Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-03-17 / 1160. szám

Buűsí Napid 1934. március i?. j Budán: II., Margit-kirat 6. sz. (Zs igmond - u t ca sarok) Telefon :52-0-36. JUSZT GYULA OPTIKAIÉ fényképészeti SlAKÖZLETE PUNKTAL tiS.ULTRASlM ÜVEGEK LORGNEiTEK la'tcsövek MÉRNÖKI MŰSZEREK SZOLID ARAKT. részletesen és tudományos készült­séggel LENDL ADOLF dr. dolgozta fel, aki már fiatal korában, mint a Magyar Nemzeti Múzeum egyik 'zoológusa ismerte az ottani természettudományi osztályok mos­toha elhelyezését és még a világhá­ború előtti években terjedelmes ter­vet dolgozott ki egy ilyen önálló múzeum létesítésére. Lendl erre a célra a budai Vérmezőt szemelte ki. a Miké utcai frontját és folytak is e tárgyban megbeszélések a főváros állami és katonai megbízottai közt, amelyek azonban nem vezettek eredményre. Szerencsére, mert a mi­niszter választotta új terület sokkal jobban megfelel a nagyszabású cél­nak és Lendl eredeti terveit az új helyi körülményeknek megfelelően és ezek arányában újból átdolgozta. Négy évig dolgozott ezen a munkán, sok hozzáértéssel és szeretettel. A te­rület felhasználására vázlat tervet dolgozott ki és gazdag tartalommal, minden szükséges adattal betöltöt­te eredeti tervének kereteit. Ezt az­után elsősorban a budai írók, mű­vészek és tudósok egyesületében, a „Hollós Mátyás Társaság“ egyik szakülésén mutatta be. Folytatóla­gosan pedig bemutatta tervét a szaktudósoknak, sőt a Magyar Nem­zeti Múzeum osztály-igazgatóinak1 is és mindannyian elismerték a mun­kának nagyszabású és tökéletes vol­tát. Tudomásunk szerint a Nemzeti Múzeum kitűnő szakférfiai fel is ter­jesztették a közoktatásügyi minisz­terhez, a tervnek mielőbbi megvaló­sítását kérve és ajánlva. A „Budai Napló“ hasábjain egyesi természettudósok és építészek szintén ismertették Lendl becses munkáját és azért csodálkoztam azon, hogy Becsey Antal hozzáértő és nagyszabású programmjában er­ről a tervről nem emlékezett meg. Kérdezem tisztelt Szerkesztő uram, nem volna-e most időszerű és helyénvaló, amikor a Kelenföld- Lágymányosnak, mint új kerületnek fejlesztését napirendre tűzték, hogy Klebelsberg Kunó gróf tervét, ame­lyet Lendl Adolf tudományosan fel­dolgozott és keretbe foglalt, bőveb­ben tárgyaljuk és szélesebb körök­ben népszerűsíteni igyekezzünk. A legelső és legfontosabb feladat az volna, hogy ezt a szép munkát az állam vagy város költségén mielőbb kinyomassák s így megóvjuk attól, hogy a jelenlegi gazdasági viszo­nyok miatt meg nein valósítható terv a feledés homályába merüljön és levéltárba kerüljön. A Lágymá­nyos mélvenfekvő területét most rendezik és a Lendl-féle tervezetet ezekkel a rendezési munkálatokkal kapcsolatban kellene felkarolni, ki­nyomtatni és terjeszteni. Lendl Adolf, mint szerző, kijelentette, hogy művét díjtalanul, ajándékul szánta a fővárosnak. Kedves Szerkesztő uram, arra kérek Tőled engedélyt, hogy Lendl tervét a Budai Napló [hasábjain megfelelő keretben ismertessem. Részletesen tanulmányoztam ezt^ a művet és ezen az alapon az a véle­ményem, hogy Budapestnek, főleg pedig Budának olyan eredeti, nagy­szabású és látványosságszám­ba menő kulturális intéz­ménnyel Daló gazdagodásáról \ oan sző, amilyennel ilyen tökéletes kivitel­ben más nagyváros nem dicseked­hetik. Szives üdvözlettel'maradok régi híved és a budai érdekek szolgála­tában készséges (dolgozótársad Hennyey Vilmos dr. Mintha új életerőt öntött volna az ezer bajjal küzdő Kelenföld ele­iébe az a történelmi esemény, hogy ez a része a városnak külön kerület­té alakult, oly lelkesen érdeklődik ma ott minden testület, egyesület a közügyek iránt és várakozással te­kint a Budán oly nagy népszerűség­nek örvendő elöljáró, DUDAY ALAJOS dr. tanácsnok működése elé, ami már is kedvező eredménynek mondható. Hűséges munkatársat kap az új elöljáróság azokban a vezérférfiak­ban, akik Kozma Jenő zászlaja alatt szolgálják ennek a városrésznek az érdekeit, köztük első helyen a kerü­let vezérében, Becsey Antalban. Ezt igazolta az e hó í5.-ére összehívott közgyűlés is, mert szűknek bizo­nyult a ' KELENFÖLDI TÁRSASKÖR helyisége a nagyszámban megje­lentek számára és elementáris erő­vel nyilatkozott meg az a vágy, hogy a Kelenföld e vezértársasköre na­gyobb helyiségbe költözzék. A közgyűlést BECSEY ANTAL elnök nyitotta még és méltatta az új kerület megalakulásának fontossá­gát, mert fejlesztőleg hat e város­részre, amelyből részt kíván a Tár­saskör. Indítványára Duday (Spann- berger) Alajos elöljárót jegyzőköny­vileg üdvözli a közgyűlés. Azután egyhangúlag tudomásul vette a köz­gyűlés Ulmer Ágost kitünően meg­szerkesztett évi jelentését és köszö­netét is szavazott úgy neki, mint Schantzer József igazgató társának odaadó munkásságáért. Folytatólag elfogadta a szárszámadásokat, a | folyó évi költségvetést és dr. Mikola Géza számvizsgáló javaslatára meg­adta a fölmentést. Meghallgatta az­után Cserey Sándor könyvtáros je­lentését, a mintegy 'kétezer kötetet kitevő könyvtár forgalmáról. Ezután a választásokra került a sor s egyhangúlag .elfogadták Ko­vács József tiszteletbeli tag, a jelö­lő bizottság elnökének javaslatát, amely csekély változtatással a régi elnökséget és tisztikart választotta meg. Elnök: Becsey Antal, — társel­nökök: Barla-Szaba* József dr., Bo- dócsy Antal dr., Gömöri Győző, Pet- racsek Lajos dr., - Schwartz Samu, Székely Vladimir és Szántó Jenő. Tiszteletbeli tag: Kovács József tá­bornok. — ügyvezető elnök: Dorner Gyula, — aleínökök: Sámy Sándor, Pécsi Albert. Bányász László dr., Bisics László dr., Mikola Géza dr., Szigeti Lajos, és vitéz Zilahy Balogh Gyula, — igazgatók: Ulmer Ágoston dr., Schantzer József dr., — főtit­kár: Szécsén Ferenc, — titkárok : Szentgyörgvi Ignác és Tóth Béla, — háznagy: Bajcsy Lajos, — ügyész : Natzler Ervin dr., — nénztáros: Markpvits Sámuel, pllenőr; Lantos Béla dr!,'5 'könyvtáros: CséPmf 'Sáíí- ' ’ dór, gazdák : Früstök Tivadar és Fléger Dezső, számvizsgálók : Ha- ringács Károly, Keszthelyi Ödön, Neu Lajos. Megválasztották továbbá a választmány 74 tagját és 13 pót­tagját. Az elnök zárószavai után társas- vacsorához ült a társaság, amelynek keretében meleg szavakkal vezette be az elnök, Becsey Antal az ünnepi szónoknak felkért B^ető Sándor szer­kesztőt, aki magasabb szempontok­ból és történelmi alapon írott tanul­mányát olvasta fel, uj megvi- gításba helyezve a március ünnepet. A lelkes taps után Früstök Kata szavalta el pompásan Gyula diák „Memento“ című hatalmas költemé­nyét. Az ekkor erkezó Petracsek Lajos dr. országgyűlési képviselőt lelkes . ovációval fogadták, majd Dárday Viktor, a Magyar Színház tagja szavalt el modern művészettel néhány irredenta költeményt és be­fejezte az ünnepet Kovács József tábornok beszéde, mely általános es mély hatást váltott ki. ünnep és nynmoruság Buda minden kerületében sok a baj, de talán annyi, sehol sincsen, mint a Ke- lenföldön, amelynek olyan lakott részei is vannak, ahova nem vezet se út, se te­lefondrót, nincs isJktolájá, nincs orvosa, nincs rendőrsége. Ezeket az ügyeket tár­gyalja szívós rendszerrel a „Buda Alsó- városi Egvesület“, amely városrész iga­zán nagy hálával tartozik Gömöri Győ­zőnek. aki nagy hivatali elfoglaltsága mel­lett minden szabad idejét az ottani köz­ügyeknek szenteli. Ezt igazolta a legutób­bi választmányi ülés is, amelyet a már­ciusi ünneppel kapcsolatosan e hó 14.-én rendezett az egyesület saját helyiségében, a kitűnő konyhát tartó Lukács-féle ven­déglőben. Gömöri Győző iigvv. elnök elő­ször az udvariasságnak tett eleget, üd­vözölte a vendégeket és bemutatta Duday (Spannberger) Alajos tanácsnok-elöljáró levelét, amelyben a közgyűlés ünneplő átiratát köszönte meg. Az elnök azután megköszönte Szigethy Lajosnak a közgyű­lésen felolvasott évi jelentését és megkö­szönte a „Budai Napló“ szerkesztőségé­nek. hogy külön számot adott a XI. kerü­letről, megalakulásakor. Azután áttértek a folyó ügyekre, melyek1 közt első helyen áll a csatornázás, a Bártfa utca és mellék­utcáiban, amely ügyben azt az eredményt érte el Gömöri, hogy folyó méterenkint 1.— pengőért számítják a két szemközt lakó tulajdonosnak és gyakran csak >0 fillér jut egy-egy tulajdonosra. Sorra ke­rült a HÉV ügye, csakhogy ebben a kér­désben a mai viszonyok mellett alig vár­ható kedvező elintézés. Azután nagy elis­meréssel nyilatkozott Wal'kó Gyula gyár­igazgató közérdekű tevékenységéről és külön megemlékezett a Kelenföldi Polgári Körben szerepelt Hollós Mátyás Társaság tagjairól, Kiss Menyhértről és Pávai Váj­ná Ferencről, akiknek előadása nagy si­kert és elismerést aratott. A Fehérvári út fásítása ügyével a polgármester jóakarat­tal foglalkozik és már ez évben várható az elintézés. Szigethy János, a kör nevé­ben hálás bizalmat mond az elnöknek, mire ez berekesztette az ülést. — Az ülést társasvacsora követte, mely után Mócsy László igazgató méltatta a márciusi ün­nepet, költői lendülettel elmondott beszé­dében, amit Gömöri elnök köszönt meg neki, felhiva a figyelmet Demeter Sán­dor szavalatára, akif-ézutáir et'da-ssävältu' erős hatást váltva ki, Viraág Béla „Már­cius idusa“ címen 1891-ben megjelent köl­teményét, amely a mai viszonyokra is rá­illik és Kiss Menyhértnek, a nagynevű poétának a „Magyar Miatyánk“ című, 17 nyelven megjelent, áhitatos 'költeményét. Felszólaltak még: Szigethy Lajos, Gömöri Győző, Viraág Béla és befejezte ezt az ünnepet Czobor Hugó mérnök, vendég köztetszést aratott beszéde. öregdiákok. A „.Mátyás Király" Reá! gimnázium „öregdiákegyesülete" március U.-en tartotta I. rendes közgyűlését naev számú résztvevővel. Makoldy Viktor re tanár, elnök megnyitó beszéde után dr Fógel Sándor rg. igazgató szólalt fel Bo- donyi József dr. nagyhatású emlékbeszé­dét az iskola első elhunyt tanáráról Kálmán Miksáról az egybegyűlték méiv megilletődőssel hallgatták. Terplán Sán­dor ügyvezető elnök az egyesület meg­alakításának történetét ismertette, Geisse Ottó főtitkár az egyesület múlt évi mű! ködéséről szóló beszámolót, a pénztári és a számvizsgáló bizottság jelentését ol­vasta fel, majd előterjesztette a jövő évi költségelőirányzatot, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A választmány kiegészítése és, a számvizsgáló bizottság megválasztása után a közgyűlés az elnök zárószavaival ért véget. OYERMEKKÉPEK Blahosnál II , 7ö u 8| Aria- és dalest. Lukácsné Se­bed k Márta, a rádió közismert előadó­nője, operaénekesnő ária- és dalestéje, K á Imán Mária hegedümfivésznő közre­működésével márc. 20.-án este l/s9-kor lesz a Zeneakadémia kamaratermében. Zongo­rán kisér: Lukács Miklós báró. A műso­ron szerepelnek: Mozart, Puccini, Dávid, Korngold, Hubay, Lavotta, Kurucz, stb. művei. _ Jegyek kaphatók : Rózsavölgyi-, Bárd- és Barabásnál (Buda, 1. Alagút u. 5. sz.), valamint a helyszínen. LENZ KALAP elegáns, nlesá, megbízható! I-, Krisztina körút S3 Bors utca sarok. Kályhás! Minden ezakmabell - ügyben forduljon a régi jóhirü céghez Telefon f *53-0-33 Béres Márton 12 estélyi cipők p 8'80-tAi DIÓ Sí CtPÖSZACON VI., Teréz-Körui 1 / B. Címre ügyelni I T MlAKITS FERENC CUKRÁSZDÁJA II. Csalogány u. 32 Legfinomabb sütemények, bonbon és praliné különlegességek. Drótkerítés ­fonatokat bármilyen alakú és nagyságú lyu­kakkal továbbá modern VASBUTO- ROKAT a legolcsóbban beszerezheti ARADI BÉLA CÉGNÉL, BUDÁN, XI., HORTHY MIKLÓS-UT 28. SZ. (Hadik laktanya mellett) Telefon : 59-5-79. (Feltétlenül kérjen ajánlatot!) A GELLÉRTHEGY LEGEND« I tabáni csadaorvos Irta: BÉRÉNYI JANOS gróf. — Hasonló nevű nagyatyám, a nagy Napoleon elleni háborúkat végigkiizdötte. Emlékirataiban többször említi, hogy a Blocks­berg (Gellérthegy) mögött „gya­korlatozott katonáival". A bécsi kongresszuson szolgálattévő ka- , marása és parancsőrtisztje volt I. Sándor orosz cárnak. (Táncol a kongresszus!) Gyerekkorom­ban Beczkón, családi körben, : atyám nővérei, Reviczkyné és gr. Vécseyné, gyakran mesélt a blocksbergi (gellérthegyi) boszor­kányokról és rablóbarlangokról. Ezek a históriák mesélőkedvú nagyatyámtól származnak, s most az unoka mond el egy ilyet. I. Reges-régen volt, már idestova harmadfél évszázad múlt el azóta, hogy Buda felszabadult a török uralom alól. Eltűnt a várfalról a lófarkú zászló, kivonultak szép Ma­gyarhonból a török vitézek, de, hopr-hogy nem, ittfelejtették a peíyhedző állú Hasszán csizmedzit, a derék katonavairgát, aki a Tabán egy sárgárafestett házacskájában lakott, a melegvízű fürdők közelé­ben. A Holdvilág utca régi kövei sokat ^nesélbetneniek a nagyratörő vargáról, aki merész álmait, ábrán­dos terveit sizerette volna valóra váltani, de akit a szerencse elkerült s a sors keze mindig visszataszított élete régi medrébe. A^ hosszú, ádáz ostrom okozta rongálást csakhamar helyrehozták az újonnan betelepített német és rác polgárok s az élet lassacskán visz- szatért örökszép Buda városéba. Hasszán barátunk szeme felvillant, amint látta az egyre növekedő for­f álmát, a vásárra menő szekerek so­rságét, a Duna partján veszteglő bárkák gazdag rakományát. Egy szép reggel arra ébredt, hogy a, ban új tervek kergetoznek. — Én is kereskedő leszek — gondolta magá­ban, — segédekkel készíttetek sok, sok csizmát, aztán a vásárra viszem és ott jó pénzért éladom. Elég volt már a poros talpak, rongyos csiz­mák foltozásából. De, mint rendesen, az elhatáro­zást a kedvlobasztó kiábrándulás követte, mert honnan is lett volna szegénynek annyi pénze, hogy ily nagy dologba fogjon, — no meg az­tán ki adott volna pénzt egy legyő­zött muzulmánnak. Szorongatott helyzetében már ősei hitét isi elhagyta, de még így sem tudott zöld ágra vergődni. Egy forró nyári napon aztán segítségé­re jött a véletlen. Tűzriadalom verte fel a város csendjét, kigyulladt a szomszéd ház teteje, veszélyben for­gott a leggazdagabb rác kereskedő családja és vagyona. Hasszán mes­ter volt a legbátrabb mentő, boldog volt, hogy segíthetett, mert végre valabára megismerhette a szépséges Darinkátj, a gazdag szomszéd leá­nyát, akinek liliomszál termetén oly sokszor felejtette szemét az ábrán­dozás édes óráiban. Az ismeretség folytatása ünnepélyes megkérés s a vége ismét csalt porbahultás volt, mert szegény vargához akkoriban sem adta gazdag ember a leányát. Nagy volt a keserve a mi felleg- járó csizmedzinknek. Alig tudott dolgozni, kezét hasította a dikics, tenyerébe szaladt aja ár, ujját érte a kalapácsütés, — de azért verte, kegyetlenül verte a kemény talp­bőrt, míg egyszerre csak széles mo­solyra tágult tatlár ábrázata .... Hopp, megvan, — szólt — majd megmutatom én nektek, hogy leszek ón még gazdag, híres ember s akkor ti lesztek a sajnálatraméltó szegé­nyek ! Fent az Orbánhegyen, elhagyott vadonban, ott, ahol mély szakadék választja el a lankás hegyodalt, kőből rakott házikóban élt egy öreg anyóka. Valamikor régas-régen, ta­lán száz év előtti4 jött messze föld­ről és a budai pasa háremében tel­jesített szolgálatot. Ismerte távol Keletnek varázslatos titkait. A tö­rökök kili dsadi-nak, szőrös boszor­kánynak hívák. Az öreg anyóka kedvelte a Hasszánunkat, mert, ha néhanapián az estszürkület beálltá­val lemerészkedett a városba, a var­ga megfoltozta elnyűtt bocskorát és sohasem fogadott el pénzt tőle. No Hasszán, — szokta).volt mondani — ha majd egyszer bajban1 leszel és senki sem törődik Veled, akkor hív­jál engemet és én segítek rajtad. Leszállt az est, elcsendesült a vá­ros s a göncöl szekere még ott talál­ta Hasszánt kamrájában, amint keserves gondolatait hessegette. . . Kip, köp, csisz, csősz, hallatszott az udvarról, s a következő pillanatban már ott is állt előtte a vén boszor­kány. — Eljöttem, hívtál, — szólt — itt vagyok, hogy segítsek rajtad, mert tudom, hogy bajban vagy. Ha gazdag, híres ember akarsz lenni, akkor jer velem, megmutatom ne­ked a boldogulás útját. A sötét utcákat csakhamar el­hagyták s megálltak a Gellérthegy északi lejtőjénél, egy omladozó, magányos ház előtt. A gazos, bo­zóttal benőtt udvaron, sűrű bokrok által rejtett rozsdás vasajtóhoz ér­tek. Leszálltak a sikamlós, lejtős úton a pincébe, mindig mélyebbre hatoltak, míg végré derengeni kez­dett. Már látszottak a nyirkos fa­lak és egyszerre csak bent álltak egy fényes barlangban. A tágas, magas sziklaűrt megszámlálhatatlan mécses imbolygó lángja világította be. | Csi'zmedzí! — szólt a dsadi, — célhoz értünk, ez itt az élet bar­langja. Minden mécses egy-egy em­beri életet jelent. Akinek mécsesé­ben több az olaj, az tovább él, akié­ben kevesebb az hamarább bal meg. Ha fel-fellobban a láng, dé van még olaj, az beteg, de életben ma­rad. Akinek a lángocskája imbo- lyogva pislog a kiapadt csésze fene­kén, annak már befellegzett, az már haldoklik. . . Látod, ott azt a kialvó fényt, olvasd csak) a nevét, ugye az a várbeli pékmester kövér feleségének élete világa. Mire a vá­rosba érsz, már hallhatod a hírét, hogy meghalt. No, de most Hasszán1, lássuk csak az eszedet, hogyan veszed majd hasznát ennek a nagy titoknak, melybe avattalak ? Hát úgy, drága anyókám, hogy mudzsizekjár tabib„ vagyis „csoda- doktor“ leszek. Itt a barlangban meglátom, ki meddig él. Ha csak be­teg, úgy valami kenőcsöt, vagy her- batea kotyvalékot adok neki, ami­től úgyis meggyógyúl, — ha pedig a végit járja, akkor úgysem nász­nál már a tudomány. Bizd csak rám ! Jól van, fiam, — szólt a boszor­kány — látszik, hogy csavarra jár az eszed tatárkoponyádban. Itt, a batyuban van egy rend ruha, szép fekete posztóból, hozzávaló köntös, meg fenér csipkegallér a nyakadba és szögletes kalap a fejedre. Ezt a fekete, csontból faragott botot a ko­ponyával vidd mindig magaddal, ez emeli majd a tekintélyedet. Ke­veset beszélj és légy megfontolt. Mi­előtt pedig megkezdenéd dolgodat, vésd jól a fejedbe, hogy a mécsesek­hez nyúlnod nem szabad, különben baj lesz. Beszéltem, — most eredj utadrau II. Múltak az évek és híres ember lett Hasszán doktor. A szépséges Darinkáról megfeledkezett, a Hold­világ utcának már feléje se nézett, mert a hajdani vargából kiröppent a lelke mélyén lapuló) hiúság tarka pillangója. Most már az előkelő dá­máknak udvarolgatott! Pénze is gyarapodott, mert sokszor hívták gazdag családokhoz, sőt az omlado­zó házat is megvette és szép otthont építtetett magának. Éjjelenkint le­járogatott a barlangba, ilyenkor az­tán olykor-olykor kísértésbe jött és hol ebbe, hol meg abba a mécsesbe dugdosta ujját és a lecsöpögő ola­jat gondosan a saját! mécsesébe ei’esztette, ilyenképen biztosítván saját becses életének hosszú tarta­mát. Történt' egyszer, ami nagy ritka­ság volt, hogy a bécsi császári ud­var Budára látogatott és hirtelen beteg lett az egyik főherceg-cseme­te; gyenge volt szegényke, kikiván- kozott bélőle a lélek'. A felcserek, a híres udvari orvosok mind lemond­tak róla. — Nosza szaladt a mi Hasszánunk a barlangba. — Hátha hívnak, — motyogta magában — itt az alkalom, most, vagy sohase le­szek igazán gazdag. — Hát bizony a császári ivadék lángocskája na­gyon is a fenéken lobogott. Hasszán doktor nagyot nyelt, aztán fejét vakarva dörmögte: mit csináljak, mit csináljak ? — majd reszkető kézzel megragadta a leg­közelebbi mécsest, amely épp egy szegény, sokgyermekes sótárnokc volt s annak dús tartalmát hirtelen beleöntötte a osászárleány mécse­sébe. De a nyakonöntött gyenge lángocska kialuat s a beteg meghalt. Minthogy pedig a szerencsétlen­ség nem 'szokott magában járni, hanem szereti a társaságot, a csala­finta tilalomszegés pillanatában Hasszán a barlangban földalatti zúgást, borzongató morajlást veit hallani. Sietve [menekült s osak^ más­nap látta, hogy a lejárat folyosóját egészen ellepte a viz, a fal bedulj, — örökre bezárult tudományának rejtelmes forrása, hogy helyet! adjon egy igazi, értékes gyógyforrásnak. Lelkifurdalás gyötörte & jni sze­rencsétlen vargánkat, szegyeneben mit tehetett mást, minthogy .megma­radt pénzén végre berendezte mű­helyét és szorgalmasan készítette a csizmákat. Már javakorabeh térti volt, amikor megnősült ési utódai még ma is élnek a fővárosban. « Hagy lendülettel indult meg áss élet a Keleníöldön — A Kelenföldi Társaskör közgyűlése —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents