Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-07-19 / 1173. szám

XX»». évi. «73. a. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— r Negyed évre . 6.— I1 Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják 1934. juiius 19. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, I mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- lyck megállapodás szerint. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hirdetőknek nan kedveimén» Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatals II, Batthyány u. 6'. Telefoni 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4— 6-ig. Beszélgetünk... A platánok alatt ültünk a Csá­szárfürdőben és a tikkasztó nyári melegben beszélgettünk mindarról, amit a Hollós Mátyás Társaság egy évtized óta gondolatban, tervben, eszmében kitermelt és aminek nagy- része még ma is csak eszme és gon­dolat, ha nem ivódott föl egészen, mint a víz a homokos parton. Volt aki szenvedélyesebben kelt ki a sok politika ellen, amely rendesen kevés tettel jár. — Hogy ferdült el az a Kelen­földi Sugárút, amely áz új Boráros- térii hid tengelyében futott tovább három kilométernyi egyenes vonal­ban a keserűvízforrásokig ? Pedig Wargha László főtanácsos beleraj- zoltatta Kelenföld térképébe ezt a sugárútat. ■— Elgörbült. És most már nem látni a Boráros térről a keserűvíz­források vidékét tés így isméi na gyón távol vannak. Meri csak az oan közel, amit az emberek látnak, A Svábhegyre szívesen föl megy mindenki, a J ánoshegyre is, sőt még a Hármashaíárhegyre is, mert látja őket. Budapestnek enormis ér defce lett volna, hogy ezt a már vi­lágszerte ismert keserűvizeket te ^ tézze a? autoszuggesztiv gyógyha- tással a forrásoknál berendezett ivókúra révén. Vannak köziünk csendes, tudós emberek, akik semmiféle politiká­ban nem vesznek részt, de azért foglalkoznak a, gyakorlati élet kér­déseivel, nem is sejtve, hogy tulaj­donképen ez a közélet, ez a politi­ka. Mondja az egyik: — A Beszkárt egyik vezérembc- rével volt alkalmam beszélhetni és azt kérdeztem, >hogy mit tesznek majd a folyton hanyatló villamos- forgalom emelése érdekében? ... Hát majd .... valami ... ankéten... majd készül valami tervezet ... mi­re én a magam egyszerű felfogásá­val azt válaszoltam, hogy: — Tegyétek 30%-kai olcsóbbá és 30%-kai gyorsabbá. A megoldás egyszerű és biztos, talán épperi ezért nem fogadják el. ;Szóba került a magyar nemzet egyik rákfenéje, az „Egyke“ is. En­nek a megoldását iis elmondotta egyikünk: — Ha az.„Egyke“ legfőbb oko-l zója, a vagyonmegosztás meggáto­lása, akkor itt kell megfogni a dol­got és az egy gyermekes család ha­gyatékából csak egyharmadot örö­kölhessen az a gyermek, — a két­gyermekes családnál kétharmadot és csak három gyermeknél marad­jon meg az egész vagyon. A meg; maradt harmadokat az állam veszi át, mint külön alapot kezeli és se­gíti vele a háromnál több gyermek­kel biró családokat. Ezen is rágódtunk, mert nehéz a kérdés, de föltétlenül radikális meg oldást kíván. A nemzet sorsát nem lehet rábízni a paraszt gőgjére. Ez- , zel a kérdéssel kapcsolatos az apró nyugdíjra utaltak szomorú hely­zete, amely nyugdíj ma már nem biztosítja az aggkor nyugodtságát.- Ezen is tudnánk segíteni a mélyfúrások révén termelt forróvíz bölcs felhasználásával. A Mag’ Államvasutak állítólag 75 m pengő nyugdíjat fizetnek ki éven; kint, amiből mintegy 40—50 millió jut azoknak az alantas alkalmazot­taknak, (kalauzok, Altisztek, stb.) akik közel állnak a földhöz, mert falusi gazdák gyermekeii, akikben tehát él a föld szeretete. Ma, ami­kor az északi népek már csak zöld­ségféléken élnek és kerülik a hús­evést, ilyen primőrtermeléssel mi láthatnánk el őket, mint ahogy év­századokon át magyar búzát vásá-v roltak. Nyomorult kis 4—500 pen­gős nyugdíját sziiivesen föláldozná az ilyen föld után vágyó Máv. nyugdíjas, ha egykét holdas tanyát kapna, primőrtermelésre berende­zett Melegházakkal, - ahol a' föld melegvize if ütemé azökrit1 és■ így ’5(k'- 60% -kai olcsóbban 'termelnénk, mini a külföld, ahol szénnel, koksszá!1,' fával fűtik. íU; melegházakat. Álla­milag megszeretett ,,ey;portintézer tek közvetítenék az így termelt árut és nyugdíjas nemcsak job­jan élne meg, de föltétlenül többel keresne, mint a volt nyugdíja. van köztünk, aki szaktekintély a mélyfúrások terén és lelkesedik ezért1 a megoldásért, mert hogy for- róoizünk mipdig lesz, a szenünk pe­dig elfogy. Közben átszűrődik ide valami jazz-zenekar muzsikája és a köztünk ülő nagy muzsikus elke­seredetten mondja: — A zene disszharmóniája. Ezzel nem marasztaljuk itt az idegent. Ebből kap otthon is eleget. Ide va­lami különleges piíszltai nóták, tu­ráni dalok, tibeti misztikum kedvé­ért jön a kiváncsi Nyugat és a megszokotton túli hangulatokat ke­resi. A Duna felől búg a hajó kürtje és mindenki elképzeli közülünk, hogy a hajó kéménye, miképen ontja magából a sűrű fekete füstöt, kormot.- így füstöljük ki innen az ide­gent, főleg ha beteg. A mélyfúráso­kat itt kellene kezdeni, Budán, hogy forró vízzel fűlhessünk és füstnél- külivé tegyük a levegőt, amely ma szinte ködszerüen burkolja a vá­rost. Olcsóbb is volna és kelleme­sebb. Ezután eltűnődünk ezen a kor­mot lerakó füstölni, ezen a ködön, amely különben ma illik a budapes­ti hangulathoz, ahol keresztrejtvé­nyek várnak megfejtésre a nagy és kis politikában, ami azonban oly kevéssé érdekli a budai polgárt, hogy szinte ulnottán hárítja el ma­gától a szólt, ha valaki a politikán kezdi. Talán azért, merit nyár van és még a Császárfürdő romantikus platánjai alatt is fülledt a levegő. Ha már a Tabánt rendezik. na mar elejtették a tarthatatlan „fürdőváros“.' elgondolást ..., ha már Parkváros épül a Naphegy ke­leti oldalán — akkor rendezzék egyúttal ennek a dombnak a nyu­gati oldalát is, ahol a hegy lábánál elvonul a Délivasút és elválasztja azt a budai hegyvidéktől. A Délivasút belső pályaudvarát át kell helyezni. Az illetékes helyeken ott fekszik az egyetlen megoldás, amely megmenti Buda belső pálya­udvarát, de megszünteti azt^ mint a fejlődés rettenetes gátját, — új szint, új látképei hozva Budának. Ez a terv hátratolja a Délivasút krisztinakörúti pályaudvarát egé­szen a Gellériheg-y alá, az Alagút szájához és ezzel fölszabadul 2? ezer négyszögöl terület, ami hét­millió pengő értőknek felel meg. A pályaudvar építésének költsége mintegy 4 millió pengő, de a ma­gánvállalkozás kifejleszthetné ezt az épületet oly ütődön, hogy oda szállodát, fürdőt, { üzleteket, Irodá­kat, áruházakat épít, mintegy 8-— 10 millió pengő értékben. Ez a 10—12 milliós építkezés 3000 egyénnek (építészek, mérnökök, művezetők és munkások) két évre adna munkaalkalmat, és vonzana maga után oly mérvű építkezést a környéken, mely szín­ién néhány millióra tehető. Közpénz befektetése nélkül tehát oly rendkívüli munkaalkal­mat teremtenének ezzel, aminőre ritkán volt példa. De építhetnénk olyan pályaud­vart ide, amely ritkítaná párját az egész világon és mint „Budabath“, vagy „Buda-fherma“ hamar vitag- hirre tenne szert, mert legfelsőbb emeletéről csodálatosan szép pano­rámát nyújtana Pestről és a budai hegyvidékről. Nem kerül pénzbe -— csinálják meg! gyár ruhás lányok és férfiak szolgálnák ki a vevőket. E kulturális cél nemcsak kiadással ■járna, hanem az idők folyamán bősége­sen kamatozna is. * Istók László 111 110 Meglepő hatást vált ki bizonyára a külföldön is az a 16 oldalas csodaszépen kiállított propagandafüzet, amely a Szent István ünnepet harangozza be a vi­lágon mindenütt legérthetőbb, bravurös kivitelű képekben és minden európai nyelven hívja meg az érdeklődőket Bu­dapestre. Diszkrét színezésben, a képek anyagának pompás megválasztásában pá­ratlanul áll ez a füzet, amelyet a székes- főváros házinyomdája állított elő. olyan nyomdai technikával, amely méltó feltű­nést kelt majd mindenütt, ahol a posta leteszi. A nyomda igazgatója, Kurfürst István maga is szenvedélyes amatőrfény­képész, aki legutóbb is megnyerte a Ba­latoni Szövetség díját egyik káprázatos balatoni fölvételével .és évek hosszú so­rán át összegyűjtötte Budapest minden jellegzetes szobrászati dombormű vének a képét, hogy azokat az újfajta propagan­dafüzetek díszítésére felhasználja. A ma­gyar idegenforgalom városházi vezérei, L i b ei r Endre h. polgármester és K o - vácsházy Vilmos tanácsnok lelkűk egész szeretetével, szivük melegével és a nyomda csodálatos felkészültségével vitték a világ elé Budapest szépségeit oly módon, amilyenre eddig még nem volt példa. Valószínű, hogy a sikere is olymó- retü lesz, mint amily magasfoku művé­szeten áll ez az új propagandafűzet. „Az óbudai hid építése sürgősebb leit v'olna, mint a borárostéri“ — állapította meg F a b i n yi Tihamér költségvetési be­szédében. Mikor ez a kérdés napirenden volt, akkor még — sajnos — nem Fabi- nyi volt a miniszter és így megtör*ténllie- tett az, hogy egy fontosságában sokkal ki­sebb jelentőségű híd készül el hamarabb, melyet sokkal könnyebben nélkülözhet­tünk volna, mint *az óbudai hidat. Az óbu­dai hid nélkül valóságos kínszenvedés a Margithidon átjutni forgalmasabb időben, ezenkívül hihetetlen sok energia pazarló- dik el azzal, hogy a fuvaroskocsik kényte­lenek jUjjőnip ,a Maxgithídhoz-Óbuda ívé-* géről és azután visszajönni a külső . Váci útra. Ismét és ismét hangsúlyozzuk:,• épít-? $ék meg mielőbb az Óbudai hidat. Lehe­tetlen elképzelni, hogy ; a II. ' és III. ke­rület lakossága egyre jobban-szaporodik, a Közlekedési - lehetősig, pedig pwad a 30 évvel ezelőtti. írja a kitünően -szer- ke s;ztétt „BúdéiIngatlan Ujéég“. Magyarorsizág feldarabolása óta sok jelszó és politikai irány bukkant fel anél­kül, hogy hosszabb életükkel nemzeti el­hivatottságukról tettek volna tanúbizony­ságot. Ennek oka abban keresendő, hog> nem rendelkeztek oly átütő erővel, amely­nek következtében a lelki és gazdasági depressió hatása alatt álló magyar töme­geket újra mozgásba hozhatták volna. „Jelszó hazafiasságból“, „demagógiá­ból“ élő idegenek és elsatnyult lelkű magyar egyedek ez új irányzatok ellen nem folytattak komolyabb harcot, mert a nemzet életében csupán múló epizód­ként jelentkeztek és így nem veszélyez­tették azt a gombatelepet, amelyből egyé­niségük s ívelő pályájuk kitermelődött. De nem ez a helyzet most, a turániz- mussal szemben. Ez faji estzme felekezeti és társadalmi különbség nélkül, minden igaz magyar érdekét szolgálja, egyedüli kivezető útnak mutatkozik a magyar nem­zet megalázott állapotából, aminek belá- i tása a magyar társadalmat letargikus álla­potából felrázza. Ezfzel az észszerű faji elgondolás zászlója árbocra ugrott, ami érthető páni félelmet és ennek következ­tében éles támadást váltott ki azoknál, akik a letűnt korszakban minden külö­nösebb egyéni érték nélkül, sokszor ide­gen szellemük dacára nagyszerűen érvé­nyesültek. A turóniízmuá ennek a gyászkorszak­nak záróköve. A turánizmus szent elveivel nemze­tünk a haladás korszakát nyitja meg. Valamely faji programúi csak akkor célravezető, csak akkor felel meg a kö­vetelményeknek, ha a nemzet kezébe az | előző beteges toldozott-foldoszott állapot­tal szemben teljesen egységes, az egész társadalmat átfogó, újonnan megalkotott, a haladás és nemzeti követelményeknek megfelelő reformkomplexumot nyújt. E reform mindazon elemei, amelyek a turá- nizmusba beillesztve a „pánturánizmúst" szolgálják és aiz előző állapottal szemben egészségesebb állapotot teremtenek — nem tekinthetők napi politikának, hanem az egyetemes faji és nemzeti politika szerves részének, mellyel szemben a napi politikát mint elszigetelt jelenséget fog­hatjuk fel. Nem napi politika a secularisatio kér­dése sem, mert íme a hetvenes évek óta vajúdik anélkül, hogy a megvalósulás stádiumába lépQuetett volna. Az egyházakkal kapcsolatos kérdések stzintén nem képeznek napi politikát, mert a hit olyan általános szellemi élet­jelenség, amelynek magasztos eszméi úgy az egyén, mint a nemzet minden életmeg­nyilvánulásában feltalálhatok. E lélektani megnyilatkozás képezi alapját az egyhá­zak szervezetének, amelyek a jelenben faji érdekeket különösebben nem képvi­selnek. Itt kerülnek tehát ellentétbe a természet törvényének faji megnyilatko­zásaival. Az általános és részleges fogalmak kö­zött elméletileg és neális értelemben is éles különbséget kell tennünk, mert megtörténhetik, hogy egy állam részterü­letére kiterjedő szervezet más hatást vált . ki alárendelt szerepkörben,mint egy más államban általános hatalmat dokumentál­va. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg Japánban nincs, addig nálunk nem tagad­ható el a lelki válság, ami az egyházak kebelén belül is fenn áll. E lelki válságból a turánizmuson ke­resztül át megtalálták a kivezető utat a lelkes magyarok akkor, amikor Budapes­ten megalapították a „Turáni egyisten- hívők“ egyházát, a turánizmus Huszár Ká­roly részéről ért támadás visszahatása­képpen. Íme ezek mind azt bizonyítják, hogy dr. László Zoltán által felhozott Japán példa a magyar viszonylatokhoz mérten nem állja meg a helyét. Nagyon helyesnek tartom azonban dr. László Zoltán azon megállapítását, hog> a könyvem által propagált és terjeszteti eszme ellen nem ügyészért és rendőrért kell kiabálni, hanem tárgyilagos bírálat során kell rámutatni az esetleges tévedé­sekre, feltéve, ha vannak benne. Ez a vita csak előnyt jelenthet nemzeti szem­pontból, mert leszűrődnek az igazságok, amelyek az új korszak alapkövét fogják képezni. Az új korszaknak pedig valameny- nyiünket Összefogó jelszava: Harcolni [Nagy-Magyarországért! Nagy Elek dr. Érdekes terv foglalkoztatja az illeté­keseket, amellyel a Margithid életvesze­delmes közlekedését kívánják megoldani. A Margithidról a Margitszigetre való át- ‘ járás a Budáról gyalog menő, vagy Pest­ről villamoson jövőnek a hid közepén mindig borzalmas félelmet jelentett. A napokban a főváros, a rendőrség, a Köz­munkatanács és a hidak igazgatósága képviselőinek részvételével helyszíni szemle volt & Margithidon és abban ál­lapodtak meg, hogy a híd közepéről »lép­csős aluljárót vezetnek le a szigetre, úgy, hogy a Pest felől érkező közönség a vil­lamosról leszállva és a Budáról gyalogló nem lesz kénytelen a híd úttestén át­menni, hanem aluljárón át lép a sziget területére. A lépcsős lejárót olyan kikép­zésben építik, hogy az a hid architektú­ráját ne rontsa. Az építési költségeket az állam viseli. A XIL kerületi elöljáróság épületének a Ferry Oszkár utca és Böszörményi út sarkán levő városi bérház egyik pavil- lonját szemelték ki. ÉráeKes estéU Irta: KREUTZER LIPÓT dr., jiy. kereskedelmi főiskolai tanár. Amikor a középiskolák tanulói nyug­talan életet éltek és az utolsó esztendőt járták, — azon a nagy megpróbáltatáson mentek át, amelyet érettségi néven is­merünk, — ugyanilyenkor hirdették és ünnepelték az egykori diákok, a külön­böző korosztályok a tíz-, húsz-, a har­mincéves találkozást, sőt túlon-túl eze­ken a fordulókon újra meg újra talál­koztak. Hiszen meghatók az ilyen talál­kozások, amikor rövid néhány óra alatt akarták átálmodni esztendők történetét. Érdekesek voltak ezek az összejövetelek, mert a borongó szem visszapillant az is­kolapadokra, ahol annyi tervnek építet­ték meg a felhővárait, hol színes szálak­ból szőtték, szövögették annyi szépséges álmaikat. Mégis, amikor olvastam a híre­ket, ezekről az évtizedes találkozásokról, mindig eltűnődtem azon a szokáson, hogy emberek, akik esztendőkön at az ifjúság színes esztendeiben,, annyira együtt vol­tak napról-napra, tíz évig vártak, azután megint tíz esztendeig és így tovább, min­dig csak akkor, amikor egy hosszú évsor tovatűnt az örökkévalóságba. Már az első évtized is változást jelent, az egykori kevésgondú ifjakat férfiakká érleli, akik elindultak az élet csataterein, átestek már egyik-másik csalódáson, tíz esztendő nem múlik el nyomtalanul, még a fiatalemberek feje fölött sem. Az_ után ... tovább-tovább, az idő nemcsak a terveinket tiporja széjjel, nemcsak az ábrándjainktól foszt meg bennünket, ha- nem a hajunkat 'ritkítja, a szivünket koptatja,, az erőnket, lefaragja, —. é? .tú­lin jobb lenne: az első ,tíz vagy. mar az első öt esztendő után, ami eltelt az érett­ségi, Óta, évenkint hadd találkozzanak az egykori oszálytáwak. A rendszeres* évi találkozások nem teszik rikítókká a mú­landóság tüneteit, az ifjúság elmúlik, igaz, így is, de a múlandóság föíkiáltó­jelei kevésbbé fájnak így, ha évekre oszt­juk fel és nem évtizedekre ezeket az ösz- szejöveteleket Sőt, a reformra szükség van egyéb vonatkozásban is. Egy-egy kö­zépiskola érettségit tett hallgatói, ha szö­vetséget alkotnak, ezt a szövetséget fel­használhatják nemes közérdekű célok megvalósítására. El tudom kélpzelni, de • látom és ismerem, hogy nagyszabású szervezet alakult máris igen sok a tag­ja, akik egykor abituriensei voltak a fel­sőkereskedelmi iskoláknak, nemcsak Bu­dapesten, hanem szerte az országban. A szervezet neve: Kivosz, a Kereskedelmi iskolát végzettek országos szövetsége, — az alakulás elindult: Sásdy-Schack Béla dr. nyugdíjas királyi főigazgató műhelyé­ből, a sokrétű munkásságának íróaszta­lától. A magy.ar kereskedelmi szakokta­tásnak ez a nevezetes vezető embere túl az országhatáron,, tüzetesen ismeri a ke­reskedelmi iskolákat, főiskolákat, egyik oszlopos tagja a kereskedelmi szakokta­tás nemzetközi ügyének, de ugyancsak alaposan ismeri azokat a szervezeteket amelyeket megalakítottak mindenfelé Európában és amelyekhez odatartoznak a kereskedelmi iskolák egykori tanítvá­nyai. Ezek ai,z alakulások időről-időre nemzetközi kongresszusokat rendeztek, de mostanság nem akarok kiterjeszked­ni a nemzetközi egybetalálkozásokra. A jelenvaló alkalmon hadd foglalkozzam annak a szervezetnek, a Kivosznak a munkájával, a szervezet elnöke: Erney Károly, a Pesti Hazai Első Takarékpénz-^ tár Egyéslilét' hl. ’ elnöké Ős' -vteérlgaZjú- tója, — 'és ugyanennek a szervézetnrik' ügyvezető elnöke: Sásdy-Schack ..Béla,,aki havonkirít egysíér össze jöveteit tendfiz a Budai Klubban; ahol kereskedelmi tú-' nárok, ésubereskedelmi iskolai abituixms sek találkoznak és, ’.ezeken, fl* .összejövő, telekén közgazdasági és társadalompoli­Harcolni __ Bud a Kertváros aj&ogy a művésszel* látja te A nemzet múltját'a város terein min­dig a szobrok hirdetik. A létesítendő „Tabán“ megtervezésénél figyelemmel kell lenni erre. Fontos, hogy a „Tabáné­ban sok legyen a parkos térség, ahol megfelelő módon és környezetben lehet­ne elhelyezni a felállításra kerülő szob­rokat. A házak stílusára is figyelemmel kel­lene lenni, hogy az egyes utcák azonos stílusban épüljenek. A házak kapualjá­ban és homlokzatában alkalmazandó be­mélyedésekben, vagy egyebütt, pedig szobrokat kellene elhelyezni. Mindkét do­log nemcsak esztétikai szempontból len­ne szép és gyönyörködtetné az arra sé­tálókat, hanem idegenforgalmi szempont­ból is fontos, mert a külföldiek mindig az eredetiségeket keresik és egyúttal munkaalkalom kínálkozna hazai szol)-* rászművészeinknek és dekorativ szobrá­szainknak. Érdekessé tenné a tabáni villarajont, hogyha bizonyos távolságra a villák előtt szökőkutakat állítanának egy, vagy több szoborral, ami emelné n környék hangulatát. Medgyasszay István műépítész a ma­gyar ,„Panteon“-t a Gellérthegyre tervez­te, alkotása Párisban díjat is nyert. Mi­lyen szép volna, ha a magyar Panteont a Tabánon élpítenék fel, gyönyörű park közepén. Ebben a Panteonban pedig el kellene helyezni szemléltetve a. magyar nép történelmének egész lepergését. így a csaták, a történelmi érdekes^ esemé­nyek és a kultúra haladásánk főbb moz­zanatait kell itt megörökíteni festmé­nyekben, szobrokban, mozaikban és raj­zokban. A Panteont látogató idegen meg­ismerkedne a magyar nemzet múltjával és jelenéivel, megismerné a magyar lel­ket, a magyar vitézséget, a magyar kul­túrát. A magyar népélctet is fel kellene dol­gozni és kiállítani itt Budán a már em­lített módon, mert az ifjúság neveléséinél is rendkívül fontos ez, de sanyarú hely­zetben levő képzőművészeinken. is segí­tene ennek a tervnek a megvalósítása. Nem úgy gondolom ezt a tervet, hogy ez egyszerre valósuljon meg, hanem las- sankint, egyes századokat fokozatosan megörökítve. Történelmi tárgyú . szobro- fcatipedig- a'Panteont1 ’körlilVéVŐ 'pátiéban i |s lőhet elhelyezni/ ,i A Tábánoú helyet' kellene' adni ' a1: „Magyar Ház'Vnak is, ahol* a jellegzetes fin^ai \ nÁpműyészetj ipaTcik keket, \ar 1 lantint minden eredeti magyar népipat- terin'ék'ekét bazárokban helyeznék el,. ír­ből matyó menyecskék és áltálában ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents