Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-06-20 / 1128. szám

XXX. évf. 1128 sz. ELÖF IZETÉS Egy évre . . 24. — P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Eyytsületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai félúton kapják Budát Napló 1933 lunlu» 20 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, I wjm magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AllaiőA hirdet Okink nagy kedvezni ey Buda érdekelt a várrospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kla.d0t-.lve.te.il Bucién, I. Bors-u. 24 Telefoni Aut 502-96. Hivatalos óráki délután 4-6 lg Fehér gyász Erdélyben ma is vannak még — az ősregi ctákák törzséből fenniaiadt —■ falvak, ahol a gyász színe nem a fekete, hanem- — fehér. A Kelet gyásza. Lelki gyász. A Nyugat-é fe­kete. Posztógyjajsz. A Nyugat-é fe- ben komor, nincs benne semmi vi­gasztaló, megnyugtató, a haiá.on tu.- tátó, az lörökeietoen reménykedő. A teher gy|á,sz ez,t adja. Es nekünk, magyaroknak gyászt kell visemütik, mert vigasztalan a helyzetűink. bzóból iont pói|áaon vezetnek ben­nünket a nyugati nagyhatalmak. Csupa rokonszenv <, rninuen szavuk. Úgy járhatunk mint masfélszáz év előtt Lengyelors2(áig, amely iránt mindenki a legnagyobb szimpátiával viseltetett .és — Lengyelországot mé­gis felosztották. Ki tudja, hogy ha­sonló feltámadás vár-e reánk is, mint aminőben most volt része a lengyel nemzetnek, az orosz földön aratott magyar győzelmek révén. Az első: felosztáson már átestünk, — a második most fenyeget. Min­denkinek útjában vagyunk. A szom­szédaink még' éhének s egyedül ez az ország- kínálkozik még pecsenyér nejt. A csehek Szentesig kívánkoz­nak, az oláhok Debrecenig, a rácok Kecskemétig. A Dunántúlra éhesek a mérnetek, hogy fölmentsék zsar­nokságunk alól a svábokat. Még a budai svábok is fájnak nekik. A német tudomány emlőin nevel­kedett magyarok ezt a veszteimet nem látják. ;Hol áz osztrákkal ba­rátkozunk, hol a némettel. Mint egyetlen megváltást csillogtatják elénk az osztrák szövetséget. Ez az Ostmark, amely, régen is Németország volt és a jövőben js .német lesz, akit a magyar népjeliemzép »sógor­nak mond, barátságjosan veregeti a Vállunkat. És komoly dolog ez? Ha komoly volna, akkor becsüle­tes gesztussal rövid- utón föl kellene ajánlania a Burgenland vissza csatolá­sát. Vagy elképzelhető valami belső viszony az .osztrákkal, aki, mint va­lami halottrabló, elfogadta a letiport nemzet testéből ezt a koncot. Akadj becsületes magyar ember, aki addig szóba áll Ausztriával, amíg a Bur- genlandot vissza nem kapjuk? Nem, nem,' — soha. Ausztria ezzel megindíthatná a bé- kerevizió 'folyamatát, bebizonyítva, hogy a trianoni béke nem örök béke, a (trianoni igaztalan, gyilkos béke (jóyátehető. Es ha áll ez az egyik oldalon, akkor valószínű, hogy a megtehető a három másik oldaton is — északon, keleten -lés délen. Ha Ausztria olyan nagy barátunk, miért nem teszi meg? Megérdemeltük volna. Négy évszá­zadon át éltettük létellel, itallal ,és vérünkkel. Minden kincsünket Bécs- be hordták, még az Attila kincsét is. Várainkat, földijeinket idegennek osztogatták, rendesen olyanoknak és annak jutalmául, hogy megrugdostak, megkinoztak, vérünket vették. Hosz- szu névsor ez Haynauig, Windisch- grätzig. Sok, nehéz bűnét jóvá te­hetné Ausztria! De esett-e már erről szó valahol? Éppen úgy nem, mint ahogy jó­akaró olasz barátaink sem kínálják vissza Fiúmét. Amióta olasz város, olasz kikötő lett, elvesztette jelentő­ségét és egyszerű Adria-menti vá­rossá zsugorodott. Ha már Ausztria nem szándékozik) lemondani javunkra az elcsatolt nyugati részekről, — megtehetné a nagylelkű Itájiá és on* nan indulna el a revízió. .Az előre-« látható balkáni harcokban szarait az olasz a magyar v.érre, at.niagylar' vi-f tézségre, a magyar segítségre, de Fiúmét, — azt nem adja! Ki indítsa meg a revíziót? Talán Franciaország? A kisánfánt barátja, aki könyörtelenül levágta testünkről a lábunkat, a kezűnket, hogy! erősítse az ő kétes értékű barátait. A cse­hek, a rácok, a njagy ^pánszláv eszme hívei, ápolói, akik jóllak,ottan első] szóra cserben hagyják a franciát is. Talán az angolok? Akik keleti exo- tikus országnak tudták és kezelték mindig Magyarországot. Lehetett vol­na hatni reájuk, ha mi az utolsó ötven év alatt előkészítettük volna a turáni pépek szövetségét, — ha megszereztük volna az Indiában élő szittya törzsek testvéri szeretetét és ez a nyolcvan milliónyi szittya nép len, — vagy most követelné annak revízióját, Anglia meghátrált volna és cselekvésre szánná el magát. De így... ? Nem került volna valami túlságos diplomáciai munkába, hogy a turáni mezőkön legeltető ősturáni népeket közelebb hozzuk egymáshoz és hoizi- zánk. Az »Ural« hegységeiben és iaz alatta elterülő »Altjájj.on«, a vetünk csaknem egy nyelvet beszélő baskí­rok és jakutok, (akiket végleg le- igázni még a szovjet sem volt ké­pes, — évezredek óta őrzik ott az ős hun-magyar hagyományokat, — az Aral-tó vidékén élő teke-turkomá nők az utódai az Erdélyben élt Te­ke-törzsnek a dtákákjnjak, akiknek fe< jedelme Teke-bál (a latin Dece-bál) a teke kiijájy voft, ahol legendák­ban él az egykori Dácia, az Erdélyi birodalom emléke. Sohasem tettünk egyetlen lépést sem ezeknek az ős­magyaroknak hozzánk, való melegebb csatlakozása érdekében. De most sír­va emlegetjük, hogy egyedül álló, lárva, elhagyott nemzet vagyunk!. A népszövetségnél Genfben csak a magyar sajtó tükörképéhen szere­pel mint lkérdlés a megcsonkított Magyarország rekonstruálása, — de a valóságban nem napirenden levő kérdés. Ki tegye azzá? Egyetlenegy nagyhatalom tehetné: — Japán!, Ezt a finomérzés,ü , udva­rias -népet igyekeztünk hamar meg­sérteni — nyugati mintára. Olyan ki­tüntetésben Fészesitette a magyar nemzetet azzal, hogy Kőjnöisi Csopifc Sándort -szentjei közé avatta és szobrot- állított neki- a templomban s az Akadémián, aminői kitüntetésben! megtisztelésben még kevés részünk volt. És mi? Sehol egy udrariasi gesztus, a köszönetnek valami cse­kély jele sem mutatja hálánkat.: A magyar tudományos akadémiát ért­jük, ez1 a szén-nagykereskedők luxus­irodája és vajmi kevés köze van a turáni magyarokhoz. Ott Vida Jenő Öméltósága rendelkezik és Japán nem fogyasztója, nem adózója a ma­gyar széntrösztnek. , De ott vplna a m-agyai1, ország- gyűlés, — a képviselőház, ahol mé­gis csak ülnek magyarok, — még ha német is a nevük. Elnöki beje­lentés, minisztert kijelentés, valamely képviselő felszólalása? Semmi! M|ég( a Turáni Társaság, a Külügyi Tár­saság sem mozdult meg eddig. Nincs egyetlen' szavuk a japánok elismerő tényére. A -budai »Hollós Mátyás Társaság -most hívja össze nagy­gyűlését, hogy- meghódpljon Japán, nagysága előtt és a maga halk sza­vával mondjon köszönetét. Hát megérdemeljük, hogy Japán tegye tűzbe érettünk a kezét? Mibe reménykedünk hát? Az idők fordulatában'?1 Ellenségeink valamely előkelő gesztusában? Miben? Modern, nyugati mesékkel áltatjuk egymást. Fehér gyászt kell öltenüiik és le­hajtott fővel bíznunk kell a japán nép bölcsességében, mely a csín-né­pek világszövetsége mellett, a saját biztosítására megteremti- a turáni né­pek világszövetségét is pórias visel­kedésünk dadára és súlyt helyez arra, hogy a hanyatló Európa keleti ré­szén fentartsa ezt a szélső turáni országot és a Keletről induló világ- fordülatban, kereskedelme és ipara számára biztos alapot létesítsen ezen a földrészen, amely — mióta világ a világ — turáni nép birtoka volt. Az ezeréves nyugati mesét el kell végre temetnünk. Mert nem jön az a nagyszerű ha­lál, ahol a temetkezés felett egy or- |sz|ág vérben áll, —; Idei jjönnie kéül és jönni fog olyan jobb kor, amely után buzgó imádság epedez százez­rek ajaklán. Csakhogy az imádkozás egyedül nem használ- Megmondotta az Ur, h nagy Ten, ;az Ös-Ten, hogy: — segíts magadion és én is megsegítelek! Ha a magyar tudományos akadé­mia nem is tud1 róla, semmiféle ki­adványában nem is szerepel Firu- d u n hun-magyar kirtály, a történe­lem legnagyobb világbirodalmának ki rájya, — < jiaptmok tudnak rófól az- ő krónikáik megőrizték nevét, a hírét és ezen a négyezer esztendős alapon építik tovább világuralmukat. fia -bírtuk Ausztria négyszáz eszjt tendős uralmát, kibírjuk még. ezt a néhány évtizedet is, — megalázko­dó képmutatással Nyugat felé, — de a Keleti gyász fehér színében. JCyift Ceuét Nagy méltóságú fcakouszky Juán úrhoz a Tóvárosi Közmunkatanács elnökéhez K^egyctmcs 91ram t Öt év előtt vettünk részit az »óbudai Hegyvidéki Szövetség« kúpviseletében ab­ban a bizottságban, amely Nagy méltósá­god vezetése melleit szállt ki az óbudai hegyvidékre, főleg az Attila^ park ügyé­nek célszerű megoldása végett, de ezzel kapcsolatban az itt garázdálkodó tégla­gyárak ügyének megvizsgálására is. Részint akkor szerzett tapasztala.taink, részint az ezt követő lépések eredménye­képpen megszületett! nemrégen a Közmun­kák Tanácsának ama legutóbbi idevágó határozata, mely az évtizedeken, át el­követett sorozatos szabály tál anságokérjt bírsággal sújtotta az egyik vállalatot — a Nagybátouy—Újlakit — s ezen kí­vül több munkálatnak záros határidőn belül való teljesítésére is kötelezte. Az elrendelésnek nyomán folyamatba is tétettek egyes útépítési munkálatok! és jelen levelem arról szól, hogy ezek mi­képpen végeztetnek. A hozzám — mint a Hegyvidéki Szö­vetség elnökéhez — juttatott panaszok a következőképpen szólnak: 1. ) Dacára annak, hogy ennek a gyár­nak a munkássága csak korlátozott munkaidőre jut munkához, ezekre a hatóság által elrendelt munkálatokra csupán négy—öt munkást vezényelnek ki. I H 2. ) Akkor amidőn a bizottság- a hajtó* ságok részétől ellenőrzés végett kiszáll a jövetelről értesült gyári vezetőség a f munkálatokhoz rendszerint 60 munkást 'Vezényel ki, akiknek lázas munkája addig tart, mig a bizottság le nem ül a lunehhöz. 3. ) Még el sem. távozott a 'bizottság^ amikor a munkásság már abbahagyni kénytelen a munkát. Potemkini- sze*- replésükért három órai díjazást kap­nak. — Egyelőre ez a gyenge három pontba foglalt panasz késztet levelem megírásába. A levélírás előtt azt gondoltam, hogy szóval adom elő panaszomat és kérek u. n. »váratlan« szemlét. Meggondoltam a dolgot és miután a panaszokban a vállalat régi és eddig bevált taktikáját látom .tovább űzni, for­dultam a továbbításnak ehez a rnóiljá- . hoz, de meg azért is, mert közügyről van szó. Megái apitom, hogy ha a »Nagybá ony —Újlaki« továbbra is ebben a tempóban 1 »dolgozik«, akkor az általa jogtalanul el­tulajdonított utak helyett csupán évek múlva jutnak az érintett részek megfe­lelő úthoz. A téglagyárnak mai helyén való to­Magyar Miatyánk Irta: Kiss Menyhért Ki kergeted az üstököst az űrben S kantárt dobsz napra, holdra, csilla­gokra, Hogy a végtelen mind'enségeji által Dicsőségedet hirdessék lobogva; Isten, kinek ezer év egy lehellel Es gonddal állsz a csepp árvácska mel­lett. Kit szégyen, gyalázat és jaj takar, Hozzád sóhajt a haldokló magyar, Hozzád, aki akarod, hogy, sjjenvedjpn,, De irgalmad, kegyelmed véglietetlen, 1 «... Mi atyánk, ki vagy. a mennyek- - 1 ben.. f« Mindig tiszteltünk. Meotiszi sásbapt Heggel ha fehér lovat áldozánk, Hadúrnak, Tűznek, Erőnek szólítottunk^ Mikor Túrán volt őshazánk.. Aztán Krisztusnak hívtunk és kereszted Vérünk tengere mosta szüntelen, Mi Istenünkhöz, hitünkhöz, templomunk­hoz Soha nem voltunk hüteten. Oh, mekkorát zuhantunk, jajjainkia A poklok ezer ördöge nevet: Megmentett Nyugat ásta meg sírunk, »,.. Mégis ... szenteltessék a Te né­vig , |.« Te fészket raksz a fürjnek és a sasnak Egy-egy gally selyemes, rejtett végén. Es három mil.ió magyarnak Nincs fejét hova hajtsa békén, Sátánok által ránk szßtt hálót) Uram, ugy-e, hogy ketté vágódj, Hogy jöjjön el a mi országunk »... Es jöjjön el a te országod!... Te vagy az igazságos Isten, Bűnöst ki büntet, jót jutalmaz, Te tudod, hogy ártatlan magyaroknak vábbi működése legjobb meggyőződésünk szerint a fővárosi érdekei ellen való. Hir­detjük, hogy eddig is zabolátlanul káro­sították a fölöttünk elhúzódó gyönyörű hegyvidéket, nem ismerve törvényeket szabály rendel et et, határt és napról-napra visszaéltek a hatósági ellenőrzés nehéz­kességével. Kérem Nagyméltőságodat, hogy meg­kezdett tisztitó és megtorló munkáját' ne engedje kifigurázni. Kérem: rendeljen el komoly vizsgálatot, hiszen vannak újabban egész szol.d utakon szerzel.t út­építési tapasztalatok. Állíttassák bár a Nagybátouy—Újlaki munkája a részére legkedvezőbb nnrmnj alá bizonyos, hogy a panaszok jogos­sága be igazolást fog nyerni. A hegyen épült város lakásai most már neem tűrhetik szó nélkül, hogyl ez a vállalat egy közkórház közvetlen szomszédságában robbant, hogy utakat és egyéb városi területeket sajátjaként kiak­náz és az osztó igazságtelve alapján azt várják, hogy ha a legcsekélyebb kihágás miatt is megbüntetik azt a nincsfeleo »kecske polgárt«, akkor sújtson le a bün­tető és irányitó kéz oda is, ahol eddig kacagtak a hatósági rendeletéin, mint a krimi talárok a szultán- formánjain. Budapest, 1933. junius 21. Hazafias üdvözlettel Szilágyi Károly a budai kér. v. nemzetgy. képv. A fenti nyílt levélben szóvá tett ügyet érintóleg lapunk zártakor két fontos ese­mény történt. Az első. HUSZÁR ALADÁR dr. főpolgármester kiszállása az óbudai hegyvidékre • amely a legjobbkor jött, főleg azért, mert az óbudai városzszabályozás terve most van folyamatban és az úbuda—Hungária-uti hid terveinek végleges rögzítése egyenlő súllyal érintik ezt a kérdést. A főpol­gármester k.szál ását legközelebb tüzetesen ismertetjük. A. második: fontos ügy az, hogy a Nagybátony—Újlaki téglagyár munkásai a mai napon beszüntették a munkát. Nem • kételkedünk, hogy a fentebb csu­pán érintett felhasználása a munkásság­nak szintén egyik csepp .volt ahoz, hogy a keserű pohár csordultig te ljen. A mun­kásságnak ez a kétségtelenül súlyos lé- pésea zonban megerőtleníti a vállalatnak mindeddig hangoztatott azt az állítását, hogy a vályogvető telepeknek itt való fentarlása elsősorban, a munkásság érdeke és kétségtelenné teszi az óbudai társa­dalmi egyesületeknek azt az egyöntetű megítélését, hogy éppen az üzemeknek ed­digi helyéről, történő kitelepítése nemcsak uj munkaalkalmakat jelent a munkásság részére, hanem egyben lehetővé teszi ezek­nek az agyagipari telepeknek olyan irá­nyú kifejlesztését is, amilyenre mostani helyükön gondolni sem lehet. Tótágast áll Bleyer logikája Mikor megy Jacob Bleyer Keletelbiába? A múlt év július havában |i Széli Kálmán-téren hi.tilen ké.t motorbiciklista torpant elém. Vasmag porrétegi lepte őket. Látszott rajtuk, hogy messziről jöttek. Az egyik kis térképet ránc igái,t elő a zsebéből és a legrikitóbb sváb kiej­téssel azt kérdezte tőuem: — »Wo ist Szászáti-utt ?« — Hamarjában nem igen tudtam válaszolni, de néhány lépésnyire tőlünk kiváncsiam felénk! pLlongatva, öre­gebb kékkőién) ü, tipikus környéjkb li sváb ember állott. Azt kértem meg magyarul, hogy a turista uraknak mutassa megy merre van a Sasadi-ut. Válasza nekem végteen bo s„uságot, a motorbiciklistáknak pedig kedves megle­petést szerzett. — »I versteh ka unge- risch« —■ mondotta együgyü vigyorgással. — »Nem szégyeli magát ilyet mondani?« — ripakodtám rá németül. — hát hova való maga tulajdonképpen?« — »I pin halt von Puttakesz < — válaszolt a kék­kőt- nyü a világ legt rmésze e ebb hangi­ján. A német beszéd hallatára a turisták is megszólaltak. Német egyetem^ hall-* Földjükbe a pokol konkolyt vetett S ott csak a gonosz aratott, Ege d fel a Hazugság fedeg\árát, »... \S légyen meg a szent akara­tod ... « Ki becsületes, harcos és erő)s volt, Zászlót nem árult, esküt nem szegett, Tűzz cserfalombos koszorút fejére, Űzz el egéről vihart, felleget, Ügy 'békiil meg, ha saját .barázdáján, Nő aranykalász, vadrózsa., tövis1, Úgy lesz való a béke éde^ álma, »... «Miiként a mennyben, úgy a föl­dön is...« Lázárokként, nyomodban tespedünk, Fölér-e Hozzád ajkunk jajszava ? Idegenek habzsolják javainkat, Miénk a rablánc, övék a hazai, E sáskarajt hessegesd el földünkről, Haragod bennünk’ -oly borzalma a^n bün­tet A magyar föld a magyarnak teremjen, »... S add meg minden nap a ke- n)erünket,..« öh, szánjuk-bánjuk vétkeink sorát, Könnyen hittünk, és vak volt a szemünk, Választottunk fül óbolond vezért, Most könnyű hivésünkéxt szenvedünk, Hiéna-népek vad1 karma húsúnkban, A halál szele hűsen meglegy intett* Jobbulásunkat ígérjük, Uram, »... Oh bocsásd meg a vétkein­ket ...« S ha Pozsonyban magyarul énekelnek, S Kassán magyarul zeng a nagy haráng, S a Cenktetőn, a segesvári síkor* Mozdul a kar és pendül a lant; Ha Bácska, Bánát gyönyörű ronaságán A gúny hat árfák . szlégfyejaüJLve djőlnekí Akkor szivünkre vonjuk a világot, »... Megbocsátunk az elleptünk vé­gatók voltak., A Saale melletti Halle- bői jöttek motorbicik in Magyarországba, a német nemzetiségi kérdés helyszíni ta­nulmányozására . Felvilágosításképpen elmondottam ne­kik, hogy Budake^z alig puska!övésnyira van ide, úgy hogy azt bizvástt a ma­gyar főváros külváio ának leli t tekinteni. — Ide s tova kétrzáz esztendeje annak, hogy enn.k a fickónak a nemzetsége itt lakik Budapest falai alatt, de ez á két­száz esztendő nem volt elegendő arra* hogy akár egy szót is megtanult volna magyarul beszélni. Az önök tanulmányut- juk jól kezdődik. Ilyen eklatáns! bizo­ny iték után akár be is fejezhetik már. A két német fiatalember összenézett. A térképes csak* ennyit mondott: — »Bei uns in Deutschland wäre so etwass ge­wiss nicht möglich«. (Nálunk Németor- . szágban ilyesmi bizony nem volna lehet­séges). — Gondolat társulásképp a poro­szoknak a lengyel nemzetiségi kisebbségen régebb n elkövetett^ szörnyűségei, az egész kulturvi'ágot felháborító rémséges atro­citásai jutottak hirtelen, eszembe. E k.dV­Uram, a saégyenpadról vonj le minket, S a szenvedés kapuját tedd be; Ábrándok, álmok lidércfényét oltsd ki, ». t. S ne vjgy? mi nketx a M- sértetbe... « Szánd meg jó népünk, véres, {hátén1 Ne csattogjon a kemény o tor, A húsvéti hal elujára vágyunk, »... És szabadíts meg a gonosz­tól. ...« Atyám, ki bolygók útját kiméred’, Harmatcseppedi ől virul a ciklámen, Add vissza régi szép magyar hazánkat, »... Most és mindörökké... « Ámen * Most jelent meg KISS MENYHÉRT kiváló poétánknak ez a gyönyörü magyar imádsága külön köletben és- közli 19 for­dítását ennek a hatalmas költeménynek, amely nagyobb szolgálatot tesz a magyar ügynek, mint a szégyenlős diplomáciának suttogó szava. Hatalmas k'áltóál ezl A fordítók diszes névsora: Franco Vellani Dionisi (Milano), Schmidt Mik­lós- (Budacest), Kari Muth (München), Hilda Faults (London), Marie Louise Ví­gon (Paris), Léon Léonard (Yence-Fran- ce), P. Albin Körösi (Budacest), Susu- mu Aibara (Tókio), Adam Koslowsky (Warso), A. A. M. Horsting Bcerma (Amsterdam), Pierre Backmann (Stock­holm), jToivo Lyy (Helsinki), Ants Mura­kin (Reval), France Szilágyi (Budapest), Tous y Maroto (Barcelona), Spassoff Pa­vel (Szófia), Enis Behic (Ankara), dr. Liebermann £Man6 (Budapest), Avágdor Hamieri (JerusaJem)^dr. Eugenio Fray (Budapest)> Victor Dvorcak (Paris). Magyar harangkongás ez, mely visz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents