Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-01-28 / 1185. szám

mil. HI. 1185. si. ELŐFIZETÉS Egy évre . • 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nék hivatalos lapja, tagjai féláron kapják 1935 január 28 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm miagag sor egyszeri közlés­nél 30 fül'. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- lyek megállapodás Szerint. A hirdetés dija mindenkor elftre fizetendő. állandó hirdetőknek sin kslfsinlsi Bude erdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- eég, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ II, Batthyány u. 83. Telefoni 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4- 6-ig, NEM ÁLOM, KÜZDELMES VALÓSÁG az uj honfoglalás — Válasz Vákár P. Arthur cikkére — Kedves Barátom! „A budai álmodozók között... “ című legutóbbi kedves és hangulatos cikkedre van nehány megjegyzé­sem mert az „álmodozás“ nem fe­jezte ki azt, amit mi akarunk, vagy — még szükebbre fogva, — amit én csinálok. Ez nem álmodozás, amint nem volt az Hanibál átkelése az Alpokon — hogy mind járt egy régi kedvenc hasonlatommal kezdtem — és nem álmodozott Bolyai János, umikor azt írta, hogy uj világot te­remtett a geometriában, de nem ál­modozott Petőfi sem, amikor azzal vigasztalta az édesanyját, hogy — „dicső neve költő fiadnak, anyám, soká, örökkön él“. Kedves Barátom! Az emberiség­nek ezek a kiválasztottjai próféták voltak, önmagukból a jövőbe lát­tak: — ezek tudták, hogy mit és hogyan kell csinálni, tudták, hogy mit akarnak s azt meg is csinálták akkor, amikor a kortársaik sokszor még felfogni sem voltak képesek elgondolásukat, nagyakarásuk ha­talmas cselekedeteit. Álmodozhatott-e Verne, vagy Jó­kai — bár az ő álmodozásuk is ott járt a jöoőbelátás keskeny csapá­sain —, de ők nem tudták ás nem is akarhatták megcsinálni a tatran- gidávidi elgondolásaikat! De nézd az előbbieket : s Cézáron át a Dúcéig, Puskás Tivadartól Zsig­mondy Viltmosig és Semmelweisig, ezek nem álmodoztak, ezek tud­tak, mert erősen akartak, terem­tettek is. Gáncsolták, gúnyol­ták Zsigmondy Vilmost s ma mégis az ő szobra áll a Városligetben és nem az ellenfélé. Semmelweist meg­őrjítették, mégis őt faragták kő­be a hálás utódok s azok a gyönyö­rű márvány gyerekek ma is reá te­kintenek ott az Erzsébet-téren! Álmodozók voltak-e Árpád, a hét vezérrel együtt, amikor elindultak az őshazából, hogy visszaszerezzék ősapáik földjét ? Kedves mégis, hogy Te — és né­ha mások is — meglátjátok a mi sok akarásunkat s olyik méltányol­ja egy-egy kedves megemlékezéssel, bár — ha megharagszol is — a ma- am részéről tiltakozom az ellen, ogy azt, — amit én akarok és akarva csinálok — „álmodozásnak“ nézzed és hirdesd, mert az keveseb­bet mond, mint amit Magad is mon­dani akartál. Miről is „álmodozom“ hát én? Lássuk, csak úgy kapásból! Arról, hogy vannak még Pest-Bu­dán s a csonka országban olyan gyógy- és hőforrások a magyar föld mélyében, amelyekről senkisem ál­modott s azokra uj fürdőket, gyógy­helyeket, uj ipari és gazdasági le­hetőségeket építhetünk: — inni, fü­rödni, gyógyulni, idegenforgalmat csinálni, fűteni, melegházi növénye­ket termeszteni, újfajta energiát fejleszteni lehet, és: kell is belőlük csinálnunk. Ez nem i imodozás, ked­ves Vákár Arthur barátom és föl- dim, már azért sem, mert Hajdú­szoboszló, Debrecen, Karcag, Sze­ged, Szolnok, Pestszenterzsébet s a Rudasfürdő uj forrásai mind olyan ógy, hő és ásványvizek, amelyek- n ma már százezrek fürödnek, gyógyulnak, s ezek helyére a föld mélyén tudva — én mutattam reá. Fűtik velük a szolnoki és debreceni fürdők épületeit, virágot, primőrt termesztenek a debreceni városi kertészetben. Vidékiek, idegenek ö- zönlenek oda,' ahová különben so­hasem mentek volna: Hajdúszo­boszlóra, Debrecenbe, Pestszenter- zsébetre. Hiszem, tudom, hogy még sok ilyen és jobb forrást fogok ennek a kifosztott, megnyomorított hazá­nak, ennek a megmaradt magyar földnek a felszínére hozni, mert a- kurom, hojpr pótoljuk, — amit egy­előre elveszítettünk : a Hargita, a Mezőség,. Hérkulesfürdő, Félixfür- dő, Pöstyén, Daruvár, Lipik, Gsíz, és a többi gyógyforrásaiban. Többet jobbat, különbet, csinálunk: fürdő­ország, olcsó energiaország leszünk, mert tudom — megmutattam — hogy lehet s akarom, hogy legyen! Aztán „álmodozom“ gőzbányá­szatról, földigázról ugye? Hát igen, de vájjon álmodozás voült-e a 127.5 fokos hőség ott Hajdúszoboszlón kétezerharminckét méter mélyen — s álom volt-e az, hogy a karcagi ezer­kétszáz méteres fúrásban megsü­töttem a krumplit, tojást, szalonnát, kolbászt? Ezt bizony tíz év előtt még magam sem álmodtam volna! Ha már megcsinálták a gőzbányá­szatot Tötszkánában és Kaliforniá­ban, miért ne akarnók itt nálunk is megcsinálni? Mert vannak, akik nem akarják — mondhatnád ! De megcsináljuk, mert akarja ez az it­teni kilenc millió és a másik szét­szórt tízmillió magyar, mert akarja majd kétezermillió ember, mert ez a föld ingyen melege, a legolcsóbb energia, több: a megvalósult utópia! Akard Te is Pajtás ! Vagy ne emlékeznél a mi Erdé­lyünk sok földigázára? Hát ez sem álmodozás, hogy itt a főváros kör­nyékén is eleresztettünk már az ősz óta háromszázezer köbmétert belőle, ugyanolyant, mint Kissármáson any- nyi milliót. De az sem álom — ugye, — hogy Debrecen világító­gáz szükségletének a felét a debre­ceni földigáz pótolja már, hogy Haj­dúszoboszlón egy járás villamossá­gát állítják elő az ottani földigáz­ból s még marad-annyi, hogy a va­súti kocsijainkat is az világítja. Majd nie goi tágosítja az az el­méket is. Csak többet kell utazni arrafelé, ahol ilyen olcsó- energiaforrásokat terem az alföldi szikes s a turáni lel­kű libapásztorgyerek magyarázza majd meg a fővárosi uraknak, hogy nem álom ez á sok kincs, hanem munkaalkalom, gyár, kenyér, jólét, gazdagság, áldás és békesség: nagy krisztusi akarás, szent, kárpótló ma­gyar megvalósulás. Ez nem álmodozás, Kedves Bará­tom és földim, én tudom, hogy va­lóság! — s Neked és minden ma­gyarnak — ha még nem is tudná — meg kell tanulnia, hogy ez a megvalósult ígéret: — az új hon­foglalás! PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. VJ tervek, uf esszmék merültek fel azoknak az előadásoknak a révén, amelyeket a fürdőügy két kiváló tényezője: — Bánlaky Géza, mint a szé­kesfővárosi fürdők központi igazgatója és — Szviezsényi Zoltán mint az Országos Fürdőügyi és Gyógyhelyi Bizottság ügy­vezető igazgatója fejtettek ki a balneo­lógiái társaságok körében. Akciók ezek, amelyek lehetnek tévesek is de minden­esetre életet jelentenek, ami növeli a kö. zönség bizalmát. Nehezen hihető, hogy a zeg-zugos, régen épült Rácfürdőben újabb építkezések nélkül 40—50 ágyas kísérleti kórházat lehetne berendezni. A kurko. missziő működése elé nagy várakozással tekint a közönség, de elsősorban azt vár­ja, hogy a bizottságot megfelelő szakembe­rekkel egészítsék ki, mert mostani össze­állításában együttese ugyan mindazon tényezők képviselőinek, amely tényezők döntő befolyással vannak az idegenforga­lomra és fürdőügyre, de mégsem képzel­hető el a fürdőkérdésnek olyan döntő ha. táskörü szervezete, amelyben eddig még nincsen sem orvos, sem hydrológus, sem pedig geológus. A tekintély mellé ezek a szakemberek adják a gyakorlati tudást és nyugtatják meg a közönséget, hogy itt nem egy teoretikus testület áll a lüktető élet egyik nagy kérdése élén, hanem gyakorlatilag is nagyképességú szakem­berek szolgálják ezt a nagy ügyet. A kur. komisszió ügyrendje nem merülhet ki csupán propagandában, mert azt ma kivá­lóan intézi a székesfőváros Idegenforgal­mi Hivatala, élén Zilahy Dezsővel, — az ide­genforgalom kérdését némi reformálás után elvégzi az IBUSz, lemondván arról a belső, házi forgalomról, amely legutóbb is kellemetlen botrányokba keverte ezt a vállalatot, amelynek élén azonban olyan kiváló szakember áll, mint Bársony Osz­kár, — vagy gyógyvizeink kivitele, a. melyet uagyon ügyesen szolgál számos keserűvízvállalatunk. elsőhelyen a világ, szerte ismert Saxlehner cég. Ezeket leg­feljebb ellenőrizni, segíteni újabb terüle­tek meghódítására serkenteni volna hi­vatva a kurkomisszió és feladata tulaj­donképpen abban me.'űl ki majd, hogy az említetteken kívül, felölelje a fürdőügy még oly nagyszámban megoldatlan kér. dóséit oldja meg a legsürgősebben. Uj gondolatok vetődtek fel a Kereske­delmi és Iparkamara idegenforgalmi bi­zottságában is, ahol Gyömrei Sándor titkár a külföldiek által behozott nemes valutáinak pengőre való átváltásának nehézségeit tette szóvá, — amit B a 1 k á- n y i Kálmán azzal toidott meg, hogy e célból vasárnapi inspekciós szolgálatot kell bevezetni a Némzeti Banknál. — Bársony Oszkár azt kívánta, ahogy a múlt számunkban Tábori Kornél ki­fejtette, hogy a „pesti souvenirének al­kalmas csecsebecsékről és cikkekről ké­szítsenek jegyzetet, —; H o 11 ó s y István pedig erősebb propagandát vár az uta­zási pengőcsekkfüzetek terjesztésénél. — Lassan-las'san mégis csak megindul a munka az idegenforgalom és fürdőügy érdekében, ahogy azt évtizedek óta kö­veteli a Budai Napló. Hollós Mátyás Társaság legutóbbi értekezletén Hennyey Vilmos dr. államtitkár indítványára fölkérte Pá­vai Vájná Ferenc dr. főbányatanácsos, fő- geológust, hogy tájékoztassa a társaságot émlékiratszerüen összefoglalt tanulmány­ban azokról a már föltárt, vagy a mai tudás szerint megállapítható gyógykin- csekről, amelyek Budán a viiugfürdő fej­lesztését előnyösen szolgálják. Tájékozta, tást kért ebben arról is, hogy a Tabán domboldala és völgye igér-e uj gyógyfor­rásokat és lehetséges-e, hogy a Városma­jorban is föltárható olyan forrás, mely ezt a gyönyörű parkot használná fel ke­retül, de egyúttal összekötő láncul szol­gálna a hegyvidéken feltárható gyógyfor­rásokhoz, — amit a kiváló geológus rö­vid időn belül hajlandó a társaság elé ter­jeszteni. A budai ünnep tervébe talán szeren­csésen beleilleszthető „táltosjátékok“ ü- gyét ismertette Remsey György festőmű­vész, rámutatva azok ■világhírre érdemes és páratlanul álló érdekességére, amit már a Kormányzó úr őfőméltósága is el­ismert és azok rendezésére a gödöllői park egy részét engedi át. Beilleszthetők ezek azonban ama nemzeti ünnepek ke­retébe is, amelyekkel Buda történeimé, nek kiemelkedő eseményeit készül meg­ünnepelni a Hollós Mátyás Társaság. Az óbudai téglagyárak agyagbányásza, tával kapcsolatban több ízben előfordult, hogy a térképen feltüntetett utakat egy­szerűen elbányászták a turisták elől. Mi­vel ez a megoldás igen súlyos városgaz­dasági érdekeket sértett, a hatóság ismé­telten foglalkozott a kérdéssel. A sokat hánytorgatott probléma most lezárásához közeledik, mert maguk a gyárak is be­látták, hogy lassúbb termelés esetén tiz. tizenöt esztendeig (?) békésen folytathat­ják működésüket. A kitermelés lejtősen, tehát nem falszerűen történik, s így a későbbi rendezés elé nem kerülnek le­küzdhetetlen akadályok. A hegyi drótkötélpálya ügyét, mely a Jánoshegyre közlekedne, tette szóvá a Budai Társaskör legutóbbi ülésén Hoór- Tempis Móritz, ami a hegyvidék fej­lődését rendkívül szolgálná. Az ülés fel­kérte Petracsek Lajos dr. orszgy. képvi­selőt és Oszoly Kálmán szfőv. biz. tagot, hogy az ügyet a polgármesternél szorgal­mazzák. A főváros rendezi a svábhegyi fogas- kereküvasut környékét. Az uj szabályo. zás során a vasút mentén három méter széles gyalogjárót építenek az alsó pá­lyaudvartól a svábhegyi megállóig. Sür­gősen sor kerül az egész környék szabá­lyozására is. Uj adókerületi beosztás lépett életbe a fővárosban januárban. Az I. kerületi adófelügyelősé»’ alá tartozik a I. közigaz. gatási kerület újonnan megállapított te­rülete ( a régi I. kerületnek az Orom ut­ca, Csend utca. Sashegyi út, Érdi út, ör­dögorom és Farkasvölg- vonalától észak­ra a II. köz. kér. határig terjedő része) A 11. kerületi adófelügyelőséghez az egész II. közig, kerület; a III. kerületi adófelü­gyelőséghez pedig a III. közig, kerület egész területe tartozik. A budai panoráma szép pontja lehet­ne a Kis-Svábhegy, melynek nagy dom­borulatáról szép kilátás nyílik, azonban Pest felől nem érvényesül, beolvad a mö­götte lévő Svábhegybe. A teteje még be­építetlen. Ha valami szerencsés emlék­művet tudnának ráállítani, rögtön ki­válnék a háttérből, a panoráma gazda­gabb lenne egy sziluettel és tágasabb a nyert kén. mert a Svábhegy is megkapná a kellő perspektívát. Erre különben is sziikség van, mert a Svábhegy gerincén épült zárda a hegy perspektíváját rontja. Ugyanis belerajzolódik a hegy körvona­lába, azonban ennek az épületnek a for­mája nem monumentális, csak, nagy. Hozzáképest minden látott épület eltör­pül. Ez megzavarja a nézőt, hogy vájjon azok túl kicsinyek-e, vagy ez abnormáli­sán nagy. A hegy nagysága megbecsülé­séhez is előnytelen mértéket ad. Pár mé­terrel lejebb a sziluett megzavarása nélkül kellett volna építeni. Lám az új szanatórium van akkora, de szerencsés elhelyezésével nem zavar, hanem disziti a hegyet. Mind aggasztóbb lesz a város­kép a Déli-vasut mögött, ahol egyre- másra épülnek a 4 emeletes bérkaszár­nyák. Ezek az ottani régebbi villarayon környezetét tették tönkre, tűzfalaikkal az egész vidék képét s kilátását megza­varva. Politikai „Stillhalte“ szóval jellemezte a pártélet helyzetét ma Budán, — e hó 17-én az óbudai Egységes Polgári Körben rendezett borgazdaestén PETRACSEK LAJOS dr. országgyűlési képviselő kijelentve, hogy éppen ezért most a po­litikáról beszélni nem akar. Van azonban Óbudának sok más kérdése és első he­lyen talán éppen a forrásügyek kérdése és némi szatírával megjegyezte, hogy a mai pénztelenség mellett talán majd „egy amerikai pénzcsoport,, oldja meg ezt az életbevágó kérdést és feltárja a Buda alatt lévő kincseket. Általános til­takozást váltott ki a bejelentése, hogy az óbudai híd, amely életszükséglete ennek a városrésznek és enélkül Óbuda fejlő­dése nem várható, 8 év alatt épül fel a főváros hozzá­járulásából és majd csak 1942-ben fognak hozzá az építéséhez. A politikusokat így ferde helyzetbe hoz­zák, mert nem lesz mit igérniök a vá­lasztóknak. A maga részéről azonban ígéri, hogy ebbe bele nem nyugszik és mindent elkövet, hogy a híd mielőbb el­készüljön. Azután udvarias, kedves sza­vakkal a hölgyeket köszöntötte. Andréka Károly fejtette ki azután, hogy a III. kerület fejlesztése egyúttal az egész főváros érdeke is és üdvözölte a Budai Naplót és a Keletről visszatért főmuftit is. Majd Bede József r. tanácsos köszöntötte Andrékát, aki lankadalanul küzd Buda érdekeiért és fölemlítette, A fürdőügyi nagygyűlésen Kovácsházy tanácsnok értékes előadása után, felszó­lalásomban örömmel adtam kifejezést, hogy végre az illetékes körök is felösmerték: Budapest fürdővárosi fejlődése elsősorban orvosi probléma, — de Budának legfon­tosabb legsürgősebb kérdése is. Budapest­nek természeti adottsága megvan arra, hogy gyógyfürdőhely lehessen, de csak az orvosokon és geológusokon múlik, hogy azzá fejlődik-e, vagy sem. Mit érnek a fényes fürdőpaloták s mit ér a fürdő hír­neve, ha az orvosok nem küldik el oda betegeiket. Karlsbadot valóban az orvo­sok tették naggyá. Egyrészt a karlsbadi orvosok tudományos és egyéni munká. jukkái, másrészt a fürdőn kívül álló or­vosok, akik betegeiket Karlsbadba, job- banmondva karlsbadi orvosokhoz küldték. Orvos csak akkor küld fürdőre beteget, ha annak feltétlenül szükségét látja. Be­teg csak akkor megy fürdőbe, ha az or­vosa azt gyógykezelés szempontjából kí­vánja. Budapestet Karlsbaddal összehasonlí­tani nem lehet mindenben. Nem pedig a- zért, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy csak azok a fürdők fejlődnek, ame­lyekben szabad verseny van: az úgy­nevezett nyílt fürdőkre, aminő Karls­bad. Budapest azonban „zárt“ fürdő mert Itt fürdőrendelést csak a fürdőkben alkalmazott hiva­talos orvosak végeznek. Ezeknek meg igazán nem lét érdekük, hogy saját irodalmi munkásságukkal, tő­kebefektetés és fáradozás által megsze­rezzék más orvosokkal azt a kapcsolatot, amelynek révén a beteg fürdőbe kerül. Budapestnek van több jeles fürdőorvosa, de állásuk sine curát jelent. Karlsbadnak 250 orvosa van, akik egy emberéletre való munkássággal teremtették meg sokezer orvossal a kapcsolatot a vi­lág minden táján. Budapest egycsapással | igazi fürdővárossá lehetne, ha Buda­pest orvosai befolyhatnának rendelé­seikkel a fürdőkkel való gyógykeze­lésbe. — Ez a dolog punctum saliense. De a kérdés megoldása nem is olyan egyszerű. Az orvosok részéről a balneo­lógia sohasem részesült kellő’ értékelés­ben. Az orvosvilág skepticizmusa a für­dők hatását és eredményét illetőleg min­dig fennállott. Tapasztalatuk ezen a té­ren vajmi kevés volt és hajlandók vol­tak a gyógyeredményeket minden más kö­rülménynek (beteg kikapcsolódása az otthonból stb.) csak épen nem az ivókú­ráknak és fürdőknek tulajdonítani. De a legfontosabb, hogy érdekük ellen van: a betegeket elküldeni távoleső fürdőkbe, ahol más orvosok érdekkörébe kerülhet­nek. Magyarán mondva: el is veszhetnek. Az orvosi tudomány a legszebb tudo­mány. Az orvosi pálya a leghálátlanabb hivatás. Minden hivatás önzésen alapul­hat, de legkevésbbé az orvosi. Az egész társadalom az. orvosok érdekei ellen cse­lekszik, amikor az orvosok érdeke ellen biztosításokba tömörül. Igazságtalan do­hogy már 1902-ben törvény biztosította a budai hidat, de 32 év alatt mégsem épült fel. A kedves rokonszenwel fogadott be­széd után Philipp Kálmán a borgazdákat köszöntötte, elsősorban Petracsek {Lajost, aki hiába tiltakozik, mert Óbuda benne látja az uj pártvezért továbbá köszöntötte szellemesen Rózsa Zsigmond, Frankendör­fer és Téri Miklós dr. specialista örvöst, akik kedves szavak kíséretében köszönték meg az üdvözlést. Még Pávai Vájná Ferencet kívánta hal­lani a közönség, aki azzal kezdte sza­vait, hogy hasznára akar lenni a fővá­rosnak, csakhogy itt nem mindenki csi­nálhatja azt ami szép, jó és hasznos/ ő keresi a természet kincseit a föld mélyén és kudarcaképpen emlegetik Lillafüdédét, ahol azonban mégis van meleg víz és olyan csodásösszetételű gyógyvíz is, a- mely a gyöngecsontú gyermekek páratla­nul álló gyógyvize. Azt is felhozzák el­lene, hogy Hajdúszoboszló adósságba verte magát mélyfúrásai miatt, csakhogy ott - is olyan forrásokat tárt fel, amelyek ' érté­kesítésére tőkecsoport alakult s ez átvál­lalta a város adósságait. Debrecen is hi­res gyógyfürdő lett a fúrások révén. Óbu­dán már kétezer év eiott olyan fürdők álltak, aminők ma nincsennek. Pedig Bu­dapest környékén, ahol patakokban fo­lyik az értékes gyógyvíz a Dunába, szá­mos új sós, jódos forrás • vár feltárásra ahogy azt a legújabb források bizonyít­ják. A gyógyvizek kellő felhasználásában sincs köszönet, amit az bizonyít, hogy a világhírű keserűvizek területén ma sincs ivókúra. A budai hegyekben szinte ve­szedelmes a karsztvíz nagy tömege és mégsem ezt használjuk fel ivóvíznek, ha­nem a piszkos dunavizet. A földigáznak is oly tömegei tárhatók föl, amelyek el­látnák Budapestet világitógázzal. Pénzt is lehet szerezni minderre s ezért. =5 nem veszti el a hitét, mert a főváros is meg­kapja majd az ellenértéket, de nem ma­radhat el Karcag mögött. Lelkesen hisz abban, hogy az ő akarása átragad minden tényezőre, amivel naggyá és gazdaggá tesszük a fővárost. A jelenlévők lelkes ovációban részesítették a nagy népszerű­ségnek örvendő főgeológust. log az orvosoktól azt kívánni, hogy "ma­guk is érdekeik ellen cselekedjenek s küldjék betegeiket fürdőbe. össze kell tehát a beteg és az orvos érdekeit egyeztetni, hogy az orvos betegeit fürdőbe küldhesse. De hogyan? Ha a budapesti fürdők és az orvosok között olyan kapcsolat lé­tesül mint a fürdőorvosok és fürdők kö­zött, akkor minden orvos szívesen küldi betegeit a fürdőbe. Ez pedig abban áll, hogy a kezelőorvos a fürdőkura alatt- is orvosa marad a betegnek, a fürdő nemét, s a kúrát ő szabja meg és ellenőrzL A fürdők rendelésének jogát át kell szár­maztatni a hivatalos fürdőorvosokról a kezelőorvosokra. A hivatalos 'fürdőorvos a beteg fürdőkezelésében semmikép se vegyen részt, nem vizsgálhatja, tanáccsal el nem láthatja, vele kontaktusba sem lép­het. Hivatása csak abban állhat, hogy el­lenőrzi: az orvosok által előirt és ren­delt fürdőket a rendelésnek megfelelően elkészítették és dosirozták-e, egyáltalán a betegek az orvos intenciójának megfele­lően használták-e a fürdőket? Ennek igen ‘ egyszerű a módja. Amint a gyógytár csak receptre szolgálhat ki gyógyszert, úgy a beteg is csák rendelésre kaphat fürdőt. Sőt még ivókúránál a forrásvizet sem volna szabad orvosi rendelés felmutatása nélkül kiszolgáltatni. Amint a fürdő, ha valóban gyówfürdő. nem közömbös, úgy a forrásvíz sem kö­zömbös dolog. Csak előzetes orvosi vizs­gálat állapíthatja meg, hogy ez a nagy­mennyiségű forrásvíz nem ró-e túlnagy feladatot a szívre, nem terheli-e meg az organizmust és képes-e a szervezet azt a mennyiséget egyáltalán kibírja-e. Fürdőhelyeken kötelező, az előzetes orvosi vizsgálat, a beteg rendelés nélkül fürdőt nem kaphat. A felelősséget valaki­nek viselnie kell és a fürdőben előfor­dult hirtelen halálesetek és ezekből szár­mazott kártérítési perek folytán lépett életbe a fürdőleirás kényszere. Az ösz- szes német és csehországi fürdőkben meg­van ez a kötelezettség. Miután minden betegnek fürdőorvosa van, a forrásvizek használatához fürdőhelyen külön rendelo- lap nem szükséges, de sok helyen ezt is föl kell mutatni. Tehát fürdőket, ivókúrákat csak a für­dőn kivü! álló orvosok rendelhessenek. De hogyan rendeljenek, amikor ezen a téren tapasztalatuk nincs? Hát éz épp nem nagy baj. A fürdő-rendelőlapokat az orvosok a fürdőtől kaphatják, a rende­lés lehet akár sablónos, ha a beteg a kezelőorvos ellenőrzése alatt marad, aki a fürdőket óvatosan fokról-fokra adagol­hatja és hamar reá fog jönni arra, hogy a fürdő a beteg javára, vagy ártalmára szolgál-e. Az orvosok hamar tapasztalatot szerezhetnek, lassanként minden budapes­ti orvos balneológussá fejlődnék. Meg­győződhetnek a fürdők hatásáról és lel­kes ajánlói lesznek a fürdőknek. Amint a páciensnek hinnie kell or­vosában, úgy az orvosnak is hinnie kell a gyógymódban. Ha az orvosok eredményt érnek el a fürdőkkel, akkor éz hamar CUKOR MIKLÓS dr.i Hogy lehetne Budapest világfilrilő — Kovácsházy Vilmos tanácsnok előadásához —-

Next

/
Thumbnails
Contents