Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)
1934-04-07 / 1163. szám
Budát Napit 1934. április 7 Less e tavasad fürdösseson Budán — 1934-ben ? kérdési: Nemes Jenő György dr. Kései utódunk nem fog erről a témáról megemlékezhetni. A krónikás tolla nem kap felmentvényt ilyen címmel, „halottról jót, vagy semmit". Neki meg kell írnia a rosszat is, ha rossz volt anno daca mai. De ha majdan valaki a budai fürdők 1934-ik évi tavaszi fürdőszezonjáról akarna megemlékezni: — valóban .egy sort sem fog írhatni. Nem, mert. nem akar rosszat írni. hanem, mert — aligha lesz mit írnia. Halló ! Elmúlt a 'húsvét 1 Külföldön a lázas készülődések megkezdőbe, fürdőszezonok előkészületéhez, a vendégváráshoz, propagandamunkához. Utazások orvosi levelezések, népies előadások itthon, felvilágosító^ propaganda-előadások a külföldön, kiállítások, prospektusok szétküldése és sok egyéb 1 Hol késtek ? " Hol olvashatja, hol hallhatja — mindenekelőtt az itthoni, belföldi publikum, hogy mit szándékoznak a fürdővezetősé- gek tenni a folyó szezon megkezdésekor? HoL van a napi sajtó állandó cikkraké- tázása a megkezdett — mert ^letagadhatatlan jelentőségű — átalakítások feldi- cséréséről, napirenden tartásáról ? _ Milyen stádiumban van a Gellértfiirdő új uszodájának és pezsgőfürdőjének, — a Margitszigeti szállodának építkezése ? Lesz-e valami a Rudasfürdő átépítéséből? Lesz-e a Császárfürdőben rheumakór- ház ? — Hol lesz új parkozás, fedett sétány, reggeli kurazene az ivókurázóknak, diétás ét-csarnok, stb. ? Lesz-e a nemzetközi igényeknek megfelelő „Kursalon“ végre a Karátsonyi palotából, Budán, vagy a budai Vigadóból, esetleg a pesti Vigadó erre oly alkalmas és üresen álló termeiből, ahol a különböző szállókban éh magánhelyen megszállott vegyes-nyelvű idegen találkozhat, olvasgathat, zenélhet, vagy — hor- ribile dictu: elkártyázgathat 1 Minő attrakciókat készítenek elő az egyes fürdő vezetőségek a folyó szezonra? Lesz-e valami vonzó szórakozás, jónevű kurkapclle, gyógyspecialitás, orvosi változás, újítás? Lesz-e, óh, budai fürdők, bennetek mozgás, élet, fürdőélet ? Van erre nézve valami koncepció, balneológiái, idegenforgalmi javaslat, ötlet, szenzáció, prognamm ? . . . Programm I És ebben egy nevezőre hozás, egyöntetűség, vonalvezetés ? Lesz-e tavasszal új éra, új szezon Budán ? Bizony kiérem, le kell ezt írnom, mert aki már fürdőt vezetett, aki ismeri annak téli álom utáni ébredését, az_ tavasszal érzi azt az agitáló, kitörő erőt, a wag- neri erdőzsongást, amely a fürdőélet megindulását sejteti és követeli a követelő tevékenységet! A fürdőélet legfőbb követelménye az új szezon előtti mouvement, a mozgás, az újjáéledés hirdetése és mutatása. Jaj annak a fürdőnek, amely tavasszal is folytatja téli szunyákolását. Ahol nem vetnek új ötleteket, nem hintenek új fűmagot, nem kápráztatnak új színű virágágyakkal, amelyekre mohón jő messziről a pillangó, uz idegen méh: — h fiirdővendeg! És nem elég apróbb-nagyobb toldozá- sok, akarások elhatározása, arról állandóan kell beszélni. A' fürdők hirdetése, prospektusok szórása, ismertetések tartása, nyilatkozatok leadása, szerintem van olyan fontos, mint maga a cselekvés. Nem értem ezalatt a száz féle „hozzáértő" fórum és önképzőKöri terv szóáradatát, hanem az aktív és vezető fürdőtényezők permanens propagandáját. Állandóan beszélnünk lull, itthon és külföldön hirdeltniink gyogytényezőink jelentőségét, értékét, gyógyenergiáinak kiválóságát, külföldivel , versenyző hatását stb. Valóságos fürdőmentalitást kell végre magunkra szuggeráj-nunk, hogy a megkezdődő új szezon slágerei, hírei, attrakciói alapján új vendégeket, rajongókat' szerezzünk meg és a régieket visszahozzuk. Uj arcok mellett jöjjön a régi, a törzs- publikum is vissza. Főváros, fürdőigazgató, orvos, ápoló, újságíró és budai polgár: vendéglős szái- lós, pincér, újságárus és hordár: ébredj, mozogj, tevékenykedj, gondolj ki minden kigondolhatót és tégy meg minden tőled telhetőt, mert itt. a tavasz, itt az új fürdőszezon Budán ! I hettek, mert e két derek egri defteidaiok sietős levelet írtak Budára Hasszán Ef- fendi budai «defterdárnak. A konyorgo levél elmondja, hogy mindig bar van abból, ha a janicsárok ósszegyulekeznek, mert akkor minden bolond dolgot összevissza beszélnek. Most is mire vetemedtek ! Azt állítják, hogy mi ötszáz akcse- vel megrövidítettük őket a zsoldfizetes- nél í Se szó, se beszéd, megfogtak, tóm- löczbe vetettek bennünket, három napja egy falat kenyeret nem ettünk, -hozza még gyaur foglyokkal vagyunk együtt i Kérik, mentse meg őket ! A két defterdárok nagy bajban lehettek, igen félhettek némi kenderkócból sodrott zsinegek- ■ tői, mert Ibrahim Effendi uram meg egy levelet küldött a budai Kethuda Bejnek, hasonló kéréssel. „Hatalmas Urunk, a hatalom Urának áldott fejére kérünk, mentsél meg bennünket, lábad porát csókolva kérjük, küldjél ide valami komiszárost." A baj nagy lehetett, mert a remegő Effendi ezt Írja: „Nemcsak a janicsárok, hanem Musztafa egri Beglesz Bej úr is a világ minden gyalázatát fejünkre szórta szidalmazva bennünket. Egy harmadik levelet Ibrahim, egri Mukafa Emin küldött Budára fivérének, Halil Basmak Ibrahim és Naszuh Effendik érdekében. Ilyen dolgok történtek1 Budán, amikor az Budimnak neveztetett, anno 1634. Hárombék Effendi. Budán: II., Margit-körut 6. sz. (Zsigmond - utca sarok) Telefon :52-0«36. JUSZT GYULA OPTIKAIÉ. FÉNYKÉPÉSZETI SlAKÖZLETE FUNKTAU ÉSULTRASlM ÜVEGEK LORGNETTE* látcsövek mérnöki MŰSZEREK SZOLID ARc IAKT Budai török levelek: 1606-1645 Fekete Lajos dr. kiadta Eszterházy Miklós nádorispán levelesládájának 1606 és 1645 közötti török leveleit. A sok nagy értékűi köztörténeti fontosságú okirat között Ízes apró budai holmi is akad. Ezek közül néhányat bemutatunk. A török Budun élete szólal meg a levelekben, egy budai török férfiú ir szerelmes levelet feleségének, egy másik férfiú Egerbe elcsellengett vadászkutyáját keresi, két egri hadiszámtartó zsoldfizetó Effendi valami főbenjáró sikkasztási vád alól mosakodik. A leveleket alighanem száguldó hajdú portyázók fogták el. Ki tudja menynyi ideig vártak a levélírók a levelek elintézéséire. A budai asszonyka sose kapta meg a szerelmes levelet, ura nem kapta meg a kért meleg téli dolmányt és a bögre vajat, a vadászkedvű török máig várja kópéját, a két egri defterdár effen- dit a zsoldjuk miatt bosszús egri janicsárok alkalmasint felkötötték valami vadalmafára. A posta bizony zavaros dolog volt ezekben az időkben Eger és Buda között. Ám szóljanak maguk a levelek. íR A derék budai Mehmed Csaus igen tisztelted kedves nejét, sőt annak kedves anyját, vagyis — saját anyósát. így ir „Anyuskájának:“ Adassák tudomására az én tisztelt és urimódon szeretett kedves Asszonyom és Anyósom asszonyom személyének, minekutánna a szerencsekivá- nások gyöngysorai és a dicséretek drágakövén nékiekl átnyujtattak,. feltételezve, hogy előttük kedves a hír az én személyemet illetőleg s nemeslelküen ér-, deklődnek is irántam!” Ez esetben nagy vágyakozásai és százélzerszeres kívánással tudatom, hogy: dicsértessék a végtelen fenségű Allah, az o vigalmából igen jól érzem magamat. Ezután vagy nyolcsornyi hasonló szer.elin'etes és keleties udvariasság után jön a (levél veleje: küldjenek a kegyes asszonyságok egy bögre vajat a szegény becsületes férjnek és küldjék el meleg tán dolmányomat. A „boríték“ illetőleg a' címzés igy szól: „Ha úgy akarja a fenséges Allah, úgy adassék e levél Márüf Kezhi Aszony- nak, a néhai Achmed'' Pasa nővérének Budimban, a Bécsi küpu melleti Fertlii Dsámi melletti házban. Allah kegyelméért könyörögi Mehmed, Abdullah fia.“ Egy másik levélbeír a Budán lakó Ali, a volt pesti Kapudán Basa az Egerben élő Dervis Bejnek ír: „Ökegyelme Nemes Személyének, igen tisztelt és jóaka. ratú Uramnak, a Bejnek, a barátság és szeretet legbensőbb és a legvágyódóbb jókívánságaival ! Ezután' elmondja, hogy vadászebe Pestről megszökött, mikor hazafelé hozta két rác Beslia, azoktól megszökött és hazafutott Egerbé. „Kjátib Ali Cselebi uramat máit'' megkértem, hogy küldje vissza a kutyáit; ide Budára, de Hatvanból megint elszökött a beste dögé. Most az a hir járja, hogy Dervis Agának egyik szolgája csípte »vakon.“ Tisztelet becsület kedves török testvéreinknek, jeles férfiak voltak, de bizony a janicsár zászlóaljak áiamtartó Effendiei vagyis defterdárjai kisséianindig igen nagyon enyves kezüek voltak. így Egerben is a mondott évekbo* Ibrahim a Defterdár és Kaszúh a' Defterdár Effendiek. Valami igen csúnya, kis. sikkasztást teNagymagyarország Flórája már néhány hét múlva az áprilisi télből remélhetőleg gyorsan tavaszba hajló időben díszük majd a Gellérthegyen. Néhány éve Erdélyből az Alduna vidékéről, a Retyézát hegységből, valamint a Mármarosi havasokból és a 1 átrából hozattak olyan növényeket, amelyek ezeknek a vidékeknek különlegességei s nagyobbrészt egyéb helyeken fel sem lelhetők. A dendrológiai gyűjteménynek nagy részét már elhelyezték a Gellérthegyen. Ahhoz, hogy Nagymagyarország összes növényeit bemutathassuk a Gellérthegyen, mintegy 10—12 esztendei munka kell. Ezideig már többézer növényt ültettek el a hegy oldalain s néhány hét múlva a Gellérthegyet valóságos tündérkertté teszik a Különféle szép nyíló virágok. A hegy lejtőin egyébként számos érdekes növény tenyészik már évszázadok óta. A török időkből maradt itt emlékül a Peganum harmala, a török idők ajakpirosítója és ugyancsak ebből az időből szqrmazó több fügefa. A Gellérthegy régi flórájának sajátos érdekességeihez tartóznak az Alyseum Arduini rikító sárga virágú évelő, a Silene Flavesce- no, amely egyébként csak az Aldu- nánál fordul még elő, a Sysimbrium ’ IbeSeli, továbbá a most virágzó Fraxinus Ornus-ok (kőrisfák) és a OYÓQYPÜROŐ Vlarjyóqylnté*»«, Külön lórii ós női osztály. A legmodnincbb berendezés. Szflkképsatl ftsemályjot. pompázó mandulafák. A dendroló- giai bizottság' által előírt növények gyűjtése és szaporítása tovább folyik, s a végcél az, hogy a város szívében álló, páratlan szépségű természeti kincsen, a Gellérthegyen a magyar középflóra mutatós növényei, még az árvalányhaj is, vonzó érdekességei legyenek a várost látogató idegennek. Ezzel a nagy- munkával három nagy célt valósít meg a székesfőváros: fellendíti az idegenforgalmat, összegyűjti a magvar flórát és rendezi a Gellérthegy parkirozását. Másik szép látványosság a Gellérthegy déli oldalán a római sziklakért, amely római stílusban készült, sziklákkal, terméskövekkel, terraszszerű kiképzésben. A díszkert közepén Nürnberg városának ajándéka, életnagyságú női akt áll, bronzból öntve. A római kert egyedülálló újítás Magyarországon és olyan korhű, mintha Itália valamelyik ókori városát díszítette volna. Kulturestét rendez az „Orsz. Katholi- kus Népszövetség“ budavári szervezete április 8-án, d. u. 5 és fél órakor, a várbeli leánygimnázium termében, Lumpéi Vilmos ny. miniszteri tanácsos elnöklete alatt. Vendégeket szívesen látnak; belépődíj nincs. Ne szenvedjen fájós lábaival A legbetegebb lábra is orvosi rendelésre a legtökéletesebb ; orthopüdiai cipők készülnek — I Tóth Pálnál Budapest, 11. Margit-körut 49. 11 Telefonhivó : 52—2—40. Ifihrháel Minden szaknoabcli ügyben forduljon a régi jéhirü cégboz- bogodig. 19- Róres Márton Telefon: 53-0-33 Akbar Ali Minél öregebb lesz az ember, a gyermekkor emlékei annál élénkebbé válnak emlékezetében. Sok író ilyenkor — ,ki csak hetven, ki már ötven éves korában — memoár-írásba fog, hogy a feltörő emlékezéseket megrögzítse az utókor számára. A legtöbbnél egyéni hiúság rugója a memoár-írásnak, semmint idealizmus. Úgy tudom, hogy se Hykszosz fáráó, se Firudun (Füreddin), se Attila avagy Kő- rösi-Csoma Sándor nem írtaik memoárokat, mégis halhatatlanok. A nagy vallás- alapítók: a mi Urunk Jézus Krisztus, Mózes Buda (Budha), Kon-fut-se, Zoroaszter, Mohammed a skizma éh reformáció nagyjai, mint Fotius, Athanázius, Luther és Kálvin szintén nem Írtak memoárokat, műveik anélkül is állanak és átélték az időik viszontagságait A memoár mindig valami önigazolás-féle akar lenni, sokszor jó, ha okulásul megírják, de többször jobb, ha nem lát nyomdafestéket. Az utóbbi ötven esztendőben lett divattá a memoárírás és ma a könyvpiacon uralkodó szerepet visznek a memoárírók. Az én emlékezéseim azonban nem memoárok s így az olvasónak nem kell előre is bizalmatlanná lennie. Négy éves korom óta tisztán vissza tudok emlékezni az eseményekre s azoknak kedélyemre gyakorolt hatását máig érzem. De bármerre is jártam, Ős-Ten szép s csodálatos világát, szükebb hazámtól, a Balatonvidéktől elszakadni sohasem bírtam. Valami öntudat, tudatalatti ösztön, a nostalgia egy válfaja mindig visz- szahúzott az alsóőrsi, lovasi, paloznaks dombok alá, ahonnét végiglátva a szent Bál-Tavát, az ős-turáni mythológia. kul- I túra, civilizáció és az emberi nem hala- 1 dúsának földi központját. Deres fejjel öntudatosan és tudományos alapon nézem u millió szín országát, hogy a túlkorán elhunyt kitűnő írónk, Náray-Szabó Gyula nevezte a Balatont, de gyerekkorban az ártatlan hívő lélek fanatizmusával és idealizmusával tekintettem a Balatonra és látása önkéntelenül is imára ösztökélte az embert. Aztán felnőttem, bejártam a világot, de olyan hatással semmi természeti szépség nem volt ream, mint a Balaton. Csak most értem meg, hogy ennek nem physikai, hanem lélektani okai vannak. Hordozott hátán az Atlanti óceán, a Földközi és a Fekete tenger is, verőfényes időben, életveszélyes orkánban, sirokkóban, bórában, megmásztam az Alpe- seket, jártam _ a Balkán szakadékaiban, hajóztam a Níluson és megcsókolt a félelmetes Szmum (számum) öldöklő leheletével, Kisázsia hegyei és sivatagpusztái sem ismeretlenek előttem, és mégis, mi ez mind a Balaton fenségéhez képest. Lehet, hogy elfogult vagyqk, mert a szükebb hazámról van szó ás e vidék isteni fenségét hiába magyaráznám egy, a Szaharához szokott, vagy arábiai benszülött beduin seiknek, kurd törzsfőnöknek, ó-angliai lordnak, kongónéger törzsfőnek, tüzföldi indián karikának, vagy sarkvidéki eszkimónak és mégsem vagyok elfogult, úgy érzem. A japánok, hinduk, mandzsuk, csin-népek (kínaiak), tibetiek szent könyvei áhítattal emlegetik a Balatont és felfogásomnak igazat adtak a kitűnő Imor ’ Dsuidsiró és Modi professzorok, Rabindranath Tagore és a most a jamboreen itt járt keleti cserkészcsapatok vezetői, köztük az egyptomi is. Mindezekről gyerekkoromban nem tudtam, csak éreztem a Balaton körül elterülő isteni fenséget, a divina naturá-t, amely római cézárokat és bizánci császárokat is hatalmába kerített a csopaki dombok körül. Halálos csöndben hallgattuk mi gyerekek, ha a jó Kövess Muki bácsi regélt nekünk a Balatonról alsóőrsi kúriájában, ott a mi párlépéses szomszédságunkban. Ő ismerte a szent tó csodás történeteit és mindig tudott egy-egy érdekes kirándulást is szervezni a rejtett, titokzatos völgyekbe: a lovasi királykáihoz (a hindu legenda szerint a Gangesz- parti Lov király sírja), a malomvölgyön keresztül Felsőőréig, a Tód-ra Paloznak mögött, a Nosztoriba, a Koloskába, a lovasi körtefákhoz. Akadtak a Maki bácsi tarsolyában nagyobb expedíciók is: a falufüredi (úgy hívták hajdanta a mai Ba- latonfüred nagyközséget, egykor mezővárost széniben a fürdőteleppel, melynek Savanyúviz volt a neve), országos vásárokhoz, ahol a nagykorcsmában (nég megszűnt) Cézarine anyó sütött-főzött s országos hírű ebédjeire nemcsak Füred környékéről, hanem Tapolcáról, Keszthelyről, Veszprémből, Pápáról, Siófokról, Kenéséről és Székesfehérvárról is megjöttek az^ urak és papok. Cézarine mama töltött káposztái, a zsiványpecsenyéi, túrós csuszái, káposztás rétesei vonzották a firuduni vásárokra az úri közönséget, nem a vásárlási kedv. Érdemes volt főztjeért, a Keöd kapitány kitűnő boraiért és az ebéd utáni tarokk, ferbli és ramsli-partikért két-háromnapos kocsi- utat is megtenni. Akkor vasút csak a somogyi partokon járt, autókról még csak álmodtak a feltalálók. De érdemes expedíciók voltak a Kene- sére rendezettek is, néhai Jánosi Gusztáv püspök vendégszerető kastélyához, egybe- fötye egy délutáni kirándulással a Rá- kóci fájához, ahol a költő.főpap, a kedves tudás Guszti bácsi, magyarázott a magyar őstörténetemről. Enyingre is elkerültünk,^ ott meg a Kenesseyek ősi kúriájában töltöttük felejthetlen időiket másik evben pedig Bibóékhoz jutottunk el. Muki bácsi, a régi jó táblabírás magyar világ ez utolsó nagy példánya, fáradhatlan volt s mi gyerekek már a pesti lakásban márciusban számolgattuk a napokat, hogy minél gyorsabban elteljenek júniusig (bar ne teltek^ volna el!) s mi végre Jutáson, az Árpádfi névéit viselő állomáson a batáriokba szállhassunk, egy-két rövidke órát töltve Fodor Gyula, Hets Ferenc és Rainprecht Tóni bácsiéknál, Alsóörsre roboghassunk, ahol már várt bennünket Muki bácsi és amint a kocsik a kiskapun befordultak, rázendített gyönyörű baritonján a Szózatra. Ez ünnepet jelentett a szülőknek1 és gyerekseregnek egy- aránt Korán ágyba, a hosszú út fáradalmait ki kellett pihenni, de már napkeltekor kiugráltunk az ágyakból, hiszen a nyári programmot meg kellett tárgyalnunk a Kövess-fiúkikal: — Emillel (most a fehérvári törvényszék elnöke) és — Jenővel (zalamegyei földbirtokos, honvédszázados), akit bizalmasan csak Pöpecshek veztünk. A fürdőben már vártuk Muki bácsit, aiki atyámmal lia'gy beszélgetésbe fogott, tudtuk, hogy valami készül. Édesanyáink is odakerültek,1 de mi csak egyes mondatokat kaptunk dl. így a titkot nem tudtuk meg, az csak harmadnapra pattant ki: nagy kirándulás Dörgicsére, a piaristákhoz. Arrafelé sohse jártunk, az a kilencéves gyereknek annyit jelenteti, mintha ma expedícióra invitálnának a kanadai őserdőkbe. Hát készültünk is aztán vagy három-négy napig. A nagyatyámnak egy régi, »‘ócska, rozsdás katonapisztolyát, mely <már három kapitulációt kiszolgált, jó felőre elrejtettem a hintónk zabos ládájába, most jut eszembe, hogy még patron se volt hozzá, de hátha utunkat elállja Sobri vagy Savanyú Jóska. Pöpecs beígérte ia flóbert-puskáját, hát így a személybiztonságot illetőleg megnyugodtunk. Ámde az utravaló is gondott adott. Hajnalban indulni, Aszó- főn etetni, pedig otfc,(tízórai várt az áldott emlékű, híres vadász hírében álló Fleischer bencés-plébánosnál, édesatyám egykori tanáránál, aztán este haza Dör- gicséről, a híres Pántlikából, pihenés és vacsora úgy éjféltájt Füreden Cézarine anyónál, lesz hajnal,.mire hazaérünk. Titokban megost romol tata az öreg hetven- ötévcs jLiza nénit a család öreg házibu- torát, aki a konyhában uralkodott, áldott lelkű, istenfélő öreg tptasszony volt a sá- rosi végekről, aki nálunk a negyedik generációt szolgálta közmondásos hűséggel. Végre is titokban két tucat pogácsát sütött nekem és egy .ubrakos tarisznyát telerakott szentiványi almával is a részemre. így aztán megnyugodtunk. Muki bácsi jól elrendezte a dolgot, később derült iká, hogy édesatyám piarista barátai, a híres Lutter Nándor tankerületi főigazgató, az ismert mathematikus és Lévav Imre, a fiatalon elhalt kiváló rendtőnök küldték a meghívót, akik személyesen is magyar piarista rendet jellemző úri ven- magy piarista rendet jellemző úri vendégszeretettel. Két kocsival indultunk útnak reggel öt órakor. Lovas alatt Felsőörsről Nagy Ignác, a lovasi hegyről Mórocza Kálmán, Paloznakon Pongrácz Jenő és Szkladányi József esperes, Arácson Nagy Áron. Lóczy Lajos és Füreden Keöd József hajóskapitány csatlakoztak hozzánk. Hét órakor volt a reggeli Cézarine anyónál, majd Aszófőre tovább, ahql az öreg Fleischer plébános várt bennünket, akinél szintén terített asztal fogadott. Majd ő is csatlakozva a karavánhoz,, óriási kánikulában, gyorsan, fáradtan beérkeztünk Dörgicsé re, (ina Dörgicsé-Akaii a vasútállomása) s felhajtattunk a Pántlikába. Kedves olvasóm, ha nem láttad, ha nem ittál nektárjából^ nem élvezted asztaluknál a derék piaristák vendégszeretetét, akkor nem tudom megmagyarázni, mi az a Pántlika, ami az ősi Akaii és Dörgicsé között fekszik. Az valóságos mesebeli várkastély, (valami külön fogalom. amit látni, élvezni kell, de leírni nem lehet. Páratlan vendégszeretettel fogadtak bennünket Lutter főigazgató és Lévay Imre rendfónök, több rfendtag és az intéző (sajnos nevekre már nem emlékszem,) a fejedelmi ebédhez Zánkáról négyes fogatán eljött a kerület antiszemitapárti képviselője Vadnay Andor is, öccsével Bélával, aki veszprémi fiskális volt, nekem atyámfiai: megnéztük a földkerek. ség legnagyobb, de egyben legnagyszerűbb pincéjét is, a pompás szőlőket, a piaristarend mintagazdaságát és este egy örökké felejthetetlen emlékű szép nap tudatával indultunk hazafelé. Azóta már többször megfordultam a dörgicsei uradalomban, élveztem a páratlan kilátást u Pántlika terasszáról, a fejedelmi piarista vendégszeretetet és az utolérte letten borokat, de legkedvesebb emlékem mégis csak a gyerekkori kirándulás marad Nemcsak magam voltam mindig meghat va a dörgicsei látogatásoktól, hanem azok is, akiket a piarista rend meghívása révén oda kalauzolhattam, mint a volt amerikai követet: Butler-Wright minisztert és feleségét kíséretével, Sir John Parsons-t Jamaikából és Mehmed Dzse. beli beyt. A Pántlika ott fekszik vadregényes erdők tövében Akaii és Dörgicsé batárár. Dörgicsé szent István korabeli keletkezésű, Akaii Firudun időiben alapittatott. Évszámot nem tudunk, de az Árpádok alatt is már) régi, ősi község volt és a Pántlika mai helyén pince állott és jó borok termettek. A legenda szerint Firudun, az ős turáni-magyar világhódító király (Attila urunk őse, Krisztus előtt 3600 ban) a mai Akaii és Dörgicsé területé egy főkajárra (apát féle főpap az ősmágia népeinél) s annak gyuláira (szerzetespapok) bizta azzal a rendeltetéssel, hogy az ázsiai őshazából magukkal -hozott szőllő, gyümölcs és zöldség termelésre a népet megtanítsák és példát mutassanak a mezei gazdálkodásra. Nemcsak legenda és hagyomány, de a történelem is igazol. ja az akali-i — dörgicsei mondát. El A'kali. a hindu származású főkajár (arab kútfők szerint Akbar Ali) teljesítette a nagyúr parancsát. Firudun papjai, — ezt kínai és mandzsu forrásokból tudjuk, — világhódító urukat kivéve, an nak parancsára kicserélték minden ország terményeit és _igy hozták be a Mátra és a Bakony erdőségeibe azt a 37 gombafajt is, amely csak nálunk es Mandzsúriában található, de sehol másutt a világon. A kitűnő gyümölcsfajokon kívül a kerti zöldségeket is ők honosították meg (sárga répa, petrezselyem, kalarábé, tök. dinnye, kapor, bab, borsó, káposzta, ugor- ka, hagyma stb.) mindez Európában 1780-ig csakis nálunk és a Balkánon tér. mett, Franciaország például még 1800-bai is Kisázsiából importálta a kerti vetemé- nyeket. Ugyancsak a szőllő, alma, körte füge és mogyoró is csak Magyarországon termett 1780-ig s csak tőlünk viszik át a nyugat-európai államokba. Mindezt Firu . dun papjai Indiából és Mandzsúriából hozták magukkal. A kitűnő gazda és po- mológus El Akii neve évezredükéi, át élt a nép száján s igy lelt a székhelyéből Akaii, az ő emlékére. A magyar ma is fügefát és mogyorófát emleget, mert őshazájában a mogyoró (magyar-fa) és füge fát képeznek, erdőket alkotnak nem bokrot, mint itt Emópában, átplántáltok után. Sőt az őshazában o sz'illő is néha fává terebélyesedik, amint azt sokszor a déli Balkánon és Kisázsiában lát tam, ahol a többszáz, s"t ezeréves szől- lotoke sem ritkaság. Ennél súlyosabb bizonyítékok a magyar ősjség es íirudut: történelmi szereplése mellett r.cmis kép zelhetők. Ki gondol a Pántlika híres szüretei alkalmával arra, aki ura parancsára a szőlőtermelést azon a vidéken meghonosította ? El Akii nevet nem emlegetnek már, habár Akaii róla van elnevezve és Dörgicsé is csak a régi Dörögd (Dögrő) nemzetség elszlávositoti alakja. Pántlikának, mint látjuk c: ezredrki e rúgó története, nagy hagyományai vaunak Az El Akii után következő fökajúrok a szent-istváni időkig hűségesen kezelték a birtokokat, amiket Firuuun hagyott papjai gondozására. A kereszténység térhódításával ugyancsak magyar szcr/eíesek léptek a gyulák nyomdokaiba s manapság is a kitűnő, tőzsgyökeres magyar piarista-rend gazdálkodik El Akii birtokain, a világhódító nagy tin áni-magyar király akaratának miegfeíelőleg. A piarista rend nagyjai, hány jalhataliuc nevű tudós, bölcs, író, költő, művész és politikus akadt közöttük, akiknek ne e a Széles nagyvilágban is tiszteletet követel a kalazanti szent rendjének és a magyar fajtának, — majd mindannyian megfordultak egyszer legalább életükben El Akii ősi tanyáján, a dörgicsei Pántlikában. Akiket személyesen ismertem, akik tanáraim és barátaim voltak, mint a nagyok közül: Lutter Nándor, Lévay Imre, Pintér Kálmán Laczkó Dezső, Maywald József, Janky Károly, Bolgár Mihály, Takács József, Barthos József, Schmid t Ágoston, Acsay Antal, Takáts Sándor, Szeges Mihály, Pintér Elek, Titz Antal, Hajnal Imre, Prónay Antal, Drajkó Béla, Hévizy János, a még élő nagyok közül Eberhardt Antal, Körösi Albin, Sik Sándor, Suták József, és Zsigmond János, tanúim lehetnek. Firudun hódításait Ős-Ten áldása kisérte, amint ma is még Veszprém, Tihany, Füred, Zirc, Kenese és Akaii az ő alapításai és évezredek óta viráezó magyar települések, melyek a honfoglaló nagy király emlékét dicsérik, bizonyítják. A magyar piaristarend mindenkor Ős- Ten dicsőségére, az ősi magyar hagyományok tiszteletére, a magyar faj szeretete- re nevelte és neveli a turáni-magyar ifjúságot. Istenfélelem, hazaszeretet, a fajhoz való ragaszkodás, a komoly tudományosság, az ősi szabadság jogainak tisztelete képezték mindig a piarista^ tanítás és nevelés alapjait, hogy egész férfiakat, teljes magyarokat neveljenek a nemzetnek, ahogy azt turáni származásunk megkívánja a nyugat puhányaival és a dél rabszolgajellemeivel szemben. A gazdálkodásban is mintaszerűek. Tessék csak egyszer a Pántlikához kirándulni, £ vagy Mernyén a kitűnő Hannig páter joszag- kormányzó Öméltóságánál egy-két napot tölteni. Turáni vendégszeretettel szívesen látnak mindenkit Firudun hagyományainak e pompás letéteményesei, a magyar piaristák. Mindezt a Pántlikában láttam, tapasztaltam és éreztem, hatezer éves magya dicsőségről regél ott minden fa, hm*8• és a Balaton, a szent Bál-Tava felöl fuj- dogáló szellő. Firudun és BJ Akii 9 mei ott lebegnek a dörgicsei-akali-i üatar fölolt, Ős-Ten pedig megáldptta azt szent vidéket. László Zoltán dr.
