. szám

r 3rJ c­34. évfolyam _____________ Budapest, 1936 október 15 1232. szám Vár ospolitikai, közgazdasági és társadalmi hetilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, KRISZTINA.KŐRÚT 113/b TELEFON: 1-502-66 Buda nagy kérdései Szendy polgármester költségvetési expozéjában Uj kormány írta: Daday-Novák Sándor Alig temettük el Gömbös Gyulát, máris megindult a politikai élet zajlása. Ma már új kormány intézi az ország sorsát, Darányi Kálmán kormánya. Akármily fájdalmas is a halál, az elmúlás gondolata, bele kell törőd­nünk a megváltoztathatatlanba: az élet nem állhat meg egyetlen pillanatra sem. A „le roi est mórt, vive le roi“ örökéletü igazság, amely minden formában és minden esetben az élet­nek a halál fölött való diadalát hirdeti. Re­mekül szimbolizálta ezt a régi osztrák-magyar hadsereg szolgálati szabályzatának az az in­tézkedése, amely elrendelte, hogy katonai te­metéseknél a zenekar, amely a sírbabocsátás pillanatáig komor gyászindulókat játszott, nyomban ezután vidám indulóba fog és pat­togó ütemű zene hangjai mellett tér vissza a temető kapujától. Horthy Miklós kormányzó úr bölcsessége Darányi Kálmánra bízta az ország ügyeinek intézését és az ország egyértelmű megelége­déssel vette azt tudomásul. Nem foglalkozunk a napi politika „úri huncutságaival“, a kor­mányváltozás azonban nem napi esemény, olyan közügy, amelynek a nemzet életére rendkívüli a kihatása. Éppen ezért nagy meg­nyugvással látjuk, hogy mind a kormányzó­párt, mind az ellenzék bizalommal van az új miniszterelnök személye iránt, ami fontos elő­feltétele a jobb jövőnek. Darányi Kálmán budai ember. Itt él a Krisztinavárosban. De nemcsak ebben a fizi­kai értelemben budai. Gondolkozásában, lényében, egész egyé­niségében az. Mert mit jelent emberi vonat­kozásban ez a szó: budai? Jelenti — legalábbis a mi felfogásunk szerint — az úri, nemes gondolkozást, a konzervatív, tiszta erkölcsi életet, a tradíciók tiszteletét egyesítve a ha­ladás és fejlődés szeretetével, az Isten és Haza mélységes imádatát, minden emberi érték tiszteletét, megértést a becsületes törekvések iránt, kemény visszautasítását mindannak ami mindezzel ellenkezik. Mindebben budai Darányi Kálmán és ezt az értékét fogadja egyöntetű szeretet minden oldalról. Kormánya majdnem teljesen azonos Gömbös Gyula kormányával, ami biztosítja az ország fejlődésének zavartalanságát, a po­litikai átmenet zökkenő nélkül valóságat. Darányi Kálmán szerény, halkszavú, no­bilis úriember. Nem a forradalmak és ellen- forradalmak lökték fel a magyar politikai élet szintjére, tiszteletreméltó, nagy családi hagyo­mányok örököseként jutott, tehetsége és tudása segítségével az országot vezető végrehajtó ha­talom élére. Személye tradíciókat jelent, biz­tonságot, főképpen abban az irányban, hogy felforgató tendenciák nem fognak érvényesülni alatta. A főváros' lakosságának külön elégtétele, hogy a belügyi kormányzat élén továbbra is Kozma Miklós vezeti az ügyeket. A fővárost erős kapcsok fűzik a belügyminiszterhez, aki annyi jelét adta Budapest ügyei iránt való szeretetének. Különösen a fürdőváros meg­oldásának nagy feladata az, amelyet Kozma Miklós nagy megértéssel karolt fel és nekünk, akik ezt a kérdést Buda szempontjából a leg- fontosabnak tartjuk, nagy öröm, hogy Kozma Miklós kezében marad továbbra is a fürdő­város sorsa. Kedden megkezdte a pénzügyi bizottság a főváros jövő évi költségvetésének tárgyalását és Szendy Károly polgármester tartalmas, nagy­vonalú expozéban ismertette mindazt, amit a költ­ségvetéssel kapcsolatban szükségesnek tartott el­mondani. Mindjárt elöljáróban állapítsuk meg, hogy a költségvetési tervezetet egyöntetű bizalom fogadta, de ami ennél több: teljes és tökéletes bizakodás is. A kettő között nagy a különbség. Bizalommal fogadta a főváros minden egyes alkaiommal Sipőcz Jenő költségvetéseit is. Nem volt ember, aki ké­telkedett volna abban, hogy Sipőcz Jenő, mint polgármester, a legkörültekintőbb gondossággal, az előrelátás bölcsességével és a főváros érdekeinek hűséges szem előtt tartásával állította össze a költ­ség-előirányzatokat. Nagyobb és több bizalmat, mint amennyivel a főváros törvényhatósága és Budapest minden egyes polgára jutalmazta Sipőcz Jenőt, nem kívánhat Szendy Károly sem. De míg az elmúlt esztendők fájdalmas redukciói keserű mellékízt adtak minden egyes költségvetési előter­jesztésnek, addig a mostani expozé nyomán általánossá lett a bizakodás is, az az optimizmus, amely nélkül nincsen jövő. Amikor Szendy Károly elfoglalta a polgármesteri széket, kijelentette, hogy ő optimista: optimista nemcsak azért, mert a javulás jelei már mutat­kozni kezdenek, hanem azért is, mert optimizmus nélkül nincs élet. Annak, aki egymillió ember éle­tének irányítását, egy hatalmas világváros sorsát intézi, telve kell lennie optimizmussal. E nélkül nincs, nem lehet munka, alkotás, jövő, a hit nélkül végzett munkán nincs, áldás. Joggal hivatkozhatott költségvetési beszédében a polgármester arra, hogy az ö optimizmusa reális­nak bizonyult. Az a költségvetés, amelyet 1937-re terjesztett elő, határozott felelet. Perfektuálása azoknak a várakozásoknak, amelyeket a polgár- mester ültetett el a lelkekben. Megszüntet minden kételkedést, minden aggodalmaskodást: eredmény, amely önmagáért beszél. Az is igaz azonban, hogy ehhez az eredményhez évek munkájára volt szük­ség, elszánt erőfeszítésre, mint a föld mélyébe el­zárt bányászoknak ahhoz, hogy a napvilágra ássák ki magukat. De sikerült: itt a napfény, a levegő, az élet: az új költségvetési előirányzat feltáma­dást hirdet. Van Szendy Károly expozéjának egy mon­data, amely Sipőcz Jenő legutolsó expozéjának egyik lirai vallomására emlékeztet. Sipőcz ebben a mondatban hangsúlyozta, hogy a legszűkösebb időkben sem szabad megfeledkezni arról, hogy Budapest milliós világváros és ezt a világvárosi jelleget nem szabad kockáztatni olyan természetű takarékoskodással, amely kárt okozhatna. Szendy Károly mostani expozéjában a következőket mondta: — A kiadások előirányzatánál már sokkal nehezebb volt a helyzet, mert abból kellett kiindul­nom, hogy nem elegendő a normál-szükségletek fedezése, hanem a főváros fejlődését, jövőjét mindig újabb lépésekkel kell előre vinni. A fő­város az ország díszes kirakata, amely a külső világgal szemben az egész or­szág haladó kultúráját, magas színvona­lát mutatja, miért is nekünk mindent meg kell tennünk városunk tovább­fejlesztésére. Jólesik ezt az önkénytelenül visszatérő refraint hallani. Azt bizonyítja, hogy abban a nagy mun­kában, amelynek egy pillanatig sem szabad meg­állnia a kultúrfölény biztosítására, nem áll be fennakadás. A magyar fővárosnak különbnek, szebbnek, szellemben és kultúrában messze ki­magaslóan ragyogóbbnak kell lennie, mint azok­nak, akikkel szemben egyedüli fegyverünk éppen ez a bizonyos kulturfóleny. Nem: Szendy Karoly nem kockáztatja ezt a fegyverünket. * A közvéleményt, főképpen pedig Buda lakos­ságát a költségvetésnek főképpen azok a részei érdeklik, amelyek a jövőt szolgálják, vagyis az új beruházások. Eljutottunk oda, hogy városrendezés és •fejlesztés terén Budáé az elsőség. A polgármesteri expozé vázlatosan felsorolja, mi­lyen természetű beruházásokat kíván elvégeztetni •Budán, megemlíti azonban azt is, hogy újabb be­ruházó kölcsönnel is szolgálni akarja a főváros jövőjét. A Budát érdeklő főbb tételek: az óbudai ki­sajátítások, a Horthy Miklós-hídhoz vezető út épí­tése, a régi kegyúri templomok restaurálása, az új : óbudai útvonal és a Bécs felé vezető új útvonal kiépítése, a budai főgyűjtő-csatorna megteremtése, a Rupp Imre-utcai és hengermalomuti mellék­gyűjtő létesítése és a Pasaréti-út környékének csa­tornázása. Költségvetésen kívül pedig a hegyvidéki elöljáróság felépítése, a Víziváros és Óbuda sza­bályozása, a fürdővárosi programm további fej­lesztése, parkozások, meg egyéb építkezések, ame­lyek mind-mind Budát szolgálják. Szendy Károly polgármester a Budai Napló­nak írott egyik cikkében azt írta: ,fNagy terveim vannak Budával", megállapíthatjuk, hogy a mostani költségvetés kereteiben ezek­nek a nagy terveknek első részlete máris realizálódik. A Buda-Alsóvárosi—Sósfürdő Egyesület be­adványban piacot kért a fővárostól. A közélelme­zési ügyosztály a kérelemre azt válaszolta, hogy szívesen ad piacot, ha az egyesület garantálja, hogy megfelelő forgalma lesz az új piacnak, lesz­nek vevői és elegendő számú árusítója. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban beszélgettünk Kosta János tanácsnokkal, a főváros köz­élelmezési ügyosztályának vezetőjével, akit megkérdeztünk, nyilatkozzék a budai nyilt piacok és vásárcsarnokok helyzetéiül, azoknak alakulásáról. Rosta tanácsnok a következőket mon­dotta erről a mindenkit érdeklő kérdésről: — A Buda-Alsóváros Egyesület kérésének el­intézésénél a múltak tapasztalatai vezettek ben­nünket. Nem akarunk úgy járni, mint az a német­völgyi piac esetében történt, ahol 27.000 pengő költséggel felépítettük a piacot és azután nem kap­tunk árusítókat. Jóllehet ingyen adtuk a fülkéket, mind­össze két-három árusító akadt, de azután azok is otthagyták az új piacot, ahol nem találták meg számításukat, úgyhogy kénytele­nek voltunk a bódékat lebontani és azokat máshol elhelyezni. Megkérdeztük ezután Rosta tanácsnokot, is­mertesse a többi budai piac helyzetéi. — Sajnos, sok az üres fülke az óbudai, kór­házutcai piacon is. A piac egyes részei teljesen el­hagyatottak. a Krisztina-körúti piac se váltotta be egészen a hozzáfűzött várakozásokat, Budapest sasadi városrészének lakossága nagy örömmel értesült Szendy Károly polgármesternek arról a pompás elgondolásáról, hogy Sasodon megteremti a középosztály villavárosát. Sasadnak minden adottsága megvan arra, hogy szelíd, derűs lankáin, amelyek már a török hódoltság idejében is híresek voltak ízes gyümölcseikről, új kertváros- rész alakuljon ki. Klimatikus viszonyai ennek a vi­déknek valóban egészen elsőrendűek; a legkiválóbb orvosok szakvéleményei tanúskodnak erről. Leve­gője tiszta, ózondús s déli fekvése sok előnyt biz­tosit az ott megtelepülik részére. A Sasadi Ingatlantulajdonosok Egyesülete, amely három év óta lankadatlan szorgalommal és fáradsággal munkálkodik a Sasod fejlesztéséért, már eddig is szép eredményt ért el s bevitte a köz­tudatba, hogy Sasad egyike a főváros ama részeinek, amely a hatóságok részéről minden tá­mogatásra és felkarolásra érdemes. Nem tagadjuk, sok olyan dolog hiányzik a költségvetésből, amit benn szeretnénk látni. Ren­geteg a tennivaló Budán, hiszen sok évtized mu­lasztásait kell jóvátenni, kipótolni. A hegyvidéken, meg a külsőbb területeken, amerre a város roha­mos fejlődése dübörgő léptekkel halad, sok a pa­nasz és kívánság, amelyeket a mostani költség- vetés csak kis részben orvosol. De azt is tudjuk. hogy aki sokat markol, keveset fog: egyetlen év alatt nem lehet mindent megoldani, amit hosszú évtizedek megoldatlanul hagytak. Ebben a tudatban őszinte örömmel, megelége­dett szívvel üdvözöljük az új költségvetési elő­irányzatot. Reméljük, hogy a pénzügyi bizottsági és költségvetési tárgyalások során a budai törvény- hatósági bizottsági tagoknak sikerül még többet, még jobbat elérniök. — Egy azonban bizonyos: a főváros vezetőségéből nem hiányzik a megértés és szeretet Buda nagy kérdései iránt, amelyeknek megoldását a mostani tervezet jelentős lépésekkel viszi előbbre. aminek az az oka, hogy meglehetősen néptelen a környezete. Előtte a Vérmező terül el, mögötte és balra tőle a Délivasút. Majd ha beépüt a környék és a Délivasntat kihelyezik, akkor benépesül a piac is. — Általában véve — mondta Rosta tanács­nok — a piacok kérdésében nekem az a felfogá­som, hogy a helyi piacok veszítettek jelentőségük­ből. Elnéptelenednék sok helyen, mert a kereskedelem mozgékonyabb, közelebb van a fogyasztókhoz, a kereskedők házhoz szállítják az eladott árut, szó­val kényelmesebben hozzáférhetőek, mini a piacok, amelyek néhol bizonyos távolságra esnek a vásárló közönségtől. Éppen ezért nem tervezünk új piacokat. A meglevő­ket megtartjuk, új piacokat létesíteni azonban kockázatos, merész dolog lenne. óvakodnék attól, hogy a főváros költségén hasonló eset ismétlődjék meg, mint az a németvölgyi piac­cal történt. Elmondta még Rosta tanácsnok, hogy a többi budai piacokon a forgalom normális. Ez azt je­lenti, hogy sem az árusok, sem a vevők részéről nincs panasz, kivéve természetesen a Batthyány- téri vásárcsarnokot, amelynek elnéptelenedése már évek óta komoly gondokat okoz a főváros vezető­ségének. Volt idő, amikor ennek a piacnak a meg­szüntetésére is gondoltak, most azonban ezt a gon­dolatot elvetették és továbbra is fenntartják ott a piacot. A Sasadi Ingatlantulajdonosok Egyesülete részé­ről Székely Miklós ügyvezető alelnök az alábbiakban ismerteti a Budai Napló nagy nyil­vánossága útján Sasad problémáit: — A Budai Naplónak az a rendkívül érdekes és feltűnéstkeltő cikke, amely Szendy Károly pol­gármester nagyszabású tervéről számolt be, osztat­lan megelégedést és tetszést váltott ki az ingatlan- tulajdonosok köreiben. Hálás is ez a polgárság Szendy Károlynak, mert tudja, hogy ő Sasad őszinte barátja és pártfogója. Meg vannak róla győződve, hogy a Sasadnak villavárossá való ki­építését fokozatosan keresztül is fogja vinni. A múltban a Sósaddal alig törődtek. Egyesületünk fellépése azonban egyszerre megváltoztatta a hely­zetet s ma már az ottani lakosság jogos kívánalmai meghallgatásra találnak. És ennek eredményei mu­tatkoznak a telekárak lassúütemű emelkedésében, valamint a folytonos építkezésekben is. Nem épít űj piacokat Budán a főváros, de a mostaniakat fenntartja Beszélgetés Rosta János tanácsnokkal a budai piacokról Uj fejlődési lehetőségek a Sasadon Szendy polgármester sasadi terveinek nagy visszhangja

Next

/
Thumbnails
Contents