Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-04-23 / 1165. szám

XXXI. évi. 1185. SZ. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják Napló 1934. április 23. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- íyek megállapodás szerint. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek mgf kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság A fordított város Unalmas már, hogy állandóan rá kell mulatnunk azokra a fonák­ságokra, amelyek valami különös rejtelmes uton-módon minden (ter­mészetes rendet igyekeznek fejtető­re állítani. Ki tudja hányadszor mutatunk rá, hogy a „fürdőváros“ fogalma is mily zavaros elképzelésben él. A közönség körében is mesterségesen azt a tudatot keltették fel, hogy a fürdőváros tényleg egy uj városrész, amelyről külsőleg is lerí, hogy — íme — ez a fürdőváros ! Valami különös épület tömbnek, vagy cso­portnak véli a nagyközönség, amit most fognak fölépíteni. Igaz, hogy senkinek sincs, de nem is lehet fo­galma, hogy miféle építkezés lehet az, amiből fürdőváros lesz. Nem győzzük hangoztatni, hogy a fürdőváros csak elméleti fogalom és azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni a betegnek azt, hogy saját anyagi viszonyaihoz mérten a leg­messzebb menő módon használhas­sa ki a meglévő gwgytényezőt. Azt jelenti: — Budán lehetővé kell tenni a legszegényebb ember­nek is, ha beteg, hogy csodálatos erejű gyógyforrásainkat olcsón, a lehető legnagyobb kényelemben és a város által e célra rendelt segéd­eszközök igénybevételével — hasz­nálhassa fel egészsége helyreállítá­sára. Mi az, hogy fürdőváros ? A gyógyforrások közvetlen kör­nyéke, ami Budán adva volna, a szépséges Dunaparton, — a Gellért fürdőtől kezdve a Rudas, a Rácz, a Király, a Lukács és a Császár für­dő közötti részen. Ez a világ leggyönyörűbb für­dővárosa és készen is van. Ezt már nem kell fölépíteni. Csak pótolni kell és mostani fonákságait kell jó­vátenni. 1 Harminc éve sürgetjük a Duna- part rendezését a Lukács- és Csá­szár-fürdők előtt. ALig kerül vala­mi kis költségbe. Sürgetjük a Mar­git rakpart rettenetes aszfalt siva­tagjának virágos sétánnyá való át­alakítását. Költséges munka, de kár volt annak idején a pénzt arra pa­zarolni, hogy ezt az aszfalt sivata­got megteremtsék. A villamos vas­utat ezen a gyógyrakparton végleg be kell szüntetni, vagy az alsó rész fölé helyezni, ami nem valami dí­szes megoldás. Itt csak autóbuszok járhatnak, még pedig kimondottan — gyógy autóbuszok. Hatalmas nagy kocsik, amelyeket a nehezen járó betegek használhatnák s amelyek csak a Gellért és Császárfürdő Kö­zött közlekednek. A Margit sétány mentén majd fölépíti az élelmes vállalkozás azo­kat a gyógyszállókat, penziókat, szanatóriumokat, amelyekre szük­ség lesz akkor, amikor tényleg be­tegek jönnek Budára. Csakhogy ezt fordítva képze­lik sokan. Azt a beteget, aki ezeket a du- naparti fürdőket akarja használni, galléron ragadja a fürdőváros „kö­zege“ és megmagyarázza neki. hogy a iürdőváiros a Tabánon van és hiá­ba tiltakozik szegény, hiába bizo­nyítja, hogy mankón járva, nem tud hegyre mászni, nincs pénze, hogy az ottani lakást megfizethesse és itt akar lakni a fürdője mellett, — nix nutz 1 — neki a Tabanra kell költöznie, ha — meg nem szö­kik. Azután kirónak rá a vízumtól kezdve különféle bírságokat,^ - - mert hogy Budára mert jönni és itt akarja a pénzét elkölteni. Gyógy "központnak, hívják^ azt Ku’rhausnak, idegenek kaszinójának vagy bárminek, — szebbet-jobbal elképzelni sem lehet a budai Viga­dónál. Vagy vegye meg a város a Ka- rátsonyi palotát. Pompás Kurhaus, fürdőközpont ez is. De akkor^ meg kell szereznie a fürdővárost pártfo­goló miniszterek utján a Vérmezői is. Ott páratlan szépségű Kur-par- kot kell létesítenie, meleg tóval. Földfuró Pávai Vájná toronyma­gasságig szökő geyzirt fakasztana ott. De mit építenek akkor a Ta­bánra ? Villavárost, üdülőhelyet az in­diai nábobok számára. így vagyunk egy másik fürdő­ügyi tényezővel, amely már világ­szerte megteremtette Buda hírét: a keserűviz kutakkal. Most magánkézen vannak és n tulajdonosok — jogosan — úgy igyekeznek azokból jövedelmet ki­csiholni, ahogy lehet. Adják a pa­lackját 1—2 pengőért — bárhol a világon. Ezzel ezek a nagyszerű vi­zek, amelyek magasan felette álla­nak az erőszakos karlsbadi vizek­nek és a világ minden hashajtó, vértisztitó gyógyvize felett, — ezzel az 1—2 pengővel befejezték gazda­sági szereplésüket, — éppen meg­fordítva, mint ahogy azt Karlsbad csinálja, ahol ingyen adják a vizet, de oda kell utaznia a betegnek és ott hat hétig naponkint átlag 10— 15—20 pengőt költenie. Azon ke­res a vasút, a szállodás, a vendég­lős, a kávés, a kereskedő, a szín­ház, — százféle szolga, pincér, pu- cerájos és a többi és a többi. Amit 14 palack keserű viz elintéz és be­jön a céghez 28 pengő, azért Karls­bad kivesz s'zépszerével a beteg zsebéből 6—700 pengőt, holott a vi­zet ingyen adja. De hát hol vannak azok a kese­rűvízforrások, illetve kutak? Fogadást ajánlok, hogy ezer pesti ember közül kettő — mond és ird: kettő — nem járt még azok környékén és nem tudja, hogy merre van az őrmező, az örsödi völgy és a Dobogódomb. Közel hozta volna ezeket Pest­hez az új boráróstéri dunahid, ha annak tengelyében sugárút épült volna, amit a szigorú Vargha mű­szaki főtanácsos is elfogadott és az Andrássy útnál mégegyszer oly hosszú sugárút felfutott volna a Do­bogó dombira, amelyet a Boráros térről is látna a pesti ember. Ezt a sugárutat is megtörték, nehogy a keserüvizek telepe vala­felelös Szerkesztő: VIRAÁG BÉLA hogy gyakorlatilag is kihasználha­tó gyógytényezővé válljon és mint ismert víz, mint már megalapozott ioókura hely — mérhetetlen hasz­not hozzon ennek a városnak. A múlt hibáit tetézi a jelen. No, majd a Tabán! Dubonai Pál. Szerkesztőség és kiadóhivatel: II, Batthyány u. 83. Telefons^50>2>96. Hivatalos óráki délután 4—6-ig. Legsürgősebb a kurkomisszió megalakítása EJ sem képzelhető külföldön olyan je­lentéktelen falu, ahova néhány idegen jár évente nyaralni, bogy ott a .iurkomisz- szió“ ne alakulna meg. Csak éppen talán Budapest az egyetlen város, amelynek 93 gyógyforrása van, világhírű, ivókúrára al. kalmas keserűvizii, ahol félszázad óta kasért a fürdőváros megteremtése, de kurkomisaziója nincsen. Aki idegenből a kurkomissziónak címez Budapestre levelet, az visszakapja azzal a címkével: — címzett ismeretlen! .Ezt az állapotot talán az hozta, hogy a szé­kesfőváros, mint legnagyobb érdekeltsé- sége a budapesti gyógyforrásoknak sze­rényen várta, hogy ezt a kurkomissziót valami tudós testületé az orvosoknak, vagy a Tudományos Akadémia alakít­ják meg, holott mór régen meg kellett volna ezt csinálni a Székesfővárosi Ide- I genforgalmi Hivatal révén. Az egyetlen megoldás, hogy a gyógy­fürdőket kezelő ügyosztály sürgős elő­terjesztést tesz a Tanácshoz a kurkomisz- szió megalakítása ügyében, amelyet mi józan budai polgárok úgy képzelünk, hog'r annak elnöki székiébe ültetik Liber Endre dr. alpolgármesteri. Ennek a gyógybizottságnak az ügyvezető alelnö- ke volna az ügyosztály vezetője Kovács- házy Vilmos, tagjai pedig a minden­kori pénzügyi tanácsnok, most Lamotte Károly, pz elnöki ügyosztály ,vezetője: dorogi Farkas Ákos, továbbá Németh} Károly tanácsnok, a mindenkori tiszti fő­orvos, Zilahy Dezső az „Idegenforgalmi Hivatal“ igazgatója, ezeken kívül még a Kereskedelmi Minisztérium kiküldöttje, — a közlekedés egyjk vezérférfia, — mint tapasztalt szakemShr pedig 'Bársony Osz­kár és p Budapest szépségét gondozó ker­tészeti igazgató. A bizottságot kiegészíté- né az újságíró gárdának olyan tagja, aki elismert szakember és a szállodák képviselője: Ha a városházán komolyan foglal­koznak a mérhetlen kincsű gyógyforrá­sok kihasználásával és Budát fürdőváros­sá kívánják fejleszteni, amiben kételked­ni senkine'ki sincs joga, akkor ez a gyógy- bizottsóg (kurkomisszió) már május ha­vában megkezdheti működését. búk és az ottani múzeum nagy ha­tásokat váltanának ki az itt meg­forduló idegenekben, de addig is meg l^ell jelölni a Bécsi kapu kör­nyékén, mégpedig az utca köveze­tén Abdul Rahman utolsó budai basa elestének helyét. A szürke tra- chit kőzet között valami vörös kő­zettel csillagot kellene kirakni eset­leg valamiféle keleties dísszel. Ez az évforduló egész Európát érdekli, mert hisz csak most lepleztük le a 200 spanyol vitéz emlékét, akik Buda bevételekor leltek itt hősi ha­lált. A bástyabeli uj museum alig­ha jár nagy költséggel s a múzeum­nak valamely fiatal tudósa szíve­sen vállalná annak berendezését. (V. B.) Általános nyugtalanságot vált ki a székesfőváros polgársága körében, hogy az új, nagy hatáskörrel fel­ruházott főpolgármesteri székbe, mint jelölt, oly sok név kerül forga­lomba, köztük távol álló egyének nevei és természetesen olyanok is, akik minden főpolgármesteri válság alkalmával mesterséges úton igye­keznek előtérbe jutni. A főpolgár­mester egyike Magyarország leg­többet jelentő méltóságainak, mert az ország lakoságának egy hatodát jelenti ez a város és éppen az irány­adó, mértékadó egyéniségek zömét. A főváros adminisztrációja ennek a másfélmillió embernek (beleértve a „Nagybudapest“ területén élőket) csaknem azt az adminisztrációt vég­zi, amit országos arányokban ki­lenc mi misztérium a megmaradt vármegyék, összesen talán 40 tör­vényhatóság végez együttvéve. Ezt az adminisztrációt azonban sokkal szigorúbb kritikával kiséri a város lakosága, mint az országos admi­nisztrációt és a nagy összpontosítás révén komplikáltabb is, mint bár­mely más adminisztratív intézmény. Kiváló képességű, de föltétlenül egy emberöltőt felölelő és ebben a szol­gálatban töltött idő kell hozzá, hogy a vezetőnek kellő áttekintése le­gyen. Éppen ezért nehéz idegenből hozni új vezetőt és a kormány böl­csességére vall, hogy az eddig fel­színre vetett,, máskülönben elég jó­hangzású nevek ellenére, Budapest belső adminisztrációjában keresi azt az egyéniséget, aki az átmeneti idő nehézségeivel képes megbirkóz­ni. Elfogulatlanul itélők véleménye szerint Borvendég Ferenc alpolgár­mester egyike azoknak, akik megfe­lelő tudással, tapasztalattal és ké­pességgel rendelkeznek e nagy tiszt­ség betöltésére, amit megnyugvással fogadna a nagyközönség már azért is, mert a tervezett reformok, így a polgárság nagy érdekeinek megsér­tése nélkül vihetők keresztül. Mi legyen Budapest uj neve? Idegenforgalmi érdekesség a föld alatt — Uj múzeum a budai várbástyában — — Tábori Kornél terve — Ezer esztendőnél több idő alatt érdekes emlékek gyűltek össze azok­ban a földalatti katakombákban, elsősorban a budai Vár földalatti üregeiben, amelyekről „Budai kata­kombák“ címen rendkívül érdekes közleményeket talál az olvasó mai számunkban Tábori Kornél tollá­ból, amelyek kapcsán ismét aktu­álissá vált az idegenforgalom e ki­tűnőségének egyik régi terve. Ezeket a várbeli katakombákat föltétlenül hozzáférhetővé kell ten­ni. mégpedig olymódon, hogy azt különös nehézségek nélkül tekint­hessék meg az idegenek, de egyben központot is kell ott teremteni mu- zeumszerü kiképzésben. Másfél év­tizeddel ezelőtt már javasolta Tá­bori Kornél, hogy a Halászbástya belső helyiségeit ilyen múzeummá, főleg a régi köoek-tárává alakítsák át. Ebben az esetben hozzá kell kapcsolni a Halászbástya belső he­lyiségeit is. Ebben a múzeumban nyerjenek elhelyezést — így indítványozta — mindazok az emlékek, amelyek a Várhegy történetére vonatkoznak, amennyiben nem az újabban, ugyancsak a Várhegyen lévő „Had történeti Múzeumban“ kaptak he­lyet. Főként a törökkori emlékekre gondolunk ebben a kapcsolatban, amelyek részben a Nemzeti Mú­zeumban, kisrészben pedig a Fővá­rosi Múzeumban élnek árnyékéle­tet. Ha itt a Várhegy múzeumában mindezt szemesen felgyűjtenék, ak­kor ezzel — főként a Nyugatról hozzánk kerülő — idegenek szama­ra uj, érdekes attrakciót teremthe­tünk: — gázdaságforgalmi szem­pontból Budapestre nézve annyiszor hangoztatott „Kelet Kapuja“ kife­jezésnek újabb, szép tartalmat ad­hatunk, mert ezzel talán monumen­tális bizonyságát is szolgáltatnék annak, hogy Magyarország a tör­ténelmi múlt folyamán mennyire ütköző, találkozó pontja volt a Ke­letnek és Nyugatnak.. A Várhegy épugy volt históriai tanúja Mátyás király olasz rlinasciment o-j ának, mint az iszlám kultuia 17. századi kivirágzásának. Magában a katakomba fogalmá­ban tagadhatatlanul rejlik valami titokzatosság, valami romantikum, ami a látogatót már eleve megkap­ja. De akik külföldön — (főként Párizs „gyomrára“, a Róma-kül- városi őskeresztény katakombákra és az ugyancsak római Hadrianus- emlék belsejére célozunk — ilyen földalatti üregeket megjártak, meg­mondhatják, hogy az ilyen kata­komba érdekessége önmagában ha­marosan kimerül, ha nem kapcso­lódik hozzá valamilyen kulturhis- ióriai érdekesség vagy muzeum. A legjellemzőbb és a budai Várhegy­hez legközelebb álló példa rá a ró­mai Hadrianus-emlék (vagyis An­gyalvár), amelynek belsejében ki­tűnő érzékkel, Róma városának kö­zépkori kultúrtörténeti emlékeiből állítottak egybe múzeumot 1911- ben. Azóta ez a gyűjtemény a lát­nivalókban amúgy sem szegény Rómának egyik legfőbb attrakciója. Budavár visszavételének évfor­dulóján, 1936-ban ezek a katakom­A magyar metropolis nevének kérdése ma már széles körben ké­pezi a megbeszélés és vita tárgyát, mert minden józan polgára ennek a városnak érzi, hogy addig szó sem lehet fürdővárosról, amig ma­gában a város nevében is benne van a „pestis“, — „dögvész“, — németül „Peszt“. Nem hisszük, hogy ebben a vá­rosban élnének mérvadó helyen olyan egyének, akik a közmondá­sos Buda-nak ellenségei volnának, viszont igaz, hogy az a szó „pesti" valami úribb dolgot jelent, mint az a szó, hogy „budai“, de magyar szempontból mégis csak Buda az ér­ték és az a szó Buda, Kelet felé úgy hat, mint a harangszó. Sok elismerésben volt részünk telefonon és alább adjuk azokat az Írásokat, amelyek erre a kérdés­re vonatkoznak. Buda vagy Budavár A „Budai Napló“ legutóbbi szá­ma megállapította, a magyar fővá­ros neve lehet! Buda, Budavár vagy Budavára, de semmiesetre se ma­radjon Budapest. A „Budavára“ névtervezetnek Orosháza és Jánosháza nevekkel való összehasonlítása, illetve ezen nevek analógiájára való képezése azonban nem szerencsés és félreér­tésen alapszik. Amiért is a Bu­davára nevet már eleve el kell ej­tenünk. A Temesváír, Sárvár, Kolozsvár, Segesvár, Dombóvár, Marosvár (ké­sőbbi Csanád), Nádor-Fehérvár, stb. mintájára lehetne képezni a Budavár nevet. A múlt számban közzétett Pe- chavar név helyesen igy hangzik: Pesávár (Pesá-Vár), a „Vár“ szó megfelel a magyar város szó jelen­tésének, úgy mint a perzsában az „Abad“ szó. Pld. a következő in­diai városnevek: Tenis-Vár, Katia- Vár, Segis-Vár, Buda-Vár, Ó-Város — Old-City, továbbá: Hajder-Abad, Ahmed-Abad, Sztálin-Abad, stb. A Budavár név (angolosan Buda- war) egyben indiai név is, amint látjuk és jelentése Ó-Város, Öreg- Város. Sőt az urduban és gudsaráti nyelven beszélő népeknél van ilyen családnév is: Budavári, (angolosan Írva Budawari) ennek jelentése: Budavári (Alt-Stadter), stb. Mindezeknek a rendkívül érde­kes hasonlatoknak dacára, ame­lyek a magyarságnak Indiában va­ló ismertté tétele érdekében 'nagy­szerűen felhasználhatók volnának, azt tanácsolom, hogy mégis köves­sük a mozgalmat azon a vonalon, amelyen a Budai Napló segítségé­vel olyan nagyszerűen nekiindult, továbbá tartsuk szem előtt a Buda­pest éllen felhozott sok érv közül azt az érvet is, hogy legyen fővá­rosunk neve minél rövidebb és mi­nél könnyebben megjegyezhető. És ennek alapján Róma, Páris, Oslo, Berlin, London fővárosnevek rövid­ségének mintájára egy név mellett maradhatunk csak meg és ez: Buda. Budavár lehetne esetleg a mai Vár helyett az első kelrület külön neve, mint ahogy a IV. kerület ne­ve lehetne a mai Belváros helyett Pestváros. A legdöntőbb érv továbbá az. hogv mi nem akarunk semmi újat sem kreálni. „Budavár“ név kétség­telenül uj lenne, hanem mi folytat­ni akarjuk a múlt dicsőséges tradí­cióit és elő akarjuk készíteni, hogy a régi dicsőséges BUDA név a ma­ga teljes dicsőségében ünnepelhes­se egykoron a kétézeréves jubileu­mát, hirdetve a magyar nép és szellem nagyságát minden népek­nek. Széli Sándor. \ Budai katakombáit Irta: TÁBORI KORNÉL. — 'Rejtelmes vendég a Várpalotában — Ijesztő furcsa hangok szűrődtek ki egy holdtalan éjszaka a királyi palota istállójából. Horkantak a nemes paripák, I. Ferenc József hi­res lipizai lovai mind erősebben kezdtek dobogni és valami ismeret­ien hangú vinnyogás tarkította a növekvő zajt. Már pitymallott, amikor egy is­tállóim l>e akart menni. De soha­sem látott, titokzatos állat ugrott a mellének. A fiú halálos ijedtséggel csapta be az ajtót es felszaladt a felügyelőhöz. Szakadozva dadogta el kalandját, amire az inspektor fegyvert fogott és két embert is be­parancsolt áz istállóba. Nagy do­rongokkal kikergették onnan az is­meretlen állatot. A felügyelő lelőt­te és azután állapították meg, hogy — vidra. A király is érdeklődött iránta és ki vitték Gödöllőre, ahol Ferenc Jó­zsef megtekintette és mivel ritka hatalmas példány volt, ki is tömet- te magának. Honnan került ez a vidra az ud­vari istállóba? öreg emberek csak suba alatt, halkan mesélték': — Régi, titkos ut vezet föl a földalatti üregekből. Egyszer még

Next

/
Thumbnails
Contents