Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-12-20 / 1182. szám

XXX. M. 1182. g. ELŐFIZETÉS Egy évre . ! 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron lopják 1934 jjecemtw ü HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fill'. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- íyek megállapodás szerint. 4 hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hlnlttikiuk nsn kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatali II, Batthyány u. 63. Telefoni 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4-6-ig. Robinzon. gyermek-ifjúságom álma, S felejthetetlen szép kalandjai. Szólaljatok meg nékem mostanába’, Ti elmerült part üdv harangjai! Szólaljatok meg, itt van a karácsony, Ajándékom legyen tündéri múlt. ... S fölütvén a könyvet, éledt az álom, S szemem édes-keserű könnybe fűlt. Jó Robinzon testvér, szilárd hajódat Eltörte a felzúdult tengerár, Bús martaléka lett a mentő-csónak, Mert a háborgó tenger: vad betyár. S hogy így bősz habok sátéka lettél, Mi sem maradt másod, mint Istened: De embernek nincs is drágábbja ennél, ó juttatott neked egy szigetet. ...itt van a Karácsony ! irta: Havas István A Senki-szigetén kezdted élűiről Az élatet, kezdtél építeni, Szenvedésed, kínod hogy megenyhüljön, Munkába kellett azt meríteni, raragtál fát, követ a bús magányban, Tájó volt melletted csak hű ebed ... És elmerült szemed az Óceánban, Mioőn szállt a nap a hullám felett. Harminc évig néztél; mindegyre hitted, Hogy jön érted ember, jön majd hajó. Megcsodáltak, tudom a büszke szirtek, Azt gondolták: mily hiábavaló! Hisz emberevó jött. vad ember-állat Rút martalóca, az istentelen. Harcot kezdtél velők s szerezve társat: Ketten hittetek már a szigeten. Hej, Robinzon, ifjúkori barátom, Hogy sírtam én valamikor veled. Egy emberöltő ép, jött a karácsony, Mint ahogy most szintén megérkezett. Olvastalak mnhón gyermek-örömmel, S az ünnep élmok közt vepült tova. Szivem, mint Pénteké, testvér-gyönyörrel, Dobogta, hogy el nem felejt soha. Oh, Robinzon, ifjúkori batátom, Ki hitte vón’ akkor, mit ma tudunk. Hogy jön egymásra sok-sok harcos karácsony, S hogy elsüllyed hajónk és elbukunk. Sok-sok év után is sorsod a régi, S bennem mégis más könnyeket fakaszt... ölelj magadhoz, hadd tudjak remélni. És várni hajót, nagy-hazát, tavaszt! HENNYEY VILMOS dr.: Buda jövője: — a fiirdftügy és az idegenforgalom A napokban megalakított fürdő­ügyi bizottsággal, amelynek élén oly kipróbált munkaerőt van alkalmam üdvözölni, mint amilyen Szviezsényi Zoltán: Budapest fürdőügye egy je­lentős lépéssel haladt előre. Szükség is van erre a lépésre, mert e téren ed a lépés a kezdeményező intézke­dések közé tartozik. Magyarországon az idegenforgalom örvendetes virág­zásnak indult a nagy világégés óta, de a fürdőügy — József Ferenc fő­herceg szavait használva — még most is gyermekcipőben jár. A fürdő­kúrát használó idegenek száma Bu­dapesten — a hiányos adatokat kom­binálva — körülbelül évi 1000-re rúg csak. Ilyen belföldi forgalomról nin­csen adatunk. Ha tisztán akarunk látni, úgy tel­jesen külön kell választanunk a für­dőügyet a magyar idegenforgalom ügyétől. Nevezhetnénk ezt „vendég­járásnak” is. Kár, hogy a fürdőügy még nem áll statisztikailag tisztán előttünk, mert az országos idegenfor­galomról vannak bőséges és kielégítő adataink, de a főváros iürdöügyében ezeket még nélkülözzük. A meglevő statisztikából csak azt látjuk, hogy a fürdőket hány bel- és hány külföldi látogatta, de arról nem kapunk felvilágosítást, hogy ezek közt mennyi a futóvendég és hányán használtak gyógykúrát. A gyógyfür­dőkkel kapcsolatos szállóknál meg van ugyan az állandó és ideiglenes vendégek közötti megkülönböztetés, de — sajnos — a Gellértszálló for­galmánál, amely a többi nagyszálló ebbeli forgalmát nyolcszorosán meg­haladja, a fürdővendégek száma így — különválasztva — nincsen. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy a sta­tisztika szerint a gyógyszállóban hét napig tartózkodó idegen már állandó vendégnek számít. A Budapestre ér­kező bel- és külföldi vendégekre nézve azt kellene tudnunk, hogy gyógyfürdőkúra használatára érkez­tek-e és e célból minő és hány fürdőt vettek igénybe. De a gyógyfürdő­kúra elnevezés legalább tíz fürdő­höz legyen kötve. A magánlakások­ban elhelyezkedő idegenekre vonat­kozó adatokra is szükség van, mert azok száma az összes idegenek szá­mának majdnem a felére rúg. A für­dőügy fejlődését, csak ilyen statisz­tika alapján lehet ellenőrizni. A gyógyfürdő fejlődésénél szem előtt kell tartani, hogy a külföldi nagy fürdők — Hofgasten és Badhall ada­tait idézzük — virágzásukat elsősorban az lottanl bel­földi forgalomnak köszönik. Az osztrák gyógyfürdőkben a fürdő­vendégek általában 85—88%-a bel­földi, azután jő csak a közvetlen szomszéd országokból eredő idegen- forgalom és végül csak 3—4% esik a távolabbi angol, amerikai, stb. láto­gatókra. Ebből azt a tanulságot kell levonnunk, hogy Budapest fürdővá­ros és általában a magyar íürdőügy elsősorban a bel­földi forgalom kifejlesztése révén vi­rágozhat fel. í A magyar fürdőügy megfelelő igaz­gatásával és kezelésével kell elejét vennünk, hogy a magyar közönség a külföldi gyógyfürdőkre menjen. Csak egy eklatáns példára utalok. Ott van Pávai Vájná által csak nemrég fel­tárt Hajdúszoboszlói _ _ jód-bromos fürdő.Mégis BadháTTba utazunk, mert ott a gyógyvíz mellett (megtaláljuk a kul­turális szükségletet és megtaláljuk a — megfelelő és mégis olcsó elhelyez­kedést. | > Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy Hajdúszoboszlónak milyen fejlődési lehetősége nyílik, ha dr. Lóránd egye­temi tanár, karlsbadi orvos legújabb kutatásait tekintjük. Tudományosan megállapította azt, hogy a jódbró- mos fürdő nemcsak az érelmeszesedé­seknél elsőrangú jelentőségű, hanem kitűnő megelőző hatással van a rák­megbetegedéseknél. Badhall és a né­met, továbbá olasz hasonló termé­szetű fürdők ezt a körülményt is ki­használják, amikor fürdőiket ismer­tetik. Utalunk arra, hogy Japánban, ahol jódtartalmú tengeri növényeket esznek főzeléknek, a rákbetegedések — más országokhoz mérten — csak egyszázadrészre rúgnak. A magyar fürdőügy és Budapest fürdőváros kérdéseiben tehát szintén arra kel­lene törekednünk, hogy elsősorban a belforgalmat és a közvetlen szom­szédos keletre fekvő országok forgal­mát biztosítsuk magunknak. A magyar fürdőügy megfelelő veze­tésével az ország számára meg kell mentenünk azokat a milliókat, ame­lyeket honfitársaink évenkint Karls- badba, Joachimsthal-ba, valamint az osztrák gyógyfürdőhelyekre kivisz­nek. De ezt csak a megfelelő feltéte­lek megteremtésével érhetjük el. E feltételek: az egészségügyi viszonyok, a csatorna, vízvezeték, villanyvilágí­tás létesítése fürdőhelyeinken, to­vábbá a megfelelő olcsó elhelyezke­dés biztosítása. Budapesten ezek a feltételek már megvannak, itt azon­ban hiányzik egy másik fontos tényező: — az egészséges ózondús növényzeti levegő. Budapest csak úgy válhat fürdővá­rossá, ha a Tabán rendezésének al­kalmát fel tudjuk használni. Ha itt, ezen a területen, amelyet a budai gyógyvizek központjává lehet avatni, egy nagy parkot létesítünk, amely a Gellérthegy lejtőivel kapcsolatban megadja azt a környezetet, ahol az egészségét kereső fürdővendég elhe- lyezkedhetik. Egészen más szempont alá esik a magyar idegenforgalom fejlődése. Az Országos Statisztikai Hivatal adata­iból látjuk, hogy ez a forgalom 1924 óta évi 35.000-ről, 1933-ban 70.000-re emelkedett. Ehhez hozzájön még az a körülbelül 31.000-re menő olyan idegen, akik a megszállott területről jöttek Magyarországra. Idegenfor­galmunk tehát megnyugtatóan fej­lődik, bár még mindig messze va­gyunk Bécstől, amely ugyanakkor 266.000 külföldi idegent látott ven­dégül. Úgy latoré mégis a „vendég­járás” a jó szó. Az idegenforgalom fejlődésében nagy része van1 az úgynevezett lát­ványosságoknak. Ezek közé számít a világháború óta már az a körülmény is, hogy Budapest, mint teljesen ön­álló ország fővárosa és mint politi­kailag szereplő tényező, az idegenek érdeklődését kém fel. A külön ren­dezett látványosságok, mint amilyen ßl. Szent Istváii ünnepe, évről-évre, mindnagyobb külön vendégtömege­ket vonzanak az országba. Arra kell tehát törekednünk, hogy e látványosságokat a vendégjárás szempontjából szaporítsuk. A Tabán felépítése erre is adna al­kalmat. Amint a Budai Napló hasáb­jain ismételten hangoztattuk, egy ir­redenta telepet kellene ott léte­síteni, amely Nagymagyarország minden vidéké­nek néprajzi különlegességeit, életmód­ját és művészetét mutatná be. Egy másik ilyen alkalmi látványos­ság lenne például, ha Budavárának a törököktől (való visszafoglalását ün­nepelnök meg. Ennek a Nyugat civilizációja szem­pontjából történelmileg felette fontos eseménynek 1936-ban van a 250-ik évfordulója. Csák Viktor miniszteri tanácsos a főpolgármesterhez már régebben nyújtott be részletes terve­zetet ennek az ünnepélynek mikénti megrendezésére. Ilyen történelmi év­fordulókat más, más városban mind­untalan megünnepelnek, és ez mind­annyiszor újabb etapja a külföldi forgalom emelkedésének. A külföldi fürdőhelyeken is rendeznek ilyen lát­ványosságokat. Hofgasteinnak sike­rült jégünnepélyek rendezésével, sí­kurzusokkal, zene estélyekkel, fényes táncmulatságokkal a külön téli for­galmat rövid néhány év alatt tízsze­resére felemelni. Már meghaladja a drágaságáról hírhedt szomszédos Badgastein idegenforgalmát. Igaz, hogy a fürdővendég Hofgasteinban decemberben is napfényt és ózondús levegőt talál. A gondolat tehát az, hogy a íürdöügyet egészen külön és /.nás szempontból kell fejleszteni .mint az országos Idegenforgalmat. A fürdőügy egészségügyi-geológiai szakismereteket kíván és súlypontja elsősorban a belföldi betegek igénye­inek kielégítésén nyugszik. Az ide­genforgalom ezzel szemben a külföldi propagandára fekteti a fősúlyt. Er­ről azonban nem kell bővebben szó- lanunk, mert a Fővárosi Idegenfor­galmi Hivatal és a magyar idegen­forgalom számos más tényezője az utolsó években valóban elismerésre méltó módon felelt meg feladatának. Míg a magyar idegenforgalom nagy fejlődést mutat, addig a fürdőügy még most is „gyermekcipőben” jár és gondozása külön szervezetet és szor­galmas alapvető munkát kíván meg. Ismételten üdvözöljük Szviezsényi Zoltánt, akitől a fürdőügy kérdésé­ben, a fürdőügyi bizottsággal együtt korszakot alkotó működést várunk. A genfi siralom&ús&ba kitett magyar mellé három hóhért is kirendelt a művelt Nyugat, pedig tudta, hogy ártatlant ítél majd ha­lálra. De az igazságszolgáltatás e torzképe mégis felébresztette a be­csületes nemzetek lelkiismeretét. Nem állhatott meg burkolt vádként az a gonosz elgondolás, hogy a barbá­rokat ki kell Szorítani Európából", mint ahogy kiszorították már a törö­köt. A balkáni erkölcs szerint most — a mongolnak mondott — ma­gyarra került a sor, hogy helyet ad­jon a kultúrált európai családban a rácnak és az oláhnak. Ebből az euró­pai kultúrából nem kérünk már. An­nak mértéke szerint tényleg a máso­dik kultúrnép Európában az oláh, mert tisztjei ügyesebben ruzsozzák az ajkaikat, színesebbre festik a kör­meiket, mint a franciák. Vértelen ajakkal s az örökös kardmarkolástól véraláfutott körmökkel védtük ezer éven át ezt a vénhedő Európát, amely végül — hálaképpen — a siralom­házba juttatott, mert baráti kezet nyújtottunk a velünk ezer éve béké­ben élő tótnak és horvátnak. De még másért is. Mi leszünk ismét ütköző­pontja annak a népsáncnak, amely mint elválasztó vonal két részre osztja Európát: — a lengyel-magyar- olasz szövetség, amely azonban csak Szinte elképzelhetetlen, hogy bent a varosoan, a belső varosban, évszá­zadok óta beépített területen, az el­múlt évszázad alatt sehogysem tu­dott fejlődésnek indulni a Víziváros­nak az a része, amelyet háromszög- szérűén határol a Fő utca, a Batthyány utca, folytatásaképpen, a Hattyú utca és a Margit körút. Egyetlen fejlődése a város e részé­nek akkor volt, mikor a Margit kör- útat sajátította ki és szabályozta a város. Az ide nyiló utcák, ide eső ré­sze fölépült, mert nagyrészt üres tel­kek voltak a régi várfal mentén. A többi maradt úgy, ahogy száz éve áll. A Fő utca csak az utolsó 30 év óta épül, a Batthyány utca csak most kezd épülni. E háromszögön’ belül dermedten áll ez az elátkozott városrész. Ennek a dermedtségnek sok és nagy oka van. Elsősorban a mélyudvarú, szűk- frontú, cipóházikók. A kapu — sok­szor csak ajtó — és egy-két ablak. Ilyen ház magasra nem épülhet. Másodsorban a kösűekedésre ^ al­kalmatlan utcák. Nem nyílnak főút­vonalakról és nem is torkolnak ilye­nekbe. A Medve utca a zeg-zuges Csalogány utcától indul a Ganz ut­cáig. A Gyorskocsi utca a Vásárcsar­úgy védheti meg a Nyugatot a szláv bolsevizmus gyilkos áradata ellen, ha közös határaink lesznek, északon a lengyellel és délen az olasszal. Ez fáj. Ezért hurcoltak a genfi siralom­házba, ahonnan csak az angol becsü­let, az olasz barátság és a lengyel testvériség mentett ki, — szent jo­gainak gyakorlását róva fel bűnül a magyarnak, pedig akárhogy morog a móc, akárhogy csacsog a cseh, mi ölelő karokkal fogadjuk ezentúl is az ősi földjükön sanyargatott, onnan ki­üldözött tót atyafiankat és horvát testvéreinket. Fürdüévetl 'Megemlékeztünk arról, hagy „tavaszi ünnepi hét” rendezését határozta el a főváros. Bizonyára alkalom nyílik az ünnepi játékokkal kapcsolatban nevezetes íürdőkultúránk bemutatására. E cél szolgá­latában rendkívül életrevaló ötletet vetett fel, főleg fürdőink népszerűsítése érdekében, Friedlender Jenő az Óbudai Takarékpénz­tár Rt. igazgatója. Beadványt intézett az illetékes hatóságokhoz, amelyben fürdőév megrendezését javasolja. Elgondolása sze­rbit egy teljes éven át, kedvezményekkel, megjelelő sajtópropagandával kell Budára vonzani a külföldieket. Be kell mutatnunk, hogy a budai fürdőélet minden évszakban rengeteg szépséget nyújt azonfelül, hogy a betegék számára a gyógyulás lehetőségeit is biztosítja. Az itt lüktető fővárosi kultúr­áiét viszont világvárosi Igényeket elégít ki, így tehát a gyógyulást és szórakozást ke­reső külföldiek egyaránt hasznosan és kel­lemesen tölthetik nálunk idejüket. A fürdőév gondolata bizonyára kellő visszhangra talál, mert célszerű és hasznos és úgy véljük, hogy ez a propaganda nagyon hatásosan egészítené ki a főváros nagyvonalú idegen- forgalmi tevékenységét. nők háta mögött kezdődik és a Ka­csa utcában a Törvényszék háta mö­gött végződik. A Horvát utca és a Fazekas utca szűk, sok szorulóé for­dulóval minden közlekedésre alkal­matlan, pedig kiszélesítve — ahogy a városházán tervezik is — a Margit körút folytatása lehetne, annak Ki­rályhegy utcai fordulójától, mint fő­útvonal futna a Donáti utcán át a Várba. Nagy jövőjű útvonal. A Fő utcáról' nyíló keresztutcák között nagy jövője lehetne a Csalo­gány utcának, a Széna téren át a Re­tek utca és Olasz fasorral szép lát­képet nyújtó útja lesz Budának... ha kiépül. A megtorpanó Szegényház utca ( ma Görgey u.) folytatást kaphat a Kacsa utcában, ha a Kapás utca kö­zepén teret sajátítana ki a főváros, ami nem járna különös költséggel. A Vitéz utca — zsák utca. A Ganz utca is. A Csapiáros utcáról nem is szólva. Ezek mind tudott dolgok — mér­nöki tervek — jámbor óhajok, — ki nem vihetők, mert a kisajátítás nem segít eze­ken az apró kisfrontú há­zakon. A lakásbérek évről évre csökken­nek, mert minden kényelmet nélkü­Az elátkozott városrész

Next

/
Thumbnails
Contents