Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-06-05 / 1126. szám
fiadat Hapiö Nagy figyelemmel hallgatták meg ezután Halnék Gyula építőmé*tér felizóta- lását, aki örömmel látja, hogy Petrádét Lajos sziveden, jön a nép közé, hogy a szegény emberek sorsával foglalkozzék. Ezt látja Gömbös Gyula miniszterelnöknél, ezt tapasztalta Kozma Jenő ár: részéről s ezért jelenti ki, hogy ezekJet a vezéreket sohasem hagyja el követi őket tűzön, vizen át, mert azt látja, hogy egy nagy társadalmi osztályt, a »budapesti házfelügyelők osztályát«, amely nemzeti alapon álló szövetségbe tömörült, az ő kezükben jó helyen látja, ami biztosítja osztálysorsainak jobb jövőjét. Nagy tetszéssel fogadták Halnék Gyula szavait, aki mint a »Házfeeliigyelők Országos Nemzeti és Gazdasági Szövetségének« társ elnöke szólalt föl, amire azonnal válaszolt — Petracsek Lajos* * 1 dr. Bejelentette, hogy az idevonatkoz# uj szabályrendeletet, amely a régi tanácsköztársasági rendelet maradéka revízió alá véteti, ami most azért jár nehézséggel, mert a Községi Keresztény Párt a »szocialista szak- szervezetbe tömörült viceházmesterek pártjára állott, ami megtévesztette a felsőbb hatóságokat is. A kormány segítségével .a KÖZSÉGI POLGÁRI PART igazságot szerez a házfelügyelő^ ügyének, akik a polgári vagyon hivatott őrei és minden tekintetben megbízhatók. A Községi Polgári Pált a Házfelügyelők Nemzeti Szövetségének memorandumát már egyszer letárgyalta és mindent el fog követni, hogy a házfelügyelőket felszabadítsa a segédházmesterek terrorja alól. Budapest törvényhatóságának közgyűlésén tárgyalják legközelebb ezt a szabályrendeletet, amikor a párt már fölemeli ellene a szavát, de valószínűleg csak a nyár folyamán tudja megváltóztatni. ezt .a sérelmes rendeletet. Lelkesen vették tudomásul a Házfelügyelők Szövetségének megjelent tagjai és örömmel járultak — Wéber Sándor indítványához, hogy az értekezlet üdvözölje táviratban Gömbös miniszterelnököt, Mikola Géza rögtön megszövegezett és felolvasott. Még Gömöri Győző hívta meg a társaságot a Buda Alsóvárosi Egyesület e hó 14,-ére összehívott közgyűlésére, ahol Becsey Antalt készülnek ünnepelni .és Bróth Sándor dr. felszólalásával véget ért az értekezlet. Templomszentelés a Városmajorban GO. M. Mr. Allamisorsjátéft! 17,000 nyeremény 250.000ar. P értékben FŐNYEREMÉNY: 40*000 arany pengő Nyeremények: 20.000 ar. pengő 10.000 „ 2-szer 5.000 „ 0 4-szer 2.500 0 0 6-szor 2.000 „ 0 10-szer 1.000 0 0 és még több nyeremény, melyek mind készpénzben fizettetnek ki. Húzás junius hó 8-án Egész 3.- ar. P Fél 1.50 ar. P Kapható minden főárusitóná], bankban, sorsjegy- árusítónál éa do hányt özsdé ben, Postai rendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesíti a m. kir. Pénzögyigazgatóaág Bpeat V. Szalay-u. 10 Pünkösd vasárnapján szentelt© fel Se- rédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás a városmajori római katliolikus egyház- község uj templomát. A felszentelést megelőző szombaton este Őemiuenciája jelenlétében helyezték el az uj templom oltárában az ereklyéket. Az ünnepi reggelen már fél nyolc óra előtt hangos volt a templom környéke a hivek szájaitól, akik régi vágyuk, egy, nagy és szép templom, megvalósulásánál megjelentek. Ott láttuk az egyházközség vezetőségét élén lovag Kriegs-Au Emil pápai kamarás, plébánost, Reimann özséb jcáplánt, Hohenburger Antal al ábornagy Tárai bizottsági tag, elnököt, Bogsch Géza államtitkárt és Ziegler Géza( műépítész, kormányfőtanácsost, Pontosan nyolc órakor, amikor a Hercegprímás a cserkészek és kongreganisták sorfala között elhaladva megérkezett, a ritka szertartásra összegyűlt hívektől feketéllett 4 környék. Megérkezése után SERÉ Dl JUSZTINIÁN dr. néhány szóval rámutatott az egyházközségnek a Szentlélek szellemében vezetett munkásságra, majd' pedig átvonult a régi templomba, ahol Isten segítségét kérte a felszentelés előtt. Visszatérve, a templom kapujában térdelve, nagy papi segédlettel elmondotta a Mindenszentek litániáját, majd áldást osztott és háromszor köiüljárva a templomod meghintette a falakat szentelt vízzel. Minden körüljárás után pásztorbotjával megkopogtatta $ kaput, amely aztán a harmadak, kopogtatásra megnyílt a biboros főpap előtt. A hercegprímás kíséretével bevonult a templomba, amelynek kapui mögötte ismét bezárultak és kezdetét vette a felszentelés szertartása, amelyet a templomon kívül álló hivek nagy megafonok; utján hallgattak. Mintegy fél tizenegy óráig tartott a magasztos szertartás, amikor az immár felszentelt egyház kapni a közönség számára is megnyíltak. Tizenegy órakor megérkezett Auguszta főhercegasszony udvarhölgyével, »majd a főváros mint kegyur nevében Huszár Aladár főpolgármester Liber Endre és Borvendég Ferenc alpolgármesterek és meg- \ jelent Ripka Ferenc dr. ny. főpolgármester is, mint a szomszédos egyházközség elnöke. Az előkelőségek megérkezése után megkezdődött az első szentmise, melyet Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás nagy papi segédlettel celebrált. A szent mise alatt mondott beszédében kifejtette, hogy Isten áldása kell legyen ezen a templomon, amelyet a hívek net hezen nélkülözhető filléreikből^ minden, sei- gitség nélkül építettek lelkes lelkipásztoruk vezetése alatt, akinek törhetetleni fáradozása eredményeként tiz esztendő alatt a szűkös pincehelyiségből immár a második templomba" költöztek, hogy az Urat dicsérjék. A teljesen modem templom, amelynek leírását a Budai Napló ' mar ismertette, Magyarországon az első ebben a stílusban, amely a közönségből azt a véleményt váltotta ki, hogy »végre megszar badultunk a 19. század sok vakolat-hazugságától!« Hálás az egyházközség Kriegs-Au Emil plébánosnak és mindazoknak, akik fáradoztak rajtat áz uj Ölt- honért,'- melyet az áhitat • számára épített és hiveí bíznak abban, hogy Isten segítségével a legapróbb részletekig is teljessé teszi a Városmajor uj, nagy; templomát. Wagner Vilmos. Kozma Jenő 6or$azdaestje Kedves baráti hangulatban folyt le múlt pénteken a Pénteki Borgazdatársas ág évadzáró borgazda estje a Budai Polgári Kör helyiségében, amelynek bor- gazdája Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő volt, amelyen mintegy százhu- szan vettek részt, nagyrészt barátai,,- régi párthívei, nemcsak a Vízivárosból, hanem «gész Budáról. Már Z b o r a y Gyula a Bőrgáidatársá- ■ ság örökös * jegyzője által előadót^ év-» záró jelentés is a kedélyesség jegyében indult, mert állandóan - tréfás kérdésekkel és közbeszólásokkal zavarták, amire tréfás volt a válasz is. A jelentésnek csak a vége vált komollyá* amikor befejezésül méltatta a borgazda: — Kozma Jenő munkáját, jóságát* érdemeit és biztosította mindannyiok hűségéről ésf bizalmáról. A közérdeket szolgálja és ezért éltette a Pénteki Borgazdatársaság nevében. A felköszöntők sorát Steinberg; Albert szerkesztő nyitotta meg, aki a. heteken át szálló mendemondákra utalva, . kijelentette, hogy politikus méltóbb elégtételt nem nyerhetett, mint Kozma Jenő dr. akkor, amikor az általa kezdeményezett csaknem 10 éves politika, mint változatlan, helytállónak bizony u'ifc és a kormányelnök is elfogadta .azt. Ezzel a Polgári Egység! Pártja vette át Budapest kormányzását, amelyet Kozma Jenő hivott életre Sürü. és lelkes éljenzés közben állott szólásra B Ék | Á "y vendéglő Specialitások: Rántott csirke, dampfnudli. AlAL W Hűvösvölgy ———■———i végállomás Nyitott is csukott teraszok• — Naponta cigányzene l KOZMA JENŐ dr., orszgy. képviselő, aki sietett kijelenteni, bogy a kedélyesség jegyében szólal fel, mert a borban: vau az igazság minden kételkedő véle1 ményekkel szemben. Ugylátja, bogy fontos kérdéssé vált e körben a rokkantság kérdése, mqrt sokan már a »vízről« beszélnék, ,9 mi viszont- jellemzi a városrészt, amelynek Víziváros a neve. Más volt a hangulat e borgazdatársaság alakulásakor, más volt akkor a jelszó is, melyszerint csak ■ a hüllőket kell spirituszba tenni, ezt a) társasagot, azonban borba. Akkor kezdte magához kapcsolni a budai polgárságot, azzal a sokat emlegetett ezer szállal, amely szálak azonban nem kötik gúzsba az embereket, sőt ellenkezőleg, ezl készteti őktet- az egymás segítésére. Neki is voltak aspirációi, de tisztelte a tekintélyt éa az előtte állókat nem igyekezett kitúrni helyükből* mint ahogy ez most divattá vált. (Éljenzés) E társaság bizalmából- küzdötte fel magát a mai helyzetébe és polgártársai -érdekében meg is tartja a - helyét. (Helyeslés, éljenzés.) Áttért azután a politikai helyzet'ismertetésére és kifejtette, hogy) a fővárosi polgár egész élete és minden érdeke elsősorban a Városházához köti, mert minden élet megnyilvánulásában végre is a fővároshoz kerül a kereskedelem, és a szociális törekvés minden kérdése. A városi polgárság '— csekély különbséggel — azonos az országos választást intéző polgársággal, és azért nézte nyugodtan, amikor a »Községi Polgári Pártot« szembe a kurták állítani a »Nemzeti Egység Pártjával«. Ez a kér. r dés ma már tisztázódott és négy és fél évig Budapesten nem lesz váljsztá/s, amire — a belügyminiszter kijelentése szerint — nincsen semmi ok, mert az autonómia mintaszerű. Megnyugtatja polgártársait, hogy a miniszternek nem is állott szándékában az autonómia felfüggesztése. Maga a miniszterelnök is ezt a pártot tekinti Budapesten az országos szerv ezlcedes magján .k és ezen az alapon folyik most az uj szervezkedés, mely azonban nem ezt* a pártot akarja - beszervezni az országos pártba, hanem azokat kívánja oda bevonni, akik-helyeslik a miniszterelnök törekvéseit, de más párton állottak eddig a városi politikád ban. A Polgári Egység pártját, mint aj Nemzeti Egység pártjában most folyó kristályosodás magját meg kell óvni, amely cél érdekében áldozatra, készen áll a párt minden tagja. Tiz, esztendeje ve. zeti a pártot, mely állandóan1 felfelé ívelő pályán haladt és ehhez a munkájához kéri továbbra is polgártársai bizáí- mát. Szívesen félre áll, ha a polgárság talál olyanokat, akik szivéhez közelebb állanak, de most nem szabad félreálla- nia és magát rokkantnak vallani, miért* példát kell mutatni az ifjúságnak és vezetni a pártot addig, amig kitűzött céljait eléri. Büszkén vallja, hogy a tiz év előtt megindult politikai irányzata, ma országos jelszóvá lett. Barátait éltetve emelte poharát, és fogadta feléje özönlő párthiveinek, gye.mekkori pajtásainak és barátainak meleg üdvözletét. A lelkes hangulat csillapultával Pet- racsek Lajost kivánta hallani a közönség, aki szintén tréfásan kezdte beszédét, két pompás, de némileg csiklandós adomával jellemezte a mai politikai helyzetet. Örömmel állapítja meg, hogy, Kozma Jenőt nem hagyták cserben barát ai és párthívei és azok hűségére mindenkor számíthat, öt a régi barátság késztette felszólalásra. De adomával kezdte felszólalását Szom- bathy Kálmán is és folytatta Krivossi Árpád azzal a kijelentéssel, hogy Kozma. Jenő ma a helyzet ura, amit nehéz munkával érdemelt ki, de ma már fogalommá vált. Neuschloss Knüssli Kornél, Kozma helyett üdvözölte a vendégeket és szeretetteljes szemrehányásokat tett Pe.tracsek Lajosnak, hogy olyan ritkán jön a bor- gazda,társaságba,, azzal fejezte be beszédét, hogy teljesedjék -Kozma Jenő minden kívánsága. Befejezésül Zboray Gyűli üdvözölte az estén megjelent Szendy Károly tanácsnokot és báró Babarczy István .dr tanácsi főjegyzőt, mint vendégeket, amit Szendy Károly köszönt meg szintén tréfás hanged vezetve be felszólalását, őt a- barátság hozta ide, mert politikát nem üd és itthon érzi magát, mert 21 év. óta a* Víziváros lakóji. Éltette Kozmát, akinek érdemeit mindenki elismeri. Q sajtóhibákra? Irta; Hargitai TiQamér dr. A múlt század hatvanas éveiben Er- délyország Széchenyije: gróf Mikó Imre háromszáz forint pályadijat tűzött ki oly könyvre, mely egyetlenegy sajtóhiba nélkül jelennék meg. Erre a háromszáz forintra akadt egy pályázó nyomdász, aki megírta, kiszedte, ki is nyomtatta pályaművét, melynek az első oldalán ez állt: »Ez az a könyv, amelyben ajtólibák nem forduljak elő.,« Igaz-e, nem-e, ez a történet, mellékes. A tény az, hogy sajtóhiba* nélkül saj-t tótermék alig képzelhető el. Különösen áll ez a régi] világ sajtótermékeire. A kiegyezés utáni évek újságjai, könyvei csakúgy hemzsegnek a sajtóhibáktól. Hiába volt egy—egy szerkesztőség oly kiváló újságírók, tudósok és Írók tábora, hogy egy* kis akadémia kitelt volna akármelyikből, a lapok ontották a sajtóhibákat. A kapkodva, rend szer nélkül a kéziszedéssel készülő lapok e nemben sokszor oly mulatságos dől. gokat produkáltak, hogy a legkomolyabb olvasónak is nevetésre szélesedett tőlük a szája. KomoVy bjotrámy csak egyetlenegyszer származott egy sajtóhibáé antholúgia miatt, amikor a zseniális, de gorombaságáról közismert költő: Vajda János állítólag tettleg inzultált egy (riadót, mert néhány versét teljesen tönkretették a sajtóhibák. A nyolcvanas {“vekben kiadott Vörösmarty— diszkiadásának egyetlen kötetében, Gelléri Mihály, az akkori idők sajtóhibáinak szorgalmas gyűjtője 109 sajtóhibát böngészett össze. Vörösmarty* egyik szép hexameterét: tettük és vittünk és a haza »fényre derült« így szedték ki; »ettünk és ittunk és a haza fény. re derült.«-dpgy régebbi versgyűjteményben a lengyelek csatadalának a: »Jeszce Polszká- °«k« cue sora: »Nincs még veszve Len- .helyett: »Ninos megvesz. ^Syelois7ág« van nyomtatva, szem IAdolf, * Borhno-amV« szerkesztője »Csodaijogarajt« címen Hogy a mulattá^ [Z sajtóhibák hogyan és gonoszkodó szedők s a TÜLl |Huncut tő korrektorok kétségkívül készaw Cf‘ rontottak a helyes szövegen, de több sajtóhiba a szedők és a korrektort^ felületes munkájának volt az eredménye.' \ Ha forgatjuk a nyolcvanas évek Pesti Hírlapját, Budapesti Hírlapját, Festi Naplóját, tenger sajtóhibára bukkanunk. De a »Nemzet,« a »Hon,« a »Fővárosi Lapok,« az »Egyetértés« a »Függetlenség« sem kivételek. A »Nemzet« leghíresebb sajtóhibája az volt, mikor Szatlimáry György egyik vezércikkében, agyta-fóbe magasztalta Tisza Kálmán politikáját s aztán igy folytatta: »Ilyen volt ez az eszeveszlett politika.« Természetesen, a korrektor jóvoltából jelent meg igy e helyett, hogy: »Ilyen volt ez a fent nevezett politika.« Nagy konstemációt idézett elő az, »Egyetértésinek az a sajtóhibája, melyben Eötvös Károly egy. vezércikkében: igy kiáltott fel: »Ilyen tatárjáró, vandál pusztításra csakis az ellenzék' képesI« Világos, hogy a kéziratban ez állt: »I- lyen tatárjáró, vandál pusztításra csakis az ellenség képes.« .' A »Hon,« amelyet a nagy mesemondó: Jókai Mór szerkesztett, egy alkalommal óriási baklövést követett el. Jókai hosz- szas betegségéből felépülvén, nevezeti lap a jó hirt igy adta tudtára olvásóközön- ségének: »örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy illusztris szerkesztőnknek: Jókai Mórnak már nincsen semmi haja »E- helyett, hogy:« »nincsen semmi baja.« E sajtóhiba azért volt módfelett kellemetlen, mert tudvalévő, hogy Jókainak már férfikora idején nem volt haja és parókát hordott. Hogy a költőfejedelem megharagudott-e, a sajtóhibáért, árról- hallgat a -krónika. j Jókai Mór és Vadnai Károly sohasem voltak jótan egymással. Jókai heti képeslapja az »Életképek: és Vadnál lapja a »Fővárosi Lapok« kutya-macska barátságban éltek. Különösen a »Főváirosi Lapok« állandóan csipkedte Jókait^ Hol ebbe a regényébe kötött bele, hol amabba. Egyizben, mikor Jókainak egyszerre bárom regénye volt készülőben elhagyni a sajtót, Vadnaiék erről így adták hirt: »Jókai Mór lepényei már fomá.3 alatt vannak.« E helyett: »Jókai Mór regényei már nyomás alatt vannak.« Valószínű, hogy ez 'a sajtóhiba nem a véletlen müve volt. Nem volt utolsó sajtóhiba* az sem, melyet szintén a »Hon« követett el. Egy elhunyt hazafi érdemeit méltatva, a nekrológot igy fejezte be: »E derék férfiú mindennél jobban szerette a hasát« E helyett: »mindennél jobban szerette1 a hazát.« , ,- Milyen nagyot nézhetett Pulszky Ferenc a nagy polihisztor, mikor egy reggel ezt olvasta magáról a Budapesti Hírlapban : »Pulszky mindent a gazság érdekében tesz.« Persze »igazság«-ot akart, (üni a -lap. Kínos affér támadt ama sájtóhiba miatt, mely a »Magyar Áliam« a klerikális-párt hivatalos orgánumának ha ábja- in látott napvilágot. Csik-y Gergelynek a paptanárból lett nagyszerű drámaírónak »Mukányi« cimü vigjátékát mutatta be a Nemzeti Színház. A bemutatóról szótan- levő újság másnap igy irt: »Csiky vigjá- tékáról meg kell állapítanunk, hogy csupa svihákság és esztelenség«. A kritikus persze ezt irta: »Csupa vidámság és szellemesség«. De hát — iró tervez és korrektor végez. Nem rossz az sem, hogy az »Egyetértés« szinházi rovatában egyszer ez volt olvasható: »A kilüuő komikáné komolyan megbetegedett. így hát e tehén nem fog föllépni«. Ami úgy értendő: »eliélen nem fog föllépni.« Nem tudjuk, hogy mélyen sértett Thália papnője nem-e esernyőuyél- lel igazította helyre a goromba sajtóhibát ..Jgi" Volt egy népszínműve a régi Népszin- háznak: »Két dudás egy csárdában«« A »Függetlenség« ezt igy hozta: Két Judás egy zárdában.« Majdnem felségsértést követett el egyizben a «Fővárosi Lapok egy sajtóhibával. Ugyanis ezt írja: »Nevetséges, hogy. 3 király Gödöllőn tölti a karácsonyt.« Ehelyett, hogy »lehetséges.« Hát mikor a Budapesti Újság egy nem zetiszinházbeli bukásról beszámolva, a .tu-, tudósitást igy fejezte be; »A darab végelgyengülésben kimúlt. Paulay, a szinbáz igazgatója mindenért a rendezőt pofozta.« Ehelyett: »okozta«. Máskor meg, bírálva egy hangversenyt a Redoutban, ezt irta: «Aranyvári Emilia kisasszony nangja olyan mint a zsiráfoké.« * A kri- I tikus valószínűleg azt irta: »olyan a hangja, mint a szeráfoké«. De,ha a szedő és a korrektor a zsiráfot választották, ki tehet róla 1 A Képes Budapestben egysze? ilyen sorok jelentek meg: »Rettenetes, hogy a honvédelmi miniszter ur néni tud választ ladni a magyar vezényleti nyelv miként-i- állásáról. Akkor nincs más hátra, meg kell mérgezni a közös hadügyminisztert.« »Kérdezni akart ez lenni, de »mérgezni« lett belőle. Már sokkal ártatlanabb sajtóhiba volt az, mely a Pesti Hírlap egy 1887. évi bálitudósitásában jelent meg s igy szólt: »A terem fényesen volt díszítve s a plafonéiról négy suszter hintette a világosságot. Sajtóhiba csinált a taszterből susztert. A régi idők népszerű Írónőjének Wohl Stefániának egy novellájában ez olvasható: »Kálozdy Tibor az ő szeretett Izabellájának hálából négyszázezer frakkot hagyományozott.« Istenem, mit csinált volna ennyi frakkal a jó Izabella? Az »Ország Világ« egy régi novellájában ez áll: »Az ősz grólnő meztelenül lépett be a szalonba«. Ő, hogy tételezhető fel ilyesmi egy úrnőről7! Nesztelenül lépett be a szalonba. Hermann Ottót, a hires., tudóst is megsebezte egy sajtóhiba. Mjkor a »Pó- kok«-ról cimü hatalmas müve megjelent az »Egyetértés« igy irt róla: »Kevés ember van a világon, aki annyira ismeri a csókokot, mint ez az ősz tudós«. Csak. egy betücsere s mily komikus értelemzavar I Pókok helyett csókok. De igy járt Baross Gábor a vasminiszter is, akinek egy tanárból lett országgyűlési képviselő interpellációjára adott válaszát fi »Nemzet« igy hozta: »A tisztelt képviselő ur azelőtt szamár volt«. Baross azt mondta: »tanár« volt, de a nyomdafesték, türelmes. A színészek és színésznők sem voltak kivételek, ők -is sokat hossza nkod háti ajk a sjjtőhibák miatt. A kilencvenes évek nagy) primadonnájáról, Küry Kláráiéi irta egy szinházi lap a »Baba« cimü operett premierje után: »Küry t.g.iap a Babában kimondhatatlan éhes volt«. Nem is kell mondanom, hogy »édest« akartak írni. A nagy Náday Ferencről egyszer ezt írták: »A művész az »Aranyéin bér« István sógor szerepében remekelt. Krisztyán Tódort kellett volna szedni. Bakó Lászlóról, a nemrég elhunyt jeles színészről írták valahol: »Amikor Bakó játszik, a siker lehetetlen. Ehelyett: elengedhetetlen«. 1 , Petráss Sáriról, a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt primadonnáról írták: Petráss ama színésznők közül való, akik mindig ujjat húznak« »Újat hoznak« volt a szöveg, d'e a Sátán beleszólt a szedésbe. Hegedűs Gyuláról, a legszebben' beszélő magyar színészek egyikéről írták egy alkalommal az »ördög«-gel kapcsolatban: ' »Csupa tűz, csupa láng, valóságos fakir. »Szatir« akart ez lenni. Se szeri se száma a mulatságos sajtóhibáknak. Néha csípnek, fojtogatnak1, mint a füst, de majdnem mindig szellemesek. Mjntha a szedőgyerekek k.zét olykor-olykor pajkos, goniopz dzsinnek irányították volna s mintha a szedést felülvizsgáló korrektorok szemére néha néha rózsaszínű fátyolt borítottak volna láthatatlan koboldok... Egy-ogy sikerült sajtóhibán napokig kacagott a város, ez a drága gyönyörű város, mely akkor még nem ismerte a bánatot, a gondot. A régi Szikszay-vendéglőben, a Fiume-kávéliázban, mely helyek akkor újságírók és művészek tanyái voltak szájról-szájra jártak ezek a humoros elszólások, az akkori kedélyes újságírásnak csodabogarai, bolondgombái. Hogyne kac.gtak’ volna a Muzeum-kert s a Városmajor orgonabokrai közt üldögélő urak és asszonyságok, mikor ilyet olvashattak a kedvenc lapjukban: »Az olasz Commerciale di Milano bank helyiségeit a múlt éjjel" feltörték és elraboltak! onnan egymillió libát«. Persze ».irál« loptak és nem libát. Miért ne mulattak volna szívből, igazán az emberek, mikor ilyen hirt olvashattak az »Egyetértés«-ben: »A Thaly Kálmán és Kemény-párt közölt a pácolt ha.csa a legnagyobb hűl ámokat érte el.« Világos, bogy »a pártok1 harca« lett volna a helyes szedés. , , A rikordöt a sajtóhibák terén a »Függetlenség: c'mü napilip érte el. Egy-egy, számában néha 500 sajtóhiba volt úgy, hogy gyakran az olvasás teljességgel lehetetlenné vált. Végül is a sok sajtóhiba megölte a lapot. A kegyelemdöfést akkor kapta meg, mikor a következő hirt jelentette hasábjain: »Kalmár Endiét a . piaristák rendőrfőnökét elevenen megsü- j lőtték«. A cikknek azt kellett volna Iliiül adni, hogy »Kalmár Endrét, a piaristák rendfőnökét melegen ünnepelték«. Ez már a sajtóhibák Csimborasszója volt. Ö, hol vagytok, ti régi, sajtóhibáé1, boldog, szép idők! Milyen jó volna most is sajtóhibáktól hemzsegő- újságokat olvasni a reggeli kávé mellett c3ák olyan vidám, és gondtalan lenne megint az életii,nk, mint akkor.. Milyen jó volna, ha máson nem kellene bosszankodnunk esik a szedőgyerekek huncutságain s korrektorok: felületességén, ha a szemeinkből ma is csak a kacaj, nyomán csordulna ki a könny. — > « Intelligens, tanult szedők cß. kor.ekto- rok s a csodálatos rotációs-Leviatbánok tökélete.:, en előálli otl, sajtóhibáktól mentes ' lapokat és könyveket adnak ma már a kezünkbe, de mit/ ér mindez, ha olvasásuk közben kicsßrdalt könnyeinket már nem a Jrj^-v'^kasztia (többéi, .
