Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-11-15 / 1205. szám

2 Budai Napló 1935. november 15. kimutatta, hogy miben rejlik az új autóbuszvonal révén elért eredmény. Szekeres Sándor dr. táblai tanácselnök, Sugár István, a Siesta-szanatőrium igazgatója,. Vándor Mihály dr., az Istenhegyi Társegyesület elnöke, Bayer min. titkár, Kerey altábornagy hozzászólása után Tárnok Béla dr. memorandumát egyhangú­lag elfogadták és azt küldöttség útján a polgár- mesterhez és a főpolgármesterhez sürgősen felter­jesztették. A közalkalmaz otiak sérelme áss arcképes igazolvány körül — Károsodik a MÁV is — Az a sérelem érte a közelmúltban a közalkal mazottakat, hogy a m. kir. Államvasutak a félárú jegy váltására jogosító arcképes igazolvány kiállí­tási árát a tényleges és nyugdíjas közalkalmazot­tak számára — régebben 2 pengő — újabban 9 pengőre emelte és ugyanezt a hozzátartozók szá­mára külön-külön évi 24 pengőre, ami az utóbbi évek nehéz gazdasági viszonyai között hatványozot­tan sújtotta ezt a hatalmas társadalmi osztályt. Ma, amikor minden drágul, amikor a hazáért élni is igazán nagy feladat, segíteni' kellene ezen annál is inkább, mert az államnak ez semmiféle újabb meg­terhelést nem jelent. A felemelt kiállítási díj miatt maguk, a közalkal­mazottak a saját személyük számára sem váltják ki az igazolványt. A családtagok számára pedig azt lehet mondani, hogy a legritkább esetben. így sokkal kevesebb igazolványt dilit ki a MÁV, tehát kevesebb a bevétele már a kiállítás körül is, ami számottevő jövedelem volt. Az egész vasúti jegyet megfizetni a közalkalmazottak túlnyomó része nem tudja, ennélfogva egyáltalában nem utazik. Eddig legalább évente egyszer-kétszer elutaztak nyara­lásra, látogatásra, temetésre, lakodalomra, szüretre, disznótorra. Ha csak évente egy utazást számítunk fejenkint, akkor is többszázezer utazás árától esik el az állam évente, ami nagyösszegű bevétel elma­radását jelenti. Hétköznapokon a vonatok csaknem teljesen üresen szaladnak és mégis csak jobb volna, ha Vonatban — féljegy árán is — ülnének. Tunulsá erre a filléres gyorsvonatok sikere és — több helyi­érdekű vasút üzemének a beszüntetése. Ez az arcképes igazolvány minden alkalomra szóló, kéznél levő, azonnal felmutatható személyes igazolványt is jelentett, akárhol volt erre szük­ség más irányú kedvezmények (hajó, színház, fürdő) igénybevételénél. Fontossága volt ennek a gyerekeknél is, akik számára értékes igazolási eszköz volt. A nyári szünidő gyermekigazolványa csak három hónapra .szól. Célszerű volna, ha a közalkalmazottak intéz­ményei és egyesülései küldöttségileg megkeresnék a kereskedelemügyi minisztert, aki föltétlenül jó­akarattal viseltetik irántuk és megkérnék, hogy ezt a többszázezer embernek jólmegérdemelt szo­ciális segítséget és technikai megkönnyítéseket nyújtó igazolvány ügyét a régi alapon intéztetné, amit már'csak a Budán nagyszámban lakó tényle­ges és nyugdíjas közalkalmazottak nevében mi is kérünk —■ és elrendelné, hogy a jövő 1936. esz­tendőre a félárújegy váltására jogosító arcképes igazolvány kiálltási ára, úgy mint az­előtt, családfőre és hozzátartozóikra egy­aránt 2 pengőben állapíttassák meg. Ennek mindenki csak hasznát fogja látni. Úgy az állam, mint az állampolgár. Szombathy Kálmán. A sasadi városrész fejlődése A „Sasadi Ingatlantulajdonosok Egyesületé­nek” október hó 20-án megtartott rendes közgyű­lésén Székely Miklps ügyvezető-alelnök a jelentés­ben beszámolt az egyesület másféléves munkássá­gáról. A jelentés szerint a Sasadi Ingatlantulajdo­nosok Egyesülete az úttörők nehéz munkájára vál­lalkozott; arra, hogy a fővárosnak ezt a gyönyö­rűséges, hegykoszoruzta részét; a Sasadot, amely már a középkorban is ugyanezen a néven volt is­meretes, kiemelje ősi elhagyatottságából. Büszkén mondhatja az egyesület, hogy Sasad ma már benne van a köztudatban, hogy élni akar, hogy vágyai, kívánságai vannak, amelynek érvényt tud és ér­vényt fog szerezni a jövőben. ^ Az egyesület első lépésének eredménye­képpen bejelenti hogy az Érdi-út véglegesen ki­épült. Az egyesület vezetősége azonnal megtette a szükséges lépéseket az iránt is, hogy a 8-as autó­busz végállomásod helyezzék ki a zsidó-temetőhöz, mert ezt a közérdek így kívánja. A Sasaddal szom­szédos Farkasrét oly erős ütemben épül, fejlődik, hogy a modern közlekedési eszköz közellétét már nem nélkülözheti, ezenfelül pedig a temető-látoga­tók ezrei is joggal megkívánják, hogy a 8-as autó­busz a köztemető új, egyre jobban terjeszkedő részeihez is kiszállítsa őket. 1934 junius 15-én előterjesztést tett az egye­sület a polgármesternek, aminek eredményeképpen megkezdődött a Tömös-utca földmunkálata. A Süveg-utca fél-úttestjének és járdájának kiépítése megtörtént és folyamatban van a Dajka Grábor- utca egyik, már kiépült szakaszának az építése, míg a Rákó-utca rendezésére vonatkozó rajzok a helyszínen való kitűzés alapján szintén elkészültek. A Sasadon terpeszkedő bódék eltávolítására, az utcák és utak őszi salakozására, az utak fásí­tására is gondja volt az egyesületnek; a salakozás és a nyári öntözés és olajozás minden évben az egyesület kérelmére és sürgetésére történik meg. Nyilvános illemhely felállítását kérték a köz­temető előtti térre s remélhetőleg ez hamarosan felállításra is kerül. A vezetőség eljárása eredmé­nyeként az egész Sasad közvilágításának az ügyét revízió alá is veszik. Még a múlt esztendő végén be­advánnyal fordultak a polgármesterhez az egész Sasod egységes csatornázási tervének elkészítése ügyében. Indokolt előterjesztést tettek a belügy­miniszterhez, akitől a Sashegy és a Sasad üdülő­hellyé való nyilvánítását kérték. ■ Ügyvezető alelnök indítványozta, hogy a köz­gyűlés fejezze ki háláját és elismerését Becsey Antal, dr. Csillery András, Bechtler Péter, Nagy Ferenc és Szántay István törvényhatósági bizott- s&§i tagok iránt, akik a Sasadi Egyesület minden közérdekű ügyét lelkesen támogatták. ELSŐRENDŰ MUNKÁT KÉSZÍT VAU GÁBOR CIMFESTŰ II., ISKOLA-UTCA 18 TELEFON HÍVÓ: 56-8-63 A Víziváros fejlődése — kiüldözi a kispolgárokat! Rohamos fejlődés észlelhető legújabban Buda­pest II. kerületében, a „Vízivárosban“. A fejlő­dés, a munka örömébe azonban üröm is vegyül. Erről kívánok ezúttal szólni. A Vízivárosban tömegével laknak igen sze­rény viszonyok között élő kispolgárok, kiskereske­dők és kisiparosok. Ezek legnagyobb része egy ; szoba-konyliás lakásban lakik, amiért havi 25—30 pengőt fizet. Nincs „modem kényelem“, nincs „összkomfort“, de van fedél fölöttük, ami alatt szerényen meghúzódva élik nehéz küzdelmes életü­ket munkaalkalom és megélhetési forrásukhoz aránylag közel./ E szerény lakbért meg tudják és becsületükre legyen modva, meg is fizetik. Ennek 3—4-szeresét azonban képtelenek megfizetni ‘^s éppen ezért mint a dúvad ijesztett nyáj, úgy meg­vannak riadva e jobb sorsra érdemes kispolgárok. Ha ez így tart, ami kívánatos ugyan — hova menjenek? Hol húzódjanak meg? Kézenfekvő a felelet, de egyszersmind könnyelmű és lelkiismeret­len is; Menjenek a közeli falvakba, a perifériákra. Buda összes lakossága, amely hibáján kívül a sors mostohasága révén itt szegényedett el, vándorol­jon ki? Ha ki is kapcsoljuk a lelki, a méltányos- sági szempontokat e kérdésből, e rideg álláspont­nak, a gazdasági szempontnak is ellentmondnak. Sűrűn megismétlődnek a főváros törvényhatóságá­ban azok a különben jogos sirámok, hogy a kör­nyék lakossága Budapesten keresi megélhetését, de szükségletét nem itt szerzi be és főként nem járul hozzá Budapest közterheinek viseléséhez. Ezt a helytelen, káros helyzetet észszerű-e növelni? Sza­bad-e lehetetlenné tenni e helyhez ragaszkodó kis­polgárság itt maradását? Nem volna megokolható ez a felfogás sem lélektani, sem erkölcsi, sem gaz­dasági alapon. A város fejlődését megakadályozni nem sza­bad, az őslakosságot kiüldözni észszerűtlen és lelkiismeretlen volna. A megoldás egyszerű: olcsó, egyszerű kislakásos házakat kell építenie — eset­leg a fővárosnak, amelyek azonban a mai kor leg­szerényebb követelményeinek megfeleljenek és amelyek alagsori helyiségeit műhelyeknek képez­zék ki. Ez elsősorban a főváros kötelessége, saját jól felfogott érdekében. De a magántőkét is könnyen ide lehetne terelni, hosszabb ideig tartó adómen­tességgel, ipari üzemeknek nyújtani szokott olcsó víz, villany, gáz stb. szolgáltatásával. Az ilyen ma­gánvállalkozáshoz a főváros igen jutányosán, vagy talán egészen ingyen is adhatna a magasabb cél érdekében telket, vagy legalább is hosszú időre szóló bérleti jogot. De minden kedvezmény nélkül is jo üzletnek mutatkozik a sok lerombolt kis ház lakóinak igényeit kielégítendő kis házak építése. A részletkérdésekhez nem szólok, az szakértő dolga. Ügy érzem azonban, hogy áldozatok árán is meg kell menteni az egyes városrészek őslakossá­gát Budapest érdekében. Pénzes Mihály dr. Utat a parkhoz! A Vár Bécsi-kapujának a felépítésével kap­csolatosan más fontos kérdések megoldására is al­kalom kínálkozik. Ugyanis a Lovas-utcának az Ál­lamnyomda alatti részén néhány évvel ezelőtt lé­tesített igen kedves, rendezett és gyermekjátszó­térrel ellátott kis parkjának a Prímás-bástyával nincsen közvetlen összeköttetése és a park a Vár­ból csak nagy kerülővel vagy a Bethlen-bastya- sétány végétől a Lovas-úton át, vagy még nagyobb kerülővel a Bécsi-kapun át közelíthető meg, külö­nösen az előbbi a nagy bástya alatti hirtelen és szűk kanyarodása miatt a parkot látogató gyerme­keknek és idősebb egyéneknek nem egészen veszély­telen közlekedési hely. A Bécsi-kapu felépítésével kapcsolatosan többizben felmerült az az aggoda­lom, hogy az a Vár mai személy- és járműforgal­mának nem fog megfelelni s azért is határozta el a Közmunkák Tanácsa, hogy az új kaput a régi­nél szélesebbre építteti. Hogy a kapu a személy­forgalom egyik igen jelentős részétől mentcsíttes- sék, azon kívül a lovasutcai parknak is a Várból való közvetlen megközelíthetése elérhető legyen, __ két megoldás kínálkozik, amely az építkezéssel kapcsolatosan nem nagy költséggel volna megold­ható. Az egyik: — az Országház-utcának az Ál­lamnyomda melletti lépcső folytatásaképpen egy újj lépcső készítése; a másik pedig —. miután a Brandenburgi-bástyán lévő alsó lőrések arra en­gednek következtetni, hogy oda a bástyán belül lejárat vezetett, — ennek helyreállításával lehetne a kis parkba lejáratot létesíteni. Mindkét megol­dás úgy a belügyminisztérium és az Államnyomda, mint a laktanya személyi forgalmának jelentékeny részét bonyolítaná le s azzal nemcsak a Bécsi-kapu személyi forgalma csökkenne lényegesen, de a lo­vasutcai park is a közvetlen lejárata révén a Prí­más-bástyához és a Várhoz tartozóvá, a bástyán sétáló ’ közönség részére pedig megközelíthetővé válna, ti Dubonai. Kelenföld fejlesztése Nyomortanyák, bódélakások, — gátak és töltések POTflKY VILMOS a Rádió révén közismert zenekara a seiffert-kávéhAzbuh szórakoztatja az úri kö­zönséget a tél folyamán Szokatlan és a maga nemében páratlanul gyakorlatias utat választott az új XI. közigaz­gatási kerület vezetősége a hatáskörébe vágó 'árosfejlesztési problémák megismerésére és megoldására. A kerületi programm összeállí- ása előtt ugyanis tanácskozásra hívta össze a őrületben dolgozó egyesületeknek képviselőit, akik városrendezési kérdésekkel foglalkoznák. Ilyenformán közvetlen értesülést szerzett az löljáróság a lakosság széles rétegeinek kíván­ságairól. Most írásban ismertette a kerületi elöljáróság az egybefoglalt kívánságokat, vá­rospolitikai, városfejlesztési és szociális szem­pontokból rendezve és egyeztetve azokat úgy, amint az a magasabb közszempontok figyelem­bevételével a vezető elöljáróság hivatása! Míg egyfelől a magunk részéről a valóban szó nemes értelmében demokratikus és min­denképpen bölcs eljárásért úgy dr. Duday Alajos tanácsnok-elöljárót, mint Mottl János műszaki főfelügyelőt a köz nevében örömmel öszöntjük, addig — másfelől — a kerületi programm tárgyát a következőkben ismerteti „sasadi Ingatlan Tulajdonosok Egyesülete“. A hatalmas kiterjedésű Set. Imre város az utóbbi években igen gyorsan fejlődik, úgy lapályos, mint a hegyes-völgyes részén. A dunaparti részeken számos új gyártelep léte­sült, ami a település és a népsűrűség gyors emelkedését hozta magával. A település a vá­rosra nagy feladatot ró, mert igen sok utat :ell közmüvekkel ellátni, ami a kelenföldi ré­szen a talajvízzel való külön küzdelmet is je­lent. Az adminisztratív építésrendőri felada­tok összetornyosuló lömkelegébeni külön pon­tot alkot a szocializmus és városkép szem­pontjából egyaránt tűrhetetlen nyo­mortelepek és barakk-telepek meg­szüntetése, valamint a háború alatt és után keletkezett bódé-lakásoknak a városképből való eltüntetése. Ugyané szempont vezette és vezeti a Xl-ik kerület elöljáróságát az anyagtelepeknek a kertvárosból való kiszorításánál is. A szabályozás kérdéseinek középpontjá­ban áll az összekötő vasúti híd és a déli-vasúti pályaudvarra vezető töltések problémája. Ezek a kerületet három részre osztják és ott­létük minden szempontból csapás az egész Szt. Imre városra. Minden erővel támogatni kell a Duday dr. tanácsnok-elöljáró és Mottl mű­szaki főfelügyelő által felvetett azt a kitűnő eszmét, hogy a Déli-pályaudvart egyáltalán szüntessék meg, a kelenföldi pályaudvart pedig he­lyezzék át a Budafoki-út mellé, az Andor-út magasságában. Ezáltal az összes bajok egy csapásra megszűn­nének és a Szt. Imre város komoly fejlődésé­nek nem volna többé fizikai akadálya. A déli­vasúti pályaudvar megszüntetésével kapcsolat­ban feleslegessé válik az az alagút, amely a Kis-Gellérthegy alatt vezeti át a vasútat. Hogy a nagyértéldí mű kárba ne essék, helyes volna talán, ha belőle a hatóság gáz- és bombabiztos üzemi helyiségeket csinálna, ahonnan az egész budai légvédelmet is irányítani lehetne. A megépülő Horthy Miklós-híd kör­nyékének kiépülését elősegítendő, a kerületi elöljáróság rendkívüli adómentességet javasol, mint bevált eszközt, az itt tekintetbe jövő te­rületekre. Örömmel üdvözöljük az elöljáróság­nak a Gellért-téri Hév állomás megszünteté­sét célzó terveit, mert végre be kell szüntetni a város szívében lassan kullogó vonatok közle­kedését, amikor a fejlődés útja a gyors auto- busz-forgalom felé vezet. A joggal elégedetlenkedő és elkeseredett sasadiakra is gondolt az elöljáróság, amikor a Sashegyi-úti autóbuszvonalat a Sasadi-úton keresztül akarja ve­zetni, illetve kapcsolatba hozni a város szívébe futó valamelyik vonallal. Ez az autóbusz-kérdés Sasad legégetőbb problémája, amelyet azon­ban nem lehet- rentabilitási és üzleti kérdések . szellemében megoldani. A programmból lát­ható, hogy az elöljáróság szeme úgy a fenn­álló mint a jövő fejlődési kérdéseken állan­dóan rajta van. A sasadi Sasok Sürgős partvédelmet a Balatonnak! trta: Margittay Rikárd dr. Irta: Az ületékes tényezők is rájöttek már, hogy a Balaton e csonka hazánk egyedülálló kincse, hvrol-eyre több és több idegen keresi fel, akik mindnyáján az elragadtatás hangján beszélnek a látottakról; bármily sivár is a gazdasági helyzet, a üalatonparton évenkint százával nőnek ki a földből a szebbnél-szebb nyaralók, munkát adva ezze1 az iparosok ezreinek. Kül- és belföldi pénz ozonlik tehat a Balaton 200 km-es partszegélyére. Külföldi vizek partvidékén luxusberendezke- draek épülték a magyar fürdővendégek pénzéből, nug a Balatonpart sokáig a legelhanyagoltabb ál­lapotban maradt: villany, vízvezeték, szenny- csatorna, társalgó terem (Kursalon) rossz idő ese- tere, meg ma is hiányzik a legtöbb népes fürdő- telepről is. Van azonban egy ezeknél is fontosabb hiány, mdy a iegsurgosebb pótolnivalók egyike s a Ba- latonfejlesztes tennivalói között a leglényegesebb: rögzítem kell a Balatonpart vonalát! A nasrv európai tavak partja kemény sziklába ágyazva évszázadok óta változatlan,. — a Balaton partja homokos, vagy agyagos lösz, úgyhogy'a víztükör magassaga úgyszólván évről-évre változik, mi­által a Balaton partjának vonala bizonytalanná lesz, ami tetemes anyagi károsodásnak és ion- bizonytalanságnak kútforrása. Ezen most már sürgősen segíteni kell! , ,A Balatonpart legutolsó nagy felmérése 80 evvel ezelőtt történt! Az akkori térképek ron­gyokra szakadva fcküsznek a telekkönyvi hivata- lok térképtáraiban s má már egyáltalán nem meg­bízhatok A szombathelyi földmérési felügyelőség most folytatja az újabb felméréseket, ami sokáig elhúzódik még, mert csak csekély anyagi alap áll rendelkezésre. Így azután a múltban sok helyen megtörtént az az csefy hogy a vevő telekkönyvi kiterjedés szerint vette meg a balatonparti telket s arra számított, hogy például — mint a Garda­tónál látható, közvetlen a vízpartra építi majd villáját. A Balatonról azonban saját kárán azt kellett tapasztalnia, hogy az nem Garda-tó, mert a telkét ,— amikor építeni akar rá, — nem ta­lálja, mert csak papíron van meg és tényleg el­nyelte a víz. Ez azonban a jobbik eset: volt olyan szeren­csétlen villatulajdonos is, aki villáját annak ide­jén a szárazon fekvő partra építette, 4—5 ev alatt azonban a Balaton vize előrehaladva, telje­sen alámosta a vízparti villákat, úgyhogy azok rombadöltek. Fényképek fekszenek előttünk ba- latonzamárdi villákról, amelyeket a Balaton hul­lámai mostak el és döntöttek halomra. Ugyanily helyzet van a kövesebb zalai parton is, ahol pl- Zánkán a telekkönyv szerint szárazföldnek jelzett telken ma félméteres víz áll. Ez a lehetetlen helyzet tovább nem tartható ! Valakinek felelősnek kell lennie azért, hogy a parti telektulajdonos vagyona ilyképpen megsemmisül. Ha telekkönyvileg meg lehetett a telket venni, ak­kor az szárazföld is legyen, ne pedig víz! Van ugyan Siófokon zsilip, melynek megfelelő kezelcse mellett a Balaton vizét a kellő alacsonysagra le­hetne leereszteni, de úgylátszik, vannak ellentétes érdekek a Balaton két partján a tulajdonosok kö­zött, — egyiknek a mély, másiknak a sekély víz az érdeke, — melyek mindeddig megakadályozták ez ügy végleges megoldását, már pedig ezt tovább

Next

/
Thumbnails
Contents