Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-03-24 / 1161. szám

1934. március 24 XXXI. évi. 1161. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nék hivatalos lapjai, tagjai féláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. miagas sor egyszeri közlés­nél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé­nyek megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hlrdillkaak un krinnlii Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- eág, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatali II, Batthyány u. 63. Telefoni 50-2-96. Hivatalos áráki délután 4—6-ig. Cengyeljárás van ismét, pedig már régen nem jár­nak ide. Nem úgy, mint hajdaná­ban, a lengyel szabadságharcok után, amikor minden felvidéki úri házhoz lengyel menekült is tarto­zott. Vendégségben éltek itt évtize­deken át. Volt, aki teljesen megta­nult magyarul és hivatalt is vállalt. Magyar lányt vett el feleségül. A felvidéken ma is sok ilyen lengyel nevű magyar család él. A háború előtti időkben a ma­gyar fürdők legjobb vendégei a len­gyelek voltak. Itt szőtték nemzeti álmaikat, magyar bor, magyar zene mellett. Akkor szomszédok voltunk. Azóta körénk tolakodott a cseh. A mi földünkön. Most többen jöttek. Sokan nem hivatalosan. A régi testvériség von­zotta ide. Sajnálnak minket. Isme­rik ezt sorsot. Az egyik esztóniai származású lengyel úr, aki turáninak is vallja magát és “'ősi nemzetét, könnyezve beszélt letört magyarságunkról. Most ők sajnálnak bennünket. A római események is szóba ke­rülnek. Szerintük ezt elhamarkod- tuk. Nem mentünk kellő súllyal Ró­mába. Két kis negyed-ötödrangú nemzet, együtt alig 15 millió embert képviselő, két apró állam nagyon viszás szerepet vitt ott, — a nagy, az elsőrendű olasz állammal szem­ben. Szerintük előbb Lengyelor­szággal kellett volna valami vérszer­ződést kötnünk, azután az ukránok­kal és az ötvenmilliós olasz nemzet­tél, úgy állani szóba, hogy mögöt­tünk 65 millió áll. Más lett volna minden szavunk súlya, mert a len­gyelek nem engedték volna, hogy a revízió kérdése csaknem egészen le­kerüljön a napirendről. A lengyelek vártak minket. A nagy magyar kérdés politikai tala­ja is elő volt készítve. Esztónia is csatlakozott volna a szerződéshez. A lengyelek velük is keresik a meg­egyezést, hogy minden eshetőségre biztosítsanak maguk számára utat a tengerhez. Északon Esztónián át, délen Ukrajnán át. * Ukrajna ősmagyar föld. Ezer év előtt ott éltünk két évszázadon át és még Nagy Lajos idejében is, a mű­velt ukrán családok nyelve a ma­gyar volt. Az ukránok tagadhatatla­nul turáni származásúak. Uk isten révén vagyunk rokonok'. Akkor még járta az Ukkom-pohár. A lengyelek ittléte alkalmat ad rá, hogy a lengyel-magyar szövetsé- et megalapozzuk. A két nemzet Őzött hamarább lemorzsolódik a cseh beékelés. A rutének — ukrá­nok, kisoroszok, fehér oroszok. Tö­rekvéseiket két oldalról támogat­nánk. Az ukránoknak nincsen me­leg forrásuk, gyógyerejű vizük, szí­vesen jönnének hozzánk gyógyulni. Idegenforgalmunk gyarapodnék ve­le — csak egy kis rést nyithatnánk magunk számára a cseh-oláh hatá­ron. Más szemmel nézné Európa is az ilyen szövetséget, — más szóval fogadná ennek a szövetségnek a ve­zető tagját, — más súlya volna a mi szavunknak is Bécsben, Párisban és Londonban. Róma törekvéseit is jobban alátámaszthattuk volna, — a saját érdekünkben. A kisantant a mi belső nyomásunkon kívül na­gyon érezné a keleti külső nyomást is. A ruténföld felszabadulása ese­tén nyitott ajtónk volna Kelet felé és zsák utcába kerülne a még min­dig fölényes, nagyhangú cseh. így magyarázták nekünk ezt a lengyel vendégek. Nem a politiku­sok, nem a diplomaták, hanem azok a lengyel urak, akiket az évszáza­dos barátság hozott ide. Lehet, hogy mindez csak fantá­zia. Lehet, hogy diplomáciánk is­meri azokat a lehetetlenségeket, amik ennek az elgondolásnak mere­ven állják el az útját. Lehet, hogy folytak eziránt a tárgyalások, — vagy esetleg folynak is még ily irányban. A Nyugattal lassan már tisztá­ban van a magyar nemzet. Onnan csak akkor várhatunk igazságot, ha azt olyan erő-tartalékkal követel­jük, amely kellő súlyt tud adni a követelésnek. Nem az igazság korszakát éljük. A puszta szónak nincs hatása. Azon még a pemákok is nevetnek. Ám hatvan-hetven milliós népcso­port ,olasz támogatással más, meré­szebb hangon beszélhet. Ha a magyar diplomaták nem is adnak igazat a lengyel vélemény­nek, — nekünk árva magyaroknak mégis nagyon kedves. Talán különösképen nekem, aki­ben Balassa Bálint, Katona József és Virágh Benedek átörökölt vérén kivül, néhány cseppnyi lengyel vér is járja át a szivemet. (V. B.) Megmozdult a Balaton. Erős visszhangot vert a Balaton környé­kén Fabinyi Tihamér miniszter meg­nyilatkozása, aki a magyar idegen­forgalom központjába, Buda mellé a Balatont állítja, az egymást kiegé­szítő két fürdőügyi tényezőt, amivel egyúttal országos nyaralóterületté kívánja fejleszteni a Balaton kör­nyékét. A „BALATONI KURÍR“ jelentése szerint, Kenésén a Vesz­prém vármegyei takarékpénztár ha­tározta el modern szálloda építéséi Kelenföld—Lágymányos, Budapest XI. új közigazgatási kerülete megalakulása­kor az új kerületnek régi hivatott vezé­re. B e c s e y Antal e lap hasábjain nagy­szabású áttekintést adott az új városrész jövő feladatairól és fejlődéséről. És én a múlt lapszámban ezen a helyen hívtam fel a figyelmet arra, hogy ebbe a fejlődési programúiba még a Ter­mészettudományi Múzeum létesíté­sét is fel kellene venni. Eminens érdeke az új kerületnek, hogv ezt a látványosságot a jövőben magáénak vallja és a főváros egész látképének hatá­rozott nagy előnye tesz, ha ez a monu­mentális alkotás a Duna mentén foglal majd helyet. A múzeum létesítése a kö­zeljövő feladatai közé tartozik, mihelyt kilábolunk jelenlegi pénzügyi nyomorú­ságunkból. Természettudományi gyűjteményeink I ugyanis ez idő szerint méltatlan elhelye­zésben a fővárosban több helyen szét | vannak szórva. A külföldön is nagyhírű néprajzi osztály gazdag anyaga, amely pedig igen sok érdeklődő idegent vonzana fővárosunkba a X. tisztviselőtelep egyik iskolaépületében zsúfolódik. Künn a Nép­liget közelében ahova se magyar, se ide­gen közönség el nem jut. Az alattam osz­tályt a Baross utca elején egy háromeme­letes bérházban bujtatták el. Ott porla- nak a kitömött állatok, rovargyüjtemé- nyek, anatómiai preparátumok, stb. A nö­vénytani osztály részére a Magyar Tudo­mányos Akadémia palotájának padlását alakították át és az már évtizedek óta ott rejtőzik. Épp így holt intézmények az ásványtani és őslénytani gyűjtemények közművelődési szempontból, mert ezek a tudományos kincsek részben ládákba cso­magolva vannak elraktározva. Ezen a lehetetlen helyzeten kívánt se­gíteni Klebelsberg Kunó gróf volt^ kul­tuszminiszterünk. amikor egy önálló ter­mészettudományi múzeum létesítését vet­te tervbe és erre a célra ugyancsak a Lágymányos feltöltendő területét szemelte ki. Ezt a kitűnő tervet azután dr. Lendl Adolf, közismert természettudósunk dol­gozta ki minden részletében. Ez a kitűnő munka előttünk fekszik és a főváros, vagy a minisztérium jóvoltából kinyoma- tásra vár. Ebből az alapvető sok évi ta­nulmányt felölelő munkából, mely a kül­földnek is követendő például szolgálhat, vesszük az itt következő vázlatot:^ A múzeum céljaira a székesfőváros tér- i képein állandó kiállítási terület j néven megjelölt, részben még feltöltendő mező­ség szolgálna, mely a Lágymányoson n Duna mellett, kb. 80 holdnyi területet fog­lal el. A monumentális alkofású múzeum a Duna közelébe kerülne és mellette terül­nének el a tudományos kertek, nevezete- sn az Állatkert, Botanikuskert, a remek látványosságnak ígérkező Néprajzi kert és Magyar Skanzen és végül az őslény­kert, mely a föld fejlődésének őskorából való állatokat mintázná eredeti nagysá­gukban, amely tervét eleinte a Zugliget­be szánta Lendl Adolf. Az állatkert leírásába nem kell bo­csátkoznunk, ismeri azt mindenki, mosta­ni helyén a városligetben, ahol azonban a gyorsan fejlődő nagyvaros utcai már szorongatják és azon a helyen további fejlesztését lehetetlenné teszik. Lendí Adolf volt annakidején mostani modern állatkertünknek tervezője és berendezője a régi vendéglő helyén, amelyhez tartozna 30 fürdőkabin a Balaton partján és díjtalanéi állana a szálló­beli vendégek rendelkezésére. A kabinok mellett épülne büffé és cukrászszalon, ami biztosítaná — ily elrendezés mellett! — a szálloda nagy forgalmát. A Dunántúli Országos Kaszinó ügyében, mely terv osztatlan rokon- szenvet váltott ki a Dunántúlon, most a „Zalai Napló“ közölt terje­delmes cikket és üdvözli melegen az eszmét, kedvesen emlékezvén a Bu­dai Naplóról is és azzal zárja be programmot adó közleményét: „ ... szívvel, lélekkel ott állunk e terv mellett, csekély erőnkkel a legmesz- szebbmenően támogatjuk. Kérjük városunk közönségét, álljon a moz­galom mellé és kisérje figyelemmel az erre vonatkozó1 közleményeket.“ - Ennek az elgondolásnak ilyetén fogadtatása 'mellett hamar közszá­jon forgó jelszóvá lesz: — „Buda a Dunántúlért és a Dunántúl Budá­ért ! “ Határreviziót követel a Rózsa­domb a II. kerület javára, mert az óbudai elöljáróság igen messze van. A Szépvölgyi utcáig szeretnék a ha­tárt kitolni. és ő ezen tapasztalatai alapján, részletesen ismerteti az új lágymányosi állatkert be­rendezését. A Botanikus írért hiányát rég­óta érzi egyetemi oktatásunk. Zágrábnak, Bukarestnek is van ilyen kertje és Buda­pesten kisebb méretben az Üllői út végén volt ilyen, de a város fejlődése azt is el­sorvasztotta. Lendl a Lágymányoson nem tisztán tudományos célra szolgáló egyete­mi kertet, hanem nyilvános növénykertet tervez, mely a laikus nagyközönség oku­Ma már nyugalomba vo­nult, budai orvos írja ne­künk az alábbi levelet, aki évtizedeken át járta a vi­lág gyógyfürdőit és már ezelőtt 30 évvel sok érde­keset írt meg lapunkban Buda fürdővárosról. Egyik új törvényünk, az úgynevezett fürdotörvény, elrendeli, hogy minden gyógy- és üdülőhelyen GYÓGYHELYI BIZOTTSÁG állittassék fel. De kimondja ez a törvény azt is, hogy a minisztérium felhatalma­zást kap arra, miszerint Budapest székes- főváros területén a gyógyhelyi bizottság­ról szóló paragrafust módosításokkal lép­tesse életbe. Hogy a gyógyhelyi bizottság­ról szóló, ez a rendelet még mindeddig nem látott napvilágot, annaki több nyomós oka van. A legfontosabb ok az, hogy még mindeddig nem alakult ki egységesen az a vélemény, amely minden vonatkozásai­ban helyesen megoldhatná a budapesti gyógyhelyi bizottságok problémáját. _ A fürdőtörvény értelmében a gyógy­helyi bizottság az azon a helyen működő fürdőegyesületre is átruházható. Ezt Bu­dapestre vonatkozólag egyes tényezők nem vették helyesnek, í mert Budapest nemcsak fürdőváros, hanem főváros is, sőt ipari centrum. A fürdőváros csendes forgalom lebo- nyolitását kívánja; a por, füst nélküli jó levegőt első követelményeként. Minden nagyváros gyakran poliiikai demonstrá­ciók és felvonulások színtere, amit a für­dőhelyen föltétlenül el kell, hogy kerül- jünk. Nehéz kérdés minden gyógyfürdőn és üdülőhelyen a törvény által biztosított gyógyhelyi díj (kurtaksa) beszedésének kérdése. A budapesti szállók, penziók ele­ve tiltakoztak, hogy azokat a vendégei­ket, akik csak, mint idegenforgalmiak, vagy átutazók-jönnek Budapestre és így a fürdőkhöz semmi közük, gyógyhelyi díj­jal sújtsák. De legnehezebb a más és más tulaj­donban levő gyógyfürdőknek maguknak egy nevezőre való hozása, mert a helyzet — ahogy köztudomású — az, hogy a_ szé­kesfővárosnak vannak fürdői és forrásai : Szent Gellért, Rudas és Széchenyi fürdők, — a másik része magánosoké: Szent Imre, Király- és Római fürdők, — vagy^ rész­vénytársaságok; Szent Lukács-fürdő, Er­zsébet Sósfürdő, — egy fürdő pedig a Közmunka Tanácsé: a Szent Margitsziget. Nem szólok azokról az ásvány- és gyógy­vizekről, amelyek Budapest területén fa- j kadnak: a budai Mária-forrás, a keserű- I vizek, a Kerékcsárda-forrás, stb. Ma az a lását és gyönyörködtetését szolgálná. Ra- paics Raymund dr. „a Magyar nép virá­gai ‘ címen nemrég élvezetes könyvet írt, amely e kert berendezéséinél is útmuta­tásul szolgálna. A Néprajzi kertnek Lendl tervezése szerint a Magyar Skanzen, vagyis a magyar népnek eredeti alakjában ideépített és élő faluja volna a leg­vonzóbb részlet, ezenkívül nemzetiségeink jellemző módon épített házai otthoniasan bekerített udva­rokkal, kertekkel, kerekes meg gémes kutakkal, háziállataikkal, szerszámaikkal, stb. kerülnének a múzeumi kertek ezen részébe. E házcsoportokban magyar és nemzetiségi családok folytatnák megszo­kott életmódjukat, akárcsak odahaza, bc- mutatnák kézimunkáikat, sajátságos nép­művészetüket. stb. Ezek a Néprajzi ker­tek a külfödön is kiválóan vonzzák az idegenforgalmat és nálunk is kiválóan ezt a, célt szolgálnák. A románok ismerve e látványosság jelentőségét Bukarestben most építik az Erdélyi Skanzen-t, mely­ben aztán a a külföldiek a kalotaszegi és a szé­kely, vagy a tordai népművészetet oláh földön fogják megcsodálna Lendl Adolf a múzeumnak azt a részét annyi szeretettel, szindűsan és változato­san dolgozta fel, hogy merjük mondani: a mi Néprajzi kertünk lesz a leg­érdekesebb az egész világon. Felette vonzónak ígérkezik az őslénykert Lendl tervezete szerint. Ebben a helyeji- kint nádas és fás sűrűségekkel borított ligetben látjuk-majd a régen kihalt ősvi­lági óriástestű és különös alkotása állat­fajokat természetes nagyságú szobrok alakjában és az akkori természetes kör­nyezetben. Hogy ezek az őskori szörnyek mennyire érdeklik a közönséget, tudjuk a nemrég lezajlott „lochnessi szörny" ese­téből. E csodáról a világ összes lapjaiban hirdetett mesék az érdekelt skót vidékre a három téli hónap alatt több, mint 200 ezer turistavendéget hoztak, ami milliók bevételét jelentette a kis skót falura nézve. Lendl nem éri be azzal, hogy az itt kiállítandó őslényeket névszerint felsorol­ja, hanem tüzetesen elmagyarázza azt is, hogyan lehet és hogyan kell ezeket az állatokat cement beton szobrok alakjában elkészíteni, ő ennek módját a Hamburg | stellingeni állatkertben ismerte meg, ahol ■ ■legelőbb kísérleteztek ilyen óriás állat- I szobrok elhelyezésével. A legnagyobb { ilv őslénykertet legutóbb Los Angeles ka- ! liforniai főváros külső határában létesítet- I ték, ami ott minden várakozást meghala­dó nagy idegenforgalmat eredményezett. > Ezekben rövidesen ismertettem a tudó- 1 mányos kertek tervét, amint azt Lendl Adolf munkájában elgondolja és legkö­zelebb áttérünk magának a nagyszabású Természettudományi Múzeum épületének tervezet berendezésére. helyzet, hogy minden forrás- és fürdőtu­lajdonos maga végzi a reklámját, maga parkozza a vidéket, tartja rendben az oda- és elvezető utakat, holott ezeket a kér­déseket egységesen kell elintézni, ami a vagyoni nagy eltérések miatt nehéz ügy. Budapest fővárosnak kell domináló szerepet juttatni a gyógyhelyi bizottság megalakításánál, emeleti a többi fürdő és gyógyforrás sem jár rosszul. A fővá­ros lendülettel tudja a fürdőügyeket előbbre vinni és az a nagy propaganda, amely Budapest összes fürdői érdekében, úgy a bel-, mint a külföldön megindul, áldást hoz minden budapesti fürdőre és gyógyforrásra. Dr. Belátusz. A magyar nyaralóhelyek prob­lémáira vonatkozó politika legfon­tosabb kérdése az volna, hogy a magyar pénzt ne Ausztria fürdői szívják fel, vagyis hogy nyaralóink százezer számra ne Ausztriát árasz- szák el, hanem a bűbájos Dunántúlt. Éppen ellenkezőleg, nekünk kell ide csalogatni a külföldieket. A kül­földi ember azonban mind jó bor­ivó. A nagy sörivónak hitt bajorok, frankok, főleg azonban a rajnavi- dékiek nagy borivók is, A francia a borivás klasszikus nemzete, nem is szólva a magyar emberről, aki vi­déken és nyáron ugyancsak nem ve­ti meg a zamatos bort. Fontos volna, hogy úgy külföldi, mint belföldi nyarlóinkat a Dunántúl kies vidéke­ire a magyar bor csalogassa, ennek azonban nagy akadálya van és ez az, hogy magyar bortermelésünk máig teljesen szervezetlen, a ma­gyar borpolitika máig nem nőtte ki gyermekcipőit. A sörgyárak erős szervezettségével szemben nincs egy­séges borfrontunk és nincs egységes, határozottirányú bortermelési poli­tikánk. Külföldön minden borvidé­ken egységes bőrtípust teremt meg az illető ország földművelési kor­mányzata. így van ez akár a fran­4 Mátyás Templom sisakfa Rövid híradás jelentette, hogy Buda képének, illetőleg világszép látványt adó körvonalának jellegzetességét a köznyel­ven „Mátyástemplom“ néven ismert, a Boldogasszonyról elnevezett „Koronázó Templom“ tornyának sisakját lebontják, mert a sisak omló, málló faragványai olyan sűrűn zuhannak le, hogy a járó­kelők testi épségét veszélyeztetik. A hir nem szól arról, hogy mi a terv a sisak újbóli felrakására vonatkozólag ? Bizo­nyos, hogy nem hagyják csonkán a tor­nyot és a sisakot újból felépítik. Az is bizonyos, hogy nagyon sok európai régi műemléknek az a közös sorsa, hogy fa­ragványai állandóan omlanak. Tudjuk, hogy a világhírű milánói Dóm éppen úgy állandó restaurálásra szorul, mint a bécsi Szent István templom, amely mel­lett, amióta fennáll, állandó kőfaragó mester műhely működik és szakadatla- I nul pótolja a leomlott köveket. Igen ám, de ezek a régi műemlékek évszázados dolgok, mig a Koronázó templom kövei még hetven esztendősek sincsenek. Saj­nos e kövek nem elsőrangú mészkő vek, hanem olyanok, melyek a levegőn ma­gától folyó málás következtében is, de a gótikus faragványmélyedésekben ösz- szegyűlő és ott télen megfagyó esővíz és hóié következtében is szakadatlanul re­pedeznek. Ugyanez a sors vár az Or­szágház és a Halászbástya köveire is. amelyek még silányabb anyagúak. Nem volna-e ajánlatos, hogy a „Mátyás­templom“ sisakjának faragott mértműves köveit időálóbb műkőből öntenék le ? Ezáltal rengeteg költség volna megtaka­rítható, hiszen a kövek keresztmetsze­tenként ismétlődnek, tehát egy mintára több kő volna leönthető. Ezek valamely időálló és időjárás álló sima anyaggal is bevonhatók, az egész eljárás olcsóbb és gyorsabb és a kősisak kevésbé volna kitéve a szélsőséges budai tél és nyár romlasztó hatásának. Sokat vitáznak azon, mi időjárás állóbb; — az elsőrangú mészkőfajták-e, vagy az öntött műkövek? Itt azonban nem ez a kérdés, hanem az, hogy a lebontandó sisak minél hamarabb és minél olcsóbban legyen pótolható s emellett hosszú időre legyen tartós. Szo­bornál lehet kérdés, hogy helyesebb-e n műkő, avagy a terméskő ? Itt azonban nem szoborról van szó, hanem nagy ma­gasságban levő faragásokról, egy olyan toronysisakon, melynek kőanyaga uj, nem történelmi, mert azt az egész tem­plommal együtt modern időkben, modern építőművész tervezte, magukhoz a sisak köveihez tehát nem fűződik1 az erkölcsi érték, ami magához a templom helyének múltjához és a mai uj templom helyén állott az 1870-es évek elején oktalanul lebontott régi templom fűződik. Bevilaqua Borsody Béla dr. a Műemlékek Orsz. Biz. levelező tagja. cia Médoc, a Cognac, Lyon, vagy a Champagne vidékén Franciaország­ban. így van ez Németországban a Rajna, vagy a Mosel vidékén is. A gazdákat a kormányzat kényszeríti, hogy egy-egy borvidék évi járata egységes legyen, illetőleg, hogy azo­nos legyen az előző év termésével. Az egységes tipus kialakítása egy­ségesítést talál a termelhető és ter­melendő tőkefajták megállapításá­nál, egységes kapálási és metszési időszakot állapítanak meg, egységes a szüret ideje, a must keverése is. A bort lemérik és cukortartalom, valamint egyéb alkotórészei szerint egységesítik. Ez által érik el, hogy az egyes borvidékek fajtája való­ban „Márka“ lesz, vagyis bármilyen mennyiségben évtizedeken át ugyan ­az a minőség kapható. A tervgazdálkodást valójában a nyugateurópai bortermelés honosí­totta meg. Most, amikor nálunk is annyi szó esik a tervgazdálkodásról, bortermelésünk megmentése, ver­senyképessége és kivitelre alkalmas­sága érdekében bizonyára a legfon­tosabb és legsürgősebb teendő az lenne, hogy földművelésügyi kor­mányzatunk az államhatalom erejé­vel (ha jó a jótanács és a felvilágo­Világ attrakciói a Lágymányosnak- Az uf őidfö környékének művészi kikép­zése. — Díszítsük a Dunapartol — dr. Lendí Adolf terve: Természettudományi Muzeum — Irta: hennyei HENNYEY VILMOS dr. Curcomission - Buda — Budapesti gyógyhelyi bizottság — jl dunántúli nyaralás és asz egységes magyar bőrtípus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents